Somogyi Néplap, 1964. október (21. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-18 / 245. szám

Vasárnap, 1964. október IS. 3 SOMOGYI NÉPLAP 6ST8 IG8P8Ü Szemerkél az eső. A vasúti őrház körül és a műúton tó­csák csillognak. A közeli táb­lán, az osztopáni Győzelem Termelőszövetkezet földjén lassan közeledik a traktor az út felé. Lámpájának fénye el­önti a jegenyetörzs egyik ol­dalát. Még néhány méternyit előredübörög, aztán a két eke­fej fölemelkedik a barázdából, és csak a fogas fekszik tovább­ra is a frissen forgatott han­tokon a vasúti dűlőben. Mind nagyobb területen tűnik el a pillangós takarmány tarlója, és gyarapszik a szántás. Takács József reggel négy­kor ült traktorra, és este ki­lenckor indul haza. Alig egy­két órája van hátra a nyúj­tott műszak végéig. — Jól tartja magát ez a gép — mondja, miközben le­száll a traktor nyergébőL A Belorusz egyhangúan zümmög. Nem véletlenül üzemképes fo­lyamatosan ez a gép. A trak­toros minden vasárnap délu­tán, miután hazaért vele a mezőről, karbantartja. — Mennyit végez el tizen­hat óra alatt? — Megcsinálom a műszak­norma kétszeresét. Persze ez csak úgy sikerül, ha kihozom magammal az üzemanyagot Tárcsázok, hengerezek, szántok és egyúttal fogasolok is. Sok munka vár most rám meg a többi traktorosra. Dologidő­ben nem is járok haza kosztol­ni. Meleg ruha van rajta, ola­jos, vásott Mondja, hogy a szövetkezet ellátta őket a hi­degebb napokra: új, vattabé­léses ruhát kapott, de addig nem használja, amíg tart a ré­gi. Az elnök meg a központi brigádvezető nem sokkal az­előtt meglátogatta. Gyakran jönnek ki este is a földekre. — Mit szól a családja, hogy olyan keveset van otthon? — A feleségem megértő. Tudja, hogy majd csak elmú­lik ez az időszak, és akkor többet lehetek veíük. Addig könnyen kibírom, hiszen jól is keresek: a tsz 1200 forint elő­leget fizet havonta, ezt az év végén munkaegységekkel egé­szítik ki. Másfél éve jöttem el a gépállomástól, ott sem ke­restem többet, pedig 27—33 QpO forintot kaptam évente. Meg­éri a fáradságot. A szövetke­zetben is megbecsülnek ben­nünket. Nemrég például a bri­gádvezető négyszáz forint si- lózási prémiumot hozott ki nekem a mezőre. Nem is szá- mítotam rá. — Mi alá készíti a talajt? — Búza jön ide, más vetni- valónk nincs is... Hullanak az esőcseppek. — Nem bánja, hogy átázik a ruhája? — Ennyi esőtől még nem fé­lek, rá se gondoltam, hogy ha­zamenjek. Ameddig a talaj elbírja a gépet, addig nem hagyom abba... A lámpa fénye felerősödik, és lassan elindul a traktor. Az eke porhanyó földet for­dít a barázdába. Hemesz Ferenc 3200 családtag dolgozik az állami gazdaságokban A MEDOSZ megyei bizottsága az ősz kezdetén felhívással fordult az állami gazdaságok dolgozóinak csa­ládtagjaihoz: segítsenek az őszi betakarítás nagy munkájában. A szakszervezeti bizottságok' hozzá­láttak a szervezéshez. Az ered­mény: a tervezett 2950 családtaggal szemben több mint 3200-an dolgoz­nak szerte a megyében. Különösen sok családtag jelent­kezett munkára a Lábodi Állami Gazdaságban. Eredetileg 700 ember­re számítottak, de a múlt héten már 1552 dolgozott. A megye többi gazdaságában is emelkedik a lét­szám. Kaposváron 540, Balaton- fenyvesen és Bárdibükkben 300, Öreglakon pedig 60 családtag dol­gozik. Tapasztalatcserén Bábolnán A még sötét hajnali órában harmincnyolcán indultak el: megyei, járási állatenyésztő szakemberek, tsz-elnökök, fő- agronómusok. Az út célja: Bá­bolna, baromfitenyésztési ta­pasztalatcsere. Már útközben élénk eszmecsere bontakozott ki az Ikarusz utasai között. — Nálatok mi újság, hogyan álltok?... — Azt hallgasd meg, hogy milyen problémánk van a Ba* romfifeldolgozóval! — — Szélesedik a tagság látó­köre. Van nálunk egy öreg bri­gádvezető, a Gyuri bácsi. Mi­kor az agronómus azt mondja neki, hogy ezt meg azt kellene csinálni, az öreg már közbe­vág: »-Éppen egy órája intéz­kedtem, már rendben van ...« — Nézd, micsoda kárt csinált itt is az eső!... Hiába, így van ez a mi munkánkkal. Az em­ber kitervel, elgondol valamit, aztán jön két olyan nap, hogy minden megfordul, és ismét mások lesznek a feladatok, másképp kell intézkedni... Tapasztalatcsere ez is a ja­vából. Ahány ember, annyi té­ma kerül szóba. Lehet, hogy egy fél év múlva, mikor talál­kozom valamelyikükkel, egy elejtett mondat utal majd ar­ra: ezt akkor hallottam, és próbáltam meg azután, mikor Bábolnára mentünk. A megyében egyetlenegy szö­vetkezet, a balatonendrédi Zöldmező nevel az idén először olyan csirkéket, amilyeneket a Bábolnai Állami Gazdaság. Hasznos lenne, ha minél több tsz foglalkozna vele. Ezért fon­tos, hogy a vezetők lássák, mi­lyen az a baromfi, amelynek tenyésztése, nevelése jelenleg a legcélravezetőbb. A modern, teljesen automati­zált tyúkistállóban ütötték meg fülemet a következő megjegy­zések: — Ez egy kicsit már a világ­színvonal .. . — Mennyivel szívesebben fogadnám el ezt az épületet, mint a meglehetősen "b-íga öt­ezres tojóházat... Az üvegablak mögött három­ezer hófehér tojótyúk a külvi­lágtól teljesen elzárva. Az évi tojáshozam 260—280. Az épü­letet a Lohmann-cég szállítot­ta és rendezte be, tulajdonkép­pen innen származik a gazda­ság baromfiállománya is. — Három és fél-négy évvel ezelőtt indult meg a baromfi- tenyésztés — Bajnóczi Miklós- nak, a kísérleti telep vezetőjé­nek szavait idézem —, s az volt a cél, hogy ne a régi, hagyomá­nyos, hanem a mostanában jól bevált fajtákat tenyésszük. A Lohmann-cég tenyésztette ki a nagyszülő párokat, a szülőpá­rokat és a végterméket, a na­gyot produkáló Boyler csirkét. A kétévenkénti frissítésen kívül minden tenyésztői mun­kát itt, Bábolnán végeznek. A tenyésztés és a tartás zárt rendszerű. Villany helyettesíti a napfényt, ventillátor frissíti a levegőt, műszer szabályozza a hőmérsékletet, automatikus gép nyomja az etetőbe a takar­mányt, hidraulikus csőrendszer viszi a vizet. — Ez igen, ennek van tete­je... — Akkor talán én máris be­nyújtom az igényemet erre... Az ember szánté nem hisz a számoknak... Négyszázezer hízóbaromfija van Bábolnának. Kilenc hét alatt másfél kilósak lesznek, 14 forint egy kiló baromfihús előállítási költsége (a megyé­ben 18—24 forint), 250—270 de­ka tápszerből lesz egy kiló csirkehús. A gazdaság az idén nyolcmillió naposbaromfit ér­tékesített, jövőre tizenötmilliót akarnak eladni. A gazdaság korszerűen föl­szerelt laboratóriumában tudo­mányos kutatómunka folyik a takarmányozás állandó javítá­sa, új utak keresése végett. Ha­marosan elkészül az állatorvo­si laboratórium is. Nincs meg­állás a fejlődésben ... — Kapnak-e kavicsot? — Mennyi takarr»»»'’t hasz­nálnak fel? . . . — Hogyan szedik össze a to­jást, és hogy alakulnak a költ­ségek? ... — Mennyit keres a gondo­zó? ... Kérdések özöne tanúsította a nagy érdeklődést. — Jó volt ez a tapasztalat- csere — meg egy kicsit rossz is. Már annyiban, hogy az em­ber szíve fáj: mikor lesz ná­lunk is ilyen... S ha jövőre több helyen megjelennek a Bábolnáról származó Boyler csirkék, ab­ban egészen biztosan része lesz ennek a sok hasznosat nyújtó tap asztalatcserének. V. M. Évről évre többen kedvelik meg a téli üdülést. A SZOT és a termelőszövetkezeti bizto­sítási és önsegélyező csoportok éppen ezért mindent megtesz­nek a téli üdülési lehetősé­gek bővítéséért. A Mátra, a Bükk, sőt a Balaton A szervezett üdülők téli pi­henéséről a SZOT üdülési osztályán kértünk felvilágosí­tást. Megtudtuk: évenként 212 000 felnőtt és mintegy 40 000 gye­rek üdül kedvezményes szak- szervezeti beutalóval. S ami­kor beköszönt az ősz, és az idényüdülők bezárnak, 60 jól fölszerelt felnőtt- és 5 gyer­meküdülő marad továbbra is nyitva. A legkedveltebbek a Mátra, a Bükk, a Duna-ka- nyar üdülőhelyei. Az utóbbi esztendőkben népszerűvé vált a téli Balaton, amely jégpán­célba burkoltan is csodálatos látvány. Az itteni téli üdülést külön vonzóvá teszik a speci­ális sportlehetőségek, a jégvi­torlázás, a fakutyázás. Siófo­kon, Földváron és a leilei SZOT-üdülőben egész évben foglaltak a szobák. Természe­tesen nyitva tartanak a gyógy­üdülők: Hajdúszoboszló, Hé­víz is. Egy-egy turnusban té­len mintegy 3600 beutalót ad­nak ki: ősztől tavaszig mint­BIZTATÓ JEL taggyűlésinek kellett közbeszól­KÉT ÉRDEKES TÖRTÉNE­TET mondott el Siófokon a községi pártbizottság titkára. Az egyik vállalat alapszerve­zetének taggyűlésén fölvetették a munkásszállás lakói, hogy már nagyon unják a táskava­csorákat, a szalonnázást, s kér­ték a vezetőket, szervezzék meg, hogy meleg ételhez jussa­nak. A kérés süket fülekre ta­lált, két 900 forintos státuson múlott a dolog: nem volt se létszám, se béralap az ételhor­dó és -osztó asszonyok részére. És akkor feláll egy ember a munkások közül: »Elmehetünk mi vacsorázni a restibe is. Az ételhez azonban megiszunk egy nagyfröccsöt, aztán jön a só­gor meg a koma, és az egy nagyfröccsből tíz lesz... Más­nap meg nem nagyon akaród- zik a munka, nem lesz telje­sítmény ... Vajon mi a kifize­tődőbb?« A másik eset: Igen mostoha körülmények között dolgoznak a munkások az égjük külső te­lephelyen. A lakókocsik túlzsú­foltak, tizenkét emberre jut egy lavór, mozdulni is alig bír­nak egymástól. »Fáradtan, ki­merültén ébredünk — vetették föl az emberek —, akkor sem tudunk teljes energiával dol­gozni, ha akarunk...« IGEN ELGONDOLKOZTA­TÓ jelenségre hívja fel fi­gyelmünket a két történet. Senki nem szólhatott volna egy szót sem, ha ezek az em­berek odaütnek az asztalra, és jogos jussukat követelik: az el­fogadható munkafeltételeket. De nem ezt tették. Felelősség- tudattól áthatva az előrehala­dás féltése csendült ki szavuk­ból, a munkára hivatkoztak, amit jobban és pontosabban is elvégezhetnének, ha nem gá­tolná őket ebben néhány té­nyező. Az is figyelemreméltó, hogy ezek a vélemények taggyűlése­ken hangzottak el; gazdasági fórummá változtatták az össze­jövetelt, és a termelés előmoz­dításának talán aprónak tet- isző — de nekik nagyon fontos I— módozatairól is szót ejtet­ték. Feltétlenül sikerként köny­velhető efl, hogy az utóbbi idő­ben egyre gyakoribb az őszinte szó a párttag,gyűléseken. En­nek csak örülni lehet. Ha megpróbáljuk az okát kutatni a mindinkább feltörő bátor, egyenes beszédnek, azt állapíthatjuk meg, hogy nincs ebben semmi csodálatos, egy tőről fakad ez pártunk és kor­mányunk politikájával. Nagy­atádon úgy fogalmazta meg va­laki ezt a gondolatot, hogy mindez a magyarul beszélés természetes velejárója. ANNAK MEG KÜLÖNÖS­KÉPPEN ÖRÜLNI LEHET, hogy ez a magyarul beszélés egyre inkább jó talajra talál pártszervezeteinkben is. Az emberek igényesebbek lettek önmagukkal és vezetőikkel szemben, nem tűrik a munka- fegyelem megsértését, a pazar­lást, hangot adnak vélemé­nyüknek megoldást sürgetve. A pártszervezetek rajta tartják kezüket az élet ütőerén, és ér­zékenyen reagálnak minden rendellenességre. Ez érthető is: amikor a taggyűléseken a párt­tagok megfogalmazzák gondo­lataikat, akkor a munkások és a parasztok nagy közösségének véleményét tolmácsolják. Mikében az egyik taggyűlé­sen eléggé papírízű beszámoló hangzott el a munkáról ég a termelőszövetkezet tevékenysé­géről. Elmondhatták volna ezt Kiskőrösön vagy Hajdúböször­ményben is egy-két helyi név­vel fűszerezve. Egy szó sem esett benne a sokakat foglal­koztató kérdésről: a tsz-elnök hibáiról, helyleien módszerei­ről. Az emberek azonban nem hagyták annyiban: elmondot­ták a plénum előtt, hogy mi maradt ki a beszámolóból; nem volt ott rosszul értelme­zett tekintélytisztelet, hanem nyílt, egyenes beszéd személy­re való tekintet nélkül. Végül a titkárt is állásfoglalásra késztették, bebizonyították, hogy se hideg, se meleg véle­ményével többet ártott, mint használt. Nagykorpádon a tsz-elnök módszerei közé tartozott, hogy száz forintra büntetgette azo­kat, akik egy-egy nap nem dolgoztak; megszabta, hogy »a döntés ellen a járási ügyészhez lehet föllebbezni« stb. Itt is a nia: »Álljon meg a menet, vannak nekünk nagyon jó tör­vényeink és rendeleteink, ami­ket az elnök is köteles meg­tartani.« Természetesen ellenpólus is található: egyik-másik helyen még nem érzik magukat elég­gé felszabadultnak az embe­rek, hogy hangot adjanak vé­leményüknek, vállalva esetleg azt is, hogy álláspontjukat nem fogadják el. Kaposváron az Iparcikk-kis­kereskedelmi Vállalat párttit­kára egy revíziós bizottsági vizsgálat alkalmával elmondot­ta, hogy a taggyűléseken évelt óta mindig ugyanazok a felszó­lalók, másokat — a tagság na­gyobb részét — pedig sehogyan nem lehet szólásra bírni. Csak hallgatnak, véleményüket ma­gukban tartják. Okkal vetőd­het fel a kérdés: Ha a kommu­nisták a Kommunisták között sem beszélnek, nem hallatják szavukat, hogyan lehet számí­tani rájuk akkor, amikor té­ves nézetek ellen kell hadakoz­ni? A PÁRTSZERVEZETEK­BEN a vezetőségválasztó tag­gyűlésekre készülődnek. Bizta­tó jel a siófoki, a mikei és a nagykorpáéi példa. De nem­csak ezen a három helyen ta­pasztalható a njrílt, elvtársi véleménycsere, az őszinte sízó. S ahol a kommunisták valóban a szívükön viselik az előreha­ladás ügyét, ott nem lehet két­séges az eredmény sem. Polesz György A batthyánypusztai nádfeldolgozó üzem ládakészftö részlege két műszakban ezer darab gyümölcsös- és zöldségesládát gyárt. A lá­dák egy részét külföldre, másik részét állami gazdaságoknak és a MliK-nek szállítják. NEMCSAK A Hetvenezren üdülnek egy 65 000 beutalt veszi igény­be a téli üdülést. Külön kell szólni a gyer­meküdülőkről. Ezekben 23 napos beutalással — 7000 gyerek fordul meg, olyanok, akiknek levegőváltozásra, erő­södésre van szükségük. S hogy a hosszabb kiesést ne érezzék meg annyira, ezekben az üdülőkben iskola is műkö­dik, ahol — legalábbis a fő tantárgyakban — együtt ha­ladhatnak a beutaltak otthoni osztálytársaikkal. Mindenekelőtt a házaspárok veszik igénybe a téli üdülést, hiszen ilyenkor könnyebb közös beutalót kapni. De sok olyan ember is jelentkezik té­li »nyaralásra«, aki szereti a sétát, a kirándulásokat, álta­lában az üdülésnek ezt a csöndesebb s így pihentetőbb módját. A SZOT nagy gondot fordít a téli üdülők fölszerelésére, ellátására. Közös programok­kal, kirándulásokkal, gyalo­gos és autóbusztúrákkal te­szik változatosabbá a pihe­nést. (A Balaton mentiek részt vehetnek a »Balaton körül« autótúrán; a Mátrából Lil­lafüredre, Miskolcra. Lilla­FŐfDÉNYBEN szervezetten a télen füredről Aggtelekre, Hajdú­szoboszlóról Debrecenbe szok­tak kirándulásokat szervezni. Minden üdülőben van könyv­tár, a statisztika szerint a téli üdülőknek fele rendszeresen olvas. Tsz-üdülések, bel- és külföldi társasutazások A tsz-tagok üdültetését, uta­zásainak megszervezését a biz­tosítási és önsegélyezési cso­portok intézik. A mezőgazda- sági munka jellege miatt a tsz-tagok üdülésének zöme télre esik. Harkályban, Héví­zen, Miskolc-Tapolcán szerve­zik a biztosítási és önsegélye­zési csoportok intéző bizott­ságai a téli üdülést, a Hajdú- Bihar, megyeiek pedig Debre­cenben, a Nagyerdőn fölépí­tették az ország első tsz-üdülő- jét. Tavaly mintegy hét és fél ezer tsz-tag üdült, közü­lük négy és fél ezer a téli időszakban. A tava­lyihoz hasonlóan az idén is szervezik már ezt az üdülési formát, s az előzetes érdeklő­dés azt mutatja, hogy az idén az ötezret is meghaladja a té­len szervezetten üdülő parasz­tok száma. A biztosítottak másik pihe­nési formája a társasutazás. Tavaly tízezer termelőszövet­kezeti gazda vett részt több napos belföldi társasutazáson, s húszezerre tehető az egyna­pos rendezvények, színházlá­togatók száma. (Győr megyé­ben például bérletet váltottak a tsz-tagok, és csoportosan jár­tak színházba.) Tavaly 420 tsz-paraszt vett részt külföldi társasutazáson. Az év első fe­lében itt is előbbre léptünk: június végéig 335 tsz-tag járt külföldön az önsegélyező cso­portok révén, s ötezren vettek részt itthoni kiránduláson, társasutazáson. Nagyon ked­veltek a »Három nap Buda- peisten«-túrák, sokan voltak csoportosan a mezőgazdasági kiállításon, a szegedi szabad­téri játékokon. Üj forma lesz a télen az Express kétnapos ifjúsági autóbusztúrája a fővárosban, ennek keretében sor kerül színház- és gyárlátogatásra, városnézésre, kötetlen beszél­getésekre művészekkel, spor­tolókkal, írókkal. Bács, Békés, Szolnok, Tolna, Veszprém é«- Nógrád megye máris bejei»'» tett'“ í\ A.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents