Somogyi Néplap, 1964. december (21. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-04 / 284. szám
Péntek, 1964. december 4. 3 SOMOGYI NÉPLAP : I csórna Tesnnp és ma (M.) Áprilisi fűnkig I Szép neve van a tsz-nek:. Tavaszi Fény. Olyan is volt itt a munka sokáig, mint az egyre erősödő, mind melegebb márciusi napfényj Harminchat, harmincnyolc, negyvenkét forintot fizettek munkaegységenként. Hirtelen jött az áprilisi fagy..; Meg a háborúskodás a tagság és a vezetők között. A munkát nem tudták jól megszervezni, kukoricakapálásra akkor gondoltak, amikor a gyom magasabb volt a szárnál, baj volt a széna- kaszálással, -behordással, elrothadt háromszáz mázsa takarmány. Szeptember végén rendkívüli közgyűlést hívtak össze, és leváltották Kovács János elnököt meg a vezetőség egy részét. — Most jobb lesz? — Talán... — mondják a csornaiak. — Herczeg Józsefet, a szabadi tsz elnökét kérte meg a tagság, hogy vállalja a Tavaszi Fényt is. Jobb lenne nekünk egy egész ember, mert Herczeg Józsefnek egyik lába itt van, a másik Szabadiban, de szívesen fogadtuk, mert nagy tapasztalaid, jó szakember. Talán helyre rázódik majd ez a tsz.; . Nyolcszáznegyven holdon gazdálkodnak, a cukorrépát behordták, a vetést befejezték, ám körülbelül nyolcszáz mázsa takarmányrépa még á földben van, százharminc hold kukorica pedig száron.:. De a csornaiak reménykednek, hogy a takarmányrépa és a kukorica az utolsó «fagyhullám«. Herczeg Józseftől várja a tagság, hogy rendes kerékvágásba igazítsa a tsz-t. De hogyan boldogul majd az új elnök az elöregedés problémájával? — Ha megkeresnék itt a fiatalok, amit Kaposváron vagy Dombóváron; akkor talán hazajönnének — mondja Garni Kálmán bérelszámoló. — De az idei év nem volt ösztönző hatású. Az első félévben fizettünk tizenkét forint előleget egy-egy munkaegységre, de a második félévben kiesések voltak, és a banki fölmérés után nem tudtunk előre fizetni... A szövetkezet megerősödésében mindenki bízik, a tagok visszanyerték munkakedvüket, de kérdés: az öregek képesek-e arra, hogy akár ötven forintig föllendítsék a munkaegységet? A száznegyvenkét tsz-tag- ból ötvenegy nyugdíjas — ők is 'eljárnak dolgozni azért —; nyolcvan férfi, hatvankét nő dolgozik a földeken, és az átlag életkor ötvenhat év. Tíz év múlva, húsz év múlva mi lesz? Négy erőgépük, cséplőgépük, öntözőberendezésük, si- lózójuk, permetezőgépük, kévekötőjük van — és mindössze hat gépkezelőjük... — Az is sok kiesést okoz, hogy öregek a rakodóink — mondja Garai. — Legtöbbjük hatvan és hetven között van, nem csoda, hogy nem bírják már annyira a munkát. Sokáig áll a Zetor, nehezen rakják meg a pótkocsit, pedig minden perc pénz ... És mennyi olyan munka van még, ahová nagyobb erő, fiatalabb kar kellene! Csornának — és még nagyon sok falunak — a fiatalok elszéledése okozza a legnagyobb problémát. Ám tudunk olyan faluról, ahova már minden »vándormadár« megtért. Miért ne lehetne majd Csorna is ilyen? Az autóbuszon beszélgettem egy városi forma férfival. Azt mondta: — Régen mi volt a legnagyobb szégyen egy félig- meddig tanult gyereknek? Ha suszterinasnak adták. Éhhez képest előkelő inaskodás volt asztalosnál, borbélynál vagy lakatosnál szakmát tanulni. Most? Menjen el egy cipőgyárba, nézze meg, hány érettségizett dolgozik a gépek mellett. Nem a legjobban sikerült hasonlat, de tudom, hogy így lesz majd a mezőgazdasággal is. Ha kulturáltabbá teszik a termelést, ha a fiatalok akár fehér köpenyben is elvégezhetik gépek segítségével azt a munkát, amihez most gumicsizmát és avítt ruhát húznak a tsz-parasztok:.. Erre is tudnak ellenérvet a fiatalok. — Húsz év telt el a felszabadulás óta. Két évtized alatt eljuthatott volna a mezőgazdaság is — munkakörülmények tekintetében — egy cipőgyár színvonalára.;. Hadd mondjak el — okulásul a túlzottan elégedetlenkedőknek — két történetet. A tanácselnöktől megkérdeztem: — Ki volt a legmódosabb gazda régen a faluban? — Talán az öreg Farkas János. Persze, hogy ő volt! Ügy is hívták őket, gazdag Farkasék. — És a legszegényebb? — Ezt nagyon nehéz megmondani ... Nagyon sok volt ilyen. A gazdasági cselédek mind ... A Dóczi Sándor, ő is nagyon szegény volt... (Folytatjuk.) Vincze Jenő Sokat segít az állandó bizottság a kereskedelmi csoportnak (Tudósítónktól.) A városi tanács kereskedelmi állandó bizottságának havi ülésein szakemberek, háziasz- szonyok és vásárlók vesznek részt. Ezeken a megbeszéléseken az áruellátásról, a bolthálózat fejlesztéséről és a kiszol . gálásról esik a legtöbb szó. ♦ Fekete László csoportvezető szerint a bizottság sokat segít a lakosság ellátásának javításában. Az állandó bizottság a nyári idény előtt fölkérte a MÉK ve- . zetőjét, hogy számoljon be a »város zöldség- és gyümölcsel- | látásáról. Sok vitára adott okot la vásárcsarnok megnyitása Í i előtt az elárusítóhelyek kijelölése. Az áb tagjai a helyszínen adtak tanácsokat az üzletek el- | helyezésére. ♦ Egyik értekezletükre megÍ hívták a Húsipari Vállalat vezetőjét, s meghallgatták beszámolóját. A város kereskedelmi j hálózatának fejlesztéséről tárgyaló ülésen javasolták a Zöldfa utca és a Vöröshadsereg útja sarkán levő fűszerbolt korszerűsítését. Foglalkoztak a megszűnt piacon levő bódék elhelyezésével. Javaslatukra a Fázmány Péter és a Keszthely utca sarkán egy bódét máris felállítottak. Javasolták a kereskedelmi csoportnak, hogy a város központjában levő szűk belsőségboltnak adjanak megfelelőbb helyiséget. Legutóbbi megbeszélésén a karácsonyi csúcsforgalomra való felkészülést tárgyalta meg az áb. Rózsahegyi József áb- tag hasznos javaslatot tett. Elmondta, hogy már több város- |ban van állami gazdasági mintabolt, melyekben jó minőségű és friss áru kapható. Kérte, hogy Kaposváron is nyissanak ilyen üzletet. A kereskedelmi állandó bizottságban működő tanácstagok szívügyüknek tekintik a vásárlók érdekeit. Ésszerű ja- . vaslataikat megfogadja és I hasznosítja a kereskedelmi lesöpört; MUNKÁHOZ LÁTTAK Beszélgetés két tsz-párttitkárral A nagyszakácsi Béke Termelőszövetkezet kommunistái egy hónappal ezelőtt tartották meg vezetőségválasztó taggyűlésüket. Kálmáncsán valamivel később ültek össze a párttagok. Mindkét alapszervezetnek öttagúi vezetősége van. Nagyszakácsiban is, Kálmáncsán is a még 1961-ben megválasztott titkár mellett döntöttek. Az alapszervezetek titkárai tehát »régiek«, a vezetőségbe is csak egy-egy új tagot választottak. Arról beszélgetünk, milyen új tervekkel, milyen módszerekkel látnak munkához. — Szövetkezetünk és alapszervezetünk együtt erősödött — mondja Tislér Józsefn?■ nagyszakácsi párttitkár. — Mindig arra törekedtünk, és most is az a célunk, hogy a kommunisták a lehető legjobban segítsenek a gazdálkodásban, teljes erejükkel a szövetkezet gyarapításán fáradozzanak. — Hogyan jelölik ki a kommunisták feladatait? — Csaknem minden üzemágban dolgozik párttag. Az újonnan megválasztott vezetőségi tag például a növény- termesztésben csapatvezető, rajta kívül még három tsz- tag van a pártvezetőségben. Minden kommunista meghatározott feladatot kap a maga munkaterületére, s időről időre beszámol arról, hogyan halad a megbízatás teljesítésével. — Általában milyen feladatok ezek? — Még csak ezután határozzuk meg a jövő évi tennivalókat. — Néhány elképzelés talán máris van? — Igen. Kiss Lajos növény- termesztési brigádvezető például azt a megbízatást kapta, hogy jövőre az övé legyen a szövetkezet legjobb, legeredményesebb brigádja. Sümegi Gabriella és Pozsgai Róbert a KISZ-szervezetef segíti. Fújsz József fogatos az MHS helyi szervezetével tartja a kapcsolatot. A növénytermesztők a munkák kellő időben való elvégzését, az állattenyésztők pedig a tervteljesítést tűzték célul. — Hogyan értékelik a pártmegbízatás teljesítését? — A tagság előtt számolnak be a kommunisták feladataik végrehajtásáról. Pintér István növénytermesztőt például a nyilvánosság előtt megdicsértük mert pártmegbízatását — a sertésfiaztató téliesítését — jól oldotta meg. A nyilvános elismerés további jó munkára ösztönöz. Sasvári László kálmáncsai párttitkár a legfontosabb tennivalókat sorolja: — Októberben tervet készítettünk, és eszerint dolgozunk áprilisig. Feladatainkat a termelőszövetkezet gazdálkodási tervének ismeretében jelöltük meg. Februárban felmérjük, milyen erő áll rendelkezésünkre a tavaszi munkákhoz, megnézzük, van-e elegendő vetőmag, műtrágya, és hogy jól felkészült-e a tsz a tavaszi kezdésre. A tervtárgyaló közgyűlés előtt a párttagság megbeszéli a gazdaság éves előirányzatait, mint ahogyan minden közgyűlés előtt megvitatjuk a napirendi pontokat. — Hogyan vesz részt a párttagság a zárszámadás előkészítésében? — Taggyűlésen beszéljük majd meg a leltározás tapasztalatait, és elemezzük a takarmányhelyzetet. A gazdasági beszámoló elkészítését is megvitatjuk a termelőszövetkezet vezetőségével, és ügyelünk arra, hogy érdem szerint szóljon a hibákról és az eredményekről, az értékelés ne sikkadjon el a számok rengetegében. * * • Nagyszakácsiban és Kálmáncsán tehát a gazdálkodást, a termelőszövetkezet erősítését előmozdító tervekkel látott munkához a pártszervezet a vezetőségválasztó taggyűlés után. Minden bizonnyal szív- vel-lélekkel, kommunista példamutatással fáradoznak majd e tervek valóra váltásán is. Hernesz Ferenc Hegkezdődött a déligyümöScsszezon Az első hóval együtt érkezett a hír: megkezdődött a déli- gyümölcsszezon. Fügét, banánt néhány üzletben már árusítottak, a napokban megjelenik a pultokon a legnépszerűbb déligyümölcs, a narancs és a mandarin is. Az előző évektől eltérően nemcsak Budapest, hanem a vidék is részesül a korai délí- gyümölcs-szállítmányból. A kereskedelem úgy szervezte meg az ellátást, hogy a határ- állomásról közvetlenül a megyeszékhelyre irányítják a narancsot és a mandarint. A Somogy—Zala megyei Fűszer- és Édesség-nagykereskedelmi Vállalatnál elmondották, hogy a határállomásról már jelezték: a két megye részére egy vagon olasz narancs érkezett, s ma vagy holnap a boltokba kerül az ízletes gyümölcs. Egyelőre csak »kóstolót« kapnak az üzletek, a második szállítmány — ez már bőségesebb lesz — a hónap közepén érkezik Olaszországból és Marokkóból hazánkba. A FÜSZÉRT ígéri: december tizediké, tizenötödike után korlátlan mennyiségben vásárolhatnak narancsot és mandarint a déligyümölcsök kedvelői; HÄ KILÉPTEK A BÖRTÖNKAPUN... ♦ | Hogyan találhatnak vissza az életbe a börtön viseltek? TELI SZÓ VE TUJD 01\SA GA INK iérii crombi kabátszövet Gyapjú shettlandszövet Női buklészövet Női gy. ruhaszövet, sima Női gyapjú ruhaszövet, mintás Estélyre fémszálas női selyemanyagok 80490 Ft/m 248 Ft/m 314 Ft/m 181 Ft/m 160 Ft/m -120 Ft/m Keresse föl a Somogy megyei Iparcikkkiskereskedelmi Vállalat ruházati szaküzleteit! (45595) mi R. Károlynak ez az utolsó éjszakája a börtönben. Egy évet töltött itt, másfél évi börtönbüntetéséből egy fél évet elengedtek. Pontosabban: a büntetés kitöltésének lejárta előtt egyharmaddal föltételes szabadlábra helyezik a börtöntanács határozata alapján. Ez alatt a fél év alatt már nem rab, de még nem is szabad ember. Köteles meghatározott időszakonként jelentkezni a rendőrségen, és magatartását bizonyos szabályok korlátozzák. Soha többé — Nem kerülök vissza többé a börtönbe! Jó lecke volt, de elmaradhatott volna. Most már rájöttem, hogy milyen drága kincs a szabadság, soha nem kerülök szembe a törvénnyel! — szabadkozott a börtönben töltött utolsó napokon R. Károly. A börtön parancsnokai, a nevelőtiszt, akik a büntetés letöltése alatt alaposan megismerték R. Károlyt, úgy vélekednek, hogy hihetünk neki. Ez az ember, akit annak idején üzemi lopás miatt ítéltek el, nem válik majd visszaesővé. — Mihez kezd, ha szabadul? — faggatom. — Visszamegyek a gyárba dolgozni! — válaszolja nyugodtan, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy az a közösség, amelyet megkárosított, ismét befogadja. R. Károly valóban nyugodt lehet: a felesége, amikor legutóbb meglátogatta őt a börtönben, elmondta, hogy járt a gyárban, beszélt a személyzeti osztály vezetőjével, s az megígérte, hogy visszaveszik a férjet. R. Károlynak azonban nemcsak ebben van szerencséje, hanem abban is, hogy felesége, akire pedig szégyent hozott, a börtön ideje alatt is kitartott mellette. — Pedig szegénynek sok keserűséget okoztam — mondja most lehajtott fejjel R. Károly. — Bizony, neki vajmi kevés haszna volt abból, amit én a máséból elvettem. Azt is éppúgy a haverokkal szórtam el, mint a keresetemet. A feleségem sokszor alig tudott enni adni a két gyereknek. Hálás vagyok neki, hogy megbocsátott, és minden megteszek majd, hogy a későbbi életünkkel kárpótoljam ... Még mindig sok a visszaeső A büntetésvégrehajtás nagy tapasztalattal rendelkező tisztjei azt mondják, hogy nincs elítélt, aki első ítélete során ne tenne szent fogadalmat, hogy soha többé nem kerül börtönbe, s a visszaesők is újra meg újra megfogadják, hogy azután nem kerülnek többé összeütközésbe a törvénnyel. Mégis a statisztika azt bizonyítja, hogy a visszaesők száma nem csökken jelentősen. Mi az oka annak, hogy a sok fogadkozást nem igazolják a tettek? Miért éri el a börtönbüntetés a kellek ténél kevésbé egyik fő célját, a javítást, a nevelést? Egy alföldi városkában dolgozik H. Tibor. Valamikor egy állami gazdaság pénzügyi előadója volt, ma gyári segédmunkás. Pénzügyi előadóként — a pénz italra kellett — sikkasztott, háromévi börtönbüntetéséből kettőt letöltött, s ma már a föltételes szabadlábra helyezésnél háramaradt egy esztendőn is túl van. Saját példáján bizonyítja, hogy milyen nehéz a börtönből szabadult ember élete. Ö maga csak a rendőrség erőteljes segítségével kapott munkát, pedig a segédmunkásság igazán nem bizalmi állás. A legalacsonyabb órabérrel alkalmazták, két órabéremelésből is kimaradt, pedig munkája ellen nincs kifogás. Az üzemben nemigen szóltak hozzá az első évben; sokan úgy vélekedtek, kutyából nem lesz szalonna, és aki egyszer hozzányúlt más pénzéhez, abból soha nem lehet rendes ember. Régi barátai közül a legtöbben ma sem ismerik meg. A család, amíg ő börtönben volt, anyagilag tönkrement. Több mint egy esztendeje szabadon van, de még mindig érzi maga körül a fojtogató légkört. — Most már kibírom, tűröm — mondja H. Tibor. — Megértem, hogy az elveszett becsületet nehéz visszaszerezni. Sajnos, annak idején, amikor a szabadulás előtti órákat éltem a börtönben, minden sokkal egyszerűbbnek látszott. A közelgő szabadság igézete elkábított. Ki töprengett akkor anyagi gondok közeledtén? Ki számolt veié, hogy sokan előítélettel fogadják majd? Nos, a szabadult rabnak újra kell mindent kezdenie, jogos és jogtalan előítéletekkel kell szembenéznie. Javítani kell az „utógondozáson" A büntetésvégrehajtási parancsnokság nevelési osztályán megerősítik H. Tibor véleményét. S kifejtik: a probléma szerteágazó volta, bonyolultsága az oka annak, hogy mindmáig csak kezdeti eredményeket értünk el a szabadult elítéltek úgynevezett utógondozásában. Pedig jóakaratban, a kormányzati szervek erőfeszítésében nincs hiány. A kormány 1959 decemberé ben rendeletet alkotott, és ebben a tanácsok hatáskörébe utalta a börtönből szabadulok munkába való elhelyezését. A tanácsoknak nem csupán egyszerű munkaközvetítési tevékenységet kell folytatniuk, hanem segíteniük kell a volt elítélteknek a társadalomba való visszavezetésében is. Sajnos, a rendelet szándéka még nem valósult meg teljesen a gyakorlatban. Igaz, a börtönparancsnokságok többé-kevésbé pontosan értesítik a tanácsokat, hogy területükre érkezik majd egy szabadult elítélt, aki jelentkezni fog náluk, kérik, gondoskodjanak munkába állításukról, de a tanácsoknak csak némelyike viseli valóban szívügyeként ezt a munkát, más esetekben pedig a feladat egyszerűen meghaladja a tanács végrehajtó bizottságának erejét. A törvény keményen büntet. Aki ismételten megszegi törvényeinket, fokozott szigorú- ságú ítéletre számíthat. Bizonyos óvatosság is helyénvaló: ostobaság lenne például pénztárosként alkalmazni egy volt sikkasztót (bár néha ez is megtörténik). Mégis: a visszaeső bűnözés megszüntetése le hetetlen az előítéletek felszámolása, a társadalom segítsége nélkül. P. I.
