Somogyi Néplap, 1964. október (21. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-11 / 239. szám
Tasámap, 1964. október 11. 3 SOMOGYI NÉPLAP Irta: Németh Ferenc N apjainkban a szocialista falu megteremtéséért folytatott nagy mun- ka fontos szakaszában vagyunk. A céltudatos erőfeszítések eredményeként termelőszövetkezeteink gazdasági és politikai értelemben egészségesen fejlődnek, javul bennük a parasztok élete, s ebben a nagy és felelősségteljes munkában napról napra növekedik a szövetkezeti párt-, gazdasági és szakvezetés szerepe és jelentősége. A falun végbemenő szocialista átalakulást nem könnyű vezetni. Köztudott dolog, hogy a termelőszövetkezetek fejlődése a jövőben is nagymértékben a termelőszövetkezeti vezetők — párttitkárok, tsz-elnökök, agronómusok — jó munkájától függ. Tudjuk, nem könnyű a • tsz-vezetők helyzete, sokuknak szinte se éjjele, se nappala. Az elismerés és a tisztelet hangján szólunk tevékenységükről, mert többségük önzetlenül, minden igyekezetével a közösség fölemelkedésén dolgozik, mindent megtesz, hogy erősödjön a közös gazdaság, és jobban éljenek az emberek. Paraszttársaik bizalmából ma már a legtöbb helyen közmegelégedésre dolgoznak, s becsülettel helytállnak a szocialista falu megteremtésének nagy ügyéért vívott harcban. Sok előre nem látott akadályt kell leküzdeniük, és nehezíti dolgukat, hogy egyik-másik helyen értetlenséggel és meg nem értéssel találkoznak. Termelőszövetkezeti vezetőnek lenni nagy felelősséget, megtiszteltetést és igen komoly hivatást jelent. A megyei pártbizottság a legteljesebb mértékben bízik bennük, továbbra is számít rájuk, és megadja nekik a szükséges erkölcsi, politikai támogatást. Többségük társadalmi rangot és nagy megbecsülést vívott ki magának. Munkájuk eredményeként fölnéznek rájuk az emberek. Á szövetkezeti vezetők és tagok együttes erőfeszítése számottevő sikereket hozott a közös gazdaságok megszilárdításában. Megyénkben a tsz-ek életére az egészséges fejlődés jellemző. Ennek bizonyítására hadd szolgáljon néhány számáűat. A közös vagyon például a múlt évben 30,9 százalékkal volt nagyobb, mint 1961-ben. Egy- egy dolgozó tag 1961-ben a közösből 6686 forint részesedést kapott, tavaly pedig 9457 forint volt ez az összeg. Ezek az eredmények azonban nem homályosíthatják el szemünket, nem vezethetnek elbizakodottsághoz. Amit elértünk, számottevő ugyan, büszkék lehetünk rá, mégis csupán kezdeti eredménynek tekinthető, mivel ennél jóval több a lehetőség szövetkezeteinkben a termelés növelésére és a tagok életszínvonalának emelésére. Termelőszövetkezeteink többsége mintegy ötéves múltra tekinthet vissza. Az eltelt időszakban nagyobb részükben megteremtették a szocialista nagyüzemi gazdálkodás szilárd alapjait. Nem arról van szó, hogy ezt kivétel nélkül mindenütt egyformán sikerült megtenni. Sok helyen a nagyüzemi alapok megteremtése még nem fejeződött be. Bőségesen van tennivaló a közös állattenyésztés további fejlesztése föltételeinek megteremtésében. A szarvasmarha-állománynak 45,4, a sertésállománynak 36 százaléka van a közösben elhelyezve. Ez nagy eredmény ugyan, de a számokból kitűnik, hogy hatékonyabb és konkrétabb intézkedésekre van szükség a közös állomány gyorsabb növelése céljából. Szövetkezeteink fejlődésének meggyorsítása az eddigieknél nagyobb erőfeszítéseket követel meg a párt- és állami szervektől, a szövetkezeti vezetőktől és tagoktól. Jelenlegtöbb téves nézet és sok helyen hibás gyakorlat akadályozza a tsz-ek egészséges fejlődését. Ezekkel a rendellenességekkel nem lehet megbékélni, el kell hárítani őket a fejlődés útjá- ból. Vegyük sorra, milyen főbb problémákról van itt szó. T öbb szövetkezeti elnöktől hallhatjuk, hogy nem érti és nem tudja kellően összeegyeztetni a termelő- szövetkezetek közös és háztáji állatállományának fejlesztését. Némelyek a párt helyes gazdaságpolitikáját rosszul értelmezve azt 'gondolják, hogy nem a közös, hanem a háztáji állatállomány fejlesztése került előtérbe. Ezzel szemben mi az igazság? A tények alaposan rácáfolnak ezekre a téves nézetekre, a gyakorlat mást bizonyít. Például a múlt évben 1710 állattal gyarapodott a szövetkezetekben a közös szarvasmarhaállomány. Ezzel szemben ugyanebben az időszakban 7009-cel csökkent a háztáji szarvasmarhák száma. Figyelembe kell venni, hogy a háztáji gazdaságok 72 százalékában nincs koca, 55 százalékában nincs tehén vagy előhasi üsző. Ezekből az adatokból csak arra következtethetünk, hogy a jövőben még nagyobb mértékben kell gondoskodni a közös állatállomány gyarapításáról, és nem lehet közömbösen, tétlenül nézni a háztáji állomány csökkenését, maximálisan ki kell használni a háztáji fejlesztésének lehetőségeit is. Egyik-másik tsz-elnök azon keseregj hogy nehéz helyzetben van, mivel a tagok jelentős része nem törődik a közös állatállomány fejlesztésével, csak a háztáji gazdaságok sorsa érdekli őket. Ilyen nézetek és jelenségek tapasztalhatók ugyan, számolni kell velük, de nem jellemzőek. Az az általános, hogy a szövetkezeti parasztok döntő többsége magáénak érzi. a közös gazdaságot, örül az elért eredményeknek, és szorgalmasan munkálkodik a közös állatállomány fejlesztéséért. Igaz az is, hogy a tsz-parasztok jelentős része igyekszik fejleszteni háztáji állományát. Ezt a törekvést ösztönözni kell kivált ott, ahol a háztájiban nincs koca vagy tehén. A fő hiba ugyanis az, hogy egyre kevesebb az állattartó háztáji gazdaságok szama. A szövetkezeti vezetők a háztájit ne tekintsék idegennek, hanem a közös gazdaság szerves részeként kezeljék. Nyilvánvaló, hogy nem lehet szó nélkül elmenni az olyan nézetek mellett sem, amelyek a háztáji elsődleges fejlesztését szorgalmazzák, mindezt a közös fejlesztésének a rovására gondolják. A tsz-vezetők vezetőségi ülésen, közgyűlésen bátran és határozottan szánjanak szembe az ilyen káros törekvéseikkel. Fontos feladat, hogy a közös állatállomány elsődleges fejlesztése mellett a háztáji állat- állomány fejlesztéséről is gondoskodjanak. T ermelőszövetkezeteink életében, gazdasági és politikai fejlődésében fontos helyet foglal el a termelőszövetkezeti demokrácia. Vizsgáljuk meg, hogy ez hogyan érvényesül napjainkban. Tapasztalataink szerint a tsz-demokrácia alapjában véve helyes irányban fejlődik. A tsz-tagok mind nagyobb érdeklődést tanúsítanak a közös ügye iránt, és ezen keresztül vesznek részt a szövetkezet irányításában. E téren a fejlődés ellenére számos helyen sok vita folyik, és bizonytalanság tapasztalható. Ezzel kapcsolatban olyan véleményeket is hallani, hogy túlságosan kiszélesedett a tsz-demokrácia. Ebből az egyébként téves megállapításból az csendül ki, mintha a szövetkezeti demokráciától félteni kellene a szocializmus ügyét, mint ahogy némelyek teszik is. Mivel alapvető problémáról van szó, okvetlenül foglalkozni kell ezzel a fontos kérdéssel. Véleményem szerint a szövetkezeti demokrácia fejlődése miatt senkinek sincs oka aggodalomra. Maradi gondolkodásra vall az a nézet, hogy a tsz-demokrácia hangsúlyozása az oka a különféle nehézségeknek. Akik így gondolkodnak, figyelmen kívül hagyják, hogy a szövetkezeti parasztok eljegyezték magukat a szocializmussal, szocializmust akarnak, és ezt szorgalmas munkájukkal napról napra bizonyítják. Némelyik szövetkezeti vezető megfeledkezik arról, hogy pártunk VIII. kongresszusa célul tűzte ki a szocializmus teljes felépítését hazánkban. Helytelen és káros volna a szocialista demokrácia bármiféle szűkítése. Ellenkezőleg, a szocializmus teljes felépítése föltételezi, megköveteli a szocialista demokrácia kibontakozását, szélesítését, ki- teljesedését. Akik a tagság demokratikus jogainak korlátozását igyekeznek szorgalmazni, azok valójában nem bíznak az emberekben. Márpedig még a gyengén működő tsz-ek tagjai sem a szocializmust, nem a termelőszövetkezeti rendszert szidják, hanem azokat a hibákat és mulasztásokat, amelyek gátolják, fékezik a gyorsabb ütemű fejlődést. Véleményünk szerint helyes és szükséges a szövetkezeti demokrácia szélesítése, tökéletesítése-, hiszen a termelőszövetkezeti vezetés alapja a demokratikus centralizmus. Ezt a sarkalatos alapelvet valameny- nyi vezetőnek el kell fogadnia. Az is helytelen, ha a szövetkezeti demokráciát egyoldalúan hangsúlyozzák, csupán a vezetők kötelességére korlátozzák, és a tagok megfeledkeznek saját kötelezettségük teljesítéséről. E téren is vannak téves nézetek. Egyik-másik közgyűlésen némelyek, kivált azok, akik alig veszik ki részüket a közös munkából, demagóg módon követelőznek, hangoskodnak. Ä közös munkában való részvételük kötelezettségéről azonban szinte teljesen megfeledkeznek. Azt képzelik, hogy a szövetkezeti demokrácia örve alatt mindent lehet, és a demokráciát anarchiával igyekeznek fölcserélni. Határozottan föl kell lépni az ilyen törekvések és megnyilvánulások ellen, és a szövetkezeti vezetőket meg kell védeni az alaptalan támadásoktól. Akadnak persze olyan tsz-vezetők is, akik az ilyen példákra hivatkozva követelik a szövetkezeti demokrácia szűkítését, korlátozását. Az ilyenfajta elképzeléseket és gyakorlatot sem támogatni, sem elfogadni nem lehet. Hallhatunk olyan követeléseket is, hogy nagyobb hatalmat kell biztosítani a tsz-vezető- ségeknek, több jogot kell adni ahhoz, hogy büntethessenek. Ami a hatalmat illeti, úgy gondolom, az megvan. Az alapszabály és a törvények adta lehetőségek keretei között a termelőszövetkezeti tagok felhatalmazták vezetőiket a hatalom gyakorlására, a gazdálkodás, a közösség felelősségteljes irányítására. A további büntető jogkör követelése helyett tehát okosabb, előrelátóbb, kulturáltabb vezetés megvalósítására van szükség, mivel az élet azt bizonyítja, hogy a jól előkészített terveket, a kellően megmagyarázott, helyes elgondolásokat a termelőszövetkezeti tagok fenntartás nélkül elfogadják, és teljes erejükkel támogatják. Viszont rossz dolgokat még »keményebb politikával«, ijesztgetéssel, fenyegetéssel sem fogadnak el az emberek. Véleményünk szerint ilyen módszerekkel nem lehet szövetkezeteket vezetni. A jövőben több gondot kell fordítani a politikai meggyőző munkára. Pártszervezeteink sehol sem támogathatnak állásfoglalásukkal vagy hallgatólagosan olyan dolgokat, amelyek ellentétben állnak a tsz-demokrácia fejlődésével, mivel a szövetkezeti demokráciának tökéletesítése, nem pedig korlátozása teszi lehetővé a termelés és a közös gazdaság fejlesztése alkotó légkörének megteremtését. Csakis így, a bizalom jegyében érhető el, hogy a tsz- tagok mind nagyobb számban és mértékben vállaljanak és vegyenek részt közös gazdaságuk erősítéséből. A szövetkezeti tagok, a párt- és állami szervek azokat a vezetőket támogatják, akik bíznak az emberekbep, a közösség erejében, és velük együtt mindent megtesznek a közös gazdaság fejlesztéséért, a tagság jólétének növeléséért. Mégis vannak olyan időszakok, amikor némelyek két tűz között érzik magukat Szóvá teszik, hogy nehezen tudják ösz- szeegyeztetni a népgazdasági és a szövetkezeti érdekeket a termelési tervek készítésekor. Helytelenítjük az olyan gyakorlatot, amit egyik-másik tsz-vezető ezzel kapcsolatban folytat Azt teszik, hogy meggyőző érveli híján a vezetőségi ülésen vagy a közgyűlésen a járásra való hivatkozással igyekeznek elfogadtatni bizonyos dolgokat. A járási szerveknél viszont nemegyszer a tagokra hivatkozva akarnak kibújni a felelősség alól. Megengedhetetlen az ilyen gyakorlat, és nincs is semmi szükség rá. Tény az, hogy nem olyan egyszerű némely esetben és a jövőben sem lesz könnyű ezeknek a kérdéseknek mindenki számára megnyugtató módon való elintézése. A fő hiba az, hogy egyik-másik tsz-vezető nem beszél nyíltan a lehetőségekről, nem ismerteti a népgazdasági igényeket, s nem indokolja meg kellően azok kielégítésének szükségességét, s elhallgatja azt is, hogy az állam számottevő anyagi eszközökkel segíti a mezőgazdasági termelést. S ezek a beruházások nemcsak az ország, hanem a szövetkezeti parasztok egyéni boldogulását is célozzák. Lehetséges a tagok és a népgazdaság érdekeinek összeegyeztetése, egybehangolása. Ez nagy körültekintést kíván, és megköveteli a tények sokoldalú megvilágítását, a népgazdasági igények kielégítése szükségességének alapos megmagyarázását. Tudjuk jól: azáltal, hogy a parasztok szövetkezetbe léptek, nem váltak egyik napról a másikra szocialista gondolkodású emberekké. Ehhez hosszú időre lesz szükség. Akad közöttük olyan, aki még a régi módon gondolkodik, és szívesen visszafordítaná a fejlődés menetét. Közülük kerülnek ki azok, akik a vezetőségi üléseken vagy a közgyűléseken han-j goskodnak, a termelésben viszont alig vesznek részt. Ezek a nagyhangúak átmenetileg több becsületes, józan gondolkodású embert is megtéveszthetnek, bizonytalanná tehetnek. Az ilyen cselekedetek ellen a leghatározottabban kell küzdeni. Hiba, hogy némelyek az effajta helytelen nézetek és gyakorlat megszüntetését csupán adminisztratív eszközöktől várják. Ez nem elég, többre van szükség. Hatékonyabb eszmei, politikai meggyőző munkát is folytatni kell, és a haladó erőket jobban meg kell szervezni a helyes gyakorlat kialakítása céljából. Hiszen közismert, hogy a zavarkeltő személyek csak ott tudnak ártani, ahol a termelő- szövetkezetek párt- és gazdasági vezetőit készületlenül érik az ilyen támadások. A termelőszövetkezeti tagságot segíteni, bátorítani kell, hogy határozottan föllépjen az ilyen tendenciák és jelenségek ellen. A tagság véleményének kikérése, számbavétele, felhasználása nem gyengíti, hanem növeli a vezetők biztonságát, s ez erkölcsi és politikai tőkét jelent a vezetők számára. Zavarja a munkát az is, hogy időnként bizonyos fokú pesszimizmus lesz úrrá egyikmásik vezetőn. Előfordul, hogy megrettennek az átmeneti nehézségektől, túlbecsülik, eltúlozzák a bajokat. Rendszerint abból fakad ez, hogy ideális állapotokat képzelnek el, nem a valóságból indulnak ki. A hibák elleni jogos türelmetlenségüket helyeseljük, de attól óvjuk őket, hogy a valóságos erőviszonyok pontos fölmérésének hiányában, a helyzet egyoldalú megítélése alapján elcsüggedjenek, helytelen következtetésre jussanak. Súlyos hibának tartjuk, hogy sok termelő- szövetkezetben elhanyagolják a vezetőségi üléseket, hébe-hóba tartanak közgyűlést. Ezzel a vezetők saját maguknak és az ügynek ártanak, hiszen valósággal elszigetelik magukat a tagoktól. Gyakori hiba az is, hogy némelyik elnök, agronómus, könyvelő nem készül fel a vezetőségi ülésre és a közgyűlésre. Ebből aztán meddő vita támad, s ez nagyon sok közgyűlés sikerét gátolja. Á szövetkezeti parasztok,- a közös gazdaság fejlesztésének érdeke megköveteli, hogy a vezetőség legyen egységes mind a dolgok megvitatásában, mind a határozatok végrehajtásában. Nincs rendjén az, hogy az ülésen megállapodtak ugyan intézkedésekben, de amikor megvalósításukra kerülne sor, a vezetőség tagjai nem támo- Satják az elnököt, a párttitkárt és az agronómust. Az ilyen egység csak látszólagos, éppen ezért nem viszi előbbre a közös ügyet. Változtatni kell ezen a gyakorlaton. El kell érni, hogy a vezetőségi ülések és a közgyűlések váljanak az érdemi tanácskozások, a felelősség- teljes döntések fórumává, és amit ezeken a testület, illetve a tagság elhatározott, annak megvalósításáért személy szerint is mindenki tegye meg a magáét. Jogos a tagoknak az a követelése, hogy mindenről idejében tudni akarnak. Jogosan mérgelődnek akkor, ha azt látják, hogy a vezetőség nem kérte ki véleményüket, és kész tények elé vannak állítva különféle dolgokban. Nem lehet olyan kényes kérdés, amit a vezetők nem beszélhetnének meg a szövetkezeti tagokkal. Sok visszásságnak és bosszúságnak az oka az, hogy a tagság nincs kellően tájékoztatva a szövetkezet dolgairól. Teljesen érthetetlen, hogy némely vezető miért fél a szövetkezeti gazdáktól; sok tsz-tag joggal kérdezi, miért titkolóznak előttük. Vannak olyan tapasztalataink is, hogy több helyen a szövetkezeti demokráciát összetévesztik a spontaneitással, és úgy vélekednek, hogy ^döntsenek el mindent a tagok«. Alapjában véve helyes ez az elv, és megtartása szükséges, kívánatos, azonban megfelelő indoklás, magyarázat és előkészítés nélkül a tagság nehezen tud felelősségteljesen dönteni szövetkezetének ügyeiben. Így fordulhat elő, hogy egy-egy közgyűlést helyenként éjszakába nyúló feleselgetés, szócséplés jellemez, s ez kifárasztja a tagokat, a részvevőket, a tanácskozás mégsem éri el a kívánt eredményt. Több szövetkezeti vezető panaszkodik amiatt, hogy gyakran úgy érzi, mintha nem volna, aki megvédené a jogtalan támadásoktól. Igaz az, hogy szinte minden szövetkezeti vezető ki van téve különféle bíráló és elmarasztaló megjegyzéseknek még akkor is, ha elvi alapon, igazságosan, részrehajlás nélkül, önzetlenül fáradozik a köz ügyéért. A jogos bírálatot vegyék nagyon komolyan, az ellenséges szándékú támadások és intrikák ellen viszont hatékony védelmet kell nyújtani számukra. Ez elsősorban a tsz-tagok kötelessége, másodsorban a járási párt- és állami szervek feladata. Meg kell védeni minden olyan elnököt, párttitkárt, agronómust, brigádvezetőt, aki becsületesen helytáll. Viszont lehetetlen és helytelen is volna a párt nevében, az állami szervek képviseletében védelmet nyújtani annak, aki hanyagul dolgozik, elszakad a tagságtól, lebecsüli az embereket, durva és goromba hozzájuk, erkölcstelen életmódot folytat, iszákossá válik, jogtalanul hozzányúl a közös vagyonhoz, és visszaél a tagság bizalmával. Munkánk arra irányuljon, hogy mindenütt megelőzzük a súlyosabb bajokat és hibákat. Ez elsősorban a vezetők kötelessége. A munka közben elkövetett kisebb hibákat a tagság meg tudja bocsátani, és időt, alkalmat, lehetőséget biztosít azok kijavítására. A tsz-tagok sok esetben adták tanújelét türelmüknek, segítőkészségüknek, a baj akkor jön meg, ha az érdekelt vezetők nem változtatnak hibás módszereiken, hanem ehelyett a bírálat elfojtására törekszenek. A z elmondottak azt bizonyítják: a termelőszövetkezetek párt- és gazdasági vezetőinek, szakembereinek rendkívül nagy szerepük és felelősségük van abban, hogy a jövőben milyen ütemben fejlődnek megyénk termelőszövetkezetei, és hogyan alakul a termelőszövetkezeti parasztok élete. A múlt években a tsz-vezetők többsége jól vizsgázott, és a tagok tevékeny közreműködésével nagyszerű sikerek születtek a szövetkezetek erősítésében. Azonban világosan •11 látni, hogy a jövőben az eddigieknél na- robbak lesznek a feladatok. Valamennyi övetkezeti vezetőnek jobban föl kell készül- e a közös gazdaság fejlesztésére, a népgaz- iság és a tagok igényeinek teljesebb ki ele- tésére. Ehhez jobb munkára, nagyobb ko- tkezetességre van szükség. Minden föltétele egvan annak, hogy kellő összefogással meg- lelően elrendezzük közös dolgainkat. A szö- »tkezeti vezetők és tagok kapcsolatának ero- tése útján sikeresen leküzdhetjük a fejlo- íst gátló nehézségeket. Véleményünk szerint inden elismerést, erkölcsi és anyagi megbe- ,ülést, támogatást megérdemelnek azok a izetők, akik a múlt években szorgalmukkal, jcsületes munkájukkal bebizonyították ra- rmettségüket, és a közös gazdaság irányijában nagy gyakorlatra tettek szert. Megyei írtbizottságunk és járási bizottságaink arra rekszenek, hogy szilárdítsuk meg a tsz-ve- ■tést. A szövetkezeti tagoknak is fontos ei- nh'hn'y h.nmi Tc.nzns QCLZdaSCLQUJárási pártbizottságaink és járási tanácsaink fordítsanak nagyobb gondot a tsz-elnökök szakmai és politikai továbbképzésére, egyéni nevelésére. Ezzel előzzék meg, hogy a jól induló, több évig eredményesen dolgozó vezetők bizonyos magatartásbeli hibák elnézése miatt alkalmatlanná váljanak a vezetésre, és leváltásra kerüljenek. Nagyobb gonddal kell vigyázni rájuk, óvni kell őket a végzetessé válható eltévelyedésektől, mert ez nemcsak nekik személyes érdekük, hanem a szövetkezet egyenletes, gyorsabb ütemű továbbfejlődésének is fontos föltétel«.
