Somogyi Néplap, 1964. október (21. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-17 / 244. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Szombat, 1964. október 17. Malinovszkij és Ivan Gosnjak cikke Belgrad felszabadulásának 20. évfordulója alkalmából A Borba pénteki számában közli Rogyion Malinovszkij szovjet és Ivan Gosnjak jugoszláv honvédelmi minisz­ter cikkét Belgrád felszaba­dulásának huszadik évforduló­ja alkalmából. A szovjet és jugoszláv hadsereg egységei — hangzik Malinovszkij cikke — együttes erőfeszítésük nyomán nagyszerű fejezetet írtak a két hadsereg fegyver barátsá­gának történetébe. A szovjet és jugoszláv har-, cosok kiömlött vére pecsételte meg „ szovjet és a jugoszláv nép barátságát. A belgrádi hadműveletnek az volt a célja, hogy Belgrád térségében a szovjet és jugo­szláv egységek közös erőfeszí­tése nyomán és Szkopje, vala­mint Nis térségében a bolgár és a jugoszláv egységek harca nyomán lekössék az ellenséges erőket, és megakadályozzák, hony Görögországból, Albániá­ból. valamint Macedóniából Belgrád, továbbá Maguaror- szág irányába vezényeljék a német csapatokat. A jugoszláv főváros felsza­badításáért október 14-én kez­dődtek meg a harcok. A szov­jet és jugoszláv egységek ut­cáról utcára, házról házra űz­ték ki a náci csapatokat, ny­modon október 20-án a szovjet és a jugoszláv hadsereg egytít_ tes erőfeszítései nyomán Belgrádot teljes egészében megtisztították az ellenséges fasiszta csaptoktól. Kalimeg- dán erődítmény falai között a szovjet hadsereg és a jugo­szláv népfelszabadító hadsereg barátságát szimbolizálva Peko Dapcsevics és Zsdanov tábor­nok átölelte egymást — feje­ződik be Malinovszkij marsall cikke. Ivan Gosnjak honvédelmi Mi rejlik az Az amerikai szenátus au­gusztus 20-án határozatot ho­zott, s ebben követeQi: Az Egyesült Államok ENSZ-kül- dötsége »vesse latba minden erőfeszítését« annak érdeké­ben, hogy a Szovjetuniót és 14 más országot fosszanak meg a közgyűlésen való szavazás jogától, ha nem fizetik meg »ENSZ-tartozásaikat«. E té­mát megnyergelve a legna­gyobb amerikai lapok ismét sokat írnak az Egyesült Nem­zetek Szervezetének válságos pénzügyi helyzetéről és ugyan­ekkor bőven ontják a szovjet­ellenes koholmányokat. Azzal ijesztgetnek, hogy ha a Szov­jetunió a közeljövőben nem rendezi úgynevezett adósságát, akkor ezzel megkockáztatja az ENSZ novemberben megnyíló közgyűlésén szavazati jogának »automatikus« elvesztését. Nyilvánvalóan nem újság­improvizációval, hanem előre kitervelt szovjetellenes diver- zióval van dolgunk, amelyet a nemzetközi feszültség enyhülé­sének ellenzői készítettek elő. Ennélfogva nem árt újból tisztáznunk, hogy milyen ter­mészetűek az ENSZ pénzügyi nehézségei, ki a felelős értük, s valójában ki az adósa e nem­zetközi biztonsági szervezet­nek. Nyakig az adósságban Ma már nem lehet kétséges, hogy az ENSZ pénzügyei elég­gé ziláltak. Az ENSZ vezetői­nek nagy leleményességet keil tanúsítaniuk, hogy elkerüljék a csődöt. Hová lett az ENSZ be­vételi rovataiban elkönyvelt 500 millió dollár? A Közép-Keleten állomásozó ENSZ-csapatok fenntartása több mint 7 év alatt 135 millió dollárt emésztett fel. Mint is­meretes, e csapatokat a szuezi övezetben elkövetett angol— francia—izraeli hármas agresz- szió után kellett oda vezényel­ni. »A kongói ENSZ művelet« még ennél is többe került. A legfrissebb adatok szerint 438 millió dollárt költöttek rá. Ám az »ENSZ-katonák« jelenléte Kongóban, mint ismeretes, még Lumumbát, azon kormány fe­miniszter cikkében hangsú­lyozza: Belgrád felszabadítása történelmi jelentőségű ese­mény nemcsak a jugoszláv fő­város, hanem az egész jugo­szláv nép és a jugoszláv nép­felszabadító harcok szempont­jából. A vörös hadsereg hősi har­cok után találkozott a jugo­szláv népi felszabadító hadse­reg alakulataival Jugoszláviá­ban. Ez a találkozás örömteli Johnson elnök pénteken a Fehér Házban fogadta Dobri- nyint, „ Szovjetunió washing­toni nagykövetét. Röviddel Dobrinyin látoga­tása után Johnson néhány per­ces televízió beszédet mondott. Az elnök ismertette a nagykö­vettel folytatott megbeszélé­Csaknem két évig tartó hu­zavona után újabb feüemény következett be az annakidején nagy vihart kavaró Spiegel- ügyben: a főállamügyész haza­árulás címén vádat emelt Ru­dolf Augstein főszerkesztő, Ahlers főszerkesztő-helyettes és Martin vezérkari ezredes ellen. Mint emlékezetes, csaknem két évvel ezelőtt Strauss ak­kori hadügyminiszter kezde­ményezésére a rendőrség éj­szaka hirtelen megszállta a Spiegel szerkesztőségét, le­foglalták a világszerte ismert nyugatnémet hetilap egész irattárát, a főszerkesztőt és a és ugyanakkor rendkívül nagy­jelentőségű esemény volt. A közös hadműveletekben kialakult a szovjet nép és a jugoszláv nép fegyverbarátsá­ga. Ezt n barátságot még to­vább szilárdítja az, hogy mindkét ország a szocializ­must, a kommunizmust építi s mindkét ország a béke meg­szilárdításáért küzd — fejezi be cikkét Gosniak honvédelmi miniszter. (MTI) sét, hangoztatva: Dobrinyin biztosította őt, hogy a Szov­jetunió változatlanul a békés együttélés politikáját kívánja folytatni. »Kijelentettem a nagy­követinek, remélem, hogy a két ország kapcsolata a jövőben is a béke érdekeit szolgálja« — mondotta Johnson. (MTI) lap több munkatársát letartóz­tatták. A Spiegel-ügy kapcsán később kormányválság tá. madt, amelyet Adenauer csak Strauss menesztésével tudott áthidalni. A letartóztatott új­ságírókat is szabadlábra he­lyezték, • az ügyészség azonban nem szüntette be az eljárást és most kétéves »nyomozás« után előállt, a vádirattal. A vádirat szerint Martin, ez­redes a NATO-val és „ Bun- deswehrrel kapcsolatos titkos adatokat hozott a Spiegel ve­zetőinek tudomására és Aug­stein főszerkesztő és Ahlers fő­szerkesztő-helyettes ezeknek az államtitkoknak egy részét fel. használták cikkeikben. (MTI) A KÍNAI ATOMBOMBA- ROBBANTÄS. 1964. október 16-án pekingi idő szerint 15 órakor (magyar idő szerint 3 óra) Kína az ország nyugati körzetében atombombarobban­tást hajtott végre. Osvaldo Dorticos, a Kubai Köztársaság elnöke pénteken a fogadások házában villásreg­gelit adott. Szovjet részről a villásreggelin részt vettek: Andrej Kirilenko, Alekszej Koszigin, Anasztasz Mikojan, Nyikolaj Podgornij, Dimitrij Poljanszkij, Nyikodsj Sveinyik, Gennagyij Voronov, továbbá Jurij Andropov, Pjotr Cyemi- csev, Lecnyid Iljicsov, Vaszilij Poljakov, Borisz Bonomarjov, Alekszandr Rudakov, Alek- ezandr Selepin, valamint 'Dmitrij Usztyinov, Pjotr Lo- mako, Kcmsztantyin Rudnyev és más államférfiak. A török kormány úgy dön­tött, hogy péntektől kezdő­dően csoportokban Iáutasít 1100 görög állampolgárt. A Törökországban élő mintegy 2—3000 görögnek 1966-ig kell elhagynia az országot. A Román Népköztársaság cs Pakisztán kormánya úgy dön­tött, hegy a két ország közötti együttműködés további bővíté­se céljából diplomáciai kapcso­latot létesít. Indonéziában folytatódnak az Amerikaellenes megnyilvá­nulások. Atjeh körzet (Észak­Szumatra) tanácsa rendkívüli ülésszakán felhívta az indo­néz kormányt, hogy államosít­sa az országban lévő amerikai társaságokat. ENSZ „pénzügyi válsága" mögött? jét sem tudta megmenteni a mártírhaláltól, amelynek jó­váhagyásával a »kék sisakok« Afrikába kerültek. Az ENSZ pénzforrásait to­vábbra is a földkerekség kü­lönböző térségeiben állomásozó csapatok eltartási költségei merítik ki. Kezdettől fogva vi­lágos volt, hogy az ENSZ zsebe nem bírja el ezt a fecsérlést. Az Alapokmány megkerülésével Az ENSZ zászlajával való takaródzás lehetősége kétség­telenül igen kényelmes a gyar­mattartóknak, ámde ők még csak fizetni sem akarnak ezért a kényelemért. Lényegében azt kívánják az ENSZ-től, hogy ál­landó helyőrségi szolgálatot teljesítsen azokban az orszá­gokban, ahol a gyarmattartó hatalmak bajbajutnak. Ez azonban profanizálása lenne a kollektív biztonság eszméjének, amelyre az ENSZ Alapokmánya épül. Nem vé­letlen, hogy a Világszervezet egész sor tagországa megtagad­ja a közel-keleti »rendkívüli erők« fenntartási költségeinek kifizetését, egyesek pedig, Franciaországot is beleértve, bojkottálják a kongói művele­tek finanszírozását, mivel azok nem hozták meg a békét e so­kat szenvedett országnak. Manapság a nyugati sajtó hasábjain megtalálhatjuk szá­mos közvetett beismerését an­nak, hogy az ENSZ-műveletek kérdésének eldöntésekor és e műveletek finanszírozásának kérdésében Alapokmány-elle­nes módszereket alkalmaztak. Ismeretes, hogy az Alapok­mány megkerülésének bűnös gyakorlatát az Egyesült Álla­mok nyomására 1950-ben kezd­ték alkalmazni a koreai hábo­rú által kiváltott hisztéria kö­zepette. Akkoriban az Egyesült Államok a nemzetközi viszo­nyok romlását kihasználva el­ső ízben próbálta kijátszani az ENSZ Alapokmányát, félreállí­tani a Biztonsági Tanácsot, amely a nagyhatalmak egy­hangúságának jogával akadá­lyokat gördített az Egyesült Államok útjába, s a Biztonsá­gi Tanács törvényes funkciói nak egy részét a közgyűlésre bízni, ahol az Egyesült Álla­mok könnyebben meg tudta szerezni a gépies többséget. Ámde mindmáig e méltatlan, Alapokmány-ellenes módszer­hez ragaszkodni annyit jelent, mint meggátolni a nemzetközi viszonyok javulását, az egyik válságból a másikba sodorni az Egyesült Nemzetek Szerveze­tét, előkészíteni e szervezet pénzügyi és egyéb csődjét. A Szovjetunió kezdettől fog­va fellépett az ENSZ Alapok­mányának megsértése ellen. A legkisebb kétséget sem hagyta afelől, hogy nem fogja kötele­ző érvényűnek tekinteni sem a törvénytelenül hozott határoza­tokat, sem a belőlük eredő ki­adásokat. Így többek közt köz­tudomású volt, hogy a Szovjet­unió nem szándékozik kifizet­ni az ENSZ közép-keleti és kongói műveleteit, amelyekre semmi szükség se lett volna, ha a nyugati hatalmak egy csoportja nem folytat agresszív politikát. Akkoriban a határozott szov­jet figyelmeztetéseket nem akarták megszívlelni. Most pe­dig, amikor az ENSZ nyakig merült az adósságba, a Szov­jetunió »tartozásairól« kiáltoz­nak és felszólítják a Szovjet­uniót, hogy »vesse alá magát« az ENSZ Alapokmányának. Micsoda cinizmus! A vélt adós Az ENSZ-ben csapott szov­jetellenes hűhó szervezői, akik a közgyűlés novemberben megnyíló ülésszakán a Szovjet­uniót szeretnék diszkriminálni, az Alapokmány 19. cikkelyének tételeire hivatkoznak. Valóban ez a cikkely kimondja, hogy: »Az Egyesült Nemzeteknek az a tagja, amely a Szervezetnek járó pénzügyi hozzájárulása fizetésével hátralékban van, a közgyűlésen szavazati joggal nem bír. ha hátralékának ösz- szege eléri, vagy meghaladja az előző két teljes évre esedékes hozzájárulás összegét.« A 19. cikkely az ENSZ évi költségve­téséhez való hozzájárulás be nem fizetéséből származó adós­ságról szól. márpedig a Szovjet­uniónak ilyen adóssága nem volt és nincs. A Szovjetunió a reá eső hozzájárulást 1963-ig bezárólag befizette. A Szovjet­unió nem kis összegeket fizet ENSZ-tagságáért. Hozzájárulá­sának nagyságát tekintve az ENSZ 112 tagja között a má­sodik helyen áll. Évi hozzájá­rulása az Egyesült Nemzetek Szervezetének költségvetéséhez kereken li millió dollár. Ez 3,5 millió dollárral meghaladja Anglia és Franciaország együt­tes hozzájárulását. Pedig eze­ket az országokat az Egyesült Államokkal együtt az »ENSZ fő pénzügyi oszlopaiként« rek­lámozza az amerikai sajtó. Honnan ered hát a Szovjet­unió »adósságairól« szóló rága­lom, méghozzá olyan adóssá­gokról, amelyek állítólag meg­haladják a két teljes évre ese­dékes hozzájárulás összegét? A Szovjetunió »adóssága­ként« az ENSZ-könyvelők ál­tal önkényesen kiszámított ösz- szegeket vesznek. Méghozzá egyáltalán nem jelentéktelen összegekről van szó. Egyesek úgy vélik, hogy a Szovjetunió­nak kell fizetnie Anglia, Fran­ciaország, az Egyesült Államok, Belgium és más imperialista hatalmak gyarmati kalandjai­nak következményeiért. Emel­lett a Szovjetunió részesedését az ENSZ-haderők kongói és közép-keleti ellátási költségei­ben több mint 54 millió dollár­ban állapítják meg! Az agresszió, vagy a gyarma­ti mészárlás következményei­nek, köztük pénzügyi követ­kezményeinek megszünteté­séért a felelősséget azoknak kell viselniük, aki az agresz- szív lépések elkövetéséért vét­kesek. Fizessék meg ők maguk saját kalandjaik következmé­nyeit. s térítsék meg az ENSZ rendőri célokra folyósított ki­adásait; ez talán maid észreté- ríti őket. Más államokat és né­peket mentesíteni kell e költsé­gektől. Ezt követeli az elemi igazságérzet. Ezt követeli a nemzetközi morál, amely tiltja az agresszió és a törvénvtelen- ség bátorítását. Ellenkező eset­ben az ENSZ olvan szervvé vá­lik, amelynek révén az agresz- szorok más államokat fognak r-pgsarcolni, rákényszeríteni őket, hogy más terhét viseljék. Megindult a bírósági eljárás a Spiegel ellen Johnson fogadta Dobrinyint /VI i kell a ßiäiuJeswehreiek Kanadában? A nyugati sajtó jelentései szerint Kanada és a Német Szövetségi Köztársaság kép­viselői között megállapo­dás jött létre arról, hogy a Bonni Bundes­wehr alakulatai felhasz­nálhatják a kanadai gya­korlótereket. A Bundeswehr parancsnokságának szándé­kában áll a zord kanadai tél viszonyai közt kipróbálni új közepesméretű tankjait, csa­patszállító eszközeit, páncél­elhárító lövegeit és taktikai rakétáit. Ebből a célból Ka­nada a nyugatnémet hadse­reg alakulatainak rendelke­zésére bocsátja a Manitoba tartományban levő egyik ka­tonai táborát. Ezenkívül a nyugatnémet csapatok részt vesznek a kanadai hadsereg téli hadgyakorlatain. A Bundeswehrnek már régóta »szűk« lett a szövet­ségi köztársaság területe. A nyugatnémet harckocsizó alakulatokat immár negyedik éve angol területen képezik ki. A Bundeswehr rakétaegy­ségei a Görögországhoz tar­tozó Kréta szigetén fogják megkapni kiképzésüket. A nyugatnémet katonai légi­erők vadászbombázói rend­szeres lőgyakorlatokat és gyakorló bombázásokat vé­geznek a törökországi és a Szardínia szigetén levy (Olaszország) gyakorló tere­ken a légvédelmi rakétaegy­ségeket pedig évente, Texas­ba irányítják kiképzésre. Portugáliában és más orszá­gokban is bázisokat szervez­nek a Bundeswehr számára. Nemrég a nyugatnémet kor­mány azzal a kéréssel fordult Londonhoz, hogy bocsásson rendelkezésére gyakorlóteret a Hebridákon (az angol par­tok mentén) a Bundeswehr rakétafegyvereinek kipróbá­lására. Ez a kísérlet fergete­ges tiltakozást keltett az an­gol közvéleményben. Aligha vehetők komolyan azok a magyarázatok, ame­lyek szerint a Bundeswehr azért használja fel más álla­mok — Bonn NATO-beli szö­vetségesei — gyakorlótereit és katonai bázisait, mert Nyugat-Németországban »ke­vés a hely«. Katonai gyakor­lótér bőven van az NSZK területén is, ahol elhelyezték a nagyszámú amerikai és angol csapatokat. A Bundes­wehr a saját területén levő katonai gyakorlóterekkel is teljes mértékben beérhetné. Mit keres hát a Bundes­wehr a szövetségi köztársa­ság határain túl? A jelekből ítélve a bonni tábornokok igyekeznek felkészíteni a csa­patokat, kipróbálni a fegyve­reket és a haditechnikát a különböző éghajlati és ter­mészeti föltételek közepette végrehajtandó hadművele­tekre, s ugyanekkor köze­lebbről megismerkedni — »minden eshetőségre« — azon országokkal, amelyek területén a kiképzés folyik. »Nyugat-Németország legva­lószínűbb potenciális ellenfe­le Oroszország, s a német hadsereg a katonai felszere­lés terén nagy nehézségekkel küzdött 1941—42 zord telén a Szovjetunióban, Moszkva kapuinál« — magyarázta nemrég a Canadian Press hírügynökség. Ügy tűnik, a Bundesvrehr alakulatait azért küldik Kanadába, hogy fel­újítsák »tapasztalataikat«... A kanadai kormány ama döntését, hogy az ország te­rületét a Bundeswehr kikép­zésére bocsátja, csupán úgv tekinthetjük, mint a meg nem semmisített hitlerista tábor­nokok által a Szovjetunió és a többi európai szocialista ország ellen kiagyalt revan- sista tervek közvetlen támo­gatását. A kanadai kormány nemegyszer kijelentette, hogy a béke megszilárdításá­ra törekszik. A Bundeswehr katonáinak kiképzésével kapcsolatos döntése azonban merőben összeférhetetlen az ■ilyen kijelentésekkel. Nőtt az Egyesült Államok biztonsága Johnson nyilatkozata az atomcsendegyezmény évfordulóján Johnson amerikai elnök csü­törtökön nyilatkozatot adott a CBS rádiótársaságnak a moszkvai atomcsendegyez­mény aláírásának első évfor­dulója alkalmából. Johnson méltatta az egyez­mény jelentőségét, hangoztat­va, hogy a moszkvai megálla­podás csökkentette a nemzet­közi feszültséget, gátat szabott a rádióaktív csapadék növeke­désének, fokozta az Egyesült Államok biztonságát. — A megállapodás ellen csak alig néhányan emelték fel hangjukat, közöttük az, aki most az Egyesült Államok vezetőjének posztjára kíván lépni — mondotta nyílt célzás­sal Goldwater republikánus elnökjelöltnek az atomcsend- egyezménnyel szemben meg­nyilvánuló ellenséges magatar­tására. — Bár a megállapodás nem vetett véget a fegyverkezési versenynek — mondotta — megmutatta, hogy van lehető­ség egyezmények megkötésé­re. Feltámasztotta a reményt, hogy további lépéseket lehet tenni a béke megszilárdításá­ban. Johnson kijelentette, kész »elutazni a világ bármelyik részébe.«, hogy ezeket „ re­ményeket tartós egyezményre váltsák be. (MTI) Már októberben károkat okozhatnak a falajmenti fagyok! A termelőszövetkezetek érdeke, hogy a szántóföldön termelt növények fagy biztosítását mielőbb megkössék! Felvilágosítást az Állami Biztosító fiókjai adnak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents