Somogyi Néplap, 1964. november (21. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-07 / 262. szám

VtLAG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK1 ÁRAi 80 FILLÉR Somogy!Néplap MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXI. évfolyam 262. szám. 1964. november 7., szombat Díszünnepség a Latinka Művelődési Házban a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 47. évfordulója alkalmából Az MSZMP Somogy megyei és Kaposvár Városi Bizottsága, a megyei és a városi ta­nács a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom 47. évfordulója alkalmából díszünnepsé­get rendezett tegnap este a Latinka Sándor r'ödési Házban. A díszünnepség elnöksé- helyet foglalt Németh Ferenc, a me- iirtbizottság első titkára, Illés Dezső és ti István, a megyei pártbizottság titká- Bőhm József, a megyei tanács végrehaj- bizottságának elnöke, Somogyi József, a városi pártbizottság első titkára, Dombóvári László, dr. Nagy Lajos, Róna Imre, dr. Só­lyom Gábor és dr. Takács István, a megyei párt-vb tagjai; Bálint Istvánná, a Somogy me­gyei Űtépítő Vállalat párttitkára, Egri István­ná, a Kaposvári Ruhaüzem dolgozója, Gás­pár Andorné tanító, Gáts Attila gyógyszerész, Hajdú Tibor, a Felsőfokú Tanítóképző Intézet igazgatója, dr. Halász János, a Hazafias Nép­front megyei titkára, Hegedűs Antal nyug­díjas, Hegedűs József, a Latinka Termelőszö­vetkezet brigádvezetője, Horváth Sándomé, a M Q' Él tó nőtanács megyei titkára, dr. Ignácz Pál, a me­gyei bíróság elnöke, dr. Kerek Sándor főor­vos, Kert Jánosné országgyűlési képviselő, a Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárá­nak dolgozója, Kercsmár Pálné, az SZTK dol­gozója, Kispeti Géza nyugdíjas, Kiss Józsefné, az MSZBT megyei titkára, Kocsis László, a megyei pártbizottság osztályvezetője, Kor­mány Lajos mérnök, Lesnyik Ferenc, a Taná­csi Építőipari Vállalat technikusa, Marosi Já­nos, az AKÖV csoportvezetője, Merkei Lajos mozdonyvezető, Oravecz Ferenc, a munkásőr­ség megyei parancsnoka, Pusztai István, a Tervezőiroda dolgozója, Szabó József vezér­őrnagy országgyűlési képviselő, dr. Szilágyi Lajos, a városi tanács vb-elnöke és Tóth Já­nos, a megyei KISZ-bizottság első titkára. A magyar és a szovjet himnusz elhangzása után Somogyi József, a városi pártbizottság első titkára köszöntötte a megjelenteket, majd Kocsis László, a megyei pártbizottság művelődési és propaganda osztályának veze­tője mondotta el ünnepi beszédét. Kocsis László elytárs ünnepi beszéde — Kedves Elvtársak! Tisz­telt Ünneplő Közönség! November 7-én — negyven- hetedik évfordulója alkalmá­val — az egész haladó embe­riség tisztelettel emlékezik a világtörténelem legnagyobb eseményére, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győ­zelmére, a világ első munkás­hatalmának megalakulására. Negyvenhét évvel ezelőtt a földkerekség egyhatodán győ­zött, és elindult diadalmas út­jára a szocialista forradalom. Hosszú harcok árán, a nagy Lenin vezette párt irányításá­val, a munkások, parasztok fegyveres felkelésével meg­döntötték a tőkések és a föld- birtokosok hatalmát a cári Oroszországban. Győzelmük­kel megszületett az első olyan állam, olyan népi hatalom, amelynek céljai egybeesnek az egész haladó emberiség cél­jaival, amelyre reménységgel tekintett és tekint a világ va­lamennyi népe, mert saját ér­dekeinek kifejezőjét látja ben­ne. ... A Nagy Októberi Szocialista Forradalom következményei nem egészen fél évszázad alatt átalakították a világ arcula­tát. Az Októberi Forradalom legyőzhetetlensége és társada­lomformáló ereje éppen abban van, hogy az öntudatra éb­redt tömegek alkotása volt. A győzelmes proletárforra­dalom a gyakorlatban bizo­nyította be, hogy a burzsoá uralom nem örökkévaló, hogy a gazdaságot lehet vezetni tő­kések nélkül is, hogy lehetsé­ges másfajta társadalmi rend is, mint a kapitalizmus, hogy csak a munkásosztály és a marxista—leninista párt veze- zetésével lehet kivívni a szo­cializmust. A forradalmat győzelemre vivő párt, a bolsevikok párt­ja, Lenin pártja példát muta­tott arra, hogyan kell a forra­dalom tisztaságát megóvni minden torzítástól, a marxiz­must hogyan kell alkalmazni az új helyzetre a változó kö­rülményeknek megfelelően. Megmutatta, hogy a kommu­nista pártok legfontosabb — minden más párttól eltérő — sajátossága a nép szolgálata. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóján a forradalom szülöttét, a Szov­jetuniót is ünnepeljük. Orosz­országban új államtípus jött létre, a szovjet állam; megje­lent a demokrácia új típusa: a dolgozók demokráciája. A Szovjetunió a szabadság, az egyenlőség, a kultúra és a tudomány hazája. A szovjet nép kommunista pártjának vezetésével a földkerekség leg­nagyobb országában fölépítet­te a világ első szocialista ál­lamát, és a haladó emberiség őszinte elismerése közepette sikeresen építi a kommunista társadalmat. Nincs messze az az idő, amikor a Szovjetunió maga mögött hagyta az Egye­sült Államokat valamennyi fontosabb ipari és mezőgazda- sági termék előállításában mind a termelés abszolút mennyiségét, mind az egy lakosra jutó termékmennyisé­get tekintve. A szovjet népnek nagy ál­dozatokat kellett hoznia az el­ért eredményekért. Az orosz munkásosztály 1917 novembe­rében nehéz örökséget vett át. Egy gazdaságilag nagyon el­maradt, a cári rendszerben pusztulásnak indult országban kellett megszerveznie a hatal­mat, a gazdasági életet, s hoz­zákezdeni a szocializmus épí­téséhez. Az imperialista hatalmak minden eszközzel el akarták pusztítani a szovjethatalmat, mert tudták jól, hogy az ösz­tönzést ad más országok el­nyomott néptömegeinek. Min­dent megtettek, hogy vissza­forgassák a történelem kere­két: intervenciót, blokádot szerveztek; fegyverrel, rága­lommal, kiéheztetéssel akarták térdre kényszeríteni a szovjet­hatalmat, de a szovjet nép hő­siessége minden kísérletet visszavert. Lenin tervei alapján az el­maradt cári Oroszországból fejlett, hatalmas nagyiparral rendelkező országot teremtett a szovjet nép. A Szovjetunió mint sziget egyedül állt a ka­pitalista világ tengerében, da­colva mindennel, ami elpusz­títására, megsemmisítésére irányult. A Szovjetunió vi­selte a második világháború legsúlyosabb terheit. S a nép hősiessége — a történelemben példátlan rövid idő alatt — a gazdaságilag legfejlettebb or­szágok közé emelte a Szovjet­uniót. A Szovjetunió1 népgazdasá­gának átlagos növekedési üte­me az utolsó tíz évben 10 szá­zalék, az Egyesült Államoké csak 2,9 százalék volt A Szov­jetunió az Októberi Forrada­lom óta a legfontosabb termé­kekből — kőszén, nyersvas, acél, olaj, cement stb. — meg­sokszorozta termelését, és szá­mos fontos termékfajta ter­melésének abszolút növekedé­se tekintetében már megelőzte az Egyesült Államokat. Ennek eredményeképpen jelenleg a Szovjetunió ipara Európában az első és világviszonylatban a második helyen áll, de a gaz­dasági, a tudományos és a kul­turális fejlődés ütemét tekint­ve már régen maga mögött hagyta a világ összes országait, a tőkésvilág fellegvárát, az Amerikai Egyesült Államokat is beleértve. Ma a Szovjetunió­ban ötvenmilliónál több ember tanul. A Szovjetunió techniku­maiban és felsőoktatási intéz­ményeiben csaknem ötmillió diák van, szemben aiz 1913. évi száznyolcvankétezerrel. Hol van ma a világon ország a Szovjetunión kívül, amely a felnövekvő nemzedéket tíz évig, az egyetem kapujáig kö­telező érvénnyel, ingyen isko­láztatja? Nincs sehol! A tudomány legfontosabb ágaiban a Szovjetunió elérte, sőt túlhaladta a vezető kapita­lista országokat. Tizenkilenc évvel az első amerikai atom­bomba robbanása után az egész tudományos világ elismerését fejezi ki an­nak a szovjet tudománynak, amely megalkotta az interkon- tinális rakétatechnikát, a vi­lág első mesterséges holdját, az első űrhajót, majd a több személyes Voszhodot. Mindezt negyvenhét év alatt hozta létre a szovjet tudomány és technika. A történelem nem ismer ahhoz hasonlót, amit a Szovjetunió véghezvitt. Annak ellenére, hogy a nagy károkat okozó személyi kultusz fékezte a szocialista forradalom erő­forrásainak szabad kibontako­zását, a Szovjetunió történelmi tettet hajtott végre, s bizonysá­got tett a szocialista forrada­lom erejéről és legyőzhetetlen­ségéről. Az Októberi Szocialista For­radalom óta eltelt negyvenhét év alatt nagyot változott a vi­lág. Alapjaiban megrendült az imperializmus világrendszere. Évről évré lazul, bomlik, meg­oldatlan ellentmondásokkal küzd a gyarmati rendszer. Ok­tóber eszméje új korszakot nyitott a gyarmati népek nemzeti felszabadító mozgal­mában, és eredményeként már a két világháború között sorra fellángoltak a gyarmati és fél­gyarmati országokban a nem­zeti felszabadító mozgalmak. Az imperializmusnak nincs többé ereje, hogy a gyarmati rendszert a régi módon fenn­tartsa. A régi gyarmatbirodal­mak romjain egész sor új nemzeti állam keletkezett Ázsiában és Afrikában. A volt gyarmati országok népeinek többsége ezért győzelmének ihletőjét köszönti a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom­ban, s a szocializmusban a kö­vetendő példát látja. A Szovjetunió világtörténel­mi szerepe, melyet a forradal­mi és haladó mozgalmak élén betölt, az eltelt fél évszázad alatt még jobban megerősö­dött Csak a megrögzött reak­ciósok, imperialisták és nagy­hatalmi tébolyban szenvedő, elvakult nacionalisták tagad­ják azt a világtörténelmi sze­repet, amit a Szovjetunió a bé­kéért, a demokráciáért, a szo­cializmusért folyó harc élén ma is betölt. Az Októberi Forradalom után még jó ideig sebezhető volt az első szocialista állam, most azonban biztonsággal ál­líthatjuk, hogy a szocializmus legyőzhetetlen, és minden, a szocialista tábor ellen irányu­ló fegyveres támadás visszafe­lé sülne el. A Nagy Október szülte szocialista világrendszer fej­lődése és ereje megteremtette a lehetőségét annak, hogy egy­részt az emberiség számára le­gelőnyösebb módon, a két tár­sadalmi rendszer közötti bé­kés versengés útján diadal­maskodjék a szocializmus a vi­lágon, másrészt képes arra, hogy megakadályozza az impe­rialistákat egy pusztító termo­nukleáris világháború kirob­bantásában. Mindez azt mutat­ja, hogy a forradalom fő ereje: a szocialista országok fejlődé­se, és fő vonala: békés ver­senyben legyőzni és túlszár­nyalni az imperializmust, egy re nagyobb vonzóerővel, egy­re több országot csatlakoztat­ni a szocialista világrendszer­hez. Az erőviszonyok megválto­zásának köszönhető, hogy nin­csenek többé egyedül a világ békét akaró százmilliói. Van kire támaszkodniuk! Védel­mezőjük a nagy Szovjetunió, amely az egész hatalmas szo­cialista közösség, a békéért, a demokráciáért, a szocializmu­sért és a nemzeti függetlensé­gért folyó küzdelem megin­gathatatlan bástyája. Ázsia, Afrika és Latin-Ame- rika népei tudják, hogy kiví­vott eredményeik és küzdel­mük legfőbb támasza, legjobb barátjuk a Szovjetunió. A bé­kéért harcolók tudják, hogy legerősebb szövetségesük a Szovjetunió. A szocializmusért küzdő és az azt építő népek tudják, hogy internacionalista testvérük és áldozatkész segí­tőjük a Szovjetunió. A népek, a béke érdekei azt követelik: hogy valósuljon meg az atom- és hidrogénfegy­verek teljes megtiltása, majd az általános és teljes leszere­lés. A népek azt kívánják, Dicsőség a Nagy Októberi Szocialista Forradalomnak! v- t V/'. iNTEZET • : hogy szűnjék meg végre a né­niét imperializmus részéről fe­nyegető háborús veszély, ren­deződjék minden vitás kérdés. Az atomcsendegyezmény, a hasadó anyagokról szóló meg­állapodás azt mutatja, hogy napjainkban nem ábránd, ha­nem valóság az a kor, amely­ben az imperializmus rémét, a pusztító világháborúkat kiik­tathatjuk a társadalom életé­ből E világtörténelmi küldetés teljesítésének alapvető fölté­tele a munkásosztály, a mar­xista—leninista pártok közös, nemzetközi erőfeszítése, ösz- szeforrottsága, egységes állás- foglalása. Pártunk Központi Bizottsá­ga úgy véli — s ezzel me­gyénk kommunistái is egyetér­tenek —, hogy időszerű lenne a kommunista és munkáspár­tok nemzetközi tanácskozása, ahol megvitatnák a világban 1960 óta végbement változáso­kat, és a vita alapján kidol­goznák az új feladatokat Pártunk — a Magyar Szo­cialista Munkáspárt — a nem­zetközi helyzet és a nemzet­közi munkásmozgalom minden kérdésében teljes mértékben egyetért a Szovjetunió Kom­munista Pártjával, és híven tartja magát az SZKP XX. és XXII. kongresszusán, valamint az 1957-es és 1960-as moszkvai nyilatkozatokban lefektetett irányvonalhoz. Saját történelmi tapasztala­tainkból tudjuk, hogy a prole­tár internacionalizmus fő is­mérve és fokmérője a Szovjet­unióhoz. a Szovjetunió Kom­munista Pártjához, a Lenin pártjához való viszony. Népünk a Szovjetunióval együtt ünnepli a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom negyvenhetedik évfordulóját, mert vallja, hogy ez az évfor­duló magyar ünnep is, a szo­cializmust építő népünk nagy nemzeti ünnepe. Hazánk sor­sa, népünk története ezer szál­lal kötődik az Októberi For­radalomhoz. Hozzáköti a Ta­nácsköztársaság dicső emléke, hozzáköti felszabadulásunk. Nemzeti büszkeségünk " vik forrása, hogy sok tízezo ■ hon­fitársunk fölismerte: az ;>'-.tő­ben Forradalom ügye e. úttal magyar ügy is, és fegyvert fo­gott az Októberi Forradalom védelmére. Nemzeti múltunk i legszebb hagyománya, hogy 1919 márciusában — Októbert követően — hazánkban győ­zött először a szocialista for­radalom. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom szülte Szovjetunió hadserege verte le népünkről a fasiszta bilincset. És pár év alatt a magyar munkások, pa­rasztok és az értelmiség leg­jobb fiai munkájának ered­ményeként, a magyar kom­munisták vezetésével létrejött újból a magyar proletárdikta­túra, a magyar nép hozzáfog­hatott a szocializmus építésé­hez. Szabadságunk, nemzeti függetlenségünk éppúgy az Októberi Forradalomban gyö­kerezik, mint az a felbecsül­hetetlen segítség, amelyet a Szovjetunió 1956-ban nyújtott számunkra kivívott szabadsá­gunk, nemzeti függetlenségünk védelméhez, majd országunk gazdasági életének talpraállí- tásához és a szocializmus si­keres építéséhez. Sikereinket azért érhettük el, mert pártunk, mely szilár­dan küzd a marxizmus—leni- nizmus mindennemű torzítása ellen, olyan politikát folytat, amely a dolgozó nép érdekeit szolgálja. Ezért vallja népünk, hogy pártunk politikája igazi nemzeti politika. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom negyvenhetedik évfordulóján visszapillantva pártunk tevékenységére meg­állapíthatjuk: eredményeinket annak köszönhetjük, hogy si­került Október eszményét a magyar gyakorlatban megva­lósítani. Népünk sikereinek záloga továbbra is a nagy Ok­tóber eszméi. Kedves Elvtársak! Negyvenhét esztendő telt el azóta, hogy a világ fölött föl­kelt Október napja. Feléje von­zódott minden becsületes, sö­tétséget gyűlölő és fényre szomjazó erő. Az 1917 októberében elin­dult láncreakció folytatódik. Nincs a világon olyan erő, amely a kommunizmus diadal­mas előrenyomulását képes lenne megállítani. A Nagy Ok­tóber példája továbbra is lel­kesíti az emberek százmillióit a földkerekség minden részén a béke, a demokrácia, a szo­cializmus diadaláért vívott harcukban.

Next

/
Thumbnails
Contents