Somogyi Néplap, 1964. december (21. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-09 / 288. szám

Szerda, 1964. december 9. 3 SOMOGYI NÉPLAP Fontos bírósági ítéletek tsz-tagok ügyeiben 11 zárszámadási csúcsforgalomra készül a barcsi bútorbolt (Tudósítónktól.) A barcsi földművesszövet­kezet bútorszaküzlete az egész járás lakosságát igyekszik el­látni bútorokkal. Az igény egyre nagyobb, hiszen ma már a falusi lakásokat is mo­A tsz-tagokkal kapcsolatban az utóbbi időben különböző bí­rói fórumokon több irányelvül szolgáló ítélet hangzott el. Ezek­ből ismertetünk néhányat. Megvan-e a szolgálati idő ? Egy tsz-tag rokkantsági nyugdíj iránti kérelmét eluta­sították. Az indok az volt, hogy nincs meg a szükséges szolgálati ideje. Föllebbezését a szövetkezeti nyugdíjügyi bi­zottság elutasította; az illető pert indított az Országos Nyug­díjintézet ellen. A Debreceni Járásbíróság, majd a ' Megyei Bíróság ellentétes ítéletei után az ügy törvényességi óvással a Legfelsőbb Bíróság elé került, s az a tsz-tag javára döntött A határozat indokolása rá­mutat arra, hogy a vonatkozó rendelet értelmében a mező- gazdasági dolgozók közül a be­tegségi biztosítás nem terjed ki azokra, akik legalább öt ka- tasztrális hold ingatlanon, il­letve egy katasztrális hold kertben, gyümölcsösben vágj’ szőlőben önálló gazdálkodást folytatnak. Minthogy a tsz-tag 1957- 58-ban mint II', típusú termelőszövetkezeti csoport tagja hét katasztrális holdon önállóan gazdálkodott, beteg­ségi biztosítás alá nem esett. Azonban a SZOT által kiadott ügyviteli utasítás értelmében ez a korlátozó rendelkezés az állami mezőgazdasági üzemek határozott időre, munkaszerző­déssel alkalmazott dolgozóira nem vonatkozik. A Mezőgazdasági Állami Gépjavító Vállalat igazolja, hogy a tsz-tag 1957-ben és 1958- ban kötött cséplési szer­ződéssel gépállomáson dolgo­zott, és utána a társadalombiz­tosítási járulékot lerótták. Te­kintve, hogy munkaszerződés­sel dolgozott, a betegségi bizto­sítás rá is kiterjedt, noha hét holdon önállóan gazdálkodott. Ezért ezt a körülményt a szol­gálati idő számításánál figye­lembe kell venni. Az illető 1959- ben termelőszövetkezetbe lépett, és négy éven át, míg megrokkant, dolgozó tag volt. így a gépállomással létesített viszonyának megszűnése és a tsz-be lépése között két évet meghaladó megszakítás nincs, tehát a korábbi szolgálati ide­jét és a tsz-ben töltött négy évét együtt kell számításba venni. 1956-ig is — négy éven át — alkalmaztatási viszony­ban volt, több mint 12 szolgá­lati éve van, tehát igazolt rok­kantság esetén a járadékra jo­gosult. Baleset vagy nem baleset? Egy tsz-tag az Állami Bizto­sítóval termelőszövetkezeti háztáji általános biztosítást kötött. Ennek értelmében, ha meghal, örökösei 7500 forintot kapnak, ha pedig baleset kö­vetkeztében megrokkan, a rokkantság fokának megfele­lően 15 000 forintig terjedő összegre van igénye. Egy nap a szövetkezet egyik lovaskocsija a nagy terheléstől az úton el­akadt. Többen, közöttük — munkáját abbahagyva — ő is segítségül sietett. A kocsi eme­lése közben a teher nagy része ránehezedett. Nyomban erős fájdalmak léptek föl, kórház­ba került, s ott megállapítot­ták, hogy visszérrögösödést ka­pott, ennek következtében vég­legesen 60 százalékban munka- képtelen lett. A biztosító nem akarta a baleseti, kártalanítást kifizetni. A perben a Központi Kerü­leti Bíróság, majd föllebbezé- sére a Fővárosi Bíróság előtt a biztosító azzal érvelt, hogy a részleges munkaképtelenség megerőltető munkától ered, ami nem tekinthető balesetnek, tehát a tsz-tag a biztosítási összegre nem tarthat igényt. Ezt az érvelést egyik bírói fó­rum sem fogadta el, és az Ál­lami Biztosítót kötelezték, hogy a tsz-tagnak — 60 száza­lékos rokkantsági fokának megfelelően — a 15 000 forint 60 százalékát, vagyis kilenc­ezer forintot fizessen meg. Az ítélet indokolása szerint a biztosítási föltételek értelmé­ben az intézet fizetési kötele­zettsége fennáll, ha a hirtelen fellépő külső behatás (a bal-. eset) halállal vagy rokkantság­gal jár. Ebben az esetben a külső behatás az volt, hogy a megemelt teher a tsz-tagra rá­nehezedett, és ennek következ­tében megrokkant. Tekintve, hogy nem saját munkáját vé­gezte, hanem egy bajba jutott dolgozó társának igyekezett se­gíteni, nem lehet szó megeről­tető munkavégzésről. Külső hatásra, hirtelen következett be az egészségromlás, ez pedig a biztosítási szabályzat szerint balesetnek minősül. Szakszerfitlen szakcsoport Az egyik fővárosi peremke­rületi földművesszövetkezetben baromfinevelő szakcsoport alakult. A működési szabály­zat értelmében pénzügyi gaz­dálkodásukért nemcsak a cso­port tagjai, hanem a szövetke­zet is felelős volt. 360 000 fo­rint beruházási hitelt kaptak, három vezetőségi tag telket bo­csátott rendelkezésre, barom­finevelő házat emelték, és hozzákezdtek a munkához. Rövidesen kiderült azonban, hogy a szakcsoport tagjai nem értenek a nagyüzemi baromfi- tenyésztéshez. Vásárlással egybekötött cukrászati és hlúegkonyliai bemutatót rendez a NAGYATÁD ÉS VIDÉKE KÖRZETI FÖLDMŰ VESSZÖVETKEZET folyó hó 11-én és 12-én a nagyatádi járási művelődési házban BEMUTATÁSRA KERÜLNEK: Cukrászati árukból: Hidegkonyhai készítményekből: Napi cikkek Hideg tálak Újdonságok Szendvicsek Alkalmi készítmények Saláták A bemutató vásárlóközönsége díjtalan cukrász lottósorsolásban vesz részt. NYITVA: 11-én 10 órától 20 óráig. 12-én 10 órától. Belépés díjtalan! (4674) Már az első felügyeleti vizs­gálat megállapította, hogy a csoport tevékenysége tervsze­rűtlen, rendszertelen, szakmai­lag rossz, s mindezek követ­keztében veszteséges. A hely­telen gazdálkodásért nemcsak a csoport vezetői voltak hibáz­tathatok, hanem a földműves- szövetkezet vezetői is, mert a hitel felhasználását, a könyve­lést nem ellenőrizték kellő­képpen. Ezek után elrendelték a szakcsoport feloszlatását. A felszámoló bizottság munkája azzal a lesújtó megállapítással végződött, hogy a szakcsoport­nak a fölszerelések, készletek és az áruk értékének jóváírása után is negyedmilliós vesztesé­ge van. Ennek fedezetéül a ve­zetőség tagjai ingatlant aján­lottak fel, de még ezek után is tetemes hiány mutatkozott. Ezért a szakcsoport tagjai el­len pör indult. A Fővárosi Bíróság széles körű bizonyítási eljárást foly­tatott le, szakértők sorát hall­gatta meg, majd meghozta íté­letét. Megállapította, hogy a kudarccal járt gazdálkodás még a felajánlott ingatlanok értékének figyelembevételé­vel is 60 000 forint hiányt mu­tat, ezért a szakcsoport tagjait — arányosan — ennek az ösz- szegnek megfizetésére kötelez­te. H. E. dern ízlés szerint rendezik be. Éppen ezért megnöveke­dett feladat hárul a szaküz­letre. Ebben az évben no­vember 30-ig 5 518 000 fo­rint értékű bútor talált itt gazdára, és még hátravan a karácsony előtti nagy forga­lom. November végén és de­cember elején újabb hét va­gon bel- és külföldi árut kaptak. Nagy sikere van a román kárpitozott bútorok­nak, a Balaton lakószobáknak és az új vonalú konyhagarni­túráknak. A szaküzlet jelen­leg 1 220 000 forint értékű áruval rendelkezik. Vízvizsgálat a falvakban (Tudósítónktól.) A KÖJÁL a megyei tanács illetékes szakosztályával kö­zösen évente tíz községben végzi el a magánkutak vizé­nek laboratóriumi vizsgála­tát. Ebben az évben Sornogy- túr, Ti issü, Gálosfa, Kaposúj- lak, Kazsok, Somogy egres, Somogysámson, Szülök, So- mogysárd és Juta ötvenkét kútjának vízét minősítették, ugyanis ezekben a községek­ben az ötéves tervben nem épül vízmű. A laboratóriumi eredmé­nyek alapján a jó vagy a megjavítható vizű kutakat közfogyasztásra alkalmasnak jelölik ki az egészségügyi ha­tóságok. BESZELGETES EGY KONGRESSZUSI KÜLDÖTTEL Alig húsz éves. Dús, sima; sötét haját hátrafésüli. Komoly, megfontolt fiatalmeber. Beosztása: műszaki előadó. Munka­helye: a Nagyatádi Konzervgyár. Tömegszervezete: a KISZ. Neve; Czeider György. * * * Munkahelyén keresem föl. A világos, nagy ablakos iro­dában találok rá egy komplikált műszaki rajz tanulmányozá­sa közben. — Ez az én birodalmam — mondja, és kimutat a hófedte üzemrészekre, ahol még most, a nagy szezon végeztével is mozgalmas az élet. Munkájáról, társadalmi tevékenységéről érdeklődöm. Nehezen indul a beszélgetés, pedig még nem fe­di homály az emlékeket, elevenen élnek benne az úttörő szer­vezetben szerzett benyomások, a középiskolás évek. — Korán megszoktam a mozgalmi életet, megszerettem a közösséget. Az úttörőszervezetben jól éreztem magam. Örs-, majd rajvezető lettem. Jutalomként hat hetet töltöttem ti­zennégy éves koromban a Szovjetunióban. Részt vettem az országos úttörő-találkozón is, és a »Kiváló úttörőmunkáért« kitüntető jelvényt kaptam. Az általános iskola elvégzése után Pécsen folytatta ta­nulmányait a gépipari technikumban a konzervgyár ösztön­díjasaként. Itt lett KISZ-tag. — Kultúrfelelősként dolgoztam az alapszervezetben, a kollégiumban pedig tagja voltam a diáktanácsnak. A techni­kum elvégzése után visszakerültem Nagyatádra, a gyárba. — Mivel érdemelte ki, hogy a Kommunista Ifjúsági Szö­vetség december 11-én összeülő kongresszusán ott lesz a hat­százhetven küldött között? — Nem tettem semmi rendkívülit, csupán azt, amit egy jó KISZ-tagnak tennie kell: példamutatóan élni és dolgozni. Az üzemi alapszervezetben is kulturos vagyok. Nagy létszámú alapszervezet a miénk, és a munkát néha hátráltatja a több műszak. Mégis megpróbáltunk jó alapszervezeti életet kiala­kítani. Négy ifjúsági brigádunk van. A »Szakma ifjú mestere« címért tizenhét KISZ-es küzd. Többen gimnáziumban tanul­nak, néhányan pedig a munkásakadémia előadásait hallgat­ják. Tervezünk közös színházlátogatást és a tavasszal egy or­szágjáró kirándulást is. — Mit tesz szabad idejében? — Nagyon szeretem a szépirodalmat, sokat olvasok. Elő­szeretettel forgatom a műszaki könyveket. Az a tervem, hogy jövőre beiratkozom a Felsőfokú Gépipari Technikumba. — Más, könnyebb szórakozás nincs a programban? Elneveti magát: — Na persze, szeretem a jó tánczenét és a táncot is. Szí­vesen járok a táncestekre is, ha futja az időmből. — Ha a kongresszuson felszólalna, miről beszélne? — Elsősorban arról, hogy mennyire szükséges az ifjúság általános, szakmai és politikai műveltségének emelése. Jelen­leg ez a legfontosabb. Elmondanám azt is, hogy mindezek megvalósításához több segítséget, támogatást várunk az idő­sebbektől — és főként több megértést. Szólnék még arról is, hogy van közöttünk jó néhány olyan fiatal, aki feltűnően vi­selkedik, vagánykodik — de nem ez a jellemző ránk. A fel­nőttek, sajnos, néha igen hamar általánosítanak, és előbb észreveszik a rosszat, mint a jót. * * * Czeider György csak egy fiatal a több százezer közül. Szorgalmasan dolgozik, KISZ-taghoz méltóan él. Ez az — és ez nem is kevés —, amiért bekerült a kongresszusi küldöt­tek közé. Dorcsi Sándor A kői gazdasági — SE PÄRTTITKÄR NEM VAGYOK, se ideológus. Veze­tem a gyárat! — mondta ked­vetlenül a vidéki nagyüzem műszaki igazgatója, amikor egy értekezleten afelől érdek­lődtek nála, milyen a munká­sok politikai hangulata. — Ne­kem — tette hozzá. \— egyelőre a szalag bevezetésével van ba­jom. Nem igen láttam jelenlevő műszaki vezetőt, aki ne bóloga­tott volna. Hát bizony, a kollé­ga fején találta a szöget. Tökéletesen fejezett ki egy — nem is szűk körben — elter­jedt nézetet, amely szerint az üzem vezetése olyan bonyolult közgazdasági, gyakorlati, mű­szaki kérdések halmazát kínál­ja a maga illetékeseinek, hogy ahhoz még politikai tevékeny­séget is követelni - — agyonter- helés lenne. Más kérdés, hogy igaza van-e. Az adott esetben, a szalag­szerű termelés bevezetésével például a következő politikai feladatokat lehetne felsorolni: 1. Megmagyarázni a munká­soknak, hogy a termelékenyebb munka milyen mértékben hat ki a gyár produktivitására és áttételeivel az életszínvonal emelésére. 2. Megértetni, hogy hasonló intézkedések és elgondolások ezután is születnek, és nem mindenáron való újítgatást je­lentenek, hanem természetes, népgazdaságilag és egyénileg egyaránt előnyös folyamatról van szó. 3. Előkészíteni az embereket a begyakorlatlanság miatt esetleg bekövetkező átmeneti keresetcsökkenésre. 4. Vidéken, félig paraszti kör­nyezetben épült gyárról lévén szó, a termelékenység ilyen ügyes növelési lehetőségeivel is példázni a modern nagy­üzem fölényét és jelentőségét. 5. Megkeresni, kiválogatni azokat az embereket, akik a szalag bevezetésekor megfelelő érdeklődést tanúsítottak, kisze­melni őket továbbképzésre és magasabb, az újabb követelmé­nyeknek megfelelő beosztásra. De talán ne soroljuk tovább. »Szalagot« bevezetni, ehhez persze tömérdek számítás és műszaki föltétel kell. DE A POLTIKAI FÖLTÉTE­LEKET SEM LEHET ELMEL- LÖZNI. Kétségtelen: sokakat még kísért az ötvenes évek néhány balkezes gazdasági in­tézkedésének emléke és az ak­kori »agyonpolitizálás«, a gya­kori röpgyűlésezések és egyéb, gyenge agitációs módszerből fakadó bosszúság emléke. Vilá­gos, senki sem óhajtja annak a tapsokban jelentkező »politizá­lásnak« visszatérését, már csak azért sem, mert apolitikus volta bebizonyosodott. Amit viszont óhajtunk és munkálnunk kell, az a gyor­sabb ütemű fejlődés, a kor­szerűbb munka iparban, mező- gazdaságban, mindenütt. Meg­oldhatja ezt egyes-egyedül a gazdasági vezetés, akármilyen színvonalas is különben? Meg- találhatja-e a megoldást, ha egy nagyon jelentős tényezőt, az emberek fejében megfordu­ló gondolatokat, az egyénileg jelentkező érzelmeket figyel­men kívül hagyja? Néhány napja megismerked­tem egy budapesti gyár kollek­tívájával. Asztalosipari üzem­ről volt szó, ahol néhány éve még ki se látszottak a tervel­maradás és a fegyelmezetlen­ség egymást erősítő és egymás­ba fonódó bozótjából. Jelenleg túlteljesítik terveiket, az üzem jó ütemben fejlődik — igaz, kitűnő műszaki vezetője van. De ez a műszakilag képzett igazgató a pártcsoportok bizal­mijaival is megbeszélte, mi a baj ebben vagy abban a mű­helyben, és amikor egy koráb­ban »túlszaladt« bérből vissza kellett vennie, a legnagyobb műhelynyilvánosság előtt je­lentette be, együtt a pártszerve­zet és a szakszervezet emberei­vel. Ha valamit el akar érni, olyan magától értetődő módon keresi meg a politikai munká­sokat, mint ahogyan más a fő­mérnököt kéreti. rr vezetésért Az a véleménye, nem várhat eredményt anélkül, hogy a munkások hangulatát ne ismer­né, és nincsenek illúziói afelől, hogy ezt csak jó, aktív, széles üzemi demokráciára támasz­kodó pártszervezet ismerheti. Minden erejével segít hát az üzemi demokrácia kiterjeszté­sében. Ha lehet így mondani: utasítani ő utasít, de szereti, ha ezt egyúttal mindenki a saját ötlete, véleménye meg­valósításának tartja. És a »motor« — ahogyan az üzemeket nevezni szokták — megy. Itt történetesen kommunista igazgatóról van szó. DE NINCS OLYAN PÄR- TONKÍVÜLI IGAZGATÓ vagy főmérnök, akire nézve ne vol­na érvényes az élet igazsága: az emberek, az üzemi közvéle­mény nélkül nem megy. Mert ezek az emberek szocialista or­szágban élnek, és — ha vitat­koznak is egyben, másban — szocialista gondolkodású vagy afelé közeledő emberek. Ez pedig éppen a politizálás hatá­sosságát húzza alá. Ha feltéte­lezzük, hogy az emberek egy része még nem sokat törődik a távlati célkitűzésekkel, s egy­szerűen keresni jött a gyárba, ez vajon ok arra, hogy — mi­vel egyrészben apolitikusak — mi is azok legyünk velük szem­ben? Vagy inkább arra kötelez, hogy jobban politizáljunk, mint korábban? A politizálás nem »zárható be« néhány szobába. A politi­kának kint a helye a gyárban. Ott van dolga, akár a villamos energiának. Próbálja csak meg egy napra áram nélkül az »apolitikus« igazgató. Nem megy! De vele — jobban megy. Meg lehet-e oldani nélküle annak a félsikerű megoldásnak a tel­jessé tételét, amit az anyagi ösztönzés az erkölcsiek nélkül tehet? Nyilván nem. Meg le­het-e magyarázni nélküle egy- egy, a műszaki vezetés számá­ra teljesen világos, de csak népgazdasági távlatban érthető intézkedés hasznát a munkás számára? Ezt sem lehet. Le­het-e nélküle újabb szocialista brigádokat bekapcsolni a ter­melés folyamatába? Nyilván nem, pedig sok jó üzem veze­tői el tudják mondani, mit je­lent munkakedvben, lelkese­désben, kezdeményezni tudás­ban az, hogy a múlt évben a brigádok száma kétezer-két- száznyolcvannal, tagjainak száma hatvanezerrel nőtt! Ezek az emberek se valami leszűrt közgazdasági és műsza­ki elemzés eredményeként csat­lakoztak a jobban termelni akarók és azért jobban is dolgozók bővülő seregéhez. Po­litizálni kellett velük és értük? Igen. »Sematikus« dolog ez? nem. A jó politika megköveteli a maga korszerű, agitatív, em­berekre val°ban ható módsze­reit, akár a mai repülőtechni­ka a radart és a hőálló ötvö­zeteket. ILYEN POLITIZÁLÁSRA VAN SZÜKSÉG az üzemben. Hogy arról legyen szó, arról folyjon minden vita, ami elő­reviszi a termelést, a fejlesz­tést, a munkát. Mondjuk, a szalag bevezetését is. De hát lehet-e így politizál­ni a műszaki, gazdasági veze­tők nélkül? Vajon nem ez az egyedül helyes, korszerű veze­tési stílus? Baklai Ferenc Bolgár fonóipari szakemberek Nagyatádon A Textilipari Tudományos Egye­sület kezdeményezésére szocialis­ta szerződés jött létre a Pamut- fonó-ipari Vállalat nagyatádi és újpesti telepe meg a bulgáriai Kazanlik város varrócérnagyára között. Nemrég egy magyar de­legáció járt Bulgáriában, most pe­dig bolgár fonóipari szakemberek érkeztek hazánkba. A négytagú delegáció két és fél napot tölt a nagyatádi cérnagyárban.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents