Somogyi Néplap, 1964. november (21. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-18 / 270. szám
Szerda, 1964. november 18. 3 SOMOGYI NÉPLAP Betakarításkor Balatonszabadiban Az összefogás jutalma FAKADT, ÄTFÄZOTT EMBEREKKEL beszélgettem Balatonszabadiban, amint éppen abbahagyták az aznapi munkát. Kezük olajos vagy földes volt, aszerint, hogy mit dolgoztak. Az alkony ködöt hozott, a csípős levegő pirosra festette az arcokat. Hazafelé tartottak, keveset beszéltek, reményteli gondolatokat vittek magukkal. Fáradtság árulkodott mozgásukból, rövidre fogott mondataikból. A fáradságot önként vállalták, úgy, ahogy az csak a feladatukat megértő, eredményeket akaró emberekből fakadhat. A novemberi nap hidegéből, erőfeszítéseiből: a betakarításból vállalták a rájuk eső részt... Erdős Imre feltolta homlokáról a poros sapkát, összedörzsölte tenyerét, és végignézett az úton. — Előszedték a hóekét, azzal tisztították meg az utat a sártól, hogy könnyebben járhassanak rajta a gépek. Mi, traktorosok tudjuk, mit jelent az, ha rossz az út. Sok a hordásra váró termény... — Maga is szállít? — Nem. November elején szálltam le a körmös traktorról, azóta itt is, ott is segítek. — Most mit dolgozik? — A cukorrépabehordásban segédkezem. Azelőtt répát tisztítottam. ötszázhatvan négyszögölet vállaltam, megmunkáltam, ki is szedtem. Aztán ott van a kukoricarészem is, két hold, fele kapás fele meg vegyszeres. Annyi a tennivalóm, és ki tudja, meddig tart a jó idő... A VONTATÓ PÓTKOCSIJÁN ketten ültek; egy nő és egy férfi. Az asszony bebugyolálta a fejét kendővel. Keze földes volt a répától, ruhája meleg, télies. Szálai József né nem tagja a November 7. Termelőszövetkezetnek, csak besegítő. Most férfimunkában bizonyította, hogy az ő erejére is számíthat a szövetkezet. Répát rakodott. — Két forduló felpakolásában segítettem. — Rendszeresen ilyen munkát végez? — Nem. Nálunk az a szokás, hogy azt a növényt, amelyet mi termeltünk, segítünk behordani is. Ki-ki rakodást vállal, amíg a neki kimért területről be nem kerül a termény. Ezért persze külön egységet kapunk. így hamar megüresedik a föld. Akiét nem győzi a gép az állomásra hordani, azét fogatok szállítják le a tábláról. A pótkocsi másik utasa idős, kabátba bugyolált ember: Tibrik János, a szövetkezet egyik éjjeliőre. Közel jár a hetvenedik évéhez. — Délelőtt tíz órára kialszom magam, aztán megyek a közösbe, a mezőre. — Nem fárasztja a két műszak? — Megszoktam ... Piros arcú, erős ember Molnár János traktoros. Miután gépével abbahagyta a talajmunkát, a behordásban vesz részt mindennap. Reggel fél hétkor indul, naponta négyet fordul répával a siójuti vasútállomásra. — A nagy sárból két géppel vontattuk ki a harmadikat... Pocsék idő volt. Csak most kedvezne még egy kicsit, akkor mindennel végeznénk. — Melyik könnyebb: a szállítás vagy a szántás? — A szállítás. Tíz óra egy műszaknorma, ezt könnyebb teljesíteni. És változatosabb is a szántásnál. Igaz, a közúton jobban kell ügyelni, mint a mezőn ... De hát mindkettőt idejében el kell végezni, mert máskülönben nem várhatunk eredményt. EZÉRT FOGNAK ÖSSZE a balatonszabadiak, s a nagy összetartás és igyekezet láttán joggal mondhatta és mondhatja ma is Valter Imre tsz-elnök: — Csak a legjobb véleménynyel lehetek a szabadiakról. Fiatal ugyan kevés van, de az idősebbje becsületesen helytáll, akármilyen is az idő. A talaj-előkészítéssel végeztek a vetésre szánt területen, Pénz a padló alatt Furcsa leletre bukkant konyhájában egy zengővárkonyi termelőszövetkezeti tag: Kurucz János. A földes padlöjú helyiséget le akarták betonozni, és evégett csákánnyal feltörték a tapasztott padlót. Három ujjnyi mélyen, kövekkel körülrakva, egy cserépedényt találtak, amely pénzzel volt tele, mégpedig — mint nagy csalódásukra kiderült — pengősökkel. Összesen háromszáznégy, 1926-ban és 1927-ben vert egy pengős került elő a padló alól. A pengősök ezüstből készültek. Kuruczék 480 forintot kapnak kilójáért. * * * Debrecenben csatornaépítés közben a város főutcáján évszázadokkal ezelőtt készített ezüst tallérok kerültek felszínre. Tölgyfa- rönkök alatt, egykori hídfeljárónál rejtették el bőrzacskóban a mintegy másfél ezer ezüst tallért. ITT A MIKULÁS! JÁTÉKOT a Somogy megyei Iparcikk-kiskereskedelmi Vállalat szaküzleteiben vásároljon! Bel- és külföldi játékok nagy Vulasztékban. (45301' su a termény is gyorsan fogy a határból. Nem lankad az igyekezet akkor sem, ha néha csípős hidegben dolgoznak is az emberek. A járási tanácson hallottuk, hogy az idei gazdálkodás eredményével a November 7. Tsz nagyot lép előre. Idei jövedelmük messze felülmúlja a tavalyit: ezt mutatják a legutóbbi fölmérés adatai. Ez lesz tehát a szorgalmas szövetkezeti gazdák jutalma az összefogásért, a lelkesedésért. Érdemes, gyümölcsöző az egész évi, de főként a mostani fáradozás, hiszen a megtermelt javak gondos összegyűjtéséről van szó. Hernesz Ferenc Rét- és legelőjavitás ötven hold rétet és legelőt javítanak meg a felsőmocsoládi Ady Endre Tsz- bcn. Egy-egy holdra 160 mázsa istállótrágyát hordanak ki. Kardos Pál takar- mányos az összegyűlt trágyát mindennap kiviszi a legelőre. £ Ha a példát megszívlelik... J ártomban-keltemiben gyakran tapasztalom, hogy mind többet foglalkoztatja a falusi embereket az elöregedés gondja. Az, hogy évről évre fogyogatnak a munkabíró emberek, s helyükbe csaik nagyon kevés fiatal lép. Indokolt az aggódó szó, a homlokráncolás, és sokszor arra gondolok, talán többet kellene ezzel törődnünk. A háromfai Bencsik Józseffel beszélgettem. Sok minden eszembe jutott, míg ott ültünk a kis szobában, és hallgattam ennek a hetvenéves, hófehér bajuszú parasztembernek szavait. Kötény volt előtte — ez elmaradhatatlan ruhadarabja. A nagy szövetkezetben. 6 a növénytermesztés legöregebb dolgozója. Ha ott élnék, arra tanítanám a fiatalokat, hogy róla vegyenek példát. Mert lehet tőle tanulni. Nem volt könnyebb az élete, mint az átlagparaszembemek. A beszélgetés közben többször visszakanyarodott ahhoz a harminchét hónaphoz, amit az első világháborúban a fronton töltött. Kitörölhetetlen nyomokat hagyott az életében, éppúgy, mint az a nagycsütörtök, mikor onnan a dombról megindult a támadás ... A második világégés nem kerülte ki Háromfát sem. A falu akkor népte- len volt, de nem akadt hatalom, ami arra kényszerít- hette volna Bencsik Józsefet, hogy elhagyja házát, jószágait. Kemény munkával teremtette meg kis gazdaságát, érthető, hogy ragaszkodott hozzá. Amiért megszenved az ember, annak mindig nagyobb a becsülete. Ez lenne az első, amit meg lehetne tanulni a fehér bajuszú öreg- tói. Azt mondtam az előbb, hogy ő a legöregebb dolgozó a növénytermesztésben. Mégis szinte mindennap jelentkezik munkáért. Felesége így mondta; »-Ezt? Meg sem lehetne kötözni! Talán belebetegedne. Minden reggel csak megy. Ha vasárnap történetesen nincs munka, szinte nem találja a helyét.. .« Képet mutatnak. Nyitott ingben a kombájnszalmát kazalozza. De kaszált is, trágyát terített, részt vett a napraforgó betakarításában, sőt zsákolt is a górénál. Nem hosszú ideig, egy-két napig, de csinálta. Pedig nem hajtja senki, s ha nem jelentkezne, nem kérnék tőle számon, hol maradt. Mégis szorgalommal, öreges derűvel végzi mindig a soron következő munkát. Mert ezt szokta meg. Amolyan belső kényszer ez. S ha az évek elszaladtak is, kötelesség tudata nem lankadt. Ez a második példa, amiben ha követné őt és a hozzá hasonló öregeket sok fiatal, akikor ritkábban lehetne hallani: »Mi lesz itt egy-két év múlva, ha mi végleg kiöregszünk?!« És példás a szerénysége is. A kapálást, igaz, már nemiben bírja, de a burgonyaszedésnél ott volt. Mondja, mikor szóltak neki este, hogy másnap menjen el a prémiumburgonyáért, úgy értette, 78 kilót kap. így készült hát. Az osztáskor derült ki, hogy elértette a számot — 178 kiló krumpli jár neki. Meglepődött és örült. Más talán a 78 kiló hallatán vitázni, veszekedni kezd, hogy ez vagy amaz miért kapott többet. Bencsik József nem kérdezte meg, hogy jól hallotta-e a számot, nem firtatta, hogy a szomszéd mennyit kap — és kétszer örült... A negyedik példa: »282 egységem volt tavaly. Ezt úgy tudom, mint a mai napot« — mondta, de hogy az idén mennyi van, erre nem tudott válaszolni. Bizonyos benne, hogy amit megtesz, jóváírták neki, ezért nem érdeklődik. Hányszor találkozhatni olyannal, aki el sem kezű semmit addig, míg meg nem tudja, mit fizetnek érte, s ha keveselü a keresetet, megesik, hogy el sem végzi a munkát. Félreértés ne essék, nem helytelenítem, ha valaki tudni akarja, miért dolgozik. Nem! Inkább arról van szó, hogy minden munkát el kell végezni, a jól meg a kevésbé jól kifizetődőt is. S ha ezt úgy értené, érezné mindenki, mint Bencsik József, akkor, azt hiszem, kevesebb gond volna a falun. Ha ott élnék, arra tanítanám a fiatalokat, hogy róla és a hozzá hasonlókról vegyenek példát. Mert tanulni lelhet tőlük, s ha példájukat csak egy kicsit is megszívlelik, már tettek valamit azért, hogy kevesebb legyen az aggódó szó, ritkábban hangozzék el a kérdés: »Mi lesz, ha a mi kezünk végleg nem bírja el a kaszát?! Felszabadulási pályázat a íonyódi gimnáziumban Vörös Márta^ Két ira hosszat vacognak... Nem gazdaságos a légfűtés — Szépséghibák egy új művelődési házban (Tudósítónktól.) Felszabadulásunk 20. évfordulójának tiszteletére több művészeti ágban hirdetett pályázatot a fo- nyódi gimnázium tantestülete és KISZ-bizottsága. A tanulók verssel, novellával, falutörténeti monográfiával, képzőművészeti alkotásokkal, fényképekkel pályázhatnak. De ki-ki érdeklődési körének megfelelően faragással, kézimunkával és zeneművel is részt vehet a versenyen. A pályaműveknek a választott művészeti ág jellegének megfelelően az évfordulót kell méltatnia, a húsz év történetét, a szocializmus építésének egy-egy mozzanatát, a társadalom fejlődését, az emberi munkát kell ábrázoinia. A pályaműveket egy bizottság értéken, és 300, 200, illetve 100 forinttal jutalmazza. A díjnyertes képző- és népművészeti alkotásokat az iskola kiállításon fogja bemutatni. — Ha ezt látná egy tűzoltó, én kihúznám a gyufát... Az embernek szívdobogása támad, ha meglátja a kazánházba behordott százhatvan mázsa brikettet. De hová rakjam? A fa is kint ázik az udvaron — mondja keserűen Csákabonyi György. Kívülről modern, szép épület a lábodi új művelődési ház. De ha végigjárja valaki a szobákat és termeket, benéz a kazánházba, a padlásszobákba, és meghallgatja a művelődési ház vezetőjét, akkor valahogy így összegezi a vélen j- nyét: a külcsín szép, de a belbecs nem a legtölcéletesebb. Vadonatúj épület, tervmódosításokkal öt év alatt készült el, csaknem hárommillió forintért, augusztus 30-án avatták. Legnagyobb gondjuk a légfűtés. Nem gazdaságos a berendezés. — Hiába korszerű a légfűtés, jobb lett volna cserép- kályha. A nagytermet három- négyszáz forint értékű szénnel tudjuk befűteni. Ezért csatáro- zunk most a Moziüzemi Vállalattal. Elmondja, hogy volt a faluban egy mozi. Hatvan forint bért’ fizetett érte a vállalat. Szeptember 5-én átjöttek az új művelődési házba, a nagytermet is ők rendezték be. — Amit itt látni lehet, azt mind a Moziüzemi Vállalat vette. A székeket, a sötétítő függönyöket, a csillárokat, a vásznat. Két új vetítőgépet is hoztak, az egyik szélesvásznú. Csak szerződést nem kötöttünk, mert szeptember óta nem jöttek el Láb odra. A fűtést is a vállalatnak kellene biztosítania az előadások napján. Most nincs fűtés. Egypáran lézengenek csak a moziban, ők is vacognak két óra hosszat. A művelődési ház egész téli készlete 160 mázsa brikett. Ez a saját rendezvényeire éppen elég, nem vállalhatják a mozi fűtését. — És ha megegyeznek a Moziüzemi Vállalattal, ők hová rakják a szenet? — Széntárolót kell hogy építsenek. Mi csak jövőre építhetünk. A színpad alatti helyiségből falazunk _el egy részt. Felszólítást küldtek a Moziüzemi Vállalatnak, személyesen is keresték őket. Eddig még nem tudtak megegyezni. Gyorsan számolok: egy be- íűtés legkevesebb háromszáz forint, talán negyvenen jönnek a moziba (de ennyien esetleg a vasárnapi előadásra). Akkor is ráfizetés, ha nem számítom a személyzet munkabérét, a film- és gépköltséget. És még c«óutárolót is kell építeni. Nem csodálom, hogv p»m •----q Mozjüzerrú Válla> n^rT’-ö*-ni ezt so— "-lést... Egyre kevesebben járnak moziba Lábodon. Heti négy előadást tartanak, szerdán, szombaton egyet, vasárnap kettőt. — A műsorra is sokan panaszkodnak — mondja Csákabonyi György —, szaporodik a tv-készülékek száma a faluban, itt is van tv-szoba. És hiába van az az egyezmény, hogy a televízió csak fél év múlva tűzi műsorára a filmeket bemutató után. Mire egy új film Lábodra ér, éppen akkor mutatja be a televízió is. Három-négy ilyen találkozás volt az idén. Megnéztem a kazánházat. Hátborzongató arra gondolni, hogy milyen könnyen kigyulladhat a százhatvan mázsa brikett. Tán két méterre lehet a kazánajtókhoz, és a légfúvó alá is befolyik. A nagyterem szép, lejtős nézőtér, a hullámos mennyezet mögött bújtatott világítás. Az emeleten a vetítőszoba, most alakították át, a vadonatúj német vetítőgépek a nagyterem erkélyén állnak. — Ez a »lovagterem« — mutatja az egyik ferde mennyezetű szobát Csákabonyi György —, padlástér volt az eredeti tervek szerint, de beépítették. Majd kiállítást rendezünk itt. Lehet, hogy beállítunk egv pingpongasztalt. .. A ferde mennyezet néhol már megrepedt és belóg. Könnyen lehet, hogy leszakad a vakolás ... Megkérdeztem Szántó Józsefet, a Moziüzemi Vállalat vezetőjét. — Három hete Lábodon jártunk, de nem tudtunk megállapodni a tanáccsal. Elrontották azt a fűtőberendezést, az az igazság. Egyszerű vasvezeték, rengeteg hőveszteséget jelent, míg véglgfúvatják az oldaltermén. aztán be a terembe. Rövidesen kimegyünk Lábodra egv mérnökkel, és ha -meg lehet azt csinálni, hogy a kazántól közvetlenül a terembe fújják a meleg levegőt, akkor vállaljuk a fűtést és a tároló építését is. Egyébként — ezzel a berendezéssel — ráfizetés lenne. Az volt a baj, hogy van egy rendelkezés, amit nem tartanak meg soha sem. A mozis művelődési házak építése előtt a terveket meg kellene mutatni nekünk is, és megkérdezni, hogy szerintünk jó-e. Mi még egyetlenegy tervet sem láttunk. Ha építés közben észrevesszük, hogy nem lesz valami jó, akkor is hiába szólunk. Nem törődnek vele. Ez történt most Is. Közeleg a tél. Egyre kevesebben vállalkoznak majd a lábodiak közül arra, hogy végigvacogják a filmvetítést. Az átkötőcsatoma és a szerződés ügyében jó lenne minél hamarabb megegyezni. S. Nagy Gabriella