Somogyi Néplap, 1964. december (21. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-20 / 298. szám

Vasárnap, 1964. december 20. 5 SOMOGVl NÉPLAP Hozzátartozik a szilvesztert váró napokhoz, mint pályás­hoz a guminadrág. Az egyik órában úgy ér­zed még, hogy hárfa zenél ifjonti szívedben, a követke­zőben azonban elhalkul a dallam, szétpattannak a hú­rok, a kezedre csavarodnak, a derekadra és a lábad köré, szinte mozdulni is alig bírsz Mondanád a változás fájdal­Cap Kennedy-i rakétakísér­letek sikere, az anyósodat pedig fekhelyed körül véled keringeni, miközben szünte­lenül azt mondja, hogy bip- bip-bip. akkor nyugodtan eresztheted alá szemhéjadat. másnap reggelre emlékké csendesül a mai lázas este. Ha esetleg teljesen elfeled­keznél róla, a feleséged bizo­nyára emlékeztet rá. INFLUENZA mát, de a szavak helyett csak könnyek csordulnak. Olykor már nem is a sze­medből, hanem valamivel lejjebb — a szaglószerv csa­tornáiból. Igen, ez az influenza szen­timentális regénye. A valóság sokkal egysze­rűbb ennél, s a tünetek vol­taképpen évszázadok óta azonosak. Akár esküdni is mernék rá, hogy az orrának méretéről közismert Cyrano de Bergerac ugyanúgy zseb­kendőként használta náthás napjaiban a francia testőrség egyenruhájának selyembélé­sét, mint ahogy a szomszédék Marikája kiskötényével könnyít buksi fejének csepp­folyós gondjain. A gyógymód tekintetében azonban már megoszlanak a vélemények. Minthogy az eszményi antibiotikum fölfe­dezése egyre késik, tág lehe­tőség kínálkozik a házi re­ceptek, az öntevékenységen alapuló gyogyeijarasok Kidol­gozására. Jó néhány ismerő­söm még mindig a lassan beporosodó kalapkúrát veszi elő, mások a modern techni­kára! támaszkodó szputnyik eljárást reklámozzák. Ez utóbbi azzal kezdődik, hogy vásárolsz egy tekintélyes űr­tartalmú, rakéta alakú üveg­ben konyakot, s a fiaskó tar­talmát paplan alá bújva a második kozmikus sebesség­gel felhajtod. Mikor aztán úgy érzed, hogy a rekamié alattad oly ingatag, mint a Minthogy behatóan tanul­mányoztam az 1899-es és az 1918-as influenzainvázió hadtörténeti hagyatékát, s minthogy az 195t-es ázsiai influenza dühöngő járványá­tól itt, Európában sem sike­rült rugalmasan elszakad­nom, alapos tájékozottsággal bírok a csaknem ötvenfajta vírus romboló tevékenységé­ről. Ezért teljes mértékben igazat adok az ókori szansz- krit közmondásnak: leg­jobb védekezés a támadás Vitamindús táplálkozás, az időjáráshoz igazított, gyap­jú-meleg öltözék, gyakori és hosszú séta a Toponári úton, s némi téli védőital: íme, ezek az objektív föltételek, melyeknek társaságából a vírusok pánikszerűen mene­külnek. Ezekben az órákban a grönlandi bálnavadászok éle­tét tanulmányozom, mert köztudomásúan olyan ritka ott egy-egy náthás eszkimó, mint nálunk az északi fény Nem emlékszem már ponto­san, szemtanútól hallottam-e, vagy csupán a Nansen-expe- díció naplójában olvastam, de tény, hogy egy alkalom­mal két jegesmedve és a kölykük, tehát összesen há.... há ... hááá ... — Hápcil... Na, tessék! Hát kell ne­kem itt, a langyosan hűtött szobában a jegesmedvéket emlegetni! B. T. J Békés életünk — gyermekszemmel Rajz- és festészeti pályázatot hirdetett az Országos Séketanács Hazánk felszabadulása huszadik évfordulójának tiszteletére az Or­szágos Béketanács rajz- és festé­szeti pályázatot hirdetett a hat­tizennyolc éves fiatalok részére. A pályázat témája kötetlen, a fő szempont azonban az emberek bé­kevágya, a szülőföld és a haza iránti szeretet. A beérkezett pá­lyaműveket szakemberekből álló zsűri bírálja el, és a legjobbakat értékes jutalmakkal díjazzák. Az első díj egy öthetes nyaralás a Szovjetunióban. A rajzokat és a festményeket február 10-ig kell beküldeni az Országos Béketanács címére. A pályázatról részletes felvilá­gosítást a Hazafias Népfront bi­zottságai adnak. Áramszünet — bejelentés nélkül (Tudósítónktól.) Totóznak az igali asszonyok, de nem a megszokott mód­szerrel, hanem teljesen új já­tékszabályok szerint: sike­rül-e egészen megsütni a vil­lanysütőben . az ünnepi tor­tát, vagy csak félig? Sikerül-e elvégezniük a nagymosást, vagy kénytelenek lesznek két- három óra múlva folytatni? Mindez azért, mert az Áramszolgáltató Vállalat he­lyi üzemvezetősége meghatáro­zatlan rendszerrel, minden előzetes bejelentés nélkül kapcsoltatja ki javítások al­kalmával a villanyt. Vajon nem lehetne kihirdetni az áramszünetet úgy, ahogy más­hol is teszik? PLAKÁTHAB0Rü ÉS PÉTERFILLÉR Az indiai eucharisztikus kongresszus tanulságai Az utazás a világ szegényei közé ajándékozással kezdő­dött. Néhány nappal azelőtt, hogy a reformbarát és a ma­radi főpapok viaskodása, a furfangos szócsapdák, a vati­káni folyosók kamarillaintri- kái között harmadik éve von­szolódó, inkább csak magas, mint magasztos vatikáni zsinat harmadik ülésszakát bere­kesztették, a pápa a világ sze­gényeinek ajándékozta három aranypánttal övezett gyémán- tos, rubintos, smaragdos tia­ráját. A nagylelkű adományozás mintegy jelképe annak a gyak­ran elhangzó jelképes óhajnak, hogy az egyház jeles szemé­lyiségei, az »ékességes atyák« mondjanak le a hívők többsé­gét kitevő szegény emberek előtt nem éppen népszerű hi- valgó díszeikről. A súlyos drá­gaköves aranykeresztek, mű­ves láncok, az ametiszt pász­torgyűrűk, vert csipkeöltözé­kek, hermelines palástok — vélik valamelyes joggal e hí­vek, s meg kell hagyni, a fő­papok közül sem kevesen — nem csekély messzeségben vannak az evangéliumi keresz­ténység fogalmától. Intézkedés azonban ebben a kérdésben éppoly kevéssé történt, mint ahogy a harmadik éve folyó zsinattárgyalásokon a világ égető problémáihoz sem sike­rült közelíteni, s ezek közül az emberiség túlnyomó részét sújtó szegénység megoldási módjainak kutatása akad el a leggyakrabban a teológiai buk­tatók kátyúiban. A zsinat harmadik üléssza­ka okkal, ok nélkül mégis az »Ecclesia Triumphans«, a dia­dalmas egyház külsőségei és szópompája légkörében záruit, s a zsinati atyák egy része ne­kivágott a 6500 kilométeres út­nak Bombaybe, hogy részt ve­gyen a XXXVIII. Euchariszti­kus Kongresszuson. E kong- I resszusokat 1881 óta tartják sűrű időközökben a hit meg­erősítésére és az egyház belső kérdéseinek elmélyedt vizsgá­latára. Budapestnek is volt ré­sze egy eucharisztikus kong­resszusban. 1938-ban történt: A pápa legátusa Pacelli bíbo­ros volt, a későbbi XII. Fiús. Ez alkalommal az eucharisztia imádása politikai elemekkel is vegyült, a bíboros államtitkár állásfoglalása a tengelyhatal­mak mellett már ekkor világos volt. Hogy az idén miért éppen 11 ;mba,yre esett a választás, annak magyarázata elég egy­szerű: a katolicizmus fokról fokra háttérbe szorul a roha­mos technikai civilizáció, a természettudományos művelt­ség elterjedése következtében. Érthető az egyházi körök óha­ja, hogy más, a katolicizmus által eddig úgyszólván elzárkó­zó földrészeken keressenek kárpótlást veszendő, sőt elve­szett földi (meg lelki) javai­kért A pápa indiai útja tanulságos tapasztalatokat ho­zott, vajon sikerülhet-e elérni ezt a célt vagy sem. VI. Pál ugyanis, aki nem idegenkedik a látványos utazásoktól, egy lökhajtásos szupergépen fölke­reste az eucharisztikus kong­resszust. Amint számos imá­ban és nyilatkozatban el-el- mondta, »a béke és a szeretet zarándok hírnökeként«, de meg azért is, hogy törekedjék valamely — megközelítőleg sem körvonalazott módon — Segélyalap propagálására, ami kihúzhatná a világ szegényeit módfeletti balsorsukból. A pápai utazás kényes vo­natkozásai már az indulás előtt bonyodalmakat okoztak. Legelsőnek épp az egyik leg- katolikusabb állam, Portugália (a másik legkatolikusabb ál­lam tudvalévőén Spanyolor­szág) méltatlankodott, amiért a pápa oly állam területére lép. mely nem átallotta terü­letéhez csatolni egykori bir­tokát, Goát, ezt az »ősi« por­tugál gyarmatot. A portugál katolikus fájdalom annál na­gyobb, mert Goában nyugszik Xavéri Szent Ferenc. (Ha nem teljes egészében is, mert a szent egyik lábujját egy heves imádója 1859-ben leharapta, egyik karját pedig — még 1615-ben Rómába szállították át közelebbi tiszteletadás cél­jából.) Ez azonban elenyésző cse­kélységnek bizonyult ahhoz a felzúduláshoz mérten, ami Indiában tört ki a kongresz- szusnak és a pápa látogatásá­nak hírére. Az utazás ellenzői már jó előre aggályoskodtak, milyen kihatásai lehetnek, hogy a katolikus egyházi pom­pa díszes seregszemlére vonul fel a világ egyik legszegé­nyebb országában, ahol az éhe­zés és a tömegnyomor nem ismer határokat. A tiltakozás egyik forrása valóban ez volt. "A főváros, Új-Delhi legjelentősebb ellen­zéki lapja, az Organiser mái­két hónappal a kongresszus előtt így írt: »Az indiai kor­mány ... ügyet sem vet rá, hogy tizenötezer külföldi ka­tolikus telepszik rá az ország­ra, és ezer meg ezer tonna gabonaneműt, húst és tejet fo­gyaszt el.« A tömegindulatok másik fő oka az volt, hogy a világi állam és a vallási tü­relem elveihez ragaszkodó tö­megek az eucharisztikus kong­resszusban és a pápa látoga­tásában kísérletet láttak arra, hogy »a szegények és éhezők lelkét megvásárolják«. Az iz­galmakat semmivel sem csök­kentette az a híradás, hogy az ország vezetői államfőnek ki­járó tiszteletadással várják a római pápát, de az a széles kö­rökben elterjedt, higgadtan ci­nikus Üj-Delhi-i kommentár sem, hogy a kettős esemény­től »az indiai politika részvé­nyeinek emelkedése várható a nyugati világ politikai tőzsdé­jén«. A hindu tömegek ingerült­sége tömegszervezkedéssé nőtt, a falakon és újságcímlapokon vaskos betűkkel tiltakozó jel­szavak jelentek meg: »A ke­reszténység veszélyt jelent a hinduizmus számára«; »Pápa úr, adj enni és távozz!«; »Pá­pa úr, menjen haza«. A csití- tás mit sem használt. Bombay 16 000 főnyi rendőrségét a szomszédos államok rendőr­alakulataival erősítették meg, a népi mozgalom számos ve­zetőjét őrizetbe vették, száza­kat átmeneti kényszsrlakóhe- lyeken különítettek el. Az óv­intézkedések mindén eshető­séget figyelembe vettek. Nem volt még példa rá. hogy egy eucharisztikus kongresszust sűrű rendőrkordon védelmez­zen a tömegek elől. Ilyen előzmények után ér­kezett VI. Pál »Ázsia kapujá­ba«, ebbe az elképesztő, nyüzs­géssel telt négymilliós ember­tömegbe. Ha a pápa a szegé­nyek közé óhajtott menni, ezt a célját elérte. A repülőtértől húsz kilométeres út vezet a város középpontjába, s a pápai fehér Ford mindvégig bűzlő iszapból és hulladékokból ösz- szetákolt kalyibák között ha­ladt, százezernyi mocskos ka- catot hordó bámész gyerek sor­fala közt. Az ünnepi külsőségek sem maradtak el persze: a tiszteletadó diplomáciai foga­dások éppoly kevéssé, mint az eucharisztikus kongresszus részvevőinek ünnepi hódolata, a keleti vallásfelekezetek fő­papjainak üdvözlése s a szo­kott egyházi cselekmények. Ami azonban ezt a kongresz- szust és vele a pápai látoga­tást valójában emlékezetessé teszi, az, hogy a Welt tudósí­tójának szavaival: »a katoli­kus egyház feje először éb- redhetett könyörtelen világos­sággal a keresztény vallás ki­sugárzó erejének és az egyház nagyságának határaira.« A pápa indiai utazása — véli a lap — »így tekintve, az önfel­ismerés egészséges folyamatá­nak elindítójává válhat, mert a fogadtatásnak kiemelkedő jellegzetessége nem az érzel­meknek a túláradó lelkesedéi­től a felháborodott indulatig terjedő skálája, hanem az ér­zéketlen közöny, mely Bom­bay embersokaságában el­nyelte a kongresszusi vendé­gek táborát«. A pápa a helyszíni tanulsá­gok, alapján bölcsebbnek ta­lálta, hogy eltekintsen Bom­bay nyomornegyedeinek meg­tekintésétől és a személyes alamizsnaosztástól. Távozása­kor 50 00Ö dollárt adományo­zott India szegényeinek. A kongresszus szerény szá­mítások szerint kétmillió dol­lárba került. Tarján Imre A téli szünetben színes program a Kilián György Ifjúsági és Úttörőházban (T udósítónktól.) A Kilián György Ifjúsági és Üttörőházban »nagyüzem« lesz az iskolai szünidőben. A szakkörök dolgoznak, a taná­rok és a szakemberek vezetésé­vel megtartják a szokásos foglalkozásokat. A vezetőkép­ző iskola sem szünetel. Gyak­rabban jönnek össze a közép- iskolás klub tagjai. Az irodal­mi színpad tagjai ez idő alatt jóval több próbát tar­tanak, mint eddig. Az irodal­mi színpadok országos bemu­tatójára készülnek föl, me­lyen a megyéből egyedül ők vesznek részt. A népi tánco­sok is sokat próbálnak. Négy­száz gyereket várnak a de­cember 31-i fenyőfaünnepség­re. A bábműsor után kihirde­tik a kaposvári címerpályázat eredményét is. Az ünnepséget a KISZ-esek karneválja zárja. FÜZVESSZŐBŐL 108 FÉLE TERMÉK A teremben nem beszélget­nek. Ketten valami szép, szo­morú horvát népdalt fütyül­nek, kezük közben — éppúgy, mint a többieké — fürgén hajlítja, fonja, alakítja a fűz­vesszőt. Amott éppen elké­szül egy mézeskosár, itt Gu­lyás György keze alól ízléses, szép virágállványok kerülnek ki. Bár még néhány polc hiányzik, még a lábukat fon­ja. de az ember képzelete már ráhelyezi a virágcserepeket. I A Somogy megyei Faipari Vállalat szentborbási üzemé­ben összesen 108 féle terméket készítenek. A raktárban Fü- ' löp Ágnes egy puffot mutat, de ott van mögötte a fonott előszobafal, különféle garnitú­rák — ha választani kellene, nehéz lenne, mert mind olyan szép... A fő munka most — ahogy Horváth János üzemvezető mondotta — a békési és a pál­cázott gyermekfotelok készíté­se. Mindegyikből ezer-ezer da­rabot kell szállítani Olasz-, il­letve Franciaországba. 1 400 000 forint értékű áru készítését írja elő idei tervük. A gya­potszedő kosarak Argentíná­ba, a fonott kenyerestálcák az Egyesült Államokba vitték el már az üzem jó hírét.

Next

/
Thumbnails
Contents