Somogyi Néplap, 1964. október (21. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-22 / 248. szám
Csütörtök, 1964. október 22. 3 SOMOGYI NÉPLAf Juhász Sándor, a ságvári Egyetértés Tsz juhásza a tél beálltáig legelteti a juhokat. A háromszáztíz juliról tizenegy mázsa gyapjút nyírtak le az idén. Segédmunkás voltam Siófokon Elmentem aSomogy me. gyei Építőipari Vállalat siófoki fő-építésvezetőségére azzal a céllal, hogy beállók segédmunkásnak valamelyik építkezésen. Szándékomról csak a vállalat igazgatója és munkaügyi előadója tudott. Előző nap kaptam egy hivatalos áthelyezési lapot és egy beutalót a siófoki munkásszállásra. Ha az igazgató és a munkaügyi előadó nem árulta el kilétemet, s ha az építkezéseken nem botiok ismerősbe, sikerül közelebbről megismerkednem a munkásokkal. Az egyik adminisztrátornak adtam papírjaimat. Minden a legnagyobb rendben ment, egészen eddig, amíg nem kérte a személyi igazolványomat. Elsápadtam. Kaposváron azt mondták, erre nem lesz szükség. Reméltem azonban, hogy a foglalkozási rubrikát nem nézi meg. Eltaláltam. Néhány perc múlva bemutat. tak a művezetőnek, s az átjött velem a szemben levő építkezéshez. A magas, barátságos, harmincöt év körüli művezető, Török Ferenc bemutatott a dolgozóknak. A munkások végigmértek, aztán folytatták dolgukat. Az egyik a cementeszsákból maradt papírfoszlányokkal tömte be a födém hézagjait, s erre kente a vakolatot. Melegében megtudtam, hogy elcserélték az ajtókat: a pincébe való ajtót a földszintre építették be. A kezük gyorsan járt, még az ismerkedés perceiben sem szüneteltették a vakolást. A művezető behívott az egyik irodába, és aláíratta a baleset-védelmi oktatás megtörténtét igazoló papírt. Leültetett, és közölte, hogy most pedig kioktat a baleset elleni védekezésre. Lapozgatta a tájékoztató könyvecskét, és elmondott egyet s mást. Megjegyeztem, hogy nekem, a segédmunkásnak különösen arra kell vigyáznom, hogy anyag- mozgatás közben neki ne toljam valaminek a malterosta- licskát, meg ne botoljak valamiben. Az udvaron azonban sok volt a törmelék, így számíthatok arra — gondoltam —, hogy keresztülbukfencezek a talicskán. De azért nem vágtam szomorú képet, sőt kedélyesen csevegtem néhány perc múlva a mosolygós képű Józsi bácsival, akivel kettesben kell ellátnunk a segédmunkási teendőket. Hat segédmunkásra lenne szükség. Sajnos azonban kevés a jelentkező. A törmeléket is ezért nem tudják eltakarítani. A művezető körülj ött velem az épületben, s felhívott a tetőre. — Nem szigetelhetjük le a tetőt olyan gyorsan, ahogy szeretnénk, mert nincsenek itt a csapadéklevezetők. Ki vagyunk téve annak, hogy újra beázik az épület, s lehullik a vakolat Akkor pedig megint ilyen csúnyák lesznek a helyiségek, mint most — gondoltam. Mennyi bosszúságot okoz a dupla munka! Török, mintha megérezte volna, hogy az építőipar problémáira gondolok, ezt mondta: — Régen a vállalkozók csak akkor engedték megkezdeni az építkezést, amikor minden szükséges anyag, eszköz sitb. együtt volt. Mi pedig nekiál- lunk a munkának olyankor is, ha csak néhány kellék áll rendelkezésre. Persze, hogy hamarosan nehézségek támadnak. No meg hanyagság is fékezi a munkát. Ennek a liftháznak például nem terveztek tetőt — mutatott a szemben levő ki- szögellésre. Aztán, mintha megbánta volna, hogy fekete képet festett egy segédmunkásnak az építőiparról, ismét arról kezdett beszélni, mire vigyázzak, hogy elkerüljem a balesetet. Mielőtt leléptünk volna a tetőről, megállt, és ezt mondta: — Szép lesz ám ez az épület, majd meglátja!... Őszintén lelkesedett. Arra gondoltam, ha újra kezdhetné az életet, ismét ebbe az iparba jönne dolgozni. Lent elénk lépett az egyik szakmunkás. Kurtán-furcsán közölte, hogy nekik nem kell segédmunkás. — Ez nem munkásember — bököt felém —, mi dolgozni akarunk, nem az időt lopni... Torkomon akadt a szó. A művezető fakó arccal nézte a cipője orrát. Aztán csak any- nyit mondott: — Majd adok neki máshol munkát. Fogadkoztam, hogy igyekezni fogok. A szakmunkás hajthatatlan maradt. —■ Magának nincsen családja, magát nem nagyon érdekli a munka meg a kereset. Megmutattam neki a jegygyűrűmet. — Azt akárki húzhat fed — vágott vissza. — Munka közben nem lehet gyűrűt hordani — mordult rám egy kissé ingerülten a művezető, mintha restellte volna előttük, hogy olyan sokáig tárgyalt velem, a segédmunkással. — De magának se! — mondta a művezetőnek a munkás. Nem tudtam beletörődni abba, hogy nem kellek nekik. Valami szorongatta a torkomat. Nagyon rosszul esett ez a kiközösítés. A szálláson szobatársamnak, egy Pestről ide helyezett gépkezelőnek elpanaszoltam, hogyan bántak velem a szolgáltatókombinát építői. Megcsóválta fejét, aztán megvigasztalt. Ne bánkódjak — mondta —, egy hónap se telik el, s megváltoztatják véleményüket. A munkásszállás csöndes volt már ekkor. Szobatársam se sokáig maradt fenn. Borotválkozás után lefeküdt a vaságyra, amely fölött gépek, berendezések, fürdőruhás nők színes képei függtek. Ezek hoztak némi színt, melegséget a kis szobába, amelynek otthonossága — az öreg szerint — messze elmarad a tatabányai munkásszállásétól. A kályhakürtöt beezüstözték — mondta fanyar mosollyal. — Jobb lett volna, ha kicserélik, hiszen rossz. — Miért éppen ide jött dolgozni? — kérdezte egyszer. — nem talált valami jobb helyet? Azt nem mondhattam, hogy a jó fizetés, a kis felelősség vagy a könnyű munka vonzott. Kitértem a válasz elől. Annál is inkább, mert én ugyanerre a kérdésre szerettem volna választ kérni tőle. Azt akartam megtudni, miért vállalta a sok gondot, nehézséget, a vándorlást, a családtól való távollétet, miért jött el a kétszoba- konyhás lakásból ebbe a rideg lyukba; az otthoni tv-készülék sima kapcsolói helyett miért a régi néprádió göcsörtös gombjait csavargatja. A választ megkaptam, amikor arról beszélt, hogy eddig azért aludt egyedül a szobában, mert gépet kezel. Kipihenten kell mennie munkába. — Rendelet is van rá — mondta, és kihúzta magát. A gép diktálja a ritmust. A géptől sok függ... A gép ... — s mondta, mondta, amit csak tudott a gépről. A szeretett gép- ről, amelyért mindenről lemondott, amellyel együtt napról napra nehéz csatát vívnak, amellyel büszkén kocognak tovább, ha egy épület elkészül. Koromsötét volt, amikor el_ hagytam a munkásszállást. Nem hagytam írást, üzenetet. Holnap úgyis minden kiderül. Lesznek, akik örülnek távozásomnak, s talán akadnak, akik sajnálnak. Én sajnálom, hogy el kell válnom tőlük. A rövid idő alatt is jó néhány olyan munkást ismertem meg, akikre csak fölnézhet az ember. Ha másért nem, ezért. De hát mit számít, hogy én milyen szívvel válók el. Egy a fontos, hogy holnap a szolgáltatókombinát építőit ne nyugtalanítsa jelenlétem, hogy teljes erővel dolgozhassanak, s hogy szobatársam gépe friss erővel újra feldübörögjön ... Szegedi Nándor Az ÉM Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat ÉiesÉf és segÉÉuniásolai vesz 1 kaposvári és siófoki, munkahelyeire Jelentkezés : Kaposvár, Május 1. utca 57. és Siófok, Fő utca 200., valamint az illetékes tanácsok munkaügyi csoportjánál. (27548) iiázaspár A vizsgálatot kövesse intézkedés (T udósítónktól.) Kaposvár egyik legforgalmasabb üzlete a Kossuth téren levő háztartási bolt. Havonta 18^-20 000 vásárló is megfordul itt. Negyedévenként körülbelül másfél millió forintos forgalmat bonyolítanak le. Nehéz dolga van a kilenc eladónak nemcsak a nagy forgalom, hanem a bolt korszerűtlensége miatt is. Az eladótér szűk és kényelmetlen. A raktárak még vigasztalanabb képet mutatnak. A bolt alatti tárolóhely fölött az úttesten van egy akna, amelyen esős időben leomlik a víz, ilyenkor a raktárban 3—4 cm-es vízben járnak a bolt dolgozói. Az egyik raktár teteje megrokkant, úgyhogy alá kellett dúcolni. Az udvarban álló raktár tetőzete rossz, gidres-gödrös talaján ott leselkedik a baleset veszélye. Télen triciklivel 'kell innen a havat kihordani, esőzéskor pedig vízzel van tele ez a tárolóhely is. A bolttól kb. 50 méterre levő pinceraktárban jó ideje nem ég a villany. A boltnak csupán két öltözőszekrénye van, az is régi, elavult. A vállalat vezetői és a tanács illetékesei jól ismerik az itteni helyzetet, vizsgálatokat is tartottak, az intézkedések azonban késnek. Jó lenne, ha mielőbb fedett raktárát kapna a háztartási bolt, s a vízbetörést is meggátolnák. Tizenkilenc községben okozott kórokat a múlt heti vihar Az Állami Biztosító megyei igazgatóságához beérkezett jelentések szerint október 12-én hosszú évek óta nem tapasztalt jégverés pusztított tíz község határában. Forrogszentki- rályon 26 hold almát vert le a jég. A kár több mint 70 000 forint. Porrogon 5 hold szőlőt és 1 hold almát ért jégverés. Nagyatádon 34 hold paradicsomot, Mikében 21 hold napraforgót, Andoeson 23 hold paradicsomot, Somogymeggyesen 50 hold napraforgót, Pusztaszemesen 3 hold káposztát és virágmagot tett tönkre. Csököly- ből, Ötvöskónyiból, Nagyatádról, Nagyszakácsiból és Böhö- nyéről szőlőkarókat, Iharosból és Vízvárról gyümölcskárokat jelentettek. A nagy esőzés Adándon 80 holdnyi szénatermést sodort a vízbe. Ötvöskónyiban a vihar nyolcvanezer forint kárt okozott a pajtában tárolt dohányban. A biztosító kárbecslői a bejelentések után azonnal hozzáláttak a károk fölméréséhez. Szakszervezeti kulturális események falun (Tudósítónktól.) Október 11—18-a között több földművesszövetkezeti és szakszervezeti alapszervezetnél ünnepségeket, műsoros esteket rendeztek a Kereskedelmi, Pénzügyi, Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezetének kulturális napjai alkalmából. Nagyatádon október 17-én este az fmsz kultúrtermében mintegy százötvenen jelentek meg a műsoros esten. Tabon ugyancsak szombaton este rendeztek műsoros estet az fmsz kisvendéglőjében. Az esten a nagyberényi tánccsoport, a tabi fmsz színjátszó együttese és zenekara szerepelt. Igádban vasárnap este a körzeti fmsz tánckara, zenekara és színjátszó csoportja, valamint a magyaratádi fiatalok tánccsoportja adott műsort. Hőforrásra bukkantak az olajbányászok a babócsai parkban 1955-ben. A tanács a hőforrás vizének hasznosítására fürdőt épített. Nyaranként átlag háromezren, ősszel ezeröt- százan fürödnek meg a két medencében, A lakosság kérte a tanácsot, korszerűsíttesse a fürdőt, hogy télen is kihasználhassák. Meg is kezdték a fürdő fejlesztését. A korszerűsítés terve már elkészült, s jövőre hozzálátnak az építkezéshez. A traktoros kocsiról álmodik: fürge Wartburgot vagy 601-es Trabantot szeretne. Közben szaporán rója a köröket a Belorusszal. A rozsdás kukoricaszárak között mustszagot cipel a drávai szél. Darány fehér falú házait eltakarja a fakuló akácerdő. Csokona Lászlóékhoz, a traktoros házaspárhoz igyekszem. A férjet már ismerem, az asszonyt még nem. Egy hűvös októberi éjszakán találkoztunk. Rekedt hangú ember a traktoros. Barna szeméből nagy nyugalom sugárzik. Szenvedélye a gép. Még nem történt meg, hogy karbantartás nélkül indult volna el vele. A traktor — amit most vezet — három hónapos. A traktoros harmincéves. Csontos arcán ráncokba gyűrte a bőrt a fáradtság, de még így is fiatalabbnak nézem. Éjszakánként mindig szánt. Akkor nem vonja el semmi a figyelmét, csak a barna színű barázdát látja, s azt, hogy hogyan fordítja az eke a földet, amely hamarosan magába fogadja a szemet. Napközben a felesége ül a gépen. Így jön ki a kettős műszak. Az asszony szinte elvesz a gép vezetőfülkéjében. Amikor az első fordulóra indult, olyan érzésem volt, hogy elragadja a behemót traktor. Pajkos kedvvel fordult az új sorba. i— Gyakran kell figyelmeztetni — mondja a férje —, mert szeret gyorsan hajtani. — Nem fél a gépen? — kérdem az asszonyt. — Mitől? — kérdez vissza. — Csak a kezdet volt nehéz. Meg kellett tanulni a kapcsolást, de már megy. Férje volt a tanítómestere. Titokban tantította a feleségét. Egy napon, amikor kihozta az ebédet a földre, oda ültette maga mellé az ülésre. Aztán magyarázott... Estére már az asszony is éppolyan egyenes barázdát szántott, mint a férje. Egyelőre még gondot okoz annak az 1 200 000 Ft-nak az előteremtése, amelybe a fürdő építése kerül. Ha a teljes összeg nem állna rendelkezésre, jövőre akkor is befedik a két medencét, hogy télen is fürödhes- senek bennük. A község lakossága és tanácsa azonban reméli, hogy sikerül elegendő anyagi támogatást kapni, és 1965-ben már két fedett és egy nyitott (verseny-) medence, villannyal ellátott modern kabin, büfé áll majd a fürdőzők rendelkezésére. — Féltem, ha megtudja az elnök, hogy a feleségemnek is oda adom a gépet, megszid ■— meséli Csokona László. — Aztán egyszer észrevette. De nem szólt érte. Az asszony nap-nap után kiment a férjéhez, s mindig biztosabb kézzel vezette a gépet. A szorgalom meghozta gyümölcsét. — Szeretek vezetni — így summázza véleményét a fiatalasszony. Ha szántani jön, mindig kendőt köt a fejére. Különben nem hordja, de itt a gép körül kell. A kis fehér kendő árulja el az idegennek, hogy asszony ül a traktoron. A munkáról nem lehet észrevenni. Ugyanolyan szépen takarnak a sorok akkor is, ha ő vezet, mint amikor a férje. Vakbarázdát még egyszer sem csinált. Sokat dolgozik a törékeny asszony. A pitvaros ház körül is van tennivaló bőségesen. Az öttagú család mindig ad munkát. De igyekszik. Déltájt már a traktoron ül, aztán megy sötétedésig. — Ennyi elég is belőle — mondja. — Nagyon elzsibbasztja az embert. A vezetőfülkében erős a zaj. Este mindig a férj ragadja meg a kormánykereket. Akkor már csak az opálszínű ködöt látni a határ fölött meg a reflektor fényében szépen egymásra simuló barázdákat. A köd mindig a családot juttatja eszébe. Otthon a szobában a televíziónak van olyan fénye, mint amilyenné a ködöt színezi a traktor fény- csóvája.., Kercza Imre 400 q teeriicsillagfiirtm (ZÖLDTRÁGYATERMELÉSRE ALKALMA«) BÉKE TSZ, SOMOGYSÁRD TELEFON: SOMOGYSÁRD 7. (3674) Elkészült a babócsai termálfürdő fejlesztésének terve
