Somogyi Néplap, 1964. december (21. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-25 / 302. szám

I SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1964. december SS VASÖNTŐK KÖZÖTT ~~) E gy ev m ii 11 án Alkonyodik. Az öntődével szemközti domboldal alján go- molygó köd kúszik íölfeié. Bent az igazgató meleg irodá­jában a termelésről beszél­getünk. Tulajdonképpen búcsúláto­gatásnak szántam ézt a mait. Egy éve meghívtak, jöjjek el minden hónapban. Kérték, hogy ismerjem meg az életü­ket. Azóta tizenkét hónap el­szaladt. Az irodában ezt kér­deztem az igazgatótól: — Érdemes volt? — Kérdezzük meg az öntő­ket — mondta csöndesen és vette a kabátját, hogy indul­junk. Az öntődében hosszas hall­gatás után kaptam választ. Elsőnek az a Csokonai kért szót, akit az ■ egyik cikkoen megbíráltam, mert kalapácsot dobott egyik munkatársához. — Nekünk jó volt. Segítet­tek azok a cikkek. Én is ma­gamba néztem, és változtam. Kár lenne abbahagyni. Vargek ennyit mondott: — Még csak most ismerte meg az életünket. Csinálni kell tovább. Azóta lettünk újságolvasó műhely.,.. Események ♦ Sok minden történt ez alatt az egy év alatt. Öntés közben ismerkedtem meg Bogdán Sa­nyival. Később, öntés közben láttam egy csúnya verekedést Ökölcsapások zuhogtak, azt hittem, szörnyű szerencsétlen­ség lesz, mert az egyik vereke­dő az üst felé zuhant. Előttem állt egy meztelen felső testű ember. A hátán csomót vetet­tek az izmok. Már vártam, hogy üt, de nem ütött. Szét­dobta a verekedőket. Amikor megfordult, megismertem. Bogdán Sanyi volt. A két küzdő egy órával utóbb már ölelkezett. Barátok voltak, azok is maradtak. A második és a harmadik vere­kedés után úgy gondoltam, hogy az öntők nem szeretik, nem becsülik egymást. Tévedtem. Megírtam a verekedéseket. Azt mondják, ez segített: hó­napok óta nem volt ilyen eset. És még hosszasan lehetne sorolni. Somcgyvári Lajos — a legöregebb szakember — valóra váltotta a tervét: ösz­szefabrikált egy olajkályhát. A táncmester, aki sört szere­tett volna védőitalként kapni, bevonult katonának. Fazekas Jóskának lánya született. Cso­konait kinevezték brigádveze­tőnek. Javult a fegyelem, emelkedett az átlagkereset. Vargek, Csokonai és Kiss Imre »Kiváló dolgozó" lett. Az önt­vénytisztítók közül többen is megkapták a társadalmi mun­káért járó jelvényt. Sebestyén István fölépítette a házát, so­kan segítettek neki. Sándor Jancsi nősülni készül. Rajz Ferenc kórházi ágyánál gyak­ran megjelentek az öntők. A törzsgárdából senki sem ment el. Politikus Jani bácsi szor­galmasan tanulmányozza a kongói helyzetet. Az öt János sikeresen vizsgázott. De me­leg ebédet sajnos, még min­dig kevesen esznek. Bürokrácia \ Hosszú haragudott rám, mert szó szerint írtam le egy beszélgetést. Csokonai azt állítja, azért volt a harag, mert azt kérdeztem Hosszútól, mi a demokrácia. Most azt kér­dezem tőle, meg tudná-e mon­dani, hogy mi a bürokrácia. Hosszú (csaknem két méteres, ezt jelzi a becenév is) fölemeli a lábát és rámutat rongyos félcipőjére. — Szerintem ez a bürokrá­cia ... Azt, hogy mennyire csatta- nós a válasz, csgk akkor tu­dom meg, amikor a kacagás után magyarázatot kapok. Hosszú egy hónapja bevo­nult volna katonának, ha nincs szerencséje. Persze ál­modni sem merte volna, hogy itthon marad, ezért úgy, ahogy ilyenkor már szokás, a mun­karuháját és a bakancsát le­adta. A bevonulás délutánján három órakor, a névsorolva­sásnál derült ki, hogy hiába ment el. örömében hazasétált és másnap rendes időben jött dolgozni. Igen ám, de közben kiadtak egy központi utasí­tást, hogy munkaruhát és ba­kancsot január 1-ig nem lehet kiadni. Hosszú munkába állt. A mű­vezető hiába csatázott, nem tudott ruhát és bakancsot szerezni. A szabályzat szerint „Veszélyes üzem66 a gépjármű . . . Az autós és a motoros felelősséggel tartozik a másnak okozott kárért. Ennek összege több százezer forint is le­het, mert a sérült (vagy hátramaradottak) javára élet­hossziglani járadék fizetésére kötelezhetik, de meg kell térítenie a mások járművében vagy egyéb vagyontár­gyaiban okozott kárt is. A szavatossági biztosítás alapján a törvényes Kártéríté­si kötelezettséget átvállalja az Állami Biztosító az üzem­bentartó helyett, jogvédelmet nyújt és viseli az esetle­ges . perköltséget. Kedvező ez a károsult számára is, akár gyalogosról, akár más gépjármű tulajdonosáról van szó. Függetlenül a kárt okozó anyagi helyzetétől, min­denképpen megkapja az őt jogosan megillető kártérí­tést, bármilyen nagy összeg is legyen o* A szövetkezeti és magántulajdonban levő, forgalmi rendszámmal ellátott gépjárművekre a szavatossági biz­tosítás kötelező. Évi díja: személyautó egyéni üzembentartó esetén 460 Ft személyautó egyéb üzembentartó esetén 300 Ft motorkerékpár (oldalkocsival is) 100 Ft háromkerekű gépjármű 300 Ft rokkantak háromkerekű gépjárműve 10 Ft A biztosítási díj január 1-én esedékes és január 31-ig pótlékmentesen fizethető. (Magánautók biztosítási díja két egyenlő részletben, ja­nuár 1-én és július 1-én is fizethető.) Biztosítási igazolást és befizetési lapot fiókjaink adnak. Ez alkalommal kérjen felvilágosítást az autócasco és az önkéntes motorkerékpár-biztosításra vonatkozóan is. (3803) Állami biztosító viszont bakancs nélkül nem szabad önteni. A művezető merte vállalni a felelősséget. A bakancs nélküli Hosszút ugyanis haza kellene küldeni. A merev bürokrácia egy hó­napig tartó munkanélküliség­re ítélte volna. Szóltak a szakszervezetnek is. Hiába. A bürokrácia na­gyon nagy úr. A leghétköz­napibb apró ügy elrendezésé­hez az kellett, hogy egy újság­író és az igazgató előtt Hosszú felmutassa a rongyos fél­cipőjét. Másnap megkapta a bakan­csot. Bízóm benne, ezzel vég­képp kiengesztelődik. Késés : »*♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ A »szeszminiszter« idén is régi szokása szerint élt. A munkájáról csak jót lehet mondani. A munkában biz­tatni sohasem kell. Ha néha napján (ezek a néha napok rendszeresek) munka idő után mélyebben nézett a pohár fenekére, bekopogott az igaz­gató párnázott ajtaján, és kért két forintot a sokadik kis- íröccsre. A KST kifizetésekor rózsa­színű szemüvegen át szemlél­te a világot. Először minden­kit jónak látott. Dudorászott is valahogy így: »Minden pénzem elverem, elverem hej, elverem«. Ezt látva és hallva, azt mondták neki, hogy csak hol­nap kaphatja meg az össze­spórolt háromezer forintot A »szeszminiszter« erre hirtelen szemüveget váltott. Egyszerre sötét lett előtte minden. Oly­annyira, hogy a két perccel korábban még szépnek, jónak tartott munkahely a nullával lett egyenlő. Kérte a munkakönyvét. Az­tán követelte. Kitartóan tud követelni. De mint már any- nyiszor, most sem kapta meg. Másnapra pedig feledve min­dent, pontosan megjött és vé­gezte becsülettel a munkáját. Az év legvidámabb történe­tének a »szeszminiszter« a főszereplője. Előre kell bo­csátani, hogy pontosságszerető ember. Valamikor régebben egy átmulatott nap után már nem akart hazamenni, mert félt, hogy elalszik. Ilyen szé­> • • gyent nem tudott volna elvi­selni. Kifeküdt a gyár előtti patakpartra, de előtte megbe­szélte a portással, hogy idejé­ben ébressze föl. Idén csoda történt. Vargek az egyik napon késésen kap­ta. Ilyen még nem volt, és állítólag soha többé nem lesz. A nevezetes eseményt a szesz­fogyasztás derék »minisztere« fehér krétával írta fel az öntö­de fehér falára. Rajz l A rajz egy tyúkot ábrázol. Bár szerintem inkább kakast Ez a rajz az öntöde legfiata­labb dolgozójának nevét jelzi. Ha megtelik a blokkoló lap, Jancsi és az ügyeletes portás minden anatómiai tanulmány nélkül újat rajzol. Jancsi három hónapja öntő. Azaz bocsánat, a három hónap első napjától szeretne az len­ni. A törzsgárda befogadta a szorgalmas, törekvő legényt, Elismerik és értékelik Jancsi igyekezetét. És ami ritka, dicsérik. Vargek egy mondata: — Jó gyerek ... A szótlan Sebestyén István. — Megkötött nálunk ... Jancsi még Csokonai elis­merését is kivívta. Köztudott, hogy a brigádvezető azokkal fog becsületesen kezet, akiket szeret. Jancsi néha sziszereg is a kézfogás után, de azért férfiasán kitart. És még vala­mit Jancsi teljes jellemzésé­hez. ö az öntöde egyedüli analfabétája Mire mindezt megtudom ró­la, éppen benyit. Zavartan megáll a szekrény mellett és hirtelen azt sem tudja, hová tegye a. kezét. Arra a kérdés­re, hogy miért akar öntő lenni, így válaszol: — Mert ez a legszebb. Akkora' óhita van az-arcán, hogy még a koromrétegen is átsüt. — Ennél szebb már nincs is... Kifelé jövet meggyőződtem arról, hogy az igazat mondta. A kormos arcú fiú áz első sort öntötte. A vas olyan volt, mint a folyékony bíbor. Szebb színt még sohasem láttam. Németh Sándor KERÁMIÁK, FALISZŐNYEGEK, TIGRIS Nagy a forgalom a Képcsarnok Vállalat Ady Endre utcai üzletében. Szívesen ajándékoznak iparművészeti dísztárgyakat a kaposváriak. Merész, nyúlánk vázák, szép kerániiatálak és kedves állatfigurák között választhatnak az ajándékozók. Hangulatlámpák, színes fali- szőnyegek, kisbútorok és ötvösékszerek is nagy választékban nap- • hatók. Decemberben százezer forintos forgalomra számit az uziet. A K1SPERJÉSIEK karácsony i ajándéka Kisperjés pusztán — Szenyér- uj telepen — huszonnyolc csa­lád, kilencven embet- lakik. S bár a kis települést kettészeli a Kaposvár—Marcali közötti országút, az itt lakó emberek móát'ánaiy mégis nagyon ""tó1 vol éltek a kultúrától. — Szenyérhez tartozunk, de hozzánk csak most juthatott el a villanyvezeték. Nem volt elég pénz rá — így az asz- szonyok. — Majd negyven éve élek itt, azóta várom ezt a pillana­tot — mondja Németh József Nagy Lajosnak, a Somogy me­gyei Tanácsi Építőipari Válla­lat igazgatójának. S büszkén „Soha nem dolgoztam pénzért44 Sokat csatangolt az utcán 1906-ban Karádon egy rövid­szoknyás kislány, öten voltak testvérek. Egyikük sem tűnt ki, éppen olyanok voltak, mint a többi béres meg napszámos gyereke. A kiskapu előtti gondtalan játékukra, verekedéseikre, kiabálásukra sem gyanakodott senki. A kislány a csendőrö­ket leste: — Csak az tudtam, hogy ti­tokban kell tartani mindent, amit édesapám rám bízott — mondja Bánkuti Sándorné. Most hatvannégy éves, ősz hajú, nyugodt beszédű asz- szony. Réges-régi nevekre is em­lékszik. »Buchinger Manó ak­koriban járt apámhoz. És Bo­kányi. Odaültek a mi szegé­nyes asztalunkhoz. Sokat be­széltek apámmal...« — Mikor nagyobb lettem, a munkásotthonba ■ jártam. Tit­kos május elsejéket tartottunk a cseri erdőben ... A Tanácsköztársaság idején már utcabizalmi. — 1921—22-ben a Széche­nyi téren a kávéház mögötti udvarban volt a munkásott­hon ... Ott szerveztem reg- - geltő] késő estig. Annyi mun­kám volt. hogy a pici fiamat a férjem hozta be, hogy meg­etessem. — 1932-ben szétrobbantét ták a munkásklubot. Nehé idők voltak. Akkor bújtat tünk otthon két üldözött elv- társat. A második világháború alatt nehezen éltek Bánkütiék. — A férjemet és a nagy fia- ( mat büntetőszázadba vitték,' negyvenöt végén jöttek csak haza ... Négy nap alatt kettőt temettem: egy gyermekemet és anyámat... Negyvennégy­ben megint egy fiamat. A felszabadulás után az egész Bánkuti család párttag lett. Bánkutiné nyolc gyere­ket nevelt. Hat él közülük. — Zoltán Debrecenben ter­melési ellenőrző főosztály ve­zető. párttitkár, kormányki­tüntetett. In jós fiam — mi Bandinak hívjuk — a Ma­gyal- Nemzeti Bank fiókveze­tője Várpalotán. Ferenc fő­diszpécser a kaposvári AKÖV-nél. Margit adjunktus a Műszaki Egyetemen, kiváló mezőgazdász, könyveket ír, fordít. Nemrég jött meg a Szovjetunióból, tanulmányi úton volt. A minisztérium ki­tüntetettje. Hajnalka a ruha­üzemben dolgozik, Béla a M ’.K-nél. Bánkutiné rajongásig szere­ti az embereket. Veszekedése soha nem volt. — Apámtól tanultam a kommunista világszemléletet és azt is, hogy mindig segítsek a bajbajutottakon. Egész éle­temben az emberekkel törőd­tem .. i Ismét egy régi emléket ele­venít föl. Azt az időszakot, amikor a fiatalkorú bűnözők ellenőre és gyámfeiügyelője volt. — Olyan szépen kezeltem ezeket a gyerekeket. Megíé- sülteon, megmosdattam őket... Szeretetet kaptak tőlem. So­ha, de soha nem volt visszaeső bűnös közöttük ... Ez arról ju­tott az eszembe, hogy most is éppen fiatalok ügyében járok el... Egy kis baj van velük. A viselkedésükkel. Hangos­kodnak a Latinka Művelődési Ház mozitermében. Majd elő­reültetjük és szemmel tartjuk őket. Sorolja, hogy ma még mi­lyen tennivalója lesz: a tv- akaclémiával kapcsolatban kell megbeszélni az előadásokat, aztán a nőtánácsra is benéz, az egyik asszony panaszko­dott, megkérdi, mit lehet ten­ni az érdekében. Az egykori, rövidszoknyás kislány ma már nagymama, tíz unokája van. Így búcsúzik: — Soha nem dolgoztam pén­zért. Nekem arra időm nem volt... S. Nagy Gabriella Nem eljárási Elek József háromfai olva­sónk szőlőoltványt szeretett volna vásárolni. A szerkesz­tőségtől érdeklődte inep szep­tember elején, hogy hol Kap­hat. Megírtuk neki, hogy a Pannónia Kincse Szőlőiársu- lósnál. Elek József azonnal megrendelt fíiven oltványt a marcali címére. Válaszbélye­get is tett a borifétvba. a le- 'ii , végére pedig odaírta: közöl- jék vele, hogy elfogulták-e a rendelést, s hoev mennyibe kerülnek a vesztik. Másfél hónapig várta a vá­laszt Flek József. Elfogyott a ttlrelm--, novemberből pos- : ira adta a második levelet. "Sürgősen küldjék meg az ítványokat. mielőtt meejön a fagy« — kérte. A Pannónia Kincse .Szőlőtársulás erre a le­vélre sem válaszolt, az olt­ványt sem szállította. Nem öregbíti a társulás hírét ez az eljárta! l. G. mutatja lakásában az új csil­lárt, s az istállóban fölszerelt égőket, amelyek már csak a villany bekapcsolását várják. — Bár a határidő december 31-ón jár le, mégis azt kér­tük az itt dolgozó brigádtól, segítsenek abban, hogy szép karácsonyi ajándéka legyen Kisperjésnek — mondja Vég­helyi Lajos szenyéri tanácsel­nök. Takács József és brigád­ja hajlott a kérésre, és ennek köszönhető, hogy karácsony este már villanyfény mellett ünnepelhetnek a kisperjésiek. Dicsérik is szaporán a brigá­dot meg a munkát irányító Máté József művezetőt. Néhány nappal ezelőtt ki­gyulladt a villany a kis tele­pülésen. Ünnep volt ez a nap az újtelepiek életében. Megér­tettem miért örül annyira Nagy Jánosné, Kádár János- né. Pécsi Mihálvné míg szo­báról szobára járva gyönyör­ködnek a fényben. Azelőtt, ha besötétedett, el­néptelenedett Kisperjés. Be­zárkóztak lakásukba az embe­rek. A füstölgő petróleum- lámpa nem csábította őket az olvasásra. A gyerekek is ne­hezen betűzgették ki a köny­veket s készítették el a házi feladataikat. Káplár Jancsi kitűnő tanuló, mindene a könyv. Esténként most kedvére olvashat. Ott voltam lakásukon az »ünnep-« estéién, amikor hazajött az iskolából. Reggel azt kérte édesanyjától, hogy az udvari villanyt is hagyiák égve, hogy ő már messziről láthassa a világosságot. Olyan megható volt nézni a gyereket, amint rohant végig a szobákon, és nem tudott betelni a csillár árasztotta fénnyel. látott már ilyet az iskolában, a szomszé­dos községekben, de ez más. Káplár Jánosné dolgos asz- szony. A tsz-ben idén is meg lesz az ezer munkaegysége. Kora hajnaltól késő estig a baromfitelepen dolgozik. Hogy mit jelent neki a villany? Már megvették a mosógépet, megezohad”! a fárasztó kézi­mosástól. Hamarosan kicseré­lik a telepes rádiót, s ha a «valádfő is úgy nkaria, meg­veszik a televíziót is. Ügy-»int PóSia .Tómé*»«- nT-,*V már fgy váriak a villany bekap­(»col pc,i5f A^t+. irory>«$j* fény­in lórrmóv P7 utat. Néhánv nania tri^perjésen más Tptt a? él^+ Sz. L. /

Next

/
Thumbnails
Contents