Somogyi Néplap, 1964. december (21. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-04 / 284. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Péntek, 1964. december 4. A francia nemzetgyűlés megszavazta ,atombomba-törvényt“ az A francia nemzetgyűlés csü­törtök hajnalban 278 szavazat­tal 183 ellenében — 17 tartóz­kodással — elfogadta a fran­cia atomfegyverkezés hatéves programját. Az atombomba­törvény feletti szavazást 16 órás vita előzte meg. Az el­lenzéki pártok szónokai éle­sen bírálták a francia nemzeti atomerőt. Vial-Massat kommu­nista képviselő rámutatott, a kormány az atomfegyverkezés indoklásaként »esetleges tá- madó«-ró! beszél, amint a Szovjetuniót érti. A valóság­ban soha senki sem látta a legcsekélyebb jelét annak, hogy a Szovjetunió Franciaor­szág nemzeti függetlenségét és biztonságát fenyegetné. Ezzel szemben Párizs és Bonn kato ­nai szövetsége magában rejti a veszélyt, hogy a revansvágy- tól fűtött német militarista kö­rök háborús kalandba rántják Franciaországot. A kommunis­ta párt szónoka a kormány szemére vetette, hogy a lesze­relés keresése helyett a nem­zeti öngyilkosság perspektí­váit tárja az ország elé. Pompidou miniszterelnök válaszában elismerte, a hábo­rú csak teljes pusztulást je­lentő katasztrófaként képzel­hető el. Franciaország ezért békét és leszerelést akar — hangoztatta. — Az atomfegy­ver azonban — mondotta a miniszterelnök — a döntési jo­got és az azonnali győzelem biztonságát jelenti azzal szem­ben, aki nem rendelkezik atomerővel. Franciaország ezért nem mondhat le az atomfegyverről. Az európai atomerővel kapcsolatban a miniszterelnök kijelentette, ez a terv ez idő szerint megold­hatatlan kérdéseket vet föl. Elsősorban Németország rész­vételének problémáját. Az NSZK atomfegyverkezése a Szovjetunió szemében súlyos lépést jelentene, amelynek kö­vetkezményeit nem lehet föl­mérni — mondotta. — A Szov­jetunió nem felejtette el a második világháborút. Len­gyelország, Csehszlovákia, Ro­mánia sem felejtették el a hit­lerista csapatokat. Mindez óvatosságra int — hangoztat­ta Pompidou, de hozzáfűzte: Franciaország kész nemzeti atomerejét egy politikailag egyesített Európa szolgálatába állítani. A vita egyik utolsó szónoka a 88 éves Kir kanonok volt. Sajnálatos — mondotta —, hogy a francia parlament a háború előkészítéséről tárgyal, holott a béke előkészítése len­ne Franciaország igazi ütőkár­tyája. (MTI) Johnson elnök a kelet-európai országokkal való viszonyról Johnson amerikai elnök szerdán villásreggelit adott a Fehér Házban a Szabad Euró­pa rádió vezetői számára, és ebből az alkalomból részlete­sebben beszélt az Egyesült Ál­TUntét és Madridban Tizenkét olyan kommunis­tát állítottak Madridban a fasiszta vérbíróság elé, aki­ket szervezkedéssel és propa­ganda-anyagok terjesztésével vádolnak. Ezeket a vádlotta­kat még ezév áprilisában vették őrizetbe és azóta sza­kadatlanul vallatták őket. Az állítólagos »bizonyítékok« el­lenére a vádirat üres, nem tartalmaz semmi egyebet a szokásos gyalázkodásnál. Ez azonban az ügyészt semmi­képpen nem zavarta »nagy­vonalúságában«: négy évtől 33 évig terjedő börtönbünte­tés kiszabását kérte a vád­lottakra, A meghurcoltak és megkínzottak között van Jó­sé Szandoval is, a Spanyol KP Központi Bizottságának tagja, A vérbírósági komédiát azonban ezúttal már a tisz­tességes emberek minden eddiginél nyíltabb föllépése kárhoztatta, A fordulat azzal kezdődött, hogy a vádlottak­kal rokonszenvező spanyol diákok egy jelentős csoport­ja jelen akart lenni a tárgya­láson. A hatóságok azonban ezt a kívánságukat indokolás nélkül elutasították. A diá­kok azonban nem hagyták magukat, s amint a tudósítók beszámolnak róla, »emiatt a bíróság folyósóin valóságos ökölharc folyt.« Ezután — még a »tárgya­lás« idején -* ezres tömeg verődött egybe a spanyol fő­város utcáin. Az emberek hevesen tüntettek a törvény­sértő bírósági komédia ellen és kegyelmet követeltek a terrorper vádlottainak. Aki ismeri a fasiszta »rendfenn­tartók« módszereit, az jól tudja, hogy az ilyen tömeg- megmozdulások a népellenes hatalom nyílt tagadását je­lentik. A terrorper nem érheti el a célját. Elrettentés helyett olajat önt a tűzre. A népi felháborodás lángjai pedig messzire világítanak és még több egyszerű ember számá­ra teszik lehetővé a tisztánlá­tást. S. M. lamok és a kelet-európai szo­cialista országok kapcsolatai­ról. Johnson kijelentette: »Üd­vözölni fogjuk a kelet-európai kormányok minden arra irá­nyuló őszinte szándékának ta­nújelét, hogy a közös törek­vésekben együttműködjenek az Egyesült Államok kormá­nyával. Johnson elnök szerdán be­szédet mondott a vezető ame­rikai üzletemberek egy cso­portja előtt is, és hangsúlyoz­ta, hogy az ország gazdasági problémáiban mind a magán- vállalkozásokra, mind pedig a kormányra nagy szerep vár. Az elnök a következőképpen határozta meg a gazdasági feladatokat: 1. Fenntartani és ha lehet­séges, meggyorsítani a gazda­sági fejlődés ütemét, csökken­teni a munkanélküliséget és a kihasználatlan termelő kapa­citást; 2. Fenntartani az ár-stabili­tást; 3. Tovább erősíteni az or­szág pénzügyi mérlegét; 4. Új utakat találni a fiata­lok közötti munkanélküliség magas arányának csökkenté­sére. 5. Megfelelő gazdaság lehe­tőségeket biztosítani mindenki számára. Johnson elnök szerdai prog­ramjából még egy esemény érdemel említést: az amerikai államfő felavatta a John F. Kennedyről elnevezett orszá­gos kulturális központot. (MTI) Csőmbe zsoldosai tovább terrorizálják Stanleyville lakosság át ISzonda—2 folytatja útját A Szonda—2 automatikus űrállomás folytatja útját. Ed­dig négyszer létesítettek kap­csolatot az űrállomással. Adatokat szereztek a röppá- lyára, a műszerek működésé­re, továbbá a Szonda—2 ed­digi tudományos észleléseire vonatkozólag. Az űrállomással állandó a rádiókapcsolat. A rajta elhe­lyezett automatikus irányító berendezés megbízhatóan fel­dolgozza a Földről rádió út­ján érkező utasításokat. Szerda este, moszkvai idő szerint 22 órakor az űrállo­más 710 000 kilométerre volt a Föld felületétől, a keleti hosszúság 128. és a déli szé-< lesség 5. fokán. A programnak megfelelően további rádióösszeköttetések létesülnek majd a Szonda—2- vel. (MTI) A nyugati hírügynökségek legfrissebb kongói jelentésük­ben arról adnak hírt, hogy Stanleyville városában a zsol­dosok megkezdték a »megbíz­hatatlan elemek« felkutatását. Tekintve, hogy katonailag még nincsenek a legrózsásabb hely­zenben, ezért újabb erősítése­ket kértek és kaptak. A »köz- biztonság« megteremtésének céljából repülőgépen száznál több marcona katangai csend­őrt szállítottak a tartományi fővárosba és ezek nyomban hozzá is fogtak nemes misz- sziójuk elvégzéséhez. Szerdán 170 személyt őrizetbe vettek és tízezernél több kongóit terel­tek össze a város sportstadion­jában kihallgatásra, Az utcá­kat katonai őrjáratok fésülik Peront visszaküldték Spanyolországba Peron kalandos utazása véget ért. Argentína volt diktátora 34 órával elindulása után az Ibéria légiforgalmi társaságnak ugyan­azon a repülőgépén érkezett visz- sza spanyol földre, amelyen Dél- Amerikába utazott azzal a szán­dékkal, hogy ismét átvegye a ha­talmat Argentínában. Mint ismere­tes, csak Rio de Janeiróig jutott el: a brazíliai hatóságok nem- kívánatos személynek minősítették és miután Uruguay, Paraguay és Chile kormánya is hasonló állás­pontra helyezkedett, visszaküld­ték Spanyolországba. (MTI) it, minden házat átkutatnak, s foglyokat szednek. A város egyes pontjain idő­közben folytatódnak a harcok, és — mint a Reuter hozzáfűzi — a zsoldosoknak mindmáig nem sikerült átjutniuk a Kon­gó folyó bal partjára. A zsoldosok garázdálkodá­sán túlmenően Stanleyville városát más veszély is fenye­geti. Az utcákon megszámlál­hatatlan holttest hever, és a kongói hatóságok attól tarta­nák, hogy tífusz vagy egyéb járvány tör ki. Egy másik Reuter-jelentés arról tájékoztat, hogy C:omba kongói miniszterelnök De Gaulle francia elnökkel meg­tartott tárgyalásai után csü­törtökre virradó éjszaka Pá­rizsból visszatért Léopoldville- be. Megérkezésekor tanácsko­zásait hasznosnak nevezte, majd méltatta De Gaulle fran­cia elnök »segítőkészségét«. (MTI) Kolonialista tervek Afrika ellen 5? Egyhetes indonéziai látoga­tása után csütörtökön repülő­gépen haza indult Csen Ji kínai miniszterelnök-helyet­tes és külügyminiszter. Su­karno elnökkel és más indo­néz vezetőkkel tárgyalt. A Svéd Tudományos Akadé­mia és Nobel-díj bizottság meghívására Stockholmba utazott Nyikolaj Bászov és Alekszandr Prohorov, a két új Nobel-díjas fizikus, hogy részt vegyen a Nobel-díjak át­adásának ünnepségein. Lcnin-renddel tüntették ki Vlagyimir Engelhardt akadé­mikust, a kiváló szovjet bio­kémikust. A csehszlovák nemzetgyűlés elnöksége december 9-re ösz- szehívta a parlament plenáris .ylését. „ „ A Londonban tartózkodó Sasztri indiai miniszterelnök csütörtökön kihallgatáson je­lent meg II. Erzsébet angol királynőnél, majd Wilson miniszterelnök adott ebédet tiszteletére. A Barcs Sándornak, az MTI vezérigazgatójának veze­tésével Ausztriában tartózko­dó magyar újságíró küldöttsé­get csütörtökön fogadta Bruno P'ttermann alkancellár és Theodor Piffl-Percevic köz- oktatásügyi miniszter. Háromtagú szovjet irókül- döttség utazott Pekingbe Jurij Korolkov vezetésével. A szov­jet írók három hetet töltenek Kínában. A kenyai kormány nem kí­vánatos személyeknek nyilvá­nította a Daily Telegraph és a Sunday Telegraph tudósítóit, mivel tudósításaikban támad­ták Kenyatta miniszterelnö­köt. VI. Pál pápa csütörtökön a bombay-i kormánypalotában fél órás látogatást tett Rad- hakrisnan indiai elnöknél és \ átadta neki a »Krisztus lovag-1 jainak aranysarkantyúja« el-1 nevezésű kitüntetést. |---------- ------ - --------------------------------------- ♦ : M ENTESEK; gjS“gStaM csapágyak. I Az ország egyetlen speciális szö­vetkezete rövid határidőre vállal mindenfajta gördülőcsapágy-javí- tást. Vegye igénybe javítószolálatunkat, mert az önköltségcsökkentést jelent! Csapágyjavító részleg, Budapest, VI., Szinyei Morse u. 26. Telefon 315-724. (4824) \ mi ma Kongóban törté- nik, az a gyarmatosítók alaposan kidolgozott tervének egy része. Olyan tervé, amely az afrikai népek önállósága ellen irányul« — mondotta a minap Accrában, Ghana fő­városában egy afrikai politi­kus. Nos, azok a véres esemé­nyek, amelyek Kongóban le­játszódtak, szerves részeként foghatók fel egy olyan terv­nek, amelynek végrehajtása jóval a belga ejtőernyősök be­vetése előtt kezdődött. Ehhez a tervhez tartozott Csombénak — ennek a modern politikai zsoldos kapitánynak — szám­űzetésből való visszahívása, és a kongói kormány élére állí­tása. Az új gyarmatosítók jól tudták, hogy erre a gátlásta­lan fekete macchiavellistára mindig számíthatnak. De az­zal is tisztában voltak, hogy a kongói népre nem. S ezért készen állott a terv második etapja, úgymond »Csőmbe megsegítése saját kérelmére«. Mert eddig köztudott: Csőmbe miniszterelnök az amerikai— angol—belga agresszió után azonnal kijelentette, hogy semmiféle intervenció nem történt, a belga ejtőernyősök a kongói törvényes kormány, azaz: Csőmbe kérésére léptek Stanleyviile-ben akcióba. JT z volt az, amire a kolo- nialisták számítottak. Ezért kellett nekik Csőmbe, hogy fedezze beavatkozásukat, ha a hazafiak sikerei veszé­lyeztetnék a gyarmatosítókat kiszolgáló kormány létét. Es veszélyeztették! Csőmbe »had­serege•« a méregdrága dollár­zsoldosokkal is csak kétes si­kereket tud felmutatni. Hiszen a küzdelem folyik. Már nem volt elég a világ minden tá­járól összeszedett zsoldos söp­redék, szükség volt bizonyos NATO-hatalmak beavatkozá­sára is. Ezek a fegyveres ag­resszió végrehajtásánál fel­osztották a szerepet. A végre­hajtók, a belga ejtőernyősök, a szállítást az US Air Force, az amerikai katonai légierő végezte, a támaszpontot pedig az angolok bocsátották rendel­kezésükre. Természetesen az akciót ismerték a többi NA­TO-hatalmak képviselői is, 61c azonban nem kaptak szerepet. Egyetértésüket azonban iga­zolja a polgári sajtó, amely az agresszió után Párizsban és Bannban éppúgy, mint Lon­donban, Brüsszelben vagy Wa­shingtonban humanitárius ak­ciókról beszélt. Kiszolgáltatott fehérekről írogattak és a »barbár« feketék dühéről. Se­gédkeztek az agresszió »igazo­lásához«. Erre sem lehet azt mondani, hogy valamiféle új jutott a neokolonialisták eszé­be. Távolról sem! Belenyúltak a klasszikus gyarmatosítás »fegyvertárába«, és újra elő­került »az európaiak meg­mentésének« elég kopott ürü­gye. S a »hős ejtőernyősök« leszálltak Stanleyville mellett. A »kulturált« fehérek halom­ra gyilkolták a »barbár« feke­téket, miközben kiderült, hogy odaérkezésükig egyetlen euró­painak vagy amerikainak haja szála sem görbült meg. Sőt! Sokan tiltakoztak erőszakos el­szállításuk ellen és hazájuk­ba visszatérve kijelentették: akár saját költségükön is visz- szautaznak Kongóba. A fegyver tehát visszafelé sült el. Többnyire ép­pen azok leplezték le az ag­ressziót, akiket meg kellett volna ennek a beavatkozásnak mentenie. Ezenkívül igen kel­lemetlen volt Londonnak, Wa­shingtonnak és Brüsszelnek egyaránt az a felháborodás, amely világszerte és elsősorban Afrikában fogadta az agresz- sziót. A tömegek az utcán til­takoztak a legújabb gyarma­tosító manőver ellen, s a tün­tetések eredményeképpen gyorsan kivonták a belga ej­tőernyősöket Kongóból. Per­sze csak akkor, miután azt hit­ték, hogy elvégezték felada­tukat. De már az is nagy szó, hogy az agresszoroknak leg­alább részben meg kellett hát­rálniuk a világ minden részén felzúgó felháborodás láttán. Felmerül a kérdés: nem szá­mítottak erre az új gyarrpato- sítók? Alkalmasint igen! A tét azonban sokkal nagyobb, mint amilyennek az plső pil­lanatban látszik. Többről van ugyanis szó, mint Kongóról. Ez az agresszió új fejezetet jelent a neokolonializmus Af­rika elleni hadjáratának tör­ténetében. Leleplezett valami olyant, amit a cselszövő ha­talmak eddig álcázni próbál­tak. A cél nem más, mint a neokolonializmus lábának szi­lárd megvetése az afrikai kon­tinensen. Ennek érdekében szeretnének Dél-Rhodesia, Dél- Afrika, a portugál gyarmatok, valamint Kongó bevonásával olyan neokolonialista bázist létesíteni a kontinens szívé­ben, melyre támaszkodva meg­őrizhetnék Fékete-Afrikában ingatag pozícióikat. Nem le­het vitás, hogy ilyesvalami szándék lapul az elmúlt na­pok véres kongói eseményei mögött is. Ezért támogatják a gyarmatosítók Portugáliát, ezért szállítanak hadianyagot és repülőgépeket a fajüldöző Verwoerd kormányának, é- ezért került sor a kongói es° ményekre is. XJ elytélén lenne tagad» i AA azt, hogy a gyarmatok tők újabb támadása Kongó ? len súlyos csapás a kong »' felszabadító mozgalomra. Sú­lyos, de távolról sem halálos! Más a csatanyerés és más egy háború megnyerése. A kongói nép felszabadításáért és igazi függetlenségéért vívott végső győzelmet lehet késleltetni, de nincsen olyan kolonialista erő, amely képes lenne megakadá­lyozni a felszabadító mozga­lom végső diadalát. G. Gy. így született a zanzibári himnusz Tavasszal Zanzibar, e fia­tal afrikai állam kormánya szokatlan kéréssel fordult Moszkvához: küldjön a szovjet kormány egy zene­szerzőt, aki megírná az ál­lam himnuszát. A szovjet zeneszerzők szövetségének választása Karen Hacsaturjánra esett. Hacsaturján akkor érkezett az országba, amikor a la­kosság az első szabad május elseje megünneplésére ké­szült. A szovjet zeneszerző az ottani népzene alapos ta­nulmányozása után zongorá­ra megírta a nemzeti him­nuszt, az elnöki palotában bemutatta az állam vezetői­nek, s azok a zenét elfogad­ták az ország himnuszának. Karen Hacsaturján ezután visszatért Moszkvába és el­készítette a zenekari átira­tot. A napokban a himnusz kottái és zenekari fölvételei útnak indultak Moszkvából a távoli afrikai országba. (MTI) Vas- és műszaki, háztartási cikkekből, illatszerekből, üveg,- porcelán stb. árukból árusítással egybekötött kiállítást rendez Bakácsán \ $/ -*■ ^■ •• _ ^ rM m, _ •• rr m A BABOCSA ES VIDÉKÉ KOBZETI FOLDMUVESSZOVETKEZET Rádió, tv, magnó, zsebrádió, mosógép, centrifuga, motorkerékpár, kerékpár, csillár nagy választékban. (3776)

Next

/
Thumbnails
Contents