Somogyi Néplap, 1964. december (21. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-08 / 287. szám
Kedd, 1964. december 8. 5 SOMOGVl NÉPLAP Szakszerűen, gondosan óvjuk a mezőgazdasági gépeket A GÉPET SZERETŐ EMBER számára nincs szomorúbb látváry, mint hosszú időre a határban hagyott vagy a telephelyen ápolatlanul, sárosán, piszkosan »felejtett« gép. Ez a gondatlanság rendkívül költséges mind a mezőgazdasági üzemek, mind pedig a népgazdaság szempontjából. A múlt évben jelentősen előrehaladtunk a mezőgazdasági gépek tárolásában. Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy akkor a rendkívül jó időjárásnak is köszönhetően lényegesen jobban, előbbre álltak az üzemek az őszi mezőgazdasági munkákkal, mint ebben az évben. így több idő maradt a gépek beszállítására és a körültekintő tárolásra. Az idén — tekintve, hogy a földeken még bőségesen akad tennivaló, és a gépek egy részénél a tervszerű javítást is el kell már kezdeni — a mezőgazdasági üzemek vezetőinek a tavalyinál nehezebb körülmények között, még nagyobb felelősséggel, szakszerűséggel kell gondoskodniuk a mezőgazdasági gépek tárolásáról. Haladéktalanul el kell kezdeni ezt a munkát. Számos olyan gép van a mezőgazdasági üzemekben — a traktorok, a pótkocsik, az ekék és néhány betakarítógép kivételével szinte valamennyi —, amelyekre már nincs szükség az idén. Ezeknek a gépeknek gondos tisztításához, korrózió elleni védelméhez és szakszerű tárolásához azonnal hozzáláthatnak. TÖREKEDNÜNK KELL, hogy a fagyra, időjárásra érzékeny gépek minden körülmények között fedél alá kerüljenek. Különösen vonatkozik ez a cséplőgépekre, a kombájnokra, az aratógépekre, a fűkaszákra stb. Ha az üzemekben, különösen a termelőszövetkezetekben még a fagyra, időjárásra érzékeny gépek tárolásához sem állna rendelkezésre elegendő gépszín, helyes, ha tagjaiktól bérelnek a gépek tárolására megfelelő kihasználatlan pajtát vagy fészert, mert ezzel jelentősen megnövelik a gépek élettartamát, és csökkentik a várható javítási költségeket. Azokat a gépeket, amelyek a fagyra, időjárásra kevésbé érzékenyek, és fedett helyen való tárolásuk nem lehetséges, a telephelyen vagy az e célra kijelölt gépudvarban tá rolják. E célra bekerített területet használjanak a termelőszövetkezetek is. Pontosan határozzák meg az egyes gépek helyét, és gondoskodjanak a gumikerekes gépek alábakolásáról és az abroncsok nyomásának 0,7 atmoszférára való lecsökkentéséről, mert csak így tudják megnövelni a gumiköpenyek és tömlők élettartamát. A gépekről a tároláskor szedjük le mindazokat a tartozékokat, szerelvényeket — szíjakat, láncot, kaszát, elektromos berendezést, ponyvát stb. —, amelyekben az időjárás nagyobb kárt tehet, és gondoskodjunk legalább fedett helyen való szakszerű tárolásukról. ha a fagyra, IDŐJÁRÁSRA ÉRZÉKENY GÉPET az összes lehetőségek megvizsgálása után sem tárolhatják fedett helyen, az időjárásra legérzékenyebb részeit (pl az aratógép kötőfejét) gépzsírral való bekenéssel, cséplőgépeket pedig meg ponyvával letakarva védjük az időjárás okozta károktól. A szabadban, gépudvaron tárolt, vasból levő gépeket gondos tisztítás után feltétlenül fú- vassák be gázolajjal, s ezt a tárolás ideje alatt szükség szerint ismételjék meg. Ezzel elejét vehetjük a megrozsdá- sodásnak. Fontos, hogy a munkák befejezése vagy az időjárás télire fordulása esetén a lehető leggyorsabban, de legkésőbb egy héten belül beszállítsunk minden gépet a szántóföldekről. A gépállomások, gépjavító állomások vezetőinél-:, szakembereinek feladata, hogy szaktanácsaikkal segítsék a termelőszövetkezeteket a helyes, szakszerű géptárolás megszervezésében és a gépudvarok kialakításában. A termelőszövetkezeti vezetők mindenütt éljenek ezzel a lehetőséggel, és az állomások több mint másfél évtizedes tapasztalatait használják fel gépeik megvédésére. Természetesen adjanak segítséget a tárolás elvégzéséhez szükséges munkaerő biztosításával is. A TERMELŐSZÖVETKEZETI GAZDASAGOK és az állami üzemek vezetői ne sajnálják a géptároláskor felmerülő szerény költségeket, hisz az sokszorosan visszatérül a javítási költségek csökkentésében, a gépek élettartamában, üzembiztonságában. Szülők iskolája Nagyatádon (Tudósítónktól.) A Nagyatádi Általános Iskola évek óta rendszeresen megrendezi a szülők iskolája előadássorozatát. Az idén a négy előadást két hét leforgása alatt tartják meg. Az első előadás — melyen mintegy 400 szülő vett részt — pénteken este hangzott el a művelődési ház mozitermében. Selmeczy Miklós igazgató A gyermek felössége címmel tartott előadást. A következő három előadás Hogyan használjuk az új tankönyveket?, Nevelési terv, házirend és Üttörőmunka, táborozás címmel hangzik el. Az előadások után a szülők iskolájának hallgatói osztályonként megbeszélik a felmerült problémákat. Ipartelepítés és foglalkoztat ott so g Sürgető indokolás Finom fehérnemű, gyapjú vagy műanyag ruhanemű mosására kiválóan alkalmas. C ajtócikkekben és tárgya- ^ lóasztalak mellett, hivatalos ügyintézés közben és baráti besziéigetéseken gyakran esik szó a somogyi iparról, a megye lakosságának foglalkoztatottságáról. Legutóbb a Nép- szabadság és a Somogyi Néplap közölt érdeklődést kiváltó írást Németh Ferenc elvtársnak, az MSZMP Somogy megyei Bizottsága első titkárának tollából Somogy ipartelepítési gondjai címmel. A vidék iparának fejlesztéséit — túl az ipargazdálkodás ésszerű szempontjain — második ötéves tervünk írja elő. A tervtörvény a vidék iparfejlesztésénél, az új létesítmények előnyös elhelyezését hangsúlyozza, ennek során figyelembe kell venni az ésszerű kombinációs és kooperációs lehetőségeket, a kedvező előfeltételeket csakúgy, mint a mezőgazdaságban felszabaduló munkaerő foglalkoztatásának nem elhanyagolható szempontjait. A gyakorlat azt mutatja, hogy pártunk helyes ipartelepítési politikája nem mindig az elveknek megfelelően valósul meg. Fock Jenő elvtárs, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese éppen a VIIT. pártkongresszuson mutatott rá arra. hogy a vidék iparosításának üteme nem kielégítő. »A két kongresszus közötti időszakban üzembe helyezett 92 fontosabb ipari beruházásból 64 épült vidéken.« — állapította meg, és tényeket sorakoztatott annak tanúsítására, hogy a felsőbb vezető szervek — vagy személyek — nem tették magukévá a vidék iparfejlesztésének gondolatát, s azt vélt gazdasági indokokra hivatkozva olykor gátolni igyekeznek. Az ország fejlődésének alapvető szempontjai, a népgazdaság elsőrendű érdekei előtt azonban nem lehet szemet hunyni, s ha egyes szakmai vezetők még vitatják is a tétel igazságát, ezért hangsúllyal ki kell mondani: a vidék iparosítása a szocializmus teljes fölépítésének időszakában fontos politikai és gazdasági követelmény. Helyes és jelentős tétel ez, helyénvaló és elfogadható ezért a vidéknek az a mind erőteljesebben felhangzó igénye, hogy következetesen küzdjünk gyakorlati megvalósításáért is. A z általános, elvi vonat- kozásaiban is helytálló tételek mellett néhány sajátos körülmény fokozottan aláhúzza a somogyi ipar fejlesztésének fontosságát. Mindenekelőtt a megye munkaerő-foglalkoztatottságának statisztikájára vessünk egy pillantást. A múlt esztendőben — a nyilvántartások szerint — több mint hétezer somogyi személy vállalt munkát a megye határain kívül, s járt el dolgozni — a különélés és a hét végi hazatérés gondjait, tár; dalmait vállalva — Budapestre, Baranyába, Zalába, Tolnába, Veszprém megyébe, de még Csongrádba és Szabolcs- Szatmárba is. A munkaellátottsá; megyei tükre vetíti elénk azl a tényt is, hogy amíg jelenleg a somogyi munkabíró férfi lakosság nagyjában-egészében foglalkoztatottnak tekinthető, a nők foglalkoztatási arányának alakulása a második ötéves terv időszak végére is csak 60—70 százalék körül várható. A munkára jelentkező nők statisztikai számbavétele azt igazolja, hogy minden betöltésre váró női munkahelyre 1,2 munkavállaló jelentkezik. Csak súlyosbítja a helyzetet, hogy sokan azért nem fordulnak a nők közül a munkaközvetítő irodákhoz, mert korábbi tapasztalataik révén tisztában vannak az elhelyezkedési nehézségekkel. A munkaképes korú, de nem kereső nők közül — mértéktartó becslések szerint — 10— 15 000 szívesen vállalna munkát, ha ehhez megfelelő lehetőség kínálkozna számára (helyben vagy közeli munkahelyen, bölcsődei és óvodai ellátottság mellett stb.). A dolgozni kívánó leányok és asszonyok túlnyomó többségének ugyan nem kenyérkérdés a munkavállalás, de 5—10 százalékuknál családfenntartásról vagy legalábbis jogos igény kielégítéséről van szó. E kérdésnek van persze egy egy másik oldala is: a munkát, elhelyezést kereső nők soraiban 10 közül 9 szakképzettség nélküli, nagy részük iskolai végzettsége csak az általános iskola felsőbb osztályainak színvonalát éri el. így hiába adódik kielégítetlen kereslet a gyors- és gépírók, a könyvelők, a technikusak vagy éppen a mérnökök kategóriáiban és a fizikai munka területén, a szakképzettség nélküli és jobbára csak a könnyű megterhelést vállaló munkaerő-tartalék elhelyezésének gondjai alig enyhülnek. Az említett körülmény azonban nem változtat azon a tényen, hogy a nők soraiból számottevő munkaerőtartalék képződött megyénkben, ezen belül is elsősorban Kaposváron. p1 gy másik, figyelmet ki- váltó — inkább már a távlati szemlélődésre utaló — körülmény a mezőgazdaság munkaerőalapjának várható alakulása. Országos távlati terveink szerint mezőgazdasági termelésünk 20 év alatt két-két és félszeresére emelkedik elsősorban a munka termelékenységének gyors növekedése eredményeként. ÉRTESÍTJÜK KEDVES VENDÉGEINKET, hogy Kaposvár, Petőfi tér 1. szám alatt (a Rendelőintézettel szemben) fodrászüzlciiinkcf MEGNYITOTTUK (3877) Szolgáltatások: Női, férfiíod ászát, kozmetika, manikűr, pedikűr. Nyitva 6.30-tól 21.30 óráig. (3788) E fejlődésnek megfelelően a mezőgazdasági keresők aránya csökkenni fog a lakosság össz- foglalkoztatottságán belül, mégpedig az 1960. évi 35 százalékról a harmadik ötéves tervidőszak végére, 1970-re 27 —28 százalékra, a 20 éves terv végére pedig 16 százalékra. Az ipari és a mezőgazdasági keresők arányában bekövetkező eltolódás fontossága a népgazdaság szempontjából nyilvánvaló, ha tekintetbe vesszük, hogy egy-egy kereső az iparban három-három és félszer annyi nemzeti jövedelmet állít elő, mint a mezőgazdaságban. E döntő indok árnyékában azonban ott találjuk a megoldást sürgető somogyi helyzetképet is: mielőbb meg kell oldani jelenlegi munkaerő-elhelyezési gondjainkat ahhoz, hogy a 20 éves terv fejlődéseként előálló új helyzet ne fűzze szorosabbra azt a cipőt, melyben már most is némi kényelmetlenséggel járunk. A somogyi termelőszövetkezetek munkaerőhelyzetének tanúsága szerint a szövetkezetek egy része nem tud teljes foglalkoztatottságot biztosítani tagjainak, az egy-egy szövetkezeti tagra átlagosan jutó 5,6 ka- tasztrália holdnyi szántóterület az országos átlag alatt marad. Igaz ugyan, hogy a termelőszövetkezeti tagok jelentős hányada túl van a munkaképes kor delelőjén (a férfi tsz-tagok 38,5 százaléka 60 évnél idősebb, és csak 3,8 százaléka fiatalabb 28 évesnél), mégis a szövetkezetek további gépesítésével, a termelés korszerű módszereinek térhódításával a falusi munlcaerők elhelyezésének kérdése felnő a megyeszékhely munkaerőgondjai mellé. A somogyi munkaerögon- dók elsősorban és döntően a vidéki ipartelepítés keretében, új üzemek itteni fölépítésével oldhatók meg. Ennél a joggal és türelemmel várt s a harmadik ötéves tervben remélhetően sorra kerülő somogyi iparfejlesztésnél nyilvánvalóan nem mellékesek a gazdaságosság szempontjai. Ezeket is figyelembe véve kétirányú fejlesztés látszik indokoltnak: egyrészt a könnyűipar — közelebbről az élelmiszer- ipar és a faipar —, másrészt a gépipar fejlesztése. Az előbbinél a rendelkezésre álló munkaerő-tartalékon túl a megye földrajzi adottságai, mezőgazdasági kultúrái, valamint a faipar alapanyagát biztosító, nagy kiterjedésű erdős területek a iiegíőbb indokok a telepítéshez; az utóbbinál az iparág kialakult hagyománya — döntően Kaposvár tekintetében —, valamint a gépek, műszerek gyártásának munkaigényes jellege érvel az üzemtelepítés mellett. Amennyire nem képzelhető el megyénk iparának fejlesztése központi beruházás, az ebből megvalósuló üzemtelepítés nélkül. annyira helytelen lenne csupán kormányintézkedésektől várni a somogyi munkaerőgondok megoldását. Igaz, jelentősebb üzem létesítésére nem futja a helyi tanácsok anyagi erejéből, gondoskodásából, de arra talán mégis, hogy az adottságok jobb kihasználásával hathatósabban szaporítsák a munkaalkalmak számát. És minthogy ez a tevékenység jórészt a szolgáltatásokat, a lakosság számára végzett javító és ellátó munka területét érinti, a munkaerő-fölösleg csökkentéséért való tanácsi fáradozás egyúttal a társadalom jogos igényeinek kielégítését is szolgálja. Mondhatja bárki, hogy nyitott kapukat döngetünk a kérdésben. Valóban, a javító-szolgáltató hálózat az utóbbi időszakban jelentősen kiépült Somogybán: a megyeszékhely mellett már számos községet is érint. A lehetőségek azonban még koránt sincsenek hiánytalanul feltárva vagy kimerítve. Célszerűnek látszana például Kaposváron szolgáltató vállalatot létrehozni, mely a félkész öltönyök testre igazításától, a fehérnemű-javítástól kezdve a házi takarítások elvégzéséig és a taxigépírásig szinte mindennemű szolgáltatási igényt kielégíthetne. Új munkaalkalmat teremthetnének az ipari szövetkezetek is, elsősorban a hiánycikkek helyi gyártásának megkezdésével. Alapos piackutatás után könnyűszerrel ki lehetne mutatni, hogy melyek azok az apróbb cikkek, amelyeknél a gyártás — és így az ellátás is — akadozik, de amelyek iránt állandó a kereslet a fogyasztók részéről. E termékek gyártásához hozzákezdeni nem csupán helyi, de végső soron nemzetgazdasági érdek is. A falvakban a munkaerő- helyzet korántsem annyira szorongató, mint Kaposváron. Mégis, a fejlődés irányába előretekintve, már most gondolkozhatnak a falusi, szövetkezeti vezetők azon, hogy a fokozott gépesítés nyomán felszabaduló munkaerőt hogyan hasznosítják majd a gazdálkodás belterjességének fokozásánál és — a döntő feladat, a termelés ellátása mellett — egyes segédüze meikben. TT gy véljük, hogy az ipar^ telepítés helyes elveinek megvalósítása során a megyénknek jutó központi segítség, valamint a helyi vezetés okos, célirányos öntevékenysége együttesen lecsök- kentheti, majd megszüntetheti a munkaerők elhelyezésénél napjainkban jelentkező nehézségeket. Az utóbbihoz bátor, de ésszerű kezdeményezésre, a társadalom igényeit megértő és elismerő szemléletre van szükség a tanács és a helyiipar vezetői részéről. Az előbbit, a párt és a kormány központi támogatását sem várhatjuk azonban tétlenül. Meg kell jól értenünk, hogy központi beruházási alapjaink, az új üzemek létesítésére fordítható összegek csak a derekasan végzett munka eredményeként teremtődnek meg. S ezért, amikor a somogyi ipartelepítés szükségességéről szólunk, nem téveszthetjük soha szem elől: iparunk fejlesztésének lehetősége és üteme rajtunk, a mi munkánk és helytállásunk eredményességén is áll. Bánhidi Tibor CSIKY GERGELY SZÍNHÁZ 15 órakor: Antonius és Kleopátra. (Táncsics bérlet.) VÖRÖS CSILLAG FILMSZÍNHÁZ A »PreIudio«-akció. Szélesvásznú NDK—kubai film. 10 éven aluliaknak nem ajánljuk. Az előadások kezdete 5 és 7 óra. (December 9-ig.) SZABAD IFJOSAG filmszínház A matador. Szélesvásznú olasz filmvígjáték. Az előadások kezdete 4, 6 és 8 óra. (December 9-ig.)
