Somogyi Néplap, 1964. október (21. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-18 / 245. szám

. asárnap, 1964. október 18. 5 SOMOGYI NÉPLAP SOMOGYUDVARHELYI VITÁK Először Kaposváron hallot­tam a somogyudvarhelyi könyvtár és klub problémájá­ról. Indulatokat, veszekedést, összeférhetetlenséget és igaz­ságtalanságokat éreztem a szavak mögött. Azóta már lecsillapodtak az indulatok. Az emberek meg­nyugodtak. A bicegő hintófogatos, Ko­vács István így beszélt: — Nem sajnálom én! Ne­kem jobb, hogy nincs már tsz- klub. Lehet, hogy mások saj­nálják, de én így nyugodtab- ban vagyok, higgye el. A tsz-iroda előtt várakozott fogatával. Ö volt a tsz-klub gondnoka. A takarítás, a fűtés, a nyitás-csukás az ő lábával nehéz feladat. És a többiek? A klub tag­jai? Már belenyugodtak, hogy nincs külön szobájuk. Televí­ziót nézni meg klub nélkül is eljárhatnak. Nemsokára egy éve lesz, hogy elkezdődtek az udvar­helyi viták A háromtermes pártház egyik szobájában volt a klub, a tsz rendezte be. öre­gek, fiatalok jártak ide. Rendben is volt minden mindaddig, amíg a fiatalok el nem kezdték mondogatni, hogy nekik külön helyiség kellene. Bálokat és nagyobb rendezvé­nyeket akartak tartani. Azt hajtogatták, hogy jobb, ha a fiatalok külön vannak. Más a témájuk, más a szórakozásuk, mint az öregeknek. A vitában a ftetalok találtak pártfogásra; a járási pártbizottság úgy dön­tött, hogy a KISZ-szervezeté legyen a szoba, a tsz-klub pe­dig költözzön ki. Egy nap az­tán kirakták a tsz bútorait, és bejelentették, hogy a könyvtá­rat is el kell vinni a teremből. A könyvtárat még a terem­ben találtam. Komlósi Miklós vb-titkár magyarázta, hogy most már van más helye a könyvtárnak, az egyik pedagó­gus szolgálati lakásába viszik. — A kölcsönzés azért folyt ez idő alatt, ha egy kicsit lop­va is. De sokkal kevesebben keresték föl a könyvtárat, mint azelőtt. Majd ha áthelyezzük abba a szolgálati szobába, ak­kor zavartalan lesz minden. Elmondja a terveket is. A művelődési ház mellett bővítik a tűzoltószertárt, oda szeretné­nek könyvtárszobát is építeni. Szabadpolcosra tervezik. A viták elültek, a KISZ-fia- talok a pártház és a környék rendbetételére készülnek. Kő­kerítést építenek társadalmi munkában az épület köré. Az öregek pedig már kértek' egy olyan termet, ahonnan nem za­varják ki őket. A tsz támogat­ja a kérést. De azt tudják jól. hogy ezzel még várni kell. A faluban más problémák is vannak. Most ezekről beszél­nek: Elkészült az új bölcsőde, no­vember 15-én adják át, 1 200 000 forintba került. Egy kicsit furcsának hat tűzfalával az utca felé, és hatalmas, 25 méteres kéményével. Nem fért el széliében az épület, mert a falu központjában nem talál­tak akkora telket. Fölépítették hosszára. Persze azért örülnek a központi fűtéses, korszerű bölcsődének. Az iskola három épületben van. Szükségmegoldás ez, mert nincsen más lehetőség. A leg­nagyobb épület csaknem élet- veszélyes. Megsüllyedt, repede­zik a fala. Nemsokára lebont­ják, helyére építik az új isko­lát, jövő év decemberére ké­szül el. Nehéz lesz átverekedni ezt az időt, még a tv-szobában meg a könyvtárban is tanulnak majd a gyerekek, hiszen a ré­git lebontják, de új még nem lesz. A somogyudvarhelyi vitát, és azokat a célzásokat, hogy a fia­talok rendetlenek, nem vigyáz­nak semmire, végleg lezárja az, hogy a KISZ-tagok egyik va­sárnapjukat feláldozva megcsi­nálják a kerítést. Mert a párt­ház most elég siralmas állapot­ban'van, a szobák porosak, pa­pírfecnik mindenhol, összevisz- szaság. A tüdőszűrők voltak itt, ők csinálták a nagy rendet­lenséget. A környék is elha­nyagolt. Az öregek meg a KISZ-esek vitája véget ért. Somogyudvar- hely ismét békésen éli hétköz­napjait. S. Nagy Gabriella M t írnak a mai lapok? — böngészi az újságokat ez a csinos lány a Csiky Gergely Színház előtt felállított újságospavilon tárlóját. Ha kedve szottyan, vesz egy Vök Lapját vagy egy Ludas Matyit. A pavilont az állomás elől telepítették át a Színház park sarkára. A vasútra menőknek, az onnan jövőknek egyformán útba esik az újságos, mindig akad vásárló. 583 000 forintot sikkasztottak BÍRÓSÁG ELÉ KE Hónapok óta tartó nyomo­zás, több száz tanú kihallga­tása után fejezte be a vizsgá­latot a Somogy megyei Rend­őr-főkapitányság egy nagysza­bású bűnügyben. A négy fő vádlott május—június óta elő­zetes letartóztatásban van. Az ügyészség most készíti a vád­iratot, s a bűnszövetség tag­jai hamarosan bíróság előtt felelnek a társadalmi tulaj­don sérelmére elkövetett, kü­lönösen nagy kárt okozó sik­kasztás, csalás és más bűn- cselekmények miatt. Szívesség — számításból Az elsőrendű vádlott Me­ries Károly kaposvári lakos, az AGROKER volt raktárosa. Amikor letartóztatták és ki­hallgatták, először cinikusan csak ennyit mondott: — Nem vagyok bűnös. Csu­pán azzal követtem el hibát, hogy munkámat hanyagul vé­geztem. Hosszú ideig tagadott, míg végül augusztusban önként je­lentkezett kihallgatásra. — Bevallók mindent. Ne­héz anyagi helyzetben voltam betegségem miatt. Ekkor ke­resett fel egy régi ismerősöm, Vecsei Mihály. Vecsei 1948-ban együtt dol­gozott Mericcsel. Amikor meg­hallotta, hogy barátja milyen nehéz anyagi helyzetben van, azonnal lecsatolta Marvin karóráját, s átadta neki: — Vidd o bizományiba. Ha ismét rendezett anyagi körül­mények között leszel, majd visszaadod ... Ez az alkalom nem késett soká, de Vecsei sem várta, hogy Merics magától jelent­kezzék. Bár munkahelye és lakása Pécsen volt, hosszú időn át szinte naponta meg­fordult Kaposváron könnyű üzlet, pénzszerzési lehetőség után szimatolva. E» nanon ezzel állított be Mericvbez: — Nincs véletlenül leltár- többleted? Ha van. én szer­zek rá vevőt, abból rendezhet­jük a karóra ellenértékét is ... Van többlet, eladó is, vevő is — De van ... Észrevettem, hogy a Budapesti Vegyimű­*ÜL A „HUNGAZINOS vek 12,6 mázsával több Hun- gazint szállított, mint ameny- nyi a fuvarlevélen szerepel — hangzott a felelet, s megin­dult a nagyszabású üzlet. Merics állítása szerint a ve­gyiművek egy másik alRalom- mal nyolc mázsával szállított több Hungazint, mint ameny- nyi a fuvarlevélen állott. A nyomozás kiderítette azt is, hogy Merics a hozzá nem értő termelőszövetkezeti, állami gazdasági árubeszerzőket is becsapta, kevesebbet vagy a kért, illetve leszámlázottnál silányabb értékű növényvédő szert adott nekik. A »fölösle­get« pedig értékesítették. Sajnos, akadtak boltvezetők és eladók, akik a számla nél­küli — feltehetően lopott — növényvédő szert eladták, az érte járó pénzt a napi bevé­telből kivették, aztán osztoz­tak Mericcsel és a felhajtó Vecseivel. Virág István, az fmsz somogyszili boltjának vezetője például 308 000 fo­rint értékű, Károlyi Sándor somogyvári fmsz-bo! tvezető — Molnár István tejkezelő segít­ségével — 161 000, Pintér Jó­zsef s&sdi boltvezető és he­lyettese, Farkas Lajos 40 000, Bozsoki Ferenc hetesi boltve­zető és helyettese, Lovász Sándor 26 240. Györkös Ferenc segesdi boltvezető 18 000. Márkus Lajos lábodi boltve­zető több mint 20 000 forint értékű növényvédő szert érté­kesített. És ezeket a visszaéléseket 1957 óta zavartalanul folytat­ták a társadalmi tulajdonban összesen 563 000 forint kárt okozva! A haszon legnagyobb része természetesen Merics Károly és Vecsei Mihály zse­bét ütötte, de juttattak belőle bűntársaiknak is. Sajnos, több termelőszövet­kezet és az öreglaki Állami Gazdaság is vásárolt a csalás­sal, lopással szerzett növény­védő szerekből. Néhány tsz — köztük a somogyszili és a so­mogyvári — ráadásul a helyi fmsz-bolt közvetítésével bo­nyolította le a vásárlást, hogy ►»segítsék a boltok tervteljesí­tését". Furcsa, hogy arra vi­szont nem gondoltak: ha köz­vetlenül a nagykereskedelem­f BŰNSZÖVETSÉG tői vásárolnak, sok ezer fo­rint marad a termelőszövet­kezet pénztárában. A csalók vérszemet kapnak... Hét évig folyhatott ez a visszaélés, mert Merics íölöt- tcsei, ellenőrei nem vették észre a sikkasztást, csalást, noha a bűnszövetség tagjai mázsaszám hordták ki a rak­tárból számla és szállítójegy nélkül az értékes növényvédő szert. Még akkor sem figyel­tek föl, és nem indítottak kö­rültekintő vizsgálatot, amikor jó néhány termelőszövetkezet panaszkodott a sorozatos hiány miatt. Merics vérzemet kapva a raktár két munkását, Tap- sonyi Jánost és Domonkos Já­nost már a gyárilag csomagolt zsákok megvámolására is uta­sította. A segédkező munkások Klausz Róbert vállalati osz­tályvezetővel együtt vádlott, ként szerepelnek az ügyben. Klausz azért, mert elmulasz­totta a kötelező ellenőrzést, nem vette észre, hogy Merics a raktári készleteket hónapo­kon át meghamisítja, és egyes árukat a valódinál magasabb áron számláz. Ügy látszik, az AGROKER- nél nem tulajdonítottak külö­nösebb jelentőséget a haté­kony ellenőrzésnek. Május 19- én leltároztak Merics raktárá­ban, este azonban a raktárt nem pecsételték le, sőt a kulcsot is a raktárosnál hagy­ták (!?). Merics élt az alka­lommal, éjszaka bement a raktárba, és megpróbálta a hiányt elleplezni. A már lel­tárba vett Hungazint átcso­portosította, és így sikerült becsapni a leltározókat. Ezért kerül a vádlottak közé Polgár József belső ellenőr és Már­ton János áruforgalmi előadó is. Szalai László Sgjj, üilzta Qzeselmi tő i'táwht A kiskocsma teraszán ül­tünk. Az őszi délután bá­gyadt sugarakat táncoltatott a gesztenyék lombjain. Időn­ként elzörgött egy-egy szekér, üres hordók bólogattak a sző­lőhegyre igyekvő kocsikon. Előszüretre készülődött a fa­lu. — Nos? Nem megyünk még? —* kérdeztem a bará­tomtól. — Várjunk egy keveset. Emmákék háza nincs messze. Kis türelmet, s közben elmon­dom a mi »regényünket«. Rendelt még két pohár sört, s beszélni kezdett. — Gézával — bár más-más alakulatnál szolgáltunk — tartottam a kapcsolatot. Le­veleztünk. így történt, hogy 1956 október első vasárnap­ján is együtt szálltunk le a t onatról. Spóroltunk, gyűjtöt­tük a jó pontokat az utolsó szabadság kedvéért. Leszerelés előtt álltunk, s egyúttal a cl­:l ruháért is jöttünk. Szü- eti bál volt. Bál, és mindenki , mészetesnek tartotta, hogy i itthon vagyunk, Emma ta- t. Édesanyjával együtt a i asztalunkhoz tartozik, larátom a pohár után ’júlt, kezének remegése el- :dta izgatottságát. — Akkor is az volt, tabu — tatta egy pár korty után. Csodálatos háromszög volt miénk: Géza tudta, hogy erstem Emmát, én tudtam, o y G za is szereti. A lány Gézán is, rajtam is átlátott indenki tudott mindent, a alu is, csak azt nem, hogy melyikünket választja majd mma. Azon az éjszakán el­dőlt. Géza a tánc egyik szü­netében vallomásra kényszerí­tette Emmát mondván, hogy - vonattal utazik visz­sza, nem is jön haza, csak már civilben. Szeretne bizo­nyosat tudni. Kéri, hogy Em­ma az ő nyílt és becsületes kérdésére hasonló őszinteség­gel válaszoljon. En csak helyeselni tudtam. Engem is sokat foglalkozta­tott a házasság gondolata. Ma­gamban már eldöntöttem: le­szerelés után, ha Emmi hoz­zám jön, • feleségül veszem. Különben Gézával együtt meg­fogadtuk, hogy nem veszek­szünk, nem áskálódunk egy­más rovására. Vártuk hát a döntést. Em­ma szemét elfutotta a könny. Géza cigarettára gyújtott, és én hirtelen a terítő csíkjait kezdtem számolni. Egyben biztosak voltunk: Emmi édes­anyja akár Gézára, akár én­rám örömmel bízza a lányát. Valaki nagy hangosan elkiál­totta: — Hölgyválasz! A zenekar játszani kezdett. Dallamok hullámai borítottak el. Emma hirtelen fölegyene­sedett ültéből. — Fiúk! Szeretlek bennete­ket. — De — majd rám — s azután Gézára nézett — egyi­kötöket úgy szeretem, ahogy az asszony az emberét szereti. Értitek ugye? Most egy pil­lanatra édesanyámhoz me­gyek. Hogy mit határoztam, rövidesen megtudjátok. Magunkra hagyott. Tudtuk, hogy nem véleménykérés cél­jából fordul édesanyjához, akit a szomszédasszony egy pillanatra elcsalt asztalunktól Emma maga dönt. Bizonyára írni tk^a ítUUmmUh Vártunk. En nem bírtam szó nélkül. Sietve mondtam Gézának: — Akárhogy lesz is, ma­radjunk jó barátok. — Bólin­tott. Tekintetünk összekap­csolódott, kezünk találkozott a poharak fölött. Emma már ott állt előttünk kézfogásunk könnyes tanújaként. — Hölgyválasz van — mondta akadozva. — Te pe­dig ... te pedig ne haragudj. Szabad? — s fejét félre nem érthetően meghajtotta Géza előtt. Mindent megértettem, de nem akartam gyerek mód­jára viselkedni. — Nem, semmi . .. azaz hogy... hát akkor ... Emma, Géza ... igazán örülök, szóval a legjobbakat kívánom nek­tek ... De erre inni kell — és teletöltöttem konyakkal a féldeciseket. így lett Márton Emma a B. Takács Géza le nem gyű­rűzött menyasszonya. Ök tán­colni mentek, én ittam tovább. Mosolyogtam, vidámnak lát­tak, de belső nagy zokogáso­mat nem hallotta senki. Még az éjféli vonattal visszautaz­tam. nem sejtve semmit a kö­zelgő tragédiáról. A gépfegy­verek és az ágyúk hallgattak. Alakulatunk feloszlott. No­vember 3-án jöttem haza. A fiúk közül csak Emma bátyja és Géza hiányzott. Zoli, Em­ma egyetlen testvére valahol Pécs környékén töltötte ide­jét a munkaszolgálatosoknál Elsőéves volt. A legelsők kö­zött lépte át a határt. Auszt- iából üzent, hogy jól van Hadd mondjam itt el: Mártó nékat sokat zaklatták, .kstlák­családként kezelték. Felszor­zott szőlőterületük adta rá az okot. Emma a második gim­náziumot be sem fejezve ki­maradt az iskolából. A Hor- tobágyra kerültek. Apjukat ott is temették el... Éppen elég volt szegénynek ... Gé­záról semmi hír. Nyugtalan napok következtek. Hajnalig a rádió mellett ültünk. Végül 10-én egy apró csomagot kéz­besített a postás Gézáék cí­mére. Takács néni nem gond- dolt rosszra, hanem amikor felbontotta!... A fia katona­könyve, levéltárcája, néhány fénykép, öngyújtó s egyéb ap­ró holmi került elő egy levél kíséretében a paksamétából. »Sajnálattal és nagy részvéttel kell közölnöm, hogy fiúk meg­halt. A mi udvarunkban te­mették el.« A levélen rajta volt a pontos pesti cím. Géza tehát halott. Emma nem hitte el, egyszerűen képtelen volt elhinni. S a kegyetlen sors még táplálta is reményét. Két nap múlva levelet kapott Gé­zától. A sebtében írt sorokban benne izzott az életre készülő­dő, társra lelt férfi ujjongó öröme. Óvó, féltő szavakkal vallott határtalan szerelméről. »Megyek haza, talán előbb érek, mint a levelem. Várjál. Kedves, nagyon várjál.« En is olvastam sorait. Átragadt rám Emma bizakodása. Arra gondoltam, hogy riadó idején Géza elcserélte a gimnasz- tyorkáját, s hogy nem is fek­szik holtan a pesti ház udvará­ban. Hanem, amikor a dátu­mokat megnéztem mind a két vélen, nem volt többé két­ség. Géza valóban meghalt. Levele később érkezett, de előbb Íródott, mint a pesti. Nem mertem felvilágosítani Emmát. Takács néni tette meg. A lány nem bírta el az igazságot, ágynak esett, elmé­je elborult. Túl sok föllebbez- hetetlen méltánytalanság ér­te. .. Poharaink árnyai megnyúl­tak, jelezve, hogy égi útján valamicskét odébb rukkolt a nap. Érdeklődve néztem ba­rátom szomorú arcát. Ez hát az a nagy titok, melyről hall­gatott az érettségi találkozón­kon. Csipkelődéseinkre, hogy miért nem hozott magával asszonyt, kitérően válaszolt. — Harminc év még nem nagy idő — mondogatta. A búcsúzáskor azonban így szólt hozzám: — Ha egyszer nagyon rá érsz, gyere el hozzám. Akkor majd beszélek neked az én asszonyomról. Ügyis régen jártál nálunk. Hát most itt vagyok, s döbbenten hallgatom szomo­rú történetét. — Tudod — koppintott egyet a poharával, a kocsmá- ros fölfigyelt a hangra —, so­ha nem bírnám elhagyni Em­mát. Gézát hazahoztuk Pest­ről, s itthon temettük el. Em­ma csak a dupla koprsó üve­gén át láthatta földszínű ar­cát. Azóta is gyászolja össze­történ, fénytelen szemmel. Néha vannak világos pillana­tai, ilyenkor fehér arca hűen visszatükrözi elmondhatatlan fájdalmát. Szeretem, nagyon szeretem. Annyira tehetetlen, annyira gyerek. Naphosszat elzümmög virágai között. Cso­dálatos kertje az év minden szakában tele van szebbnél szebb virágokkal. Géza sírjá­ra neveli a pompás, illatos rózsákat. Csokrot készít, feke­tébe öltözik, néha még köz­napon is kimegy a temetőbe. Véget nem érően mormolja: »Várlak, kedves, nagyon vár­lak.« Útjára gyakran elkísé­rem. Bízom abban, hogy egy­szer tanúja lehetek bénult lel­ke ébredésének. Az orvosok már lemondtak róla, de én nem. Szeretem. Halott bará­tom után engem kedvelt a legjobban. Talán boldogok lennénk, ha ... Sokan nem értenek engem. Nem értik, hogy számomra rajta kívül nincs más ... Zoli, miután értesült húga tragédiájáról, hazatért. Most hármasban élnek. En vagyok a negyedik. Munka után hoz­zájuk sietek. Hallgatom szo­morú zümmögését. A kocsmáros tele poharak' t tett elénk. Barátom elhallga­tott. ■ Tekintetét a távoli dom­bokra emelte, mintha keresne valakit. — Látod azt a négy geszte- nyefát? Látod? Az a négy fa tartotta természetes oszlop­ként akkor a lugast. Tele volt szőlővel. Loptam belőle. El­fogtak. Emma volt a bírám. — Öt forint! öt forintot fi­zetsz, a legszebb fürtöt lop­tad el — kacagta. — öt forint! Milyen régen volt! Milyen messze van! — sóhajtotta. És most ő kérdezte: — Nos? Megyünk? Hallgattam. S az ismeretlen lányra gondoltam, Emmára, akit két nagyszerű ember is szeretett, mégsem lehet-!" boldog. G. S.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents