Somogyi Néplap, 1964. november (21. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-07 / 262. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Szombat, 1964. november 7. A Szovjetunió csaknem fél évszázados nagyszeré fejlődése a Nagy Októberi Szocialista Forradalom eszméinek diadala DÍSZÜNNEPSÉG BUDAPESTEN AZ ERKEL SZÍNHÁZBAN A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 47. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága, a forradalmi munkás-paraszt kormány és a Haza­fias Népfront Országos Tanácsa péntek este díszünnepséget rendezett az Erkel Színházban. Az ünnepség elnökségében helyet foglalt Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke; Apró Antal, Bisz- ku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő, Gáspár Sándor, Kállai Gyu­la, Komócsin Zoltán, Rónai Sándor, Somogyi Miklós, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, a kormány több tagja, közéleti személyiségek, régi munkásmozgalmi har­cosok, több üzem dolgozója. Az elnökségben foglalt helyet G. A. Gyenyiszov, a Szovjetunió budapesti nagykövete is. Az ünnepség részvevőinek soraiban ott volt az MSZMP Központi Bizottságának, az Elnöki Tanácsnak és a kormány­nak számos tagja, a politikai, a gazdasági, a kulturális élet sok más vezető személyisége. Részt vett az ünnepségen a bu­dapesti diplomáciai képviseletek sok vezetője és tagja is. A díszünnepséget a magyar és a szovjet himnusz elhang­zása után Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke nyitotta meg, majd Cseterki Lajos, az MSZMP Politi­kai Bizottságának póttagja, a Központi Bizottság titkára mon­dott ünnepi beszédet. Cseterki Lajos elvtérs beszéde Tisztelt ünneplő közönség! Kedves Elvtársak! — A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom negyvenhe­tedik évfordulóját ünnepeljük. 1917. november hetedikén a nép kezébe vette saját sorsá­nak intézését: az orosz pro­letariátus, a nagy Lenin te­remtette kommunista párt ve­zetésével a Föld egyhatodán létrehozta a világ első szo­cialista államát, és ezzel új korszak kezdődött az emberi­ség történetében, véget ért a világon a kizsákmányolok egyeduralma. A Nagy Októbe­ri Szocialista Forradalom em­lékét a Föld minden részén ápolják. Minden haladó, sza­badságszerető nép büszke a Nagy Október szülöttére, a világ első szocialista államá­ra: az erős, hatalmas, kom­munizmust építő Szovjetunió­ra. — Most, negyvenhét eszten­dő után a győztes forradalmat ünnepli november 7-én tizen­négy szocialista ország népe, az emberiség egyharmada. Visszanyert függetlenségét ün­nepli az egykori gyarmatbiro­dalmak romjaiból fölemelke­dett csaknem egész Ázsia és Afrika. A harc és a remény ünnepe ez a világ minden el­nyomott munkása számára. November 7-e az emberi ha­ladás, a béke és a szabadság ünnepe. A Szovjetunió példája bizonyítja: az emberiség jövője a szocializmus A Szovjetunió csaknem fél­évszázados nagyszerű fejlődé­se a Nagy Októberi Szocialista Forradalom eszméinek diada­la. Egyúttal annak bizonysága, hogy milyen nagyot alkot a kizsákmányolástól megszaba­dult nép. Oroszország 1913- ban a világ ipari termelésé­nek nem egészen 3 százalékát adta, ma a Szovjetunió több mint 20 százalékát termeli. A szovjet ipar ma egy hét alatt annyit termel, mint az első világháború előtt egy egész évben. A fejlődés gyorsaságát mutatja, hogy a Szovjetunió nemzeti jövedelme és ipari termelése az elmúlt 9—10 év­ben körülbelül kétszeresére, a Egyesült Államoké ugyanezen idő alatt pedig csak körülbe­lül 20 százalékkal emelkedett. Nem meglepő tehát, ha a ka­pitalista világban már régen nem a lekicsinylés, hanem a komoly versenytársnak kijáró elismerés hangján beszélnek a Szovjetunió gazdasági fejlődé­séről. Egyre több az olyan burzsoá politikus és gazdasági szakember is, aki már nem kételkedik abban, hogy a szo­cializmus győzni tud és győz­ni fog a két rendszer békés gazdasági versenyében. — A Szovjetunió Kommu­nista Pártja már a forradalom győzelmét is úgy fogta fel, mint a munkásosztály győzel­mét a világ egy részében. Eb­ből az internacionalista felfo­gásból következően mindig és minden támogatást megadott és megad a szabadságért küz­dő és a szocializmust építő né­peknek. Szolidaritásával ott áll a kapitalista országok harcoló munkásosztálya, dol­gozó tömegei mellett. Interna­cionalista kötelességét teljesíti a szovjet nép azzal is, hogy a kommunista társadalom sike­res építésével döntő hatást gyakorol a világ fejlődésére, töri az utat az emberiség előtt. Gazdasági-, és bámulatos tu­dományos sikereivel bizonyít­ja, hogy az egész emberiség jö­vője: a szocializmus. A XX. és a XXII. kongresszus helyesen elemezte korunkat A Szovjetunió Kommunista Pártja huszadik és huszonket­tedik kongresszusának elméleti és politikai tételei tovább gaz­dagították az egész világ mun­kásmozgalmának eszmei, poli­tikai tárházát. A két világtörté­nelmi jelentőségű kongresszus bátran leszámolt a gondolatot és tettet egyaránt gúzsbakötő dogmatizmussal, a személyi kultusszal és ezzel szárnyakat adott a marxista gondolkodás­nak, felszabadította a tömegek alkotó kedvét. Megtisztította a szocializmus eszméit minden­től, ami azoktól idegen. Azóta ismét teljes fényében ragyog a szocialista humanizmus eszmé­je. A Szovjetunió Kommunista Pártja merte és tudta felvetni elsőnek korunk legégetőbb kérdéseit, és tudott azokra he­lyesen válaszolni. A huszadik kongresszus tanításai nyomán vált világossá az emberiség előtt, hogy a tömegpusztító fegyverek korában egyedül a különböző társadalmi rendsze­rű országok békés egymás mel­lett élése mentheti meg a vilá­got a katasztrófát hozó hábo­rútól. A huszadik kongresszus tette világossá, hogy a megvál­tozott világpolitikai erőviszo­nyok a háborút elkerülhetővé teszik. A huszadik kongresszus tanítja azt is, hogy ma. amikor a szocializmus már világrend- szer és mások az erőviszonyok, lehetséges a szocialista társa­dalom megteremtése békés esz­közökkel. Az 1957-es és 1960-as moszk­vai tanácskozások határozatai azért épülnek minden alapvető kérdésben a Szovjetunió Kom­munista Pártja huszadik és hu­szonkettedik kongresszusán el­fogadott határozatokra, mert azok helyesen elemzik korun­kat, helyes következtetéseket vonnak le napjaink gazdasági és politikai helyzetéből. A dogmatikus, szektás me­revséget bátran elvető, a revi- zionizmust leleplező 1957-es és 1960-as moszkvai nyilatkoza­tokban türköződő lenini politi­ka rugalmas és következetes alkalmazása eredményeként világszerte megerősödtek a kommunista pártok, megszilár­dult önállóságuk, szorosabbá váltak kapcsolataik a tömegek­kel, megnőtt körülöttük a szö­vetségesek és a rokonszenve- zők tábora. A Szovjetuniót, a szocialista országokat a béke legtöbb védelmezőik*~4 ’ '—ü- li az emberiség. Népünk sorsa összefonódik az Októberi Forradalommal A világtörténelem fejlődése a Nagy Októberi Szocialista Forradalom óta, és annak nyo­mán páratlanul meggyorsult. A második világháború után létrejött a szocialista világ­rendszer. Nőtt a szocialista or­szágok ereje, tekintélye, von­zása. Széthullott a gyarmati rendszer. A szocializmus át­lépte Európa és Ázsia határait, megjelent az amerikai konti­nensen és terjed Afrikában. Mind több nép vallja program­jának a szocializmust. A szo­cializmus világméretű győzel­me megállíthatatlan. — Kedves Elvtársak! Hazánk felszabadulása óta húszadszor ünnepeljük a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom dicső évfordulóját. Ez az évforduló magyar ünnep is, mert népünk sorsa összefonó­dik az Októberi Forradalom­mal. Hozzáfűzi a Nagy Októ­ber idején vívott közös harc, az 1919-es Tanácsköztársaság dicső emléke, és az, hogy 1945- ben a szovjet hadsereg szabadí­totta fel hazánkat. így vált le­hetővé, hogy valóra váljanak a költő szavai: »-Ez itt most már a mi országunk, itt most már a mi kezünk épít«. 1945-ben, élve a történelem adta lehetőséggel, hazánk sza­bad, független országgá vált és rövid idő alatt minden hata­lom a dolgozó népé lett. A leg­haladóbb társadalmi osztály, a munkásosztály nemcsak önma­gát szabadította fel a kapita­lizmus járma alól, hanem föl­emelte az egész népet, az egész nemzetet. Visszavonhatatlanul eltűnt a sötét múlt, a három­millió koldus, az ezernyi fajta népbetegség országa, az úri Magyarország, amelynek népé­ről így írt Móricz Zsigmond: »Ha szegény, csak magyar le­het. Ha magyar, csak szegény lehet-». Két évtized alkotó munkájá­val és harcával örökre és visz- szavonhatatlanul felszámoltuk hazánkban a dolgozó emberek kizsákmányolását. Népünk a munkásosztály vezetével le­rakta a szocializmus alapjait, s most szilárd léptekkel halad a kitűzött cél, a szocializmus teljes fölépítése útján. Népgaz­daságunk szilárd. Szüntelenül fejlődő iparunk ma már ötszö­rösét termeli a háború előtti­nek és egyenletesen fejlődik. Bekövetkezett a történelmi for­dulat a mezőgazdaságban, pa­rasztságunk a közös gazdálko­dás útjára lépett. A nagyüze­mek megszilárdulása, a terme­lés fejlődése évről évre bizo­nyítja politikánk helyességét. A szocialista mezőgazdaság ad­ta a múlt évben a mezőgazda­ság összes árutermelésének 93 százalékát. Barát és ellenség láthatja, hogy az ország népe szabadon, félelem nélkül él, ta­nul, művelődik, jól táplálko­zik és öltözködik, nyugodtan és bizakodva tekint a jövőbe. Hazánkban szilárd a szocialista törvényesség. Pártunk és kor­mányunk az utóbbi években nemegyszer adta tanúbizony­ságát a szocialista humaniz­musnak. További előrehaladásunk záloga A szocialista építésben elért eredményeinket pártunk reáli­san értékeli. Világosan látjuk nehézségeinket, tennivalóinkéit is. További előrehaladásunk záloga: a jobban szervezett, lelkiismeretesebb, eredménye­sebb munka. Most az a legfon­tosabb feladatunk, hogy ol­csóbban termeljünk, emeljük a munka termelékenységét, ja­vítsuk az iparirányítás módsze­reit, az üzemek közötti együtt­működést és biztosítsuk üze­meink folyamatos termelését. Csak építőmunkánk eredményei biztosíthatják fejlődésünk to­vábbi föltételeit, az életszínvo­nal további emelését. Népünk anyagi jóléte miatt nincs szé­gyenkezni valónk. De őszintén meg kell mondani, hogy az életszínvonal a jövőben csak akkor emelkedhet, ha megte­remtjük az ahhoz szükséges anyagi javakat. A szocialista építőmunkánk vezető ereje a párt. A párt egységes, ezt az egységet az el­lenforradalom elleni harcban kovácsoltuk ki. Pártunkban visszaállítottuk jogaiba a leni­ni normákat. A kollektív veze­tés elvét gyakorlattá tettük. A párt és a nép viszonyát a köl­csönös bizalom jellemzi, né­pünk magáénak érzi a pártot, amely minden fontos kérdés el­döntésénél tanácskozik a dol­gozókkal. Politikánk a dolgo­zó nép érdekeit fejezi ki. En­nek a politikának, a nép szol­gálatának nagyobb terheit a kommunisták vállalják. Ugyanakkor pártunk eleget tesz a szocializmus frontján reánk hámló nemzetközi köte­lességeinek is. Ezért erősítjük összefogásunkat a szocialista országokkal, és mindenekelőtt népünk hűséges barátjával, a Szovjetunióval. Pártunk küzd a marxizmus— leninizmus mindennemű torzí­tása ellen, állandóan tanulmá­nyozza a nemzetközi munkás­mozgalom tapasztalatait, elem­zi saját utunk tanulságait, kö­rültekintő. megfontolt, nyilt és őszinte politikát folytat, helye­sen alkalmazza az elméletet viszonyainkra. Merítettünk a Szovjetunió Kommunista Párt­ja huszadik kongresszusának gazdag tanításaiból és haszno­sítottuk azokat munkánkban. Ezzel magyarázható, hogy pár­tunk nyolc év óta egyenes, tö­retlen politikát folytat és e politika sikereket hozott. Bát­ran elmondhatjuk, hogy nem volt még történelmünkben olyan időszak, amikor névünk a maihoz hasonló nyugalom­ban, békében, biztonságban élt volna. Éppen ezért valljuk, hogy politikánkon jottányit sem változtatunk. Ezen a be­vált, helyesnek bizonyult úton haladunk a jövőben is. Hűek vagyunk a szocialista világrendszerhez Kedves Elvtársak! Pártunk politikája: népünk erőinek összefogása a szocia­lizmus teljes fölépítésére egy­ben nemzetközi összefogás is függetlenségünk és szocialista vívmányaink védelmében, a béke és a haladás szolgálatá­ban. Nincs biztonságban a szo­cialista építés a szocializmus * erőinek összefogása nélkül, nincs internacionalizmus a Szovjetunióhoz való baráti ra­gaszkodás nélkül. A Szovjet­unióval összefűz bennünket a társadalmi rend azonossága, céljaink és érdekeink közössé­ge. Pártjaink évtizedekre visz- szatekintő testvéri kapcsola- 1 tait még szorosabbra fűzi a A magyar párt- és ifarmaaykilldiöffség Moszkvába érkezett Péntek délben Kádár Já­nosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnökének vezetésé­vel Moszkvába érkezett az a magyar párt- és kormánykül­döttség, amely az SZKP és a szovjet kormány meghívására részt vesz a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 47. évfordulója alkalmából ren­dezendő ünnepségeken. A magyar és szovjet zász­lókkal díszített Kijev-pálya- udvaron a magyar vendégeket L. I. Brezsn-'iev, az SZKP Köz­ponti Bizottságának első tit­kára, J. V. Andropov és L. F. Iljicsov, az SZKP Központi Bizottságának titkárai, M. A. Leszecsko, a minisztertanács elnökhelyettese, P. N. Fedosz- jev, az SZKP Központi Bizott­ságának tagja, a Szovjet Tu­dományos Akadémia alelnöke, a Szovjet—Magyar Baráti Társaság elnöke, M. A. Tyiho- nov, a Szovjetunió Állami Tervbizottságának elnökhe­lyettese, N. P. Firjubin, az SZKP Központi Bizottságának póttagja, külügyminiszter­helyettes, L. N. Tolkunov, az SZKP Központi Bizottságának osztályvezető-helyettese és mások fogadták. A pályaudvari fogadáson megjelent Szipka József, ha­zánk moszkvai nagykövete és a nagykövetség számos mun­katársa. (MTI) teljes egyetértés, a huszadik és huszonkettedik kongresz- szus, az 1957-es és 1960-as moszkvai nyilatkozatok elvei­hez való következetes ragasz­kodás. Saját érdekünk, hogy ahogyan a Szovjetunió mindig példamutatóan teljesítette in­ternacionalista kötelességét a világ munkásosztálya, elnyo­mott népei iránt, úgy mi is teljesítsük internacionalista kötelességünket. Külpolitikánkat alapvetően meghatározza, hogy hűek va­gyunk a szocialista világrend- szerhez, a Varsói Szerződés­hez. Ez biztosítja, hogy csor­bítatlanul megőrizzük állami szuverenitásunkat és békében építhessük hazánkban a szo­cializmust. A szocialista orszá­gok gazdasági, politikai és ka­tonai erejének állandó gyara­podása a szocialista világrend- szert az emberi társadalom fej­lődésének döntő tényezőjévé teszi. A szocialista országok, első­sorban a Szovjetunió olyan gazdasági és katonai erőt hoz­tak létre, és a munkásosztály, a felszabadult és felszabadulá­sukért küzdő népek, a béké­Hívei vagyunk az A béke, a szocializmus és az emberi haladás legkövetkeze­tesebb harcosai a kommunista pártok. E világtörténelmi kül­detésük teljesítésének elenged­hetetlen föltétele a munkás- osztály, a marxista—leninista pártok egysége és közös erőfe­szítése. A nemzetközi kommu­nista mozgalom összeforrott- ságának napjainkban különö­sen nagy jelentősége van. Jó dolog az, hogy ma a moszkvai ünnepségen jelen vannak a szocialista országok küldöttsé­gei, üdvözöljük ezt, mint a nemzetközi munkásmozgalom­ban az egységre válótörekvés megnyilvánulását. Meggyőző­désünk, hogy az egységet csak elvi engedmények nélkül le­het összekovácsolni. Ehhez azok az elvek és megállapítá­sok összessége szolgál alapul, amelyekkel a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. és XXII. kongresszusa gazdagí­totta a marxizmus—leniniz- must, és amelyeket az 1957. és 1960. évi tanácskozásokon a kommunista és munkáspártok mint helyeseket, a nemzetközi kommunista mozgalom fő irá­nyaként elfogadtak. Ezeket az elveket az élet is igazolta. A nemzetközi munkásmoz­galomban viták folynak. Mi hívei vagyunk az elvtársi vi­táknak, tanácskozásoknak. Az a véleményünk, hogy meg kell vitatni a kapitalista világban, a munkásosztály harcában, a ért harcoló százmilliók akkora erővé növekedtek, hogy hatá­sukra megváltoztak a világpo­litikai erőviszonyok, lehetővé vált, hogy az imperialisták kényszerű szükségességként tudomásul vegyék a különbö­ző társadalmi rendszerű álla­mok békés egymás mellett élé­sének politikáját, és ezzel csökkent a nukleáris világhá­ború veszélye. A szocializmus képes arra, hogy a békés egy­más mellett élés viszonyai kö­zött döntő győzelmet aras a kapitalizmus felett. A szo­cialista országok erősödése, a béke megőrzése kedvező felté­teleket teremt a népek forra­dalmi harcának fejlődéséhez. A moszkvai atomcsendszer- ződés, a világűr »atomfegyver- mentesítése«, a hasadó anya­gok gyártásáról szóló pozitív megállapodás azt mutatja, hogy a kommunisták, a mun­kásosztály, az összes dolgozó és békeszerető erők munkájá­nak és harcának eredménye­képpen ma már nem ábránd, hanem valóság az a kor, mely­ben a pusztító vilábháborúkat kiiktathatjuk a társadalom éle­téből. íp: elvtársi vitáknak nemzeti felszabadító harcban 1960 óta végbement változáso­kat, a szocialista építésben el­ért fejlődést, és ki kell tűzni az új feladatokat. Kedves Elvtársak! Népünk igaz és erős barátot becsül és szeret a Szovjetunió­ban, a Szovjetunió Kommunis­ta Pártjában. Úgy tekint a vi­lág első szocialista államára, annak népére, mint testvérére, legjobb barátjára, mint a bé­ke és a szocializmus legerősebb támaszára, élharcosára. Meg­győződésünk, hogy a népein­ket és pártjainkat összefűző testvéri baráti kapcsolatok, amelyeket fejlődésünk talpkö­vének tekintünk, a jövőben to­vább erősödnek és javára vál­nak népeinknek, az egész szo­cialista közösségnek, a világ­béke ügyének. A magyar nép a Nagy Október szellemében folytatja harcát a szocializmu­sért és szövetségben a világ haladó erőivel az emberiség békéjéért. — Éljen a kommunizmust építő szovjet nép és vezetője, a Szovjetunió Kommunista Pártja! Éljen és erősödjék a magyar és a szovjet nép örök barátsága!’ Éljen és növeked­jék a szocializmus erőinek egy­sége! — Éljen és győzedelmesked­jék az egész világon a szocia­lizmus és a béke! — fejezte be tapssal fogadott beszédét Cse­terki elvtárs. Friss István látogatása megyénkben Friss István, a párt Közpon­ti Bizottságának tagja, a Köz- gazdasági Tudományos Intézet igazgatója Nagy Tamás, Lász­ló János és Csöndes Béla tu­dományos kutatók társaságá­ban megyénkbe látogatott. Csütörtökön a megyei taná­cson eszmecserét folytattak Illés Dezsővel és Szigeti Ist­vánnal. a megyei pártbizott­ság titkáraival, Sási Jánossal, a megyei tanács vb-elnökhe- lyettesével, Mohar Lászlóval. a mezőgazdasági osztály veze­tőjével és dr. Németh Sán­dorral, a mezőgazdasági osz­tály munkatársával. A beszél­getés után a vendégek meg­látogatták a homokszentgyör- gyi termelőszövetkezetet. Tegnap a kaposfői termelő­szövetkezetet keresték föl, majd Kaposvárra visszatérve fogadta őket Németh Ferenc, a megyei náribizottsáp első titkára.

Next

/
Thumbnails
Contents