Somogyi Néplap, 1964. október (21. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-25 / 251. szám

^MMWWMWWVWMWWMAMWWWWWMWtfMW«WWWM¥VWWM

f=™~

rÖainddL (Varqa. Äm:

A BÉKÉT MONDOM...

Békéről szólok neked, szerelmem, de másként?, mint már százan megírták. Nem lestekTeihöt habos-fehérre,

— nem küldök égig virágos hintát.

Cseres Tibor:

JE

Á Balaton senki földje volt akkor: senki vize, senki jege. Alaposan megbírta az embert is a jég, de már hetek óta csend ült a két part hosszán. Csak délről hozott ágyúzást a szél néha, meg a Fülöp-hegy verte vissza tompán a nagy robbanásokat: a tó felső végén hatalmas harc kezdődhetett. Felderítő járőr, vagy húsz ember, széles csatárláncba fejlődött, s a főhadnagy halk jelére megindult egyenest dél felé, ahol Boglárt sejtették.

Fehér lepedőket kapott mindenki, s nyakba, biztosítótűvel összefoghatta. Hatnak volt géppisztolya, a többit puska nyomta, vagy pisztoly övezte.

Arról volt szó: Boglár alatt, egy hodályban vagy tíz kincstári, katonai Botond maradt a decemberi rajtuk ütéskor, azt kell kimenteni szépszerével, s ha másképpen nem lehet, erőszakkal, s a műúton Fonyód felé áttörve, körül a parton visszatérni.

Ügy a jég közepe táján meg is bánta Pócza főhadnagy, hogy a fogdából, ahol bogiári emberre lelt, magával hozta ezt a »jó kocsivezetőt«, ezt a Sükösdit Ez egész idő alatt meg sem szólalt — valamit forgat a fejében.

Ropogott a hó a bakancsok alatt.

A part csöndben várt rájuk. S a megbeszélés szerint az őrmester néhányadmagával lopakodva elindult a strand felé, s onnan majd a sorompóig, a műútig, a vasúiig.

A Fonyód felé vivő útra indult a másik részleg.

Egy óra múlva az állomás alatt lesz találkozás.

Pócza harmadmagával osont villától villáig, fától fáig.

Valami étterem lehetett ez a hodály, ahol a Botondokra leltek.

— Vizsgáld meg, hány üzemképes — tegezte Sükösdit Pócza, s vezettette magát tovább Baloggal egy bizonyos Frankvilla irányába, ahol...

Nem mondta meg Balognak, ki-mi van a villában, amely odább volt, mintha egy kicsit a part felé megint.

— Milyen ember? — kérdezte egyszer csak Pócza. — Ismeri? Miért ült?

Amaz értette, hogy Sükösdi.

— Hadbíróság vár rá. Mondott valamit a németekről, állítólag szökni akart.

Pócza bosszankodott.

— Na, majd én ...

Odaértek közben.

Kert a vasrács mögött s ablakra lehúzott redőny: a Frank-villa. Csak háromszor kellett megkopogtatni a legszélső redőnyt, mindjárt felelt valaki: férfihangon. A férfi civil volt prémes rövid kabátban. Nagyon idegesen nyitotta a szín ajtaját.

— Hideg a motor. S az egész faluban nem találsz annyi benzint (hacsak fegyverrel nem), hogy áttörhessünk — kapkodott a civil, s egy kicsi autó ötlött elé a színből, mellette a benzineskanna.

— Ha Fonyódig eljutunk is, ott páncéltörővel szétlőnek — szólt erre Pócza, de nem erős- ködött, hát tovább mondta amaz.

— A jégre én kocsival nem megyek.

— Ugye, szoktak telente követ szállítani Tomajról, a kőbányából?

De a civil csak nem akart beleegyezni, hanem, hogy hívják ide az embereket, és bontsák ki a ládákat...

Nem sokkal később Botond áll meg a villa előtt. Finoman vezet ez a Sükösdi... pattan le róla Pócza és a civil. Gyorsan a ládát! Fel a nagykocsira! Nyögve segít a főhadnagy úr.

— Szálljon fel! — parancsol Balogra. — Indulás! Egyessel előre...! — Balog felszáll

Sükösdi mellé. Ültében elfogja a félsz.

— Megállás nincs!

Az állomás táján géppuska kezd rá. A kisautó motorja kihagy.

— Na, indíts már!

— Minket akarnak előrekül- deni!... — dörmög Sükösdi.

— Ha szakad, alattunk szakadjon be a jég.

A főhadnagy ott terem.

— Saját pisztolyoddal lőlek le, piszok!

A nagy motor engedelmeskedik, megindul.

Egyszerre néznek vissza ketten a partról: nyomukban a kiskocsi.

> Sükösdi keserűt sóhajt:

’ — Az anyátok istenit! Miért is találtatok a kocsik mellett?!

— aztán Baloghoz: — A fene egyen meg! Rád vártam.

S úgy lecsökkentette a gázt, mintha meg akarna állni. A fegyverropogásba gránátrobbanások szóltak bele. Kettő, három, négy.

A kocsi legördült a jégre. S most először felbőgött előrerugaszkodva,

— A tied megvan?

— Micsoda?

— A pisztolyod.

— Meg.

— Add ide.

— Jó helyen van nálam,

csak vezess.

Hallgatnak. A lövöldözés elmaradt mögöttük. A kiskocsi meg nyomukban mindig vagy ötven méterre.

— Nem mer közelebb jönni...

Megint csend.

— Te! Mi van ebben a ládában?

— Nem tudom. Vezess csak. Ne törődj vele.

— Mintha már nem is lövöldöznének.

— Meg kellett volna várni a többieket.

— Kinyírtak volna. Minket is.

Sükösdi fejét ingatja. Nem hiszi.

Halkan dudál a kiskocsi

— Előzni akar?

— Fenét, hogy siessünk. Adjál gázt.

Rándul a kocsi. Furcsán recseg a hó attól kezdve.

A hátsó négy kerék alatt a jég roggyan. Verejték üt ki Sükösdi homlokán. — Milyen mély lehet itt?

— Nem tudom, hány méter, itt még nem mély. De majd beljebb!

Balra forgatja a kormánykereket Sükösdi, kanyarodnak vissza közben. A kocsi mögöttük tülköl, megáll, kipattan belőle Pócza.

— Add ide a pisztolyod! — könyörög Sükösdi, s mivel sietni kell, ráveti magát társára. Leáll a motor. A csend ijesztő.

öt lépésre ott áll a tiszt. Mindkét kezében pisztoly.

— Szitává lőlek, gazember!

Fordul ki a nyíló ajtóval a

vezető, a motorház előtt meg már Balog áll vigyázzban, remegve.

— Recseg a jég!... Főhadnagy úr, kérem — szól végre, hangjában kétszeres rémület.

A két pisztoly rezzenetlen céloz, mintha nem is halló, érző ember állna mögötte. Ha a sofőr szólna, menten halálfia lenne.

— Irány az előbbi! — pattogják a pisztolyok — harmadik sebességgel! Ha megfordulsz, lelőlek, mint egy kutyát! ...

Pörgő hátsó kerékkel visz- szakanyarodik a Botond. Balog sapkája hever a havon. A főhadnagy lehajol Balog pisz- tolyos derékszíjáért, s int a kiskocsinak.

S mint akik sokallják az ötven métert, hogy a két gép bo- dogás-berregése egymásba olvadjon, megközelítik a nagykocsit — lőtávolban.

— A sapkám! —, kap a fejéhez Balog az ülésen.

De Sükösdi most már nem felel neki. Nyomukban a halál. Ha megfordulnak, lelövik mindkettőjüket! S elkezdi bő- getni a motort, hogy ne hallja a másik kocsit. A nézőtükröt is lefelé fordítja.

— A sapkám... — sóhajt még Balog, de hirtelen meg kell markolni az ülést, olyan puhán billen a sík jégen a kocsi.

— Mi ez?

Nem mer kitekinteni. A jég horpad, persze.

Egy pillanatra ráugrik szeme a társára, s amint lefelé célzó tébolyodott pillantását követi, csípős, nyári verejték szagát érzi.

A gázpedált nézik. Sükösdi bakancsát. Balog szeretné megszólítani ezt a bakancsot, meg- simőgatni.

Ha megszólalna, ha a gáz csökkenne s vele a sebesség, elnyelné őket a süppedő jég.

A motor bőg teljes gázzal.

Percenként eszi a kilométereket. Megszűnik a verejtékezés. Ruhájuk csuromvíz. Nyelvük, szájuk száraz. Nem tudnak nyelni. »Itt milyen mély lehet?« Nem mernek felnézni, csakis a gázpedálra, Sükösdi lábára. Az most minden élet ura. Ez a bakancsos láb. »Négy-öt méter.« »Csak?« »Elég az!«

Ha már meg kell halni, legalább ... kibírhatatlanul hosz- szú idő...

Egy Zökkenés megrándul a gép! És nincs tovább. Megbénul a motor. Vége.

Fagyott kezük még a kilincsig sem jut el, már derekuknál a víz.

Az első kortyok hűsítők, de aztán az életösztön: Föl legalább az ülésre.

Mi ez?

Előttük a part. S megállt, áll, nem süllyed lejjebb a kocsi.

Teljes, mély csend mögöttük. Derékig vízben eszükbe jut, hogy hátranézzenek. A nagy, fehér mezőben széles fekete szalag, nyomukban utcá- nyi széles csík, fekete víz. Nem

QiíptLi Szabó- (Béla.:

ŐSZI

SZERELMI DAL

A városszéli dombokon már sírva jár a szét, s meg-meglegyinti homlokom a sok hulló levél...

A nyári esték melegét borongás váltja fel, befutja kedvesem szemét, és lágyan rám lehel.

A hamubafúlt ég alatt honnan, hová megyünk? Hajunkra füst és köd szakad, s mint két fa, reszketünk. Minden oly szelíd, tétova, mint gyengelábú őz: suhog a hálál ostora, fejünk fölött köröz, —

de nézd, a hegyen, kedvesem, szüretre gyűlt a nép: szikrázó bor dől édesen, kínálva tűz-ízéi.

Az életet dicséri mind, és telt poh&rt emel: emeljük arcunkat mi is vígan magasra fel! Emeljük fel a bágyadó bús őszi Nap felé, s kiáltsuk: forró, lázadó vérünk az életé!..;

Ha szél suhog, ha köd szakad, bennünk örök a vágy; Összehajtunk az ég alatt, mint két virágos ág. ^

(Vttiu JHiklÁ»:

TUDOM

hogy elmennél néha hívnak a hosszú hidak s belefújnád egy buborékba hétköznapjaidat

elfogynak lassan a fákon semmiből-fújt szeleid nem szabadulsz csak az álom és a bor melegít

de ahhoz ki tegnap voltál szótlanul köt a hűség

csak azt montlhatom, ami szívemben

dallá fonódott száz perc-kötélen,

csak azt mondhatom, hogy ott Is láttam

a icjeskanna ezüst színében,

És bennem lakik öröktől fogva, s száll a te küzdő életed felett,

— hányszor kerestem már botladozva, mikor egy dalban zengve nevetett,

s itt bujkál — látod a szerelemben, mikor az első szép szavak hullnak, mikor »én« helyett mondod: — »mi ketten« — s aranyforintként messze gurulnak.

Nem nagybetűkben, öles szavakban repked, száll köztünk libegő szárnya,

— Varázslatos és megfoghatatlan

fehér madárként jön a világra. /

V

_________________________/

Q

fLciq-i^avujÁ

\ z előszoba ajtaja cset- tenve csapódott be. A lépcsőin még hallani lehetett a távolodó lépteket, aztán csönd lett. Csak a szobából szűrődött ki vidám zenével tarkított párbeszéd a televízió esti műsorából. Az öregasszony folytatta a mosogatást. Miközben a késeket dörzsöl gette fényesre, arra gondolt, hogy ma tulajdonképpen korán végez. A fiatalok moziba mentek, a sietősen bekapott vacsora után pedig kevés a szennyes edény.

Bezzeg tegnap ilyenkor! A menye meg a kislány alig győzte hordani a tányérokat, a tálakat a vendégek után. És üresen maradt mind, mire visszakerültek a konyhába. Az egyiken árválkodott ugyan három szelet hús, de a fiatalasz- szony sietve közölte:

— Mama, ezt holnap elvisz- szük tízóraira. Még jó, hogy éppen három darabot hagytak! —. Ebből a megjegyzésből pedig tudnivaló, hogy a maradékhoz hozzányúlni tilos.

Az öregasszony nyelt egyet, kistányérra tette a húst, és élmosta az edényt. Egy vidám menyecske segített kihozni a feketéscsészéket. Miközben ott

Milyen sokszor bántotta így... És legtöbbszer a gyerek előtt. Ö persze minél idősebb lett, annál kevésbé engedelmeskedett.

— Mert a mama nem tud tekintélyt tartani! — állapította meg a menye, valahányszor panaszkodott a kislányra.

Néha szólt a fiának. Ha négyszemközt voltak, Jóska igazat adott neki. Hanem a felesége előtt... Eh... — Az

öregasszony keserűen legyintett. Elrakta az edényeket, aztán feltörölte a követ. Fölvette a tisztábbik kötényét, és benyitott a szobába.

A kislány egy karosszék- ben kuporgott, és bű- völten meredt a televízióra. Filmet közvetítettek, s a kép most éppen egy vad, dulakodá. si jelenetet mutatott Nagymama csöndben figyelte egy percig. A tv-re nézett, onnan a gyerek kipirult arcára, izgatottan vibráló szemére. A filmen valaki kést rántott. Egy nő sikoltott rémülten. A gyerek keze görcsösen markolta a szék karfáját

— Zsuzsika... — szólította halkan nagyanyó.

A kislány nem felelt.

— Zsuzsikám ... — mondta másodszor is, és hozzátette: — Menj aludni, kislányom. Késő van... Ez a film felnőtteknek való.

sürgött a konyhában, azt mondta:

— Nagymama, miért nem jön be közénk? — És olyan mozdulatot tett, mint aki most mindjárt karon fogja, és bevezeti a társaságba. Ám a menye gyorsan közbeszólt:

Zsuzsi idegesen ránézett, aztán intett az ujjával, hogy csönd legyen.

Lövés zaja hallatszott, valaki a földre zuhant. A kislány ijedten kapott az arcához.

Nagymama a készülékhez lépett. A gombon volt a keze. hogy kikapcsolja a gépet.

látni a végét, nem látni, hol merült el a halál.

s nincsen a hétköznapoknál bölcsebb keserűség

— Mama jobb szeret ide- kint...

HONTY MÁRTA: KOMPOZÍCIÓ (QOBELINTERV).

(A Rippl-Rónai Múzeum őszi tárlatának anyagából.)

— Ne! — kiáltott rá a lány. És csattogott a hangja: — Addig nézem, amíg akarom! —* S még valamit mondott, ami má nem a gyermek gondolata vo!' — A tévé a miénk! Nagymam is a mi kenyerünket eszi..

C söndesen kifordult az aj- tón. A konyhaasztal sarkán egy kis darab papírra ennyit írt a fiának: »Ne haragudj, kicsordult a pohár... A gyerek csak azt mondta, amire tanították ...« Aztán elkezdte, amire annyiszor gondolt. Levette a pongyolája övét, és hurkot kötött belőle. A fogasra ügyeskedte az öv hosszabbik szárát.

A selyem nem feszült eléggé egy kevéske levegőt . engedett nagyanyó tüdejébe.

Élt, amikor a menye rátalált.

Jóska az ölében vitte az ágyig. A szomszédasszony a szíve tájékát dörzsölgette, valaki orvosért szaladt. A menye sápadtan hajolt föléje.

— Én a tévét néztem, és akkor nagymama kiment... — hadarta Zsuzsi.

Az orvos fejcsóválva tapogatta az öregasszony pulzusát.

— Ha pár perccel később érkeznek, akkor... — mondta fojtott hangon.

— Ilyen botrányt — szólalt meg a menye. — És a gyerek előtt!

Odakint koppant valami. A " >gas kilazult a helyéből. Az ' iant alá a konyha kövére. A : vemöv ott tekergeti körülötte. Olyan volt, mint valami óriási kérdőjel.

Szekeres Ilona