Somogyi Néplap, 1964. október (21. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-29 / 254. szám

Csfifőrtük, 1964. október 29. 3 SOMOGYI NÉPLAP Október végi beszélgetés Somogyjádon Vállalnak minden fáradságot A HÁTÁÉBAN CUKOR­RÉPÁT SZEDTEK. Megeről­tető, nehéz munka a íelázott, sáros földről betakarítani a terményt. Traktorok indultak szántani, természetesén »csak« őszi mélyszántást végezhetnek, az is meglehetősen nehezen megy. Így kezdődött a nap, s bent az irodában, kint a föl­deken azt számítgatták re­ménykedve, hogy ha az idő ilyen marad, mint amilyen ezen a reggelen, akkor három nap múlva talán vethetnek is... Somogyjádon nehéz lenne olyan embert találni, akit ne az foglalkoztatna, hogyan vég­zik el a tsz-ben az időszerű munkákat. — Az ember már nem tud­ja, hogy mit is találjon ki — mondta Weber Endre főagro- nómus, — Még négyszáz hold bú­zánk vetetlen. — Boszkovics János elnök szavai csöndesek, arca gondterhelt. Összesen 1100 hold őszi ka­lászost terveztek vetni. Az ár­pa, a rozs, a keverék már rendben van. A négyszáz hold búzáért nagy felelősséget éreznek. A beszélgetés a múlt esztendőre terelődik. Akkor október 25-re végeztek. Ma sem állnának rosszul — s még a lelkiismeretük ia nyugocttabb volna, hiszen az idén jobb minőségű munkát végeztek —, ha az időjárás nem szól köz­be. Géppel is jobban fel van­nak szerelve, és ebben bíztak, amikor egy kicsit később fog­tak hozzá a munkához. A ve­tetlen terület 80 százaléka az esőzés beálltakor már vetésre készen állt, s a többi is léta­karítva várta a szántótrakto­rokat. — EZEN MEDITÄLGATNI persze meddő dolog, és egy­általán nem vigasztaló, hogy így volt... Ez az év gyakran szorította az embert arra, hogy ne megmagyarázni pró­báljon, hanem a kiutat keresse. Boszkovics János a jégverésre, a viharokra és az egérkárra célzott. Ez utóbbi különösen nehéz helyzet elé állította a gazdaságot. Összes lucernáju­kat ki kellett szántani, mind­össze egyetlen kaszálás termé­sét takaríthatták be. Elképzel­hető, hogy -egy olyan jó állat- tenyésztő községnek, mint So- mogyjád, mit jelent ez! Száz­húsz hold esalamádéval pró­bálták pótolni a hatalmas veszteséget, s ennek köszönhe­tő, hogy október derekáig a közösben is meg a háztájiban is zöldet etethettek. Visszatérve a napi teendők­re: látva a körülményeket, nem késlekedtek munkába ál­lítani a fogatos vetőgépeket. Sajnos, ezek is csak másfél na­pot dolgozhattak. — Talán most, ha megem­bereli magát az idő, akkor egy-két nap múlva minden erőt erre fordítunk. Mert így készültünk fel. Az első alkalmas pillanat­ban szinte gombnyomásra in­dulhatnak. Előbb az öt lófoga- tos vetőgép — ezek hama­rabb rámehetnek a talajra —, ezeket követi, amint csak le­het, a három traktoros vető- gép, illetve negyedikként az RS-09-is. Nyolcvan holdat kell elvetni naponta, hogy egy hét alatt elfogyjon a hátralevő munka. DE NEM A VETÉS AZ EGYETLEN GOND Somogy­jádon. Ugyanilyen probléma a cukorrépaszedés. Kitűnő ter­més mutatkozik, ám a száz­hatvan holdból még mintegy száz holdon földben van a ré­pa! Nem végezhettek előszál­lítást, így közvetlen átvétellel csak október nyolcadikén lát­hattak hozzá a betakarításhoz. Szinte emberfölötti erőfeszíté­seket kell tenni azért, hogy a szép jövedelmet ígérő cukor­répa mielőbb a gyárba kerül­jön. Ezen és a kukoricán kívül más betakarítanivalójuk nincs. Kettőt fordult a répával megrakott vontató, és nem tu­dom, hány hold mélyszántás készülhetett el: az embereket kiverte az eső a sáros föld­ből, a traktoroknak vissza kellett térniük. De holnap, ha csak egy órára is kisüt a nap, biztos, hogy szedni fogják a répát, mert az akarat, az igye­kezet nem lankadt! A munka nagy, a körülmények kedve­zőtlenek, de érzik a felelőssé­get. A feladatot el kell végez­ni — egyetért ebben mindenki. Ezért vállalnak minden fá­radságot, tesznek meg minden tőlük telhetőt. Vörös Márta BURGONYAOSZTÁS Hangjukat már messziről hallani. Ne­vetgélnek, beszélgetnek, ugratják egymást, vitatkoznak. A niklai tsz-ben, a major mögött burgonyaprémiumot osztanak. Persze a szóváltás csak afféle asszonyt per­patvar, nem komoly, nem haragos. A számítás pontos, és alapjában véve va­lamennyien elégedettek. A tavasszal azt határozták, hogy a szedésért és a váloga­tásért az össztermés tíz százalékát kapják. Ehhez tartják magukat... Persze a pré­miumban van mindenféle krumpli: har­minc százaléka étkezési, ugyanennyi a ve­lő, negyven százaléka apró. Rakjó-k, töltik, mérik a zsákokat. Ez az egyik legszebb pillanat, hiszen a teli zsá­kok száma nemcsak arra utal, ki mennyit dolgozott, hanem arra is, hogy érdemes volt! Aki becsülettel kivette részét a mun­kából, az most átlag négy-öt mázsa krump­lit visz haza. Estére az Alsó-brigád minden tagjának otthon lesz a prémiumburgo­nyája ... Ä tejtermelésben az utolsó előtti helyen Kiváló újítók AZ ARANYÉRM] Az irodából ablak nyílik a munkateremre. Alattunk zúg a gyár. Az ablakban vízipál­mák. A szoba üres; akit ke­resek, lent van valahol. Mind­össze annyit tudok róla, hogy Veres Zoltán a neve, és hogy aranyérmet kapott újításaiért. Kísérőm már húsz perce te­lefonál. — Nincs. Öt nehéz megta­lálni ... A falon oklevelek. — Az mit jelent, hogy üzemvezető? —• kérdezem a kísérőmtől. — Az azt jelenti .úí Elakad. — Szóval az annyi, hogy ő a fej. Ide tartozik minden... — Mi az a minden? — Az egész fonoda, az ösz- szes gép és az emberek... Egy fehér köpenyes, vasalt nadrágos üzemvezetőt várok, ilyennek képzelem. Ekkor be­jön fakult, kék munkásruhá­ban egy szerelőformájú em­ber. Éppen csörög a telefon. Fölveszi a hallgatót, és je­gyez valamit. Amikor végez, hozzám fordul. — Hát tessék. Miben lehe­tek szolgálatára? Mondom, hogy az üzem­vezetőt keresem. Az újításai­ról szeretnék írni. — Az nehéz lesz — vála­szol rágyújtás közben és mo­solyog. — Nem vagyok én olyan nagy újító. Meg aztán maga nemigen érti meg a szakmai dolgokat. — Próbáljuk meg. — Rendben van. De mivel az idő gyorsan szalad, azt javaslom, hogy csak a három leglényegesebbet jegyezze föl. Egy: klímaberendezés; kettő: kártolt szalagok tömörítése; három: szombati nagytisztítá­sok. A többit a helyszínen mutatom meg. Lemegyünk a kanyargó lépcsőn. Magyaráz, és mutat mindent. A szalagok tömörí­tését, hogy milyen egyszerű dolog az. — A klímaberendezés is egyszerű, csupán a levegőcir­kuláció ... — A nagytisztítások? Ha jól meggondoljuk, egyszerű ésszerűsítés. Ha itt él az em­ber, akkor minden egysze­rű... Veres Zoltán tizenkét éve él itt. S mivel egész szívvel él a gyárban, számára ezért egyszerű minden. Ezzel a három »egyszerű ésszerűsítés«-sel több mint egymillió forintot takarítanak meg a népgazdaságnak... Németh Sándor állnak megyénk állami gazda­ságai. Az országos kiértékelés tanúsága szerint csak Hajdú- Bihar van Somogy mögött. A főigazgatóság a rangsort az évi terv időarányos része teljesítésének aránya alapján állapította meg. Az értékelés­kor az első háromnegyed év adatait vették figyelembe. Me­gyénkben a kilenc hónap alatt az országos 72,3 száza­lékkal — az első helyen álló Szabolcs-Szatmár 76,1 százalé­kos teljesítményével — szem­ben 68,6 százalékát fejték az 1964-re tervezett tejmennyi­ségnek. Az évnek háromne­gyede eltelt, de az egész évi tejtermelés még nem érte el ezt az arányt, a 75 százalékot. A szóban forgó időszakban megyénk állami gazdaságaiban tehenenként átlagosan 2193 li­ter tejet fejtek. Időarányos tervének teljesítésével a me­gyei átlagszint alatt van pél­dául a balatonnagybereki, a daránypusztai és a lábodi gaz­daság. Csupán a szeptemberi hozamot tekintve az országos 8,6 literes istállóátlagot csak az alsóbogáti és a kutasi te­henészet haladta meg. A tejhozamot, az istállóátla­got és az államnak átadott mennyiséget együttesen érté­kelve Somogy az ország 14 ter­melési igazgatósága között a tizenharmadik lett. Ezt mutat­ja a január 1-től szeptember 30-ig terjedő időszak tejter­melése. Megyénk állami gaz­daságai nem dicsekedhetnek az utolsó előtti hellyel, s nem is lehetnek elégedettek vele. K. J. A KLÖNOK GAZDÁJA A rinyatamási kastély fehér falú szobáiban él a kiónok gazdája: Sárvári Balázs. Az épü­let körül vastag törzsű tölgyek vigyázzák a csendet. Elmélyült kutatómunka folyik itt. A mikroszkópok és a kísérleti parcellák bi­rodalma ez. Az utat nem jelzi tábla. Aki ide jön, az biztosan kapcsolatban áll a burgonyával. Halk szavú, jó kedélyű ember a kutató. És nagyon szereti a burgonyát. Régi már ez a szenvedélye. A kiskunhalasi szülőházban kezdődött, a Kecskeméti Kutatóintézetben folytatódott, s tizennégy év után Rinyatamá- siban, a Keszthelyi Agrártudományi Főiskola fajtanemesítő telepén érlelt először gyümöl­csöt. — Milyen volt az út idáig? Az íróasztalt halomba rakott könyvek, szakfolyóiratok takarják. A patikára emlé­keztető fehér szekrényekben burgonyagumók sorakoznak. — Göröngyös — mondja a kutató. — Sok csalódás, csak néha valami siker. Az ered­mények mindig nehezen születnek. — Mi a legfontosabb? Töprengő a válasz. Nem szívesen beszél. Azt tartja, nehéz arról szólni, amit nap nap után tesz az ember. Aztán végül így foglalja össze: — A remény. Ha valami nem sikerül, min­dig újrakezdeni. Tavaly ősszel megszületett az első ered­mény. Hat fajtajelöltet — vagy ahogy ő ne­vezi: kiónt — jelentett be az Országos Faj­tanemesítő Tanácsnak. A hat közül kettő korai, négy pedig középérésű burgonya. Má­sik hat kiónja is készen van már, s hamaro­san azokat is bejelenti. Grafikonokat mutat. Ezeken hasonlítja ösz- sze az új fajtajelölteket a somogyi sárgával. Valamennyi nagyobb termésátlagot mutat. Az első gumó — féltve őrzött kincs — való­ban nagyon szép. Az új fajtajelöltek most négy éven át vizs­gáznak, akkor válik majd el végképp, hogy termesztik-e őket a rengeteg kísérleti alany között. Mert sok van belőlük. Ebben az év­ben például 3349 klónnal kísérletezett. A laikusnak nem sokat mondanak ezek a számok, de a kutatóban gondolatot ébreszt valamennyi. Évek munkája, siker vagy si­kertelenség rejlik a számok mögött. Hány fajta lesz a sok kiónból? Ki tudja? Hosszú évek múlva dől el, hogy megfelel­nek-e a követelményeknek. Mert a kutatás célja nagy. Az új fajtának az ellenálló ké­pességen kívül rendelkeznie kell még a nagyüzemi burgonyatermesztés számos jó tu­lajdonságával is. Sárvári Balázs könnyen eligazodik a szá­mok között. Azt tartja, könyvből megtanul­ni lehetetlen. Aki ezt a munkát akarja vál­lalni, járja végig azt az utat, melyet a ne­mesítés eddig megtett, mert a személyes ta­pasztalatok többet mondanak minden iroda­lomnál. — A kutatás nem öncél — vallja. — Az eredményes munkához eleven együttműkö­dést kell teremteni a gyakorlati élettel. Állandó kapcsolatban áll a környék terme­lőszövetkezeteivel. Görgetegen például ő ve­zeti a termelőszövetkezeti szakkört. Sok ér­tékes tapasztalathoz jut így. Ami a gyakor­lati életben probléma, az itt, az intézetben kutatási céllá érik. Ilyen távoli célként szerepel a rózsaburgo­nya nemesítése. A magyar konyha ezt ugyan­is jobban szereti, mint a sárgát. Igaz, hogy a magyarokon és az íreken kívül a világ minden nemzete a sárgát kedveli, de azért ezt sem hanyagolja el. Az a hat fajtajelölt, melyet ezen az őszön jelentett be, már rózsa. A kísérleti parcellák között már csend honol. A vegetáció befejeződött. A laborató­rium ablakai azonban most is késő estig vi­lágosak. A tél az elemzések, a kísérletezések ideje. Hosszú, gondos mérlegelés után itt dől majd el, hogy jövőre melyik kiónt mivel ke­resztezik, s egyáltalán melyiket érdemes to­vább szaporítani... Nem látványos, de annál gondosabb alko­tómunka ez. Kercza Imre Túlteljesítette háromnegyed évi tervét megyénk tanácsi ipara Tizennégy százalékkal nőtt az egy főre jutó termelési érték a múlt évihez képest A megyei tanács ipari osztá­lya az irányítása alatt álló üzemek kilenc hónapi munká­ját elemezve megállapította, hogy a vállalatok 1964-ben a korábbi évek átlagát jóval meg­haladó fejlődést értek el. Az I—III. negyedévben a könnyű­iparban 179,7 millió forint ér­tékű árut termeltek. Ez 10 000 000 forinttal haladja meg a tervezett (169,7 millió forint) mennyiséget, és 40 százalék­kal több a múlt év azonos időszakában előállított termék­nél. (Országosan 9 százalékkal nőtt az ipar termelése.) A terv túlteljesítését elő­mozdította, hogy a fővárosi üzemektől több profilt vett át a megye. A Finommechanikai Vállalat marcali telepén janu­ár 1-én megindult a kéziszeg gyártása, október 1-én pedig hozzákezdtek az ugyancsak a bőriparbari alkalmazott tex- szeg előállításához. A Vas- és Fémipari Vállalatnál (ez a megye leggyorsabban fejlődő üzeme) ebben az évben indí­tották meg a rádiócső-alkat- rész gyártását. A Somogy me­gyei Mértékutáni és Vegyes­ruházati Vállalat a tabi új üzemében júliusban megkezd­te a ponyva készítését. Az új profilok 30 000 000 forinttal növelték a megye ipa­rának termelési értékét. A terv túlteljesítése köszön­hető a vállalatok vezetői és dolgozói szorgalmának is. Kü­lönösen a Vas- és Fémipari Vállalat, a Mértékutáni és Vegyesruházati Vállalat, a nyomda, a finommechanika és a Tőzegkitermelő Vállalat végzett kiemelkedő munkát. Ezek látva azt, hogy többet is tudnak termelni az előirány­zottnál, engedélyt kértek a terv túlteljesítésére. A terv túlteljesítését lehető­vé tették a múlt évben meg­valósított kapacitást bővítő beruházások is. Ezek az idén éreztették kedvező hatásukat. A könnyűiparban a kilenc hó­nap folyamán háromszázhet­vennyolccal növekedett a mun­kások száma. Érdemes meg­jegyezni azonban, hogy a vál­lalatok többsége az engedélye­zettnél kevesebb munkást al­kalmazott, azaz a tervet főként a termelékenység fokozásának eredményeként teljesítették túl. Az egy főre jutó termelé­si érték a könnyűiparban a múlt év azonos időszakához képest mintegy 14 százalékkal emelkedett. Ennek ia köszönhető, hogy szépen alakultak a gazdasá­gossági mutatók. A könnyű­iparnak 4100 000 forint, az élelmiszeriparnak pedig 1 000 000 forint a többletnyere­sége. (A legeredményesebben a Vas- és Fémipari Vállalat dolgozott. Többletnyeresége, amelyből a nyereségrészese­dést is fizetik, kétmillió fo­rint.) Elbizakodottságra azonban sehol sincs ok — állapította meg az ipari osztály. Az év hátralevő részében is dereka­san kell dolgozni. Ki kell használni a termelékenység nö­velését előmozdító tartaléko­kat. Ilyenek minden vállalat­nál vannak még. Különösen igyekeznie kell a kefeüzem meg az Épület-szakipari és Betonipari Vállalat vezetői­nek, dolgozóinak, ha elmara­dásukat december 31-ig pó­tolni akarják. Szegedi Nándor Barcsi Vasszerkezeti üzemünkbe azonnali belépéssel felveszünk esztergályos, marós, lakatos, és hegesztő szakmunkásokat. Fize­tés megegyezés szerint. Jelentkezés az ÉM Épí­tőgép-javító és Gépgyár­tó Vállalat 7. sz. Gyár barcsi telepének munka­ügyi vezetőjénél. (3691) ____

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents