Somogyi Néplap, 1964. november (21. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-13 / 266. szám
Péntek, 1961, november 13. 3 SOMOGYI NÉPLAP [III.] A ház kicsi. Málladozó a vakolata, A tetőn négy kémény gubbaszt. Kíváncsi vagyok, mit tudnak az emberek erről a házról. Azt olvastam a gyárról írott nagy könyvben, hogy harminc éve tavasztól őszig harmincnégyezer ingyenebédet adott itt a tekintetes igazgatóság a gyár munkanélküli nincstelenjeinek. A nagyasz- szony is gyakran megjelent. A gyerekek A hátsó udvaron játszanak. Egy pufók, szeplős arcú srác a vezér. Hárman vannak rajta kívül. Mindegyik melegítőt visel. A legkisebbik kétéves, öt tanítják arra, hogyan kell elesni. A pufók szinte gurul, tetszik is a kicsinek. Ahogy a vezér fölfedez, egyszerre hozzám szaladnak. — Kit keres a bácsi? — A házat nézem. — A házaf? — kérdi a pufók. — Ezen nincs mit nézni. Csúnya ház... — Nem hallottatok róla semmit? — Erről nem. De a többit most csinálják, azokat nézze.« A legidősebb tizenhárom éves, a másik kettő tizenegy. — Mióta laktok itt? — Irtó régóta. Mindig itt laktunk... — Mikor voltatok éhesek? A pufók: — Én még soha, mert mindig eszek... A másik: — Én egyszer voltam. Nem ettem meg a tökfőzeléket, mert nem szeretem, anyukám nem adott mást... A harmadik: — Én enni nem szeretek, csak játszani .., Csillogó szemmel figyelnek. — Tudjátok, hogy mi volt a munkanélküliség? — Ezt éppen nem tudjak... — Kérdezzen mást. — Mondja meg a bácsíl — Hallottatok-e az ínségkonyháról? Demokrácia es kérdésben EBED — Én nem. — Gőzöm sincs róla. — Az valami különös hét... A legkisebbik kereket leold, kiszalad az útra. Gyorsan visszahúzzák. < — Mit szerettek a legjobban? — Azt szeretem, amikor apukám elvisz motorozni... — Én meg a tévét némi, amikor Angyal-film megy ... A játékos fiú: — Én meg akkor örülök a legjobban, amikor édesapám bevisz a gyárba. Édesapám mindent megmutat nekem. gyos ruhában ki szeret misére menni? Aztán később jött az orvos, és megtartotta az ebéd előtti tetűvizitet. Egyszer nálam is talált. Három napig nem kaptam enni. Kiállítottak a sorból. Éhes voltam, szakállas, csikart a gyomrom. Könyörögtem, de nem kaptam. Akkor odavágtam a tányéromat a falhoz és elszaladtam. Ötödnap megint csak elmentem, pedig megfogadtam, hogy többet soha. Elmentem, mert sajnáltam a két gyereket meg az asszonyt. Addig az ő ingyenebédjükből ettem. Akkor a nagyasszony volt a kondér- nál. Sok aranygyűrű volt az ujján. Jó hangosan köszöntem, katolikus módon. Erre visszavettek. Hallgatunk. — Most már érti, hogy miért nem emlékezik senki? Most már értem... (Folytatjuk) Németh Sándor Következetesebb, gyorsabb intézkedést! Tanácsaink tekintélye az első választások óta eltelt tizennégy év alatt megnőtt, megerősödött. Az emberek ma már sok olyan ügyben fordulnak hozzájuk, amivel régebben ügyvédhez vagy a bírósághoz mentek. Tanácsaink sok ezer kérést, panaszt intéznek el megnyugtatóan. Néhány befejezetlen, hónapokig húzódó ügy azonban arra kell figyelmeztesse őket, hogy még következetesebben, még gyorsabban kell intézkedniük. Április helyett októberben Harminc éve lakik idős nagynénjével Kaposváron, a Beloiannisz utca 25. szám alatt Szecső Károlyné. Két éve arra kérték a háztulajdonost, hogy a valamikor mosókonyAz öreg-kény A boríték, a munkabér minden dolgozót közelről érintő, kényes kérdés. Nem is lehet zokon venni, hogy a vállalatoknál, az üzemekben és egyebütt az emberek összeméregetik a boríték tartalmát. S különösen akkor van sok szóbeszéd, ha ez az összehasonlítás bizonyos aránytalanságokat tartalmaz. De azt is elmondhatjuk: az aránytalanság és olykor igazságtalanság a bérszabályzat idejétmúlt rendelkezéseiből is adódhat. Ezért figyeltünk fel a hírre, a Dunai Vasműben alkalmazott érdekes kezdeményezésre. A Vasmű kohászati üzemeiben, az olvasztóműben és az acélműben ugyanis alapos közvéleménykutatást rendeztek a jövő évi bérszabályzat tervezetének elkészítése előtt. Nem túlzás a dunaújvárosiak alaposságát dicsérni: a három nagy gyáregység már hetekkel ezelőtt üzemenként és műhelyenként közvélemény- kutató füzeteket adott ki, amelyekbe a dolgozók bejegyezték a munkahelyük béreire vonatkozó észrevételeiket, javaslataikat. Van mit tanulmányozniuk a három gyáregység munkaügyi osztályának. Ennek feladata, hogy — az észrevételek és a javaslatok figyelembevételével — összeállítsa a bérszabályzat tervezetet, amelyet megvitatásra a dolgozók elé terjesztenek. Nagyon szimpatikus »szolgálati út« ez: már az új bérszabályzat tervezeténél hadd bábáskodjanak ott a munkások, akiket ez a legközelebbről érint. S javaslataik felhasználásával készítik el a munka- és bérügyi szervek a tervezetet, amelyet — hiszen részük van benne — magukénak éreznek majd a munkások. Estébe hajlik az idő, mire rátalálok. Negyvenöt évet dolgozott a gyárban, három évig volt ingyenebédes. Kétszer a nagyasszony merített a tányérjába. Először grízes tésztát, másodszor lencselevest. A konyhában ücsörög. Munkás cigarettát szív egy hosszú szipkából. Elmondom, hogy miért jöttem. Sokáig hallgat. — Ami rossz volt az ember életében, arról hallgat... Arról senki se szeret beszélni. — Az nagyon rossz volt? — Még emlékezni se szeretek rá... Elmesélem, hogy délelőtt gyerekekkel beszélgettem. Semmit sem tudnak a házról. Közbevág: — Az a jó, hogy semmit se tudnak. Az nagyon jó... Hosszú csend. Már menni akarok, amikor újra megszólal. — A szégyen miatt. Mert mink szégyelltük magunkat. Kezdetben még mindenki kapott. Alit a sorban, odatartotta a tányért, félreállt és evett. Aztán már csak azok kaptak, akik misére jártak. Aki nem járt, az hiába jött De hát ronÜj aszalóberendezést állítottak be a földművesszövetkezet zákányi telepén. A gépet egy jugoszláv cég emberei szerelték be. A próbaüzemeltetés jól sikerült. A berendezéssel naponta 28—30 mázsa gyümölcsöt aszalnak meg. hának használt lakásuk kéményét hozassa rendbe, mert nem tudnak tüzelni. Minthogy a tulajdonos többször is elutasította kérésüket, a múlt év novemberében a városi tanácshoz fordultak panaszukkal. Kettőjük havi jövedelme hatszáz forint, ebből képtelenek a lakásra áldozni. A tanács helyszíni szemlét tartott, megállapítottá a panasz jogosságát, s ez év január 13-án kelt határozatában kötelezte a tulajdonost a kémény rendbehozatalára. Határidőül február 20-át jelölték meg. A föllebezés után az ügy a megyei tanácshoz került; ők március 12-én hozott döntésükben arra kötelezték a ház gazdáját, hogy a munkát április 10-ig végezze el. Szecsőnének azonban hiába volt a kezében immár két tanácsi határozat is, a háztulajdonos húzta-halasztotta a dolgot. S csak október közepén, hat hónappal a határidő után hajtotta végre a városi és a megyei tanács határozatát. A lakáson egyéb javítanivaló is lenne: beázik, nedves az egy szobából álló helyiség. A tulajdonos ugyan megígérte, hogy rendbe hozatja, de vajon mikor? Csak bírság után Július 24-i határozatában a városi tanács építési és közlekedési osztálya 200-200 forint bírsággal sújtotta a Baj- csy-Zsilinszky utca 90. számú ház tulajdonosait. Egyúttal újabb időpontot jelölt meg — augusztus 15-ét —, hogy a május 1-re megszabott javításokat akkorra végeztessék el házukon. Több család lakik ebben a tanácsi rendelkezésű, de magántulajdonban levő házban. A lakók éveken át hiába kérték a tulajdonosokat, hogy tegyék rendbe az épületet. Egyikük lakásában a víz a rossz tető miatt a villanyvezetéken folyt be, s így az épület élet- veszélyessé vált. Ma sem használható a villany. Egy másik lakás fala bedőléssel fenyeget. A két határozat ellenére a tulajdonosok csak októberben voltak hajlandóak némi jaSOMOGYZSITFAI BESZÉLGETÉS Pára ÜK meg a somogyzsit- fai. háztetőket, pára kúszik a szántóföldeken. Opálszínű szürkeség mindenütt. A falu csak lassan, lépésről lépésre mutatja meg piros cserepes házait. Feneketlen a sár a falu központjába vezető úton, A lapos, vizenyős földeken lábszárig érő barázdák jelzik a traktorok útját. A tsz-iroda melletti utcában két DT »pihen«. Napok óta ott lehetnek már, mert lánctalpaikat megfogta a rozsda. Az irodában keresem az elnököt. Nincs bent. — Az agronómus? — Valahol a határban van. Elmenőben utánam szólnak: — Az elnök nemrég ment el. Ha siet, a majorban megtalálja. Utána ő is megy a répaszedőkhöz. Némi keresgélés, kérdezős- ködés után megtalálom Pál Gyula tsz-elnököt. Napszítta esőkabátban, gumicsizmában kerékpárral igyekezett a határba. Kérdem tőle,' hogyan haladnak a munkákkal. — Ma kezdtük meg a cukorrépa szállítását. A száz holdból eddig harmincötöt szedtünk ki. A kukoricából még körülbelül harmincöt van hátra. A négy- százhatvanegv hold kenyérgabonából százhuszonegy vetet- len. Ha az idő jó, akkor már befejeztük volna. — A burgonya? — Már régen fölszedtük. Megvolt a szüret is. — Hátráltatja ez a munkát? — Hát akad néhány ember, aki bizony többet iszik a kelleténél. Mondom, hogy szeretnék találkozni olyan emberekkel, akik most is szorgalmasan dolgoznak, s olyanokkal is, akik szeretik a bort. A kocsisokat javasolja. Azt mondja, hogy a rossz idő ellenére náluk mindig jól ment a munka. Velük találkozom először. Gölobics Ernő, Aranyosi István, Barna Ferenc és Tekenős Ferenc répát szállít. — Ha így megy sokáig, akkor elpusztulnak a lovak — mondják. — Miért? — Kevés a takarmány, meg ez a rossz út is kihúz belőlük mindent. A répaföldön két traktor már reggel óta kínlódik. Nem tudják kihúzni a pótkocsit. — A kettős ünnepen hogyan ment a munka? — Az biztos, hogy vasárnap nem fogtunk be. — Miért nem? — kérdi Horváth Imre párttitkár, aki közben érkezett oda. — Mert vasárnap volt. — De hát a munka ... — Itt az emberek megteszik azt, amit tudnak — mondja az egyik kocsis. — És a vetés? — A késésnek csak az időjárás az oka. — Csak az időjárás? A tagok, a vezetők mindent megtettek? Kihasználták a kevés jó időt? A kérdés válaszol atlan maradt. Az elnök arról beszélt, hogy kevés az ember. A 227 tagból 99 öregségi járadékos, s ezért megy nehezen a munka. o — Nehéz volt az idei év — mondja az elnök. — A kukoricából is lesz holdanként négy mázsa terméskiesésünk. A kocsisok megint kontráznak. — Nem lett volna ennyi, ha nem akkor osztják ki a tagoknak, amikor már térdig ért a gaz. Sorolják, hogy minden rosz- szul sikerült az idén. A másodvetésű kukoricából 100 mázsát vittek el a keverőüzembe, aztán 36 mázsa májusi morzsoltban számolták el. Ha zsákokat kell hordani, akkor a kocsisokat viszik el. Sokszor úgy érzik, hogy minden a feje tetejére állt. — Mit lehetne csinálni? — Jobb munkaszervezéssel sokkal többre mennénk — mondja az egyik kocsis, s a többiek rábólintanak. — Arra volna szükség, hogy bennünket is meghallgassanak. Mert sokszor nem veszik figyelembe a mi véleményünket. Ezt a gondolatot fejtegették — csak más szavakkal — az asszonyok a répaföldön. A kocsisok elmentek. A sártól barnára festett répásszekerek elindulták a major felé. Kérem az elnököt, hogy keressük meg a borivó embereket. — Ki van olyan, aki emiatt nem dolgozik? — tűnődik. Aztán elbúcsúzik, mert ilyen emberről nem tud. Kercza Imre vitást elvégeztetni az épületen — ezt is tessék-lássék módon —, tehát nem sokat változtattak a ház állapotán. De miért csak októberben, akkor, amikor a már kiszabott büntetés mellett újabb, súlyosabb bírságot helyeztek kilátásba? És ha a ház összedől? Igaz, az egyik tulajdonost ez nem is érdekli, felőle összedőlhet. De mi lesz akkor a lakókkal, honnan ad nekik lakást a tanács? Valamilyen módon meg kellene oldani az ilyen házak karbantartását, tatarozását. A lakók több ezer forintot költöttek az utóbbi években a ház megóvására. Erre kellene kötelezni a tulajdonosokat is. A határosat nem elég Várni József kaposvári lakos ügyével is foglalkozott már nemcsak a városi, hanem a megyei tanács is, sőt a bíróság is. Az idős vak ember és beteg felesége igen rossz körülmények között él, vejük nem fér velük össze. Több határozatot hoztak már, s noha a vőnek 1961. augusztus 30-ig el kellett volna hagynia a közös lakást, még ma is ott van. ■Várni József a napokban szerkesztőségünkben járt, és elmondotta, hogy saját otthonában megverték. Kitől várhat segítséget? A tanácsnak kell mielőbb döntenie. Az említett példák is azt mutatják: nem elég, ha tanácsaink határozatot hoznak, s az sem. ha a határozat végrehajtásának elmulasztóit pénzbírsággal sújtják. Arra kell törekedni, hogy a határozatoknak azonnal érvényt szerezzenek. Ne várjanak az intézkedéssel addig, amíg azt a panaszos újabb beadványban kéri. Tanácsaink éljenek erejükkel, tekintélyükkel, hiszen a panaszosok éppen ennek az erőnek, tekintélynek ismeretében fordulnak hozzájuk segítségért. De ha egy-egy jogos panasz t orvoslása hónapokig elhúzódik, ez gyengíti tanácsaink tekintélyét, és ártanak a bizalomnak, amellyel a választók a tanácsot ügyes-bajos dolgaikban fölkeresik. Szalai László Az őt plusz egyes oktatás fejlesztéséért November közepén országos vizsgálatot kezdenek a Művelődés- ügyi Minisztérium szakembereiből, pedagógusokból álló bizottságok, hogy megállapítsák: hogyan tehető eredményesebbé a gimnáziumokban folyó öt plusz egyes oktatás, milyen lehetőségek vannak a szakmai előképzés hatékonyabbá tételére. A bizottságok tagjai sorra járják az érintett gimnáziumokat, s fölkeresik azokat az üzemeket is, amelyek az adott iskolával az öt plusz egyes rendszerű oktatás keretében együttműködnek. Fölmérik a szakmai előképzés tárgyi, személyi föltételeit, összegyűjtik a hasznos tapasztalatokat, és a helyszínen segítséget nyújtanak az esetleges hibák, fogyatékosságok kijavításához is. (MTI) ki téli ruhatárát! Leánykák részére mintás és sima szövetből készült télikabátok pasztellszínekben, műszőrme díszítéssel is 5—12 éves korig 420 Ft-tól 600 Ft-ig, 13—16 éves korig 530 Ft-tól 760 Ft-ig öltöny- és kosztümszövet 250 Ft-tól 600 Ft-ig Gyapjúkalap 40 Ft-tól 80 Ft-ig Műszál sál 30 Ft-tól 44 Ft-ig Női svájci nadrág 22,90 Ft-tól 42,10 Ft-ig (3030)
