Somogyi Néplap, 1964. december (21. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-19 / 297. szám
Szombat, 1964. december 19. 3 SOMOGYI NÉPLAP A szakszervezet megvizsgálta: HOGYAN LEHETNE MEGGYORSÍTANI AZ ÁRUSZÁLLÍTÁST? Három vasútállomás és AKÖV-kirendeltség munkáját el emezték A Vasutas-szakszervezet és a Közlekedési Szakszervezet közgazdasági bizottságai megvizsgálták a kaposvári, a marcali meg a siófoki vasútállomás és AKÖV-kirendeltség munkáját és dolgozóik munka- körülményeit. Részletes fölmérést készítettek a MÁV és az AKÖV koordinációs tevékenységéről. A vizsgálat .anyagát az érdekeltek bevonásával a napokban vitatták meg. 37 939 óra késés A bizottságok vizsgálata megállapította, hogy Kaposváron a tavalyihoz képest emelkedett a késve kirakott kocsik száma. A fuvarozás központosítása nem hozta meg a várt eredményt. Az 1962. évihez viszonyítva tavaly 3,8 órával, ez évben pedig 3,2 órával emelkedett a rakodási idő. Vitathatatlan — állapította meg a vizsgálat —, hogy a központosított fuvarozás jobb a korábbi módszereknél: a szállítással kapcsolatos teendők nem aprózódnak el, egy vállalatnál összpontosulnak. Csakhogy még nem volt időszerű a központosítás, mert a közúti fuvarozás technikailag nem tudott felkészülni feladatainak elvégzésére. A vasút négy órát engedélyez a rakodásra. A MÁV csak úgy elégítheti ki a szállítási igényeket, ha ezt a szabályt megtartják. A kaposvári vasútállomáson október végéig 5639 vagont rakott ki késetten az Autóközlekedési Vállalat. A késés 37 939 óra. A számok meghökkentőek. Igaz, hogy a kocsiálláspénz mindössze (!) 306 128 forint. És az is igaz, hogy a bírság ösz- szege — vállalati nyelven szólva — az állam egyik zsebéből a másikba vándorol —, mégis érdemes szemügyre venni az okokat. Érdekelt-e a dolgozó ? A kérdést a számok tükrében kell megvizsgálni. 1963- ban az AKÖV-néi havonta átlag 46 rakodómunkás dolgozott. Az egy hónapra eső átlagos gépkocsiállomány húsz darab. A dolgozók havi átlag- keresete 1388 forint. Az idén egy hónapra harmincnyolc munkás és tizennyolc kocsi jutott, az egy hónapra jutó átlagkereset viszont 497 forinttal emelkedett. A vizsgált kirendeltségek Az utolsó fillérig... A porrogi Napsugár Termelőszövetkezetben minden évben felhasználják a szociáliskulturális alapot: pénzt és terményt adnak a rászorulóknak. Az idén 5600 forintot fordítottak az öregek és a betegek segélyezésére. Az elaggott szövetkezeti gazdák között tíz mázsa búzát osztottak szét. A tsz egyik legjobb traktorosát halálos baleset érte, temetésének költségeit a termelőszövetkezet fizette. Három alkalommal adtak szülési segélyt. A szociális kiadások összege — a természetbeli juttatáson kívül — meghaladja a nyolcezer forintot. Csaknem ugyanennyit költöttek kulturális célokra: A pártiskolán és a tanfolyamokon r^szt vevő tsz-tagoknak 2300 forintot adtak. A községi könyvtár fejlesztéséhez több mint ötszáz forinttal járultak hozzá. Ezer forintot adtak az úttörőknek a nyári táborozáskor, háromezer forintot költöttek a szövetkezeti gazdák társasutazására. Szakmai és politikai folyóiratokra egyéb kulturális célokra mintegy 600 forintot fizettek ki. Nemrég alakult meg a termelőszövetkezet szociális bizottsága. Tagjai: Tóth János evümölcskertész, Horváth Ferenc növénytermesztő és Korcsmát Józsefné fejőnő. Munkájuk két beteg tsz-tag kérelmének elbírálásával kezdődik: Kardos János és Gelencsér László kért segélyt a termelőszövetkezettől. Ezután a háromtagú szociális bizottság dönti el,"hogy kit mennyi illet meg a közös gazdaság ilyen célra félretett tartalékából. Arra törekszenek, hogy a jövőben is rendeltetésének megfelelően és lehetőleg az utolsó fillérig és kilóig felhasználják azt a pénzt és terményt, amelyet a szociális-kulturális kiadások fedezésére szánt a termelőszövetkezet, közül csupán a marcalinak van törzsgárdája A fizikai dolgozók átlagkeresete itt eléri a 2300 forintot. Ennek nagy vonzereje van Marcaliban. Nem így Kaposváron és Siófokon. E két kirendeltségen még nem tudták kialakítani a törzsgárdát. Siófokon olyan esetek is előfordultak, hogy néhány dolgozó napokig nem jelentkezett szolgálatra. A jobb kereseti lehetőségek sok munkást máshova csábítottak Egyik napról a másikra önkényesen otthagyják munkahelyüket. Okos javaslatok A munkásvándorlás megszüntetése és a fegyelem megszilárdítása a legfontosabb feladat. A vizsgálat megállapította, hogy az áruértékesítői és a kocsirendezői munka nincs a fontosságához mérten megfizetve. A rakodómunkások bérezésén is változtatni kellene. A gépkocsivezetőket is érdekeltté kellene tenni a súlymozdításban. A számítások azt mutatják, hogy ilyen kocsiforgalom mellett minimálisan harminckét gépkocsira és 80—85 rakodó- 1 munkásra van szükség. Maximálisan gépesíteni kell a rakodást. A nyitott vagonokban érkező árut rakodógéppel kell kirakni. 1 És még egy fontos megállapítás: az eddiginél sokkal nagyobb gondot kell fordítani a dolgozók szociális ellátottságára. Kaposváron az AKÖV- munkások mostoha körülmények között dolgoznak. A bizottságok javaslatot tettek vágányhosszabbításra, kocsikiállításra, a rakodóterületek lekövezésére és az éjszakai rakodáshoz szükséges világítás korszerűsítésére. „ , , Németh Sándor Többet fizet a másik üzem? Közös erővel a munkaerő-csábítás ellen Prónayék fonyódi vérengzése Értékes 1919 -es újságot szerzett meg a keszthelyi Balatoni Múzeum »A fehérterror rémuralma-« című vezércikkében Prónayék és Madaryék Somogy megyei vérengzéseiről számol be Roboz Imre felelős szerkesztő a Pesti Élet című »színes röpirat« 1919. szeptember 19-i számában. Az értékes újságpéldányt most szerezték meg a keszthelyi Balatoni Múzeum munkatársai. A cikk elmondja, hogy a Prónay-fiúk Fonyódnál megállítottak egy vonatot, felugráltak rá, majd felszólították a férfi utasokat, hogy bizonyítsák be keresztény mivoltukat. A zsidókat leráncigálták a szerelvényről, és véresre verték őket. Két szerencsétlen embert a helyszínen agyonütöttek. Egy másik alkalommal Fonyódon felakasztották dr. Tószeghy Albert és dr. Graner Albert jószágigazgatókat, mert Kun Béláikkal »c imboráskod'tak«. Az újság azért érdekes, mert létezéséről eddig a különféle archívumokban nem tudtak. r. Gy. — Elcsábítottak, formálisan kiloptak két hét alatt a vállalattól huszonnégy szakmunkást. Ezt írja meg, elvtársnő, ez a mi legfájdalmasabb problémánk — fakadt ki a napokban az egyik vállalat igazgatója. — A munkaerő-csábításról kell beszélni, ezt kell kipellengérezni ... — S hogyan pótolják a létszámot? — Hát... — mondta vontatottan, tanácstalan kézlegyintéssel. — A termelés nem állhat meg. Mi is megpróbálkozunk, valahogy csak szerzünk néhány embert... Valahogv Más megoldás nem kínálkozik, a kapuk előtt nem ácsorog senki, hát akkor óvatosan próbálkozni kell. És elindul egy megállíthatatlannak látszó láncreakció: »Menjünk oda. ahol többet ígérnek.« Növekszik a munkahelyet cserélők száma, emelkedik a kies belépők aránya. A köztudat így foglalja össze: nő a munkaerő-vándorlás. A megkérdezett munkás azt mondja: »Elmegyek, mert a másik üzemben ugyanezért a munkáért, többet fizetnek...« Honnan tudja? »Mondták, beígérték.« S mivel — ahogy a közmondás is tartja —- »a szomszéd rétje mindig zöldebb«, azt gondolja, a helycseréből baja nem Tehet. Legföljebb többet keres. És elmegy, akár önkényesen is. Ez gyakorlatilag anyagi hátránnyal nem jár. Mit ígérnek? Különféle pótlékokat, mondvacsinált prémiumokat és túlórát: biztosan, havi fix számokban. Természetesein az üzem dolgozói ezeket az igényeket nem nézik jó szemmel. S amikor ellenkezésre, esetleg kérdőre vonásra kerül sor, készen áll a védekezés: a vállalat tervteljesítése függ a megfelelő létszámtól. Érvnek ez legtöbbnyi- re elegendő. A vállalat tovább ügyeskedik. Bátorítja, hívja a kezdő szakembereket, az egyetemekről kikerülő mérnököket, a felszabaduló szakmunkásokat. A fiatalokat vonzza a magasabb kereset és mennek. »Egy fél évig alig kerestem« — nyugtatják meg magukat. És sem ők, sem azok, akik »rájuk ígértek«, nem gondolnak arra, hogy országosan kötelező érvényű az egységes félévi kezdőkereset, hisz célja, hogy a fiatal szakmunkások megismerkedjenek az üzemmel, termelési gyakorlatot szerezzenek. A pálya elején levő fiatalokat elkapatják, s később, ha igényeiket nem tudják elég gyorsan kielégíteni, »el nem ismert«, »meg nem értett« emberek válnak belőlük, akik gátlástalanul vándorolnak, és csak a forintokat nézik. Honnan veszi a vállalat az ígért gyors anyagi juttatásokhoz, pótlékokhoz a pénzt? Többnyire az igazgatói alapból s a minisztériumok által engedélyezett béralaptartalékból. Mindezt természetesen a becsületes, régi szakmunkásokat, a gyárhoz hű dolgozókat károsítja. Hisz az igazgatói alap a jó, a termelésben, élen járó dolgozók jutalmazási alapja, a bértartalék felhasználására pedig elsősorban a törzsgárda tagjai szereztek erkölcsi jogot. Okkal keseredik el egy-egy öt-hat évet azonos helyen töltő munkás, amikor nem is ritkán az új ember, a begyakor- latlan viszi haza a több pénzt. Ilyen körülmények között érthető az a gondolkodásmód: »Ha itt nem becsülnek annyira, mint egy idegent, elmegyek, majd a másik gyárban engem is többre tartanak.« Ezt a hangulatot táplálják aztán a visz- szajáró barátok, akiket elcsaltak, és a hencegők is..; Hencegő, így nevezhetjük — mert az ígéretek gyakran ígéretek maradnak —, s a visszajáró ezt nem meri elmondani. A vállalat általában az első ellenőrzésnél megtorpan a törvénytelen vagy kifogásolható »pótlékok« kifizetésének következményei előtt. És a munkás új környezetben, talaját veszítve kisebb szociális juttatásokkal és alacsonyabb bérrel kénytelen beérni. Panaszra pedig sehová sem mehet, hisz »saját magának kereste a bajt«. Igaza van annak az igazgatónak, _ aki rendszabályokat sürget. De nemcsak a gyakorta munkahelyet változtatók, az önkényes kilépők, hanem a munkaerő-csábítók ellen is S emellett legalább annyira fontos a társadalmi szervek, az üzemi párt- és szakszervezetek nevelőmunkája, a »vándormadarak« megbélyegzése, a becsületes munkás nagyobb anyagi és erkölcsi elismerése is. Dolecskó Kornélia NAGY LECKE VOLT EZ AZ ÉV Ismét a csurgói Búzakalász gondjairól MIKOR ÉBRED FÖL A FELELŐSSÉG? — ezt a . kér dést vetettük fel július 12-- számunkban, amikor a csurgói Búzakalász gondjaival, nehézségeivel foglalkoztunk. És most, csaknem fél év múltán sajnos, ugyanezt kell kérdeznünk A termelőszövetkezet közössége szorongással tekint a zárszámadás elé. A jelek ugyanis arra mutatnak, hogy nemigen lesz osztalék, a kiadott előlegeknél nem lehet több á munkaegység értéke. Ez a szomorú tény bántja, elkeseríti az embereket, különösen azokat, akik nem harminc munkaegységet szereztek az idén. A tagságnak ez a kis hányada tudja, hogy a többiek mulasztása főként őket sújtja! 1962-ben 41 forintot fizettek munkaegységenként. Tavaly 602 000 forint mérleghiányuk volt, ez az összeg valószínűleg 200 000 forinttal emelkedik az idén. Tehát nemhogy javult volna a helyzet, inkább tovább romlott. A tagok többségének mulasztása, hanyagsága, valamint a munkaerőhiány juttatta ide a gazdaságot- A Búzakalász már most úgy vásárolja a szálas takarmányt, előreláthatólag három és fél vagon szénát kell venniük. Nincs talán rétje a szövetkezetnek? De van! Csakhogy a 321 holdból alig száz holdat kaszáltak le! A többi ott maradt, kárba veszett. Nem volna most gondja a szövetkezetnek, s csökkentené a mérleghiányt, ha legalább egyszer betakarítottak volna minden takarmányt. A MUNKAEGYSÉG-TAB- LÄZAT alapján kimutatható, kik a felelősek azért, hogy a mérleghiány mintegy 800 000 forintra nő az idén ebben a gazdaságban, amely két éve még a legjobbak közé tartóDecember 20-án, aranyvasárnap is vásárolhat a felsorolt frnsz-i ruházati, vas- és műszaki, kultúrcikk,- könyv- és a leértékelt áruk boltjaiban Böhönye Kaposvár Csurgó Lengyeltóti Marcali Tab Barcs Nagyatád Balatonboglár Balatonlelle Fonyód Siófok Igái Kadarkút Nagybajom Homokszentgyörgy Babócsa Segesd B.mária-fürdő Somogyszob A szövetkezeti tagok év végén vásárlási visszatérítést kapnak. zott a járásban. Nem kívánunk most ismét arról a számottevő mennyiségű termésről beszélni, amely más községekbe került el innen azért, mert nem akadt a Búzakalászban vállalkozó, aki az adott feladatot elvégezze. De mennyivel több lehetne most az osztalék, ha a munkát akkor becsülettel ellátják, és a termény itt marad a szövetkezetben. De nemcsak a munkaerő- hiány az eredménytelenség oka. Más bajok is gátolták a munkát. Hosszú ideig nem volt mezőgazdászuk. Az új vezetőségnek ígért támogatás — hogy összefognak, egy emberként dolgoznak a hibák megszüntetéséért — elmaradt. A brigádvezetők nem úgy segítettek, nem úgy végezték munkájukat, mint várni lehetett volna. Év közben is voltak személycserék. Mind többen vannak a szövetkezetben olyanok, akik jól látják: ez a helyzet tarthatatlan. A kivezető utat most kell megkeresni. December elsejével egy jól képzett agronómus — Czóbel Béla — került a szövetkezethez. Most ismerkedik a területtel, az emberekkel, a gondokkal. A vezetők sokat tanácskoznak, töprengenek, hogyan kerülhetnének ki a hullámvölgyből. De ez nem csupán az ő kötelességük. Feladata ez minden alsoki parasztembernek, akit aggodalommal tölt el a helyzet. Mert nem törvényszerű ez, ami a Búzakalásszal történt. Minden bizonnyal itt is vannak olyanok, akik szíwel-lé- lekkel dolgoznak a közösért, támogatják a vezetést. Meg kell keresni ezeket az embereket. Ez az első lépés a rendteremtés útján. HA EGYSÉGES A VEZETÉS, ha céltudatosan és töretlenül munkálkodnak terveik megvalósításán, akkor könnyebb megfegyelmezni a munkakerülőket, nem lesznek kapálatlan rendek, nem kell idegent hívni a burgonyaszedéshez, és kazalba kerül a széna. Itt az ideje, hogy a Búzakalász tagjai felelősséggel megvitassák: hogyan, milyen eszközökkel segíthetnek magukon. Vörös Márta Kétszáz játékterv A játékgyártásról és az OKISZ-nak a politechnikai játékok tervezésére meghirdetett nyilvános pályázatára beérkezett 200 ötlet közül negyven pályaművet tartanak sorozatgyártásra alkalmasnak és huszonnyolcat összesen 70 000 forint pályadíjban részesítettek. A háromlépcsős rakétától a sálszövő kistakács elnevezésű játékig sok érdekes pályaművet küldtek be. A legtöbb közülük a kor szellemének megfelelő elektromos és elektronikus játék.
