Somogyi Néplap, 1964. december (21. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-18 / 296. szám

Péntek, 1964. december 18. 3 SOMOGYI NÉPLAT Vélemény nélkül? Porrogszentkirályon egyszerre nyújtotta be lemondását az összes brigádvezető. Ebben foglalhatnám össze a lemondás okát nem értettek egyet javadalmazási rendszerükkel, s ilyen föltételekkel nem vállalják tovább ezt a tisztséget. Okvetlenül szólni kell azokról a körülményekről, melyeK közrejátszottak abban, hogy a brigádvezetők távozni akarnak. Egy közgyűlési határozat alapján igen sok munkafolya­mat bérezésének formája a részes művelés. Ez a magyará­zata annak, hogy bár az egy tagra jutó jövedelem elég nagy, a munkaegység értéke alacsony. Az idén például körülbelül húsz forintot fog érni a munkaegység, a részesként kiadott termények értéke munkaegységenként szintén mintegy húsz forint. Ez a magyarázata annak, hogy az irányítók és a tagok bérezése között bizonyos feszültség keletkezett. A brigádve­zetőnek ugyanis — éki beosztásánál fogva nem tud részt venni a kétkezi munkában — csak húsz forintot ér egy munkaegység, viszont a részes művelést is végző tagoknak negyven forintot. Nyilvánvaló, hogy nem helyes ez így. A megyében már jó néhány szövetkezetben rájöttek arra, hogy a részes mű­velés nem a legigazságosabb formája a javak elosztásának. Porrogszentkirályon a tagok ezt a módszert választották. Félreértés_ne «sek, nem hibaként említjük meg. A hiba az, hogy amikor elkészítették premizálási tervüket, ezt a ténye­zőt figyelmen kívül hagyták. Olyan javadalmazási rendszert fogadtak el, ami alapjában véve nem premizálja a vezetőket. Ügy állapodtak meg, hogy az egy tagra jutó átlagos prémiu­mot megkapják a vezetők is terményben, de ezt az értéket levonják munkaegységeikből. Az sértette és késztette lemon­dásra a brigádvezetőket — Csók Jánost, Csók Istvánt, Janko- vics Ferencet, Varga Jánost, Ritecz Józsefet —, hogy olyan határozatot is hozott a közgyűlés, hogy például a kimért ré­tet nekik is éppúgy le kell kaszálniuk, mint a tagoknak. Meg is kapták a harmadrészt, ugyanúgy, mint a tagok, csakhogy a széna ellenértékét a vezetők egységeiből levonták. Meglehetősen fonák javadalmazás! Hosszú idő óta fog­lalkoztatja ez a brigádvezetőket, sokat rágódtak, töprengtek rajta, végül mégis bejelentették lemondásukat. Varga János, a szövetkezet elnöke a közelmúltban kibő­vített vezetőségi ülés elé. terjesztette a ' gazdaság premizálási javaslatát. Részletesen foglalkozott azzal a nagy gonddal, mely a brigádvezetők lemondásával szakadt a nyakukba. El­mondta azt is, hogyan hidalhatnák át a bajokat. De a javas­lat, az előterjesztés válaszol atlanul maradt: nem akadt a ve­zetőség tagjai között senki sem (mintegy harmincán voltak), aki a javaslat mellett vagy ellen állást foglalt volna. így határozat hiányában kénytelenek voltak elnapolni a közgyű­lést, és egy későbbi alkalommal ismét össze kell hívni a ve­zetőséget. Elgondolkodtató ez a véleménynél'küliség. Nem enyhíti a gondokat, ha egy problémát a megoldás helyett elnyújtanak. Vörös Márta Szülők akadémiája a Munkácsy Gimnáziumban Érdekesnek ígérkező elő­adássorozatot indít a kaposvá­ri Munkácsy Mihály Általános Gimnázium szülői munkakö­zössége. A témák között or­vosi és az ifjúság nevelésével kapcsolatos előadások szere­pelnek. B. Major Piroska, a megyei tanács művelődésügyi osztályának középiskolai elő­adója az érettségizett tanulók továbbtanulási és elhelyezke­dési lehetőségeit ismerteti; Lóczi István igazgató egy másik előadáson az új érettsé­gi vizsgaszabályzat követelmé­nyeiről és a vizsgák tapaszta­latairól beszél a szülőknek; dr. Szirmay Endre, a Felső- kú Tanítóképző Intézet tanára ifjúságunk példaképeiről tart előadást; dr. Rámpái Ernő nő­gyógyász főorvos pedig a szü­lőket foglalkoztató orvosi kér­désekről tájékoztatja az aka­démia részvevőit. Negyven év a pult mögött Százhuszonhét bizományost lát el könyvekkel Nádas Jó­zsef, a földművesszövetkezet faluellátó könyvesboltjának vezetője. Munkájáról a napok­ban emlékeztek meg a kapos­vári fmsz termelési tanácsko­zásán. Nádas József negyven éve dolgozik a pult mögött. Ti­zenöt éves korában jegyezte el magát a kereskedő szak­mával egy kaposvári vas­kereskedőnél. Ott 1944-ig dolgozott. A felszabadulás után a Vas-műszaki Nagykereske­delmi Vállalathoz került, majd 1951-ben az fmsz alkalmazott­ja lett. Nádas József négy éve vezeti a faluellátó könyvesbol­tot, sokat tanult, olvasott. 1960 óta hatszázezer forintról több mint egymillió forintra emelte a bolt forgalmát. Négy évtizedes becsületes munkájáért Nádas Józsefet egyhavi fizetéssel jutalmazta a földművesszövetkezet. Tapasztalatcsere is egyben Látogatás az üzemi párttitkárok tanfolyamán Balatonföldváron az üzemi párttitkárok tanfolyamára igyekszünk. A reflektorfény­ben egyszer csak feltűnik egy nagy, kivilágított épület. Meg­állunk. Bentről zongoraszó hallatszik ki. Bemegyünk. Egy férfi fülbemászó operettslágert énekel. A nagyteremben, ame­lyet üvegfal választ el a folyo­sótól, sokan ülnek, s élvezet­tel hallgatják az énekest. A folyosón egy feketébe öl­tözött férfi és egy sötét ruhát viselő nő álldogál. Amikor az énekes kijön, bemegy a másik férfi. Egy hang bejelenti: »Do­rn ahidi László, az Operaház tagja következik.« Kezet fogok a bentről kijött férfival. — Göndöcs József vagyok, az Operaház tagja — mutatko­zik be. Nem tévedtünk el? — vil­lant át bennem a gondolat. Ám a következő pillanatban megnyugszom. A teremben több kaposvári ismerős arca bukkan fel. — Mi ajóndékműsort adtunk a tanfolyam hallgatói számára — mondja Göndöcs József Raskó Magdára és ifjú Puskás Sándor zongoristára mutatva. — Operával kezdtük, aztán operettel folytattuk a műsort. Azt mondták nekünk, ide könnyű műsor kell, mert a hallgatóknak szükségük van a kikapcsolód ásra. Ax egyhetes tanfolyam te­matikájának megtekintése után teljesen egyetértek a mű­vésszel. »Pártszervek, tömeg­szervezetek, gazdasági vezetők feladatai az üzem belső tarta­lékainak feltárásában«; »Mun­kaerő-gazdálkodás és a szak­munkásképzés helyzete« — ilyen címek olvashatók a prog­ramban. A hallgatóknak való­ban szükségük van a pihenés­re, a szórakozásra az egész napi fárasztó munka után. Az első nap délelőttjén a párt ve­zető szerepével, a pártegység­gel és a pártépítéssel .foglal­kozott Dómján Sándor, a me­gyei pártbizottság előadója (ezt az előadást a párttitkárok az instruktorokkal együtt hall­gatták meg). Délután négy órán át vitatkoztak ezekről a kérdésekről. Senki sem sajnál­ta az időt erre. Merket Lajos, a kaposvári fűtőház párttitká­ra, Kardos Gyula, az AKÖV csúcsvezetőségének titkára, Czink Jenőné, a ruhaüzem alapszervezetének vezetőségi tagja, Bene Nándor, a TRANSZVILL párttitkára, va­lamint Hencz Pál, a Kaposvá­ri Gépállomás párttitkára — akikkel vacsora után beszélge­tünk — egyetértenek abban, hogy érdemes volt meghallgat­ni az előadást, részt venni a vitában. — A délutáni beszélgetés — mondja Merkei Lajos — nem­csak azért volt hasznos, mert fölfrissítette, rögzítette a dél­előtti előadás anyagát, hanem azért is, mert tanultunk egy­mástól. A vitában a legtöbb hallgató saját üzeméből veszi a példákat állításainak bizo­nyítására. Ezek a példák rend­kívül érdekesek, tanulságosak. Nemcsak azt tudja meg belő­lük az ember, hogy hogyan nem szabad, hanem azt is, ho­gyan kell jól dolgozni, hogyan kell helyesen értelmezni a párt politikáját. A délutáni beszélgetésen például sok szó esett a pártegységről. Akadtak, akik azt mondták, hogy náluk egyes párttagok között szemé­lyi ellentét van, tehát az alap­szervezetben — úgymond — nincs meg a pártegység. Az­után tisztáztuk, hogy a sze­mélyi ellentét nem a pártegy­ségen ejt csorbát. A pártegység elvi és politikai, szervezeti és cselekvési egységet jelent. A többiek is hangsúlyozzák: hasznos a vita, mert tapaszta­latcserére ad módot. — Mi újat nem akarunk ad­ni ezen az egyhetes tanfolya­mon — kapcsolódik a beszél­getésbe Szikszai László, a me­gyei pártbizottság ipari osztá­lyának főelőadója. Az itt föl­vetett kérdéseket az elvtársak ismerik. Ezeket szeretnénk most egy kicsit fölfrissíteni, egy-két témában jobban elmé­lyülni, s néhány gyakran vita­tott problémát jól meg aka­runk világítani. Vajon otthon, a gyárban, az üzemben hasznosítják-e az itt hallottakat a párttitkárok, a pártvezetőségi tagok? — Igen — mondja Hencz Pál. — Egy-két évvel ezelőtt részt vettem egy hasonló tan­folyamon. Sohasem készítet­tem pontos számvetést arról, hogy mikor, mit, hol hasznosí­tottam a hallottakból. Egy azonban bizonyos: a tanfolya­mon szerzett ismeretek birto­kában mindig határozottan tudtam állást foglalni az élet­ben, a munka közben felme­rült vitás kérdésekkel kapcso­latban. Szegedi Nándor Pótolják a kiesést a TRANSZVILL kaposvári gyárában A TRANSZVILL kaposvári gyárában az utóbbi esztendők­ben gyakorlattá vált az év vé­gi hajrá. Ezt nem szervezetlen­ség, hanyagság, hanem a gya­kori anyaghiány okozta. A gyár dolgozói remélték, hogy az idén idejében megkapják a termeléshez szükséges kellé­keket. Sajnos, csalódtak. Év közben többször is megesett, hogy fontos anyagokat nem tudtak beszerezni. Emiatt ki­esés keletkezett. A lemaradást a harmadik negyedév végéig sikerült pó­tolniuk. A negyedik negyed­évben azonban ismét anyag­hiány akadályozta a munkát. A gyár nem kapta meg a di­namóhuzalt, a nagy átmérőjű csöveket, a porcelánt, nem küldték le a motorokat. Ez októberben és novemberben több mint ötmillió forint ki­esést okozott. A gyár vezetői és dolgozói ennek ellenére sem mondtak le idei feladatuk végrehajtá­sáról. Átcsoportosításokkal, a munkaidő jobb kihasználásá­val próbálják növelni a ter­melést. Cikkenkénti tervét az üzem már nem tudja teljesíte­ni, megvan azonban a remény arra, hogy a tervezett teljes termelési értéket eléri. Ez azt jelenti, hogy azokból a termé­kekből, amelyekhez van anyag, a tervezettnél többet, amelyek­hez nincs, azokból a tervezett­nél kevesebbet gyártanak. Négykerekű „betegek*' Hétszáz „nagyműtét“ — Bővítésre vár az autókarosszéria-részleg AZ UDVAR a csarnok. A hóiéi patakokban csörgedezik. A dagadó sárban tíz négykere­kű «-beteg« áll: Moszkvicsok, Trabantok, Warszayák és Ope­lek. Néhányat _a föiismeírhetet- lenségig elcsúfítottak. Színhely: a Kaposvári Vas­ipari és Műszaki Ktsz karosszé­ria-részlege. Az autóknak ezt a »kórházát« néhány évtizede egy jónevű kisiparos létesítet­Legkedvesebb a gyermek, legszebb ajándék a játék! Külföldi babák 155,—Ft-tól 230,—Ft-ig Újdonság! Gokart és holdautó 130,—Ft-tól 180,—Ft-ig Lánctalpas traktor 170,— Ft-tól 180,— Ft-ig Társasjátékok 10,—Ft-tól 52,—Ft-ig Bő választék különféle babák­ban, lendkerekes és elemes autókban, több száz játékban. Nagy karácsonyi játékvásár a Somogy megyei Iparcikk* kiskereskedelmi V. kaposvári, barcsi, nagyatádi, siófoki és fonyódi játékboltjai­ban! (45625) te. Megtette ez is, hiszen ak­kor még mindössze háromszáz kocsi szaladgált Somogy útjain. De ma? A roncsok között nézelődünk. Egyik kocsinak az eleje, a má­siknak a teteje hiányzik. — Mi lesz ezekből? — Kocsi. Méghozzá olyan, hogy bárki megnézheti. —És hol? — Ott hátul, a kócerájban. A KÖCERÄJ is kicsi. Éppen hogy csak be lehet menni. Ti­zenkét roncsot pofoznak a sze­relők. A főnököt keresem, de a nagy csörömpölésben nehéz szót érteni. Egy olajos arcú ta­nuló hosszas jelbeszéd után odavezet hozzá. A főnök egy félig kipofozott roncs elejében tanyázik. Elősizor csak a lábát látom. — Kocsiügy? — kérdezi. Intek, hogy nem. — Akkor rendben — mond­ja és kimászik. Kint az udvaron kisebb hangerővel is megértjük egy­mást. Láttam a javítási statisz­tikát, hallottam, hogy az idén 734 »nagyműtétet« végeztek. A szakemberek dicsérik a mun­kát. Ilyeneket mondtak: — Érthetetlen, hogy ilyen körülmények között hogyan tudják ezt a tempót tartani. Ä »nagyműtétes« kocsik negyven százaléka állami, a többi magánosoké. Jönnének Tolnából, Baranyából, de még Zalából is. A jó munkának hí­re van. Csakhogy... s most egyszerre ideges lesz a főnök, Blokádügy Ladon Lation, a patika előtti ka­nyarban megfeneklik a gép­kocsi. A gyógyszerszállítmá- nyokat kézben hordják fel a templom elöl, s a mentő sem képes megközelíteni az orvosi rendelőt. Ezen a tengely­akasztó sártengeren bukdá­csol keresztül az iskolába na­ponta kétszázhúsz gyerek. A feneketlen sár okozói az erdészet nehéz erőgépei. Más útjuk nincs. Azaz lenne: a Zrínyi Tsz udvarán keresz­tül, de azt a tsz lezárta. Hogy miért? Érdeklődésünkre a tsz egyik vezetője azt vála­szolta, hogy az udvar az ő te­rületük: ott a dohánypajta meg a gépjavító, nem szeret­nék, ha valami eltűnne... Ha a jelenlegi utat a ne­héz járművektől mentesítenék, az erdészet karbantartaná. S ennek nincs más akadálya, mint a helyi termelőszövetke­zet. Merthogy az udvar az ő területük... A tanácstól megtudtuk: csak részben.. Az udvar óvoda melletti szakasza a községi tanácsé, a kijárati rész a tsz-é. Régebben, ami­kor ez a terület gépállomás volt, minden erőgép az udva­ron járt keresztül. A nem is mai keletű vita, huzakodás egy félszáz méternyi terület miatt folyik. Nemrégen az érdekeltek — a tanács, az erdészet, a gyógyszertár, az iskola veze­tői és az orvos — megegyez­tek a tsz elnökével, hogy el­távolítják a tsz-udvar »blo­kádját«, és átengedik az ud­varon az erőgépeket. Miért, miért nem, ez máig sem tör­tént meg. A köz érdeke azt követeli, hogy a tsz mielőbb akassza szegre makacs álláspontját. — we — — Megmondom őszintén, a szökés kerülget. Sorolja is mindjárt az oko­kat: — Igaz, hogy minden kocsi roncs, de mégiscsak érték. Bűn itt a sárban tartani. Még a frissen festett autókat sem vi­hetjük fedél alá, mert egy talp­alatnyi szabad hely sincs. Ha áprilisig felénk se riezne sen­ki, akkor is bőségesen lenne munkánk. És az utolsó érv: — Az a legnehezebb, hogy naponta hússzor is ezt kell mondanom: sajnálom, kérem, de nem vállalhatjuk. A ktsz már évekkel ezelőtt számolt azzal, hogy fejleszteni kell a karosszéria-részleget. Fias István részlegvezető isme­ri a kudarc történetét. Igaza van, amikor ezt mondja: — Jó dolog a tervszerűség, de ha a fejlődést akadályozza, akkor már bürokratizmus . .. AZ TÖRTÉNT ugyanis, hogy a ktsz megvásárolta az új ka­rosszéria-üzem építéséhez szükséges telket az Achim András utcában. Később kide­rült, hogy a városrendezési terv szerint ezen a területen szövetkezeti szol eáltató kom­binátot kell létesíteni. A terv el is készült, megvalósítása azonban még bizonytalan. A leendő kombinát többi tulaj­donosa még a telket sem vásá­rolta meg. Önálló építkezésbe pedig senki sem kezdhet. A fölöttes szervek segítségé­re volna szükség. Számok bizo- nyítiák: bőségesen megtérülő befektetés lenne e"gy korszerű üzem építése. Németh Sándor Leltároznak az üzemekben A megyei tanács pénzügyi osztályának vállalati pénzgaz­dálkodási csoportja október 19-én felhívta a vállalatok fi­gyelmét arra, hogy az év végi leltározásokat idejében és pon­tosan végezzék el, s útmutatást adott a felelősségteljes munka lebonyolítására. Az útmutató kiemelte, hogy a leltározást a vállalatok ala­posan készítsék elő, csinálja­nak ütemtervet, jelöljék ki a leltározási körzeteket, alakít­sák meg a leltározó és az el­lenőrző brigádokat. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a lel­tározó brigádokba osszanak be olyan műszakiakat, akik isme­rik a különféle szerszámokat, anyagokat. A vállalatok november 20-án megkezdték az állóeszközök fölmérését. A vállalati pénz­gazdálkodási csoport dolgozói több üzemben ellenőrizték a leltározást, s megállapították, hogy a vállalatok vezetői azt jól előkészítették. Ütemterv szerint dolgoznak, alapos, pon­tos munkát végeznek. A pénz­gazdálkodási csoport vezetőjé­nek véleménye szerint, ha az üwmek a többi vállalati va­gyont is ilyen lelkiismeretesen veszik számba, akkor a mér­legbe megbízható adatok ke­rülnek. A marcali nyolcadikosok neveléséről (Tudósítónktól.) A héten tartotta meg decem­beri ülését a Marcali Általá­nos Iskola egyik szülői mun­kaközösségének választmánya. A két nyolcadik osztály fő­nöke — Nagy Mária és Be­rede Imre — beszámolt a ta­nulók fejlődéséről. A nevelők példákkal szemléltették, ho­gyan sikerült a különböző osztályokból, községekből ösz- szevetődött, széthúzó gyermek­társaságból a negyedik évre viszonylag fejlett, egymásért felelősséget érző közösséget kovácsolniuk. A szülők képet kaphattak a nyolcadik osztá­lyok politikai tájékozottságá­ról, világnézetének alakulásá­ról, tanulmányi fegyelméről, és meggyőződhettek az osz­tályfőnökök sokszínű, nagy türelmet igénylő tevékenységé­iről.

Next

/
Thumbnails
Contents