Somogyi Néplap, 1964. december (21. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-01 / 281. szám

Kedd, 1964. december 1. 3 SOMOGYI NEPLAT A közegészség őrhelyén fertőző laboratórium Idegeneknek tilos a bemenet! Fehér köpenyes asszisztensek sürgölődnek a tábla mögötti folyosóról nyíló helyiségekben. Az asztalokon üvegtégelyek, csövek arzenálja, odébb kéke­sen vibrál a gázláng. Csend uralja ezeket a szobákat. Min­denki beidegzett mozdulatok­kal és kevés szóval dolgozik: ez a munka — őrködni egy több százezer lakosú megye közegészségén — a szellemi koncentráció magas fokát kö­veteli meg. Két orvos, két vegyész és egy biológus irányításával alig húszfőnyi apparátus — tech­nikusok, asszisztensek — telje­sítik ezt a küldetést a megyei kórházban működő KÖJÁL, azaz a Somogy megyei Köz­egészségügyi Járványügyi Ál­lomás laboratóriumában. Meg­lehetősen zsúfoltan, szűk he­lyen, társbérletben két másik laboratóriummal. Évente mintegy félmillió vizsgálat — nyolc részlegben — a gyógyítás, az élet, a ter­melőmunka szinte minden te­rületén, Egyetlen részlegében például, amely a még elvétve található vérbaj földerítésén munkálkodik, évi százezer vizsgálatot végeznek. Minden részlegben rendkívül sokrétű a munka. Kísérőm, dr. Báron Ferenc, s laboratórium főorvosa — amikor beléptünk az általános járványügyi bak­teriológia helyiségébe — el­mondta, hogy itt végzik az összes járványügyi (diagnosz­tikai és szűrő) vizsgálatot, el­sősorban a tífusz, a paratífusz és a dizentériabaktériumürítők földerítését. Az egyik asztalon faburkola­tú vizsgálati tartályok sorakoz­nak. — Most Somogyvár község hatvan éven felüli lakosainak szűrővizsgálatát végezzük, ti- fuszbacilus-gazdákat keresünk A bacilusgazda nem beteg, de kórokozót ürít. Ma már ritka a tífusz, évente 10—12 — 1952- ben még száz volt — a megbe­tegedések száma. Minden eset visszavezethető egy bacilusgaz­dára általában az idősebb kor­osztályból. Érdekes körülmény: minél több az ismert bacilus­gazda, annál kevesebb a jár­ványos megbetegedés. Ugyanis az ilyen egyéneket nyilvántart­ják, és ellenőrzik, hogy meg­tartják-e az óvó rendszabályo­kat. Ám földerítésük nem egy­szerű: a múlt évben például hét községben mindössze négy bacilusgazdát találtak — há­romezer-ötszáz vizsgálattal: ;. Adandón tíz éve sorozatosan megbetegedtek. Két bacilus­gazda okozta. Vizsgálatok ezrei, tízezrei... S az .eredmény lát­szatra — számokban — szinte elenyésző. A valóságban: tíz éve még nyolcan-tízen meg­haltak tífuszban évente, ma a megbetegedéseknek a száma ennyi;.. Nagy társadalmi kihatású munkaterülete a KÖJÁL-labo- ratóriumnak az élelmezéstel e- pülés-bakteriológia is. Ennek a részlegnek a megye egész te­rületéről küldenek havonta — járásonként kb. negyven — vizsgálati anyagot ellenőrzés­re. Az ellenőrök üzemektől, közétkeztetési, vendéglátóipari és élelmiszer-kereskedelmi egységektől veszik a mintákat. — A rendszeres ellenőrzések célja: csökkenteni az ételek baktériumszennyezettségét, megelőzni az ételmérgezéseket. S nem utolsósorban: az illeté­kesek érezzék felelősségüket. Ez gyakran csak pénzbüntetés­sel sikerül... Ha kórokozó jut az élelmi­szerbe, mérgezéses tüneteket okozhat. Az élelmiszer-bakte­riológia feladata kideríteni ezek eredetét. A főorvos elmondta, hogy amióta széles körű és minden­re kiterjedő az ellenőrzés, ritka az ételmérgezés: évente mint­egy tíz eset fordul elő. — Sajnos, megesik, hogy ételminta — szabálytalanul — nincs;í. A gyanúsított élelmi­szer feldolgozóhelyeiről vet­tünk mintát. A laboratóriumi vizsgálatoknál a táptalajon ugyanaz a baktériumtörzs te­nyészett ki, mint a betegek vizsgálati anyagában. Gyors intézkedéssel: járványügyi zár­lattal, fertőtlenítéssel, szűrő­vizsgálatokkal sikerült lokali­zálni a fertőzést __ G yakori jelenség még a kő­telező tisztaság és a higiénés tárolás hiánya, az alkalmazot­tak egészségügyi vizsgálatai­nak elmulasztása is, s ez néha súlyos következményekkel jár. A laboratórium azonban kö­nyörtelenül kimutatja a hibá­kat, a mulasztásokat. Sokan az ellenőrzést akadé­koskodásnak, a büntetést igaz­ságtalannak vélik. Pedig a kö­zösséget védik: évi félmillió vizsgálattal mindnyájunk egészségén őrködnek a KÖJÁL szakemberei. Wallinger Endre 579000 hold Az öntözéses gazdálkodás fejlődése hazánkban hazánk a MÚLTBAN na­gyon sokat szenvedett az aszálytól. Hiába voltak bővizű folyóink, az öntözőművek hiá­nya miatt szinte érintetlenül folyt el a Tisza, a Körös, a Berettyó vize a szomjas, ko­pár földek között. Annak a néhány öntözőműnek segítsé­gével, amely már a felszaba­dulás előtt is működött, alig 15—20 Q00 holdat öntözhettek — néhány Körös-vidéki ura­dalomban és Pest környéki bolgár kertészetben. De a Ke­leti Főcsatorna »-közreműködé­sével-“ együtt még 1961-ben is csak 165 000 holdat öntöztek Magyarországon. A Magyar Szocialista Mun­káspárt és a forradalmi mun­kás-paraszt kormány helyes agrárpolitikája meghozta a várt eredményt. A nagyüzemi­vé vált mezőgazdasági terme­lés erőteljesebb gépesítésével egy időben meggyorsult az ön­tözési program megvalósítása Minden párttag váljék agitátorrá! (Tudósítónktól.) A Fonyódi Járási Párt-vb pénteki ülésén a járásban í lyó ideológiai, agitációs és propagandamunkáról tár­gyaltak. Az alapszervezeti titkárok munkájáról és a tag­gyűlések szerepéről megálla­pították, hogy a felsőbb párt- határozatok gyakran pontatla­nul kerülnek az alapszerveze- tekhez, emiatt a párttagság nem megfelelő aktivitással vi­tatja meg a határozatokból adódó helyi tennivalókat. Jól­lehet erősen visszaszorult a szélsőséges szemlélet, mégis hiba, hogy ritkán tűznek na­pirendre elméleti kérdéseket a taggyűléseken. Viszont jó hatásúak a pártnapok és a tsz-tagok körében tartott kö­tetlen beszélgetések a szövet­kezetek fejlődéséről, az ösz- szevonásról, a gépesítésről, a munkaerőhelyzetről és a ve­zetésről. Az emberek őszintén elmondják véleményüket, bí­rálják azokat a jelenségeket, amikor a vezetés egy szűk körre összpontosul, és a kö­zösség nem tud kellően bele­szólni a kérdések eldöntésé­be. A pártpolitikai oktatásban jelenleg ezerötszázötvenen vesznek részt, ötven százalé­kuk pártonkívüli. A KISZ po­litikai iskoláin több mint ezer fiatal tanul. A politikai iskolák hatását bizonyítja, hogy az újonnan fölvett párt­tagok többsége évek óta rend­szeresen részt vesz a pártok­tatáson, és a munkában is megállják helyüket. Minden második családnak jár napilap. A Népszabadság­nak, a Magyar Nemzetnek, a Népszavának és a Somogyi Néplapnak 7100 előfizetője van a járásban. Nem kielégítő azonban az olvasottság a fő­útvonalaktól távol eső közsé­gekben. Például Táskán, Há­cson, Kisberényben és Buzsá- kon. A beszámolóban szó ésett a termelést előmozdító agitációs és propagandamunkáról is. El­fogadható eredmény csak a szakmai műveltség emelésében van. Nem kielégítő a kiváló dolgozók népszerűsítése és a jól végzett munka erkölcsi el­ismerése. Az anyagi ösztönzés fontos­ságát a vezetők megértik, és általában jól alkalmazzák. Elő­fordult azonban olyan eset is — a balatonszentgyörgyi Dél- Balaton Tsz-ben —, hogy a vasárnapi műszakban dolgozó traktoros nem tudta megmon­dani — sőt a brigád- és üzem­egység-vezető sem —, hogy mennyit keres, ösztönző mun­kaverseny inkább csak az üze­mekben van. A jelentés foglalkozott . a népművelés és a családi ünne­pek társadalmi megrendezésé­nek helyzetével is. Az összefoglalóban Nemes János, a járási pártbizottság első titkára a propaganda- munka további erősítésének szükségességét hangsúlyozta, majd a szóbeli agitáció fontos­ságáról szólva kiemelte, hogy munka közben minden párt­tag váljék agitátorrá. is. A párt VII. kongresszusa célul tűzte, hogy a második öt­éves terv végéig 610 000 hold­ra kell növelni hazánkban az öntözött terület nagyságát, (öt év alatt tehát majdnem 500 000 holdat kellett öntözés alá von­ni.) Ezután megindult a nagy át­alakító munka, ötvenezer em­ber dolgozott a gátak, csator­nák építésén, a folyók szabá­lyozásán. Az egész országban megalakultak a vízhasznosítá­si társulások, és a termelőszö­vetkezetek megkezdték a cső­kutas öntözés kiépítését. S az eredmény: 1962-ben már sok helyen sikeresen küzdöttünk az aszály ellen. Még a legaszá- lyösabb Hajdú-Eihar megyé­ben is jó kukoricatermést ta­karítottak be főleg az öntözött területeken. Ez volt az első olyan aszályos év, amikor a parasztságot nem sújtotta olyan kegyetlenül a szárazság, mint más években, mert a kö­zös gazdaságok jelentős része öntözéssel leküzdötte a termé­szeti csapást. AZ ORSZÁGOT JÁRVA örömmel tapasztalta az ember az öntözés hasznát. Százezer holdon pompázott a rizs az al­földi szikes területeken. Sok helyen öntözték a szőlőt, a gyümölcsöst. S az öntözés igen gazdaságosnak bizonyult. A nádudvari Vörös Csillag Tsz- ben például több száz holdon az öntözött cukorrépa holdan­ként 300 mázsás termést adott. A békésszcntandrási Ifjú Gár­da Termelőszövetkezetben 200 holdat öntöztek. Egy hold ön­tözésére 180—200 forintot for­dítottak, az öntözött kukorica 40 holdon átlagban nyolc má­zsával több termést adott, mint az öntözetlen. A békésszent- andrásiak kertészkedtek is, és kiszámították, hogy a 200 hold öntözött terület annyit jöve­Elemes autóépítő 185 Ft Elemes autóépítő összeszerelve 170 Ft Közlekedési játék 98 Ft Hullámvasút 88 Ft Peti baba 64 Ft Marika baba 230 Ft Porcelán készlet 46— 60 Ft ■k (3797) REGGELI - ESTE A ködös szürkületben fáradt hangon mondja az elnök: — Nálunk mindig reggel van munkaelosztás. — Miért? — Mert ebben a máról hol­napra való változó időjárás­ban nem lehet tudni, milyen idő lesz holnap. Amit este megbeszél az ember, azt reg­gelre felboríthatja az időjárás. Kérdem az elnököt, mit je­lent számára a szó, hogy reg­gel. — Ügy öt órát, fél hatot — válaszolja. — Akkor jön a bri­gádvezető. Számára ilyenkor kezdődik a nap. — A munkaelosztással — mondja. — Nincs ez nagyon korán? — Nincs. — Mire megbe­széljük a napi feladatokat, el­szalad az idő. Horváth Imre brigádvezető ilyenkor a faluba indul, hogy idejében hírt vigyen a tagok­nak, hogy hol kell aznap dol­gozniuk. Az elnök az istállókhoz megy. Rövid az út a falutól a majorig, de mire kiér, az em­berek már az állatok körül szorgoskodnak. Etetnek. Ez már a reggelt jelenti Somogy- babodon. — Naponta kijár a major-, ba? — Csak akkor nyugodt az ember, ha gyakran látja az ál­latokat — válaszolja. — Kü­lönben nem kellene kijönnöm, mert az állattenyésztésre az agronómus is ügyel. Mire a majorból visszatér az elnök, már megpezsdül az élet faluban is. Iskolába siető diákok, munkába készülő fel­nőttek népesítik be az utcát. A reggeli program befejeződött, indul a napi munka; S milyen ez a munka Bán­jai Imre tsz-elnöknek? — Mindig oda kell menni, ahol a legjobban szorít a cipő. — Most hol a legnehezebb? — A kukoricabetakarításnál. Szép termést adott. Volt olyan terület, ahonnan ötven- mázsás átlagtermést takarí­tottak be. De sehol sem ritka a harminc-negyven centis cső. Az elnök lemért két csövet, egy kiló húsz dekát nyomtak. A kétszáz hold kukoricából hatvan-hetven vagon termésre számítanak. Nagy részét már letörték, a szállítás azonban gondot okoz. Az a huszonöt hold, amely még töretlen, ha­marosan lefogy, ha a többit betakarították. A letört csövek még kint vannak a táblákon. Gondosan betakarták, hogy a megeredő eső ne áztassa. Tizenkét lófogat hordja a kukoricát Egymás után érkez­nek a kocsisok: Oláh József, Pretz Imre, Hermann Károly meg a többiek; A magtárpadlásra — ahol a termést tárolják — szállítósza­lag hordja a csöveket Mindent felhordó — így ne­vezik a faluban. S amikor megindul a kis villanymotor, az aranysárga termés egyenle­tesen megy a tárolőhelyre. — Még az a szerencse, hogy nem kell az összes termést tá­rolni — mondja az elnök —, mert nem tudnánk hova rakni. A termés egy részét ugyanis már most elszállítják a keve­rőüzembe. A tagoknak is ki­osztják a részesedést . s így csak a szükséges mennyiség kerül a padlásra. A szállítószalagnál három ember dolgozik: Petri Jenő, Torma Géza meg Csima Jó­zsefi — Győzik? — Ha nincs nagy kocsiára­dat, akkor igen. Máskor segít az elnök meg az agronómus is. Este a szélfútta országúton kísérem az elnököt Hazafelé igyekszik. — Elkel már a réggé! i — mondja. — Gyakran télik el a nap evés nélkül? — Dehogy! A mai különleges volt A felesége rácáfol. — Majdnem mindennap így van. Tegnap sem ettél. Hat óra elmúlott, amikor el­búcsúztam az elnöktől. A mező­ben traktorok dohogtak. Azon tűnődött az elnök, hogy őket is meg kellene látogatni. Kercza Imre Eredményesen zárt a tabi tsz kertészete (Tudósítónktól.) Tizenhat holdon termelt kertésze­ti növényeket az idén a tabi Egyet­értés Termelőszövetkezet. Az. év elején 362 000 forint bevételt ter­veztek a tsz vezetői. Eddig 487 160 forint értékű árut küldtek piacra, a kint levő káposztából, karfiol­ból és egyéb zöldségfélékből pedig még mintegy tizenháromezer fo­rintra számítanak. Becslésük sze­rint a múlt évi húszezerrel szem­ben az idén holdanként 31 250 fo­rintot hoz a kertészet. A kertészeti brigád tagjai a ta­vasszal váUalták, hogy évi bevéte­li tervüket százezer forinttal túltel­jesítik. Nemcsak hogy állták sza­vukat, hanem ezenfelül még negy­venezer forint többletbevételre is szert tettek, pedig az időjárás nem volt a legkedvezőbb. A jégverés másfél hold paprikát és ugyanany- nyi paradicsomot tett tönkre. A kiesés pótlása a Baráth Györgyné kertészeti agronómus vezette húsz­tagú brigád szorgalmas munkáját dicséri. Némely területen kétszer, sót háromszor is termeltek zöld­ségfélét. Hozzákezdtek a jövő évre való felkészüléshez is. Szépen sorol a magról vetett saláta, elültették a dughagymát és az árvácskapalán­tát, három holdon málnát telepí­tettek. Jövőre már harminchat hol­don kertészkednek a tabiak, s az idei hárommal szemben húsz hol­don termelnek előcsiráztatott bur­gonyát. delmezett, mint az egész tsz- gazdaság. A letkési Bástya Termelőszövetkezetben a 170 holdas kertészet öntözőberen­dezésének megépítése 1 200 000 forintba került, és mór az első évben — részben a hitelelen­gedés útján — megtérült a be­fektetett összeg, sőt 400 000 fo­rint tiszta jövedelemre is szert tettek. Szolnok megyében például 1961-ben 35 000 holdat öntöz­tek, amelynek évi költsége 42,2 millió forint volt, és ezen a területen 547 000 mázsa ter­méstöbbletet értek el. Ez ku­koricaértékben 109,7 millió fo­rint. Előreláthatóan 1965-ben 91 000 000 forint ráfordítással mintegy 285 000 000 forint ér­ték terméstöbbletet érnek el majd a Szolnok megyeiek. Ha például a jelenleg öntözött 579 000 katasztrális hold terü­leten csak kukoricát termelné­nek — persze ennél értéke­sebb növényeket és gyümölcsöt is termelnek —, holdanként 4 —5 mázsás többlettermést szá­mítva kétmillió mázsa kukori­ca többleteredményt jelente­ne, amelynek forintértéke megközelíti a hatmilliárd fo­rintot. Ezek a számok önma­gukért beszélnek. AZ ÖNTÖZÉS KÖZÜGY LETT. 1963 végére már 458 000 holdon öntöztek, 1964-ben pe­dig 121000 holdat vontak ön­tözés alá. Megkezdték a Keleti Főcsatorna második ágának, a Nyugati Főcsatornának építé­sét, amely a Hajdú és a Szol­nok megyei földeket látja majd el vízzel. A második ötéves terv keretében a kormányzat több mint kétmilliárd forintot fordított az öntözőberendezé­sek gyártására, vásárlására és építésére. Miben nyilvánul meg az ál­lami támogatós? A 3004-es kormányrendelet alapján az állam hiteleket nyújt az öntö­zőművek megépítéséhez és az öntözőberendezések megvásár­lásához. Továbbá az öntöző- rendszeren kívüli öntözéses ter­meléshez szükséges vízért nem kell vízdíjat fizetni. Az1 álla­mi hiteleket kedvezményes föltételekkel öt-tíz év alatt lehet törleszteni, s jelentős en­gedmény, hogy ezeknek a hi­teleknek tekintélyes részét ab­ban az esetben nem kell visz- szafizetni, ha az öntözőberen­dezést a kijelölt célnak meg­felelően használjál:. A víztárolók építésénél pél­dául a tárolható víz minden köbmétere után három forint a vissza nem térítendő állami támogatás. Hogy milyen nagy ez a kedvezmény, azt abból láthatjuk legjobban, ha tekin­tetbe vesszük, hogy egy köb­méter tárolóhely építése átla­gosam 5—6 forintba kerül. Szövetkezeteink élnek is a lehetőségekkeL A Zala megyei tsz-ek az elmúlt négy évben szinte az egész Zala-folyót új mederbe terelték. Mint isme­retes, a Zala mindig elöntötte a réteket és legelőket, a nyári zöldáradást mételykor követte, amely megtizedelte az állat- állományt. Most az árterüle­teken jó széna terem, és meg­szűnt a mételykor. AZ ISMERTETETT PÉL­DÁK is bizonyítják, hogy ha­zánkban megvalósulóban vám az öntözési program. Az or­szág tízmillió hold szántóföld­jének 6 százalékán már öntö­zéssel termelnek. A következő néhány évben további jelentős lépéseket kell tennünk. A fej­lődés lehetősége szinte korlát­lan. A Duna vizét még alig használjuk öntözésre. Sok fo­lyó vize még mai is kihaszná­latlan. A csőkutas öntözés ugyancsak jól bevált, telepíté­se gyorsan kifizetődik. Az Al­földön pedig az artézi kutak vizét lehet főleg üvegházi ter­mesztésre felhasználni. Bizo­nyos, hogy az 579 000 hold után újabb ezer és ezer hol­don öntöznek majd hazánk­ban. Az éghajlat, a napfényes órák száma és a talajadottsá­gok erre kitűnő lehetőséget adnak. Az öntözéses gazdálkodás fejlődésének rövid útja, amely mór eddig is igen eredményes volt, árra ösztönöz, hogy to­vábbi nagy területeket kap­csoljunk be az öntözéses há­lózatba. Gáli Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents