Somogyi Néplap, 1964. december (21. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-25 / 302. szám
Péntek, 1964. december. 25. SOMOGYI NÉPLAP EM DIYATO Egy esős szombat délután kopogtam be a Brassó utca 32. számú házba. Egy asz- szony nyitott ajtót. — Kiss Lajos ipari tanulót keresem. — Itt lakik — felelte, s kedvesen betessékelt a kicsi, tiszta, rendes lakásból. Az előszobában egy hosszú lábú, szőke fiatalemberbe botlottam. — Kiss Lajos — mutatkozott be, s félszegen érdeklődött jövetelem céljáról. Egy kissé nehezen indult a társalgás. Kevesen vannak Lajos szerszámkészítő a Világítástechnikai Vállalat Kaposvári Gyárában. Egyszeriben megnőtt, előttem a .tekintélye. .Keresett szakember a szerszámkészítő. Már jó néhányszor hallottam az üzemek vezetőitől, hogy milyen nagy szükségük lenne szerszámkészítőkre, beállítókra. A munkások pedig ilyeneket szoktak mondánk »-Nem tudunk rendesen keresni, mert sok selejtet gyártunk. Ennek fő oka, hogy nem megfelelőek a szerszámok ...« — Én is tettem ilyen megjegyzéseket — szólt közbe a fiú anyja, aki időközben a másik fiával, Lacival bejött a szobába, s leült a székre. — Ugyanis nemrég én is a világítástechnikánál dolgoztam. — Talán azért ajánlotta fiainak, hogy legyenek szerszámkészítők (Lajos említette, hogy anyja rábeszélésére választották mindketten ezt a szakmát), hogy a gyárban több legyen a jó szerszám, kevesebb a selejt. Ezért is. Ám a fő indítóok nem ez volt A munkásasszony elsősorban azért ajánlotta fiainak ezt a szakmát, mert úgy érezte, hogy van jövője... Lehet újat adni Lajos azt mondta, hogy egyszer úgy érezte, kár volt hallgatni anyjára; a szerszámkészítés túl nehéz és' kevésbé szép munka. Ez a kezdet kezdetén volt, akkor, amikor kalapácsot csináltattak vele. Nehezen tudta a formát kialakítani. Bírálták is miatta a mesterek. Akkor úgy gondolta, azoknak van igazuk, akik azt mondják: a szerszámkészítés nehéz és unalmas, színtelen. Később azonban rájött, hogy ez a mesterség nem az, aminek ő kalapácskészítés közben elképzelte. — Mielőtt ezek megszülettek — mutatott a szobában levő fém- és műanyag tárgyakra —, a szerszámkészítők megcsinálták azokat a fémvagy műanyag formákat, amelyekbe ezeket belepréselték vagy sajtolták. Téhát szerszámok nélkül nem lehetett volna elkészíteni őket. Hogy miért van oly kevés szerszámkészítő, ha a szerszám ilyen nélkülözhetetlen? Azért, mert a múltban a fejletlen iparral rendelkező ország külföldről hozta be ezeket a fontos kellékeket. Most kezd ez a szakma fellendülni. Alig hat-hét éve vált külön a lakatosságtól. Ebben a szakmában is megfigyelhető a specializálódás. Például vannak műanyag- és fémszerszámkészítők (az előbbiekhez tartozik Laci). Némelyek idomszerek, mások szerkezetek készítésére vállalkoznak szívesebben. Én például az utóbbit szeretem inkább. Hogy miért? Egy papírlapra lerajzolta egy dobtárcsa felül- és oldalnézetét. A kör szélére apró »csipeszeket« pingált. — Ez például egy szerkezet — magyarázta. ■— Még nincs meg a valóságban — tette hozzá. — Ez csak egy terv vázlata. Az üzemben gyártunk apró biztosítékokat iis. Több ember állítja össze löket. Egyik munkás ráragasztja a fémsapkát az üvegcsőre, a másik belehúzza a vékony szálat, a harmadik felragasztja a másik sapkát, és így tovább. Arra gondoltam, hogy készítek egy olyan szerkezetet, amely elvégzi az említett műveleteket. Ez a tárcsa felragasztaná az egyik sapkát, aztán a biztosítékot ráejtené az álatta levő tárcsákra, az felragasztaná a másik sapkát. Két ember és a villanymotor fölöslegessé válna, s meggyorsulna a munkafolyamat. Elragadtatással beszélt a szakmáról. Senki sem tudta volna vele elhitetni ebben a pillanatban, hogy az úgynevezett divatos szakmáj úaknak (autó-, autóvillamossági, tvés rádiószerelőknek) több örömet szerez foglalkozásuk, mint neki az övé. Számára-ez a legszebb. — Miért nem adta be az újítást? — Elmondtam tervemet egykét szakinak. Azt mondták, megvalósítható, csak bonyolult egy kicsit. Aztán van más baj is. Nem számoltam azzal, hogy az én módszerem az eddiginél gyorsabban száradó ragasztóanyagot követel. — Bizonyára van ilyen is. Be is szerezné a vállalat központja, ha szükség lenne rá — bátorítottam. Becsüljük őket ’Ijó Liú őnáí’jö k egjp ejitbm'ői — No, Gyulám, akkor mikor találkozunk reggel — Fél kilenckor. — Jó! Szóval nyolckor! — Hát... nem bánom. Becsukja az ajtót. Melegedő-e, raiktár-e ez a helyiség itt a majorban, nem tudom. De van két prices is. Az egyikre leüL Nagyon sáros a csizmája, a nadrágja, a pufajkája — mindene... Kint pöfög a Dut- ra, trágyával megrakott csúszótalp mögötte. És nehéz, nyomasztó, ködös szürkeség.^ — Ezt már nem tudom kivinni. Elmentek az embereim. Hiába, alig világosodik ki, máris beesteledik. Korábban befejezik a munkát. L adiszlai Ignác nem. Az előbb még a trágyamarkoló egyik letört karját hegesztette, most jólesik utána egy cigaretta. Meg a beszélgetés. — Mindjárt más a nap, ha olyan munkát végez az ember, amelyhez segítség kell, mert a traktoros alapjában véve nagyon magányos. Mikor kimegy hajnali háromkor, semmi sincs a mezőn, csak a pacsirta. Este, A Kaposvári Ingatlankezelő Közvetítő és Felújító V. ; értesíti bé lőit, hogy a karácsonyi ünnepek alatt I és a téli hónapokban vasárnaponként előforduló csőrepe'lést 1447 -es telefonon vagy az *dy Endre. u. 15. sz. alatt jelentsék, ahol inspekciót tartunk (3808) mikor bejön, már alszik a falu ... De most még pacsirta sincs. Mondják, a hólepellel terített határban a legutolsó pillanatig szántott. Középtermetű, ősz hajú. Negyvenkét éves. — No és ha azt mondanák, szálljon le a gépről, térjen vissza a régi munkájához? — Hát az nehéz volna! — megemeli bundás sapkáját, aztán visszateszi, és úgy neveti él magát, mint aki ezt gondolja: az lehetetlen. Pedig... Amikor az ötvenes években a részes cséplés- nél mondták neki, hogy jó érzéke van a géphez, menjen el iskolára, olyasformán válaszolt: szó sem lehet róla, megszólják azért a parasztembert ... — De azért ötvenkettőben elvégeztem Fonóban a mező- gazdasági szakiskolát.:. S azóta jóformán mindig gépen ül. A somogyacsai szövetkezetnek csak egy éve tagja, azelőtt a gépállomáson dolgozott — Ott megtörtént, hogy ketten a váltótársammal 19 050 forintot kerestünk egy hónap alatt... Egyszer mégis rám jött a mehetnék. Hat hónapot dolgoztam Pesten ..; Kigombolja a - pufajkát. Nincs szobahőmérséklethez szokva. — De nem éreztem jól magam Pesten. Pedig nyolcórás volt a munka, szépen kerestem. Mégse ... Nem találtam a helyemet. Valahogy visszahúzott a gép. Meg a falu, a föld ... — Ne menj vissza, Náci, van itt egy gép ... — De igazán jól fizetnek . -.. — A te dolgod, gondold meg. Mi szívesen fogadunk :.. És a szabadságáról nem ment vissza .._. Egy éve egészen hazaérkezett. Tagja lett a közösségnek, vezetője a Dutrának. — Meg vagyok elégedve. Vannak hónapok, hogy itt is megkeresek annyit, mint a gépállomáson. Ez az év jól sikerűit nálunk. Kezd egyenesbe jönni a gazdaság ... Némelyik hónap végén az összegezés 100 egységet mutatott ki nála. Plusz 1600 forint t kíurlístiifcsurtás. Az utolsó pillanatig szántott, utána a szár silózása sürgetett, most naphosszat a trágyát hordja. — Föltétlenül le akarom szántani még azt a trágyát. Jó föld kell a termeléshez... Meg itt vannak az ünnepek, legyen rendes a major. A cigarettaparázs kialszik a sáros csizma alatt. A segítőtársak, akik napközben trágyát terítettek, már rég otthon lehetnek. Neki most kezdődik a »második műszak«. Vizet hord a majorba. Minden este.:. Azt mondják, fáradhatatlan, becsületes, lelkiismeretes ... Csütörtökön már mindenki az *' ünnepekre készülődött. Egyedül Ladiszlai Ignác Dut- rája döbörgött. Legalább két napra való ivóvízről kellett gondoskodnia. Lekapcsolja a csúszótalpakat. Megfordul. Gépével lassan beleveszik a szürkeségbe... Vörös Márta Az ifjú szerszámkészítő nemcsak a jó gyakorlati érzéket, szorgalmat, hanem a szókimondást is örökölte édesanyjától. Véleményét nem szokta véka alá rejteni. Őszintén el mondta most is, hogy milyen hibák akadályozzák a szerszámkészítést. — Ha valami országos vezető volnék — mondta —, több segítséget nyújtanék az újítóknak. Arra biztatná őket, hogy csináljanak több művelet elvégzésére alkalmas szerszámokat, és biztosítsák ennek föltételeit is. Megtérülne az ezek előállítására fordított munka. A szerszámösokkal elvégeztetné a gépipari technikumot (ő is el akarja végezni). Közvetlenebb kapcsolatot teremtene a szerszámkészítők és beállítok között. Az utóbbiakkal tanfolyamon sajátíttatná el a tudnivalókat. Szerinte készülhet selejt, a legjobb szerszámmal is, ha rosszul állítják be. La jós. bízik abban, hogy Szemében, ahol véleménye szerint hozzáértő vezetők. képzett mesterek vannak, a hibákat hamar megszüntetik, s országszerte az eddiginél jobban kihasználják a szerszámkészítésben rejlő lehetőségeket a termelés növelésére. Abban azonban nem bízik, hogy egyhamar megváltozik az emberek egy részének, főként a közép- iskolás diákoknak az ipart tanulókról alkotott véleménye. — Azt tapasztaljuk — mondta —, hogy az ipari tanulókat sokan még lenézik, a középiskolások idegenkednek tőlük. Feleljen arra — kérdezte —, miért különítik el a tánciskolában is az ipari tanulókat a középiskolásoírtól. Miért kell az ipari tanulóknak az ÉDOSZ- ba kutyagolniuk, s miért lehet a középiskolásoknak az Ifjúsági Házban táncolni tanulni? Nem tudtam megmondani. Lehet, hogy valamilyen nevelési szempontból, lehet, hogy más okból fakad ez a különválasztás. Abban azonban bizonyos vagyok, h<jgy az emberek többsége legalább úgy becsüli a szerszámkészítőket és a többi szakmunkást, mint a gimnazistákat, a pedagógusokat Hiszen Lajos, aki gyakran ül rajzai, könyvei, mérőeszközei között, derekasan tanul, olvas, semmivel sem marad el a gimnazistáktól. Sőt, talán tapasztaltabb is náluk. Talán majd Lajos is rájön, hogy nem a kevés kivételre kell hallgatni. Szegedi Nándor A ma krónikásai Baráti társaságban az újságra terelődik a szó. Egy ismerősöm megkérdezte, hogy kik azok a. levelezők. Gyakran olvassa beszámolóikat, az a véleménye, hogy világosan kirajzolódik községük mai arca belőlük. Ismerősöm fején találta a szöget, a levelezők a ma krónikásai. A falujukban, az üzemükben történtekről számolnák be krónikási hűséggel. Ha öregek napját, társadalmi esküvőt rendeztek a faluban, utat, buszvárót, üzletházat építettek, megszervezték a dolgozók iskoláját, az asszonyok sokat dolgoztak a termelőszövetkezetben, az iskolások sok vasat gyűjtöttek, vagy jól szerepeltek, munka után nekiülnek, és megír ják a szerkesztőségnek. Ilyenkor öröm és büszkeség cseng a krónikások hangjában. Nem mennek el azonban a hibák mellett sem. Ha nem tetsző dolgot tapasztalnak, őszintén megírják véleményüket. Somfai Sándor többször feltárta, milyen egészségtelenek a polányi üzletek. Nemrégen arról adott hírt, hogy felavatták a neonfényes új üzletházat. Szabó Imre, a Üél-Fűrészek csurgói telepének művezetője szóvá tette, miért nincs elég orvos Csurgón, miért esett vissza a lakásépítés üteme; javasolta, hogy áruljanak félkész ételeket a járási székhelyen is, nyissanak szeszmentes szóra- rakozóhelyeket a fiataloknak stb. Ezek a levelek nemcsak írójuk, hanem a gyár dolgozóinak, a csurgóiaknak a véleményét is tükrözték. Bognár M. Gyula, a Nagyatádi Konzervgyár műszaki vezetője sokszor megbírálta az üzem vezetőit, a társadalmi szerveket. Megírta, amikor nem értékelték reálisan a munkaversenyt, amikor nem segítették az újítókat. Az üzem kapuján kívül is talált bírálnivalót. Szóvá tette, amikor a Lábodi Állami Gazdaság nagybaráti üzeme rosszul szervezte meg a szállítást. Azt is, hogy nem világítottak a neonreklámok, rossz volt a járási székhely zöldségellátása. A munkások kérésére határozottan megírta a paradicsommag elosztása körüli visz- szásságokat. A baromfitápnak használható magból először a protekciósok kaptak. Csak azután a munkások. A levél nyomán a Nagyatádi Járási Pártbizottság megvizsgálta az ügyet, megállapította, hogy igazuk van a munkásoknak. Az őszinte bírálat nem mindig tetszett a megbíráltaknak, előfordult, hogy a »fejére csaptak« egyik-másik levelezőnek. Ez azonban nem vette el kedvüket az írástól, mert érezték, hogy az ismerősök, a munkatársak mellettük, állnak. A krónikásoknak tekintélyük van a falujukban. Ezt bizonyítja a következő eset. Csapnivalóan szervezték meg a műsoros estet egy községben. A vezetők mindenkitől megkérdezték, nem látták-e az előadáson a levelezőt Amikor megtudták, hogy nem, föllélegeztek: akkor nem kerülünk be az újságba. Hogy mi füti önkéntes munkatársainkat? Miért hajolnak esténként a papír fölé, miért törik fejüket egy találó jelzőn, jó címen? Azért, hogy a megye közvéleménye elé tárhassák, hogyan fejlődik községük, üzemük, hogyan változnak az emberek, mi gátolja a gyorsabb előrehaladást A szocializmus építésének krónikáját írják. Pontosan rögzítik a köznapi hőstetteket, őszinte soraik gazdagítják a lap tartalmát. A pártlap csak akkor töltheti be hivatását igazán, ha szoros kapcsolata van a tömegekkel. A levelezők összekötő kapcsok a megyében élők és a szerkesztőség között S hogy kik ezek az önkéntes munkatársak? Van közöttük vasutas, műszaki vezető, főhadnagy, iskolaigazgató, tanácstitkár, könyvtáros, nyugdíjas tanító, NEB-elnök stb. A fonyódi Győréi József, a csurgói Szabó Imre, a kaposvári Bánki Gyula több mint három éve, a niklai Hársházi István, a kaposfői Horváth József, a nagyatádi Bognár M. Gyula, a polányi Somfai Sándor, a babócsai Vincze Imre több mint két éve levelez a szerkesztőséggel, Bracsok István főhadnagy, Kovács Margit tanárnő, Baksa Sándor vb-el- nök és a többiek rövidebb ideje küldik tudósításaikat Az Olvasóink írjdk-rovatban százhetven írás jelent meg levelezőink tollából az idén. A krónikák tartalmáról már beszéltem, ez a szám a meny- nyiséget tükrözi. A ma krónikásai a máról szóló írásaikkal elismerést és megbecsülést szereztek maguknak. Az olvasók számon tartják őket, várják újabb híradásaikat, szenvedélyes bírálataikat. Lajos Géza Kétezer könyvelőt helyettesít A rostocki egyetem számító- központjában a ZRA—1 önműködő számítógéppel tudományos és fejlesztési feladatok megoldásán dolgoznak. A számítóberendezés kapacitásának 50 százalékát jelenleg a helyi ipar és mezőgazdaság céljaira használják fel. Az Önműködő számítógéppel 2000 könyvelő munkáját takarítják meg, akiknek évi munkabére meghaladja az egymillió márkát, s ezenkívül 2000 villanyszámoló gépre volt szükség munkájukhoz. A Barcsi Építőipari Ktsz több mint negyven házat tatarozott az idén. hr. asztalosrészleg ajtókat, ablakokat, konyha- és hálószobabutorokat gyárt. Ebben az évben 120 garnitúra M' hálót, 1200 kerek asztalt és 60o’ darab ablakot készítettek. \
