Somogyi Néplap, 1964. október (21. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-15 / 242. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Csütörtöií, 1964. október 15. Amerikai püspökök elítélik Kolilwatei* tevékenységét Milwaukee (MTI). Teljes erőbedobással folyik az amerikai elnökválasztási kampány. Goldwater szenátor-, a republikánusok elnökjelölt­je felbátorodva azon a lelkes fogadtatáson, amelyet a szi­lárdan konzervatív Wisconsin államban kapott, Milwaukee- ben tartott beszédében éles kirohanást intézett a demok­rata párt ellen. Egyszerűen «fasiszta szervezetnek« titulál­ta a demokrata pártot. Gold­water attól sem riadt vissza, hogy Johnson elnököt tegye felelőssé a Szovjetuniónak az űrkutatásban elért sikereiért. A szenátor szerint a választá­si kampány miatt Johnson el­hanyagolja elnöki kötelessé­geit, s a Szovjetunió ezért tört az élre az űrkutatásban. St. Louis Az amerikai episzkopáiis egyház 700 tagja, közöttük 10 püspök, nyilatkozatban ítélte el Goldwater tevékenységét, rámutatva, hogy a republiká­nus elnökjelölt tőkét akar ko­A Krumey' — IIuns che per Bonn (MTI). A Frankfurtban folyó Kru- mey—Hunsche perben felol­vasták a bíróság előtt Boda Ernőnek, a budapesti izraelita hitközség volt alelnökének vallomását. Boda tanúvallo­másában részletesen ecsetelte Krumey és Hunsche budapes­ti tevékenységét, s rámutatott, hogy mindketten vezető szere­pet vittek a deportálások vég­rehajtásában. Az esküdtszék ezután elha­tározta, hogy nem esketi meg vallomására Becher volt SS­ezredest, aki néhány héttel ezelőtt tett' tanúvallomásában igyekezett fehérre mosdatni Krumeyt, és úgy tüntette őt fel, mintha Krumey valóságos «■mentőangyal« lett volna a magyar fővárosban. Az es­küdtszék a határozat indokold sában hangsúlyozza: azért nem esketi meg Bechert, mert fennáll az a gyanú, hogy ő maga is részt vett a mostani per két vádlottjának terhére rótt zsarolási akciókban Buda­pesten. vácsolni a fehér állampolgá­rok körében megnyilvánuló négergyűlöletből. Goldwater — hangsúlyozza a nyilatkozat — meg akarja félemlíteni az amerikai állampolgárokat, a négerek szabadságküzdelmét azonosítja az utcai verekedé­sekkel, ugyanakkor azonban ő maga buzdít a törvény meg­szegésére, semmibe veszi a szövetségi bíráskodás tekin­télyét. Corpus Christi Texas államban letartóztat­ták Julius Schmidt büntetett előéletű egyént, akit azzal gyanúsítanak, hogy merényle­tet készített elő Johnson el­nök ellen. A letartóztatott la­kásán óriási fegyverkészletet, náci zászlókat, második világ- háborús német katonai sisa­kokat és náci egyenruhákat találtak. A rendőrség szerint további letartóztatások várha­tók. (MTI) íz űrrepülők beszámoltak az állami bizottságnak A Voszhod űrhajó személy­zete beszámolt az állami bi­zottságnak, amely azt nagy megelégedéssel fogadta. A szakértők véleménye sze­rint az űrrepülés idején vég­zett minden tudományos meg­figyelés kétségtelenül rendkí­vül fontos a tudósok, mérnö­kök és tervezők számára, és jelentős szerepet tölt' majd be az űrhajózás fejlesztésében, a még tökéletesebb űrhajók megalkotásában. «örülünk, hogy a Voszhod Vlagyimir Komarov vezette személyzete teljes egészében teljesítette programját — mondotta az állami bizottság elnöke, a Szocialista munka hőse. Az első űrhajóutasok, Konsztantyin Feoktyisztov tu­dós és Borisz Jegorov orvos érdekes tudományos anyagot gyűjtöttek.« (MTI) Fellőtték a Kozmosz—48-at Szerdán a Szovjetunióban felbocsátották a soron követ­kező műholdat — a Kozmosz 48-at. A műholdban elhelye­zett tudományos készülékek azt a célt szolgálják, hogy a TASZSZ 1962. március 16-i közleményében bejelentett programnak megfelelően foly­tassák a világűr kutatását. A műhold pályájának ada­tai: Keringési idő 89,4 perc; a Földtől való legnagyobb távolság (apogeum) 295 km; a Földtől való legkisebb tá­volság (perigeum) 203 km; A pályasík és az Egyenlítő síkjának hajlásszöge 65 fok 4 perc. A műhold a tudományos készülékeken kívül rádióadót visz magával, amely 19,996 megaherz frekvencián dolgo­zik, továbbá rádióberendezést a pályaelemek pontos mérésé­re. A műszerek és a tudomá­nyos készülékek működésének adatait rádiótelemetrikus rendszer továbbítja a Földre. A műholdban elhelyezett készülékek normálisan mű­ködnek. A számító-koordináló központ feldolgozza a beérke­ző adatokat. (MTI) 1944. október 15. A Voszhod űrhajó utasai, Vlagyimir Komarov és Konsztantyin Feoktyisztov jól felkészültek az űruta­zásra. Tanulás közben az űrhajós iskolán. (Telefoto — MTI Külföldi Képszolgálat) Lemondott a venezuelai kormány A venezuelai kormány ked­den benyújtotta lemondását, hogy Leoni államfőnek szabad kezet adjon egy új, szélesebb körű koalíciós kormány meg­alakításához. A lemondott kormány a Demokratikus Akció Párt tag­jaiból állott. Ez a párt a múlt évi decemberi választásokon mindössze a szavazatok har­mincegy százalékát nyerte el. (MTI) Személyek és szereplők a brit választásokon «Ez lesz a toryk utolsó ví- ;endje« — mondotta a múlt zombaton Harold Wilson, a transport Houseban össze­gűit újságíróknak, öt nappal t választások előtt. Az el- núlt napokban majd minden- lap láttuk őt és meglepett fo- yamatos erélye a nagy köz­telemben. A szakma afféle ■politikai gép«-nek ismerte A 26-os Építőipari Vállalat azonnali belépéssel téli munka biztosításával százhalombattai és dana- újvárosi munkahelyeire kőműves, ács, vasbetonszerelő szakmunkásokat, kubikos és férfi segéd­munkásokat alkalmaz. Az őszi betakarítás után tsz-tagokat szerződéssel, meghatározott időre fölvesz. Szállás biztosítva. Jelentkezés: Dnnaúj város, Májas 1. út 7. szám. (3650) Wilsont, akinek emlékezőte­hetsége rendkívüli. Minden mondata meggondolt és egész választási kampánya hideg fejjel kiszámított. Most mint­ha megkönnyebbült volna. Emberibbnek látszott. Cseveg­ve válaszolt a kérdésekre. Ez az ember — úgy éreztük — biztos a választási győzelem­ben. Ugyanezen a szombaton Sir Alec Home, a miniszterelnök várt bennünket — kérem, fi­gyeljék meg a stílusát — ki­jelentette: »Választási ügynö­keink hangulata és morálja a legjobbnak tűnik a jelen hely­zetben, olyan, amilyenre szá­míthattunk, és amilyen csak lehetséges.« Ez a kissé kitérő beszéd­modor jellemzi a miniszterel­nököt: Ha igaz az, hogy »a stílus az ember«, Wilsont ilyen mondattal jellemezhet­nék: »Amint azt 1961-ben, ja­nuár 16-án este X. Y. város­ban tartott beszédemben, majd a parlament 1962. októ­ber 22-i külügyi vitájában ki­fejtettem 65 perces felszólalá­somban, s amit a munkáspárti manifesztum 31. oldalán szin­tén megtalálhat...«. Mégis, Wilsontól gyakrabban hallot­tunk határozott igent vagy nemet, mint Hornétól. Hiba lenne túlzott fontossá­got tulajdonítani a személyek­nek. Végső soron a problémá­kat nem ők döntik el. Mégis, a választási agitációban a két főnök profilja úgy rajzolódott ki, mint a két párt alapvető politikai irányzatának tükör­képe. A skót főnemes földbirtokos azoknak » történelmi csalá­doknak rokoni köreihez tarto­zik, akik istentől eredő joguk­nak tartották, hogy kormá­nyozzák Nagy-Britanniát. A konzervatív reformista bal- szárny vezérének, Butler je­lenlegi külügyminiszternek háttérbe szorításával állították őt a kormány élére a toryk »szürke eminenciásai«. Ha győz, vele a tory jobbszárny igazolja saját felfogását Ang­liáról, amely még mindig első­sorban hagyománytisztelő. Ha veszít és mennie kell, a tory politikai vezérgárda nem ve­szített vele sokat. Már 18 hónapja, hogy Wil­son pártvezér lett. Gaitskell hirtelen halála után került az élre. Vele szemben a párt jobbszámya Brownt jelölte a vezérségre, de a balszárny és a centrum összefogott, Wilson győzött és azóta, a múltban széthúzástól, belső civódástól gyötört munkáspárt egységes­nek mutatkozik a választási harcban. Tapasztalt politikus, pedig ő volt a háború utáni munkáspárti kormány legfia­talabb minisztere. Az egykori politikai közgazdász csodagye­rek ügyesen egyensúlyozott a jobb és a baloldal között. A jelenlegi választási harc is megedzette és népszerűbbé tet­te. A toryk az utolsó napok­ban már csak abban bíztak, hogy Wilsont szidalmazták. Igyekeztek lejáratni a válasz­tói előtt. Mint veszedelmes szélsőséges szocialistát emle­gették, aki mindent államosí­tani fog és lemond a brit atombombáról. Kell-e monda­nunk, hogy Wilson semmiképp sem szélsőséges? Azt írta a »brit szocializmusról«, hogy az »közelebb áll a nonkomfor­mista egyházhoz, mint a mar­xizmushoz« és esze ágában sincs mindent államosítani, még kevésbé bármit is szocia­lista módon államosítani. De személye azért sok választónak mégsem tetszik. Azonban a britek másvalamit akarnak, mint ami eddig volt. »Amit Wilson ígér, ha nem is gyö­keresen. nem is forradalmian új, de megpróbálják: csak jobb lesz talán, mint amit a toryk csináltak« — mondják sokan. —• Voltaképpen októ­ber 15-én arról szavaz a szi­getország népe, hogy akarja-e a kísérletet? Ügy tűnik, hogy a többség akarja. A munká­sok között is lesz jónéhány, aki a konzervatívokra szavaz — főnöke iránti tiszteletből. De a tőkések között is van, aki a Munkáspárttól reméli, hogy a brit gazdaság moderni­zálásának elkerülhetetlen és kétségtelenül fájdalmas műve­letét végrehajtja. Olyan tár­sulat kell — vélik —, amely a legnagyobb tömegtámogatást hozza az öreg brit oroszlán megifjítási kísérletéhez. Va­lamennyi kérdésre most már órákon belül elhangzik a vá­lasz. Egyébként régi igazság az, hogy egy pártot nem vá­lasztási ígéretei, hanem csele­kedetei alapján kell megítél­ni. p. I. Fölvételre keresünk legalább kétéves gya­korlattal rendelkező gépkocsivezetőket a pécsi 12. sz. AKÖV- hoz. Szállást biztosíta­ni nem tudunk. Je­lentkezés: Pécs, Sikló­si u. 8., forgalmi osz­tály. (88520) A háború és a német megszállás idején, egy napfényes októberi vasárnap délben 1 órakor a budapesti rádió megszakította adását: »Rendkívüli közleményt adunk.« Horthy üzent: «...Kö­zöltem a német birodalom it­teni képviselőivel, hogy eddi­gi ellenfeleinkkel előzetes fegyverszünetet kötünk, és ve­lük egyetértésben kívánom a nemzet jövő életének folyto­nosságát és békés céljainak megvalósítását biztosítani. .. « Az ablakok mintegy varázs­ütésre kitárultak. A hangszó­rókat felerősítették. Az embe­rek egymás nyakába borultak Örömükben. Hát lehetséges ez? Véget érnek a kimondhatatlan szenvedések — béke lesz? Csak a Magyar Front har- cosai szorították ökölbe a ke­züket, Mi ez? Mi történt? Hi­szen nem erről volt szó! A megállapodás szerint keddre volt előkészítve az általános tömegsztrájk, és ennek kirob­banása után került volna csak sor a fegyverszünet bejelenté­sére. Sem a proklamációban, sem a kiadott hadparancsban egy szó sincs arról, hogy szem­be kell fordulni a németekkel. Elképzelhető józan ésszel, hogy az itt állomásozó német fasiszta haderő szó nélkül el­tűri a háborúból való kiug­rást?! Csak az általános nép­felkelés, a magyar katonaság egyértelmű átállása és a szov­jet csapatok gyors előrenyo­mulásának együttes ereje kényszerítheti ki a német meg­szállás alóli gyors felszabadu­lást! Vajon megadják-e az ellen­állás harcosainak az ígért fegyvert? Csak a fegyvert kap­juk kézbe, és akkor talán nincs minden veszve! Vagy Horthy újabb árulása mindez? Vajon mi történt a színfalak mögött? Tl/fi is történt valójában? Augusztus 23-át köve­tően, a románfai fordulat után a magyar uralkodó körök is rádöbbentek, hogy a németek elvesztették a háborút. Ügy látták: uralmuk fenntartásá­nak egyedüli módja,, ha ügye­sen manőverezve megszerve­zik a »kiugrást« a háborúból. Ismét fel akarták újítani a Kállai-féle hintapolitikát. A nyíltan németbérenc Sztójai- kormány helyett kevésbé kompromittált új kormányt hoztak létre; diplomáciai úton ismét felajánlották az angol­szász hatalmaknak, hogy meg­szálló csapataik előtt ellenállás nélkül leteszik a fegyvert. Közben — hogy határozottsá­gukat megmutassák — ultimá­tumszerűén nagy fegyveres erők bevetését kérték a néme­tektől a határok védelmében. (Következetlenségük bizonyíté­ka, hogy a kormánylistát elő­zőleg a németeknek mutatták be, azok pedig ragaszkodtak hozzá, hogy néhány emberük a kormányban maradjon.) Az angolok a felajánlkozást visszautasították, és megüzen­ték, hogy a fegyverszüneti ké­relemmel a szovjet csapatok főparancsnokságához, illetve a szovjet kormányhoz kell for­dulniuk. A német fasiszták vi­szont megadták a kért csapat­erősítést. Így Horthyék tovább folytatták — Hitler utolsó csatlósaként — a reménytelen háborút. Csak akkor határoz­ták el a fegyverszüneti bizott­ság kiküldését, amikor a szov­jet hadsereg egységei már át­lépték a magyar határt. Bár a tárgyalásokat Horthy és leg­bizalmasabb környezete titkol­ta, a németek mégis tudomást szereztek róluk. Jó előre ki­dolgozták a »Panzerfaust« ter­vet, a nyilashatalom átvételé­nek tervét. Az eddig hóbortos­nak tartott Szálasit bízták meg, hogy egyesítse a három nyilas, illetve nemzetiszocialis­ta pártot, szervezzen roham­osztagokat a hatalom átvételé­re. Ezzel egy időben Wesen- mayer tudomása nélkül Pest­re küldték a hírhedt Otto Skorzenyt, hogy adott pillanat­ban ejtőernyőseivel foglalja el a várat. XX orthy és környezete tá- volról sem vette komo­lyan saját döntését. Kényszer­ből kapcsolatot teremtettek ugyan a Magyar Fronttal, de amikor megtudták, hogy abban kommunisták is részt vesznek, nem voltak hajlandók érdem­leges együttműködési tervet kidolgozni. Horthy öntelten azt gondolta: a katonaság és a nép egyöntetűen mellé áll. Ezért nem fogadta meg azt az alapvető jó tanácsot sem, hogy a németbarát katonai vezető­ket a kulcspozíciókból le kell váltani. Elhangzott hát a nagy prok­lamáció, de mi történt utána? A minisztertanács tagjai meg­lepetéssel tudomásul vették és szétszéledtek. Az 1. és 2. had­seregnek küldött jelmondatot a hosszú szolgálati út ösvényé­re bocsátották. A harmadik láncszemnél, egy nyilas Sr- nagynál elakadt, és helyébe Vörös János vezérezredes ne­vében olyan értelmű utasítást olvastak a rádióba, hogy a proklamáció csak előkészítő tárgyalásokról szólt, folytatni kell a harcot a szovjet csapa­tok ellen. Közben a németek beindí­tották a »Panzerfaust« tervet. Ellenállás nélkül elfoglalták a hidakat, a rádiót, fölfegyverez­ték a nyilas csőcseléket, letar­tóztatták a, kiugrást támogató katonai vezetőket.' A várban pedig tétlenül nézték az ese­ményeket, illetőleg a németek­kel folytattak időhúzó tárgya­lásokat. Este 9 órakor a hatalom már a nyilasok kezébe ment át, és Szálasi beolvasta a rádióba előre elkészített napiparancsát. Horthy és környezete már csak egyet akart: a bőrét menteni. Az SS-csapatoktól megszállt várban, a fürdőszobájában írta alá a »Legfőbb Hadúr« a le­mondást, a proklamáció visz- szavonását és Szálasi kineve­zését. Megkezdődött a nyilas rémuralom. V ordulópont, új korszak ~L volt-e ez a szégyentel­jes néhány hónap az ország történetében? Nem. Szerves folytatása, »méltó« befejezése mindannak, amit a Horthy- korszak 25 éve véghezvitt. Be­bizonyosodott, hogy a gyöke­resen népellenes, gyáva és megalázkodó rendszer szükség­képpen katasztrófába dönti az országot. Az, hogy a gaztettek és az árulások sorozatát még­sem a halál követte, a haladó erők, s mindenekelőtt a Szov­jetunió érdeme. Szemere Vera Mariin Luther Kingnek ítélték az 1964. éri iS oh d-béke díj at Oslo (MTI). A norvég parlament szerdai ülé­sén Martin Luther King lelkész­nek, az amerikai négerek egyen­jogúságáért folytatott harc egyik vezetőjének ítélte az 1964. évi No- bel-békedíjat. Martin Luther King a második néger, akinek a díjat odaítélték: 1960-ba.n Albert Luthuli, az afri­kaiak egyenjogúságáért küzdő is­mert dél-afrikai közéleti személyi­ség nyerte el a dijat. A fiatal baptista lelkipásztor ne­ve ettől kezdve összeforrott az amerikai négerek egyenjogúsá­gáért vívott küzdelemmel. Több ízben ítéltéK börtönbüntetésre, tün­tetések szervezéséért. 1963 augusz­tusában King volt az egyik szer­vezője annak a hatalmas demonst­rációnak, amelynek során negyed- millió néger vonult az Egyesült Államok minden részéből a wa­shingtoni Fehér Ház elé, tüntetve a színesbőrűek egyenjogúságáért. A Nobel-békedíjat az oslói egye­tem épületében december 10-én ünnepélyes keretek között nyújt­ják át Martin Luther Kingrek. A Somogy megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat kaposvári járási kirendeltsége (Kanizsai utca 86.) állandó munkára gépkocsira rakodómunkásokat vesz föl. Jelentkezés a fenti címen. (27637)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents