Somogyi Néplap, 1964. december (21. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-08 / 287. szám
Á'Z MSZMP MEG VEI' f5(7CT'Tf> ÁRA ÉS A MEGYÉI TANACS LAPJA Uj fodrászüzlet kozmetika Kaposváron Bár az ajándéknak nem illik elárulni az árát, ez egyszer kivételt teszünk: ötszázhatvanezer forintba került a Fodrász és Fényképész Ktsz-nek az a karácsonyi meglepetése, mely- lyel a kaposvári nőket »ajándékozta« meg. Nagyon szép, fővárosi színvonalú » szép í tkez ő kombinát« nyílott a Petőfi téren, s ezzel valóra vált a kaposvári lányok, asszonyok régi vágya: új frizurát, »új arcot« csináltathatnak egy helyen. Az üzlet a város egyik ékessége: tágas, világos, ízléses, pasztellszínű falakkal, központi fűtéssel; négy perc alatt kicserélhető a levegője, modern a berendezés; ilyen környezetben biztosan zokszó nélkül vár a vendég. Pásztori Sándor, a ktsz elnöke elmondja, hogy bár sokan nem tudják, hogy a Május 1. utcai fodrászat költözött ide, forgalmas az új üzlet. A megnyitás óta mintegy kétezer-kétszáz vendég fordult meg. — Mit terveznek a régi bolttal? — Átalakítjuk, modernizáljuk, s február elsejével ismét a vendégek rendelkezésére áll. — Ha ide költöztették a személyzetet, új fodrászok kerülnek a Május 1. utcába? — Igen. Van munkaerőnk, ezekívül felszabadulnak tanú-’ lóink is. Renováljuk a Tanácsház utcai kozmetikát is, elkel belőle kettő a városban. A vendégek nagy tetszéssel nyilatkoznak az új üzletről. — Most vagyok itt másodszor — mondja Bíró Klára —, s bár az útvonalamtól egy kicsit távol esik, megéri, kogy lejöjjek. Kovács Dezsőné annak örül, hogy hasznosíthatja a várakozással eltelt időt, hisz a szomszéd teremben addig kezeltetheti az arcál — A másik szalonban sohasem mentem be. Egy kicsit idegenkedtem attól, hogy meglátnak az ismerősök, s azt gondolják, hogy az én karomban már minek ilyen helyre járni. Itt azonban nyugodtan mondhatom, hogy fodrászhoz jövök... Horváth László boltvezető arról beszél, hogy mennyivel szívesebben, nagyobb kedvvel dolgoznak itt a fodrászok. — Van helyünk, nincs olyan zsúfoltság, mint fenn. A vendégektől sokszor alig bírtunk mozogni. Tréfálkozik, hogy már csak rádió hiányzik a burákból meg televízió. A kozmetikai szalon egy percre sem üres. A fodrászat föllendíti a forgalmát. Horváth Lászlóné kozmetikus megemlíti, hogy sok új arcot kezelt már, amióta megnyílt az üzlet. — Vadonatúj minden fölszerelésünk. Kényelmesebb a kezelőszék, kaptunk kombinált kvarclámpát, infravörös sugárzást is ad, teljes naphatást lehet vele elérni. Külön gyantá- zó fülkénk is van. Tegnap például több mint húsz vendégem volt. Noha már elmúlott este hét óra, még mindig sok a várakozó az új üzletben. Elmondhatjuk, hogy hamarosan a kaposvári nők kedvencévé válik ez a »karácsonyi ajándék« ... Strubl Márta Előhh találkozási az élő Irodalommall Kedves hagyományt ápolunk Kaposváron évek óta: irodalmi napokkal ünnepeljük a város xelszabadulását. Ilyen irodalmi est tanúi lehettünk szombaton is a Latinka Művelődési Házban, amikor az Elet és Irodalom című irodalmi és politikai hetilap főszerkesztője meg öt belső munkatársa látogatott el városunkba, s találkozott mintegy négyszáz olvasójával. Színvonalas, ünnepélyes volt, gondos rendezésről tanúskodott ez a találkozás. Az est keretében Kellner Bernátnak, a Megyei Könyvtár igazgatójának bevezető gondolatai után Nemes György, az »ÉS« iőszerkesztője bemutatta a részvevőket, akik sorra a mikrofonhoz léptek, s előadták, felolvasták egy-egy alkotásukat. Emlékezetes, jól megválasztott műveket hallottunk. Mezei András két költeménye; Cseres Tibor Egy asszony álmai című novellája — Horváth Jenőnek, a Csiky Gergely Színház rendezőjének előadásában —; Nagy László Vendégek jövetele és Tűz című versei, Csák Gyula Önfejűek, Mezei András Hatvan perc című novellája, Fekete Gyula Lányszöktetés című írása mind, szinte kivétel nélkül az alkalomhoz illő, értékes irodalmi alkotások voltak: jónevű, tehetséges írók és költők jó művei. A közönség feszült érdeklődéssel hallgatta őket, s nem fukarkodott a tetszésnyilvánítással sem. Mégis — visszagondolva az előző évek hasonló rendezvényeire is — egyre inkább úgy érezzük, hogy ezek az irodalmi estek adósaink valamivel. A felszabadulási ünnepség hagyományos írójárásán, rendezvényein olvasók találkoznak az élő irodalommal. A találkozás ünnepélyessége, rangja, a megjelenő íróknak a magyar irodalomban való helye, mindig megkülönböztette ezeket az irodalmi esteket a szabvány író-olvasó találkozóktól. Hiányérzetünk nem is az estek irodalmi anyagából vagy a hallgatóság érdektelenségéből adódik. Az olvasó — különösen egy személyes találkozáson — szeretne jobban, közelebbről megismerkedni az íróval. Ez magától értetődő igény. Kétségtelen: egy író önmagáról alkotásaival mondhat a legtöbbet. Ezért személyes megnyilatkozásuk a műsor keretében jó eszköz az író-olvasó kapcsolat elmélyítésére. Ám ha csak ebből — egy-egy mű felolvasásából — áll az irodalmi est műsora, anélkül, hogy az író önmagáról, terveiről, elképzeléseiről legalább egy-két közvetlen gondolatot elmondana hallgatóinak, úgy érezzük, formális lesz a felszabadulási ünnep szép hagyománya. S ezen a körülményen nem segít a műsorba közbeszúrt zeneszám se. (Különösen, ha olyan hangulati szaltót produkál, mint a megrázó, József Attila című vers után következő könnyed, játékos Haydn fuvolatrió. Úgy érezzük, élőbb is lehetne találkozásunk az élő irodalommal, s ez talán nem is kerülne nagyobb fáradságba. Wallinger Endre Segítségre lenne szükségük QALYAI JEQYZETEK Galyatető. A Mátra egyik ékessége. Mindig szép. Sok arcát láttam már: havasait, hófehéren, napsütötte nevetőn és tejfölös felhőbe burkolózva. Az üdülőben kétszáznál több ember. Süppedő, hatalmas fotelok, perzsaszőnyegek, ámulatba ejtő pálmák ... És minden, minden, anti biztosítja, hogy két hétig kényelmesen pihenjen, üdüljön, aki eljut ide. Az ember elengedi magát, és nem is gondol arra. hogy százötvenen fáradoznak szüntelenül az ő kényelméért: nem lökdösődik senki, ha a postán sorba kell állni a képeslapért; az sem érdekli különösképpen az üdülőket, hogy itt fenn, a csúcson 9? fillérbe kerül egy liter víz.. Legföljebb akkor jut eszébe, ha a fürdőkád csapja hörög, krákog, gargalizál — egyszóval mindent csinál, csak éppen vizet nem ad magából.. Igen, az ember csak pihen, és lusta még arra is, hogy lejegyezze, ha valami érdekeset lát, hall. így csupán az emlék őrzi azokat a villanásokat, amelyek egyetlen mondatban így ötlenek formát: — Köszönöm, jól éreztem magam, jól üdültem ... OiáhikőElmerülten szemléli egy házaspár a sziklacsoportot. Kivált a férj. Sűrűn kattog- tatja fényképezőgépét. Közelről, távolról, mindenféle szögből megvizsgálja a köveket. Az asszonyka már indulna, új érdekességek, új szépségek iránti kíváncsisága vinné, és egyre türelmetlenebb, — Menjünk már! Szép, szép, de nem tudom, mi a csudának kell ennyi időt itt tölteni!... A férj ránéz a feleségére, aztán megint a kőre, és egy bánatos sóhaj kíséretében ennyit mond: — Hm... Azok a régi szép idők ... Ebből néminemű szóváltás kerekedik, amiből mindössze annyit értek meg, hogy nem, nincs semmiféle tiltott emléke a férjnek, nem az késztette erre a sóhajra . . . Ha jól emlékszem, a vacsoránál is haragosan ültek egymás mellett. És az asszonyka nem tudta meg a bánatos sóhaj igazi okát... Jobb is. A történelmi dokumentumokban föl nem jegyzett szájhagyomány szerint ugyanis valamikor a férfiak itt égették meg a túlzottan cserfes, nyelves asszonyokat ... Azok a régi szép idők!... Szekrhvf- „teodaJ<Uit‘ Kinyitom a beépített szekrény ajtaját, aztán — megfeledkezem az öltözködésről. Nem mindennapi »irodalom« tárul szemem elé. Megannyi név, cím, jegyzet; emitt- amott egy kis illusztráció: egy hatalmas konyhakéssel átdöfött szív, csókolózó gerlepár és egyebek. Üdülő elődeim emlékei... — Vendégkönyv nincs az üdülőben? — Dehogy nincs! Be tetszik jegyezni valamit? — Készséggel, örömmel hoznák a könyvet. — Úgyis olyan ritkán jut eszébe valamelyik vendégünknek, hogy leírja észrevételeit. — Nem, köszönöm, nem kérem... Milyen érdekesek vagyunk mi, üdülők! Ott a kitűnő legális lehetőség. De nem! Nekünk a szekrényajtó kell! Az általánosításból nem vonom ki magamat sem. Én sem Három éve népi együttest alakítottak Törökkoppányban. Fiatalok és idősebb fiatalok, akik szeretik a dalt, a táncot, a Koppány völgyi táj hagyományait. Helyi népdalokból, táncokból és szokásokból összeállították Koppány völgyi lakodalmas című műsorukat, szerepeltek is vele a kulturális szemlén meg néha — egyszer- kétszer egy évben — más alkalommal is. Ennyi, és nincs tovább ... Maguk is érzik, hogy ez kevés: szeretnének fejlődni, és szeretnék műsorukat bővíteni. Tervük egy helyi népszokás — a leánykérés — hagyományait összegyűjteni és feldolgozni, előadni. Van gyűjtenivaló bőven, magnetofon is akad, amivel gyűjtsenek, s nyilván áldozatkész pedagógusok is akadnának ehhez a munkához. Ám. közülük egy sem néprajzkutató hagytam kézjegyemet a vendégkönyvben ... Viszont a szekrény «»irodalmat« sem gazdagítottam ... Lehet, hogy így titok marad, hogy ott töltöttem két hetet? cd kél gMnbEgyik szobatársam — kedves, fiatal nő — megérkezése után kényelmes hosszú nadrágba bújt. Gombolni akarja a derekán, de mind a két gomb hiányzik. Keresi, tapogatja. — Nem értem, hová lettek? Aztán előkerül a varródoboz, és az eltűnt rakoncátlanok helyére újabb gombok kerülnek ... Elfelejtettem volna az egészet, ha nem veszem észre még aznap, hogy egészen szokatlan helyen: a térd tájékán két gomb díszeleg az említett nadrág szárán. Három nap gondolkodási időt adtam magamnak. Egy üdülő mindenre ráér ... Harmadnap megkockáztattam a kérdést: — Mondd, én valóban olyan rettenetesen el vagyok maradva, és az az új divat, hogy a pantalló egyik szárára két gombot kell varrni?... szakember, hogy a gyűjtést, feldolgozást önállóan elvégezze. Segítségre lenne szükségük. Vannak a megyei honismereti szakbizottságnak néprajzzal foglalkozó szakemberei; van a Rippl-Rónai Múzeumnak néprajzos szakmunkatársa, s — úgy tudjuk — a Népművelési Tanácsadó vállalkozik formába önteni a gyűjtött anyagot. Helyes lenne, ha ezek a szervek a gyűjtőmunkához is — legalább a kezdeti lépéseknél — megadnák a szükséges szakmai útmutatást a török- koppányiaknak. Egykor a törökkoppányi gyöngyösbokréta szívesen látott vendége volt a vármegye és a fővárosi ünnepségeknek. A törökkoppányi népi együttes többre képes és többre érdemes elődeinél; erről szeretnének számot adni 1965-ben. A történet itt meglepő fordulatot vett. Szobatársnőm először úgy nézett rám, mint aki megrémült, hogy eszemet vesztettem, majd a gombokhoz nyúlt, és olyan nevetésbe tört ki, hogy akkor meg én ijedtem meg ... Pedig semmi okom sem volt rá. Ugyanis csupán az történt, hogy már útra készen, összehajtogatva várta a nadrág a bőröndbe kerülést, mikor a két gombot nagy sietve felvarrta rá szobatársam. Az igyekezet azonban balul ütött ki, a gombok nem jó helyre kerültek ... Hja, kérem, sosem volt jó az a nagy sietség... Srpj Pián Két vendég beszélget a SZOT-üdülő bárjában. — Tudod, mi az az abszolút kitolás? _ ??? — Ha az üdülőnk gondnokát, Bajor Ernőt jó munkája jutalmául két hétre beutalnák a gályái SZOT-ba ... * * * Két hét kikapcsolódás, pihenés ... Közben az ember hatalmas túrákat tesz — Ágasvár, Parádsasvár, Vid- róczky-esárda —, és mindenünnen magával hoz valamit, amit nem tud elfelejteni... Vörös Márta Mr. Csőmbe Párizsban Mr. Csőmbe, a független angol—amerikai—belga Kongó miniszterelnöke Párizsba érkezésekor az újságíróknak már a repülőtéren kijelentette, hogy nem fegyvereket jött kérni Franciaországba. — .Talán pénzt? — kérdezte az egyik újságíró. — Ugyan — mosolygott Mr. Csőmbe, és a zsebére ütött —, abból adhatok is, — Talán zsoldosokat? — Ugyan — mosolygott Mr. Csőmbe, és a titkára fejére ütött —, ha -már zsoldos, akkor nem francia kell nekem, hanem náci... — Hát akkor? — A francia múlt magasztos hagyományainak tisztelete hozott Franciaországba — felelte a miniszterelnök. — Hiszen itt született a» eszme, amelynek megvalósításán fáradozom hazámban is: a szabadság, egyenlőség, testvériség eszméje. — Mi történt Stanley viliében? — kérdezte végül az indiszkrét újságíró. — Ó! — felelte Mr. Csőmbe —. ott már megvalósult az eszme. Minden testvérünk egyenlően szabad. Vagy a börtönben szabad neki, vagy a temetőben. * * * A lengyel Szpilkiben olvastuk: A moly elhelyezkedett a kabátujjban, megkóstolta a gyapjút. Undorral kiköpte. — Tweed. Nem bírom az angol konyhát! * * * — Emberbaráti felbuzdulás késztette kormányunkat — védekezik egy belga —, hogy ejtőernyősöket küldjön Stanley ville-be. Csakis a tiszta humánum. — Ugyan — mondja a másik —. hiszen megöltek néhány ezer kongóit. — Meaöltek? Hiszen éppen ez van! Van neked fogalmad arról, hogy milyen alacsony az életszínvonal Kongóban? A halál megváltás számukra. * * * Két német, volt nácik találkoznak. — Nagyszerű ez a demokrácia — mondja az egyik. — 1965. májusától nem üldözik a nácikat. A múltat mintha eltörölték volna. Most látom csak, mennyire volt igazunk: csakis a demokrácia az egyetlen járható út... — Ügy van — helyeselt a másik. — Magam is demokrata vagyok már. De ne haragudj, sürgős elintéznivalóm van, sietek. Heil Hitler! Fölemeli a karját a demokrata is: — Heil Hitler! * * * Nem hitt az örökkévalóságban Stipe Krajina jugoszláviai földműves, aki végrendeletében meghagyta, hogy sírjába három üveg szilvapálinkát tegyenek. És mit iszik majd a negyedik napon? Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei 3izottsága es a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár. Latinka Sándor u. l. Telefon 15-10. 15-11. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat. Kaposvár Latinka S. u. 2. Telefon 15 Itt. Felelős kiadó: Szabó Gábor Beküldött kéziratot nem őrzuuw meg. és nem adunk vissea. ! erjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helvi postahivataloknál és postáskézbesftőknéL Előfizetési díj egy hónapra 12 F* Index: 250CT. Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében. Kaposvár, Latinka Sándor utca 5-
