Somogyi Néplap, 1964. december (21. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-20 / 298. szám
Vasárnap, 1964. december 20. 5 SOMOGVl NÉPLAP Hozzátartozik a szilvesztert váró napokhoz, mint pályáshoz a guminadrág. Az egyik órában úgy érzed még, hogy hárfa zenél ifjonti szívedben, a következőben azonban elhalkul a dallam, szétpattannak a húrok, a kezedre csavarodnak, a derekadra és a lábad köré, szinte mozdulni is alig bírsz Mondanád a változás fájdalCap Kennedy-i rakétakísérletek sikere, az anyósodat pedig fekhelyed körül véled keringeni, miközben szüntelenül azt mondja, hogy bip- bip-bip. akkor nyugodtan eresztheted alá szemhéjadat. másnap reggelre emlékké csendesül a mai lázas este. Ha esetleg teljesen elfeledkeznél róla, a feleséged bizonyára emlékeztet rá. INFLUENZA mát, de a szavak helyett csak könnyek csordulnak. Olykor már nem is a szemedből, hanem valamivel lejjebb — a szaglószerv csatornáiból. Igen, ez az influenza szentimentális regénye. A valóság sokkal egyszerűbb ennél, s a tünetek voltaképpen évszázadok óta azonosak. Akár esküdni is mernék rá, hogy az orrának méretéről közismert Cyrano de Bergerac ugyanúgy zsebkendőként használta náthás napjaiban a francia testőrség egyenruhájának selyembélését, mint ahogy a szomszédék Marikája kiskötényével könnyít buksi fejének cseppfolyós gondjain. A gyógymód tekintetében azonban már megoszlanak a vélemények. Minthogy az eszményi antibiotikum fölfedezése egyre késik, tág lehetőség kínálkozik a házi receptek, az öntevékenységen alapuló gyogyeijarasok Kidolgozására. Jó néhány ismerősöm még mindig a lassan beporosodó kalapkúrát veszi elő, mások a modern technikára! támaszkodó szputnyik eljárást reklámozzák. Ez utóbbi azzal kezdődik, hogy vásárolsz egy tekintélyes űrtartalmú, rakéta alakú üvegben konyakot, s a fiaskó tartalmát paplan alá bújva a második kozmikus sebességgel felhajtod. Mikor aztán úgy érzed, hogy a rekamié alattad oly ingatag, mint a Minthogy behatóan tanulmányoztam az 1899-es és az 1918-as influenzainvázió hadtörténeti hagyatékát, s minthogy az 195t-es ázsiai influenza dühöngő járványától itt, Európában sem sikerült rugalmasan elszakadnom, alapos tájékozottsággal bírok a csaknem ötvenfajta vírus romboló tevékenységéről. Ezért teljes mértékben igazat adok az ókori szansz- krit közmondásnak: legjobb védekezés a támadás Vitamindús táplálkozás, az időjáráshoz igazított, gyapjú-meleg öltözék, gyakori és hosszú séta a Toponári úton, s némi téli védőital: íme, ezek az objektív föltételek, melyeknek társaságából a vírusok pánikszerűen menekülnek. Ezekben az órákban a grönlandi bálnavadászok életét tanulmányozom, mert köztudomásúan olyan ritka ott egy-egy náthás eszkimó, mint nálunk az északi fény Nem emlékszem már pontosan, szemtanútól hallottam-e, vagy csupán a Nansen-expe- díció naplójában olvastam, de tény, hogy egy alkalommal két jegesmedve és a kölykük, tehát összesen há.... há ... hááá ... — Hápcil... Na, tessék! Hát kell nekem itt, a langyosan hűtött szobában a jegesmedvéket emlegetni! B. T. J Békés életünk — gyermekszemmel Rajz- és festészeti pályázatot hirdetett az Országos Séketanács Hazánk felszabadulása huszadik évfordulójának tiszteletére az Országos Béketanács rajz- és festészeti pályázatot hirdetett a hattizennyolc éves fiatalok részére. A pályázat témája kötetlen, a fő szempont azonban az emberek békevágya, a szülőföld és a haza iránti szeretet. A beérkezett pályaműveket szakemberekből álló zsűri bírálja el, és a legjobbakat értékes jutalmakkal díjazzák. Az első díj egy öthetes nyaralás a Szovjetunióban. A rajzokat és a festményeket február 10-ig kell beküldeni az Országos Béketanács címére. A pályázatról részletes felvilágosítást a Hazafias Népfront bizottságai adnak. Áramszünet — bejelentés nélkül (Tudósítónktól.) Totóznak az igali asszonyok, de nem a megszokott módszerrel, hanem teljesen új játékszabályok szerint: sikerül-e egészen megsütni a villanysütőben . az ünnepi tortát, vagy csak félig? Sikerül-e elvégezniük a nagymosást, vagy kénytelenek lesznek két- három óra múlva folytatni? Mindez azért, mert az Áramszolgáltató Vállalat helyi üzemvezetősége meghatározatlan rendszerrel, minden előzetes bejelentés nélkül kapcsoltatja ki javítások alkalmával a villanyt. Vajon nem lehetne kihirdetni az áramszünetet úgy, ahogy máshol is teszik? PLAKÁTHAB0Rü ÉS PÉTERFILLÉR Az indiai eucharisztikus kongresszus tanulságai Az utazás a világ szegényei közé ajándékozással kezdődött. Néhány nappal azelőtt, hogy a reformbarát és a maradi főpapok viaskodása, a furfangos szócsapdák, a vatikáni folyosók kamarillaintri- kái között harmadik éve vonszolódó, inkább csak magas, mint magasztos vatikáni zsinat harmadik ülésszakát berekesztették, a pápa a világ szegényeinek ajándékozta három aranypánttal övezett gyémán- tos, rubintos, smaragdos tiaráját. A nagylelkű adományozás mintegy jelképe annak a gyakran elhangzó jelképes óhajnak, hogy az egyház jeles személyiségei, az »ékességes atyák« mondjanak le a hívők többségét kitevő szegény emberek előtt nem éppen népszerű hi- valgó díszeikről. A súlyos drágaköves aranykeresztek, műves láncok, az ametiszt pásztorgyűrűk, vert csipkeöltözékek, hermelines palástok — vélik valamelyes joggal e hívek, s meg kell hagyni, a főpapok közül sem kevesen — nem csekély messzeségben vannak az evangéliumi kereszténység fogalmától. Intézkedés azonban ebben a kérdésben éppoly kevéssé történt, mint ahogy a harmadik éve folyó zsinattárgyalásokon a világ égető problémáihoz sem sikerült közelíteni, s ezek közül az emberiség túlnyomó részét sújtó szegénység megoldási módjainak kutatása akad el a leggyakrabban a teológiai buktatók kátyúiban. A zsinat harmadik ülésszaka okkal, ok nélkül mégis az »Ecclesia Triumphans«, a diadalmas egyház külsőségei és szópompája légkörében záruit, s a zsinati atyák egy része nekivágott a 6500 kilométeres útnak Bombaybe, hogy részt vegyen a XXXVIII. Eucharisztikus Kongresszuson. E kong- I resszusokat 1881 óta tartják sűrű időközökben a hit megerősítésére és az egyház belső kérdéseinek elmélyedt vizsgálatára. Budapestnek is volt része egy eucharisztikus kongresszusban. 1938-ban történt: A pápa legátusa Pacelli bíboros volt, a későbbi XII. Fiús. Ez alkalommal az eucharisztia imádása politikai elemekkel is vegyült, a bíboros államtitkár állásfoglalása a tengelyhatalmak mellett már ekkor világos volt. Hogy az idén miért éppen 11 ;mba,yre esett a választás, annak magyarázata elég egyszerű: a katolicizmus fokról fokra háttérbe szorul a rohamos technikai civilizáció, a természettudományos műveltség elterjedése következtében. Érthető az egyházi körök óhaja, hogy más, a katolicizmus által eddig úgyszólván elzárkózó földrészeken keressenek kárpótlást veszendő, sőt elveszett földi (meg lelki) javaikért A pápa indiai útja tanulságos tapasztalatokat hozott, vajon sikerülhet-e elérni ezt a célt vagy sem. VI. Pál ugyanis, aki nem idegenkedik a látványos utazásoktól, egy lökhajtásos szupergépen fölkereste az eucharisztikus kongresszust. Amint számos imában és nyilatkozatban el-el- mondta, »a béke és a szeretet zarándok hírnökeként«, de meg azért is, hogy törekedjék valamely — megközelítőleg sem körvonalazott módon — Segélyalap propagálására, ami kihúzhatná a világ szegényeit módfeletti balsorsukból. A pápai utazás kényes vonatkozásai már az indulás előtt bonyodalmakat okoztak. Legelsőnek épp az egyik leg- katolikusabb állam, Portugália (a másik legkatolikusabb állam tudvalévőén Spanyolország) méltatlankodott, amiért a pápa oly állam területére lép. mely nem átallotta területéhez csatolni egykori birtokát, Goát, ezt az »ősi« portugál gyarmatot. A portugál katolikus fájdalom annál nagyobb, mert Goában nyugszik Xavéri Szent Ferenc. (Ha nem teljes egészében is, mert a szent egyik lábujját egy heves imádója 1859-ben leharapta, egyik karját pedig — még 1615-ben Rómába szállították át közelebbi tiszteletadás céljából.) Ez azonban elenyésző csekélységnek bizonyult ahhoz a felzúduláshoz mérten, ami Indiában tört ki a kongresz- szusnak és a pápa látogatásának hírére. Az utazás ellenzői már jó előre aggályoskodtak, milyen kihatásai lehetnek, hogy a katolikus egyházi pompa díszes seregszemlére vonul fel a világ egyik legszegényebb országában, ahol az éhezés és a tömegnyomor nem ismer határokat. A tiltakozás egyik forrása valóban ez volt. "A főváros, Új-Delhi legjelentősebb ellenzéki lapja, az Organiser máikét hónappal a kongresszus előtt így írt: »Az indiai kormány ... ügyet sem vet rá, hogy tizenötezer külföldi katolikus telepszik rá az országra, és ezer meg ezer tonna gabonaneműt, húst és tejet fogyaszt el.« A tömegindulatok másik fő oka az volt, hogy a világi állam és a vallási türelem elveihez ragaszkodó tömegek az eucharisztikus kongresszusban és a pápa látogatásában kísérletet láttak arra, hogy »a szegények és éhezők lelkét megvásárolják«. Az izgalmakat semmivel sem csökkentette az a híradás, hogy az ország vezetői államfőnek kijáró tiszteletadással várják a római pápát, de az a széles körökben elterjedt, higgadtan cinikus Üj-Delhi-i kommentár sem, hogy a kettős eseménytől »az indiai politika részvényeinek emelkedése várható a nyugati világ politikai tőzsdéjén«. A hindu tömegek ingerültsége tömegszervezkedéssé nőtt, a falakon és újságcímlapokon vaskos betűkkel tiltakozó jelszavak jelentek meg: »A kereszténység veszélyt jelent a hinduizmus számára«; »Pápa úr, adj enni és távozz!«; »Pápa úr, menjen haza«. A csití- tás mit sem használt. Bombay 16 000 főnyi rendőrségét a szomszédos államok rendőralakulataival erősítették meg, a népi mozgalom számos vezetőjét őrizetbe vették, százakat átmeneti kényszsrlakóhe- lyeken különítettek el. Az óvintézkedések mindén eshetőséget figyelembe vettek. Nem volt még példa rá. hogy egy eucharisztikus kongresszust sűrű rendőrkordon védelmezzen a tömegek elől. Ilyen előzmények után érkezett VI. Pál »Ázsia kapujába«, ebbe az elképesztő, nyüzsgéssel telt négymilliós embertömegbe. Ha a pápa a szegények közé óhajtott menni, ezt a célját elérte. A repülőtértől húsz kilométeres út vezet a város középpontjába, s a pápai fehér Ford mindvégig bűzlő iszapból és hulladékokból ösz- szetákolt kalyibák között haladt, százezernyi mocskos ka- catot hordó bámész gyerek sorfala közt. Az ünnepi külsőségek sem maradtak el persze: a tiszteletadó diplomáciai fogadások éppoly kevéssé, mint az eucharisztikus kongresszus részvevőinek ünnepi hódolata, a keleti vallásfelekezetek főpapjainak üdvözlése s a szokott egyházi cselekmények. Ami azonban ezt a kongresz- szust és vele a pápai látogatást valójában emlékezetessé teszi, az, hogy a Welt tudósítójának szavaival: »a katolikus egyház feje először éb- redhetett könyörtelen világossággal a keresztény vallás kisugárzó erejének és az egyház nagyságának határaira.« A pápa indiai utazása — véli a lap — »így tekintve, az önfelismerés egészséges folyamatának elindítójává válhat, mert a fogadtatásnak kiemelkedő jellegzetessége nem az érzelmeknek a túláradó lelkesedéitől a felháborodott indulatig terjedő skálája, hanem az érzéketlen közöny, mely Bombay embersokaságában elnyelte a kongresszusi vendégek táborát«. A pápa a helyszíni tanulságok, alapján bölcsebbnek találta, hogy eltekintsen Bombay nyomornegyedeinek megtekintésétől és a személyes alamizsnaosztástól. Távozásakor 50 00Ö dollárt adományozott India szegényeinek. A kongresszus szerény számítások szerint kétmillió dollárba került. Tarján Imre A téli szünetben színes program a Kilián György Ifjúsági és Úttörőházban (T udósítónktól.) A Kilián György Ifjúsági és Üttörőházban »nagyüzem« lesz az iskolai szünidőben. A szakkörök dolgoznak, a tanárok és a szakemberek vezetésével megtartják a szokásos foglalkozásokat. A vezetőképző iskola sem szünetel. Gyakrabban jönnek össze a közép- iskolás klub tagjai. Az irodalmi színpad tagjai ez idő alatt jóval több próbát tartanak, mint eddig. Az irodalmi színpadok országos bemutatójára készülnek föl, melyen a megyéből egyedül ők vesznek részt. A népi táncosok is sokat próbálnak. Négyszáz gyereket várnak a december 31-i fenyőfaünnepségre. A bábműsor után kihirdetik a kaposvári címerpályázat eredményét is. Az ünnepséget a KISZ-esek karneválja zárja. FÜZVESSZŐBŐL 108 FÉLE TERMÉK A teremben nem beszélgetnek. Ketten valami szép, szomorú horvát népdalt fütyülnek, kezük közben — éppúgy, mint a többieké — fürgén hajlítja, fonja, alakítja a fűzvesszőt. Amott éppen elkészül egy mézeskosár, itt Gulyás György keze alól ízléses, szép virágállványok kerülnek ki. Bár még néhány polc hiányzik, még a lábukat fonja. de az ember képzelete már ráhelyezi a virágcserepeket. I A Somogy megyei Faipari Vállalat szentborbási üzemében összesen 108 féle terméket készítenek. A raktárban Fü- ' löp Ágnes egy puffot mutat, de ott van mögötte a fonott előszobafal, különféle garnitúrák — ha választani kellene, nehéz lenne, mert mind olyan szép... A fő munka most — ahogy Horváth János üzemvezető mondotta — a békési és a pálcázott gyermekfotelok készítése. Mindegyikből ezer-ezer darabot kell szállítani Olasz-, illetve Franciaországba. 1 400 000 forint értékű áru készítését írja elő idei tervük. A gyapotszedő kosarak Argentínába, a fonott kenyerestálcák az Egyesült Államokba vitték el már az üzem jó hírét.
