Somogyi Néplap, 1964. október (21. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-04 / 233. szám
Oravecz Paula: Anyu, te félsz? A vén diófa lombos ágai J®. Attila fenyegetően paskolták a ház tetejét. — Villámlott! — szólt Ángyán Árpika és kiszaladt a szobából. — Csukd be az ajtót, a huzat vonzza a villámot! — kiáltott az asszony. — És vedd el Attila ásóját, kapáját az ablakpárkányról. »■Nekem is félni kell, akkor talán nem szégyenli magát.« — sandított a gyerek édesanyjára, miközben öccse játékszereit rakosgatta. — Anya, te félsz? — Félek •— válaszolt önkéntelenül. — Én is — füllentett a gyerek és szánakozva nézegette anyja reszkető kezét. Kint nagyot dörrent, hoaz eléje — Ügy, hogy anya megvesz érted! — szemrehányóan Árpi. — Gondoltam. toppanó — Engem nem találtál, én megvoltam! — felelte fennkölt majd hangon Attila és tovább tör. , tetett — ötösöm van! — telelte szóu hátra — Miből? „ _ . — Olvasásból.- Gondoltad?-Akkor miért _ Ne gázolj a pocsolyákba> nem jöttél haza a vihar elől?! xnilyen lesz a cipőd?! — ordí— Haza akartam menni, de tott Árpi. Sanyi bácsi meglátott és be- — Milyen? — állt meg At- “lv°,,, ~ mutatott Attila tila, s a legközelebbi ház ol- asztaltársára, egy zömök kis dalának dőlve lecsatolta cipőszél, öreg emberre. — Maradj csendben, házat rajzolok neki — súgta Attila bátyja fülébe és ceruzájával egy számolócédula fölé hajolt. Kint zuhogott az eső, kihalt volt a táj. A szemközt induló tovább autóbusz magasba csapta a járdaszéli víztócsát. jét — Mezítláb mégy? — Azért még nem szóltak rám, hogy sáros a lábam, csak a cipőm, a cipőm! — lódult a gyerek. — Gyere elém, nem szeretem ha en- Ez a Nagybányai út, ez gem ugatnak a kutyák> ugas‘ meg a Vörös Hadsereg útja.... sana^ téged! — torpant meg — magyarázta önmagának a a sarkon... No nem baj, ... - , gyerek és két-két rézsut futó ugassanak csak engem — gon. maiy borult a konyhára, ko- vonalat húzott a lapra... ... „ . . ' __ , , ..... . „„„ _.__, . dolta, mert batyja nem mozc ogtak az ablaküvegek. Kertet nem rajzolok, úgysem , , _ Valahol lerónom _ látná "“S a ház mögött - dult> makacsul állt az utón. p Mit mondjak, amikor átadom Az utca sarkán Attila nekiszolt az asszony inkább ma- neki? — kérdezte bátyja fülé- vetette magát a közös kútnak, gának és a sámlin ülő gye- hez hajolva. lábáról minden porszemet terekhez szaladt. — Legyen meg — Azt, hogy tessék. mosott és cipőbe bújt. icKuiez szaiaui. — tegyen meg — Azt, nogy tesséK. ““j1-- » az akarata — kulcsolta össze — Jól van — rajzolt tovább Átlgyánné a kredenc előtt11 kez^" a gyerek. állt, feldúlt arcába hullott ^ — Te a legjobb anya vagy — Megmondom anyának! — csapzott haja. A konnektorból a világon — mondta a gyér- kezdett rá szemrehányóan egy ki volt húzva a rádióvezeték, mek —, akkor miért félsz? kis \dő mdlva ÁH>i- — Meg- a villanyvasaló a konyhakö., mondom, hogy cukrásztóltelék vön csillogott. A villanyóra f vihar lettél! ^ sem működött. — Várj, csak kilincset raj- az zolok az ajtóra, aztán mehetünk — mondta Attila. — Büdös eső, piszkos hogy a fene egye meg! — Attila, Attila, igazat beszélj! Mást, csúnyábbat nem gondoltál? — De igen. — Ki vele! — De anya, nem versz meg? — Ne alkudozz! Mondd! — Isten is benne van ... Mondhatom? — Jaj! „Atkeisták lesznek“ — gondolta az asszony. Ebben a pillanatban aprókat villant. Ismét esőfelhő közeledett. — Meg akarom nézni az eget, olyan szépen villámlik — mondta Árpi. — Én is! — ugrott talpra Attila. — Ide, ide gyertek mellém! — kiáltott az asszony. — Itt vagyunk! — mondták mindketten és magukhoz vonták az anyjukat DCéjfues (éfézxL: JuLIÁNUS UTÓDJA Baskiriából jött Kijekbáj, küldötte volgai kies táj, végtelen füves tér, ahol vad őseink együtt kóboroltak. Vidám szavú, szöghajú férfi: a magyar szót nemcsak hogy érti, de egy-egy magyar mondatot a társalgásba be-bedob. (A társalgás megy jól-rosszul, hol németül, hol oroszul.) Hársfából vájt kerek köcsögben mézet hozott! Én örömömben alig tudtam hálát motyogni, úgy felkavart a drága holmi: színarany méz, rajta virágpor, gyűjtötték erdei virágból a baskir méhek. Méz s virágpor hírt hoz Magna Hungáriából, ahol Juliánus barát most éppen hétszáz éve járt. S velük még magyarul beszélt — ezt mondta itt, hogy visszatért. Hol vagy Magna Hungária? Mongol had sistergő nyila s mokány lovak fergetege belemorzsolt a semmibe ... De tán mégsem a semmibe — Nem semmi az, hogy most ide eljött követségben Kijekbáj! Ami elmúlt, az néki nem fáj — nekünk se fájjon! Dióbarna szeme megvillan minden bajra, mit említ szánk és sikerünknek — szinte halljuk, hogy szíve lüktet, úgy megörül. A múlt, a múltunk, melyből keservesen tanultunk, nem múlt el: egymáshoz kötöz még S úgy vagyunk együtt most, ahogy rég jurta mélyén ültek a kánok — vezéreink — késük levágott egy-egy darab húst, kézből ették s friss kumisszal leöblögették. De közben meghányták-vetették: mit tettek, s mit kell tenniük még ... Szemünkkel végig tapogatjuk egymást — tudom: visszafogadjuk testvérnek őt s bennünket ő. Most már jelen a jövő — nemcsak a múlt — egymás felé visz. Kezdetnek ennyi: szép s elég is. — Elhallgass! Majd után számolok veted! — pirított rá az asszony. — öt óra van! Attila most jön ki iskolából! — kiáltott fel. Eléje megyek! — Majd én! ra Árpika és szó nélkül elrohant. felkapta iskolatáskáját és ceruzáját az elsőosztályos tankönyvei közé szúrta. — Tes- Árpi, Árpikám! — kiál- ggk! — nyújtotta át az öreg- tott utána az asszony. — Gye- nek a számolócédulát, re vissza, a tanítónéni úgysem _ engedi ki őket a viharba. — nezegette Attila Attila nyomban, hogy báty- ( ja után a konyhába ért, neki- | esett a polcos-szekrénynek, s j tp„.. , ______>T _ ... kacatjai közül előtópte vásott < E gy perc múlva laba elöl nadrágját és sietve átöltözött, i •— Megyek kapálni! — jelen- l tette, mert mindig meg keltett i indokolnia, miért is veszi fel i az alig négycentis szárú kis < nadrágot, amelynek ülepén baj van már a foltokat is felfalta a 1 »Jó anya, szép ia, nagyon szép, mégis jobb, hogy megszabadultam a feleimétől« — gondolta. Mire az utca Végébe ért, már négy irányból gomolyogtak a fekete felhők. Férfiak és asszonyok iramodtak a mozi, s a Háztartási Bolt falai közé. Árpi a széllel szembe nekivágott a szomszédos cukrászdának. — Ott ül az öcséd, menj be hozzá! — tolatott el mellette edénnyel megrakott tálcájával a pincér. A gyerek áttörte magát az ácsorgó vendégek között. Attila a sarokasztalnál ült, a nyitott ablakon röpködő csipkefüggöny be-betakargatta. — Hogy kerültél ide? — kérdezremekét játék. a? öreg. — Olyan kicsik az ablakai, hogy megfullad az ember. — Másikat nem rajzolhatok, — anya már vár, mennem kell! — mondta Attila, majd egy pillanatnyi gondolkodás után, mély lélegzetet véve a számolócédulára hajolt és a parányi ablakokra lehelt. — Van bent levegő, már senki sem fulladhat meg ebben a házban! — tette az öreg elé a számolócédulát. — Kézi tcsókolom! — köszönt el vidáman és kifutott a cukrászdából. — Mit mondunk anyának? — kérdezte Árpi útközben. — Hogy-hogy mit? — Hol találtalak meg? — Hol voltál a viharban’ — kérdezte fáradt hangon az asszony. Száz esztendeje halt meg a Tragédia költője — MADÁCH IMRE, Az em- erre a — Madáchot és a kor ri érzései különváltan jelen- ber tragédiájá-nak költője tör- minden becsületes emberét nek meg Adám és Lucifer ténelmünk egyik legszörnyűbb kínzó — kérdésre keresni, ku- alakjában, mégis egy-egy pil- időszakában, a Bach korszak- tatja a megfelelő választ. Mi- ban érleli meg magában fő- lyen útmutatást ad a történe- művének alapvétő elgondold- lem? Melyik a legmegfelelőbb sait. Tiltakozni akar e korszak emberi magatartás? Ez a kéretlen a történelem, a világtör- dés Az ember tragédiájának ténelem nagy tanulságai alap- eszmei alapja. S a liberális ján. Előbb a Civilizátor című nemesi világnézetű Madách — darabjában még közvetlenül bármilyen nagy tudományos sok helyütt tovább. Éva pedig gúnyolja a Bach-korszakbeli és művészi erőfeszítéssel »az örök nő« valahogy a Mabürokrácia tevékenységét, igyekszik is a megfejtést meg. dách elképzelése szerinti női majd hozzákezd a főmű meg- adni — végeredményben kép- feladatok képviselője. Ő érze _ tanaira valódi emberi törekvések villannak fel a néző előtt. Lucifer sokszor csak az Adómban már-már megfogalmazódó érzések kimondójává válik. S Adám a Lucifer megfogalmazta gondolatot viszi rászdában. — Ki az a Sanyi bácsi? — Nem tetszik ismerni, köszörűs — dadogta Attila és önkéntelenül hátranyúlt, pará. * nyi tenyerével befedte a ron- ( gyos nadrágból kilátszó mez- i mileg rázza meg Ádómot, én így ébreszti rá arra, hogy miről kell gondolkoznia, min kell változtatnia. S ezekkel az eszközökkel, amelyek önm~ _ gukban sokszor naivan hatnáírásához, amelyben ugyancsak télén a feleletre. ; a magyar nép kérdéseire ke- Végigtekint szinte az egész res* a választ. emberiség történetén. S nem — Sanyi bácsival, a cuk- | Az egyik kérdés az volt, talál egyetlen megoldást nyúji hogyan értékeljék a 48-as for- tó eszmét sem. A monumené raduimat? Madách szerint a építkezések erejébe ve- meaterem , „ tett hit éppen úgy nem meg- naKmégis uioiag megierem polgári forradalom lelkesítő, 0;dás mint az athéni demok- Madách azt az egységet, ami: az emberiséget előrevivő tör. rácia szabadsághite. Az élv- a tragédia egészében már-már j) ténelmi esemény. Amikor az hajhászat éppen úgy nem, nyi tenyerével befedte a ron- ^ egész művet Adám álmaként minf aszkézis. Nem vezet . , . , . . eredményhez az elvont tudottat,a be, a forradalmi ,e- mány sem> ég a szabadoer. te en feneket. J lenetet úgy ábrázolja, mint seny sem. Madách nem kap( álmot az álmon belül. Teszi csolódhat ezekhez az eszmékhez. Küzdeni akar a jobb jö- ... . , .. _ . vőért, de nincs perspektívája. Kepler jelenetben megmutas- Az emberiség történelme fel— Anyu, én úgy izgultam. — Miért? — Mert tudtam, hogy te izgulsz miattam. És... és olyan csúnyákat gondoltam — fűzte | hozzá. — Kiről? — A viharról. — Mit gondoltál? t, hogy a második jelenetben megmutassa: Kepler nem ábrándul ki halmozta eszmék illúzióknak a forradalomból. Ugyanaz az bizonyultak. Az élet célját ez- Ádám, aki minden színből le- ért a küzdésben, a küzdelemverten távozik, ekkor mondja: be* fogalmazza meg: »Az élet 1 célja a küzdés maga« — írja. '»Mi nagyszerű kép tárul fel _ ^ QZ eszményvesztés> ez szememnek. Van-e aki isten a kiábrándultság, s ugyanok_ szikráját nem érti, ha vérrel kor a lázas keresés valami ed- lés sárral volt is bekenve.« di9 mcg meg nem fogalmazott A kor második kérdése a után elveszt. Adám mindig újra- küzd, mindig újra lelkesedi1- egészen az utolsó színekig mikor már maga az író is elveszti műve igazi célját és perspektíváját. AZ A MADÁCH, aki fiatalkorában lapja mottójául Berzsenyi gondolatát választotta: »Az ész az isten, mely minket vezet« — most ahhoz a végkövetkeztetéshez jut el: »Ember küzdj és bízva bízzál.« S noha Madách célokat nem tud adni, de mindig tartja magát ahhoz a programhoz: »Küzdeni erőnk szerint a legnemesbekért.« Maga nem lát kiutat, de azt látja, hogy a «S *22": legnagyobb k«.- sfXmR ’ kapitalizmus fejlődésével 2* Madách fomwrét amely- tenni Ez a iegbecSüietesebh > szemben elfoglalt álláspont nek legnagyobb értékét »e álláspont volt, amely korának ' volt. Madách kritikai realista küzdés maga«. A liberális ne- liberális köznemességén beli)' ■meglátásainak csúcspontját a mes ugyanis nem kapitalizmus kritikájával kap. népben, amelyet csolatban éri el. A londoni színben látjuk, hogyan változ. tatja a polgári világ áruvá a tudományt, a szerelmet és a művészetet egyaránt; hogyan jön létre ennek következtében áltudomány, az érzések hamissága és a művészet megcsúfolása. Itt tárja fel, miképpen utópista szocializmust és így dönti g tőke nyomorba a tö- jutott el — szinte kétségbe- megeket, s hogyan embertele- esett kiáltásként - a falansz- niti el a kor haszonelvezoit. ^ . , Ez a világ, mint a műből lát- ^rjeleneten keresztül az esz- hatjuk, megérett a londoni kimó-színig. , színt bezáró haláltáncra. s Madách költői ereje épbízott a az athéni színben megvásárolhatónak, a párizsi színben befolyásolha- tónak látott. S ezért nem találhatott rá a megoldás útjára sem. "gy tagadta meg a rendkívül hézagosán ismert létrejöhetett. Ezért nevezzük küzdelemnek, egy küzdelem képének Az ember tragédiáját, amelyből mind a mai napin tanulhatunk. Száz év múltán is tudatosítja bennünk a társadalmi küzdelmek emberformáló jelentőségét. A mai olvasó megérti Madách problémáit, becsületes harcát és rokonszenvvel szemléli egti magyar hazafi és költő belső vívódásait. Rokonszenvvel szemléli abban a tudatban, A kor harmadik, s ugyan- pen.abban nyilvánul meg, ) akkor legbonyolultabb kérdé- hogy a kiváló felismerések és nogy ma mar választ tudunk lse, hogy e tanulságok után az igazi út meg nem találása adni a nagy kérdésre: mit kell l milyen politikai — eszmei közötti ellentmondást általa- tennünk, miben kell bíznunk mi a célja küzdelmünkes Ruisz György: BADACSONY áramlat vezetheti ki a világot ban át tudja hidalni. Noha 1 és a magyar népet a legsöté- alakjai elvontak, s emberi ér- 1 tebb helyzetből. Az ember zései, például a felfelétörés nßk! !tragédiája a maga egészében és tagadás egységes összembe. Hermann István i
