Somogyi Néplap, 1965. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-29 / 24. szám

Péntek, 1965. január 29. 3 SOMOGYI NÉPLAt' Örömök, gépek — és az ember Csupa olaj az egész ember. Arca, ruhája tele van sötét­barna foltokkal. A keze feke­te: a gépzsír meg az olaj fes­tette meg. A sildes sapka alól örökké vidám szempár moso­lyog. ötvenöt éves, de sokkal fiatalabbmak látszik. Arcán nyoma sincs az idő ráncainak. Tettre kész ember. 1 A hétköznapok forgatagában Az idős tratorossal egy késő őszi éjszakán talál­koztam először. Akkor alig ért rá a beszélgetésre. Sürgetett a vetés. Az őszi munkák befejeztével a mű­helybe került. Most azon ví­vódik magában, hogy bent maradjon-e végképp, vagy visszamenjen a traktorra. Ne­héz megválni a géptől, de az idő, a sok éjszakázás már meg­viselte Vodenyák Józsefet. A műhelyben nem olyan nehéz a munka, mint a földeken. Bár nagyon szeretett kinn dolgoz­ni, de a sók éjszakázás, az esős, hideg idő meg a forró nyár, próbára tette egészségét. Az ősszel már hasogatott a lá­ba. Az orvos javasolta neki, hosv szálljon le a gépről, ke­ressen valami könnyebb mun­kát. Azt mondták neki, vi­gyázzon az egészségére, mert még nem lehet nyugdíjba menni; — Nem is akarok — vála­szolta. Beszédstílusát az a különös szláv akcentus színesíti, ame­lyet csak a Dráva menti em­berek ismernek. ő a legidősebb traktoros a Csakonyavisontai Gépállomás darányi üzemegységében. Öt­venkettő óta dolgozik itt. Ez­alatt tíz traktorost nevelt föl. Egy részük azóta már búcsút intett a gépállomásnak, tsz- ben helyezkedett el, de az idős «■tanító« maradt. Barcsról jár ki naponta az üzemegységbe, s ezért az állomástól sokat gyalogol. — Ez a nehéz — mondja. — Fáj a lábam, s ezt nem na­gyon bírom. De nem hagynám itt semmiért az üzemegységet. Nekem a gép a mindenem. Az életút Tizenhét év forrasztotta ösz- sze a gépekkel. A tanulás el­ső napjaira most is világosan emlékszik. Cseléd volt Verő­cén. De ha tehette, a gépek között forgolódott. Egyszer a műhelyvezető azt mondta ne­ki: — Tanuld meg, Jóska. Vala­mikor hasznát veheted. Attól a naptól kezdve trak­toron ült Jól emlékszik most is arra a nehézkesen működő Lanz Bulldogra. ; Március végére minden terv elkészül Tizenöt mérnök és huszonhárom technikus tervez Az utóbbi évek tapasztala­tai szerint a tervkészítés terv- szerűtlensége károkat okozott megyénk építőipari vállalatai­nak. Megkértük Perecsi Fe­rencet, a megyei tanács építé­si és közlekedési osztályának vezetőjét, mondja el, mit tet­tek azért, hogy az építőválla­latok idejében megkapják a tervdokumentációkat. — A korábbi években való­ban tervszerűtlen volt a terve­zés — mondta Perecsi Ferenc. — A kapkodás és a késés azon túl, hogy anyagi veszteséget okozott, bizonytalanná tette a vállalatok gazdálkodását. Az elkésett megrendelések miatt zökkenők keletkeztek az anyagellátásban, eltolódtak a határidők. — Mit tesznek a nemrég ki­adott kormányrendelet végre­hajtásáért? — Az első fontos dolog a rendeletben megszabott határ­idő megtartása. Március 31-ig minden ez évben épülő létesít­mény terveit ei kell készíteni, és át kell adni. A tervezőiro­dában tíz mérnök és huszon­három technikus, a beruházá­si irodában öt mérnök dolgo­zik a terveken. Harmincmillió forintos termelőszövetkezeti és húszmilliós tanácsi építkezés tervdokumentációiról van szó. Az idei- év nagy feladatok elé állítja tervezőinket. A jövő év jó előkészítése végett az 1966- os) építkezések terveit ez év augusztus 31-ig kell elkészíte­ni — fejezte be tájékoztatóját az építési és közlekedési osz­tály vezetője. Minden napra — négyszáz toias A mernyei tsz hamarosan megkezdi a tenyésztojás szállítását (Tudósítónktól.) A mernyei Március 15. Termelő­szövetkezet méltán büszke szcnt- miklósi telepére. Számottevő jó- szágállomány van ebben a «■ jorban, ahol a fő prolii a nevelés. A 137 szarvasmarha java része no- vendékállat, a kocák mellett ezen a telepen csak a választásig ma­radnak a malacok. . A legszívesebben a vörös izlan­di baromfiakat mutatják meg a látogatónak a dolgozók. Jelenleg mintegy 2900 egyedböl áll törzs- állományuk. A gondos tartás, a helyes takarmányozás meglátszik a tojáshozamon Is. Ihász József brigádvezetö el­mondta, hogy most, a télen is át­lagosan négyszáz tojást adnak a baromfiak. A tojásokat frissen ad­ják át a baromfiiparnak, vagy a piacon értékesítik. A szövetkezet­nek szerződése van a keltetőállo­mással is. Hamarosan megkezdik a szállítást, hozzásegítve a megyét ahhoz, hogy elegendő mennyiségű tenyészbaromfi álljon a szövetke­zetek és a háztáji gazdaságok ren­delkezésére. Óaranyban 1952-ben kezdte a munkát Azóta végigszántat- ta a Dráva menti tsz-ek hatá­rát. — Mindig mentünk, amikor csak munka volt Ebben az egy mondatban foglalta össze a kora hajnali indulást és a késő éjszakai munkát is. Azt az utat, melyet az első fordulóktól a Szocia­lista Munkáért Érdeméremig megtett Mert bizony sokat kellett éjszakázni. Négy típusú traktort vezetett életében. Mind a négy a szívéhez nőtt, hiszen oly sok élménye fűző­dik mindegyikhez. Kellemes és kellemetlen egyaránt. Előfor­dult, hogy puha földön ült fel a traktorra, s mire leszállt, négyujjnyi fagya volt a föld­nek. Dolgozott a régi, váltott műszakok idején is, amikor még nagyon kevés volt a trak­tor. Tavasszal elindultak, s míg nem esett motorhiba, ad­dig bírni kellett az embereknek is, mert nem volt megállás. A megsokasodott munka paran­csolta így. Mert a feladat minden évben nagy volt, az ember meg a gép kevés. — Azért az utóbbi években már könnyebb volt — mond­ja. De a régi, megszokott mun­katempóból keveset engedett. A tsz-ekben, ahol dolgozott, mindenütt nagyon szerették lelkiismeretes munkájáért Mindig a legjobb tudással A tizenkét év elég volt ah­hoz, hogy a gépnek minden rezdülését megérezze. Azt mondják, hogy az utóbbi idő­ben nem is keletkezett olyan géphiba, ami miatt hosszabb ideig állnia kellett volna. Most, hogy a műhelybe hív­ják, egy kicsit nyugtalan. — Nem bánnám, ha lenne munka, akkor mehetnék a tavasszal szántani én is. — De az orvos már nem ja­vasolja. — Ügy érzem, még egy évig bírnám. — Előbb-utóbb úgyis be keil jönni a műhelybe. — Be, az iglaz, de kint is nagyon jó lenne. A műhelymunka sem új számára, de tavasz fakadtával mindig hívja a határ. Megsze­rette, s most nehéz tőle el­válni. Hiszen álmai valósultak meg a földeken. Bent marad-e a műhelyben vagy sem, még nem dőlt el. S ha szavait hall­gatja az ember, úgy érzi, nem is ez a legfontosabb. Dolgozni akar, tudásának legjavát ad­ni, akár az egymásra simuló barázdák között, akár a mű­helyben, az olajos alkatrészek, szétszedett gépek között. Kercza Imre Zárszámadás Ni klán KIHIRDETTEK A ZÁR­SZÁMADÁST a niklai Berzse­nyi Dániel Tsiz-ben. A szö­vetkezeti gazdák érdeklődésé­re jellemző, hogy alig fértek el a művelődési otthonban. A férfiak és az asszonyok egy­aránt eljöttek a közgyűlésre, hogy amint az évi munkának, ugyanúgy most a számvetés­nek is részesei legyenek. A hosszú órákig tartó, érdemi ta­nácskozás még azt is feledtet­te, hogy a zsúfolt teremben sokuknak csak állóhely jutott. A rend, a fegyelmezettség, a felelősség az emberek meg­fontoltságára, józan ítélőké­pességére vallott. Lukács László tsz-elnök elő­ször a munkáról adott számöt. Figyelemreméltó tényeket so­rolt fel. Kalászosokból kiesés, kapásokból — a burgonya ki­vételével — a tervezettnél na­gyobb hozam, ipari növények­ből még szebb eredmény. Te­hát mindazt, ami az emberek­re várt, megtették. Méltán kaptak dicséretet a szorgalmas asszonyok legszorgalrrtasabb- jai: Keresztes József né, Pomo- zi Ferencné, Semsei Kálmánná és Simon Imrévé. A cukorré­pa, a kukorica meg kivált a dohány kapálásában leginkább ők jeleskedtek. A niklaiak egyre szilárduló közösségének meghitt hangulata, tisztult lég­köre, igazságot osztó értékíté­lete azt is elbírja, sőt meg is követeli, hogy a hanyagságot vagy a mulasztást se hagyják szó nélkül. Ezért is mondta az elnök: nincs rendjén, hogy né­melyek csak felszólításra vet­tek kapát a kezükbe. E nyil­vános elmarasztaláson nem sértődött meg, indokoltságát nem próbálta vitatni Dóra Györgyné, Kesztyűs Józsefné, Misefa Pálné, Nagy Lajosné, Niklai Jánosné és Tálos Ist­vánná. A GAZDÁLKODÁSRA TÉR­VE a beszámoló csak a legfon­tosabb adatokat ismertette. Mit fejeznek ki ezek? Azt, hogy a korábbi állami támoga­tást is figyelembe véve meg a tagság döntő többségének szor­galma, igyekezete, helytállása eredményeként a szövetkezet kilábalt súlyos gazdasági ne­hézségeiből, a gyengék közül a közepesek szintjére emelke­dett. Jóllehet a niklaiak a mostaninál nagyobb személyes jövedelemre számítottak, meg­élhetési gondokkal nem kell küzdeniük. Egy-egy dolgozó tagra a közösből az előirány­zott 5500 forint helyett 5971 forint értékű részesedés ju­tott. Igen, többet vártak, s en­nek hangot is adták a közgyű­lésen, ám a jelenért a jövő biztonságát nem lehet felál­dozni. Az idei évnek minden eddiginél szilárdabb gazdasági alapot teremtettek, s úgyszól­ván tartozás nélkül kezdték 1965-öt. A mostani tartaléko­lás majd a következő zárszám­adáskor, sőt már év közben is érezteti kedvező hatását. Amit félretettek, abból senki sem visz el egyetlen fillémyi érté­ket sem, mindaz a niklaiak gazdálkodásának, megélheté­sének biztonságát szolgálja. A VITA CSUPÁN ÉRINTET­TE ezt a témát, de nem kizá­rólag az osztalék körül forgott, hanem átfogta a szövetkezet szinte valamennyi, közgyűlés­re való ügyét-dalgát. A nyári gabonabetakarítástól a téli fairtás elosztásáig, a burgo­nyaültetéstől a legel őjaví tű­sig, a járhatatlan dűlőutak megjavításának sürgetésétől a gépek megóvásáig, a sovány háztáji szőlője termőerejének növelésétől a szociális és kul­turális alap felosztásáig sok minden szóba került itt. Tisz­tázták egyéb nyugtalanító kér, déseiket is. A tavasz végén például kényszerhasznosítás­ra kellett kiadni elhagyott föl­deket. Másként senki sem vál­lalta, csak felesben. Az eljá­rás nevében is benne van: kényszermegoldás ez. Nem te­kinthető tehát kivételezésnek. Vagy például némelyek jog­talanul hozzányúltak a közös vagyonhoz. Egyikük néhány darab fát tulajdonított el, má. síkúk a tilosban kaszált ta­karmányt. Tettük nem minő­sül bűncselekménynek, ezért kártérítéssel is beérte a köz­gyűlés: úgy döntött, hogy ki­ki fizesse meg az elvitt porté­ka értékét Mindezek a kérdések, ame­lyek — a közgyűlési vita tanú. sága szerint — élénken foglal­koztatták a tagságot, nem te- rettóék el a figyelmet a terme­lés idei tennivalóiról. Állás­foglalásuk azt fejezte ki, hogy kellően számba vették a múlt év tanulságait, és készülnek arra, hogy az idén tovább jus­sanak szövetkezetük megerősí­tésének már megkezdett és eddig járt útján. VÉGEZETÜL MÉG ANNYIT: a közgyűlésen szinte senkit sem ért meglepetés. A terme­lés és a gazdálkodás főbb mu­tatóit csaknem mindenki már napokkal előbb megismerte. Az előkészítés időszakában megtárgyalták mindezt párt- faggyűlésen, beszéltek a dol­gokról az emberek kisebb-na- gyobb csoportjai. S a beszá­moló is jól rendszerezte a mondanivalót, közérthetően vázolta a helyzetet. Tavaly ilyenkor az elnök számokkal, adatokkal teletűzdelt huszon­két oldalt olvasott fel. Mosta­ni rövidebb beszámolója még­is jobban elérte célját: tájé­koztatott, értékelt, tanulságo­kat vont le. Ezért váltott ki olyan kötetlen, fesztelen és nyílt, őszinte eszmecserét, amelyből — minden bizonnyal — okul a tagság is, a vezetés is azért, hogy 1965 befejezté­vel óz előrelépés újabb té­nyeit vehessék számba. Kutas József A számok mögött A húsipariak sikerének nyitja A száraznak tetsző számadatok tükrében vizsgáltuk a minap a Somogy megyei Húsipari Vállalat tavalyi munkáját. Az idényjeleggel járó létszámingadozás ellenére szép ered­ményekkel büszkélkedhetnek. A számok elemzése közben két dolog ragadott meg. Az egyik: 1963 tizenegy hónapja alatt a termelési érték 145 millió, 1964 megfelelő időszakában 153 millió forint volt. 1963-ban 154, 1964-ben pedig 149 munkás dolgozott a vállalatnál. Nyolcmillió forint értékkel termel­tek többet kevesebb munkással. A másik: 1963-ban 28 000, 1964-ben — pedig ekkor többet termeltek — 13 500 túlórát használtak fel. Évi átlagban 132 órával csökkent egy-egy dol­gozó munkaideje. Dicséretre méltó, hogy 29 900 munkaórával tudták csök­kenteni a munkaidőt, kisebb létszámmal dolgoztak, mégis többet termeltek. De vajon nem károsodtak-e a válla­lat munkásai? Nem. Ugyanis a termelési érték növelésével arányosan emelték a dolgozók átlag órabérét. Tehát senki sem vitt haza kevesebbet a borítékban, mint azelőtt. Sőt! A jól szervezett munka kettős hasznot hozott; kevesebb mun­kával azonos bért kerestek a dolgozók, olcsóbban kapott több húsárut a népgazdaság Hogyan csinálták ezt a húsipariak? Nagy gondot fordítottak a munka jó megszervezésére. A vállalatvezetés a pártszervezet segíségével egész éven át ar­ra törekedett, hogy minden problémát a lehető legésszerűbb módon oldjanak meg. Szervezés kérdése volt csupán a túl­órák számának csökkentése és a gépesítés adta lehetőségek kihasználása. Az új automata töltőberendezést az országban egyedül a kaposvári üzem tudja (!) használni. Másutt állító­lag nem vált be. Itt meg vannak vele elégedve, dicsérik. Egypár évvel ezelőtt még elképzelhetetlennek tartották vol­na, hogy női brigádokat alakítsanak, s hogy betanított mun­kásokra bízzák a töltést. Most bátran félrelökték az előítéle­teket A szakmunkásoknak valóban szaktudást igénylő felada­tokat adnak. Kezdetben hallatszott ugyan zúgolódás, meg nem értés, de csakhamar minden a rendes kerékvágásba ke­rült A női brigádok megálltak helyüket Eredményeik sem­mivel sem maradtak el a férfi szakmunkások korábbi — el­érhetetlennek tartott — teljesítményei mögött. Javult a mun­ka minősége is. A több milliós eredményjavulás eléréséhez két dologra volt szükség: bátorságra és tenni akarásra. N. S. ZÁRSZÁMADÁS UTÁN szaküzleteink minden igényt kielégítő választékkal várják vásárlóinkat! Konfekció-méteráru, kötött- és fehérnemű, cipó, divatáru, függöny, szőnyeg Televízió, rádió, porszívó, padlókefélő, mosógép, csillár, motorkerékpár, kerékpár, modern szoba- és konyhagarnitúra Újdonságok nagy választékban a Somogy megyei Iparcikk-kiskereskedelmi Vállalat kaposvári, barcsi, nagyatádi, fonyódi, siófoki és balatonboglári szaküzleteiben. Ne felejtse, szak üzletben vásároljon!

Next

/
Thumbnails
Contents