Somogyi Néplap, 1964. december (21. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-20 / 298. szám

I VARIÁCIÓK : -----------­i I S ZÍNJÁTSZÓ CSOPORT VAGY IRODALMI SZÍNPAD? A parányi színpadon ott állt a drótokkal teleagga­tott, s ezzel a villamosszék kellékrangjára emelt ülőalkal­matosság, körülötte: az elítélt, a börtönigazgató, az újságíró- nő, az ügyész, a tőkés és a lan- galéta, égőfülű, papnak öltö­zött kamasz. A színdarabban a munkásmozgalmi tevékenysé­gért halálra ítélt villanyszere­lőt előbb arra akarták rábe­szélni, hogy javítsa meg az elromlott villamosszéket, az­tán, amikor a tiltakozás hullá­ma megijesztette a hivataloso­kat, arra ösztökélték, rontsa el a halált osztó széket. A »-pap-“ — a hosszú, fekete kabát alól a szomszéd örzse néni madzagkantáron leeresz­tett fekete szoknyája hullám­zott reverendaként — buzgón darálta a szöveget. És amikor a műkedvelő előadás véget ért és következett a bál, a leg­nagyobb színészi teljesítmény­nek kijáró bóknak vélte a ka­masz a röpke felkiáltásokat: »Nini, itt a kispap!« Még éj­szaka, a húsz fokos hidegben, a gumikerekű stráfkocsi tete­jén is ez a mondat foglalkoz­tatta, amíg hazaértek. Hitele­sen tanúsíthatja mindezt a húsz évvel ezelőtti kamasz, aki most e sorokat írja. Romantikus hőskorszak volt ez, s akik vállalták a jeges januári éjszakákat, joggal hihették: a nevetséges díszletekkel és minden bizony­nyal nem kevésbé komikus előadással valami nagyot cse­lekszenek. Színházat visznek a faluba, ahol eddig ilyent nem láttak. A kultúra magjait hin­tik a szűz talajba, irodalom — szeretetre, a művészet szépsé­gének tiszteletére tanítják az embereket. Az évek múltak és a magok kikeltek. Tömegek ültek be az iskolapadokba, hivatásos mű­vészek szállnak fel naponta Thália motorizált szekerére, megindult a könyvek serege, hogy bevegye a tájékozatlan­ság várát. S közben... köz­ben — valljuk meg — a kul- túrmunka sokáig egyet «»jelen­tett a színjátszással, meg a tánccsoporttal. Már-már tart­hatatlannak látszott a helyzet, különösen a műsorválasztás miatt Vagy nem volt elég színvonalas egyfelvonásos és túlságosan nehéz feladatra vál­lalkoztak a csoportok, vagy olykor a könnyebb ellenállás útját választva a háborúelőtti műkedvelősdi ósdi giccseit tűz­ték ismét műsorra. Később ja­vult a helyzet, s a nagy lökést azután a televízió adta meg. Amikor hetenként Bessenyei Ferenctől Ruttkay Éváig a ma­gyar színészek java áll a kép­ernyő elé szavalni, beszélni, szerepet játszani, akkor — mondták — »nincs nagy jövő­jük a műkedvelőknek, ha még oly lelkesek is«. A színjátszó tömegmozgalom azonban sok­kal egészségesebb és mélyebb gyökereket eresztett, semhogy még egy ilyen »konkurrencia« is »kiirthatta« volna, hiszen a kultúra önkéntes terjesztőire ma még szükség van városon és falun egyaránt Másrészről mindig akadnak emberek, akik úgy érzik: magukra tudják öl­teni más emberek arcát, jelle­mét, szeretnek szerepeink A tv térhódításával egy ütemben — megszületett az irodalmi színpadok mozgal­ma. Ma már évről évre több és színvonalasabb csoport jelent­kezik a különböző szemléken. Nyilvánvalóan azért, mert elő­nyei kézenfekvőek. Korlátlanok a fellépési le­hetőségek. Egy verset, egy kis zenével fűszerezett irodalmi összeállítást, minden közössé­gi megmozduláson elő lehet adni. Sőt, az egyes ünnepi al­kalmakkor is sokkal stíluso­sabb versekkel vagy általában irodalmi összeállításokkal sze­repelni, mint színdarabokul. Ám manapság a közösségben rendezett családi ünnepségek­től a kirándulásokon át a klubdélutánokig mindenütt he­lyet követelt magának az iro­dalom. Az irodalmi színpad másik fontos előnye, hogy nincs mű­sorproblémája. A világiroda­lom, s benne természetesen a magyar szerzők művei szinte kimeríthetetlen forrásai a leg­különbözőbb összeállításoknak. Ma már olyan sokféle műsor­típust produkált a mozgalom az egyszerű számonkénti kon- ferálástól a keretjátékig, a sza­valókórusoktól a tematikus összeállításokig, hogy az új műfaj szakvezetői is alig győ­zik mindezt számontartani. S a lehetőségek kimeríthetetle- nek„ még ugyanazt a tíz ver­set is legalább százféle össze­állításban, megoldásban lehet a közönség elé vinni. Az sem lebecsülendő előny, hogy míg a színjátszók a kézhez kapott drámai anyag­gal dolgoznak, addig a legjobb irodalmi, színpadoknál a cso­porttagok együttes munkája, ötletei, megbeszélései alapján alakítják lei a végleges műsort A részt vevők ehhez kapcsoló­dó irodalmi búvárkodása leg­alább olyan nagy kulturális haszonnal jár, mint maga az előadás. Az irodalmi színpad megol­dásai kevesebb pénzt igényel­nek. Néhány jelzéssel, de akár egyetlen körfüggöny előtt is teljes értékű produkciót lehet nyújtani. A vers, a próza előadá­sa sokkal jobb iskolája a mű­kedvelőnek, mint a szerepját­szás. A vers elemzése, a szép magyar beszéd, a hangsúly törvényeinek megismerése, a szavalás minden külsőségtől mentes előadói stílusa — olyan nagyszerű pedagógiai lehető­ség, amellyel jobb és gyengébb képességű résztvevőkkel CVUMOLCS VIRÁG Sipos Gyula új versei EGYSZER MEGKÉRDEZ- mat akkor is, amikor a Vadlu- TEM tőle, hol van az a vad- dák című kötetétől (1956) kez- körtefa — ha egyáltalán léte- dődően egyre inkább megsza- zik — amely az Elégia egy so- porodtak a tűnődő, tépeiődő mogyi vadkörtefához című gondolatiságot hordozó ver- versét ihlette. Egy Kaposvár- sei. Meleg emberség hatja át tói északkeletre fekvő helység Férfikor című kötetét (1962), a legelőjét és a vései legelőt említette. Ott látta és csodálta meg a magányosan álló vad­körtefákat, s ott van valahol az is, amelyik jelképpé nőtt versében. Sipos Gyula a Dombóvár melletti Tüskepusztán szüle­tett. Kaposváron diákoskodott, első verseskönyve is Somogy­bán jelent meg 1939-ben. A természettel eggyé váló, a vi­lág csodáján ámuló, a nép és a harcostársak mellett hitet te­vő férfi embersége. A sorok között azonban szomorúság füstje szálldos. Mintha elvesz­tette volna a valamikori lel­kesedés és biztonság fonalát Mintha a kötetnek ez a töpren­gések feletti gondolat adná meg az értelmét. Ezt fejezi ki Kertben című művében is: Fiammal fákat ültetek, tanul és örül a gyerek. Végeztem volna én magam a kicsit, ami hátra van. Gyümölcs és virág, kész a kert, ele a világ így kerekebb. Így kerekebb, hogy sose kész, öreg kéz mellett ifjú kéz. A fű helyén gyümölcsfa nő, folytattam én, lolytassa ö. Tépeiődő, meditáló verseire (Ezer élet, Ez a tied, Rorate ÚJ KÖTETE, a Gyümölcs és coeli, Feleselő, Pehely) a szép­virág számvetés és meditáció, ben, jóban, igazban való hité- 'szeaények nevébe^ Jneaszólaló A k?ltö- ali° túl a negyvenen bői eredő költemények felel- Hiú aki parasztiorradalmak azzal lepl meg az olvasot’ hoqy nek (Az a legszebb, Két szép nagy alakjait idézi meg ver- ^ ^ Csavar0Ósor*> Jó seihen, maga is forradalmi N harcok részese lett. Ezért má­(Csöndes évek, volt). eljövendő évek). Ami ez mö- TERMÉSZETI ÉLMÉNY- sodik verseskötete után 194’- gött van' valamint az elmúlt BÖL fakadó versei is belső tű­benleteti Ä A 1 történése\., crra megjelenítő eszközei át ritkán vette föl A felsza- ~MÍre folmer?f (Ha,nah madar, Bogarak, Tu badulás előtt részt vett a bal- 9 oldali egyetemi ifjúság szer­vezkedéseiben, kollégiumot igazgatott, futárként járta az országot. A felszabadulj után népgyűlési szónok, lapszer­kesztő, hivatalnok volt attól függően, hogy mikor mi volt sürgősebb. Amikor 1954-ben új kötettel jelentkezett (Szól­jatok bátran!), a szatíra nyi­laival az elsők között emelt szót a politikai visszaélések ellen. Tíz év című könyvében a leiszabadulásra emlékezik. (1955). KEZDETTŐL FOGVA a mondanivalót érezte fonto­sabbnak, formai különleges­ségre sohasem törekedett. A hagyományos versformák köz­érthetően közvetítették a tartal­Nemzedékének, nemény, Almafa), s neki is bőven jutott a meg- Szerelmi lírájában dialekti- próbáltatásokból. Hit nélkül kus egységben láttatja az örö­már régen lemondhatott volna möt és a bánatot, a társban az éleiről. Emberség és kö- való feltétel nélküli felol.dó- zösség nélkül kétkedései pusz- dást és a szerelem elmúlását, tították volna el. Az állandó (Fák, Dalocska, Kamasz ver- tevékenység igénye, a világ sek. Nincs irgalom), megismerésének és megvál- MAI MONDANIVALÓJA toztatásának vágya, az embe- kifejezésére kötetlenebb for­rt élet ésszerűségéért, igazsá- mát használ, de ez életszerűsé­gosságáért vállalt küzdelem get, közvetlenséget ad versei- tartotta meg. Ügy érzi, hogy nek. (Őszi szántás, Üzenet, Vo- nem nyughat, hiszen »Nincs naton). még kész a világ.« (Nem lehet). Valahol ezekben a legutóbb »A tragédia az, hogy egy van« említett versekben van az új ti. élete, hogy nem. lehet győz- harmónia megtalálásának útja ni »a sok kis halálon.« (Ez a is, ahol a költő a közösség tied). A visszatekintő, ifjnsá- áramában felfrissülve teljes no* idéző versekben az élet díszében bontakoztathatja ki a folytonossága nyugtatja meg: fiatalon népének elkötelezett »palló vagy, rajtad vonul át új költészetét, partokra az ifjúság.** (Palló). B«rtók László KERÉK IMRÉNEK i : : | ♦ ♦ ♦ I egyaránt színvonalas ered- : ményt lehet elérni. A színját-í szás, a műkedvelő is, egy ki- ♦ csit mindig »sztárol«, a tehet- t ségesebbeket mintegy kiemeli t a közösségből és ez a nem hi-1 vatásos művészek között előny-1 télén jelenség. Joggal vetődik fel a kérdés: | ha az irodairól színpadok ilyen» sok jó tulajdonsággal ren-j delkeznek, vajon van-e még* értelme a színjátszó csoportok* életbentartásának? Mint ami-j lyen helytelen volt évekig gör-í esősen ragaszkodni jónéhány, I feloszlásra érett csoporthoz, í olyan helytelen lenne most* mindenestül kiszorítani a szín­játszókat a kulturális életből. Több ok is indokolja működé­sük helyességét. Mindenekelőtt az, hogy sem a Déryné Szín­ház, sem a televízió nem jut el mindenhova. Továbbá: egy-egy { vidéken, faluban olyan problé- ♦ mák jelentkezhetnek, amelyek- ! re a tv nem adhat választ, s{ amelyeket speciális műsorvá- ♦ lasztással egy-egy színjátszó j csoport előnyösen tudna a ♦ megoldáshoz közelebb segíte-f ni. S mint erről szó esett, az j emberek szeretnek szerepelni, * erről sem szabad megfeled-1 keznünk. : Egyetlen szempont szabhat-* ja csak meg a színjátszó cső- ♦ port létét: milyenek a lehe- j tőségek? Van-e elég önkéntes I és minimális készséggel bíró ♦ jelentkező. Van-e megfelelő * irodalmi felkészültségű, rende-j zői és pedagógiai tapasztala- í tokkal rendelkező művészeti} vezető? Van-e olyan intéz-* mény, szervezet, amelyik meg-í felelő anyagi támogatást tud: biztosítani? Végül: van-e.leg-* alább két-három előadás néző- t seregét biztosító érdeklődés a| színjátszók produkciója iránt.: Ezek a feltételek egyaránt fon- ♦ tosak, s ha csak az egyik isi hiányzik, nagyon-nagyon meg-: gondolandó a csoport létreho-f zása. Ahol viszont mindegyik* feltétel biztosítható, ott támo-j gatni kell a csoportok alakuló- t sát, a régiek továbbélését, vi-| rágzását. | Nem szabad elfelejteni:* ma is vannak égőfülű ka-; maszok, a lámpaláztól elfú-: ló hangú idősebbek, akik szá;: mára 20—50 év múlva is nagy- ♦ szerű emlék egy-egy színházi ♦ este a »világot jelentő« deszká- ♦ kon. S ez a nagymúltú mozga- : lom elsősorban általuk lesz ré- j sze kulturális életünknek. Bernáth László* hol az a csúcs, az ifjúságod csúcsa, amelynél nincsen magasabb cél, hogy fényét a végtelenbe nyújtsa, és láz, az ifjúságnál makacsabb? a nap hevével bárhogy is porolj, és vének előtt ne vágódj soha hasra, de nem ér semmit a hegyek magasa, hidd el, ha nincs alatta völgy, ahol megnyugodhat a szív, és nem érdemes olyan merészség, hogy sosem-volt csúcsokba beledögölj, ha nem látod: magasság és mélység iszonytatóin relatív. nem is tudom, honnan e kevélység hogyan merünk mi költők úgy szólani, mint aJci mindent belátott, míg nem mondhatjuk mint a Bolyai, hogy semmiből teremtettünk világot. hol az a fönt? és minden kétkedés csak lent locsog? Szárnyalj tüzes kocsin — de énnekem kevés megdacolni a mennyei határral. S már úgy látom észre se venni bölcsebb, hogy ki ujjong: a balgák vagy a bölcsek, hol az a csúcs? és honnan indultunk külön, míg megért bennünk az érteni-kész férfi, én ünnepnapok útját menekülöm, te nem tudsz köznapi magadhoz visszatérni, mióta lábunk alól kihúzta szőnyegét a táj. és sunyi remény se ringat, hogy visszatalálj, mert távolodunk időben és térben, míg utolér a gondosabb halál. Száguldj barátom — ne cocteauk kocsijában, azt hagyd az ügyesebb fiúknak akkor is, ha érzed, hogy hiába, mert Chevroletten gyorsan élőnkbe jutnak, csak legyen, ha szimbólum is, kemény valóság neked a költemény. mert az a költő, aki önmagában teremt mikro- vagy makrokozmoszt, amelyben egyesül s igaz világgá kezesül a száguldó fönt és a virágzó lent. Veress Miklós &ianádtj (János SZERELMÜNK: A FÉNY Letarolt tájon vesz kőiül az életnek roppant áradása. A szivárványos szemgolyó föld fénylik a határtalanságba! A vakító kék légkörökben omló kévékben szertefröccsen a nap tömör-arany (kalásza, s a letarolt vidéken körben ég zenitjéig fénybeszökken az anyag halhatatlansága! Pilledt erek rózsája nyílik lüktető csillag-vérkörökbe; vörösvérsejtek fényük küldik szuper-galaktikus napokba. Közöttük és az ég között, e fényáradatban föl-letünve lebeg szerelmünk testetöltve; szikrázó húsából kibontva az élet égő robbanását, iókuszbagyűjti, összefogja szemünk, e földgolyónyi prizma minden csöpp lelkes lobbanását; vérkörei rózsáját nyújtja szívünkben lüktető napoknak, vérkörei rózsáját nyújtva szívünkben lüktető napoknak, vérkörei rózsáját nyújtva életet gyújt jövő napokba, míg fönt galaktikák lobognak, s fény-atomokká szétprizmálva jőnek, kik Testet adnak majd térnek s időnek! A NAQYBÁNYAI FESTŐK TÁRLATÁBÓL UOLLÓSSY SIMON: IVÓBAN (OLAU)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents