Somogyi Néplap, 1964. december (21. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-29 / 303. szám

V HAVAS TÁJ AZ MSZMP MÉRVÉI <3)TölTSÄGA £S A MEGYEI TANACS LÁPJA IV. öreg bútordarab ez az író­asztal. A fehér zománcfesték már kopott rajta, eresztékei sem olyan pontosak, mint haj­danán, a fiókok mellett feke­tedések futnak körbe. 1928-ban került ez az íróasztal a faluba néhány szekrény társaságában. Bérelt szobák után, 1940 óta kitartóan álldogál ebben a sa­rokban. | 1928 | Nagyatád kjesi, nyomorgó falu. Pusztít a tbc. Dr. Sárkö- zy Róbert járásoirvos javasla­tára küldöttség kereste föl a Népjóléti Minisztériumot egy tüdőbeteg-gondozó felállítása érdekében. A minisztérium helyt adott a kérésnek, s a küldöttség örömmel tért haza egy-két ígérettel. Fölszerelést, bútort kaptak, röntgenkészülé­ket nem. A kilátásba helyezett évi háromezer pengő államse­gélyből egypár hét múlva már csak a fele lett. Megyénkben Kaposvár és Csurgó után a hjmmadik leg­régibb tüdőgondozó kezdte el a gyógyítást Nagyatádon 1928. május elsején. Dr. Naményi Miklós akkor kezdte általános orvosi praxisának) gyakorlá­sát a faluban. — Lehetetlen ötlet volt, ma már csak mosolygunk azon, hogyan dolgozott akkor ez a gondozó... A község három orvosa felváltva látta el a gon­dozó orvosi munkáját beosz­tás, rendszer és — fizetés nél­kül ... Látva a két orvostárs ked­vetlenségét és a munka »rend­szerének« lehetetlen voltát, Naményi Miklós elvállalta — tiszteletdíj nélkül — a gondo­zó vezetését. — Ettől fogva belesodródtam a tbc-gyógyításba ... Autodi­dakta módon tanultam, képez­tem magam, extemista voltam a kaposvári kórházban. Szép munka, szép feladat a tüdőbe­tegek gondozása Ha általános orvosként dolgozom, talán nem ismertem volna meg soha — leveszi szemüvegét, fáradtan megtörli a szemét. A röntgen­szobából jött az előbb, s most bántja az erős fény. | 1935 | Kétezer pengő rendkívüli segélvt kapott a tüdőgondozó a Belügyminisztériumtól, hogv röntgenkészüléket vehessenek. A legolcsóbb készülék ötezer pengőbe került... Hogyan te­remtették elő? Erről is beszél dr. Naményi Miklós. — Társadalmi munkával szereztünk pénzt. Színielőadá­sokat tartottunk. Jómagam is műkedvelőztem. Nehezen, de összejött a pénz, és az 1935. évi jelentésbe már büszkén be­írhattunk kilencvenöt röntgen­átvilágítást. Halkan zümmögve dolgozott a kis Siemens—Heb'odor ké­szülék. | WO I Felépült Nagyatádon az egészségház. A tüdőgondozó közös épületben működött az anya- és csecsem övé el rr.i szolgálattal, az akkori Zöld­kereszttel. — Ebben az évben jegyez­hettük fel az első terápiás si­kereket. Több betegünk él és dolgozik azok közül, akiket akkor kezdtünk kezelni. | 1944—16 R A háborús -eménv&k miatt 1944. december elsején a gon­dozó működése megszűnt. A háború utolsó négy hónapjá­ban a röntgenkészüléket tönk­retették. Kiszerelték belőle a röntgencsövet, a kapcsolószek­rényből a milliampermérőt, a szinkronórát... Szabálytalan riport — Ez már nem a kis Sie­mens—Heliodor volt, hanem egy Tuto Progress készülék. Ezt használjuk ma is. 1947-bem a hiányzó alkatrészeket pótol­tuk ... A háború után a ro­mok eltakarításával, az épület helyreállításával kezdtük a munkát. Egy ideig nem volt röntgen, minden ténykedésünk a tanácsadásban és a recept­írásban merült ki. Aztán kap­tunk kölcsöngépet, míg el nesm készült a mi röntgenünk. Megindult a vándorröntgen- szoigálat. Elkezdődtek a BCG-oltások. I Min I Calmette-nővért kapott a gondozó. Cziráky Gizella akkor már öt éve volt asszisztens itt Gyógyult beteg. A gondozó ve­zető főorvosén, Naményi Mik­lóson és az adminisztrátoron kívül a többiek mind rehabi­litált betegek. — Csak a gyerekekkel fog­lalkozom, egészségesekkel és betegekkel egyaránt. Ez a Cal- mette-nővér feladata. Nagyon szeretem a munkáimat, nem adnám föl semmiért... — mondja Cziráky Gizella. 1957 óta kötelező a BCG-ol- tás. Azóta minden kora ta­vasszal elindul, és végigjárja az egész nagyatádi járást. A legkisebb faluba is elmegy, hogy a három-, hat- és tizen­négy éves gyerekeket beoltsa. Gyalog megy vagy autóstop­pal, de mindenhova eljut. — Akkor hetvenegy nyil­vántartott tbc-s gyerekünk volt, most öt van. Nem kell mást mondanom ... A kis kopott íróasztal vé­gigkísérte Naményi doktort 1928-tól egészen máig. — Még egy-két évig szeret­ném csinálni... Bár hatvan- három éves vagyok, de nehéz megválni az intézettől... Most még nem is gondolok erre ... Mit lehet mondani erről a harminchat évről? — Sok történet és arc ma­radt meg bennem. Akad köz­tük szomorú is, jó is ... Ahogy visszagondolok, hogy hány gyerek halt meg agyhártya­gyulladásban — most ne is lássam! Botrány lenne ... Nem is láttam már évek óta. Fáradhatatlanol dolgozik Naményi_Miklós. Harminchat éve ebben a faluban. Fiatalos arcáról sosem hiányzik a ked­ves mosoly, a biztató hunyo- rítás. Munkatársairól így beszél: — Magam választhattam meg őket, nem szóltak bele, hogy kit hozok ide. S a reha­bilitált betegeknél nincs jobb munkatárs... Nem ismerik a munkaidő végét, sokszor úgy kell haza zavarni őket... — Mit kívánna munkájával kapcsolatban? — Arról már sok szó esett, hogy nagyobb épületet a gon­dozónak, ezért inkább azt, hogy a tbc bárcsak az első perctől úgy fájna, hogy a falat kapar­nák tőle ... Még mindig sok a nemtörődöm ember, aki nem veszi komolyan a baját, nem jár kezelésre. Sose felejtem el az egyik beteget. Könyörög­tünk neki, hogy a maga és családja érdekében jöjjön el, meggyógyítják a szanatórium­ban. De nem jött, az anyja is hiába könyörgött neki. Egy té­li napon aztán behozták. Tel­jes légszomj. Esdekelt, hogy vigyék bárhová, operálják meg, 6 mindent vállal... De akkor már nem lehetett rajta segíteni.:. * * * Harminchat év. Nagyon gyorsan elmúlt. És csöndben. Miklós bácsi így szabódott: — Az intézetről írjon, mun­katársaimról. Rólam nincs mit írni. Semmi érdekes, sem­mi különleges... Csak har­minchat év, és én gyógyítot­tam. Ez olyan természetes ... S. Nagy Gabriella Elbírálták a megyei pedagógiai és népművelési pályázatokat A megyei tanács művelő­désügyi osztálya augusztus­ban pályázatot hirdetett az oktató-nevelő munka és a népművelés tárgykörében. A bíráló bizottság a beérkezett pályamunkákat értékelte, és döntött a dijak odaítéléséről. Az első díjakat nem osztot­ták ki. A második díjat és a vele járó 2000—2000 forint pénz­jutalmat Mosóczi István (Bö- hönye), Rácz Jenő (Toponár), Horváth Zoltán (Kaposvár), Berták László (Nagyatád) >és a »Mostan kedvem kereke­dik-« jeligéjű pályamunka szerzője kapta meg. A harmadik díj és az 1000—1000 forint pénzjutalom nyertesei: Csellók László (Ka­posvár), Csákabonyi Balázs- Dorcsi Sándor (Nagyatád), Katona Ferenc (Martonpusz- ta) és Békés István (Flila- tonboglár). Ezenkívül a bizottság ti­zennégy pályamunkát dicsé­retben és 500—500 forint pénzjutalomban részesített. Leéghet az egész falu! 1963 októberében elromlott a somodori tűzoltóság motoros fecskendőjének szivattyúja. Budapestre, a Szivattyú- és Gépjavító Szövetkezethez vit­ték javíttatni. Bár ne tették volna! A szövetkezet elvállal­ta ugyan a munkát, az azon­Több mint egymillió forintot fordítottak az idén az igali gyógyfürdő fejlesztésére (Tudósítónktól.) 1962-ben kezdtek hozzá az igali termálfürdő építéséhez, azóta a község egy kétrészes fürdőmedencét és egy öltözőt épített a maga erejéből. A la­kosság 200 000 forint értékű társadalmi munkát végzett. Ez év áprilisában a fürdő fejlesztésében érdekelt szer­vek megállapították, hogy az eddigi létesítmények a nö­vekvő igényeket már nem elé­gítik ki. A megye és a járás támogatásával a községi ta­nács kétszázezer forintos költ­séggel elkészíttette az új gyógymedencéket, több mint harmincezer forintot fordítot­tak a telefonhálózat kiépíté­sére és csaknem hétezer fo­rintot a villany- és a vízveze­ték szerelésére. A községfej­lesztési alapból nyolcvanezer forintot biztosítottak a fürdő­telep részletes rendezési ter­vének költségeire. Ezzel egy­idejűleg elkészült a község ál­talános rendezési terve is. Szükség volt a fürdőhöz veze­tő utak korszerűsítésére. Két utcában állami támogatással és helyi erőből kétszáznyolc­vanezer forintot és mintegy ötvenezer forint értékű tár­sadalmi munkát fordítottak járdaépítésre. Negyvennégy­ezer forintba került a fürdő­höz vezető bekötő út porta­lanítása. Az ivóvízellátás és a termálvízfűtés céljára a me­gyei tanács félmillió forint költséggel mélyfúrású kutat építtetett. Bárdos János vb-titkár sze­rint a fürdő teljes kiépítése mintegy húszmillió forintba kerül. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság támogatja a fürdő fejlesztésének tervét. A gyógyfürdőt 1964-ben csaknem ötvenhétezren keres­ték föl. A Somogy megyei Idegenforgalmi Hivatal sá­tortábort is létesített, ahol négy kétszobás üdülőépület is rendelkezésre állt a látogatók­nak. Sajnos, a camping csak az idény végére készült el, így a fürdőzők csak jövőre vehe­tik igénybe. A községi tanács hat vállalati üdülőnek bizto­sított helyet; hétvégi házak létesítésére egy utcasort ala­kítottak ki. A fürdő fejleszfése nemcsak a község érdeke. Igái nem is rendelkezik olyan anyagi' esz­közökkel, amelyek a fürdő kívánt mértékű fejlesztését le­hetővé teszik. Ezért jó lenne, ha a fürdő fejlesztésében ér­dekelt országos szervek a tel­jes kiépítéshez szükséges tá­mogatást minél előbb rendel­kezésre bocsátanák. ban a mai napig sem készült cl. A falu, illetve a községi tanács többször sürgette a szi­vattyú rendbe hozását. Az el­múlt egy év alatt háromszor volt Somodorban tűz, szeren­csére sikerült megfékezni, s nem keletkezett nagy kár. A ktsz nemrégen a községi tanács levelére azt válaszolta, hogy nem tudják megmondani, mikorra készülnek el a javí­tással, mert nem kapják meg a szükséges színesfémet. Ak­kor vajon miért vállalták el a munkát? Miért nem javasol­ták, hogy vigyék a szivattyút máshova? Somodornak nincs bekötő út­ja. Ha tűz támadna a község­ben, más faluból nem tudnak segítséget kapni. Vajon a Szi­vattyú- és Gépjavító Szövetke­zet vállalja-e az esetleges tűz­kárért az anyagi felelősséget? Gépjavításig -karbantartási és -tárolási bemutató a Lengyeltóti Gépállomáson (Tudósítónktól.) Naponta egy feljavított traktor hagyja el a Lengyel­tóti Gépállomás szerelőcsar­nokát. Eddig három-négy sze­relő végzett el minden mun­kát egy traktoron, most új módszerrel: szakosítóban, szalagrendszerben, részegy­ségenként csak az MTZ, az Utos és az RS 09-es gépeket javítják. A mosástól a gép teljes kijavításáig nyolc óra telik el. Az új módszerrel gyorsabban, tervszerűbben, olcsóbban és szakszerűbben végzik el a munkát. Mindezt a gyakorlatban mutatta be az ünnepek előtt a termel' vetkezeti elnö­köknek és agronómusoknak Székely Elemér, a Lengyeltóti Gépállomás igazgatója és Balogh László mérnök. Is­mertették a traktorok és a munkagépek téli karbantartá­sát és tárolását, s előadást tartottak a termelőszövetke­zeti géppark célszerű össze­állításáról, kihasználásáról, valamint az erő- és munka­gépek helyi javításáról. A bemutatóval és az elő­adással a járási tanács mező- gazdasági osztálya és a gép­állomás a tsz-vezetőkkel megismertette a korszerű gépjavítást, -karbantartást és -tárolást. A tapaszta' hasznosításával megnő hét a gépek élettartama. Karácsonyi április Az újságíró döbbenten mered az újságra. Elolvassa a cikkét kétszer-háromszor, aztán felkiált: »Ezt én nem így írtam le!...« Valóban. A Somogyi Néplap karácso­nyi számában olyan sajátsá­gos dolgok fordultak elő, hogy az embernek a legva­dabb hófúvásban is a bohó- kás. tréfás április jut az eszébe. Nézzük csak. A lap ötödik oldalán egy tudósítás alcí­me a következő: »Hetvenkét tsz és tíz állami gazdaság tízfajta burgonyával foglal­kozik:.« Néhány sorral lej­jebb a szövegben hetvenhét tsz-ről és négy állami gaz­daságról van szó. Ez az adat a helyes. (Valami incselkedő angyalka összekeverhette a számokat.) De ez még hagy- ján! Az utolsó oldalon egy tudósítás ezt a címet viseli: »A tervezettnél több kuko­rica termett Nagyatádon.« Az írás pedig a tahi járásról szól. A többi stimmel. Azaz dehogyis! Ott van a 12. ol­dalon A legszebb karácso­nyom című képes összeállí­tás. Dr. Magyari András nyi­latkozata így kezdődik: »... berekben, mint a béke, a megnyugvás ünnepe.« Sok rejtéllyel találkozott már az újságíró, de ez előtt tanács­talanul áll. Vajon mi az, ami kimaradt dr. Magyari András szavaiból?! Olvasóink segítségét kér­jük. A helyes megfejtők kö­zött kisorsoljuk az esztendő legértékesebb sajtóhibáit... * * * KAPÁSBÓL Irta: P. Ludmilla — Kaptam egy képes le- velezőtlapot Velencéből. — Valami szép van rajta? — Nem mondhatnám. Ép­pen árvíz volt, mikor a fény­képet csinálták. * * * Az ön novellája tehetség­ről tanúskodik, de még so­kat, nagyon sokat kell olvas­nia. — Gondolja, hogy ennek hasznát veszem? — Feltétlenül: minél töb­bet olvas, annál keuesebp ideje marad az íráshoz. * * * — A legközelebbi táncot, ugye, velem járja, Aneta kisasszony? — A következő táncot már elígértem, de bemuta­tom magát égy igen szép leánynak. — Én nem akarok egy nagyon szép leánnyal tán­colni. Én magával akarok táncolni. * * * — A férjem sokat iszik, és minden este késik. — Az enyém is késik, de nem iszik. — Honnan tudod, hogy nem iszik? — Biztos vagyok benne: ha regqel fölkel, rettenetesen szomjas. * t , Az orvos: — Emelje föl a bal lábát. — Tessék. — Most, kérem, emelje föl a jobb lábát. — De ha mind a két lá­bam fölemelem, melyiken áll iák? ____________ S omogyi Néplap MSZMP somoev megyét bizottsága ps a Somogy megye4 Tanár» lapja. Főszerkesztő» WTRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár. Latinka Sándor u. t Telefon 15-10 15-11. Ktadja * 'iomogv megyei Lapkiadó vállalat. Kaposvár Latinka s u. a. Telefon 15 lw Felelős kiadó: Szabó Gábor Beküldött kéziratot nem őrzői.t me®, es nem adunk vissza. 1 erjeszti- » Magva» Posta. Elő fizethető a hejvt postain vatalokna es postáskézbesitöl nél. Előfizetési dtj egy hónapra 12 P1 Index: 25062. .‘vfszüJt d Somogy megyei Nyomat* ipari Vállalat kaposvári üzemében Kaposvár. Latinka Sándor utcf fi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents