Somogyi Néplap, 1964. október (21. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-25 / 251. szám

SOMOGYI NÉPLAP 4 Vasárnap, 1964. október 25. A vetés hajrája előtt Berzencén Amikor Berzencén jártunk, zuhogott az eső. Az utakon ká­tyúkba mélyedtek a kocsikere­kek, gép nem járhatta a földe­ket. Az emberek a háztájiban foglalatoskodtak, a közösben jobbára csak az állattenyész­tők dolgoztak, és persze a ve­zetők meg az irodisták, akik­nek munkáját nem befolyásol­ja az időjárás. Három kommunistával be­szélgettem a Búzakalász Tsz irodájában: Simon Lászlóval és Dobri Istvánnal, a Búzaka­lász elnökével, illetve párttit­kárával meg Pusztai Jánossal, a berzencei Jobb Élet Terme­lőszövetkezet párttitkárával. Kint állt a munka, de idebent arról tanácskoztak, hogyan folytatják az abbahagyott ten­nivalókat a földeken, ha javul az idő. — Hol tartanak az őszi munkákkal? — ötvenkilenc hold veté­sünk van hátra, ebből negy­venhárom holdon előkészítet­tük a talajt — mondta az el­nök. — A további tizenhat holdon még kint van a burgo­nya. Ezt kell legelőször kiszed­ni, hogy üres legyen a vetésre szánt terület. Egy férfibrigád a kukoricát töri, aztán szárvá­gás után mélyszánthatjuk ezt a földet. Megbirkózunk ezzel is, ha nem lesz mostoha az idő. — A szövetkezeti gazdák kö­zül tizennégy kommunista. Rájuk vár a legnagyobb fel­adat, mert nekik példát kell mutatniuk — vette át a szót a párttitkár. — Tudják, mi a dolguk, biztosan meg is old­ják. A Búza kalászban a termelőszö­vetkezet vezetősége és a párt- szervezet tagsága együtt ülése­zik. Ez a gyakorlat jól bevált a gazdaságban. A kommunis­ták ismerik nemcsak a közvet­len, hanem a távlati feladato­kat is. Van közöttük fogatos, növénytermesztő, traktoros, te­hát az időszerű munkáknak úgyszólván minden területén találkozni velük. A mi szövetkezetünkben ir igy van — mondta a Jobb Élet párttitkára. — Alapszer­vezetünknek tizennégy tagja van, mint a Búzakalászban, de a mi gazdaságunk körülbelül háromszorta nagyobb területtel rendelkezik. Kétszázhúsz hold vetésünk volt hátra, amikor ránk szakadt az esőzés. Tizen­négy traktorunk dolgozik, mi­helyt lehet. A kukoricaszárat Orkán silózókkal meg siló- kombájnnal takarítjuk le. Ebben a gazdaságban a szö­vetkezet intézkedési terve sze­rint készítették el a pártalap- szervezet munkatervét, s idő­közönként kiértékelik az el­végzett munkát. Három, egyen­ként huszonnégy soros vetőgé­pükkel kilencven holdat akar­nak elvetni naponta. A trakto­rosok munkájával elégedettek, s ez biztató előjel a vetés haj­rá jában. — Ösztönzi tagjainkat a pre­mizálás — magyarázta a párt­titkár. — A múlt éven is kap­tak jutalmat a vetők, most is ad nekik a tsz. Az a traktoros és gépfaros, aki a gépre előírt tervet jó minőségben és mi­előbb teljesíti, ötszáz, illetve háromszáz forint célprémiumot kap. Most már könnyebben megy a szántás-vetés a Jobb Életben, hiszen még az esőzések előtt kiszedték mind a kétszáz hold burgonyájukat, s ebből csak százhúsz holdat szántak beve­tésre. A legutóbbi párttaggyű­lésen is az őszi gabonavetés volt a legfontosabb napirend. — Bízunk kommunistáink­ban. Telkes András, Dávid Jó­zsef és mások példamutatóan dolgoznak, nem csalódunk bennük a vetés befejező szaka­szában sem — mondta Pusztai János. Ugyanígy számítanak a kom­munisták példás helytállására a Búziakalászban is. H. F. ALMASZÜRET Szedik az almát a porrogszentkirályi Aramymező Tsz gyümölcsösében. Számítások szerint a tizenöt holdon körülbelül húsz vagon alma terem. A tárgyalóteremből Felelőtlen, bűnős felnőttek EGY PISZTOLYLÖVÉS DÖRRENT július 18-án az 503-as Helyiipari Iskola fo- nyód-bélatelepi táborában. A fegyver D. István ipari tanu­lóé volt, de K. József tartotta a kezében, és az ő gondatlan­sága okozta, hogy egyik ta­nulótársukat, K. Lászlót sú­lyos sérüléssel kellett kórház­ba szállítani. Az ügyet csütörtökön tár­gyalta a Kaposvári Járásbíró­ság dr. Gelencsér Ilona taná­csa. Első- és másodrendű vád­lottként mégsem a két kisko­rú került a bíróság elé, hanem két felnőtt. * * * SIMON ISTVÁN BÖRTÖN­ÖK — Kaposvár, Nádor utca 5. szám alatti lakos — egy is­merősétől a háború után egy amerikai gyártmányú revol­vert kapott ajándékba. A fegy­vert nem jelentette be, s még azután is rejtegette, hogy 1956-ban nyugdíjba ment. 1961-ben — mert pénzre volt szüksége — szólt Nadrai Lajos Kaposvár, József Attila utca 6. szám alatti lakos puskamű­vesnek, hogy adja el a pisz­tolyt. Ez év tavaszán Nadrai beállított Simonhoz: — Van vevő, egy komoly, megbízható ember. A Szovjetunió kereskedelme a KGST többi tagországával Moszkva (TASZSZ). Iván Szemicsasztnov szov­jet külkereskedelmi minisz­terhelyettes kijelentette, hogy a múlt évben a Szov­jetunió a KGST többi tag­országának 716 000 000 rubel értékű gépet és technikai fölszerelést szállított. — Barátainknak 23 600 személygépkocsit, mintegy 14 000 traktort és több mint 5300 kombájnt szállítottunk — mondotta a miniszterhe­lyettes a Lesznaja Promis- lennoszty című lap munka­társának. (MTI) sza A tabi fmsz kapolyi boltjába kképzett boltvezetőt keres. Forgalom havi 100 000 Ft. Jelentkezés az fmsz kereskedelmi főosztályán, Tab. (36791 A lovait szereti meg a ku­tyáját. Az egyik lova Ráró, a másik Cukor. A fekete kutyá­nak Sátán a neve. L. József annyit dolgozik, mint három másik ember. A háza kicsi és rozoga. Régi a bútorzata is: festetten szek­rény, két prices, három fosz­lott csuhészék meg az asztal és a stelázsi. Az istállóban a két lovon kívül egy fejőstehén, egy hízóbika, az ólban három hízó, egy anyakoca és négy malac van. Az istálló meg az ól téglá­ból van cseréptetővel. A ház tömés, kicsik az ablakok. Az ember hatvanhárom éves. Hat holdon gazdálkodó egyéni gazda. Tizenegy betűt ismer. A nevén kívül mást nem tud leírni. Barátja sohasem volt. Házát mindenki elkerüli. A kocsmárostól kérdezem, hogy merre találom a házat. Kora délután van, üres az ivó. — Jól értettem? Az öreg kü­löncöt keresi? — kérdezi so­kára. — Kár a fáradságért, úgysem engedi be, nem beszél az senkivel sem. A kerítésén belül évtizedek óta nem volt idegen. Ide sem jár, sehova sem. Az csak gürizik... A tanácselnök ezt mondta: — Rendkívül szorgalmas ember. Hajnalban kel mindig. Tudomásom szerint egyetlen emberrel sem beszél. Nem ér­dekli semmi. Amikor a falu szövetkezett, őt is fölkeresték. Zárt ajtó fogadta a népneve­lőket. Mindenből pénzt csi­nál, mégis úgy él, mint a kó­bor farkas. Az adóját rendben kifizeti. Rádiója nincs, petró­leummal világít, újságot nem járat. Elhatárolta magát a vi­lágtól. A szomszéd öregasszony: — Nincs ennek még istene sem. A templom küszöbét so­sem lépte át. Gyerekeit kor­báccsal szokta verni. Két lá­nya férjnél van, húsz éve, hogy elvitték őket más falu­ba. Azóta azok se nyitották rá az ajtót. A feleségének nincs beleszólása semmibe. Az öregember: — Keserű ennek az élete. Olyan keserű, mint az epe ... KESERŰ ÉLET A tanító hetvenéves, nyug­díjas. Mindent ismer, minden­ről tud. — Egyszer régén, jó negy­ven éve történt valami. Én azt hiszem, azért maradt egye­dül. A régi történet... Idősebb L. Józsefnek két holdja volt. Amikor fölcseperedett a fia, kért a banktól kölcsönt, és egy árverésen vett hozzá négyet. Hajtotta magát is meg a gye­reket is. A föld volt a minde­ne. Dolgoztak éjjel nappal. Az öreg felesége emiatt került sírba Nem vitték doktorhoz, sajnálták rá a pénzt, öt évre szólt a kölcsön, három éven át rendesen fizettek. A negye­dik esztendőben olyan jégve­rés volt, hogy csupasz maradt a határ. Jött a bank behajta­ni a tartozást. Az öreg rimán- kodott, haladékot kért, futott fűhöz-fához. Nem kapott sen­kitől. Elment a plébánoshoz is, mert addig istenfélő, templom­ba járó ember volt A pap se adott neki. Azt mondta, nincs. Akkor éjjel felakasztotta magát egy szederfára. Az ár­verésen a gyerek se volt ott. A Dráva-parton ült, ott ta­láltak rá. Egy holdja maradt meg egy csikó. A többi elment a tartozásra. o A kisajtó zárva van. Mérge­sen ugat a fekete kutya. Nagy sokára kijön egy hajlott asz- szony. Ormótlan, sáros ba­kancs van a lábán. Aszott az arca, a kendője csupa pihe. Köszönök, és mondom, hogy őt meg az urát keresem. Visz- szamegy a kulcsért, babrál a zárral. Aztán rámordul a ku­tyára. A kézfogást elutasítja. (Az urától tudom, hogy még soha senkivel nem fogott ke­zet.) — Mit akar? — kérdezi bent az udvaron. — A kutyától ne tartson. Szemerkél az eső, de csak állunk. — Beszélgetni szeretnék. — Azt kint is lehet... Észreveszi, hogy a szomszé­dok ránk lesnek. Mérgesen előremegy. — Jöjjön maga is. A konyhában .rendetlenség van, macskák nyújtóznak a mocskos pokróccal letakart priccsen. — Megnézhetem a szobát? — Nézze... A macskák mellé ülök. Az asszony a tűzhely fölött me­lengeti a kezét. — Milyen a maguk élete? Háttal áll, de látom, hogy megrezzen. — Ilyen. Senkinek semmi köze hozzá. — Jó így? — Avval se törődjön senki... — Kit szeret? — A Jóska fiamat. — A lányait nem? — Azokat nem. — Mikor volt legboldogabb? Nem válaszol. — Olvasni szokott? — Nem szoktam. Nem is­merem a betűket... — Moziban volt már? — Az is egy bolondság. Ar­ra nem költünk pénzt. — Jóska milyen ember? — Mint az apja. — Az se jár sehova? — Minek járna? ... — Barátja sincs? — Mire lenne jó az? ... A hat holdból kettő a teme­tő mellett van, három egy tag­ban az alsó dűlőben, egy hold a Dráva szélén. Kigyalogoltam az alsó dűlőbe. Sáros az út. Az ember, akit keresek, ku­koricaszárat rakodik a fiával. Mondom, hogy jártam a ház­nál, beszélgetni szeretnék ve­lük is. Cigarettával kínálom őket. Az öreg visszautasít, és dózniból sodor. A fiú elfogad­ja. — Ha már kigyalogolt, mondja, hogy mit akar. Mire kíváncsi? — A maguk életére. Hogy miért élnek így? — A faluban biztosan el­mondták ... — De én magától akarom hallani. — Azért, mert nekünk így tetszik!... Pokrócot dob a lovakra. — Mit tud a világról? — A világ engem nem érde­kel ... Az ember szeme komor, a fiáé riadt. — Tudja, hogy mi a televí­zió? — Engem az se érdekel... — Hallott már az atombom­báról? — Nem, de nem is érde­kel ... — Maga szerint milyen tár­sadalmi rendben élünk? Nem érti. Magyarázom. — Ez nekem, úgyse fontos. — Magának mi a fontos? Eldobja a cigarettavéget és rátapos. — Nekem semmi se fon­tos... A fiúval este újra találkoz­tam. A falufelelős rendőrre] jöttünk az úton. Ki akart ke­rülni bennünket, tejet vitt a csarnokba. Köszöntem neki, akkor megállt. Harmincéves elmúlt, vállas, erős legény. Tőle is megkérdeztem. — Milyen a maguk élete? — A mi életünk ilyen. — Jó így? — Azt én nem tudom. — Mire költik a pénzüket? — Semmire. Apám gyűjti. — Mire? — A földre. Ha lesz eladó, ő akar az első vevő lenni... Németh Sándor A »KOMOLY, MEGBÍZHA­TÓ« EMBER D. István ipari tanuló volt. Bejárogatott Nad­rai műhelyébe, segített a fegy­verek tisztításában. Egyszer megkérte Nadrait, szerezzen neki egy pisztolyt, megvenné. A puskaműves ek­kor lépett újra kapcsolatba a nyugalmazott börtönőrrel. A fegyver háromszáz forintért cserélt gazdát. Nadrai két lö­vedéket is adott, ehhez a fiú még egy darabot szerzett. * * * A TANÉV BEFEJEZÉSE UTÄN az iparitanuló-iskola balatoni táborba készült, s né­hány fiatalt tanári felügyelet­tel előreküldtek, hogy verjék le a sátrakat, készítsék elő a táborozást. Köztük volt D. István is. Magával vitte a fegyvert, s néhány társának — N. Róbertnek, K. Sándornak — is megmutatta. A beavatottak nem jelentet­ték tanáraiknak, hogy D. Ist­ván fegyvert rejteget. A pisz­toly hol valamelyik ágyon, hol valamelyik bőrönd tetején he­vert mindenki számára köny- nyen hozzáférhetően. Így vet­te kézbe K. József, s mert egyik társuk, K. László később érkezett, meg akarta mutatni neki. Amikor a fiú belépett a sátorba, a töltött fegyver el­sült, és súlyos sérülést okozott a gyerek vállán. K. Lászlót még aznap meg kellett operál­ni. Az iskola vezetői azonnal felelősségre vonták mindazo­kat a fiatalokat, akik tudtak a fegyverről. Meghosszabbítot­ták tanulóidejüket. E rendel­kezést csak akkor vonják visz- sza, ha példásan viselkednek, jól tanulnak. D. István és K. József pedig bíróság elé ke­rült * * * — ABBAN VAGYOK HI­BÁS, hogy fegyvert rejteget­tem — vallotta Simon István a nyomozáskor. — Én pedig csak azzal kö­vettem el mulasztást, hogy a fegyverrejtegetést nem jelen­tettem — védekezett Nadrai Lajos. Sokáig nem akarták elis­merni súlyos bűnüket. Idős, tapasztalt emberek mindket­ten: Simon hatvankettő, Nad­rai ötvenéves. Értenek a fegy­verhez. Tudják, hogy milyen tragédiát okozhat egy revolver a hozzá nem értők kezében. Mégis, ahelyett, hogy lebeszél­ték volna D. Istvánt a pisztoly megvételéről, s a fegyvert át­adták volna a hatóságoknak, kioktatták a fiút, hogy tartsa titokban a revolvert. S a baj megtörtént. Alig húsz centiméteren múlott, hogy a felnőttek bűnös köny- nyelműsége két fiú jóvátehe­tetlen tragédiáját nem okoz­ta! A bíróság Simon Istvánt és Nadrai Lajost tíz-tíz hónapi, D. Istvánt nyolc, K. Józsefet pedig öt hónapi szabadságvesz­tésre ítélte. Büntetésük végre­hajtását háromévi próbaidőre felfüggesztették. Sz. L. A Baromfiipari Országos Vállalat Kaposvári Gyáregysége celícsforpaJnrM idényre rakodókat vés* föl, JelentkezÓB a "váregység telepén. KAPOSVÁR, Vöröstiads^regr útia f>7. (278081 Hí fa dó: i Műsoron: KÍVÁNJ AKÁRMIT; PIROS PÖTTYÖS LABDA; KI­NEK HIGGYEK: 64 19. VILAGHÍRADÓ. I Jó szórakozás vasárnap délelőtt a Vörös Csillag Filmszínház folytatólagos híradó műsorának megtekintése I Ma fitté: A Vörös Csillag Filmszínházban: EGYIPTOMI TÖRTÉ­NET. A Szabad Ifjúság Filmszínházban: A BENZINKÚT HERCEG­NŐJE. co 50 CO

Next

/
Thumbnails
Contents