Somogyi Néplap, 1964. október (21. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-11 / 239. szám

SOMOGYI NÉPLAP 4 Vasárnap, 1964. október 11. Villany avató EGV MIN DEN KB ELLEN Szemerkélő esőben ro­bog a kis járgány át a ka- szói erdőn; sötét, ólomlábú fel­hőket kerget a szél a fák fölött. A híres somogyi ősláp, a Balá- ta-tó környéke már a télre ké­szül, a korábban dús lomboza­tó fák most egyre többet lát­tatnak az égből. Kaszón az erdészet kocsija vár, bizony itt a »két lóerős« hintó a legbiztosabb közlekedé­si eszköz. S az erdő mögül egyszer csak házak tűnnek elő és világítóan fehér betonosz­lopok. — Ez már Darvas? A kocsis rábólint. Igen, Dar­vaspuszta. Ujságh Tibor igazgató tanító­tól kaptam a meghívást: ünne­peljek velük együtt, legyek a vendégük a nagy eseményen, a villanyavatón. Mert végre ez a nap is elérkezett. Gyerekek sürgölődnek az úton, asztalt, székeket cipelnek az iskolába, ott lesz a bankett este, villanyfényes bankett ki­világos kivirradtig. Még egy esemény kap­csolódik ehhez a naphoz: ötven éve kezdődött meg a tanítás Klespitz Jenő tanító vezetésé­vel a pusztán — nemrég ka­pott az öregúr aranydiplomát —, ötven éve okoskodnak por­tán belül a darvasi gyerekek. — Három év óta pedig vala­mennyi végzett diák tovább ta­nul — büszkélkedik az igazga­tó, és sorolja, hogy hová kerül­tek növendékei: Sopronba, az erdészeti technikumba, Csur­góra a Csokonai Gimnázium­ba, Nagykanizsára a Thúry György Közgazdasági Techni­kumba, Kaposvárra ipari tanu­lónak stb. — És itthon ki marad? — Talán majd Molnár Laci visszajön a soproni iskolából... Az összevont pusztai iskolá­ban jelenleg harmincegy gye­rek tanul elsőstől nyolcadiko­sig. Három elsős van és négy nyolcadikos, a közbeeső »osztá­lyok« egyikében-másikában vi­szont csak két gyerek akad. Darvas kihalófélben volna? Hiszen korábban akadt olyan család, ahol tizenhárom meg kilenc gyerek kért kenyeret! Ezeknek a javakorban levő embereknek viszont már csak legföljebb két gyerekük van. Az egyke kevés, de kettőnél több nem keilt A darvasiak az erdészetben dolgoznak. És nem is rosszul. Általában 1600—2000 forint körül keresnek, s ehhez még kapnak tíz métere iét évente; annyi kukoricát vállalhatnak felesbe, amennyit csak akar­nak, és kaszálni is kaszálhat­nak bőségesen, hiszen gazda­gon terem a fű. Nem csoda hát, ha a legtöbb házban két-három tehén is található három-négy disznó társaságában. Persze az élelem, az kell, hiszen nem könnyű mesterség a fakiterme­lés. Egy tábla szalonna két- három nap alatt elfogy, ezért aztán egész éven át tart a disznóölés. Jól élnek a darvasi em­berek, a Hohenlohe herceg egykori cselédei. (Egy gondjuk azért van: nem rendeződött még a mai napig sem, hogy kié a ház, amelyben laknak. Névleg az állam tulajdona, pe­dig ők már megváltották, csak nem írták nevükre a telek­könyvben.) A felszabadulás előtt csupán a tanítónak -volt rádiója, és egyedül neki járt az újság is. most viszont minden házban van rádió, és a megyei lappal is bekopog a postás valameny- nyi portára. Most az ötvennégy ház mind­egyikébe bevezették a vil­lanyt is, és máris tizenketten rendeltek televíziót. Harminc- nyolc helyen van motorkerék­pár, negyven család pedig megvette — és használja is! — a fürdőkádat. Amikor az ünnepélyes ava­tás előtt néhány percre bemen­tünk Ujsághgal a boltba, Ge­lencsér Ferenc üzletvezető in­tett, hogy lépjünk csak utána a raktárba. Először arra gondol­tam, hogy valami ünnepi áldo­más következik, hanem ami a szemem elé tárult az minden­nél többet mondott Darvasról. A raktárban rádiók, lemez­játszók, mosógépek, porszívók, kávéfőzők és. csillárok tömkele­gé fogadott. — Ezt még ma este mind el­viszik — mondta Gelencsér —, csak fölveszik az emberek a fizetésüket. Bakos Lászlóné is az utolsó pillanatokban szaladt be a boltba egy csillárért, és úgy kifizette érte az 507 forintot, mintha csak két deka élesztőt vett volna. — Még ma este föltesszük... Az emberek már gyülekez­nek a transzformátornál, ami­kor Molnár Imre tűnik fel a bolt felől, kezében villanyva­saló és hangulatlámpa. — Tegnap este már nem tudtuk elvinni, mert a rádió­val meg a lemezjátszóval tele lett a kezünk ... S azt már úgy hallottam, hogy Molnárék az ünnepre ér­kező kaposvári rokonokkal 200 forintért lemezeket is ho­zattak, ne csak dísznek le­gyen a. lemezjátszó ... ...Aztán egy gombnyo­más... a nyolcvannégy éves Papp György, a puszta leg­idősebb lakója fényt ad a tele­pülésnek, kigyulladnak a lám­pák az utcán és a házakban is. Mint valami gyöngysor, úgy csillognak a szemerkélő eső­ben. — Sose hittem, hogy ezt megérem... — mondja a Háromtagú amatőr kisfilmes csoport alakult Fonyódon a já­rási tanács vb és a járási mű­velődésügyi osztály kezdemé­nyezésére. A csoport feladata a felszabadulás 20. évfordulója alkalmából 8 milliméteres szí­nes filmre venni a községek új létesítményeit. A csoport há­rom felvevőgéppel a járás va­lamennyi községét fölkeresi, és a filmre vett dokumentum­Marcaliban jártam, és a járási tanács művelődésügyi osztályán érdeklődtem, hogy melyik községben megy jól a felnőttoktatás, mert szeret­nék róla riportot írni. Mesz- tegnyő eredményeit és ter­veit dicsérték, azt mondták, hogy oda érdemes elmennem. Elmentem, de csak ilyen címmel írhattam riportot: »Mesztegnyőn nincs vén diák.« Mert nem volt; mar tavaly is nehezen mentek a dolgok, a megengedettnél ke­vesebb létszámú osztály vizs­gázott. Az idén pedig senki sem jelentkezett az általános iskola hiányzó osztályainak elvégzésére. Ilyen hamis tájékoztatást a napokban is kaptam, ezúttal a Barcsi Járási Tanács Mű­velődésügyi Osztályától. Ba- bócsát dicsérték, hogy ott milyen óriási ütemben fejlő­dik minden, a könyvtár, de különösen a kihelyezett zens­meghatottságtól reszkető han­gon Papp bácsi, ahogy ott áll a dobogón kis úttörőkkel körül­véve. — A bárók, a grófok in­kább Lillafüreddel meg a lo- vagias ügyekkel törődtek, nem velünk... A mi vezetőink ad­ták nekünk ezt a fényt, és ezért nagyon hálásak va­gyunk ... Köszönjük ... Köszönjük. • • A villany- szerelőknek adott virágcsok­rok is a köszönet, a hála kife­jezői, a mosolygós, boldog ar­cok nemkülönben. Nem nagy szavak, amiket a tanító mond: — Az évszázados elmaradott­ságból léptünk ki ezzel a vil­lannyal ... Az iskolában már szól a mu­zsika, az asszonyok készülnek a tálaláshoz. Az első villanyfényes vacso­ra lesz ez, nyugalomba vonul­hat a petróleumlámpa, a gyer­tya, hiszen még az istállókba is bevezettették az áramot az emberek. S amikor Wirth Gusztáv el­fújja a petróleumlámpát az ünneplő közönség előtt, arra gondolok, hogy ez nemcsak jelkép. Ez már sokkal több annál... anyagból mintegy 20 perces rö­vidfilmet készít. A dokumentumfilmet a fo- nyódi járás községeinek felsza­badulási ünnepségein, illetve az évforduló alkalmából meg­rendezendő ünnepélyes tanács­üléseken mutatják be. A forgatócsoport távolabbi feladata lesz egy-egy rövidfil­met készíteni a járás mezőgaz­dasági, egészségügyi és műve­lődési életéről. iskola. A 3000 lakosú község­ből tavaly háromszázan ta­nultak zenét, az idén pedig ötszázan járnak a zeneisko­lába. Csodálkoztam. Nem akar­tam hinni a fülemnek, még egyszer megkérdeztem. Igen, kétszázzal emelkedett a ze­nét tanulók száma — hang­zott a válasz. Sietve mentem Babócsára. Kiderült, hogy mindössze harmincnyolc gyerek tanul zenét, s nemhogy többen, ha­nem kevesebben, mint ta­valy, akkor ugyanis ötvenen jártak a zeneiskolába. Nehezítik az újságíró mun­káját az ilyen félretájékozta­tások. A felelős és irányító beosztású emberektől joggal elvárja mindenki, hogy is­merje a felügyeletéhez tar­tozó községeket, és megbíz­ható felvilágosítást vár tőlük az újságíró is. •. N. G. Jövőre új óvodát építenek Csökölyben a falubeli iparo­sok. A terv elkészült, az anyag egy részét is megvette a ta­nács. Sajnos, az óvoda nagyon nehezen húzza ki a hátralevő 8—9 hónapot, mert a háztulaj­donos fia megkeseríti a csöRö- lyi óvodások életét. Nem elég, hogy a harmincnégy gyerek egyetlen helyiségben van ösz- szezsúfolva, még kellemetlen­kedik is a tulajdonos. Budai Éva óvónő a múlt hónap kö­zepén beszámolt az óvoda egyéves munkájáról a végre­hajtó bizottság ülésén. »A ház tulajdonosa még mostohábbá teszi az amúgy is mostoha kö­rülményeket — panaszolta. — Legutóbb bekente kátránnyal a kerítést, ahol a gyerekek kö­zel mentek, a fákat, amelyekre fölcsüngeszkedtek. Minden nap kátrányos lesz a gyerekek ke­ze, hiába figyelmeztetjük őket, megfeledkeznek róla. Ennyi lelketlenséget még nem lát­tam embertől.« Zsugovits Imre csökölyi is­kolaigazgató jelentette a Nagy­atádi Járási Tanács Művelő­désügyi Osztályának az óvoda munkáját nehezítő körülmé­nyeket. »A községi tanácsnak is szóltam, azt a feleletet kap­tam, hogy nem tudunk csinálni semmit — írta. — Kérem a művelődésügyi osztályt, segít­Legyen tanulság! Szerdán délelőtt az egyik kívülről leginutatósabb ka­posvári házból, a Lenin ut­ca 15. számúból panaszt emeltek a lakók. Az egyik lakásban csaknem öt hete fölszedték a parkettát, és még mindig nem fejezték be a munkát. Több konyhában, csupán dísz a tűzhely. Ha valaki használni merné, percek alatt felgyújtaná az egész lakást. A tűzhely és a beépített polc között mind­össze egycentis hézag van. A panasz kivizsgálásához meghívtuk a Tanácsi Építő­ipari Vállalat, az Ingatlan- kezelő Vállalat és az OTP szakembereit, mivel se­hogy sem tudtuk megérteni: hogyan húzódhat el egy ilyen kis munka öt hétig? A parkettázó munkás arra a kérdésre, hogy mennyi idő alatt tudott volna végezni, ezt válaszolta: »Két társam­mal jöttünk ide. Minden különösebb hajtás nélkül egy nap alatt befejeztük volna. Csak hát hol ez nem volt, hol az nem volt.« A kivizsgálás napján a záká- nyi munkahelyről távirat­ban rendelték be a parket­tásokat. Munkaszervezésből elég­telenre vizsgázott a válla­lat irányító szakembere. Jó lenne, ha vele együtt a ház tervezője is levonná a ta­nulságot. N. S. Tájékozottság ?! Polesz György őszi fény csillog a vízen és a padokon. Fáj a búcsú, de ... a viszontlátásra! Rövidfilm a fonyódi járás létesítményeiről sen véget vetni a háztulajdo­nos embertelen viselkedésé­nek. Felesége egészségügyi dol­gozó, körzeti ápolónő, s mégis ráviszi őket a lelkiismeret, hogy így bánjanak a gyerekek­kel.« A tanácstitkár elfogadja a felmondást Hét évvel ezelőtt talált ott­honra az óvoda és az óvónő a Petőfi utca 1. számú államo­sított házban. Tokai János (Balatodszabai-fürdő, Csopaki utca 6.) megtudta, hogy meg­üresedik a szolgálati lakás, s visszaigényelte a házát. 1963. augusztus 12-én vissza is kap­ta a Minisztertanácstól. Amikor bejelentette a ta­nácsnak, az elnök megkérte, hadd maradjon ott továbbra is az óvoda bérleti díj ellenében. A tulajdonos beleegyezett eb­be, később azonban meggon­dolta a dolgot. 1963. novem­ber 30-án felmondta a bérle­tet, s követelte, hogy 1984. január 1-re ürítsék ki a há­zat, helyezzék el onnan az óvodát. Noha a tulajdonos nem mondhat fel közületnek, Gerdelics László vb-titkár 1963. december 17-i levelében elfogadta a felmondást, s kér­te a tulajdonost, biztosítson alkalmas helyiségeket. Tokai János megnevezett néhányat, a vb-titkár elutasította. Amíg ment a huzavona, beköltözött a házba Tokai János Attila nevű fia a feleségével és a kislányával. Megkezdődött a kellemetlen társbérlet. To­kaiék mindenbe belekötöt. tek. Az óvoda nem hasz­nálja rendeltetésszerűen a konyhát (télen itt aludt né­ha a szakácsnő), a fürdőszo­bát. Tokai János 1964. már­cius 22-én ezt írta a tanács­nak: »A fürdőszobát egész éven át kívánjuk használni, s így már most közlöm, hogy azt az óvoda részére vissza nem adom. Ezzel ellenkező mindennemű megállapodást bárkivel semmisnek tekintek. Amennyiben ez ellen a közsé­gi tanács vb-nek kifogása lenne, bírósághoz fordulhat.« Mivel Tokai János nem tu­dott megegyezni a tanáccsal a bérleti díj összegében, pert indított. A Nagyatádi Járásbí­róság 100 forint havi díjat ál­lapított meg, június 1-től ok­tóber 31-ig az óvoda haszná­latába adta a fürdőszobát, a felmondást pedig elutasította. Kihegyezett karók Áttanulmányoztam a tanács­házán az óvoda-ügy iratait. Meglepett, hogy Gerdelics László vb-titkár milyen hatá­rozatlanul foglalt állást a tu­lajdonosnak írt levelekben. Szerintem ebben kell keresni a kellemetlenkedések gyöke­rét. Tokai Attila kihegyezett ka­rókat helyezett el a terasza előtt, mert a csöppségek gyak­ran odakalandoztak. Elkerí­tette az udvart, a gyerekek csak p ház előtt ugrándozhat­nak. A kerítést és a gyümölcs fákat azért kátrányozta be, hogy innen is elriassza őket. Telerakta sütőtökkel az elő­teret, s csak akkor vitte el, mikor rothadt. Egy áttételes darálót helyezett el a közös használatú előszobában. Az óvónő váltig könyörgött, hogy vigye ki, mert valamelyik gyereknek leviszi a kezét, ha egy óvatlan pillanatban meg­hajtja. Tíz méterről vezetik az áramot a hűtőszekrényhez, mert a tulajdonos fia nem engedte meg, hogy konnek­tort tegyenek föl. Biztonsági zárakat sem szerelhetnek föl, pedig vigyázni kellene a tár­sadalmi tulajdonra. Tokai At­tilával nem lehet beszélni, csak azt hajtogatja: — Jobb szeretném, ha minél előbb el­menne az óvoda. Zsugovics Imre iskolaigaz­gató így nyilatkozott: — Szinte tehetetlen vele szemben az ember. Rosszin­dulatú akadékoskodás, amit csinál. Szeretnénk megérteni egymást, de nem megy. Budai Éva óvónő: — Még a fogasul szolgáló szögeket is kihúzkodta az elő­szobában. Amikor bekátrá­nyozta a kerítést, a dada ke­ze is piszkos lett. Jött Tokai­né, megkérdezte tőle, mi vi­szi le. Azt felelte, dörzsölje homokkal vagy hamuval. Tokai Attilával is beszél­tem. Ferde szemmel nézett rám, nem szívesen válaszolt a kérdésekre, pökhendien be­szélt. — Miért kente be a kerí­tést? — Befestettem. — Ez magának festés?! — No, jó, bemaszatoltam... — felhorkan. — Az én gyere­kem is. összekente magát. Kü­lönben is, ha rongálják a ke­rítésemet, jogomban áll meg­pofozni az óvodásokat. (A kerítés gallyrengeteg a ház visszaadása előtt leásott oszlopok között.) — S a kihegyezett karók? Mi lenne, ha beleesne vala­melyik gyerek? — Magasan van, nem érik azt el. (Naponta nyolcszor-tízszer elmennek mellette az óvodá­sak. A nagyobbja gyerekek csaknem fölérik. Ha vélelenül huszárost játszanak, amíg nem figyel oda az óvónő s lebuk- fencel a lovas, a karó akár a szemét is kiszúrhatja. S a ka­rók éppen a bejárat mellett vannak.) — Űj óvoda épül, elmennek jövőre a gyerekek. Várja már ki. Cinikusan mosolyog, le­gyint: — Sohanapján. Határozott fellépést! Hallottam, hogy sokat van odahaza, megkérdem hát, hogy mit dolgozik. — Van öt hold földem — mutat a közeibe. — Nincs az annyi — szólt közbe gyorsan a vb-elnök. — Meg hát a belsőség. Amikor Tokai János fel­mondott az óvodának, s kér­te, hogy költöztessék máhova, ezt írta a tanácsnak: »Persze ehhez , jóindulat mellett me­leg szívre, megértésre, nem pedig fagyosságra van szük­ség.« A község nem követel­hetné meg Tokaiéktól a »me­leg szívet«? A község vezetőinek hatá­rozottan el kell járniuk a bir­toksértő Tokai Attilával szemben. Ha nem érnek el eredmény, adják bíróságra az ügyet, mert nem szabad el­tűrni, hogy egy ember az egész községgel dacoljon. Lajos Géza Rózsát! Újdonságokat legszebb színekben ajánlónk. Kérjen díjmentes fajta- jegyzéket. Rózsakertészet, Budapest, VI., Dalszínház u. 10. (1418) Vizsgázott kazánfűtőt, vizsgázott hűtőkompresszor­kezelőt és hegesztőv ixsg « va I rendelkező karbantartó lakatost azonnal felveszünk. Húsipari Vállalat, Kaposvár, Vöröshadsereg útja 67—69. ____________________(3653)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents