Somogyi Néplap, 1964. október (21. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-25 / 251. szám
SOMOGYI NÉPLAP 4 Vasárnap, 1964. október 25. A vetés hajrája előtt Berzencén Amikor Berzencén jártunk, zuhogott az eső. Az utakon kátyúkba mélyedtek a kocsikerekek, gép nem járhatta a földeket. Az emberek a háztájiban foglalatoskodtak, a közösben jobbára csak az állattenyésztők dolgoztak, és persze a vezetők meg az irodisták, akiknek munkáját nem befolyásolja az időjárás. Három kommunistával beszélgettem a Búzakalász Tsz irodájában: Simon Lászlóval és Dobri Istvánnal, a Búzakalász elnökével, illetve párttitkárával meg Pusztai Jánossal, a berzencei Jobb Élet Termelőszövetkezet párttitkárával. Kint állt a munka, de idebent arról tanácskoztak, hogyan folytatják az abbahagyott tennivalókat a földeken, ha javul az idő. — Hol tartanak az őszi munkákkal? — ötvenkilenc hold vetésünk van hátra, ebből negyvenhárom holdon előkészítettük a talajt — mondta az elnök. — A további tizenhat holdon még kint van a burgonya. Ezt kell legelőször kiszedni, hogy üres legyen a vetésre szánt terület. Egy férfibrigád a kukoricát töri, aztán szárvágás után mélyszánthatjuk ezt a földet. Megbirkózunk ezzel is, ha nem lesz mostoha az idő. — A szövetkezeti gazdák közül tizennégy kommunista. Rájuk vár a legnagyobb feladat, mert nekik példát kell mutatniuk — vette át a szót a párttitkár. — Tudják, mi a dolguk, biztosan meg is oldják. A Búza kalászban a termelőszövetkezet vezetősége és a párt- szervezet tagsága együtt ülésezik. Ez a gyakorlat jól bevált a gazdaságban. A kommunisták ismerik nemcsak a közvetlen, hanem a távlati feladatokat is. Van közöttük fogatos, növénytermesztő, traktoros, tehát az időszerű munkáknak úgyszólván minden területén találkozni velük. A mi szövetkezetünkben ir igy van — mondta a Jobb Élet párttitkára. — Alapszervezetünknek tizennégy tagja van, mint a Búzakalászban, de a mi gazdaságunk körülbelül háromszorta nagyobb területtel rendelkezik. Kétszázhúsz hold vetésünk volt hátra, amikor ránk szakadt az esőzés. Tizennégy traktorunk dolgozik, mihelyt lehet. A kukoricaszárat Orkán silózókkal meg siló- kombájnnal takarítjuk le. Ebben a gazdaságban a szövetkezet intézkedési terve szerint készítették el a pártalap- szervezet munkatervét, s időközönként kiértékelik az elvégzett munkát. Három, egyenként huszonnégy soros vetőgépükkel kilencven holdat akarnak elvetni naponta. A traktorosok munkájával elégedettek, s ez biztató előjel a vetés hajrá jában. — Ösztönzi tagjainkat a premizálás — magyarázta a párttitkár. — A múlt éven is kaptak jutalmat a vetők, most is ad nekik a tsz. Az a traktoros és gépfaros, aki a gépre előírt tervet jó minőségben és mielőbb teljesíti, ötszáz, illetve háromszáz forint célprémiumot kap. Most már könnyebben megy a szántás-vetés a Jobb Életben, hiszen még az esőzések előtt kiszedték mind a kétszáz hold burgonyájukat, s ebből csak százhúsz holdat szántak bevetésre. A legutóbbi párttaggyűlésen is az őszi gabonavetés volt a legfontosabb napirend. — Bízunk kommunistáinkban. Telkes András, Dávid József és mások példamutatóan dolgoznak, nem csalódunk bennük a vetés befejező szakaszában sem — mondta Pusztai János. Ugyanígy számítanak a kommunisták példás helytállására a Búziakalászban is. H. F. ALMASZÜRET Szedik az almát a porrogszentkirályi Aramymező Tsz gyümölcsösében. Számítások szerint a tizenöt holdon körülbelül húsz vagon alma terem. A tárgyalóteremből Felelőtlen, bűnős felnőttek EGY PISZTOLYLÖVÉS DÖRRENT július 18-án az 503-as Helyiipari Iskola fo- nyód-bélatelepi táborában. A fegyver D. István ipari tanulóé volt, de K. József tartotta a kezében, és az ő gondatlansága okozta, hogy egyik tanulótársukat, K. Lászlót súlyos sérüléssel kellett kórházba szállítani. Az ügyet csütörtökön tárgyalta a Kaposvári Járásbíróság dr. Gelencsér Ilona tanácsa. Első- és másodrendű vádlottként mégsem a két kiskorú került a bíróság elé, hanem két felnőtt. * * * SIMON ISTVÁN BÖRTÖNÖK — Kaposvár, Nádor utca 5. szám alatti lakos — egy ismerősétől a háború után egy amerikai gyártmányú revolvert kapott ajándékba. A fegyvert nem jelentette be, s még azután is rejtegette, hogy 1956-ban nyugdíjba ment. 1961-ben — mert pénzre volt szüksége — szólt Nadrai Lajos Kaposvár, József Attila utca 6. szám alatti lakos puskaművesnek, hogy adja el a pisztolyt. Ez év tavaszán Nadrai beállított Simonhoz: — Van vevő, egy komoly, megbízható ember. A Szovjetunió kereskedelme a KGST többi tagországával Moszkva (TASZSZ). Iván Szemicsasztnov szovjet külkereskedelmi miniszterhelyettes kijelentette, hogy a múlt évben a Szovjetunió a KGST többi tagországának 716 000 000 rubel értékű gépet és technikai fölszerelést szállított. — Barátainknak 23 600 személygépkocsit, mintegy 14 000 traktort és több mint 5300 kombájnt szállítottunk — mondotta a miniszterhelyettes a Lesznaja Promis- lennoszty című lap munkatársának. (MTI) sza A tabi fmsz kapolyi boltjába kképzett boltvezetőt keres. Forgalom havi 100 000 Ft. Jelentkezés az fmsz kereskedelmi főosztályán, Tab. (36791 A lovait szereti meg a kutyáját. Az egyik lova Ráró, a másik Cukor. A fekete kutyának Sátán a neve. L. József annyit dolgozik, mint három másik ember. A háza kicsi és rozoga. Régi a bútorzata is: festetten szekrény, két prices, három foszlott csuhészék meg az asztal és a stelázsi. Az istállóban a két lovon kívül egy fejőstehén, egy hízóbika, az ólban három hízó, egy anyakoca és négy malac van. Az istálló meg az ól téglából van cseréptetővel. A ház tömés, kicsik az ablakok. Az ember hatvanhárom éves. Hat holdon gazdálkodó egyéni gazda. Tizenegy betűt ismer. A nevén kívül mást nem tud leírni. Barátja sohasem volt. Házát mindenki elkerüli. A kocsmárostól kérdezem, hogy merre találom a házat. Kora délután van, üres az ivó. — Jól értettem? Az öreg különcöt keresi? — kérdezi sokára. — Kár a fáradságért, úgysem engedi be, nem beszél az senkivel sem. A kerítésén belül évtizedek óta nem volt idegen. Ide sem jár, sehova sem. Az csak gürizik... A tanácselnök ezt mondta: — Rendkívül szorgalmas ember. Hajnalban kel mindig. Tudomásom szerint egyetlen emberrel sem beszél. Nem érdekli semmi. Amikor a falu szövetkezett, őt is fölkeresték. Zárt ajtó fogadta a népnevelőket. Mindenből pénzt csinál, mégis úgy él, mint a kóbor farkas. Az adóját rendben kifizeti. Rádiója nincs, petróleummal világít, újságot nem járat. Elhatárolta magát a világtól. A szomszéd öregasszony: — Nincs ennek még istene sem. A templom küszöbét sosem lépte át. Gyerekeit korbáccsal szokta verni. Két lánya férjnél van, húsz éve, hogy elvitték őket más faluba. Azóta azok se nyitották rá az ajtót. A feleségének nincs beleszólása semmibe. Az öregember: — Keserű ennek az élete. Olyan keserű, mint az epe ... KESERŰ ÉLET A tanító hetvenéves, nyugdíjas. Mindent ismer, mindenről tud. — Egyszer régén, jó negyven éve történt valami. Én azt hiszem, azért maradt egyedül. A régi történet... Idősebb L. Józsefnek két holdja volt. Amikor fölcseperedett a fia, kért a banktól kölcsönt, és egy árverésen vett hozzá négyet. Hajtotta magát is meg a gyereket is. A föld volt a mindene. Dolgoztak éjjel nappal. Az öreg felesége emiatt került sírba Nem vitték doktorhoz, sajnálták rá a pénzt, öt évre szólt a kölcsön, három éven át rendesen fizettek. A negyedik esztendőben olyan jégverés volt, hogy csupasz maradt a határ. Jött a bank behajtani a tartozást. Az öreg rimán- kodott, haladékot kért, futott fűhöz-fához. Nem kapott senkitől. Elment a plébánoshoz is, mert addig istenfélő, templomba járó ember volt A pap se adott neki. Azt mondta, nincs. Akkor éjjel felakasztotta magát egy szederfára. Az árverésen a gyerek se volt ott. A Dráva-parton ült, ott találtak rá. Egy holdja maradt meg egy csikó. A többi elment a tartozásra. o A kisajtó zárva van. Mérgesen ugat a fekete kutya. Nagy sokára kijön egy hajlott asz- szony. Ormótlan, sáros bakancs van a lábán. Aszott az arca, a kendője csupa pihe. Köszönök, és mondom, hogy őt meg az urát keresem. Visz- szamegy a kulcsért, babrál a zárral. Aztán rámordul a kutyára. A kézfogást elutasítja. (Az urától tudom, hogy még soha senkivel nem fogott kezet.) — Mit akar? — kérdezi bent az udvaron. — A kutyától ne tartson. Szemerkél az eső, de csak állunk. — Beszélgetni szeretnék. — Azt kint is lehet... Észreveszi, hogy a szomszédok ránk lesnek. Mérgesen előremegy. — Jöjjön maga is. A konyhában .rendetlenség van, macskák nyújtóznak a mocskos pokróccal letakart priccsen. — Megnézhetem a szobát? — Nézze... A macskák mellé ülök. Az asszony a tűzhely fölött melengeti a kezét. — Milyen a maguk élete? Háttal áll, de látom, hogy megrezzen. — Ilyen. Senkinek semmi köze hozzá. — Jó így? — Avval se törődjön senki... — Kit szeret? — A Jóska fiamat. — A lányait nem? — Azokat nem. — Mikor volt legboldogabb? Nem válaszol. — Olvasni szokott? — Nem szoktam. Nem ismerem a betűket... — Moziban volt már? — Az is egy bolondság. Arra nem költünk pénzt. — Jóska milyen ember? — Mint az apja. — Az se jár sehova? — Minek járna? ... — Barátja sincs? — Mire lenne jó az? ... A hat holdból kettő a temető mellett van, három egy tagban az alsó dűlőben, egy hold a Dráva szélén. Kigyalogoltam az alsó dűlőbe. Sáros az út. Az ember, akit keresek, kukoricaszárat rakodik a fiával. Mondom, hogy jártam a háznál, beszélgetni szeretnék velük is. Cigarettával kínálom őket. Az öreg visszautasít, és dózniból sodor. A fiú elfogadja. — Ha már kigyalogolt, mondja, hogy mit akar. Mire kíváncsi? — A maguk életére. Hogy miért élnek így? — A faluban biztosan elmondták ... — De én magától akarom hallani. — Azért, mert nekünk így tetszik!... Pokrócot dob a lovakra. — Mit tud a világról? — A világ engem nem érdekel ... Az ember szeme komor, a fiáé riadt. — Tudja, hogy mi a televízió? — Engem az se érdekel... — Hallott már az atombombáról? — Nem, de nem is érdekel ... — Maga szerint milyen társadalmi rendben élünk? Nem érti. Magyarázom. — Ez nekem, úgyse fontos. — Magának mi a fontos? Eldobja a cigarettavéget és rátapos. — Nekem semmi se fontos... A fiúval este újra találkoztam. A falufelelős rendőrre] jöttünk az úton. Ki akart kerülni bennünket, tejet vitt a csarnokba. Köszöntem neki, akkor megállt. Harmincéves elmúlt, vállas, erős legény. Tőle is megkérdeztem. — Milyen a maguk élete? — A mi életünk ilyen. — Jó így? — Azt én nem tudom. — Mire költik a pénzüket? — Semmire. Apám gyűjti. — Mire? — A földre. Ha lesz eladó, ő akar az első vevő lenni... Németh Sándor A »KOMOLY, MEGBÍZHATÓ« EMBER D. István ipari tanuló volt. Bejárogatott Nadrai műhelyébe, segített a fegyverek tisztításában. Egyszer megkérte Nadrait, szerezzen neki egy pisztolyt, megvenné. A puskaműves ekkor lépett újra kapcsolatba a nyugalmazott börtönőrrel. A fegyver háromszáz forintért cserélt gazdát. Nadrai két lövedéket is adott, ehhez a fiú még egy darabot szerzett. * * * A TANÉV BEFEJEZÉSE UTÄN az iparitanuló-iskola balatoni táborba készült, s néhány fiatalt tanári felügyelettel előreküldtek, hogy verjék le a sátrakat, készítsék elő a táborozást. Köztük volt D. István is. Magával vitte a fegyvert, s néhány társának — N. Róbertnek, K. Sándornak — is megmutatta. A beavatottak nem jelentették tanáraiknak, hogy D. István fegyvert rejteget. A pisztoly hol valamelyik ágyon, hol valamelyik bőrönd tetején hevert mindenki számára köny- nyen hozzáférhetően. Így vette kézbe K. József, s mert egyik társuk, K. László később érkezett, meg akarta mutatni neki. Amikor a fiú belépett a sátorba, a töltött fegyver elsült, és súlyos sérülést okozott a gyerek vállán. K. Lászlót még aznap meg kellett operálni. Az iskola vezetői azonnal felelősségre vonták mindazokat a fiatalokat, akik tudtak a fegyverről. Meghosszabbították tanulóidejüket. E rendelkezést csak akkor vonják visz- sza, ha példásan viselkednek, jól tanulnak. D. István és K. József pedig bíróság elé került * * * — ABBAN VAGYOK HIBÁS, hogy fegyvert rejtegettem — vallotta Simon István a nyomozáskor. — Én pedig csak azzal követtem el mulasztást, hogy a fegyverrejtegetést nem jelentettem — védekezett Nadrai Lajos. Sokáig nem akarták elismerni súlyos bűnüket. Idős, tapasztalt emberek mindketten: Simon hatvankettő, Nadrai ötvenéves. Értenek a fegyverhez. Tudják, hogy milyen tragédiát okozhat egy revolver a hozzá nem értők kezében. Mégis, ahelyett, hogy lebeszélték volna D. Istvánt a pisztoly megvételéről, s a fegyvert átadták volna a hatóságoknak, kioktatták a fiút, hogy tartsa titokban a revolvert. S a baj megtörtént. Alig húsz centiméteren múlott, hogy a felnőttek bűnös köny- nyelműsége két fiú jóvátehetetlen tragédiáját nem okozta! A bíróság Simon Istvánt és Nadrai Lajost tíz-tíz hónapi, D. Istvánt nyolc, K. Józsefet pedig öt hónapi szabadságvesztésre ítélte. Büntetésük végrehajtását háromévi próbaidőre felfüggesztették. Sz. L. A Baromfiipari Országos Vállalat Kaposvári Gyáregysége celícsforpaJnrM idényre rakodókat vés* föl, JelentkezÓB a "váregység telepén. KAPOSVÁR, Vöröstiads^regr útia f>7. (278081 Hí fa dó: i Műsoron: KÍVÁNJ AKÁRMIT; PIROS PÖTTYÖS LABDA; KINEK HIGGYEK: 64 19. VILAGHÍRADÓ. I Jó szórakozás vasárnap délelőtt a Vörös Csillag Filmszínház folytatólagos híradó műsorának megtekintése I Ma fitté: A Vörös Csillag Filmszínházban: EGYIPTOMI TÖRTÉNET. A Szabad Ifjúság Filmszínházban: A BENZINKÚT HERCEGNŐJE. co 50 CO
