Somogyi Néplap, 1964. december (21. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-05 / 285. szám
/ Szombat, 1964. december 5. SOMOGYI NÉPLAP csomn teonnp és mn (iii.) Két élet A vállalatok elhanyagolják a normák kiigazításét Tájértekezlet a HYDSZ-nél Roskadt, öreg házban lakott ezerkilencszázhatvan- kettőig a falu hajdan leggazdagabb embere. Persze ez a gazdagság is viszonylagos. Tizennyolc holdon gazdálkodott, hajnaltól késő estig dolgozott, kuporgatta a filléreket, s ha nagyobb összeg gyűlt egybe, földet vásárolt. Száraz, beteges öregember. — Ennivalóra, ruhára megvolt minden. Másra nem is nagyon kellett, mert a magunkfajtának másra nem volt igénye. Űj házat két évvel ezelőtt épített a gazdag Farkas János, amikor már tsz-tag volt; .: A legszegényebb, Dóczi Sándor, most vasutas, pályaőr. Hét éve új házban lakik, a maguk erejéből építették, felesége tsz-tag, nagyobbik lánya Komlón van férjnél, a kisebbik a nyáron érettségizett, most ápolónőképzős Kaposváron: — Mi a legigyengébben voltunk itt Csornán, az biztos — mondja Dóczi. — Apa nélkül nevelődtem, szegény édesanyám már alig várta, hogy kijárjam a hat osztályt, aztán mentem más keze-lá- bának. Dombótól Kapósig de sok helyen voltami Csordásbojtár, cseléd, parádés kocsis, háziszolga, minden. Sovány, melegszemű ember. — Szabadiban Kis Mihály Sándornál szolgáltam, aztán Vajda Jánoséknál. Ott jól bántak velem, még piros kötényt meg papucsot is csináltatott nekem a Rozi néném. Ügy jártam, mint a polgárgyerekek! Aztán elmentem Pulára Barmyó Józsefhez, mert ott .húsz pengőt kaptam egy hónapra, de enni csak reggel adtak és este, amikor hazaértünk a mezőről: Istállóban aludtam az »emeletes ágyon«, a borjak fölött. — Aztán tnd volt;;; Eldicsértek Szabolcsy Károly főjegyzőhöz. Elszegődtem parádéskocsisnak. De nemcsa k az volt ám a dolgom! Ott volt a két ló, a fejőstehenek, a növendékbika, az üsző, a tizenkét hízó... Hajnalban keltem, rendbe tettem, megetettem az állatokat, reggel elvittem a gyereket a gimnáziumba hintán, aztán egész nap az istállóban dolgoztam. — Este? Kamaszodtam, mentem volna az utcára, de minden este ott volt húsz pár cipő, még a szakácsnőé is, hogy tisztítsam. Egyszer megpróbáltam kiszökni az utcára, de az úr nagyon lepirított .: . .■— Máskor meg azt akarta a főjegyző úr meg a felesége, hogy daloljak nekik este, de nem ment sehogyan, mert szégyelltem magam. Aztán a szakácsnő fölbiztatott, hogy kérjek egy pohár bort, akkor majd nem leszek szégyenlős. Föltettem a falemezt a képemre, aztán mondtam, hogy nehéz ám józan bolondnak lenni... Ügy tudtam csak egy bort inni kamaszlegény temre, hogy megalázkodtam... Az új ház konyhájában barátságos meleg van. — A keresetemből aztán összeszedtem annyit, hogy már nem tudtam hátiban, csak kofferban vinni a kis bagázsdmat. Ennyim volt, amikor ezerkilencszází A Helyiipari Dolgozók , . ! Szakszervezete a Baranya, a "lét ♦ Tok13 és a Somogy megyei Ta- * nács ipari oszitályvezetői, valamint a HVDSZ megyei bizottságainak titkárai számára értekezletet tartott az SZMT székházában. A normák kiigazításának problémáit vitatták . meg | Jurcsics János, a HVDSZ I titkára elmondotta, hogy a | vállalatok elhanyagolják a negyvenegyben megnősül- jnormák kiigazitását Ez igen tem Negyvenkettőben elvit- : népgazdaságra nézve. ** ka^na^\neT hf fArra tódé a részvevőket, decemberében terültem ha- * ndják el ^vél lehetne elő- za. Negyvenötben kaptam |mozdíJtani a normák kiigazító- egy kis földet, később meg isáról szóló rendelet végrehaj- adtaik nozza. ; tását. lje^rin„ ,, . . , , ♦ A vitáiban némelyek azt ál- Me^olt a 1 Irtották, hogy a rendelet vég***“• j rehaitását sok objektív nehéziga Ha egy holdat felszan- t ,g - mäsok ^ tattam, négy napot men m . igyekeztak bizonygatni, hogy erte ingyen napszamba ;az Ü2emök többségében ’a nor. Negyvenhétben kaptam egy jm4k kügazítása azért marad TAbnnor n own oO\T T tehenet, szereztem hozzá egy tehenes jármot, bókot, így dolgoztam. — Ötvenháromban szerveztek nálunk először tsz-t, mindjárt beálltam. ötvenhatig — mert akkor felbomlott a szövetkezet — úgy helyre rázódtunk, hogy fölépíthettük ezt a kis házat. Addig a szőlőhegyen volt egy kis szobánk, ott volt mindenünk. A kis bútor, a gyerekek, még a is.: . Hét éve dolgozik a vasútnál. — Ha el, mert a dolgozók nem értetnek egyet a norma karban- |tartásával; azt javasolták, hogy | az üzemek vezetői ne mondják ♦ meg mindjárt, hogy változtat- }nak a normán. Először szüntesÍ sék meg a terv teljesítését akadályozó okolást (időveszte- tség stb.), a normákhoz csak I ákkor nyúljanak, amikor a teljesítmények az említett intézkedések következtében magasak lesznek. Többen nem ér- moslekosvödor t tettek egyet a »taktikázással«. ■ Néhányan rámutattak a hanyagság valódi okaira, s ela réai világ marad l mondották, hogyan lehet bizto- _ , . - t sí tani a normák rendszeres, mondja az asszony mi |alapos karbantartását. Külö- meg most is «AioHoctAH. ♦ ^ »nősen Kovács Endrének, a So- | mogy megyei Tanacs ipari | osztá 1 yvezető jének és Dolgos ♦ Gyulának, a HVDSZ Somogy j megyei bizottsága titkárának t hozzászólása volt tanulságos. | Hangsúlyozták: meg kell értetni az emberekkel, hogy a norszerencsések, mint némelyek, akikre rámaradt minden. A mostani körülmények rásegítettek bennünket, hogy megvan mindenünk. Sötétedéskor köszönünk el Dócziéktól. Az országúton fürge, piros fényt villogtató autók húznak Kaposvár felé. — Dócziék úgy kerültek össze, mint az ujjam — mondja elgondolkodva Flak- sza József —, most meg úgy varrnak, hogy öt évvel előbb tudtak házat építeni, mint a gazdag Farkas... Az út két oldalán új házak nagy ablakai világítanak. — Ez a két házsor csaknem kivétel nélkül a felszabadulás után épült. Csornában százhatvanöt ház van, abból negyvenöt új. Az utolsó zsúptetőst három éve bontották le. A tanácselnök talán azon töpreng, mennyi minden épült a húsz év alatt a községben, és mennyi minden kellene még, én pedig arra gondolok, hogy Dóczi Sándor makiigazítás az egész társadalom hasznát szolgálja; a termelékenységet csak akkor emelhetjük számottevően, ha a normákat bizonyos fokú begyakorlás, valamint a munka- feltételek megváltozása (gépesítés, a szállítási utak megrövidítése stb.) után kiigazítjuk. ♦ Ahhoz, hogy ezt megértessük, igen hatásos felvilágosító munkára van szükség A másik fontos föltétele a normakiigazításnak — mondatták a felszólalók — a személyi és a tárgyi föltételek megteremtése. Fontos, hogy a munkaügyi előadó és a normás képzett, hozzáértő ember legyen, ismerje a rendeleteket, alaposan végezze el a munkanap-fényképezést, s elmélyült elemzés, a munkásokkal való tanácskozás után foglaljon állást Így nem téved, elejét vetizenkilenc évesen nem me- ! heti a rendkívül káros viták- hetett ki az utcára sem, mert • nak, huzavonáknak (sók he- nem engedte a gazdája... I lyütt azért gyakori a normakiI igazítás, mert az első alkalom- jmal rosszul állapítják meg a I normákat). Elengedhetetlen to- ‘ vábbá, hogy a munkaügyi intézkedéseket megfelelő műszaki utasítások kövessék. Ha felvilágosítják az embe- | retet, és jól végzik el a nor- Vincze Jenő * makarbantartást, akkor senki * sem idegenkedik a normakiigaNéhány órával korábban azt mondta egy fiatal: — Ha unjuk magunkat itthon, szombaton vagy vasárnap bemegyünk Kaposvárra szórakozni.:. (Folytatjuk.) B jövedelentrészesedés és a munkaszervezés néhány tapasztalata Nemcsak érdekes, hanem érdekfeszítő olvasmány is dr. László Domokos—dr. Tresser Pál nemrég megjelent szakkönyve. Az indoklás egyszerű: a két jeles szakember mindennapi életünk egyik legizgalmasabb kérdését tárgyalja könyvében, a magyar mezőgazdaság alakulását. És kit ne izgatna, érdekelne, hogy lesz-e elegendő kenyér nemcsak holnap, hanem holnapután is a családok asztalán? Lesz-e elegendő húsunk, zöldségünk, gyümölcsünk? S ha lesz, milyen áron? Nem titok: a magyar mezőgazdaság holnapjának alakulása nemcsak az elegendő gépen, műtrágyán múlik. A holnap alakulása döntő mértékben függ attól is, hogyan dolgoznak az emberek a földeken. Csak »muszájból«-e, mert valamiből élni kell, vagy azért, hogy jobban éljenek ők maguk is. A termelőszövetkezetek megerősödése, az eddiginél gyorsabb előrehaladása — a gépesítés mellett — a jó munkaszervezés és a helyes jövedelemelosztás függvénye. Szocialista nagyüzemeink állandó korszerűsítése közben mindjobban érdekeltté kell tenni az embereket a több és jobb munkában. De érdekeltté tenni őket a helyes és ösztönző jövedelemrészesedéssel is lehet. A könyv szerzői a zsámbo- ki Petőfi és a mezőhéki Táncsics Termelőszövetkezet adatai, példái alapján elemzik a jövedelemrészesedés módjának hatását a gazdálkodás menetére. Könyvük második részében a bruttó termelési érték alapján megállapított százalékos jövedelemrészesedési forma előnyeit bizonyítják. A tényekből levont következtetéseik, tapasztalataik gyakorlati értékűek, és a termelőszövetkezeti gazdálkodás megszilárdítását, a tagok életszínvonalának emelését segítik elő. Kutatásaik, elemző munkájuk végső ellenőre maga az élet volt: a zsámboki Petőfi Termelőszövetkezetben, ahol három évvel ezelőtt áttértek az új formára, a tagság átlagjövedelme az országos szintnél magasabb volt, ugyanakkor a jövedelemrészesedésen felül húszszázalékos nyereségrészesedést is fizettek. Sőt, öt esztendő becsületes munkája alapján a tagság fele az idén négyezer forint hűségjutalomban is részesült! Hasznos kézikönyve lehet ez a mű minden termelőszövetkezeti vezetőnek. És érdekfeszítő olvasmánya mindazoknak, akik szívügyüknek tekintik a magyar mezőgazdaság minél gyorsabb éa eredményesabb fejlődését. (Mező- gazdasági KiadóJ zítástól; a munkások belátják, hogy a normához annyiszor kell hozzányúlni, ahányszor a már említett körülmények szükségessé teszik. Az emberek többsége ugyanis a haladás mellett tör lándzsát. A normakiigazítást tehát jó politikai felvilágosító és hatékony szervező munkának kell megelőznie. Az év vége alkalmas arra, hogy mindenütt előkészítsék a normakarbantartást. Semmi szükség sincs arra, hogy kampányt indítsanak, vagy hurráhangulatot keltsenek az irányító szervek vagy az üzemek vezetőd. De arra igenis szükség van, hogy pótolják az elmaradást, hogy végre folyamatossá tegyék mindenütt a normák karbantartását, az üzemek vezetői valóra váltsák ígéretüket, amelyet néhány évvel ezelőtt a normarendezéskor tettek, azt tudniillik, hogy a normákat a körülményeknek megfelelően rendszeresen kiigazítják. Erről az ígéretről sajnos, sok helyütt megfeledkeztek, épp ezért előbb-utóbb elevenbe vágó normarendezést kell végezni kiigazítás helyett. A HVDSZ tájértekezlete emlékeztetett erre az ígéretre, s már csak ezért is igen hasznos volt. Szegedi Nándor Felkészült 3 MÁV a dogozók kedvezményes ulazasi igazolványainak nyiivénlariássra A vasútállomásokon a hónap első napján megkezdték a dolgozók kedvezményes utazási igazolványainak nyilvántartását a jövő évre. Ezt a munkát december 31-ig végzik a pályaudvarokon, Az 1964-es igazolvánnyal január 5-ig lehet utazni. A kedvezményes jegy éjjel tizenkét óráig érvényes. A rendszeres munkába járásra, hazautazásra kiadott menetjegyek csak az 1965. évre nyilvántartott igazolvánnyal együtt érvényesek január 6-án 0 órától, még ha a menetjegy január 5-e után érvényes is. A MÁV Pécsi Igazgatósága fölkészült a nyilvántartásra, minden állomáson kaphatók a szükséges nyomtatványok. A dolgozók azzal segíthetnek a vasútnak, ha a hónap elején nyilvántartatják a menettérti, a heti- és havijegy váltására jogosító jövő évi igazolványt. SZABÁLYOZZÁK A KOPPÁNYI Medrét mélyítik és szélesítik, hogy a környező földeket ne öntse el nagy esőzések idején. A munkálatok harminc kilométer hosszú szakaszon folynak. Gyorsan döntöttek — DE VAJON »ELVESENKár lenne megszüntetni a kertészetet Somogyszentpálon — MEG KELL FONTOLNI, hogy érdemes-e a kertészetet fenntartani — ezzel kezdte felszólalását Beke István so- mogyszentpáli tsz-elnök a vezetőség június 25-i ülésén. — Az eddigi eredmények ugyanis azt mutatják, hogy a kertészet nem fizetődik ki. Az elnöknek igaza lett. A szántóföldi zöldségtermesztés 179 857 forinttal kevesebbet jövedelmezett a tervezettnél. A cukorborsó meg a virág- mag sem hozott annyit, amennyit vártak. Ennek okát a vezetőségi ülésen Simon István főkönyvelő úgy fogalmazta meg, hogy a tervezéskor nem vették figyelembe, hogy az egy tagra jutó kapásterület elég nagy. Így a kertészetbe nem jutott munkás, és a kultúrnövény tönkrement a gazban. A leggyengébben a paprikama gtermesztés fizetett. Tizenhét mázsára számítottak, ezzel szemben mindössze tíz mázsa negyven kilót takarítottak be. Hozzájárult ehhez az is, hogy a tervezett tíz helyett csak hét holdat ültettek el, a többire nem volt palánta. Azt mondják a szövetkezet vezetői, hogy elegendőt vetettek, de a palánta már a melegágyban rosszul kelt, és nem fejlődött kielégítően, s a kiültetéskor tevés volt a tíz holdra. De hogy mi volt ennek az oka, arról nem beszél senki. Utólag már szinte lehetetlen megállapítani, hogy a vetőmag volt-e rossz, vagy pedig a melegágyi kezelésben volt-e a hiba. EGY BIZONYOS: azon a júniusi vezetőségi ülésen pálcát törtek a kertészet fölött. Jövőre az idei huszonnyolccal szemben mindössze tíz hold sárgarépát és tíz hold másodvetésű uborkát akarnak termelni. A melegágyi fölszerelést a padlásra teszik a télen, s ki tudja, előkerül-e még valaha? Gyorsan döntötték a kertészet sorsáról Somogyszentpálon. Ha egy évben nem sikerül valami úgy. r '■ ^gyan szeretnék, azért még nerv. kell elhamarkodni a dolgot. Így hogyan térül meg a kertészeti fölszerelés értéke? De ennél sokkal nagyobb baj — és kár! —, hogy korlátozzák a kertészet szakmunkás-tanulóinak fejlődését. Két évvel ezelőtt, amikor ezeket a tanulókat leszerződtették, még nem gondoltak arra, hogy az idén befagyasztják a kertészetet. A két zöldség- termelő és a gyümölcstermelő szakmunkás most is szorgalmasan tanul. Gyümölcsös nincs a tsz-ben. Miseta Piroska a Kutasi Állami Gazdaságba jár gyakorlatra. Pasztosics Mária és Tóth Mária Alsógödön tanul. Velük mi lesz? — A két zöldségtermelőt is elküldjük valamelyik állami gazdaságba gyakorlatra — mondja az elnök. — Ha már elkezdték, végezzék el az iskolát. — S ha végeznek? — A növénytermesztésben lesz helyük. — De hiszen ők kertészek! — Azért a növénytermesztéshez is értenek. — S ha képesítésüknek megfelelő helyen akarnak dolgozni? — Szívesen alkalmazzuk őket a növénytermesztésben, de csupán azért nem tarthatunk fenn kertészetet, hogy nekik megfelelő munkahelyük legyen. Ezt senki sem kívánja a termelőszövetkezettől. De azt két évvel ezelőtt is tudniuk kellett volna, hogy milyen szakmunkásra lesz szükségük. Hi- zen az iskolák nem két évre tanítják meg a szakmára az embereket, hanem egy életre. S vajon nem felelőtlenség-e gyümölcstermesztő szakmunkástanulót szerződtetni olyan helyre, ahol a gyümölcsösnek még a helye sincs meg? Akartak ugyan telepíteni egy ötvenholdas gyümölcsöst, de a terv meghiúsult, mert állami támogatást csak száz holdra kaptak volna. Az ötven holdat a maguk erejéből kellett volna telepíteniük. Ezt azonban anyagi helyzetük nem engedte meg. S most, ha végez a tanuló, és ragaszkodik szakmájához? — Ha csak a gyümölcstermesztésben akar dolgozni, a növénytermesztésben nem, akkor átadjuk az állami gazdaságnak. — S akkor egy fiatallal — vagy talán hárommal — megint kevesebb lesz Somogyszentpálon. A KERTÉSZET LÉTE vagy nem léte nem a tanulóktól függ, de egy üzemágat — amelynek létrehozása nem kis anyagi befektetést követelt — kár volna megszüntetni csak azért, mert egy vagy két éven át kevesebbet hozott a tervezettnél. Gondolkodni kellene ezen, hisz szerkezeti átalakítással, kevésbé munkaigényes növények termesztésével szépen jövedelmezne a kertészet Somogyszentpálon is. Kercza Imre
