Somogyi Néplap, 1965. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-31 / 26. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Vasárnap, 1965. január 31. Meghalt Frol Uozlow Moszkvában szombaton 57 éves korában elhunyt Frol Kozlov, a kommunista párt kiváló személyisége, az SZKP Központi Bizottságának tagja, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa Elnökségének tagja, a Szocialista Munka Hőse. Frol Kozlov parasztcsalád fiaként született egy Oka menti faluban. Izsevszkben 1940-ben a városi pártbizott­ság titkárává választották. A háború éveiben az SZKP Köz­ponti Bizottságához helyez­ték. A negyvenes évek végén Leningrádban a városi párt- zervezetet vezette. Az SZKP XIX. kongresszusán (1952-ben) az SZKP Központi Bizottságá­nak tagjává választották. Kozlov 1957 júniusától 1964 novemberéig az SZKP Köz­ponti Bizottságának elnökségi tagja, 1958 márciusától I960 májusáig a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának első elnök- helyettese, 1960 májusától 1964 novemberéig az SZKP Köz­ponti Bizottságának titkára volt. Frol Kozlovnak, a Legfel­sőbb Tanács küldöttének, a Legfelsőbb Tanács Elnöksége tagjának a Szocialista Munka Hőse címet és más magas kor­mánykitüntetéseket adomá­nyoztak. (MTI) Kozmosz—53 Szombaton a Szovjetunióban Föld körüli pályára fellőtték a Kozmosz—53. jelzésű mester­séges holdat. A szputnyikon el­helyezett tudományos műsze­rek segítségével folytatják az 1962. március 16-án bejelen­tett űrkutatási programot. A szputnyik keringési ideje 98.7 perc. Pályájának a Föld­től legtávolabb eső pontja (apogeum) 1192 kilométer, a Földhöz legközelebb eső pont­ja (perigeum) 227 kilométer. A pálya síkjának az Egyenlítő síkjával betórt hajlásszöge 48.8 fok. A mesterséges holdon elhe­lyezett berendezések normáli­san működnek. A földi koordi­nációs számítóközpontban fel­dolgozzák a beérkező adato­kat. (MTI) Királyi gyászpompával kísérték utolsó útjára Sir Winsto.. Churchill! Köves Tibor, az MTI tudó­sitója jelenti Londonból: Szombaton délelőtt királyi gyászpampával kísérték utol­só útjára Sir Winston Chur- chillt, Nagy-Britannia második világháborús miniszterelnökét, az egykori brit birodalom utol­só nagy vezéralakját Londoni idő szerint 9.45 óra­kor ágyúdörgés adott jelt a szertartás kezdetére: a parla­ment legrégibb épületszámyá- ban, a 900 éves Westminster Hallban felravatalozott kopor­sót ágyútalpra helyezték, amely a királyi testőrgárda, a haditengerészet, a légierő és a szárazföldi haderő díszegysé­geitől kísérve gördült végig a főváros ősi központja, a City fő útvonalain. A »■brit oroszlán« nemzeti lobogóval letakart koporsója százezrek sorfala között ha­ladt a Szent Pál katedrális, a gyászszertartás színhelye felé. Időről időre ágyúlövések dör­dültek, — összesen kilencven — jelképezve az elhunyt ál­lamférfi betöltött életéveinek számát. A ravatalnál lezajlott gyászszertartáson részt vett II. Erzsébet királynő a királyi család tagjaival, Harold Wil­son miniszterelnök és kormá­nyának tagjai, valamint négy volt brit miniszterelnök: Lord Attlee, Lord Avon (Anthony Eden), Harold Macmillan és Sir Alec Douglas-Home. Az angol királynőn kívül öt európai koronás uralkodó: a holland királynő, a norvég, a dán, a belga és a görög király jött el az utolsó tiszteletadás­ra. Londonban rendkívüli elővi­gyázatossági rendszabályokat foganatosítottak, hogy gondos­kodjanak 112 ország magas­rangú képviselőjének személyi biztonságáról. A külföldi ven­dégek sorában 16 állam- és kormányfő jelent meg, köztük De Gaulle francia elnök és Erhard nyugatnémet kancel­lár. A szovjet kormányt Rud- nyev miniszterelnök-helyettes, a lábadozó Johnson elnököt Rusk amerikai külügyminisz­ter képviselte. A gyászszertartásra össze­gyűlt külföldi vendégek közül elsőként az Egyesült Államok, a Szovjetunió és Franciaország képviselői foglalták el helyü­ket, köztük Konyev marsall, és Eisenhower tábornok hangsúlyozott megemlékezésül az antifasiszta nagyhatalmak háborús szövetségének, meg­szervezésében kiemelkedő sze. repet játszó Sir Winston ChurchiUre. Az állami gyászszertartás után Churchill koporsója is­az fő­mét ágyútalpon tette meg utat a Towerig, ahonnan lyami őrnaszád vitte a koporsót a Waterloo-vasútállomáshoz, miközben a Themze fölött a királyi légierő egységei tisz­telegtek. Innen legközelebbi hozzátartozói, özvegye, Lady Churchill, fia Randolph Churchill és két leánya, vala­mint az elhunyt államférfi ne. vét viselő unokája kísérték különvonaton szülőfalujába, az Oxford környéki Bladonba, ahol a családi kastély közelé­ben Sir Winston Churchillt szülei sírja mellé temették el. MANOLISZ GLEZOSZ, A POLITIKUS Budapesti beszélgetés a görögországi helyzetről Diplomáciai tevékenység Londonban Az országos gyász árnyéká­ban a nyugati vezetők rendkí­vüli összejövetelének alkal­mát megragadva, Londonban élénk diplomáciai tevékenység zajlott Wilson miniszterelnök péntek este Rusk amerikai külügyminiszterrel tanácsko­zott, majd francia területen — a londoni francia nagykövet­ségen — tett tisztelgő látoga­tást De Gaulle elnöknél. A brit miniszterelnöknek ez volt az első találkozása a fran­cia köztársasági elnökkel. Lon­donban ennek nagy jelentősé­get tulajdonítanak, ugyanis francia részről mindeddig Weygand mm kap hadvezért dísztemetést I A francia kormány nem já­rult hozzá, hogy a napokban 98 éves korában elhunyt Wey­gand tábornokot a francia hadsereg nagyjainak fenntar­tott szertartás keretében az invalidusok templomába te­messék. A döntést hivatalosan azzal indokolják, hogy Weygand, »bár 1940-ben a francia fegy­veres erők főparancsnoka volt, sohasem vezíetett önállóan ka­tonai egységet.« Az igazi ok azonban a tábornoknak a má­sodik világháború alatti gyá­szos szereplése. Weygand kényszerítette ki 1940 júniusá­ban, hogy nemcsak a francia hadsereg, hanem a kormány is kapituláljon Hitler előtt. Utá­na hadügyminisztert tárcát vállalt az áruló Pétain marsall kormányában. Ebben a minő­ségben indított eljárást De Gaulle ellen, akit a hadbíró­ság a londoni ellenállási kor­mány megalakítása miatt tá­vollétében halálra ítélt. (MTI) nem sikerült »alkalmas idő­pontot« találná Wilson terve­zett párizsi látogatására. A péntek esti 50 perces eszme­csere után sem tisztázódott, hogy De Gaulle mikor hajlan­dó a francia fővárosban ven­dégül látni a brit kormányfőt. A francia nagykövetség szó­vivői a sajtó tudtára adták, hogy De Gaulle elnök Wilson kívánságának tett eleget, ami­kor fogadta őt, »de nem ma­rasztalta vacsorára«. Szombaton reggel a gyász- szertartás előtt Wilson hivata­lában fogadta Erhard nyugat­német kancellárt és értesülé-j sek szerint megállapodtak, hogy mikor bonyolítja le a ja-J nuár 21-ről elhalasztott bonni látogatását „Harmadszor is halálra ítéltek. A börtönparancsnok látvá­nyos kivégzést akart, és ezért nagy hanggal világgá kürtölte az ítélet végrehajtásának nap­ját. Még a hazai és a külföl­di sajtó képviselőit is meghív­ta. A parancsnok mérhetetlen »becsvágya« volt az én sze­rencsém. A sajtó azonnal hí­rül adta, hogy halálra ítéltek s a hír nyomán felmorajlott világ. A kormányhoz egymás után érkeztek a tiltakozó táv­iratok, az országban pedig tiltakozó tüntetések kezdőd­tek. A kormánynak meg kel­lett hátrálnia a világméretű tömegmozgalom előtt, és nap múlva a siralomházból visszavittek a zárkámba. Így maradtam életben«. E megrázó történetet Gle- zosz mondta el. összesen 11 évet töltött börtönben és há­romszor ítélték halálra. Mind­annyiszor a haladó emberiség szolidaritása fogta le a hóhé­rok kezét. Egyetlen »bűne«, hogy szereti népét, a szabad­ságot, gyűlöli a fasizmust, s hazája szabad, demokratikus fejlődéséért minden áldozatra kész volt, s kész ma is. Ha erről beszél, kisimulnak a bör­tönélet vágta mély redők a homlokán... Most éppen Magyarországon tartózkodik. Amerre csak jár, mindenütt mosolygó arcok, kemény kézszorítások fejezik ki a tiszteletet a múltért, elis­merést a jelenért, s adnak bá­torítást a jövő küzdelmeihez. Széles látókörű politikus. Képviselő, akit kiszorítottak a parlamentből. Elmondta, hogy a bíróság annak idején meg­fosztotta politikai jogaitól, te­hát nem lehet a parlament tagja, de az egyszerű embe­rek — sőt még a sarki rend­őr is — képviselő úrnak szó­lítják. ök tudják, miért... — A reakció vereséget szenvedett — Görögországban az 1963. novemberi és az 1964 -februári általános, valamint az 1964 júliusi községtanácsi választá­sokon — mondotta Manolisz Glezosz. — Ennek magyaráza­ta, hogy a görög nép megelé­gelte azt a kormányt, amely a fasizmus szakadéka felé ta­szította az országot. A nép változást akart, és elég ereje volt ahhoz, hogy kikényszerít- se a szélsőséges jobboldali rendszer bukását. Le kell te­hát szögeznünk, hogy a Pa- pandreu-kormányt a demokra­tikus erők előretörése segí tette hatalomra, s ezeknek az erőknek köszönhető, hogy a reakció három ízben szenve­dett súlyos vereséget. Nyilván­való, hogy a kormány a de­mokratikus erők szüntelen nyomása alatt kénytelen volt bizonyos lépéseket tenni: né­hány száz politikai foglyot szabadon engedett, bizonyos mértékig korlátozta a rendőr­ségi apparátus önkényét, fel­oszlatott egyes fasiszta szer­vezeteket és így tovább. A Papandreu kormány egész tevékenységét tehát nem an­nak alapján kell megítélnünk, hogy miben tér el a Karaman- lisz kormány politikájától, mert e politika fölött a nép egyszer már kimondta az íté­letet. Azt kell megvizsgálni, mit ígért, mit tett és mit te­hetett volna a kormány az el­múlt egy esztendőben. A nép alapvető követelése a választásokon a demokrati­zálás volt. Ezen a téren a kor­mány ingadozó vonalat vitt, kitért a megérett követelések kielégítése elől. A kormány politikájára jelentős hatással voltak a jobboldali erők és ennek következményeként az állami és a társadalmi életet sok tekintetben a haladó moz­galmaktól való elzárkózás jel­lemezte. A választások óta pe­dig a jobboldal minden erőfe­szítése a demokratizálás meg­hiúsítására irányult és irá­nyul. S a kormány meghátrált a jobboldali erők előtt. Csupán egy példa. A kor­mány tervbe vette az úgyneve­zett különleges intézkedések­ről szóló törvény hatálytalaní­tását. Ha általánosságban akar­juk megítélni e törvényjavas­lat tartalmát, azt mondhatjuk: a polgárháború idejéből fenn­maradt olyan intézkedéseket helyez hatályon kívül, amelye­ket az élet és a nép harca amúgy is félredobott. A de­mokratikus mozgalom által fölvetett követelések sokkal szélesebbek és radikálisabbak azoknál az intézkedéseknél, mint amilyeneket a kormány kemény harc után kénytelen meghozni. A haladó erők legfontosabb harci célja továbbra is a köz. élet demokratizálása. Ehhez pedig a jobboldali elemek Glienye javaslatai a kongói probléma megoldására Az Afrikai Egység Szerve­zete kongói békéltető bizottsá­gának pénteki ülésén Ke- nyatta, a bizottság elnöke is­mertette a kongói helyzetet. Megállapította, hogy az or­szágban tovább folynak a har­cok és erősen megnövekedett e harcok áldozatainak száma. Gbenye, a kongói nemzeti felszabadító mozgalom Algír­ban tartózkodó egyik vezetője pénteken este sajtóértekezletet tartott, s ismertette a kongói kérdés megoldására vonatko­zó tervét. A terv értelmében haladéktalanul szabadon kell bocsátani Gizengát, valamint a léopoldville-i rendszer által letartóztatott más politikuso­kat, azonnal ki kell vonni Kongóból a külföldi zsoldoso­kat, valamint a belga és ame­rikai haderőket, az Afrikai Egység Szervezetének tény­megállapító bizottságot kell küldenie Katangába, hogy foglalkozzon azokkal a belga és amerikai mesterkedésekkel, amelyek célja, újból elszakíta­ni Kongótól Katangát. Gbenye szerint a kongói kérdés ren­dezéséhez tartozik bizottság létrehozása, amely eljárna Lumumba és a többi kongói hazafi gyilkosa ellen, a Biz­tonsági Tanács 1961. február 21-i határozatának és az ENSZ vizsgáló bizottsága je­lentésének megfelelően. Végül a kongói kérdés meg­oldásának feltételei között je­lölte meg Gbenye a kongói forradalmi kormány kibővíté­sét olyan politikusokkal, akik a még fel nem szabadított kongói területeken élnek és a nép bizalmát élvezik. Gbenye hangoztatta, hogy mozgalma a forradalmi kormány kibővíté­sétől számított hat hónapon belül, az ENSZ által kiküldött megfigyelő-bizottság ellenőr­zése mellett választásokat kí­ván tartani. Csőmbe hatóságai letartóztatták az Izvesztyija tudósítóját Léopoldville-ből érkezett hí­rek szerint Csőmbe hatóságai letartóztatták Nyikolaj Hohlo- vot, az Izvesztyija tudósítóját. A lap ezzel kapcsolatos cikke egyebek között hangsúlyozza: Teljesen nyilvánvaló, hogy a kongói hatóságok eljárása égbekiáltó törvénytelenség. Nyikolaj Hohlov letartóztatá­sa durva, önkényes lépés a léopoldville-i titkosrendőrség részéről. A lap szerkesztősége táviratban'tiltakozott U Thant ENSZ-főtitkárná] Hohlov Léo- poldville-ben történt letartóz­tatása miatt. (MTI) FIGYELEM! ÁRUHAZAK, CIPÖBOLTOK, ruházati delmi vállalatok az üres, összehajtható vándorcipődobozokat sürgősen küldjék be a kiskereske­Göngyölegfelújító Vállalat hoz, Budapest, XIII., Dévai u. 26. Telefon 204—650. (4834) _________________ A Fejér megyei Bauxitbányák Guttamási Üzeme fölvesz 18—40 év közötti dolgozókat föld alatti bányamunkára. A bérezés formája teljesítmény-időbér. A vál­lalat térítés ellenéb i a legényszállón szállást biztosít. A fölvételh. , anácsi igazolás és tüdő- szűrés-lelet szükséges. Székesfehérvárról autó- buszjárat van, (52170) megfékezésén, a rendkívüli törvények felfüggesztésén, a haladó szervezetek törvényes működésének engedélyezésén és a fasiszta szervezetek fel­oszlatásán, az összes politikai foglyok szabadonbocsátásán, az általános politikai amnesz­tia kihirdetésén keresztül ve­zet az út. A demokratizálással való késlekedés kedvező föl­tételeket teremt a reakció erői­nek az olyan kísérletekhez, amelyek célja erőszakkal visz- szaszerezni a hatalmat. A re­akciós erők továbbra is fontos pozíciókat tartanak kézben az államapparátus minden ága­zatában és a kormányon belül is. S ezek az erők most észre­vehetően megélénkültek. Velük szemben áll a görög nép, amely egyre nagyobb mé­retű és hevesebb harcot vív az ország életének valódi de­mokratizálódásáért. A munká­sok sztrájkmozgalma . egységes és sikeres. Erre is mondok egy példát. A sztrájkoló dokkmunkások elhatározták, hogy követeléseiket küldöttség viszi a miniszterelnöknek. Pa­pandreu már előre megüzen­te, hiába jönnek, nem hajlan­dó a sztrájkolok küldötteit fo­gadni. A munkások mégis el­mentek Athénba, még pedig tömegesen. Felvonultak a mi­niszterelnökség elé, és ... Pa­pandreu mégis kénytelen volt fogadni őket. Pozitív változások játszód­nak le a szakszervezeti élet­ben, a reakció elszigetelődik. A parasztság is forradalmi ön­tudatra ébred, s kibontakozott az új jelszó: »Szervezkedjünk szövetkezetekbe-« Még a nem­zeti burzsoázia is tiltakozik az idegen tőke behatolása ellen. Rendkívül kiéleződött azan- tiimperialista harc. Ezt is té­nyekkel tudom bizonyítani, de talán elég egy példa. A 6. ame­rikai flotta görögországi láto­gatását még a miniszterelnök sem tartotta »kívánatosnak«, s árúikor a légnSg5tobb~tftokban mégis befutott néhány hajó Pireuszba, a tömeg nagy tün­tetésbe kezdett. Frangulisz pol­gármester-helyettes pedig nem volt hajlandó fogadni a 6. amerikai flottát vezénylő ten­gernagyot. Görögországszerte több ezres gyűléseket tartanak, amelyeknek részvevői tiltakoz­nak a Centrum Unió vezető­ségének következetlensége, kompromisszuma és ingadozá­sa miatt, és követelik a kor­mánytól, hogy tegyen haté­kony intézkedéseket az or­szág életének demokratizálásá­ra. Magyar barátaim, akik az igazi szolidaritás érzésével fi­gyelik és segítik harcunkat, biztosak lehetnek abban, hogy a demokratikus erők egysé­ges föllépése hosszú és ke­mény politikai küzdelmejt árán a demokrácia és a hala­dás útjára vezeti az országot« — fejezte be helyzetértékelé­sét Manolisz Glezosz. Pálos Tamás Értesítjük kedves vásárlóinkat, hogy 350. sz. Édesség­boltunkban (Kaposvár, Május 1. u. 4.) február 1-fől bevezetjük a friss pörkölt kávé, kakaó és tea árusítását. A vásárolt kávét kí­vánságra elektro­mos darálón megda­ráljuk. Az édesség­boltban különleges krémkávé kapható. Nyitva 7.30 órától 19 óráig (52330)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents