Somogyi Néplap, 1964. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-11 / 213. szám

AZ‘íM9'2MP MEGYEI RirÖTTSÁG'A ES A MCGYéV tanaCS lapja Gamás politikát tanul Egy ráérő kisfiú kisért el a pártlitkárhoz. A faluvégi ház­ban csak az öreg mamát ta­láltam otthon. — A mezőn vannak, de már jönniük kell, itt az etetés ideje — mutat botjával a disznóól irányába a nyolcvan- éves asszony. Csak néhány szót váltha­tunk, sz.ekérzörgés hallik, nyí­lik a kiskapu. Megérkezett Somogyvári István. Szélesre tárja a kaput, behajt a tök­kel megrakott kocsival az ud­varra. Leszáll a bakról, ke­zet nyújt. — Hozzám? — Igen, a pártoktatásról szeretnék érdeklődni. Megkéri a szomszédot, hogy fogja ki a lovakat. Betessékel a szobába. — A járási pártbizottságon azt mondták, hogy Gamáson szervezték meg legelőször a pártoktatást — kezdem a be­szélgetést. — így igaz — bólogat a tit­kár. — Úgy ment a szervezés, mint a karikacsapás! — Hogy fogtak hozzá? — Kiválasztottuk a legal­kalmasabb párton kívüli ak­tívákat és párttagokat, A ve­zetőség meghányta-vetette, megfelelők lesznek-e a jelöl­tek. Olyanokat választottunk, akik beosztásuknál fogva em­berekkel foglalkoznak. — S bevált ez a módszer? — Be... összehívtuk az agitátorokat, elmondtuk, mi­lyen feladattal bízzuk meg őket. Három-négy ember ju­tott egy szervezőre. Felírtuk cédulára a neveket, s ellát­tuk jó tanáccsal az összehí­vott tizenkét elvtársat. — Mire kérték őket? — Akkor még csépeltünk, mindenkinek sok volt a dol­ga. Mondtuk az embereknek, hogy főképpen este beszélges­senek a körzetükben ki jelöl­tekkel. Búcsú is volt Gamá­son, javasoltuk, hogy az ün­nepekben kopogtassanak be a jövendő hallgatókhoz. — S hányán jelentkeztek? — ötven párttag és párton kívüli. Az időszerű kérdések tanfolyamra huszonötén jár­nak! majd, a marxizmus—le- ninizmus tanfolyam második évfolyamára ugyanennyien. A jelentkezőktől azonnal össze­szedtük a pénzt a tankönyvek­re, hogy minél előbb megho­zathassuk a brosúrákat. A párttitkár följebb tolja fején a siltes sapkát, végigsi­mítja dús szemöldökét. Fel­áll, üveget, poharat tesz az asztalra, tölt. — Egészségünkre — emeli koccintásra a borral teli po­harat. — Egészségünkre. ízleljük a bort, s hallga­tunk. A titkár töri meg a csendet. — Sokkal könnyebben ment az idén a szervezés, mert megosztottuk a munkát. Ta­valy négyen-öten futkostunk, sokkal később végeztünk. — Ki volt a legjobb szer­vező? — Mind a tizenkét elvtárs teljesítette a feladatát. Talán Mráv János párttagot emel­ném ki. Gépszerelő, s min­den nap találkozik a traktoro­sokkal. Nyolcat vont be az oktatásba. Jól dolgozott a pár- tonkívüli Mráv József is. — Említették a járási párt- bizottságon, hogy külön cso­portban tanulnak majd a ga- mási asszonyok. — Beszéltünk róla, hogy velük is kellene foglalkozni. Az Aranykalász Tsz megveszi nekik a könyveket, hogy ne legyen rá gondjuk. Az okta­tást összekötnénk valamilyen tanfolyammal. Kéthetenként jönne össze a tizenöt asszony Fábián Károlyné tanárnő ve­zetésével. A nőkkel együtt hatvanötén vennének részt a télen politikai oktatáson. Elbúcsúzok Somogyvári Istvántól, s elindulok vissza a falu végéről a tanácsházhoz. Szerencsém van, mert össze- találkozok Pusztaszeri Lajos­sal, a járási pártbizottság ins­truktorával. — Sokat kergettem a mo­tort, mire mindenkivel beszél­tem — mondja elégedetten. — Elsők lettünk a járásban. — Sikerül megnyitni a »női tagozatot?« — Persze ... Nyolc-tíz asz- szonnyal már beszéltünk, nincs ellenükre a tanulás. Azért szervezünk külön cso­portot, mert a férfiakkal együtt nem akarnak tanulni. Mást az érdeklődésük. — Hát akkor kívánom, hogy jól zárják majd a pártoktatási évet! — Köszönöm, mi is ezt re­méljük. Lajos Géza Kitüntetés A Népköztársaság Elnöki Taná­csa Kovács Imre élelmezésügyi miniszternők orüményes munkája elismeréséül 50. születésnapja al­kalmából a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést ado­mányozta. A kitüntetést Dobi Ist­ván, az Elnöki Tanács elnöke nyújtotta át. Jelen volt a kitün­tetés átadásánál Fock Jenő, a ma­gyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnökhelyettese, Szurdi István, az MSZMP Központi Bi­zottságának titkára, Kiss Károly, az Elnöki Tanács titkára és Lo- sonczi Pál földművelésügyi mi­niszter. (MTI) SZOMJAS SOCi — Mond+Otr mar, >1099 nem én Vaq^ok az anyaid (Balogh Bertalan rajza) Edzőtáborban az ország két legjobb traktorosa. (Szegő Gizi rajza) Élénk érdeklődés a TIT nyelvtanfolyamai iránt Feltűnő érdeklődés tapasztalható idén a TIT nyelvtanfo lyamai iránt. Tavaly német, angol és francia nyelvből indult képzés, összesen 148 részvevővel. Az eddigi adatok szerint az idén már negyvennel többen jelentkeztek, pedig a jelentkezési határidő szeptember 15. A német nyelvet választották a legtöbben: 93 kezdő és 37 haladó hallgatóra számíthatnak. A vendéglátóipar munkájá­ban nélkülözhetetlen a nyelvtudás. A kaposvári vállalatok közül azonban csak a Béke Szálló jelentette be igényét. Két tanfolyam indítását kérte a MÁV, de az üzemekben nem indult meg a szervező munka. Pedig a szakmunkások számára is célszerű volna megkezdeni az oktatást. A megyé ben csak Kaposváron indítanak francia és olasz tanfolyamot, a járási székhelyeken általában a németet és az oroszt vá­lasztották. A kaposvári járásban négy tanfolyam indul: Nagybajomban, Kaposfőn, Kadarkúton és Igáiban. Nem vélet len, hogy a Balaton mellett Fonyódon, Lellén, Bogláron ugyancsak magas a jelentkezők száma. Érdemes megemlíteni a íonyódi Balaton és az ABC Áru­ház ügyes kezdeményezését: ebédidőben tartják a heti két nyelvórát. Minden dolgozójuk jelentkezett a nyelvoktatásra. A TIT a várakozáson felüli érdeklődés ellenére is szak­képzett pedagógusokat biztosít a tanfolyamokhoz. A felnőtt oktatás továbbfejlesztését a szeptember végén megalakuló idegen nyelvű szakosztályra bízzák. Rák, béka, csiga Hova szállítjuk az ínyenc falatokat? — Tíz féle rákétel — A békacomb hidegen hagyja a magyar gyomrokat Hazánkban több tonna rákot fognak évente. A békahalászat még ennél is sikeresebb. A MAVAD adatai szerint a múlt évben több mint 4000 kiló rá­kot exportáltunk. Békacomb­ból 64 tonnányi került Fran­ciaországba, az NSZK-ba, az NDK-ba, Svájcba, Angliába, Ausztriába, csigából pedig majd háromszáz tonnányit szállítottunk külföldre. Az idei nedves tavasz különösen Akkor három éve különös Kértem egy húszast az egyik módon ismerkedtünk meg. szerelőtől. Adott. Azt mondtam Egyedül ült a szomszédos asz- magamban, csak egy stampedlit tálnál. — Tudod ki ez az ember? — kérdezte a barátom. — Nem tudom — mondtam. — Először látom életemben. — Ha egyszer józan lesz, összehozlak vele. Persze arra várni kell. Lehet, hogy hóna­pokig. Valamikor nagy re­kérek, az éppen jót tesz majd. De a csapos odatette elém a szokásos deci konyakot. Megit­tam. Aztán az egyik haver fi­zetett még kettőt. Én itthon jó akarok lenni. Én megmondom őszintén, félek. Az asszonytól, a kék szemétől. Mert nem szól az nekem soha semmit. De azt A „kacagási átlag" növelésével a világbékéért George Lewis, az Amerikai Országos Kacagásügyi Vállalat vezérigazgatója Londonban megkezdte Nevessünk többet! jeligével meghirdetett nemzet­közi kampányát. George Lewis sajtóértekezletén kifejtette: mozgalmának az a célja, hogy világszerte növelje az egy fő­re eső kacagás mennyiségét, mert a mai feszült nemzetközi helyzetben a gyűlölködésnek nincs jobb ellenszere, mint egy szívet-lelket megrázkódta­tó, jó nagy röhögés! Az amerikai kacagásügyi szakember végül bejelentette, hogy 1965 szeptemberére ösz- szehívja a Humor világkong­resszusát, amelyen mindenki részt vehet, aki érdekelt az emberek megnevettetésében. Közölte, hogy az UNESCO-nak és az amerikai külügyminisz­ternek már meghívót küldött, s rövidesen elmennek a meg­hívók minden országba társa­dalmi rendszerre való különb­ség nélkül. Lewis úr első eredményét máris elkönyvelheti: sajtóérte­kezletének részvevői kis híján halálra nevették magukat... ménység volt. ördögi ereje van nézni, ahogy végigfolynak a még ma is, csak az a baj, hogy könnycseppek az arcán... iszik. Mondta volna még, de a _______________________ _ s zomszéd fölkelt és átült hoz­zánk. Nem köszönt, nem kért bocsánatot. Zavarosan csillo­gott a szeme. Megivott még néhány konyakot, és váratlanul sírni kezdett. — Tudjátok, mi vagyok én? Ti nem tudjátok! Én egy sze­mét vagyok. Engem legjobb lenne elemészteni. Könyörgöm, nyírjatok ki. Az utolsó mondatot olyan hangosan mondta, hogy min­denki felfigyelt. A hátsó sa­rokban valaki nevetett. Síró szomszédunk, mint aki csak er­re várt, hirtelen nekilódult. Másnap hallottam, hogy bor­zalmasan megverte azt a társa­ságot. Kórházba kellett vinni mindegyiket. A rendőrjárőr sem tudta megfékezni. Még két helyen verekedett akkor éjszaka. Meg akartam keresni, de is­merősöm lebeszélt. Azt mond­ta, úgy sem mennék semmire. Biztosan durván elutasítana. Amikor a börtönből szabadult, égre-földre esküdözött, hogy többet nem iszik. Még aznap megszegte a szavát. Pár hónap­pal utóbb a lakásán beszélget­tünk. Részeg volt és sírt. — Nem bírom megállni.... Most jöttem ki az elvonókúrá­ról, és máris rongy vagyok. CITR0MFR0CCS A kapuban azt mondta., el­kísér. Az úton tovább beszélt. — Régen nagy embernek tartottak. Ha én léptem a sző­nyegre, mindenki biztosra vet­te a győzelmet. Sok barátom volt. Barátságból, szerétéiből itattak. A Diófa vendéglő előtt hirte­len megváltozott. — Ugye, maga is barátom? Mert ha az, akkor ezt meg kell ünnepelni. A barátság az szent dolog, igyunk egy konyakot. Elveszett embernek tartot­tam. Azt hittem, hogy senki sem változtatja meg. Most is közös barátunk ér­tesített. — Képzeld, egy éve nem iszik mást, mint citromször­pöt. Nem hittem el. A véletlen úgy hozta, hogy dolgom végez­tével fél háromkor értem a gyárkapuhoz. Éppen a portás­sal parolázott. — Áldás, béke. Együtt indultunk vissza a városba. A hídon cigarettával kínált, a gyufaszálat a folyóba dobta. Zavarba volt. Ahogy a kocsma elé értünk, rávert a vállamra. — Menjünk. — Jó — mondtam —, beme­hetünk. Hátra ültünk a sarokba. Az abrosz piszokfoltos volt, tele hamuval. A csapos odakiáltott. — Helló! Tiszteletem! — Egy pohár sör és a szoká­sos. Néztem az arcát. Rekedt hangon kezdte. — Egyszer beszélgettünk. — Igen, beszélgettünk. — Akkor még ittam. — És most? — Most nem. Egy éve nem. Azóta jó. — Nehéz elhinni. — Elhiszem, hogy nehéz, én is így vagyok vele. Megmosták ezerszer a fejemet. Ittam. A börtön után újra. Háromszor voltam a lélektisztítóban. Be­tege voltam a mámornak. Nem használt semmi. Mit gondol, ki gyógyított meg? — Nem tudom. — A kisfiam. Elsős gimna­zista volt tavaly. A templom­téri ivóba húzattuk a cimbo­rákkal. Csöndesebb helyre akartunk menni. A téren talál­koztunk. Hárman jöttek, egy kislány meg még egy gyerek. Ez a fiú nevetett. — Nézd csak, ott jön a ré­szeges apád. — A fiam odajött és félre­húzott. Ijesztő volt az arca. Azt mondta, én többet nem akarok miattad szégyenkezni. Hát ez a mondat gyógyított men. Ez adott akaratot. Hallgatunk. A mámor kor­mányosa hozza a rendelést. — Parancsoljanak az urak Itt a sör és a citromfröccs. N. S. kedvezett a csiga szaporodá­sának, eddig már csaknem 500 000 kilót szállítottunk be­lőle Franciaországba, az NSZK-ba, Svájcba. ínyenc falat ide vagy oda, a zsíros ételhez szokott magyar gyomor nem szíveli ezeket a különlegességeket. Még a leg­nagyobb szezon idején sem fogy el 25—30 kiló ráknál több a vendéglőkben. Bár az utób­bi időben éppen a .rákfogyasz­tás növekedett, ehhez azonban vajmi kevés köze van a ma­gyar ízlésnek. Talán a Royal Szálló konyháján főzik a leg­több rákot, havonta 20—22 ki­lónyit is felhasználnak az ol­lós csemegéből. Már most, szeptemberben is volt olyan nap, amikor 40—50 adag kelt el. Nyolc-tízféle meleg és hi­deg rákételt — levest, pörköl­tet, kapros ragut, meridont, salátát — állítanak össze rend­szeresen. Az étlapon azonban nem nagyon szerepel, inkább a nyelveket beszélő pincérek ajánlják a külföldieknek, a magyarul írt étlapot nem ér­demes elfoglalni velük. A pesti bennszülött«, ha rákételt ren­del, csak azért teszi, hogy egy­szer megkóstolja. A margitszi­geti Nagyszálló éttermében is eladnak napi 10—15 adag rá­kot, kizárólag külföldieknek. Ennek ellenére nem lehet mondani, hogy mi egyáltalán nem eszünk rákot, hiszen az Éttermi és Büfé Vállalat na­ponta több kilónyit felhasznál a nagyon is kedvelt szendvi­cseinek ízesítésére, díszítésére. A békacomb — ha a MA­VAD hivatalos számait vesz- szük figyelembe — ugyancsak hidegen hagyja a hazai gyom­rokat. Hivatalos úton ugyanis alig 10—15 kilónyi jut belőle a vendéglőkbe. Ennek ellené­re a galambhúsnál is fino­mabbnak tartott békacomb aránylag keresett. A legtöbb étterem tart is mindig ké­szenlétben: évek óta külön »udvari« szállítóktól vásárolja. Csigát viszont sem hivatalo­san, sem más forrásból nem igényelnek, s nem is készíte­nek éttermeink. ■msofeoK Lázadás a fogházban Az amerikai miami fog­házban lázadás tört ki. Több mint 150 fogoly pokoli ri­csajt csapott, majd amikor a fogházőrök le akarták csendesíteni őket, kitört a harc. A küzdelem három óra hosszat tartott és a fe- gyencek, valamint az őrök közül ötvenen sebesültek meg. A lázadás oka: a foglyok elégedetlenek voltak a fog­ház igazgatósága által kivá­lasztott és a hangszórókon keresztül sugárzott zenével. * * * Ekhós szekéren Moszkváig Az amerikai Leon C-illis és öttagú családja elhatá­rozta, hogy ekhós szekéren teszi meg az utat egész Eu­rópán keresztül Amsterdam­tól Moszkváig. Csehszlová­kián már áthaladt, és elra­gadtatva nyilatkozott arról, hogy a lakosság milyen szí­vélyesen fogadta. Most Len­gyelországban jár1 és rövide­sen — illetve mintegy négy hét múlva — Moszkvába érkezik. A furcsa vállalkozással Gillis és családja azt óhajt­ja bebizonyítani, hogy ke­vés pénzzel is lehet szép utazást tenni. * * * Háromszáz év óta az első lány A texasi Bryan városban az Earl-családban 300 éven keresztül kizárólag fiúk születtek. Érthető büszke­séggel nyilatkozott tehát Mrs. Walter Earl, aki há­rom évszázad óta először szült kislányt a családban. * * * Magas polcon A francia külügyminiszté­rium egyik osztályfőnöké­nek íróasztalán egy bronz hamutartó áll, amelynek al­jába a következő szöveget vésették az osztályfőnök be­osztottai: »A hivatalnokok olyanok, akár a könyvtárban levő könyvek. Minél magasabb polcon vannak, annál ki­sebb hasznukat vehetjük.« * * * Elkésett levél Egy levél, amelyet Géni­ben 1928. júliusi 10-én adtak fel, most érkezett el a cím­zetthez, aki a francia Jura­hegyekben, Chatelardban lakik. Sem a francia, sem a svájci posta nem tudja megmagyarázni, miért ké­sett a levél kézbesítése 36 évig. * * * Előrelátás — Az igazi államférfi — mondotta Winston Churchill volt angol miniszterelnök —, előre látja mindazt, ami az elkövetkezendő tíz év alatt történni fog. Az igazi államférfi azonban azt is tudja, hogy a tíz év elmúl­tával hogyan magyarázza meg választóinak, miért nem következett be mind­az, amit előre látott. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága es a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTB LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár. Latinka Sándor a. 2. Telefon 15-10. 15-11. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó vállalat. Kaposvár. Latinka S. u. z. Telefon 15-lfi. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem örzünU meg. és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és post.áskézbeslt.őV:nél. Előfizetési dti egy nőnapra 12 Fi. index: 25061. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében. Kaposvár, t*atinka Sándor utca 6-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents