Somogyi Néplap, 1964. november (21. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-13 / 266. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Péntek, 1964. november 13. Fokozódó nyugtalanság Dél- Vietnamban HÁROM ELNÖKVÁLASZTÁS SZÁMOKBAN ÁLLAMOK AHOL A OTMOKRAÍA PÁRT OiJELOLTJE 6YŐZÓTT DEMOKRATA PARTI ELEKTOROK 4 %-OS ARANYA AZ ÖSSZES 1ELEKTORHOZ YISZONYÍTI/A Az UPI jelentése szerint dél- vietnam fővárosában a kor­mányalakítás óta egyre foko­zódik a nyugtalanság. A poli­tikai élet legújabb fejleménye, hogy szerdán este a saigoni diákság képviselői a kormány­hoz ultimátumot juttattak el: ebben azt követelték, hogy Tran Van Houng miniszterel­nök alakítsa át kormányát, különben, akár 24 órán belül, ugyanolyan tüntetések robban­nak ki, mint amelyek nguyen khann katonai rendszerének három hónapja végetvotettek. Az UPI szerint osztoznak ebben a nézetben a buddhista vezetők is. Hangsúlyozták, hogy szükség esetén csatlakoz­nak majd a diákmegmozdulá­sokhoz. A miniszterelnök csiítörtö- kön fogadta elődjét, Nguyen Khant. A megbeszélésekről nem szivárogtak ki részletek, de nyilvánvalónak tűnik, hogy a kormányfő biztosítani akar­ja magának a hadsereg támo­Couve de. Murville francia külügyminiszter Brüsszelből visszatért Párizsba, ahol csü­törtökön részt vett a minisz­tertanács ülésén. A »hatod­nak a »kennedy-fordulóval« kapcsolatos tárgyalásai most szakértői szinten folytatódnak, miután a külügyminiszterek hallgatólagos megegyezéssel kerülték a leglényegesebb kér­dést: a mezőgazdasági közös piac körüli vitát. A francia kormány nem vál­totta be fenyegetését, hogy nem tárgyal a »kennedy-for- dulóról« amíg a »hatok*, meg nem egyeznek a közös ter­ményárakban. Párizs rugalmas „taktikát alkalmazott, haladé­kot adott El innak, de nem von­ta vissza fenyegetéseit, Couve de Murville leszögezte, hogy a december 15-i határidő ér­vényben marad. A Nyugatné­met kormány megígérte, hogy addig ismerteti álláspontját, de nem titkolta, hogy a gabo­naárak egyesítésére csak 1965- 1966-ban kerülhet sor. A nagy összecsapás Párizs és Bonn között tehát előreláthatólag négy hét múlva kezdődik. A »kennedy-fordulóról« gatását újabb diáktüntetések esetére. Nguyen Khanh most a fegyveres erők főparancsno kte. Ezt a politikai nyugtalan­ságot csak tovább növelik a Dél-vietnami partizánok újabb sikerei. Az a fokozódó parti­zántevékenység, amely az amerikaiak-támogatta kor­mánycsapatoknak október má­sodik felében súlyos vesztesé­geket okozott, november első hetében folytatódott Saigon körül, körülbelül harminc ki­lométeres körzetben, számos támadásra került sor a kor­mánycsapatok ellen. Az elmúlt két nap folyamán a hazafias erők az ország középső részén lévő fennsíkon, valamint a parlamenti övezetekben négy nagyobbszabású támadást haj­tottak végre. Ezek során, a kormánycsapatok 35 katonáját megsemmisítették, 47-et meg­sebesítettek és nagymennyisé­gű fegyvert zsákmányoltak. (MTI) Brüsszelben folyó tárgyalá­soknak csak előkészítő jelle­gük van. Arról van szó, hogy a »hatok« november 16-ig állítsák össze azoknak az áruk­nak listáját, amelyekre nem vonatkozik a vámcsökkentés. Egyelőre csak az iparcikkek­éről folyik a vita, a mezőgazda- sági terményekről Francia- ország »egységes európai ár« hiányában nem hajlandó tár­gyalni. Az ipari termékek kö­zös »európai« listájának ösz- szeállítása nagy nehézségekbe ütközik, mivel mindegyik or­szág a saját érdekeit védi. A nyugat-németek alig egy tucat­nyi iparcikket akarnak ki­zárni a vámtarifa-csökkentés­ből. A franciák és az olaszok az ipari termékek mintegy 25-30 százalékát felölelő listát állí­tottak össze és azzal vádolják Bonnt, hogy. védtelenné akarja tenni kis-európát az amerikai mammutvállalatok konkur­enciájával szemben. A fran­cia és az olasz gépipar és kü­lönösen az autógyártás piac­nehézségekkel küzd, s a vá­mok kölcsönös csökkentése csak súlyosbítaná a helyzetet. (MTI) A Demokrata Párt előretörését ábrázolja térképünk, melyen az 1956-os, az 19ÍO-as és a közelmúlt­ban megtartott elnökválasztások eredményeit mutatjuk be. Ferdén vonalkázottan tűntettük fel az USA-t alkotó szövetségi államok közül mindazokat, ahol a Demokrata Párt jelöltje győzött a három elnökválasztás során. Az amerikai választási rendszer sajátos vonásai közé tartozik — mint ismeretes — hogy a választó- polgárok az elnököt közvetett mó­don az »elektor—okra szavazva választják meg. Az elnökválasztó elektorok közbeiktatása történel­mi hagyomány. Abból az időből származik, amikor még az USA- ban a közlekedési viszonyok rend­kívül fejletlenek voltak és a vá­lasztók a fővárosba küldött elek­tor útján képviseltették magukat, illetve szavazatukat. A térképek jobb alsó sarkában elhelyezett kördiagrammokon látható, hogy a Demokrata Párt az elmúlt vá­lasztások alkalmából az összelek- tori szavazatok hány százalékát nyerte el. A százalékos arányok azonban nem tükrözik az elnökjelöltekre leadott választópolgári szavazatok tényleges arányát, mivel az ameri­kai választási rendszer az úgyne­vezett »többségi elv« alapján mű­ködik. Az egyes szövetségi álla­mokból ugyanis az a párt küldi el valamennyi elektorát az elnök­választó gyűlésre, melynek jelölt­je a szavazás alkalmából a vá­lasztópolgárok szavazatainak több­ségét kapta. Ez a többség akár egy fő is lehet. Ezzel magyarázható, hogy míg pl. 1956-ban 61 637 000 választó kö­zül 42 % (26 millió szavazó) adta le szavazatát a demokrata jelölt­re, a többségi elv alapján mégis csupán hat államból küldhették elektorokat (73 főt) a formális elnökválasztó gyűlésre. 1960-ban J. F. Kennedy a Demokrata Párt jelöltjeként a 68 775 000 leadott választói szavazatból 34 227 000 sza­vazatot szerzett és 49,75 °„-os rész­aránnyal 303 elektor! szavazatot (az összelektori szavazat 57 %-át) biztosította. Az 1964 november 3-i elnökvá­lasztásokon 1,. B. Johnson — az USA jelenlegi és a következő négy év folyamán jövőbeli elnöke — a 68 488 000 leadott szavazatból összesen 42 038 000 szavazatot ka­pott, azaz az összszavazatok 61,3 **/o-át (az elnökválasztások so­rán ezideig elért legmagasabb arány) és ezzel 436 elektor! szava­zatot, az összelektori szavazatok kereken kilencven százalékát nyerte el. A külpoliaikai és belpolitikai téren egyaránt szélsőségesen jobb­oldali nézeteket képviselő B. M. Goldwaterre, a Republikánus Párt jelöltjére 25,6 millióan szavaztak Megkönnyebbülten lélegzett fel a londoni city. amikor szer­dán ismeretessé váltak az an­gol kormány új költségvetésé­nek részletei. A részvények árfolyama felugrott a tőzsdén. A pénzügyi körök megelégedé­sére az adott okot, hogy a munkáspárti kormány pénz­ügyminiszterének a fizetési mérleg válságának leküzdésé­re bejelentett intézkedései nem érintik sem a tőke pro­fitját, sem a társaságok jöve­ugyan, de csupán az alábbi hat — a térképen számokkal jelölt — államban: Arizona (1), Louisiana (2), Mississippi (3), Alabama (4), delmét, sem a hadiipari kon­szerneknek óriási jövedelmet nyújtó katonai előirányzato­kat. A pénzügyminiszter nyi­latkozata csupán arra szorít­kozott, hogy a kormány foglal­kozik a társaságok adózásának kérdésével és jövő év áprili­sában terjeszti elő javaslatát. A Financial Times, a city pénzügyi köreinek lapja meg­elégedéssel állapítja meg, hogy a kormány rendkívüli költségvetése »megkönnyeb­Georgia (5), Dél-Carolina (6), kap­ta meg a választói szavazatok többségét és az ezzel járó össze­sen 52 elektori szavazatot. bülést jelent azok számára, akik attól féltek, hogy hala­déktalanul emelni fogják a részvényesek nyereségére és a tőke útján szerzett haszonra kivetett adókat«. A Daily Worker megelége­déssel fogadta a kormánynak azt a határozatát, hogy emelik a munkanélküli segélyt, az öregeknek, az özvegyeknek, a munka és a háború rokkant- jainak folyósított nyugdíjat. U Thant, az ENSZ főtitkára fogadta Fedorenkót, a Szov­jetunió állandó ENSZ-képvise- lőjét és megtárgyalt vele szá­mos olyan kérdést, amely ösz- szefügg a közgyűlés küszöbön- álló ülésszakának munkájával. A szovjet—jugoszláv árucse- reforgalmi megállapodás jövő évi értéke körülbelül 300 mil­lió dollárt tesz ki. Ezt irá­nyozza elő az a jegyzőkönyvi megállapodás, amelyet Moszk­vában ' írtak alá. Ezzel egyide­jűleg szerződést is kötöttek, amelynek értelmében Jugosz­lávia az 1966-tól 1970-ig ter­jedő időszakban 78 nagy ten­gerjáró hajót szállít a Szov­jetunónak. Az új kormány névsorával egyidejűleg szerdán bejelen­tették Tuniszban a Szocialista Desztur Párt (új desztur) új politikai bizottságának össze­tételét is. A párt elnöke Ha­bib Burgiba, főtitkár Bahi Ladghmam. A politikai bizott­ságának három helyettes fő­titkára van. A politikai bizott­ság — vagy elnökség — a párt központi bizottsága, azaz a 35 tagú kibővített politikai bi­zottság felett álló szerv. Görögország haladó ifjúsági szervezete — amely az újfa­siszták merényletének áldoza­tává lett nemzeti hős, Lamb- rakisz nevét viseli — kedden bejelentette, hogy 1965 febru­árjában összehívják a szerve­zet első országos kongresszu­sát. A mozgalom központi ta­nácsa ez alkalomból felhívás­sal fordult a tagsághoz és az ország minden fiataljához: tö- mörítsék soraikat a Görögor­szág demokratikus átlakítá- sáért folytatott küzdelemben. A Lengyelországban elköve­tett n»ci bűntetteket vizsgáló bizottság legutóbbi ülésén éle­sen tiltakoztak az NSZK igaz­ságszolgáltatásának azon ál­láspontja ellen, hogy a jövő évtől elévültnek tekinti a hit­leristák bűntetteit. A felszóla­lók rámutattak: az elmúlt húsz év alatt a bizottság 12 000 háborús bűnös adatait adta át az NSZK igazságszol­gáltatásának, s ebből mind­össze kétezret ítéltek el. Tíz­ezer olyan fasiszta bűnös él háborítatlanul az NSZK-ban, aki Lengyelországban súlyos bűnöket követett el. Szerdán a brazíliai Belő Horizonte-ban leszakadt egy nagy illatszerbolt második emelete. A romok az első eme­leti vásárlók közül a becslé­sek szerint harmincat temet­tek maguk alá. Tito jugoszláv elnök meg­hívta Papandreu görög minisz­terelnököt és Kosztopulosz bel­ügyminisztert, hogy a jövő év elején látogasson Jugoszláviá­ba. A látogatás időpontját ké­sőbb rögzítik. Szerdán este befejezte mun­káját a JKSZ Belgrád városi bizottságának értekezlete. A városi bizottság új titkárává Branko Pesicset, a Jugoszláv Dolgozók Szocialista Szövetsé­ge városi bizottságának eddigi elnökét választották. Dragi Sztamenkovics volt városi tit­kárt új tisztséggel ruházták fel. A Szovjetunió Orvostudo­mányi Akadémiája táplálko- zástani intézetében. Moszkvá­ban megnyílt . KGST-tagor- szágok tudósainak népélelme- zéstani módszereket kidolgozó nemzetközi szimpóziuma. A tanácskozás munkájában Bul­gária, Csehszlovákia, Lengyel- ország, Magyarország, a Né­met Demokratikus Köztársa­ság és a Szovjetunió szakem­berei vesznek részt. Frankfurt am Main belváro­sában, ahol a legkülönbözőbb amerikai irodák ütötték fel főhadiszállásukat, nem messze az IG Farben palotájától, a Fürstenberger Strassén egy külsejére nézve magánházon a következő felirat áll: Special Projects Az angol nyelvű felirat any- nyira semmitmondó, kevesek­nek tűnhet fel, ahogy kevesen tudják azt is, hogy mit ta­kar a »különleges tervezetek« kifejezés. Pedig ebben az épületben ütötték fel főhadiszállásukat Mr. Oberstag vezetésével azok az amerikai ügynökök, akik éppen úgy adják-veszik a tu­dósokat, egyetemi tanárokat, iliplomás mérnököket és orvo­sokat, mint a szakma más kép­viselői a szappant, a nyakken­dőt vagy a bútort. Az amerikaiak ugyanis már régen rájöttek arra, hogy az agyvelővásár »big business« — nagy üzlet. A hivatalosan köz­zétett adatok szerint például Angliában 20 ezer font ster­lingjébe kerül az államnak egy-egy szaktudós iskoláztatá­sa. Nyilvánvalóan legalább ugyanennyit kellene fordítani az Egyesült Államokban is egy-egy első osztályú szakem­ber képzésére. De nemcsak »takarékossági« szempontok (az iskoláztatás költségeinek megtakarítása) játszanak sze­repet ebben a második világ­háború befejezése óta elfajult amerikai üzletágban. Feltétle­nül hozzájárul az is, hogy az USA nemzeti kutató intézeté­nek nemrégiben közzétett nyi­latkozata szerint az elkövetke­zendő tíz év folyamán Ameri­AOVKLOVAISAII kának kétszer annyi tudósra és szakemberre lesz szüksége, mint amennyit az amerikai főiskolák és tudományos inté­zetek biztosítani tudnak. Ha már az agyvelővásár okainak felsorolásánál tartunk, meg kell említeni azt is, hogy az USA-ban aránytalanul maga­sabbak a fizetések az iparban és a kutatóintézetekben, mint az egyetemi katedrákon. Ezért igen erős az »elvándorlás« a felsőoktatási intézményekről. Viszont szükség van az után­pótlás — bár alacsonyabban fizetett — nevelőire. De nem is jelent különösebb problé­mát újakat szerezni a »ván­dormadarak« helyére, mert még ez az alacsonyabb dotáció is messze felülmúlja a hason­ló európai kereseteket. A tudósok kartotékja Az említett Frankfurt am Main-i intézmény tevékenysé­ge igen sok irányú. Egyrészt hirdetéseket tesznek közzé a napilapokban és a szakfolyó­iratokban, másrészt az inté­zet ügynökei környékezik meg azokat a szakembereket, akik — a Special Projects karto- tékai szerint — a legmegfele­lőbbeknek látszanak a meg­rendelő amerikai cég által ke­resett állás betöltésére. Mód­szereikre talán a legjobb példa a hamburgi atomkutató intézet három munkatársának esete. A három nyugatnémet szak­ember egy meghívás értelmé­Big business ben csupán tanulmányútra utazott az Egyesült Államok­ba, megérkezésük után viszont azonnal közölték levélben, hogy nincs szándékukban ha­zájukba visszatérni. Természetesen nem a Spe­cial Projects az egyetlen »fel­vásárló« az agyvelő-piacon. A Wall Street Journal például arról írt, hogy a General Electric egyik vezetője nemré­giben 9 nyugat-európai ország­ban járt, 175 tudóssal tár­gyalt, s 45 azonnal és több év­re szóló szerződést írt alá. Megdöbbentő különben az agyvelővásárlás statisztikája. 1948 júliusa és 1961 júniusa között 44 430 külföldi születé­sű tudós és mérnök vándorolt be Amerikába. 1962-ben csak Angliából 64 egyetemi tanár emigrált, 1963-ban pedig 900 fiatal tudós távozott el. Ugyan akkor az NSZK-t 1948 óta 4000 tudós és mérnök hagyta el. Ennek következménye az is, hogy az Amerikai Tudo­mányos Akadémia 651 tagja közül 157 külföldi származá­sú. Érdemes azonban felfigyel­ni egy másik számra is, amit a szovjet Novoje Vremja kö­zöl: a számítások szerint — írja a lap — 1961-ig 40 ameri­kai fizikus és vegyész kapott Nobel-díjat. Ezek közül azon­ban hat tudósnak még meg sem volt az állampolgársága, amikor a magas nemzetközi díjat elnyerte, kilencen pedig nemcsak külföldön születtek, hanem tanulmányaikat is az Egyesült Államokon kívül folytatták. Nem titok, mire használják fel az agyvelővásáron beszer­zett szaktudósokat. Tyeplinsz- kij vezérőrnagy írta például a következőket a Krasznaja Zvezda című lapban: »Az amerikai Hold-program alapja a Saturnus—V rakéta létreho­zása. Ennek a rakétának kell majd eljuttatnia az Apollo űrhajót a Holdra. A program kidolgozása a Marshall Űrha­józási Intézetben folyik, amelynek vezetője Werner von Braun. A Saturnus rakétahi­vatal igazgatója szintén né­met származású. Oswald Lan­ge 1956-ban érkezett az Egye­sült Államokba. Helyettese, Konrad Dadnenberg ugyan­csak az NSZK-ból emigrált. De német tudós áll a kutatá­si-tervezési osztály élén is: Ernst Stullinger. A Saturnus és Apollo program koordinálá­sa pedig Joachim Kuttner fel­adata. Végezetül pedig Kurt Debusse, yon Timin egykori munkatársa a NASA Cape Kennedy rakétafelbocsátó köz­pont igazgatója ...« Nyuga t-Európa védekezik Amíg a nyugat-európai kor­dósfelvásárlás veszélyeire — szívós attakot indítottak az agyvelőexport ellen, addig a hivatalos Amerika a legmesz- szebbmenően támogatja a tu­dósok bevándorlását, s igyek­szik megmagyarázni bizonyít­ványát a világ előtt. »Ha őszintén hiszünk a természet- tudományok nemzetközi jelle­gében — írta például az Endeavour című folyóirat — akkor elégedjünk meg azzal, hogy valaki valahol jó kuta­tómunkát végez«. A folyóirat érvelésénél azonban igazabb Sámuel Goldsmith amerikai tudós kijelentése: »Nem élhe­tünk az Európából kölcsönzött tudományos tőkéből. A jövő­ben előadódhat olyon helyzet, hogy nem importálhatunk majd Enrico Fermihez hason­ló fizikust, aki kulcsfontosságú munkát végzett atombombánk előállításánál, s nem szerezhe­tünk be Kármánhoz hasonló nagy aerodinamikai teoreti­kust sem. Saját zseniket kell produkálnunk«. Ez az érvelés őszintébb, s ugyanakkor az amerikai felső- oktatás közismert szegénységi bizonyítványára üti rá a pe­csétet, amelyet — mint lát­tuk — a világ vezető tőkés ha­talma nem az oktatás színvo­nalának emelésével próbál ki­küszöbölni, hanem azáltal, hogy a rendelkezésére álló nagy pénzösszegekkel és nem­különben nagy lehetőségekkel elcsábítja Nyugat-Európa leg­jobb szakembereit. O. Gy. A francia külügyminiszter a rugalmas taktikázást választotta riisszeiben Megkönnyebbült a londoni city

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents