Somogyi Néplap, 1964. december (21. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-13 / 292. szám

Vasárnap, 1964. december 13. 3 SOMOGYI NÉPLAP • • Ünnepi évzáró gyűlést tartott a nagyatádi Tóth Lajos munkásőrszázad (Tudósítónktól.) Szombaton a járási pártbi­zottság dísztermében került sor a nagyatádi Tóth Lajos munkásőrszázad ünnepi évzá­ró gyűlésére. A gyűlésen részt vett Csiz­madia József, a Munkásőrség Országos Parancsnokságának munkatársa, Oravecz Ferenc megyei munkásőrparancsnok, dr. Sólyom Gábor, a megyei párt-vb tagja, a BM Somogy megyei Rendőr-főkapitánysá­gának vezetője, továbbá a já­rások munkásőrparancsnokai és a pártbizottságok munka­társai, a nagyatádi fegyveres testületek vezetői és Gémest Sándor, a járási pártbizottság titkára. A megyei parancsnoknak Nemes István munkásőr tett jelentést, majd Marosi Jó­zsef őrnagy, a munkásőrség járási parancsnoka beszámolt az .1984. kiképzési év eredmé­nyeiről, tapasztalatairól Az egység új feladatait ismertetve arról szólt, hogy az új kiképzé­si évben tovább kell fokozni a harckészültséget, erősíteni kell a fegyelmet. Oravecz Ferenc megyei pa­rancsnok a kiképzési feladatok végrehajtásában elért eredmé­nyeiért »Kiváló parancsnoki- jelvényt adott át Marosi Jó­zsef járási parancsnoknak és egy díszserleget a vele járó oklevéllel együtt a századnak. Ezután a járási parancsnok Vadasfalvi Ferenc századpa- rancsnok-helyettesnek adta át a »Kiváló munkásői'i-jelvényt. Gémesi Sándor, a járási pártbizottság titkára szólt ezután a munkásőrökhöz. — A munkásőrségben való rész­vétel pártmegbizatás — mon­dotta. — A munkásőr elvtár­sak hirdessék a párt politiká­ját, mutassanak példát munka­helyükön és a magánéletük­ben. — A járási párt-vb nevé­ben köszönetét mondott az eredményes munkáért, és jó egészséget kívánt az új felada­tok végrehajtásához. A századgyűlés végén húsz új munkásőr tette le az esküt. Wittmann József leszerelő ve­terán munkásőr arra kérte őket, hogy kommunista példa- mutatással végezzék pártmeg­bízatásukat, majd jelképesen átadta fegyverét. Az ünnepi gyűlés az Inter- nacionálé hangjaival ért véget. tanfolyam a tahi járásban (Tudósítónktól.) Elkészült a tabi járás teljes gépesítésének távlati terve. E cél elérésének föltétele: kellő mennyiségű traktoros kiképzé­se. Az ütemterv szerint a té­len 160 fiatalt kellett volna traktorosképző tanfolyamra küldeni, de csak száztizenket- ten jelentkeztek. Közülük száz- ketten alapfokú, tízen közép­fokú képzésen vesznek részt. A háromhónapos tanfolyamon a részvevők elsajátítják a gépek kezeléséhez szükséges ismere­teket. A tanfolyamot három helyen szervezték meg: a Daránypusz­tai Állami Gazdaságban, a Ka- rádi Gépállomáson és a tabi Egyetértés Termelőszövetkezet­ben. Az előadásokat a járás legképzettebb szakemberei tartják. Felnőtt kommunisták Sokat gondolkodtam azon, hogyan tudnám két szóba sű­ríteni véleményemet egy kom­munista közösség tanácskozása után. A vezetőség beszámolója — igen szenvedélyesen és nyíl­tan — arról árulkodott, hogy a megyei kórház pártszerveze­te ezernyi gonddal küzd. Csak néhányat kapásból: Egy ferde szemlélet uralko­dik az intézményben, azt mondják sokan, hogy az ideo­lógiai munka, a politikai ne­velés csak a pártszervezet feladata. Baj van — szubjek­tív okokból — a hármas veze­tés (kórház, rendelőintézet, egészségügyi osztály) egységé­vel, az orvosok és a középká­derek kapcsolatával. A párt- szervezet állásfoglalása, birá­Jól dolgozik a somogyacsai gyümölcsvédelmi társulás 1000 gyümölcsfát telepítettek (Tudósítónktól.) Márciusban 40 taggal alakult meg Somogyacsán a gyümölcs- védelmi társulás. Nyomban munkához láttak, megszervez­ték a kártevők elleni permete­zést a háztáji és a szórvány gyümölcsösökben. Gépeket az fmsz adott e célra. A szervezett védekezés ered­ménnyel járt. Évek óta nem adtak át a felvásárlóknak any- nyi gyümölcsöt a községben, mint az idén. A több mint fél­ezer mázsa termésért 110 000 forintot kaptak a termelők. Különösen szilvából, meggyből, barackból és szőlőből termett sok. Az ilyen termés mellett — érthetően — megnőtt a gyü- mölcstermelésd kedv. Ennek köszönhető, hogy ezer gyü- möcsfacsemetét telepítettek az ősszel, ezzel egy időben kivág­ták a kiöregedett fákat. •Az acsai dombok kiválóan alkalmasak málna termelésére is. A tavasszal ötezer málna- sarjat telepítenek ide. A társúlás már szervezi a jövő évi gyümölcsvédelmet. Az AGROKER-től magas nyomá­sú permetezőgépet rendelték. A bonnyai földművesszövetke­zet is támogatja őket, hogy jó munkájukat minél nagyobb eredmények kísérjék; I ÚJ ÉV — ÚJ KAZÁNHÁZ Csaknem ötmillió forintos költséggel épül a Nagyatádi Fonalgyár új kazánháza. Előreláthatólag az új év elejére elkészül, és a saját áramforrással teljes »gőzzel« dolgoz­hat a gyár. Képünkön: Utolsó húzások a csavarokon. R ár ma szünetel a tanítás az Igali Általános Isko­lában, Bernard Jenöné igazga­tóval nem tudok beszélni. Reg­gel első órája a gimnáziumban van, azután részt kell vennie a tanárok továbbképzésén. Így a legjobb időpont a dél, ugyan­is délután fél háromtól, majd este hattól ismét elfoglalt. Egy kis türelmet kér, ami­kor belépek az irodába: jelen­tést kell összeállítania a veszé­lyeztetett környezetben élő gyerekekről. Közben telefonon író-olvasó talákozót szervez, a nők akadémiájának legköze­lebbi előadását beszéli meg, majd füzeteiket kér az iskolá­nak. — Mennyi szabad ideje van, ha ilyen »szüneti« napon még ebédelni sem ér rá? — Este kilenctől reggelig.. Nappal állandóan az iskolában BERNARDNÉ, IGALBÓL vagyok. Akad tennivaló bősé­gesen, négyszázhatvan gyere­kem van. Az igazgatás mellett fizikát tanítok — a négy köte­lező helyett heti tíz* órában. Bernardné tavaly vette át az általános iskola és gimnázium vezetését. Sok nehézséggel járt a gimnáziumi osztály meg­indítása, a feltételek biztosí­tása. S ma is éppen elég a gond. Igaz, a gimnáziumban már javult a helyzet, nemrégi­ben több mint százezer forint értékű új bútorzatot, fölszere­lést kaptak. Az általános iskola azonban szűk. Háromszázhat- vankét gyereknek kell hét tan­termen osztozkodnia. Délelőtt, unom fehérnemű, gyapjú 'agij műanyag ruhanemű mosasara kiválóan alkalmas. (3877) délután foglalt minden ősz tály. — A legnagyobb gondot i beiskolázás okozta, ötvenhat cigánygyerekünk van, vala­mennyien nagy családból. Tíz- tizenkét éves korukban már nem akarnak iskolába járni. A napközis étkeztetéstől kezdve mindent megpróbáltunk már; beválasztottuk a cigányszülő két a szülői munkaközösségek vezetőségébe, sajnos, nincs sok eredmény. Sokat vesződöm a dolgozók iskolájával is. De csak a nyolcadik osztályt tudtam megszervezni. Akadnak analfa­béták is a községben, iskolába azonban nem akarnak járni. — Milyen örömmel jár az igazgatás, megéri-e a sok fá­radságot? — Igen. Hisz előbbre jutot­tunk ... Öröm az is, hogy gim­nazistáink szeretnek ide járni. Jóleső érzés, hogy fölötteseim elismerik munkámat, apró eredményeimet is értékelik. Lelkesek az úttörők, mindin­kább kibontakozik a KISZ-élet a gimnáziumban. Tudtam jól, hogy nem sima pálya a peda­gógusé, hiszen apám is tanár volt, huszonhárom évig tanított itt. De ha még egyszer kezde­ném, akkor is ezt választanám. Kevés női igazgató van a me­gyében, nekem bizonyítanom kell. Megéri ... Bernardné arra is szakít időt. hogy a helybeli nőtaná­csot patronálja, az úttörőszer­vezetet segítse. 1948-ban ő ala­kította meg Igáiban az úttörő­szervezetet. Göllében tizenhá­rom évig vezette a nőmozgal­mat, szép eredményekkel- di­csekedhetett. — A legnagyobb az volt, hogy amikor eljöttem onnan, hét párttag asszonyt hagytam ott, pedig amikor odakerültem, egyedül én voltam párttag—a nők között Ezek az asszonyok szerepet vállaltak a közéletben is. Mülléder Józsefné pótkép­viselő volt, Cser Lőrincné a já­rási párt-vb tagja, Berta La- josné MÉSZÖV igazgatósági tag. Igáiban a nőtanács szer­vező munkáját végzem. Tanfo­lyamokat indítunk, sütés-fő­zéshez odaadom a napközi konyháját. Elmondja, hogy a szülők akadémiáján főként a nevelé­si kérdésekkel kívánnak sokat foglalkozni. — Tervem, hogy megbeszé­lésre hívjuk össze az édesapá­kat és a nagymamákat. Az a tapasztalat, hogy az apák nem éreznek olyan felelősséget a gyermeknevelésben, mint kel­lene. Olyan családoknál, ahol mindkét szülő dolgozik, leg­többször a nagymama ügyel a gyerekekre, s ezért velük is akarunk beszélgetni. Nyílik az ajtó, belép Ber­nardné nagylánya, a nyolca­dikos Szilvi. Megkapja a »na­piparancsot«, fűtsön be, etesse meg az állatokat, végezze el a ház körüli teendőket. — Nagyon sokat segít a fér­jemmel együtt — mondja az igazgatónő. — Nélkülük nehe­zen boldogulnék. Sajnos, csak szombat délután meg vasár­nap vagyok együtt velük ... Tanulás, szórakozás? Beiratkoztam az egyetem­re, matematika szakra. De hiába, éjjel nem megy a pél­damegoldás. Öt-hatezer fel­adatot kell megoldani egy fél­évben, erre nincs elég időm. Sokszor még az újságokat sem tudom átfutni. Van otthon televízió, néha rádiót hallga­tok. Nagyon szeretem a zenét, de erre jut a legkevesebb .. . Néha nagyon fáradtnak ér­zem magam, s ilyenkor arra gondolok, hogy lesz majd könnyebb is. Kedvvel, szívesen végzem a munkámat. . Strubl Márta lata és helyes javaslata gyak­ran felsőbb állami szinten megtörik, s ez elkedvetleníti a kommunistákat. Csökkent a pártszervezet tekintélye, súlya, befolyása. És fejezetekre oszt­va sorolhatnám tovább észre­vételeinket, aggályainkat. Nem szépítés-e mégis úgy sűríteni véleményemet, hogy felnőtt kommunisták élnek és dolgoznak a kórházban, hogy felnőttek a szó legnemesebb értelmében? Nem csorbítom-e az igazságot, ha olyan közös­ségként mutatom be ezt a pártszervezetet, mint amelyet az elvi szilárdság és a tettre- készség jellemez, s amelynek tagjai felkészülten teljesítik hivatásukat? Nem! Nagyon is igaz e két szó: felnőtt kommu­nisták. A dolog ugyanis kétoldalú. Gondjai sűrűjéből már sok mindenre adott helyes választ ez a pártszervezet, eredményei vitathatatlanok. hűen és kö­vetkezetesen harcolt a párt politikájáért. S hogy erejéből nem futotta mindenre néhány év alatt? Ez is igaz. Az a mód azonban, ahogy a pénteki VeKetőségválasztó taggyűlésen vitatkozott ez a közösség, az a bátor — és jó értelemben bá­tor — hang és iránymutatás, amely a beszámolóból és a hozzászólásokból kicsendült, őszinte elismerésre késztet. Ha valaki azt mondaná, hogy egy termelő üzemben ne­hezebb dolguk van a kommu­nistáknak, mint itt a megyei kórházban, a taggyűlés után bizony kétkedve fogadnám. Igaz, más a munka jellege, más a szervezet feladata is. Ez sokszor gúzsba köti a párt­tagokat, egyrészt azért, mert nem tehetnek mindent úgy, ahogy kellene, ahogy szeret­nék, másrészt, mert helytele­nül értelmezik a hivatali párt- szervezet feladatát. Igaz, a kórházban a vezetés, a munka pártellenőrzéséről nem beszél­hetünk úgy, mint a termelő üzemekben. Ez azonban nem zárja ki a bírálatot, nem csök­kenti a kommunisták felelős­ségét. A sikertelenség néha lelohasztja a kedélyeket, csök­kenti az ambíciót. A taggyűlés azonban ez ellen is harcot indított. A pártszervezet ered­ményei, sikerei további mun­kára buzdítanak. Megpróbálnám a leglénye­gesebb mozzanatokra irányí­tani a figyelmet, hisz a tag­gyűlés tartalmát, hangulatát és határozottságát ezek adják vissza a legjobban, s minden­ről úgysem beszélhetek. Kemény önkritika! így jei­.lemezhetném a beszámoló egyik megállapítását. Az ideo­lógiai munka leszűkült az ok­tatásra, a pártvezetőség nem figyelt eléggé a burzsoá és kis­polgári nézetek elleni harcra. Pedig azt hiszem, ebben tehet­ne nagyon sokat a ' kórházi pártszervezet. »A szocialista szemlélet még nem tudott az intézet minden osztályára be­hatolni« — mondta Nagy elv­társ, a párttitkár, s ha más­hol nem is, itt egy kicsit eny­hén fogalmazott. Mennyi vi­tás kérdés oldódna meg köny- nyűszerrel s a közvélemény megelégedésére, ha nem gáto'- na a múltból itt maradt, szin­te hierarchikus kapcsolat, egyes vezető orvosok és beosz­tottak között. Ha a vezető szakorvosok némelyike nem helytelen következtetést von­na le pártunk szövetségi poli­tikájáról, azt ugyanis, hogy a szakemberek megbecsülése együtt jár azzal, hogy bátran, felelőtlenül szórhatják szét téves nézeteiket. Másfelől kel­lemetlenkedőnek tartják, és nem szívesen látják az olyan szakembert, aki kommunista módon előre lát, és szakmai munkáján túl is tevékenyke­dik. A kórházra bizony jel­lemző, hogy nélkülözhetetlen­nek kiáltanak ki, fetisizálnak néhány jó szakembert. aki bái-mit tehet, vagy közömbös maradhat a politikai kérdések iránt — el kell fogadni tőle. Hibákat hibákra halmozhat, nincs erő — s a pártszervezet­nek sem volt eddig 'ereje hoz­zá —, hogy szétoszlassa a bű­vös ködfüggönyt, s úgy ítélje meg a hozzáférhetetlenség pán­céljába zárt kiváló szakem­bert, mint bárki mást. A poli­tikai nevelés csak a kommu­nisták, csak a pártszervezet feladata? Szemléletesen vála­szolt a helytelen nézetre Ko­csis lAszló elvtárs, a megyei pártbizottság osztályvezetője. Idézek gondolataiból: »A párt politikáját az egész dolgozó nép jóváhagyta és el­fogadta. Vérehajtása nemcsak a kommunisták feladata. A párt politikájáról beszélni, a politikai nevelőmunkából részt vállalni minden állami vezető hivatali kötelessége.« Nos, hát ez az út, amelyen a kórházi pártszervezetnek to­vább kell haladnia. Megdöbbentett az a megál­lapítás, amelyet a kórház egyik osztályáról hallottam. A beszámolóban is említették, és a hozzászólók is beszéltek erről kissé lemondó, elkeseredett hangon. »Miért lépjünk föl a hibák ellen, ha ott fönt úgyis elakad minden próbálkozás?« Mi gátolja a hibáit orvoslá­sát? Az elvtelen személyi kapcsolat, »a te se bánts, én se bántalak« elmélet, a szub­jektív ítélet. Az emlegetett osz­tály . adatai, »eredményei« el- keserítőek. Vezetési hibák töm­kelegét hozták napvilágra két évvel ezelőtt, vizsgálat is in­dult. A pártszervezet volt a kezdeményező, s megbírálták, mert túllépett hatáskörén. A bírálat jogos, elfogadták a kommunisták. De miért ma­radt minden a régiben? Miért sikkadt el a vizsgálat, miért nem juthatott érvényre a pártszervezet helyes álláspont­ja? Tekintélyvesztés? Igen, az következett. De nemcsak a pártvezetés, hanem az intéz­mény vezetésének tekintélyén is csorba esett. A kórházi — és a külső — közvélemény ugyanis hajthatatlan, nem nyugszik bele a súlyos hibák­ba Egyszer már el kell jutni odáig, hogy a vezetők kimond­ják, ki merjék mondani véle­ményüket, s rendet teremtse­nek belső berkeikben. A sikertelenség elkeserítő a pártszervezet számára? Nem! Tettekre buzdító, még na­gyobb határozottságra és áll­hatatosságra. A hosszú évek óta gúzsba kötő hibák csak akkor szűnnek meg — azt töb­ben is hangsúlyozták —, ha egységesen lép föl a kommu­nisták közössége, és nemcsak a taggyűlésen, hanem a mun­kahelyen és a tanácskozásokon is. Ha olyan közvéleményt te­remt, amely nem tűri a hibák takargatását, az intrikát és a kiskirályoskodást, a fegyelem­lazítást és a pazarlást, a fele­lőtlen ítélkezést és a lezser sé­get. A pártszervezet — ezen a ta­nácskozáson is bizonyította — képes a harcra, ha tagjai együttesen és külön-külön is következetesen képviselik ál­láspontját. »Kicsik és gyengék vagyunk« — mondta az egyik felszólaló. S hogy válaszoljak rá, idézek a beszámolóból, ennek sorai érzelgősség és szánalom nélkül, mást bizonyítanak: »Minden a reális tények és a hibák mér­legelése után föl kell lépnünk a helytelen magatartást, párt- szerűtlen viselkedést tanúsí­tókkal szemben. Nincs helye a részvétnek, a sajnálkozásnak, amikor ügyünk igazságáról van szó.« így szólt a párttitkár a veze­tőség nevében, s erre hozott határozatot a taggyűlés is. fi beszámoló és a vita az eredmények sorozatát hozta felszínre, s hogy nem erről szá­moltam be inkább, az nem a sikerek lebecsülését jelenti. Arányaiban ezt az álláspon­tot követte a beszámoló is. mert a kórházi pártszervezet nem örömujjongani akart ered­ményei láttán, hanem szeré­nyen értékelni azokat, s felk;' szülni a további munkára. S ez a felkészülés, ez a nekiru­gaszkodás biztató volt, felnőtt kommunisták elvi állásfoglalá­sa, elismerésre méltó tette .. . Jávori Béla

Next

/
Thumbnails
Contents