Somogyi Néplap, 1964. október (21. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-18 / 245. szám
SOMOGYI NÉPLAP 4 Vasárnap, 1964. október 1*. Vádirat a közöny »■Tompa György nagybaráti lakost megrontás büntette miatt két év és négy hónapi szabadságvesztésre ítélte a Nagyatádi Járásbíróság.« Mérhetetlen kár származhat abból, ha egy kollektíva — az adott esetben egy falu lakossága — közömbösen hallgat, noha tiltakoznia kellene, félrevernie a lelkiismeret harangját. A nagybaráti Tompa György bűnügye ezt példázza könyörtelen hitelességgel. S nemcsak a tettes, a lelkiismeretlen nevelőapa került a vádlottak padjára, hanem a közöny, a közömbösség is. Tompa iszákos, durva, goromba ember. Az alkohol hatására arra vetemedett, amiről minden jóérzésű ember csak undorodva tud beszélni: tizenkét éves nevelt lányával nemi viszonyt kezdeményezett. S az asszony, az élettárs tudott erről! De hallgatott, nem tiltakozott, nem csapott botrányt, mert hát »ő — a férfi — a pénzkereső a családban«. És tudtak valamit a szomszédasszonyok is; elhangzott a tárgyaláson, hogy néha-néha belestek a szobaablakon, vagy láttáik a kislányt zilálton kifutni nevelőapjától, ök szintén hallgattak. Nem az ő dolguk, nem az 5 családjukban történik mindez. De valóban hallgattak-e az emberek? A hír nem járta-e hé szájról szájra Nagybarátit? Hogyan lehetett két évig titokban tartani azt, amiről nagyon sokan tudtak? A miértek sokasága vetődik fel, s ezek a válaszolatla- nul hagyott miértek egyre nyilvánvalóbban bizonyítják: valami nagyon csúnya és embertelen história játszódott le Nagybarátiban 1962 szeptemberétől 1964 áprilisáig A kislány most a tizenötödik évében van; az emberek jól ismerik, tudják, hogy mi történt véle. Egész életére kihatással lesz ez a másfélkét év. Talán még rá sem döbbent, hogy mit jelent majd ez az időszak, talán még felfogni is képtelen az eseményeket. A közöny áldozata ő, a jel- lemtelen apa és a jellemtelen anya mellett a »ne szólj szám, nem fáj fejem« szemlélet áldozata is. A lelkiismeret félrevert harangjai nem szólaltak meg Nagybarátiban, s a tanácson is állítólag csak akkor szereztek tudomást erről a csúf esetről, amikor kirobbant a botrány. Pedig a tanácsoknak van gyermek- és ifjúságvédelmi albizottságuk. Miért nem veszik észre akkor, hogy egy gyereklány testben és lélekben tönkremegy; mivel foglalkoznak akkor, ha nem törődnek egy közismerten alkoholista apa gyermekével, a családjában uralkodó mérgező légkörrel? Tompa György börtönbe kerül, lesz ideje gondolkozni cselekedetén. De ki gon- dolkoztatja el a közömbös, hallgató embereket a saját felelősségükről? P. Gy. NAPRAFORGÓ-ARATÁS * Harminckilenc holdon termeltek napraforgót a gyékényes! Március 15. Tsz-ben. Kombájnnal naponta nyolc holdról vágták le a termést. Holdanként hét mázsával fizetett a napraforgó A FIAMMAL — Te vagy a Vida Ferkó? — Igen. — Szüleid? — Ott jönnek a majornál... Nem, még nem végeztünk, egypár rend répa még maradt, csak mi abbahagytuk, mert hamarosan az istállóhoz kell menni. A gyerek már hódosháti kis házuk udvarán áll, mikor sáros kézzel, fáradtan hazaér Vida Imre és felesége. — Igen nehéz munka ez most, eső után. A cukorrépa nem olyan, mint a kerékrépa. Ez lefelé nő, úgy kell kiásni, csupa föld, sár az ember, de csináljuk. Ferkó az újságnak esik, még földes kezével végiglapozza. — Ez az első ennek mindig... Igen szeret újságot olvasni.« Apja ötvenéves, középtermetű ember, anyja alacsony, fekete szemű asszony. Négy gyereket neveltek föl, sok ínséges, sok nyomorúságos évet megértek. — A mostani gyerekek egyszerűen nem hiszik el, amit a mi fiatalságunkról beszélünk... Ügy emlékszem, mintha tegnap történt volna, amikor azt mondta az intéző a tanítónak: aztán vigyázzon, csak annyira tanítsa meg őket, hogy a négy ökröt meg a két lovat el tudják hajtani... — A Ferinek meg micsoda rakás könyve volt nyolcadikban! — Akkor az volt: na, nem tudsz felelni? Eredj, hajtsd az ökröket... És még örült is neki az ember. Csak később, amikor már benőtt a feje lágya, akkor kezdett bánkódni: bár volt kimaradni az iskolából ... A kis földes szobában találkozót ad a jelen a múltnak. El-elkalandoznak a gondolatok, aztán egy vargabetűt írva, esetleg egy következtetéssel gazdagodva visszakanyarodik a beszéd fonala a mához... — Először azt gondoltam, villanyszerelő leszek — mondja Feri —, aztán mégis úgy határoztam, hogy elmegyek apám mellé dolgozni... — Azt mondta a Laci, Lukács Laci, az elnökünk — teszi hozzá magyarázatként az asszony —, hogy télen iskolára megy a Feri. Így dolgozik is, meg tanul is ... — Az volt csak a gondja, hogy nem tud fejni. Mondtam, majd megtanítalak én! Kisebb megszakításokkal a huszonnegyedik évet tiprom a fe- jéssel. Attól a naptól kezdve, hogy megalakult itt Niklán a téesz, ott vagyok az istállóban. Most júliustól kezdve meg a fiammal együtt... A gyerek egykettőre beleszokott a munkába. Már jól tudja, melyik tehén adja köny- nyen, melyik nehezebben a tejet. — Júliusban nekem hetven j egységem volt, aaki negyvenöt. Csak a tíz forint előleget számítva is, szép pénz ez. Én tudom, dolgoztam hét évig állami gazdaságban is. — A múlt hónapban meg ötvennégy egységem volt — kapja föl a fejét a gyerek. — Lehet itt keresni, az biztos... — Én egy fél nyáron gyűjtök annyi egységet, mint ezek egy hónap alatt — mondja az asszony. Hangjában nincs elégtelenség, ha egy kis méltatlankodás érződik is belőle. Hiszen ő is sokat és keményen dolgozik. Igaz, a férfiak segítenek. Kapáláskor is meg különösen most, ősszel. Mert azon vannak, hogy minél előbb rendbe tegyék, letakarítsák a rájuk bízott területet. Még az öreg mama is kiveszi a részét a munkából ilyenkor. Most is ő kint maradt egyedül, fejeli a répát... A gerendás mennyezetről villanykörte lóg. Most szerelték föl, de az oszlopról még nem kötötték be az áramot. Feri az első keresetét arra Hiba az egyenletben adta, hogy gyulladjon ki a villanyfény az ő kis házukban is. — Régóta várunk erre. Sokáig volt sötétség, és ez a kis ház sok mindent látott... — Bizony. Megtörtént, úgy masináltunk el, hogy a padlásra nem került semmi, mire befejeztük. — Akad, aki elégedetlenkedik most is. De ilyenek mindig voltak és lesznek. Nekem több a jövedelmem. Munkámért az utolsó fillérig megkapom, ami jár. És nincs nagy adó meg más fizetnivaló. Nekem itt jó. És most már a munkában mellettem van a fiam.,. Nikla külterületén laknak. Egyszerű szorgalmas paraszt- család. — Jaj, mihez is kezdjek hamarjában ... — az asszony felsóhajt, s a házimunkához lát. Vida Imre meg a fia lassan készülődik, mert ballagnak hazafelé a tehenek. Következik a fejés, az esti munka... Vörös Márta — Balra fordulunk, és elmegyünk a pincébe — mondta kísérőm a Rákóczi tér egyik házának kapujában. — Itt kell lenniük. A vonat már bejött. Lementünk a pincébe, pontosabban a pincelakásba. Az inkább gödörnek, mint konyhának beillő helyiségben egy öregasszony tett-vett. A zsúfolt és sötét szobában bukkantam rá a két barcsi kislányra, a 17 éves Greksa Annára és a 16 éves Fehérvári Máriára, a kereskedelmitanu- ló-iskola diákjaira. Fáradtak voltak. Amióta ennek az iskolának á helyiségét elvette az iparitanuló-iskola (korábban egy épületben voltak), nem tudják kipihenni magukat. Délelőtt 11 órakor indultak el Barcsról, s csak másnap hajnalban utazhatnak haza. Szabad idejüket ebben a sötét odúban töltik háromnegyed háromig, a tanítás kezdetéig, és ide jönnek este aludni. Az egyik ódon ágyban töltik az éjszakát mindketten havi kétszázért. Az iskolába indulásig van még másfél óra. Nyilván addig tanulni fognak — gondoltam, és körülnéztem a sötét szobában: kerestem azt a helyet, sarkot, ahol meg lehetne húzódni egy tankönnyvel. De nem találtam. Még ülő alkalmatosság se nagyon akadt. Az a szék, amelyre leültem, majdnem összeroppant. Háromnegyed háromkor a Szabadság parkban vártam őket. Itt szoktak gyülekezni az iskola diákjai, tanárai. Innen mennek be abba a néhány tanterembe, amelyet a leánygimnáziumban kaptak hosszú hercehurca után. Szakadt az eső, dörgött, vil- lámlott. A park néptelen volt. A diákokat és a tanárokat a gimnáziumban találtam meg. Megszegték a szabályt: idő előtt bementek az iskolába. Most az egyszer elnézték ezt nekik. Az eső elől elmenekül tek. A hideg és a förgeteg elől azonban nem menekülhetnek majd be. A korábbi bemenés bői nem lehet rendszert esi nálni. Egy tanári szobának kinevezett tanteremből indultam el az egyik tanárnővel számtanórára. Egyik pedagógus sem vitt magával szemléltetőeszközöket, azok ugyanis ott vannak a Május 1. utca egyik kibérelt igazgatói irodájában az iskolabélyegzőkkel együtt. Az egyetlen szemléltetőeszköz a kréta... Az órán az egyenletekkel foglalkoztak. — Az egyenleteknek az az egyik sajátosságuk^— mondta a tanárnő —, hogy az egyenlőségjel két oldalán szereplő mennyiségek egyenlőek. Kihívta a táblához Fehérvári Marikát. A barcsi kislány néhány perccel előbb még kitűnően felelt, akárcsalt az esz" tály többi tanulója. Most azonban hibázott. Bizonytalankodott, figyelmetlen volt. Fáradtnak látszott. Este hétkor visszamentem az osztályba. A huszonöt tanuló (húsz vidéki) elmerengve nézte a tanárt, aki ezen a napon már hét órát tanított. Gyakran mondta a diákoknak: »Ne aludj!« »Jó reggelt!« A figyelem csak az osztályfőnöki órán élénkült fel, amikor az olimpiáról beszélgettek. Nyolc óra tájban kicsengettek. Elbúcsúztam a tanártól. Otthagytam az iskolapadokkal megtömött »tanári« szobában Bárdos Kálmánt, a kereskedel- mitanuló-iskola igazgatóját, aki ekkor is gondokba merülve azon töprengett, mi lesz iskolájának sorsa. Vajon miért nem fogadták el annak idején az iskola elhelyezésére tett javaslatait? Aztán oda léptem a két barcsi kislányhoz. Elindultunk a szemerkélő esőben a szállásra. A mama, a házi néni már feküdt az ódon heverőn. Nemsokára ágyba bújik a két diák is. Azt hiszem, vacsora nélkül. Vajon mire gondolnak elalvás előtt? A holnapi munkára, a sok figyelmet, odaadást kívánó barcsi vevőkre? Vagy azokra a jól fölszerelt, pompás, kényelmes iskolákra, amelyeket a tv-ben is gyakran látni, vagy arra a több ezer kaposvári diákra, akiknek szép iskolájuk van, akik a délutáni órákban elkészíthetik a másnapi feladatokat, és most a rádió vagy a tv mellett hallgatják az olimpiai adásokat? Nehéz lenne a kereskedelmi- tanuló-iskola helyzetét a többi iskoláéhoz viszonyítva egyenletben felírni. Szegedi Nándor KÖZEL EG A TÉL! » • • • • • « < • • • • • • • ■ mm Legyen mindig jól öltözőit! A fisldmivesszövetkezeti áruházak, ~ ruházati szakboltok bő választékkal várják kedves vevőiket Ajánlatunk: Férfi-, női, leányka- és gyer- mekkabátok, készruhák, pamut és gyapjú alsó- és felső ruházati cikkek, cipők, gumicsizmák, sárcipők, hócipők. Divatáruk: Női táskák, ernyők, kesztyűk, sálak, harisnyák. Férfi ingek, nyakkendők, kalapok nagy választékban a Földművesszövetkezeti Áruházakban, szakboltokban.
