Somogyi Néplap, 1965. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-27 / 22. szám
Szerda, 1965. január 27. 3 SOMOGYI NÉPLAP Zárszámadás előtt Gamáson A pártszervezet kezdeményezése Gamáson járva téli munkák közben találtuk a szövetkezeti gazdákat. Hatvan fogattal trágyát hordtak a mezőre, s több mint százan az erdőtisztításban vettek részt. Vadépusztáról vontatóval vitték ki a mezőre az istállók körül összegyűlt szerves trágyát, oda ugyanis eljutott a gép, másutt viszont nem boldogult a gumikerekű jármű. A tanácsházán a falu vezetőitől arról érdeklődtünk, aim most leginkább foglalkoztatja őket Bérdi József tanácselnök a falu fejlesztési tervéről beszélt. Ménküs Lajos tsz-elnök a zárszámadó közgyűlésire készült Az év végi mérlegen már csak az utolsó simítások voltak hátra, az elnök a közgyűlési beszámolón dolgozott — Tart a közgyűléstől, elnök elvtárs? Nem értette félre a kérdést, tudta, mire gondoltam, s nyomban válaszolt is: — Nem tartok tőle, azt hiszem, rendben lezajlik, hiszen a gazdálkodásban sikerült előrelépnünk. Ezt bizonyítják az eredmények, köztük a munkaegység értéke is. A fejlődést látják a tagok, mindenkinek része van benne, aki becsületesen dolgozott Csupán néhány forintos a javulás egységenként a tervhez viszonyítva — s így is harminc forint alatt maradnak —, mégis erősödtek. Ezt bizonyítja az is, hogy a tervezettnél mintegy kétezer forinttal több jövedelem jut egy-egy dolgozó tagra, s várhatóan megközelítik az évi tízezer forintot. Érthető, hogy ez örömmel tölti el őket, de nem érik be ennyivel, máris a jövedelem fokozásának lehetőségét latolgatják. Olyan módszert keresnek erre — s úgy vélik, meg is találták —, amivel az idén. még eredményesebben gazdálkodhatnak. Somogyvári István párttitkár így beszélt róla: — Gondot okozott, hogy a növénytermesztésben a százalékért végzett munka miatt a gazdák néha elhanyagolták azokat a tennivalókat, amelyekért egység járt. Ez olyan aránytalanságot szült, hogy egyik tagnak többet, a másiknak kevesebbet ér az egysége, aszerint, hogy mennyi munkát végzett a termés bizonyos százalékáért. — Változtatnak ezen? — A pártszervezet vezetősége úgy határozott, hogy javasolja: térjünk el a régi módszertől, s ebben az évben kössünk családi szerződéseket a gazdákkal. Elgondolásunk szerint ez a megállapodás lesz az alapja az idei munkának. A kapásnövények százalékos művelése mellett az emberek kötelezettséget vállalnak, hogy meghatározott számú egységet szereznek. így semmilyen munkával sem maradunk el. — Másutt már ismerik és alkalmazzák is ezt a módszert. — Sajnos, mi még csak most dolgoztuk ki. Rövidesen taggyűlésen is megtárgyaljuk az elképzelés részleteit, s mivel a gazdasági vezetők is egyetértenek a családi munkavállalás hasznosságával, beszélgetünk erről a gazdákkal még a közgyűlés előtt. Lesz idejük latolgatni a javaslatot, mi pedig igyekszünk meggyőzni a kétkedőket a módszer helyességéről. A meggyőzés a mi feladatunk, kommunistáké. Még meg sem tartatták a zárszámadó közgyűlést, de máris vannak elgondolásaik az eredményesség fokozására. A gamási kommunisták nem akarnak elkésni, hiszen ezt a feladatot még a tavaszi munkák megkezdése előtt kell megoldaniuk. A téli időszakban sort is kerítenek rá, s ezzel megteszik az egyik fontos lépést a még eredményesebb gazdálkodásért. Hernesz Ferenc Somogyi küldöttek a földművesszövetkezeti szocialista brigádok országos tanácskozásán A múlt évben is élénk munkaverseny folyt a somogyi földművesszövetkezetekben. A szocialista brigádoknak több mint négyszáz tagja tett felajánlásokat, s nagy részük van megyénk földművesszövetkeze- teinek tervteljesítésében. A szocialista brigádok több tízezer forint értékű társadalmi munkát is végeztek. Csütörtökön Budapesten a KPVDSZ és a SZÖVOSZ közös rendezésében értekezleten beszélik meg az fmsz-i szocialista brigádok idei feladatait. A somogyi brigádok legjobbjainak képviselői vesznek részt a tanácskozáson. A küldöttséget Horváth János, a MÉSZÖV elnöke vezeti. A brigádtagok gyűléseken döntötték el, kik képviseljék őket a tanácskozáson. Így került a küldöttek közé például Dunaivári József barcsi, Simon József kadarkúti, Szívós József böhönyei, Rákos Ferenc marcali, Nagy Lajos 13. •7,. Autóközlekedési Vállalat új fele-.ének beruházásához építésztech ni kusi vagy építőmesteri végzettséggel rendelkező műszaki ellenőri] azonnali belépésre fölvesz. Jelentkezés a vállalat műszaki szakosztályén, Kaposvár, Berzsenyi n. 1-3 sz. í (3876) igali, Bergmann György tabi, Miháczi János balatonmáriai és Tarabó Ferencné böhönyei földművesszövetkezeti dolgozó. Az itthonmaradottak azt várják a tanácskozás küldötteitől, hogy az országos értekezleten halott jo módszereket, tapasztalatokat hazatérve átadják munkatársaiknak. Így az eddiginél is eredményesebb lehet a szocialista brigádmozgalom, a munkaverseny megyénk földművesszövetkezeteiben. Tanácsülés Gigén (Tudósítónktól.) Az év első tanácsülésén a művelődési terv végrehajtásában szerzett tapasztalatokról számolt be Gigén a művelődési otthon igazgatója. Elmondotta, hogy tizenhatan járnak a dolgozók iskolájába. A beiratkozottak közül senki sem hagyta abba a tanulást, sőt még igazolatlan mulasztás sem fordult elő. Sokan látogatták a szülők iskolája két előadását. A tervezett három ismeretterjesztő előadásból kettőt megtartottak. Az előadásokon körülbelül hetvenen jelentek meg. A színjátszók négy egyfelvoná- sos színdarab előadására készültek fel. Megfelelőbb helyet adtak a könyvtárnak. A tanácstagság elhatározta, hogy a végrehajtó bizottság tagjait követve valamennyien belépnek a könyvtár olvasótáborába, választókörzetükben népszerűsítik a könyvtárt, illetve az olvasást. Érdekeltség a létszámmegtakarításban A VÁLLALATOK VEZETŐI és dolgozói körében egyaránt nagy visszhangra talált a Minisztertanácsnak az a határozata, amely szerint a tartós létszámmegtakarítással elért béralap-megtakarítás egy részét a dolgozók keresetének növelésére fordíthatják. Ez a rendelkezés, a végrehajtható rugalmasabb bérgazdálkodás közvetlenül érdekeltté teszi anyagilag is az üzemi, munkahelyi kollektívákat, sőt az egyes dolgozókat is abban, hogy kevesebb munkaerővel, tehát termelékenyebben dolgozzanak, mert az így megtakarított bérből prémium, jutalom formájában vagy egyéb módon közvetlenül részesülhetnek. Az anyagi érdekeltség érvényesítésével olyan eszközt ad ez a bérgazdálkodási módszer a vezetők kezébe, amellyel az eddiginél kedvezőbb körülményeket teremthetnek a jó és a rossz munl<a megkülönböztetésére, kifejezésre juttathatják a jó munka fokozott elismerését. A vezetők munkája könnyebbé válik azáltal, hogy nagyobb jogkört kapnak, s ez alaposabb körültekintést, jobb helyzetismeretet és igen komoly felelősségérzetet követel tőlük. Az ösztönzés csak ott >.ezet eredményre, ahol más létszámgazdálkodási, műszaki intézkedésekkel munkaszervezéssel összhangban, azokat kiegészítve alkalmazzák. Nyilvánvaló ugyanis, hogy külön anyagi elismerés csak tényleges, terven felüli erőfeszítésekért jár, tehát csak a tervezettnél kevesebb létszámmal elért bérmegtakarítást lehet a dolgozók jutalmazására, premizálására fordítani. Ezért már a tervezéskor figyelembe kell venni egy-egy üzem, üzemrész szervezettségének színvonalát, tartalékait, s úgy kell a feladattokat és a létszámot megszabni, hogy az ne juttassa előnyhöz a lazán dolgozó üzemeket. AHOL GYENGE LÁBON ALL A MUNKAFEGYELEM, ahol a munkaidő-kihasználás alacsony fokú, ott előbb a teljesítménykövetelmények növelésével kell a tervfeladatokhoz szükséges reális létszámot elérni, s csak azután kerülhet sor a további létszámmegtakarításért járó anyagi juttatásra. Ahol viszont már eleve nagyobb a rend és a szervezettség, ahol viszonylag már kezdetben is nagyobb erőfeszítésbe kerül a termelékenység további emelése, ott természetesen ezt a létszámterv és a megtakarított bér jutalmazási hányadának megállapításakor méltányolni kell. Mindig az adott helyzet és körülmények szabják meg tehát, hogy a vezetés milyen arányban kapcsolja össze az ösztönzést a követelmények növelésével, az anyagi elismerést az ellenőrzéssel és a számonkéréssel. További körültekintést és helyismeretet igényel az is, hogy milyen formában juttatják a dolgozóknak a megtakarított összeget. Legcélszerűbbnek bizonyult — az eddigi tapasztalatok alapján — a célprémium forma, amely módot ad a megtakarítás előzetes megtervezésére, s emellett az egyenlősdit is kiküszöböli. Ám azt a gyakorlatot sem szabad teljesen elvetni, hogy a megtakarított összegből egyik vagy másik dolgozó bérét emeljék, mert ezzel rendezni lehet esetleg évek óta fennálló aránytalanságokat. Bármelyik formára kerül is sor, az a lényeg, hogy az elosztás megfeleljen a dolgozók igazságérzetének, s annak a szocialista elvnek, hogy aki többet, jobban dolgozik, azt anyagiakban és erkölcsiekben nagyobb megbecsülés, elismerés illeti. A rendelet végrehajtásának eddigi tapasztalatai, a lefolytatott előzetes kísérletek azt tanúsítják, hogy más, egyéb intézkedésekkel együtt érdemes az ösztönzés ilyen eszközeivel is elősegíteni a termelékenység növelését. A bér- gazdálkodás új módszerével olyan tartalékokat tárhatunk fel, amelyeket más módszerekkel eddig még nem sikerült elérni. Vigyázni kell azonban arra, hogy a létszámtakarékosság erőltetése ne vezessen túlzott intenzitásnöveléshez vagy esetleg a munkabiztonság csökkenéséhez, a minőségi, a technológiai előírások mellőzéséhez vagy a helyes bérarányok eltorzulásához stb. MINDEZEK FENNÄLLHATNAK, ha rosszul, ha felelőtlenül hajtják végre a Minisztertanács határozatát. De ha körültekintően és felelősséggel élnek a lehetőségekkel, nincs ok aggodalomra. Vegyük számba az összes mérlegelhető követelményeket, s a biztos eredmény tudatában állítsuk ezt a módszert is az 1965. évi feladataink szolgálatába. S. E. DOHÁNYSIMÍTÓK KÖZÖTT Jól fizetett a dohány Háromfán. A jégverés ellenére — ami tizenkét hold termését tette tönkre — kétmázsás holdanként! átlagra számítanak. A szép, zsíros levelek főleg az asszonyok keze munkáját dicsérik. Egész éven át ők gondozták, ápolták a dohányt. Az öt brigád valamennyi tagja most is ott szorgoskodik a si- mítókban. A hatvan hold termésének nagy része már a beváltóban van. Eddig körülbelül háromszáznyolcvan mázsát adtak át a Nagyatádi Dohánybeváltónak. A hátralevő hatvan mázsa termést is előreláthatólag még ebben a hónapban elszállítják. A dohány csaknem egész télen munkát ad az asszonyoknak. Az otthoni tennivalók végeztével már a kora délelőtti órákban a simítókban van a 150—180 asszony. Minőség és nagyság szerint, válogatják a termést (1. képünk). A szomszédos helyiségben nyomban le is mérik. Kozma József brigádvezető segítségével Kutnyák Viktorné, Rudics Ferencné és Kensei Józsefné végzi ezt a munkát. (2. kép.) Pálinkabűz, áporodott dohányfüst, a kövön csikkek szerteszórva. A látványtól legszívesebben visszafordulnék a talponállóból, a közelben azonban nem tudok rendesebb falatozót, igy az éhség legyőzi bennem a kényeskedést. Magas, hosszú asztalok körül kopott ruhás emberek állnak, köztük egy-két asszony. Előttük rum, pálinka, néhá- nyan göngyölt halat esznek, mások előtt debreceni gőzölög. Szemmel láthatóan otthonosan érzik magukat. Kocsonyát veszek, de tanácstalanul állok meg vele a helyiség közepén. Szerencsémre az egyik asztal mellől éppen távozik egy kis öregember. Gyorsan odalépek. Mellettem, körülöttem pufajkás fiatalemberek: rakodómunkásnak nézem őket. Féldeciket isznak, kettő rumot, a többi pálinkát. A legidősebb előtt sörösüveg áll. — Nézd, itt a doktor — hallom mellőlem. Mindnyájan odanéznek. Egy magas, csinos, harminc év körüli fiatalember lép be; frissen borotvált arca, gondosan hullámokba fésült haja, vékony Jávor-bajusza, magabiztos tartása piperköc selyemfiúra emlékeztet. Szürke krombi télikabátot visel, hasonló színű bőrkesztyűjét a zsebében tartja. Mozdulatai elegánsak. Ahogy megpillantja a társaságot, odabólint, a pénztárhoz lép, majd beváltja a blokkot. Egy üveg sört tesz az asztalra. ' — Szevasztok. Nem kezel. Csak finoman, hanyagul biccent. A pufajká- sok megilletödve, kellő tisztelettel fogadják, előzékenyen helyet szorítanak. Pillanatnyi csend után szólal csak meg egyikük: — Mi van, doktorkám? Ko„ rán reggel ennyi folyadékot? Nem gondolja, hogy megárt? — Kérlek szépen, vannak különleges alkalmak az ember életében. A délelőtti szeszszükségletemet ugyanis máraz éjszaka bevettem, most valamiképpen föl kell hígítanom. Nem igaz? És vízzel mégiscsak restellném. Egészségiekre. A többiek is fölemelik poharukat. — Különben? Hogy vagytok? Nincs valami virgonc kedvetek, halljátok-e! — Sajnálgatjuk ezt a szegény Józsit. — Miért? — Holnap reggel nyolckor kell bemenni neki megkezdeni a négy hónapot. Tudod, a gyerektartás elmulasztása. — Na és? Remélem, nem mész be? A Józsinak mondott szőke, zömök fiatalember felkapja a fejét, mint akiben reménysugár villan jelezve, van még kiút, valami csoda folytán el. lehet kerülni a börtönt. Ez a nagy tekintélyű doktor okos ember, biztosan van valami jó ötlete. De nem érti a kérdését, hitetlenkedve néz föl az elegáns vagányra: — Hogyhogy nem megyek be? Hát azt is lehet? És mit csináljak? — Jó pofa vagy. Otthon maradsz. — Otthon? A lakásomon? — Természetesen. — Na de hát nekem holnap reggel jelentkezni kell!... — Hát nem jelentkezel. Mit gondolsz, mi történik? összedől a világ? Először felszólítanak még egy idézéssel, de addig is eltelik néhány hét. — És akkor menjek be? — Fenét! Akkor se. Hanem vársz türelmesen, közben még élsz egy kicsit, szórakozol, élvezed a szabadságot. Látom, még zöldfülű vagy. — Á, nem üzlet ez. Várni, lesni az ajtót, mikor jönnek értem... — Ideges vagy? — Nem, de hát ez már... ilyenkor már nincs nagy kedve szórakozni az embernek. Inkább bemegyek. — Hülye vagy te? Egyszerűen besétálsz? Hát nem sokkal szebb dolog, amikor érted jönnek, hivatalosan felszólítanak, hogy kövesd őket, kocsiba ültetnek, és elegánsan beszállítanak? Nem ám bemenni, csak úgy, a magad jószántából, szépen megmosakodva, az alkalomhoz illően felöltöz- ve, gondosan bezárva az ajtót... Aztán képzeld: mész az utcán, találkozol egy haverral, megkérdi, hova igyekszel, komám, és erre te azt feleled közömbösen: ide megyek a Markába, négy hónapra. Hát ez kell neked? Nem szebb, ha annak rendje szerint bevisz, nek? Ez hozzátartozik, kérlek, az egész szertartáshoz. Értesz engem? öreg róka vagyok a szakmában, van némi tapasztalatom. Higgyél nekem! Na! Aztán csak föl a fejjel, ne veszítsd el csüggedésedet! Ott is emberek vannak! Szevasztok, rohanok tovább, ti csak igyatok szépen. Van egy kis különmunkám, délig el kell végeznem. Ezzel lekoppintotta a poharát, elegánsan megbiccentette a fejét, és kesztyűjét felhúzva távozott. Hangtalanul néznek utána. — Jogásznak tanult, aztán valami zűr volt vele, és kicsapták. Néhány hónapig ült is — magyarázza valamelyik, ahogy az ajtó becsukódott mögötte. — Hol dolgozik? — Nem tudom. Mindig máshol. De nem abból él, és hogyan ... 7 Látnátok, micsoda női vannak ... ! Meg kell hagyni azonban, hogy okos fickó! Igen okos, nemhiába tanult ember. Igaz? A társaság helyeselve bólogat. Józsi, azonban révetegen néz maga elé, elmerülten vizs- gálgatja a stamperli alján csillogó rozsdaszinű csöppöt... Somogyi Károly
