Somogyi Néplap, 1964. november (21. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-29 / 280. szám

»OMOOYI NÉPLAP 8 Vasárnap, 1964. november 29. VÍZIÓ A CSALÁDBAN Mind világszerte, mind pe­dig hazánkban hónapról, hó­napra, sőt már hétről hétre ro­hamosan nő a tv-előfizetők száma, s azt mondhatjuk: a tv már olyan nagy mértékben tör be családi otthonokba, hogy napjainkban szinte a családi élet egyik fő tényezőjévé vá­lik. Elég csupán arra gondol­nunk, hogy hazánkban ma már esténként mintegy két- három millió néző ül a képer­nyők előtt. Az is kétségtelen, hogy még mindig csak a kezdet kezdetén vagyunk, hiszen még óriási távlatok és ragyogó lehetősé­gek állnak a távolbalátás »-cso­dája« előtt. Hovatovább nem­csak otthonunkban találko­zunk vele, hanem az iskolá­ban, az iparban, a közlekedés­ben, a gyógyászatban és a töb­bi tudományágban is. Azzal is számolnunk kell, hogy a tv V­-------------------------------------------------------------\ Harmadik díjat nyert a Magyar Televízió pályázatán a somogydöröcskei Szerdahelyi Pálné. A televíziótulajdo­nosok, tv-nézők bizonyára érdeklődéssel olvassák a díj­nyertes tanulmányt. térhódítása egyre gyorsuló ütemben tovább tart a családi otthonokban is, és belátható időn belül megsokszorozódik a tv-előfizetők száma. Ilyen helyzetben és perspek­tívák mellett nem érdektelen a tv és a család kapcsolatáról beszélni, annál kevésbé, mivel nem elég csak nézni a műsort, hanem helyesen kell tudni »•televíziózni«, és hasznos mó­don kell beiktatni a család na­pi életrendjébe. Az alábbiak­ban ehhez is szeretnék hasz­nos segítséget nyújtani. I. A televízió áldásai a családban tart arra, hogy otthonában vizuálisan is értesüljön na­ponta a legfrissebb világese­ményekről. A mai ember sa­ját otthonában, a képernyő előtt ülve láthatja, hogy ko­runkban milyen kicsi lett a nagyvilág! A földgolyó össze­szűkült! Ezt a tényt tehát nemcsak a rakéták és az űr­hajók érzékeltetik a modern emberrel, hanem a tv is. A képernyő ugyanis az egész vi­lágot behozza a »családba«, ugyanakkor kitárja ottho­nunk ablakait is a nagy­világ felé! Nem túlzás, ha azt mondom jelképesen, hogy ma a családi otthon legnagyobb ablaka a tv képernyője. A család ezen az ablakon keresz­tül tekint ki naponta a nagy­világba, s ugyancsak ezen át tör be a nagyvilág az ő kis otthonába. E szerepével a tv szüntelenül tágítja a család szűk vakondokperspektíváját. Ennek eredményeképpen a család kénytelen tudomásul venni és otthonába befogadni a nagyvilágot. A tv megismerteti a családot a társadalom és az egész em­beriség időszerű problémáival, s azok hátterét is megvilágít­ja. Ily módon a politikai, a tár­sadalmi, a gazdasági és a szo­ciális kérdések egész sora vá­lik ismertté. A tv megtanítja a családot világperspektívában látni és gondolkodni, mégpedig nagyon reálisan. A tv ugyanis realitásra nevel. A képernyő az embereket, az eseményeket, a problémákat a maguk valósá­gában mutatja be óriási lelep­lező erővel. II. A család és a televízió »viszonya« Az individualizmus kora le­járt. Ma már minden vonatko­zásban a kollektivizmus korá­ban élünk. Ebbe a miliőbe igen jól beleillik a tv is mint kollektív tényező. 1. A tv elsőrendű haszna, hogy közösséget te­remt. Ez különösen egy-egy sportesemény vagy színházi előadás közvetítése alkalmával tűnik ki' szembeötlően. Ilyen­kor megtelnek a klubhelyisé­gek. A családban is megszapo­rodik a nézők tábora a szom­szédokkal, barátokkal és isme­rősökkel. A tv közösséget for­mál, összehozza az embereket. Közösségformáló szerepét a családban is megfigyelhetjük. A tv a családot visszahozza az otthonba. A tévés családok ál­talában mind ótthonülővé vál­nak. Mindegyik családtag siet haza, legalább az esti fő mű­soridő kezdetére. Ezen a külső közösségformá­láson túlmenően azonban a tv a család lelki-szellemi közössé­gét is rendkívül hatásosan ala­kítja és erősíti. Hadd említsek előbb egy »negativ« példát. : Egy olyan házasság példájára gondolok, ahol már csak egye­dül a tv volt pozitív hatással a családra. A házastársak ugyanis fokozatosan elhidegül- tek egymástól, alig szóltak egymáshoz, már-már elvisel­hetetlenné vált köztük a vi­szony. Egy napon azután tv- készüléket vásárolt a férj, s ettől fogva kezdett a helyzet megváltozni, mégpedig igen kedvezően. A tv ugyanis »res­taurálta« a felbomló életközös­séget. Ez az »új családtag« si­keresen eljátszottá a békéltető bíró szerepét! Az elhidegült házastársak leültek együtt a képernyő elé, együtt - nézték a műsort, hol az egyik, hol a másik szólalt meg, majd elju­tottak oda, hogy együtt meg­beszéljék a végignézett mű­sort. A némaság így fokozato­san feloldódott közöttük, s a meginduló beszélgetés, a gon­dolatok cseréje révén ismét visszataláltak egymáshoz. A lelki-szellemi közösség elsza­kadt fonalát a tv kötözte is­mét egybe! De a tv a boldog, egészséges életközösségben is fontos sze­repet játszik a család lelki­szellemi közösségének rendsze­res táplálásával. A tv a boldog családi otthont még melegeb­bé és meghittebbé varázsolja. A harmonikus családi életet még szebbé és kiegyensúlyo­zottabbá teszi. A család a na­pi munka után az otthon me­legében együtt marad, és együtt szórakozik, együtt mű­velődik. 2. Éppen ebben rejlik a tv másik nagy áldása és haszna! A tv ugyanis kultúrát terjeszt, a szórakoztatás és a művelődés eszközeként elsőrendű közmű­velődési funkciót tölt be. A napi munka után a család minden tagjának szüksége van a kikapcsolódásra, a pihenés­re, a szórakozásra és a műve­lődésre. S az ember mindezt otthon is megtalálhatja. Nem kell átöltöznie, moziba, szín­házba mennie, mert a tv »ház­hoz szállítja« a filmet, a szín­házat, az operát. (De természe­tesen a tv sohasem pótolhatja egy opera- vagy színházi elő­adás közvetlen élményét!) A tv a közművelődés terüle­tén különösen a falvakban és a tanyákon, pusztákon teljesít pótolhatatlan szolgálatot. A mi kis falunkban pl. a tv az egyetlen szórakozási és kultu­rális lehetőség. Távol a megye­székhelytől, eldugott, ún. isten háta mögötti falunkban a tv számunkra — a könyveken kí­vül — a vegetatív életnél ma­gasabb rendű, szellemi élet le­hetőségét. Családunkat bele­kapcsolja a kultúra vérkerin­gésébe, s lehetővé teszi, hogy lépést tartsunk hazánk kultu­rális életével és fejlődésével. Igen nagy élményt jelent ne­künk egy-egy opera- vagy színházi közvetítés megtekinté­se a tv képernyője előtt! A te­levízió nélkül itt mi sohasem juthatnánk hozzá ilyen művé­szi élményekhez! A tv-nek ez a haszna viszont már messze túlnő a család szűk keretein, és egyetemes jelentőségűvé válik, ha arra gondolunk, hogy ma már több mint 600 000 magyar család, azaz mintegy két-három mil­lió ember szórakoztatásáról gondoskodik rendszeresen, s végzi el közöttük a maga egyedülálló és igen sokrétű, szerteágazó közművelődési sze­repét: tanít, nevel, kultúrát terjeszt, tudást gyarapít, mű­veltséget növel, köztudatot formál, segít kialakítani a kö­zösségi embertípust, és mind­ezzel a sokoldalú funkciójával hozzájárul kulturális életünk egyre ritkuló fehér foltjainak eltüntetéséhez. 3. A tv harmadik nagy áldá­sa és felbecsülhetetlen haszna az, hogy a család szűk látókö­rét világperspektívára emeli. Tudásszomjjal telített, ta­nulni és tudni vágyó korban élünk. A XX. század második felének embere — a kornak nemcsak gyermeke, hanem fel­nőttje is! — szeretne mindent tudni, mindent látni, minden­ről tájékozódni, saját szemé­vel meggyőződni. Ezért nem elégíti ki a kíváncsiságát _ az újság, a rádió, hanem igényt Arról is beszélnünk kell, mit kell nekünk is tenni azért, hogy a tv valóban hasznossá, áldássá lehessen a családban. Íme, néhány gyakorlati jó­tanács: 1. »Házibálvány«? Először is: ne a tv legyen a ház ura, vagyis ne engedjük, hogy a tv a »házibálvány« szerepét tölt­se be otthonunkban, aminek kedvéért sok mindent feláldoz a család a »házioltáron«. Ez alól csak az »első szerelem« ideje lehet kivétel, ami a ké­szülék megvásárlásától számí­tott néhány hónapig tart. A »mézeshetek« elmúltával aztán már ne üljünk látástól vaku- lásig, azaz műsorkezdettől mű­sorzárásig a képernyő előtt! 2. »Neurosis televitis«. Az egészségre is káros, idegrend­szerünkre is ártalmas, ha »végkimerülésig« nézzük a tv- műsort! Csakhamar jelentke­zik az ún. neurosis televitis, melynek tünetei: fejfájás, a szem túlerőltetése, levertség, álmatlanság, idegesség, inge­rültség. Fogadjuk el aranysza­bálynak, hogy az egy-két órai tv-nézés felüdít, de a túl­zásba vitt televíziózás még csak fáradtabbá tesz! 3. Műsorválasztás. Épp ezért gondosan ki kell választanunk — a család tagjaival egyetér­tésben —, hogy a műsorból mit nézzünk meg és mit ne. Már előre megtervezhetjük a család következő' heti tv-prog- ramját az újságok műsorközlé­se alapján. Okosan, tervsze­rűen iktassuk be a család na­pirendjébe a várható jó műso­rokat! Itt említem meg, hogy az okos háziasszony a vacsora­időt is ügyesen egyezteti a tv műsorával! 4. Akadályok. Ne feledjük azt sem, hogy néha közbejön­nek fontosabb dolgok is. Nem­csak »hivatalos« elfoglaltság, hanem egy-egy operaelőadás, színház, mozi, hangverseny, születésnap, baráti látogatás stb. Ilyenkor — bármennyire is fáj a szívünk — föl kell ál­dozni a napi tv-nézét! 5. Aktív televíziózást! Soha ne nézzük a tv-műsort kriti­kátlanul! Komolyan és helye­sen értékeljük ki a látottakat. Legjobb, ha a műsor után a család együtt beszéli meg és bírálja meg, elemzi, amit lá­tott. Ezzel kihúzzuk a méreg- rogát annak az állításnak, an­nak a gyakorta hangoztatott ! vádnak, hogy a tv csak hallga­tó, passzív családot, általában ; passzív szemlélődő embertí­pust formál, s hogy a tv kép­telenné teszi az embert az ön­álló gondolkodásra, az aktív részvételre. A tv-nézéshez szükséges a koncentráció is, íez pedig aktív szellemi mun- !kát jelent, utána pedig követ­kezik a beszélgetés, a gondolá­itok, vélemények kicserélése! Ily módon is hasznosítsuk a ilátottakat! Viszont a tv-műso- rok is késztessék aktivitásra a nézőket! Minél több olyan műsort iktasson be a tv, mely önálló gondolkodásra, ítéletal­kotásra nevel, s ezzel a nézőt is kapcsolja be aktív részvevő­ként a műsorba! Befejezésül csak annyit, hogy a tv-készülék otthonunk­ban ne csupán modern bútor­darab és a lakás dísze legyen, hanem sokkal inkább csa­ládtag a szó szoros értel­mében: ne kényeztessük ugyan el, de szeressük, óvjuk, be­csüljük, hadd ápolja és erősít­se a család közösségét, hadd terjessze a kultúrát; vigyen fényt, és oszlasson el homályt, sötétséget, és hadd növelje a család látókörét világméretű­vé — vele egyenes arányban növelve a család felelősségét is mindazért, ami a világban tör­ténik —, hogy a tv valóban hasznára és épülésére lehes­sen az egész családnak, egyút­tal a nép nagy családjának is, az egész társadalomnak. RUISZ QVÖRQY: HEQYAUAI TÁJ (FILCRAJZ) Egy kis nyelvművelés A „felé“ és a „keresztül“ a fejlődés szemszögéből Gondolatainkat, közölniva­lóinkat mondatban fejezzük ki. Ahhoz, hogy a szavakat mondattá fűzhessük össze, kü­lönféle viszonyító elemekre, úgynevezett formaszókra van szükségünk. A névutók is ilyen formaszók. Mint nevük is utal rá, rendesen a főnév után állanak: a kapu előtt, öt óra után, betegség miatt, elintézés végett. Feladatuk ha­sonló a ragokéhoz: a cselek­vés történés helyét, idejét, okát, célját, módját, körülmé­nyeit stb. határozzák meg (vö. az úton, három óra kor, vasár- napre; elment kenyér ért; bé­kítőiem szólt közbe stb.) A névutók nincsenek annyira ősi kifejezőeszközök, mint a ra­gok, de azért szintén sok száz évesek. Sok száz éves múltjuk fo­lyamán a névutók éppúgy részt vettek a nyelv életében, mint az úgynevezett fogalom­szók, amilyen az ember, a ter­mészet, az igazság, a szeretet. Azaz alakot cseréltek, újabb­nál újabb szerepeket vállal­tak, megvívták egymással s a ragokkal az elsőségért a har­cukat. Az élő nyelvek mindig változnak, mindig fejlődnek. Így mi sem természetesebb, mint hogy névutóink körében sem marad minden a régiben, újabbnál újabb jelenségekre figyelhetünk fel, napjainkban is. Kérdés azonban, hogy név­utóink életében azok a válto­zások, amelyeknek tanúi lehe­tünk, felfoghatók-e mind fej­lődésnek. A fejlődés vonala mindig fölfelé ível, a maga­sabb rendű, a tökéletesebb fe­lé tart. A nyelv életében a »fölfelé« a kifejezőeszközök, a kifejezések tökéletesebbé, pon­tosabbá válását jelenti. Amikor régen, évszázadok­kal ezelőtt a fél szóból kiala­kult a felé névutó, a nyelv nyert vele, lett egy olyan esz­köze, amely alkalmas a cse­lekvés, történés helyének és idejének nem pontos, hanem csak hozzávetőleges, megköze­lítő módon való meghatározá­sára: Pécs felé (— táján, kör­nyékén) nagy esők voltak. Tíz órafelé (= tájban, körül) már nyoma sem volt az esőnek. Ügy 50—60 évvel ezelőtt azon­ban elkezdték a .feíé-t külön­féle ragok szerepében is hasz­nálni. Ez már semmi gazdago­dást nem hozott a nyelvnek, de még különösebb kárt sem okozott, mert szinte csak moz­gást, helyváltoztatást jelentő igékkel kapcsolatban fordult elő. Mintegy 15—20 éve azon­ban igen elterjedt — kivált a hivatali nyelvben — a felé névutónak közlést, közreműkö­dést kifejező igék melletti használata is. Igaz, a nyelvmű­velők ismételt felszólalásának eredményeképpen a főváros­ban egy-két éve egy kicsit már alábbhagyott a felé-nek ez a divatja, de vidéken még mindig gyakoriak a sajtó, a ri­portok, a politikai és gazdasá­gi viták nyelvhasználatában az efféle kifejezések: Javasoljuk a minisztérium felé. Ez a tag­ság felé szolgáljon figyelmez­tetésül. Meg kell az üzemrész dolgozói felé mondanunk, hogy... A kérést továbbította az illetékesek felé. A vállalat felé közöljük, hogy ... Ezzel eleget tett kötelezettségének az üzemi tanács felé. Kritikát gyakorolt a tsz-ek felé. Ezt feléjük is népszerűsítsük. Nem nehéz belátni: a fele s tegyük hozzá: a nyelv életében ez a változás nem hasznos, ellenke­zőleg: káros. Az idézett fe- lé-s kifejezésekben — éppen a felé eredeti jelentésének folya- mányaként — a mondanivaló határozatlanná, bizonytalan­ná, ködössé vált. A felé elterpeszkedése folytán egész sor pontosabb, hagyomá­nyosabb rágós, illetőleg számá­ra, iránt, között stb. névulós szerkezet háttérbe szorult: Ja­vasoljuk a minisztériumnak. A kérést továbbította az ille­tékesekhez A vállalattal kö­zöljük, hogy... Ez a tagság­nak vagy a tagság számára le­gyen figyelmeztetés. Ezzel ele­get tett az üzemi tanács iránti kötelezettségének. Ezt közöt­tük is népszerűsítsük. Ráadá­sul a felé-nek ez az újszerű használata fölöslegesen bonyo­lult fogalmazást eredménye­zett: névutóinknak a haszná­lata nem igei állítmány­nyal jár együtt, hanem névszói szerkezetekkel. Pél­dául: A vállalatok felé a vb az irányító tevékenységet a műszaki és ipari csoportokon keresztül gyakorolja. Termé­szetesebb, világosabb fogalma­zásban: A vb a vállalatokat ... irányítja. E példánk egyúttal a felé névutó »pályatársá«-nak, a keresztül névutónak a terpesz­kedésére is rávilágít. A keresz­tül névutó nem tartozik az újabb névutóink sorába, már a kódexekben is megtaláljuk. Eredeti szerepe szerint helyha­tározóul szolgál: a réten, a hí­don keresztül. Később divatba jött folyamatos cselekvést, tör­ténést kifejező igei állítmány mellett az egész, szóbanforgó időtartam jelölésére is: évszá­zadokon keresztül, három órán keresztül. Ebben a jelentés­ben a keresztül névutó az át névutóhoz képest kevésbé hagyományos, kevésbé irodal­mi kifejezőeszköz. Mindamel­lett a fő baj ott van, hogy újabban igen terjed a keresz­tül névutónak elvontabb hatá­rozói, így főleg eszköz- és módhatározói használata, még­pedig különféle rágós szerke­zetek s az útján, révén név­utók rovására, a német durch hatására: A hírt a rádión ke­resztül közölték (helyesebben: a rádióban, esetleg: a rádió út­ján). A sajtón keresztül érte­sült a dolgokról (inkább: a sajtóból). Könyvén keresztül nagy hatást tett az ifjúságra (azaz: könyvével). Egy barát­ján keresztül jutott hozzá (he­lyesbítve: barátja révén). Az utóbbi tíz-tizenöt évben a hi­vatali nyelvben annyira elha­rapódzott a keresztül mód- és eszközhatározói használata, hogy nagyon bántó módon: el­vont cselekvést, történést ki­fejező főnevekkel kapcsolat­ban is lépten-nyomon előfor­dul, rendesen fölöslegesen bo­nyolult mondatszövést vonva maga után. A bajon többnyire csak az egész mondat átfogal­mazásával tudunk segíteni. Például: Előléptetésen keresz­tül biztosították az utánpót­lást. Helyesbítve: Az utánpót­lásról előléptetéssel gondos­kodtak. A személyzeti munka a dolgozókkal való foglalkozá­son keresztül nagy segítséget jelent a gazdasági vezetés munkájában. Egyszerűbben: A személyzeti munka, a dolgo­zókkal való foglalkozás nagy segítséget jelent... A mi­nisztérium irányító mun­káján keresztül javítani kell a személyzeti munkán. Más­ként: A minisztérium irá­nyításával vagy: irányelvei alapján. A lakosság társadal­mi munka végzésén keresztül segítette az újjáépítést. He­lyesbítve: a lakosság társadal­mi munkával segítette elő az újjáépítést. Világos: az a »vál­tozás«, amelyet a keresztül használatában megfigyelhe­tünk, szintén nem tekinthető fejlődésnek, inkákbb kárára van a nyelvnek, a kifejezés­nek, mint hasznára. Amikor valamely nyelvi vál­tozásról azt kell megállapíta­nunk, hogy nem visz előre a nyelvi fejlődés irányában, út­ját kell állnunk. Más szóval: inkább az eredetibb, hagyomá­nyosabb kifejezéseket, szerke­zeteket kell használnunk. Dr. Ruzsiczky Éva kandidátus, az MTA Nyelvtudományi Intézetének munkatársa

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents