Somogyi Néplap, 1964. október (21. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-17 / 244. szám

Szombat, 1964. október 17. 3 SOMOGYI NÉPLAP Doktor elvtárs SZOKATLAN A MEGSZÓ­LÍTÁS, pedig ezt mondják a porrogszentkirályi kommu­nisták dr. R,atkai Imre köror­vosnak. A fiatal orvos két évvel ezelőtt került a faluba. Már néhány hónapja Porrog- szentkirályon dolgozott, ami­kor egy napon elment a párt­titkárhoz: — Varga elvtárs, vegyenek föl párttagnak, lejárt a tagje- löltségi időm .. . A termelőszövetkezet elnö­ke és a vb-elnök volt az aján­lója. Az idei nyárig ő volt az egyetlen párttag orvos a já­rásban. Akkor fölvettek a pártba még egy orvost. Ratkai doktor az Alföldről került Somogyba. Szegeden járt egyetemre, a KISZ meg­alakulása után megválasztot­ták szervező titkárnak, veze­tőképző táborba küldték, ké­sőbb megtették az orvoskar KISZ-titkárának. Utolsó éves volt, amikor kérte, hogy ve­gyék föl a pártba. Az egyete­met summe cum laude minő­sítéssel végezte, másfél évig a szegedi nőgyógyászaton dol­gozott Szontágh Ferenc dok­tor mellett. Felesége vörös­diplomás tanár, három évvel ezelőtt végzett Szegeden.. Sze­rettek volna egy helyen dol­gozni, Ratkai doktor megpá­lyázott Somogybán egy kor­orvosi állást. Háromfát, Gyé­kényest, Berzencét és Porrog- szentkirályt ajánlották neki. Megkérdezte a vele tárgyaló orvostól: — Te melyik községet vá­lasztanád? Én egyik falut sem ismerem, a név pedig nem sokat mond nekem ... — Porrogszentkirályt. — Jó, akkor odamegyek. Csurgón gépkocsi várta, a járásiak ki vitték Szentkirály­ra, s ott hagyták. A rendelő­ben még egy hőmérőt sem ta­lált, a műszerek rozsdásak voltak. Bepakolta őket egy bőröndbe, s újat hozott he­lyettük Kaposvárról. Meg­kezdte a rendelést. Az első hónapokban reggel 7-től este 10-ig vizsgált, annyi volt a beteg. Olykor százhetven. Érezte, hogy nagyon kellett ide az orvos. Járta a körzeté­hez tartozó öt községet. A fa­lu vezetői azt mondták: — Doktor úr, maga nem lehet meg jármű nélkül, adunk kölcsönt, vegyen egy autót. Nem fogadta ©1 a pénzt, mert saját maga akarta elő­teremteni a kocsira valót. A Moszkvics 403-as augusztus óta ott áll az udvarán. Ami­kor Porrogszentkirályra ke­rült, családoknál lakott, kosz­tolt. 1962 márciusában költö­zött be feleségével az orvos­lakásba. Azóta szépen beren­dezték otthonukat, meleg fészket varázsoltak a kétéves Imolának s az útban levő testvérének. A k’örorvos ha­mar bekapcsolódott a társa­dalmi életbe. Tanácsülésre hívták, megkérték, hogy tart­son ismeretterjesztő előadást, számoljon be a közegészség- ügyi helyzetről. Gyékényes, Porrog és Porrogszentkirály lakói a fiatal orvost (most huszonkilenc éves) megválasz­tották megyei tanácstagnak. A közelmúltban Marcaliba hívták. Nem ment el, mert megszerette a községet, a kör­zetet. A FALUBELIEK RAGASZ­KODNAK HOZZÁ, tréfásan azt mondogatják neki: — Maga innen csak a te­metőbe mehet! Pedig a szentkirályi orvos soha nem rejti véka alá a vé­leményét, mindenkinek meg­mondja beteglátogatáskor, rendeléskor. Megrója a hely­telenül gondolkodókat. Még­sem neheztel rá senki sem, természetesnek tartják, hogy mindenhol hirdeti az elveit. Ha kilép a kapun, s elindul a tanácsház felé, itt is, ott is megállítják: érdeklődnek munkája iránt, segítséget kér­nek, gyakran tanácsot. Mint valami refrén, min­denki szájából elhangzott a faluban: — Nagyon jól jártunk ezzel az orvossal! Csak el ne men­jen. S M is: — Nem vigyáz magára eléggé! Mondom Ratkai doktornak, hogy panasz van rá. Moso­lyog: — Hát bizony húszfokos hidegben, lázasan is elmen­tem Somogybükkösdre meg máshova is... Csakugyan jobban kellene vigyáznom magamra ... Faggatom, miért szalasztotta el a marcali állást. — Arra gondoltam, hogyha vállaltam a munka nehezét, miért menjek el most, amikor könnyebb lesz a dolgom, van járművem, nem kell négy órát utaznom fogaton Bük- kösdre. S a városhoz is kö­zelebb kerültem, fél óra alatt Kanizsán vagyok . . . A pártszervezet munkájára terelem a szót. Ratkai doktor nagyon komoly ember, vála­szai megfontoltak. — Minden taggyűlésen hoz­zászólok, mert úgy érzem, ez kötelességem. Legutóbb a KISZ-szervezet munkáját ér­tékeltük. Saját tapasztala­taim alapján elmondtam, ho­gyan lehetne élénkíteni az if­júsági szervezet munkáját. EGYSZER MEGHÍVTA ma­lacpecsenyére egy család a csurgói hegyben levő szőlőjé­be. A társaság rávette a va- dászásra. Valaki ajánlkozott, hogy megmutatja a nyúl rej­tekhelyét. Megtöltötték a két­csövű puskát, s az orvos ke­zébe nyomták. Amikor veze­tője jelzett, elsütötte a fegy­vert. Egyszer, kétszer. Talált! Szaladt a zsákmányhoz, hát fűvel kitömött nyúlbőr volt. Ügy nevettek az emberek, hogy a könnyük potyogott. A vendéglátó gazda kioktatta a körorvost: — Lapuló állatra nem sza­bad lőni, csak menekülőre. Az avatást pedig elengedjük, mert a tréfa sikerült. Ez az epizód is bizonyítja, hogy a nép nyelvén értő kommunista orvost befogadta a falu. Tréfálni csak azzal szoktak az emberek, akit sze­retnek. Lajos Géza Sártengeren át az új óvodába Szemet gyönyörködtető Nagyatá­don az 1. számú óvoda s a mögöt­te levő lakótelep különböző színű­re festett emeletes házaival. Saj­nos, csak fölfelé szabad nézni, lefe­le nem, mert akkor rögtön elkese­redik az ember. Az ide vezető utat bokáig érő sár borítja. Ezen közle­kednek a lakók, az óvodások és kí­sérőik. Teherautó, busz is jír ?z úton, a ki- és befele igyekvők hiá­ba húzódnak az út szélére, a kere­kek alól arcukba, ruhájukra zúdul a sár. Ha beesteledik, nem ajánla­tos végigmenni a ’ vaksötét úton, könnyen tócsába, kátyúba léphet a késői járókelő. Egyre hamarabb sötétedik, mi lesz az óvodába járó csöppségekkel, az értük menő fel­nőttekkel, az új házakba lakókkal? Hiába vezet az óvodától a keríté­sig betonjárda, ha száz métert sár­tengeren át botladoznak az atádiak a járási székhely főútvonaláig. Volt olyan elképzelés, hogy az ál­talános iskola udvarán keresztül járnak majd az óvodába, a lakó­telepre. Ehhez azonban kaput kel­lett volna vágni az iskola keríté­sén, ezt pedig nem engedték meg. Utcát csak akkor nyitnak a la­kótelep felé, ha lebontják a ktsz régi üzemházát, ez pedig körülbe­lül egy év múlva lesz. Ideiglenesen meg kellene oldani, hogy az iskola udvarán keresztül járhassanak be az óvodába és a lakótelepre az atádiak. L. G. NYÚJTOTT MŰSZAKBAN A kadarkút! Szabadság Tsz-ben reggel fél 5-től este 9 óráig egyfolytában szántanak Bíró Gyula és András István traktorosok. A nyújtott m s :akbam egy-egy traktorral 9— 10 holdat tudnak felszántani. NINCS OK A PANASZRA »■Tizenkét éve dolgozom a tsz-ben Kastélyosdombón, de az ideihez hasonló csalódás még nem ért. Becsületesen helytállók, mégis úgy érzem, becsaptak ...« — írja levelé­ben Zsifkó Vendel sertésgon­dozó, p kastélyosdombói Nép. akart Termelőszövetkezet tag­ja. Elpanaszolja, hogy egész nap őrzi a kocákat úgyszólván ingyen, semmiért. Arra hivat­kozik, hogy elődje, aki a múlt évben ugyanezt a munkát Vé­gezte, jóval többet keresett, mint ő. Levélírónk nem titkol­ja, hogy a bérelszámoló rossz- indulatára gyanakszik, őt sej-' ti a dolgok mögött. Soraiból arra következtethet, tünk, hogy nincs minden rendben Zsifkó Vendel mun­kadíjazása körül. Amikor azonban Kastélyosdombón be­szélgettünk a panaszossal meg a bérszámfejtővei, és előszed­tük a munkalapokat, kiderült, hogy szó sincs jogos sérelem­ről. Mi indította hát levél­írónkat arra, hogy tollat fog­jon? Sorra vettük a problémákat, és követtük azt az utat, me­lyet panaszosunk a levelében mutatott. Negyvennégy kocát gondoz, napközben legelteti is őket. Szerinte az utóbbi mun­káért nem ka.p semmiféle díja­zást sem. Ám a havi elszámo­lási lapok azt bizonyították, hogy a munkaegységkönyvben előírt egységeket minden hó­napban megkapta hiánytala­nul — a legeltetésért is. Elő­kerültek elődjének, a tavalyi sertésgondozónak papírjai is, és megnéztük: Béni Istvánnak valóban jóval magasabb díja­zása volt-e, mint panaszosunk, nak. Ezúttal sem bizonyoso­dott be levélírónk igaza. Neki ugyanis esetenként több egy­séget írtak lapjára havonta, mint elődjének, jóllehet ugyan­annyi sertéssel volt dolga mindkét gondozónak. Közösen győződtünk meg ró. la, hogy nincs probléma az elszámolás körül. Az ügyhöz mégis van hozzátennivalónk, mert nem egyedi, nem tipikus kastélyosdombói esetről van szó, előfordul máshol is, hogy vélt sérelmekre keresnek or­voslást az emberek. Ez alkalommal a szövetke­zet bérelszámolója, Rédei Mi­hály volt az alaptalan vádas­kodás célpontja. Ez az ember munkaképtelenségi járadékot kap, beteges, tehát fokozottan ártalmas egészségére a hábor­gatás. Látszott, mennyire meg. viselik a gyanúsítgatások. Szükség volt erre? Egyáltalán nem! Zsifkó Vendelnek azt mondta az elődje, hogy ő több egységre tett szert tavaly. Ug­ratásnak szánta ezt? Lehet, hiszen a munkalapok tanúsá­ga szerint nem volt! annyi egy­sége, mint amennyiről utódját tájékoztatta. Ez a bedobott szám aztán elég volt arra, hogy egy ember felháborod­jon, tollat fogjon, és panaszos levelet írjon az igazság isme­rete nélkül. Ebből következik a tanulság: ne panaszkodjunk, ha nincs rá okunk. H. F. 41 400 hektoliter sör Az Országos Söripari Válla­lat siófoki telepe Somogy, Veszprém és Fejér megye öt­venkét községének háromszáz vendéglőjébe, élelmiszerbolt­jába szállít sört. Az idén 41400 hektoliter sört fejtet­tek le és szállítottak ki, há­romezer hektoliterrel többet, mint a múlt év azonos idő­szakában. — Divatba jött a palacko­zott sör — mondotta Korpos Tibor telepvezető. — Ebben az évben összesen 21160 hek­toliter palackozott sört ad­tunk a vendéglőknek és a boltoknak. Korábban gondot okozott, hogy télen kevés munkást foglalkoztathattak. Az auto­mata gépsort nem tudták ki­használni, és a törzsgárdát sem alakíthatták ki. Az ille­tékesek intézkedésére o té­len hat munkást foglalkoztat­nak. A közelmúltban korsze­rűsítettek is. Most már fél­automata léghengeres gép végzi a dugaszolást. A hordós csapolásról áttértek a sömyo- mótank-rendszerre, így az ed­diginél jobb minőségű sört tudnak adni. A szennai vét A felsőbb szervek és a szen­naiak vezetőinek múlt­kori eszmecseréjében a rét sorsa szinte köz­ponti helyet kapta. A gazdál­kodás javítását szolgáló tervek így számolnak: több jószág, eredményesebb állattenyésztés, nagyobb jövedelem. Mindeh­hez elsősorban több és jobb minőségű etetnivalóra van szükség. S a takarmányter­mesztésben közismerten fontos szerepe van a nagy kiterjedé­sű rétnek. Ezért jutunk hát ide, ha bárhonnan közelítjük is meg a fejlődés szükséges ten­nivalóit. Most milyen állapotban van az a 322 holdnyi mélyfekvésű terület? Számottevő részén csak savanyú fű terem. A vizenyős völgyben nemcsak az a baj, hogy a széna gyenge tápértékű, hanem az is, hogy géppel nem lehet rámenni. Márpedig a kézikaszálás sok emberi erőt köt le. Levágni levágják a fű vet úgyszólván az utolsó szálig a szennaiak, hi­szen harmados a széna; ezt az elosztási módot ők alakították ki, s közvetlenül érzékelik hasznosságát, ám azért csak jobb lenne e nehéz munka egy része alól mentesülni úgy, hogy közben állataik eltartásá­hoz megkapják a kellő meny- nyíségű és tápértékben gazda­gabb takarmányt. Erre ma még távolinak tetsző célra kellene a figyelmet fordítani már nap­jainkban. Tehát a fő teendő: az árokmetszés, a rétek vízte­lenítése. A helybeliek szerint is legalább 30 éves1 mulasztás pótlásáról van szó ezen a té­ren. Hallottuk Szennában: volt idő, amikor elvállalták a szö­vetkezeti gazdák az ároktisztí­tást a kidobott föld köbméter­je után járó 8 formt ellenében; amikor erre sor került volna, senki sem fogta meg a lapát nyelét, hanem ment kaszálni, »■Mert nekik fontosabb volt pillanatnyilag a harmadik petrence megszerzése« — hang­zik a megalapozottnak nem mondható indokolás. Nem ez volt itt a baj, hanem más. Kaszálás idejére nem szabad árokmetszést tervezni. Az ősz meg a tavasz a kubikolás leg­alkalmasabb időszaka. Így kel­lenne hát a munkát ütemezni. Az egész falura kiterjedő eszmecsere szükséges ehhez. Meggyőzés és meggyőződés nélkül ezt sem lehet elkezdeni. A tanácskozáson elhangzott a javaslat: vigyék közgyűlés elé a dolgot, miután már faluszer- te beszéltek róla, s értessék meg az emberekkel a rétgon­dozás fontosságát, teremtse­nek mellette közhangulatot. Szervezés, előkészítés nélkül nem megy. De hát ki ne érte­né meg, hiszen ezen mindenki nyerhet: a község egyetemle­gesen is meg valamennyi gazda is. Az a megnyugtatás és buz­dítás kell az embereknek, hogy nem megy ez a háztáj állomány takarmányellátásá­nak rovására sem, ellenkező­leg: így termelhetnek jobb szénát mind a háztáji, mind a közös jószágnak. A díjtétel a korábbi meg­egyezés óta növekedett: 10 fo­rint jár köbméterenként. Az állam segít ebben, de az ásó és lapát nyelét maguknak a szennaiaknak kell megfogniuk. Helyettük az árkot senki sem tisztítja meg. S amíg a rétről la nem vezették a vizet, addig a zselici táj fölemekedésére kidolgozott szarvasmarha-te­nyésztési program sem juthat előbbre. Mondták, figyeljük meg, hogy a rét szélén haladó út hidjai »magas ívűek«. Egy-egy nagyobb nyári zápor után mégis az úttesten át is zúdul a rengeteg víz. Ilyenkor »úszik« a rét. Kell hát ennek szabad folyást biztosítani. Szenna határában is, másutt is — a környékbeliek összefogá­sával, azonos céljaiknak és ér­dekeiknek megfelelően. Kutas József Nem kezelik ingyen a részegséget Társadalombiztosítási korlátozások az alkoholistákkal szemben Az egészségügyi miniszter a pénzügyminiszterrel, a közle­kedés- és postaügyi minisz­terrel s a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetér­tésben szabályozta a betegségi biztosítási szolgáltatások kor­látozását részegség miatt. Ha valaki kizárólag részegség kö­vetkeztében válik keresőkép­telenné, az első három napra nem részesülhet díjtalan kór­házi ápolásban, és táp­pénz sem jár neki. Erre az időre a kórházba szállítás és a hazaszállítás, illetve utazás költségeit is meg kell fizetnie, beleértve a mentőszállítást is. Ugyanez vonatkozik a biztosított által eltartott családtagokra is: részegségük esetén ők sem részesülhetnek az ingyenes társadalombiztosítási szolgál­tatásokban. Előfordulhat, hogy a része­get az említett három napon belül sérülés éri vagy meg­betegszik. Ilyenkor a sérülés vagy betegség miatt megálla­pított keresőképtelenség első napjától jár neki díjtalan kór­házi ápolás, illetőleg táppénz. A heveny alkoholmérgezés, részegség gyógyítása általá­ban rövid időt vesz igénybe. A társadalombiztosítási ked­vezmények megvonása tehát csak azokat sújtja, akik ön­hibájukból, egyedül a túlzott szeszfogyasztástól lettek kere­sőképtelenek. (MTI) Bőkezűen fizet a Balaton a halászoknak Szeptember 20-án tíz moto­ros hajóval nyolcvan balatoni halász kezdte meg az őszi ha­lászatot. Az első napon 130 mázsa halat fogtak. A sze­rencse azóta sem pártolt el tőlük. Ez évi tervüket 106 százalékra teljesítették. A nyári idényben 34 vagon ke­szeget, 15 vagon pontyot, fo­gast, harcsát szállítottak az éttermeknek és a halsütők­nek. Nagy gondot fordítanak a tenyészanyag szaporítására és táplálására. Szerdán 800 má­zsa 20—25 dekás pontyivadé­kot raktak ki a tóba. A ta­karmány pótlására apró rá­kot hozattak Romániából. Ez a rákfajta kitűnő tápanyag, emellett rendkívül szapora. A telepítést még ezen a héten befejezik. Kereskedelmi hét Csurgón 1964. október 21—28-ig. Bő áruválaszték, nagy vásárlási lehetőség! Konzervvásár kóstolóval! g Modern konyhabútorok, lakástextíliák és szőnyegek, járművek, műszaki s. és villamossági cikkek, zománcozott edények, háztartási kisgépek, üveg-, porcelán és műanyagáruk. OTP részletre is vásárolhat. A földművesszövetkezeti tagok az év végén vásárlásuk után visszatérítést kapnak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents