Somogyi Néplap, 1964. november (21. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-29 / 280. szám
Szentiványi Kálmán: DCözimiert t&Kiírtéi A z olvasó nem vádolhat plágiummal, előre közölhetem, amit elmondandó vagyok, nem én találtam ki; több változatbein hallottam mostanában kis hazánktájain, akárcsak azt a bizonyos históriát a völgy felett csillében maradt kéményseprőről, aki magasban töltötte a vasárnapot, mennyit esküdöztek távoli bányatelepeken, hogy őnáluk történt... Ne döntsük el hát azt sem, mi az igazság Fukari Kovács történetében. Somogybán vagy Veszprémben esett meg vagy éppen Zalában. A főszereplő — ha már elszóltam magam — ragadványneves ember, egy bizonyos jól dolgozó szövetkezet vezetőségi tagja, egyébként harmadik ikszes, legényes külsejű fiatalember, aki bizonyos csínnal öltözködik, magas szárú katonacsizmája van. Bedobbant az álmos tekintetű elnökhöz egy fárasztó értekezlet után: — Tovább nem csinálom, engedj lemondani! — No? Megint sérelmed van, csúfolnak? — Te magad is fukarinak szólítottál ma... a vezetőség előtt! Nem hívsz Kovácsnak, a becsületes nevemen! — Megbocsáss, rájár a szám. Apádat nevezték el a régi világban ... Az istenbe, tízvala- hány holdat ragasztott, ez senki másnak nem sikerült a faluban. A ragadványnévben... hogy Fukari-Kovács ... akkor elismerés volt. Téged becsülünk, jó munkádért nemrégen Németországban jártál. Mit akarsz? — Ezért is szapulnak! Lám, Fukari a mi pénzünkön utazik! Feleségem a legtöbb munkaegységet szerezte... Olyan baromfit nevel a közösnek, kitüntették érte! Azt pusmogják, fukarságból hajtom a családot is! — Hülyeség! Bár...’ bár, magam is hallottam ilyen szót. — A nagyobbik fiam most jár elsőbe... A minap sírva jött haza az iskolából, mert a tanító nagy F betűt pingált az irkájára megkülönböztetésül.. Elmentem azonnal... Az öreg mester kinevetett, azt mondja, bár őneki volna ilyen szép ragadványneve... Felszólaltam a vezetőségi ülésen, hogy takarékoskodjunk, törlesszük a hiteleket is ... Erre a hátam mögött összemordultak: »Fukari a máséból gavallér, őneki bezzeg van pénze a takarékban!« A feleségem sír otthon ... Nekem elég volt! Lemondok! — Ne siesd el, tudod hogy, iskolára javasoltunk. Majd figyelmeztetem a vezetőséget, hogy ne szólítsanak Fukarinak ... — Akkor meg vigyorognak a bajuszuk alatt! — Nohát, tudod jól, hogyan van ... Tisztulnak az újborok, érik a pálinka, a munka nem sürget már... Megérezni a télelőt a tagtársak leheletén is mostanában. Ne törődj a csúfneveddel, egyszer csak megszabadulsz tőle! Nagy nehezen megnyugtatta az elnök Fukari-Kovácsot, nem sejtette persze, milyen hamar változik a szél, kint a sötétben még beszélgettek egy keveset a gépvásárlásról. Az első pörkölőtűz éppen Fukari-Kovács kertje alján pirosította a hajnalt, ott volt a böllér, s ment minden rendben, hanem mindkét szomszéd éppen azon az éjjelen főzette meg a szilvát; fátyolos szemmel, lucskos bajusszal botorkáltak oda a kertaljba, először az elnököt tisztelték meg, billentettek egyet a kucsmán, hanem aztán Kovácsot macerálták. — Senki nem hizlal ilyen disznót, mint Fukari szomszéd! — Az ám! Három röfög az ólban, de csak egyet ölt... Kettőt majd elad, mint az an- tivilágban. — Csoda, hogy böllért hívott ... Azelőtt maga bánt a késsel. Hanem szomszédoktól sajnálja a kóstolót! Ami persze aligha volt igaz; furcsálkodva toporgott az elnök, Kovács arca elsötétült, Kovácsné meg elterelte onnan a meleg gyűrűkkel bajlódó nagyobbik fiút, A szomszédok előhúzták a pintest, és erőszakosan itatták az elnököt és Kovácsot. A böllér bezzeg elfogadta mindegyik üveget. Szóval láb alatt voltak a részegek. Észre is vették ezt. Álnokul dicsérték Kovács háza táját. Kovácsné asért se hívta be őket sült májra — lappangott az udvaron a finom illat, Kovácsné takarosán meg- .terített, s úgy tett, mintha nem látná az udvaron ólálkodó részegeket! Nohát, azok borzasztó bosszút forraltak! Volt már hasonló eset a faluban, beszélték, de akadt, aki nem hitte: hogy disznót le lehessen itatni rézelejével, karcos pálinkával — a régi üstökről zavaros pálinka csorog először, azt nem minden kétlábú tudja meginni —, szóval fordult az egyik ember, egész demizson- nal hozott a nem embernek való italból... A másik hízó külön volt csukva úgyis, éhesen morcogott, ma elmaradt az ő porciója is. A két koma meg eltűnt a konyha elől, az odakészített sűrű da- rás keverékkel elzárta a vályú egyik sarkát, s oda csorgatta a pálinkát, amelynek azért finom illata van ... Az éhes disznó felhabzsolta azonnal! Most már egyik koma »fedezett« — az udvaron ólálkodván —, a másik itatta a disznót, nem sajnálta tőle, amint az állat felhörbölte, öntött neki még. A szagtól az anyadisznó is zajongott a szomszéd ólban. S a berúgatott hízó meg dörmicélve lefeküdt. A két koma nagy nehezen lábra rángatta de nem bírtak vele... Kihúzták hát megpörkölt társa mellé — pedig a disznó ezt, a pörkölésszagot egyébként nem állja... De most elnyúlt horkolva a megpörkölt társa mellett. "persze a művelet nem ment titokban, a szomszédból rémüldöztek át a mezsgyén az asszonyok, vigyorogtak a gyerekek, távolabbról is villant a menyecskék főkötője a szilvafák alatt. Híre lobbant, mit csináltak a részeg imposz- torok Fukari-Kovácséknál! S azok előjöttek végül a konyhából, ahogyan illik, elöl a böllér ballagott Hökkenten bámulta a bundás disznót Kovácsné jajongani kezdett:.. A két koma a mezsgyén ácsorgóit pipára gyújtott éppen, a maguk házába nem mertek húzódni, onnan fenyegetőztek az asszonyok, vők... Itt meg Kovács komorlott feléjük, kezében vasvilla... Csend volt, csak a varjak károgása meg a részeg disznó horkolása hallatszott A böllér mozdult, hogy visszacibálják a disznót. Kovács odamorrant a szomszédoknak: — Miért tettek csúffá?! Valamit, motyogtak a nyiladozó értelmű, szeppent részegek: attól féltek, nekik nem jut kóstoló... Kovács a felesége felé vágott: Látod, mondtam, hívjuk be őket, ha be vannak is csiccsentve! — S látták a leselkedők, hogy embervér nem folyik itt. Kovács földbe szúrta már a vasvillát, közelebb óvakodtak, s rejtették a nevetést. Kovács meg a böllémek szólt: Szúrja meg ezt is, bátyám ... Kést kapott volna karácsony előtt. A lappangó vidámságot a második disznó akadozó halál- hörgése fagyasztotta meg, aztán fellobbant megint. Kovácsné sírva keverte a vért egy piros fazékban. VÁLTOZATOK ECV TÉMÁRA Az olvasó csodálkozik, a költő válaszol Lapunk november 7-i számában megjelent Csepeli Szabó Béla Rügybontó Október című verse. Szabó Éva toponári olvasónk felhívta a szerkesztőség figyelmét, hogy a Magyar Ifjúság ünnepi számában Lenin októbere címmel közölték Csepeli Szabó Béla költeményét. »Nem azonos teljesen a két vers, van némi eltérés. Szeretném tudni, hogy a kettő közül melyik az eredeti. Vagy két címmel írta meg a költő ugyanazt a verset?« — érdeklődött toponári olvasónk. Csepeli Szabó Béla költő szívesen tájékoztatta lapunkat a versügyben. A Somogyi Néplapban megjelent Rügybontó Október és a Magyar Ifjúságban közölt Lenin októbere ugyanannak a műnek két változata. S hogy mi a története? Mondja el maga a költő: »A Magvető Könyvkiadó kérésére új és régebbi verseimből kötetet állítok össze. A versek válogatása közben — mondanivalóm kifejezőbb, művészibb megfogalmazására törekedve — néhány régebbin formai változtatásokat, csiszolásokat végzek. Így született meg — egy régebbi versem változataként — a Rügybontó Október. Szeptember végén Őszi szerelmi dal című versemmel együtt felajánlottam a Központi Sajtószolgálatnak (ez a szerv látja el a vidéki lapokat irodalmi anyagokkal, országos jellegű írásokkal — a szerk.). S itt kezdődik a bonyodalom. A sajtószolgálat csak az Őszi szerelmi dalt fogadta el, a Rügybontó Októberre nem reagált. A verset további csiszolgatás után elküldtem a Magyar Ifjúságnak. A lap — nagy meglepetésemre — Lenin októbere címmel közölte. Nemrégiben értesültem róla, hogy a Központi Sajtószolgálat meggondolta magát, s elküldte a másik verset is a vidéki lapoknak. A Somogyi Néplapban az általam adott helyes címmel jelent meg. Azt hiszem, mindebből világosan kiderül, hogy csak a versek kisebb variációi fűződnek hozzám, a címek közötti különbség szerkesztői meggondolásból, egy »hirtelen jött ötletből« származik. De hát mit tehet ilyenkor a költő? Hiszen nem rosszindulattal áll szemben. A Magyar Ifjúságnál úgy gondolták, hogy a Lenin októbere jobban kifejezi a vers tartalmát, s miután nem tudtak érintkezésbe lépni velem — utólagos jóváhagyásomban bízva — megváltoztatták a címet. Én. őszintén szólva, nem nagyon örülök neki, hiszen a Rügybontó iktóber megítélésem szerint — éppen gondolati kontrasztjánál — sokkal jobb és művészibb.'" S hamarosan lobogott újra a tűz. Ott ácsorogtak a gyerekek, várták a meleg gyűrűket, könyörögték Kovácsék fiának. Az egyik tréfacsináló elrikkantotta magát: — Nohát, azt mondom... nem is vagy te Fukari mától, hanem Gavallér-Kovács . .. Lefőztél bennünket! XT ogy helyrehozzák a sér- tést, botorkáltak végig a kertaljban, mondták mindenkinek, milyen ember Kovács szomszéd, nem szabad fukarnak nevezni, gavallér az! Lám, leszúratta a második disznót. Kovács is hallotta ezt, feleségét megvigasztalta pár csendes szóval. Hogyan cibálhatta volna .vissza a részeg állatot — a falu szeme láttára — az ólba? Amíg az ivadékai élnek, emlegették volna ezt a faluban, s nem adhatja meg nekik vasvillával sem, ahogyan els» dühében megmarkolta a nyelet... A tréfacsináló kedélyes részeget megütni? Nem lehet. Az elnök nem szólt közbe. Beszélgetett az egyre közelebb lépő emberekkel, akik a verekedést akadályozandó léptek át a mezsgyén. S a két koma hozott már pálinkát is, kínál- gatták, de ezt nem tűrhette Kovácsné, maga is kibillentette a demizsont Kortyoltak a kipirult férfiak. Az asszonyok meg dolgukra mentek. A gyerekek veszekedtek a meleg gyűrűkön. A Kovács gyerek beosont, s rajtaérte az apja — gőzölgő szalonnát cipelvén —, mikor az irkájára felírt a neve mellé egy nagy G betűt. Először összeráncolta a szemöldökét, aztán felnevetett, s barackot nyomott a gyerek bozontjára. S utasította az asszonyt, hogy a második kóstolóra hívja be a szomszédokat is, mintha semmi sem történt volna! ÚJ KÖNYVEK A Szépirodalmi Könyvkiadó jelenttette meg Szántó Zoltán Vég és kezdet című önéletrajzi írását. Goda Gábor három kisregényét tartalmazza a Flamingók címmel megjelent kötet. Anekdoták, találkozások, történetek címmel jelent meg Illés Béla anekdotáinak eddig legteljesebb gyűjteménye. A Móra Ifjúsági Könyvkiadónál jelent meg Zágoni Ferenc regénye A megjelölt ember címmel. Második kiadást ért meg Varga Katalin Gőgös Gunár Gedeon című verses meséskönyve Lukáts Kató rajzaival. Harmadik kiadásban jelent meg Rónaszegi Miklós Benyovszki Móricról szóló regénye, A nagy játszma. Szántó György regénye Nelli néni öröksége címmel most második kiadásban jelent meg Benkő Sándor rajzaival. A Táncsics Kiadó Űtikalan- dok-sorozatában második kiadásban látott napvilágot Erich Wustmann útikönyve A zöld pokol címen. A Magvető Kiadónál jelent meg Kolozs Pál Utazás De- tektíviába című regénye, mely a detektív regények birodalmába kalauzolja az olvasót A Képzőművészeti Kiadó A művészet kiskönyvtára-soro- zatban jelenttette meg Markova Valéria tanulmányát Vera Muhinaról, a kivételes tehetségű szovjet szobrászművésznőről. A Népművészet-sorozatban Domanovszky György tanulmánykötete jelent meg Népi bútorok címen. A Magvető Kiadó adta közre Kassák Lajos új verseskötetét A tölgyfa 1tvelei címmel. L KERTÜNK Ólommetszet. Vágó Jánosnak, a debreceni Alföldi Nyomda gépmesterének munkája. Szirma íj, Sudrt: SZIVED FÉNYÉVEL Nekünk még szeplős gyermeki bánat piszkos morzsa közt 4 darab kenyér, a szenvedés szelídült haragja tenyerünk sebén a megalvadt vé®. Hitszegő múltunk gorombán mocskolt szidalmaival: »te buta paraszt ájult szívünkre hullt a tompa szó. amelyre csak a föld adott vigaszt. Szándék a szándékkal, vágy a vággyal sorsunkat forró vérben járta át, hogy felmutassuk egész népünknek makacs hitünk győzelmes zászlaját. Mikor áttört a tömbsötétségen a megváltó hír: »szabadok vagyunk!-«, az alázat porát elsöpörte harcokban megtisztult öntudatunk. Üj ritmust vett az életlüktetés, senki földjén végre hazaértünk, a munka büszke csúcsai fölött felragyogott igaz emberségünk. Ezüst szárnyain viszi az idő a subás múltat, a csipkés jelent, az életre tárt milliónyi vágy szabad sodrású örömöt teremt. Jő, hogy a mosoly nem az árnyékból villan elő a gyermeki szájon; De vigyázz! Őrizd szíved fényével, nehogy az árnyék rátaláljon! QYÜMÖLCS ÉS VIRÁQ címmel jelent meg Sipos Gyula új verseskötete a Szép- irodalmi Könyvkiadó Vállalat gondozásában. A somogyi származású költő az ötvenes évek végién és a hatvanas években írt verseit gyűjtötte össze a kötetben. Két költeményt mutatunk be ezekből. TÉLI Q ALLY Becsaptam ezt a kis gallyat, tavaszt varázsoltam neki, és minden rügye megfakadt, zöld lángocskáit égeti, Fekete, fehér minden itt. Hó, fa, tető élettelen. Csák ez a kicsiny zöld virít győzelmesen s törékenyen. Hazugság ez a szerelem? Nincs gyökere, csak ág, levél. Nem lesz neki gyümölcse sem. Esztelen. Céltalan. De él, KERTBEN Fiammal fákat ültetek, tanul és örül a gyerek. Végeztem volna én magam a kicsit, ami hátravan. Gyümölcs és virág, kész a kert, de a világ így kerekebb. így kerekebb, hogy sose kész, öreg kéz mellett ifjú kéz. A fű helyén gyümölcsfa nő, folytattam én, folytassa ő.
