Somogyi Néplap, 1964. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-10 / 212. szám

Csütörtök, 1964. szeptember 10. 3 SOMOGYI NÉPLAP öreg“ fiatalok — öreg éppen nem vagyok, novemberben leszek huszonhat. De figyelj csak! Menjek a hat­nyolc évvel fiatalabbak közé, ugráljak úgy, ahogyan ők fü­tyülnek? Nem, öregem, ebbő! nem kérek. A kérdés elgondolkodtató: Miért van az, hogy a KISZ maholnap »gyerekszervezet« lesz, hiszen a húsz éven felü­lieknek csak kis hányada tag­ja valamelyik alapszervezet­nek? A második X... Barcson kerestem a választ, ahol a 370 gimnazistán kívül 121 húsz éven aluli és mind­össze 82 húsz éven felüli fiatal tagja a KISZ-nek. A járási arány rosszabb: 1960-ban, a KISZ I. kongresszusának évé­ben 850 húsz éven aluli fiatalt tartottak nyilván a járásban, s mindössze 326 KISZ-ista volt túl a második ikszen. Ma kö­vetkező a helyzet: húszéves­nél fiatalabb 1132, idősebb 322. — Negatív »fejlődés« ... — mondja tréfás komolysággal Király György járási KISZ- titkár. — Sokat foglalkoztunk már ezzel a jelenséggel, ma­gyarázatot is találtunk az okok egyik-másikára, de ezzel még nem oldódott meg a túlfiatalo- dás problémája. Végigjártuk az alapszerveze­teket, beszélgettünk fiatalok­kal, Iákértük az idősebbek vé­leményét, kerestük a választ a miértre. Dél-magyarországi Fűrészek. A parkettüzemben tízórai szünet van, néhány percre megálltak a gépek, leülepedett a fűrészpor. Balogh József KISZ-titkárt keressük. Magas, csontos fiú, húszéves, az ősz­szel megy katonának. — Nagyon nehéz itt titkár­nak lenni — panaszolja. — A nősök, férjezettek mind el­mennek az alapszervezetből. Az idősebbek nem akarnak együtt dolgozni velünk a KISZ-ben. — Fiatal a vezetőség? — Heten vagyunk, öten húsz éven aluliak, meg két öreg Az »öregek« — Angyal Fe­renc meg Árvái Anna — hu­szonegy évesek. Az alapszerve­zet tagjainak átlagos életkora 17—18 év. Ugyanakkor a nagy gyártelepen sok húsz-harminc közötti fiatalt látni. — Csak nem csinálok ma­gamból bohócot! — mondja az egyik. — Még jó, hogy az óvo­dába nem akarnak beíratni! Hol a hiba ? Volt egy időszak a KISZ életében, amikor túlzásba vit­ték a vezetőségek fiatalítását. Ennek káros hatása most je­lentkezik. A túlságosan is fia­tal vezetőség nem tud tekin­télyt tartani, nem rendelkezik elegendő tapasztalattal, a fia­talok irányításához szükséges politikai érzékkel. Emiatt szé- ledt szét csaknem a ktsz alap­szervezete is. Aztán a huszon­négy éves Kémes Lászlót vá­lasztották titkárnak. — Már sikerült elérnünk, hogy a tagság kérje egy ren­dezvény megtartását. Azelőtt? Hat-hét embert alig tudtunk a harminchatból összeszedni tag­gyűlésre. A Vegyesipari és az Építő­ipari Ktsz^nél dolgozó 45 KISZ korosztályú fiatalból 36 tagja az alapszervezetnek. A többi kilenc? — Húsz éven felüliek — mondja a titkár. — KISZ-tagok voltak valamennyien, de elma­radoztak. Kovács József asztalos: — Katona voltam, nem küld­ték utánam a tagkönyvemet, hiába kértem. A leszerelés után? Bár családom van, de még így is szívesen dolgoznék a KISZ-ben, de senki sem hí­vott. Még gyűlésre sem. Itt is, ott is szóba kerül, hogy a leszerelés után csak ke­vesen mennek vissza régi alapszervezetükhöz. Ilyen vé­leményt is hallottam: — A honvédségnél annyi a kötött, kötelező foglalkozás, akár KISZ-munkáról, akár másról van szó, hogy az ember a leszerelés után örül, ha nagy ívben kikerülhet mindent, ami szervezett... Virovecz őrnagy, járási ki­egészítő parancsnok: — A bevonulás előtt rend­szeresen foglalkozunk a fiata­lokkal, legtöbbjük az MHS szakköreibe is beiratkozik. Két év múlva? Elszélednek. Hiába volt kiváló katona valaki, csak a legritkább esetekben jön a szakkörökbe. Talán hasonló a helyzet a KISZ-szel is. A leg­főbb hiba, hogy az alapszerve­zetek nem törődnek katona tagjaikkal. Elszakadnak egy­mástól, a fiatal nem érzi, hogy régi társasága ragaszkodik hoz­zá, elhidegül, időközben más társaságot keres és talál, vagy megnősül, s a leszerelés után nem tér vissza régi alapszerve­zetébe. Barcson a járási KISZ-bi- zottság és a kiegészítő parancs­nokság értekezletet rendezett a leszerelteknek, hívták vissza a huszonkét éveseket az alap­szervezetekbe. ígéretet kaptak is, de jóformán csak azt... Fásultság ? A KISZ-korosztályúak közül kétszáz nem tagja egyik alap­szervezetnek sem Barcson, s a tagok közül is sokan — a húsz éven felüliekre gondolok — elfásultak. Néhány hónapja például elhatározták a járási tanács 19-es létszámú alapszer­vezetében, hogy felosztanak. Szerencsére a feloszlásból sem­mi sem lett, találtak munkát a fiatalok. De mi lehetett az eredője annak, hogy egyáltalán felve­tődött az alapszervezet meg­szüntetésének gondolata? Akárhogyan nézzük is, első­sorban a fásultság. A barcsi Vörös Csillag Tsz- ben dolgozó fiataloknak jól berendezett KISZ-helyiségük van, munkakörülményeik, anyagi helyzetük lényegesen jobb az átlagosnál. Mégis ... Jelen pillanatban vezető sincs az alapszervezet élén. Somogyi Ilona volt a titkár a Vörös Csillagban. Jól dolgozott, két­hónapos KISZ-iskolára küld­ték. Ilonka növénytermelő volt a tsz-ben, ezért nem tudta a kapcsolatot szorosabbra fűzni a fiatalokkal. Kérték a tsz ve­zetőségét, helyezzék olyan munkakörbe, ahol az alapszer­vezet irányításával is szaba­dabban foglalkozhat. A tsz a kérést nem teljesítette, Somo­gyi Ilona elment Barcsról, most Kaposváron dolgozik a textilben... Megoldást keres a tsz is, a járási bizottság is. Fazekas András szigorló mérnököt sze­retnék titkárnak. Talán így majd rendbe jön az alapszer­vezet élete. Lehetne újat? Igen A színes, mozgalmas ifjúsági élet minden lehetősége adva van Barcson. Mást ne mond­junk, a művelődési ház... Szakkörök, zeneoktatás, szín­játszó csoport, tánc- és egyéb rendezvények, színházi előadá­sok, klubestek, rengeteg újság, folyóirat, rádió, tv, játékok szolgálják a fiatalok szórako­zását. — Az a baj, hogy a fiatalok nem tudják, mit csináljanak — mondja Vértes György igazga­tó. — Ha elmennek is a KISZ- be, a taggyűlésen gyakran ki­nevetik a tapasztalatlan tit­kárt, esetleg gépiesen végigcsi­nálják a szokványos progra­mot. Lehetne újat? Persze! Csakhogy ehhez megfelelő ve­zetésre, tapasztalt ember irá­nyító tevékenységére volna szükség. Én például nem em­lékszem arra, hogy valaha is odament volna egy vezetőségi taghoz a szervezeten kívüli, hogy belépne. Pedig az kelle­ne, hogy a KISZ-en kívülit hajtsa valami, hogy tag lehes­sen. Hogy olyan szervezetnek lehet a tagja, ahol jól érezheti magát. A hibákat könnyű egymás mellé sorakoztatni, de ebből még nem lesz megoldás. Fel­tárásuk legföljebb az első lé­pés lehet a megoldás felé. Vincze Jenő Marx Károly-közi Kaposvári Fodrász és Fényképész Szövetke­zet modern női és férfi fodrászüzletet létesített húszezer forintos költséggel. „A tej naponta kell a családnak" A termelőszövetkezetek meg­alakulásával a háztáji istál­lókban néhány jószág helye megüresedett. A lovakat és a megengedett létszámon felüli szarvasmarhákat a közös is­tállókba kötötték, a közös va­gyont gyarapították velük. A belépéskor visszatartott tehén azóta öregedett, kevesebb tejet adott, és az ilyen állaton igye­keztek túl adni a gazdák. Meg­hizlalták hát, és eladták vá­gásra, közfogyasztásra. A helye azonban üres maradt, és ha jól körülnézünk a megyében, sok helyütt még ma is üres. Miért? Talán nem juthatnak vemhes üszőhöz a tsz-tagok, hogy pó­tolhatnák a tehenüket? Dehogy­nem! Az Állatforgalmi Válla­lat kihelyezési akciója — most vásárlási akciója — lehetősé­Ne legyenek tehén nélkül a háztáji istállók gómarha—üszőcsere-akció so­rán. Érdemes külön is megemlí­teni, hogy a július 1-én indult vásárlási akció — 5800 forin­get, sőt nagyon kedvező lehető­séget nyújt a tehénutánpótlás beszerzéséhez. A baj ott van, hogy ezzel a lehetőséggel nem élnek mindenütt. Közmegelégedésre dolgoznak a földművesszövetkezetek 12,2 millió forint részjegyekre — Bővül a szolgáltatás — Falusi takarékok a lakosságért — Kulturált kereskedelem Bármelyik kezeti elnök földművess zövet- nehéz helyzetbe kerülne, ha kapásból fel kelle­ne sorolnia: mi mindennel fog­lalkozik a szövetkezet A csaknem húszéves múltra visz- szatekintő — ma már több mint 124 000 tagot, a megye la­kosságának egyharmadát szám­láló — földművesszövetkezeti mozgalom évről évre több fel­adatot vállal magára és lát el, mindinkább közmegelégedésre. 204 milliós saját vagyon Az évek számával együtt nőtt tekintélyük, szerepük, fej­lődött, formálódott szerveze­tük. A termelőszövetkezetek megalakulásával, megszilárdu­lásával hivatásuk nem csök­kent. L étjogosultságukat az élet igazolta. A falusi lakos­ság — amelynek többsége föld­művesszövetkezeti tag is — magáénak érzi szövetkezetét, segítette a nagy gazdasági egységek megteremtését, erősí­tését. Nagy jelentőségű dolog az, hogy a földművesszövetke­zetek vagyonának 55,3 százalé­kával — pontosan 204 652 000 forinttal — ma már a szövet­kezetek rendelkeznek. A kivál­tott részjegyekre 12,2 millió fo­rintot fizettek be a szövetkeze­ti tagok, ezzel járulnak hozzá a gazdálkodás, az ellátás javí­tásához. Az erők koncentrálásával egyidejűleg új feladatokat vál­lalt magára a mozgalom, s ez hasznos a lakosságnak is, a népgazdaságnak is. Elegendő csak arra utalni, hogy a föld­művesszövetkezetek egyre na­gyobb szolgáltatási tevékeny­séget látnak el, az iparcikk és élelmiszerellátáson kívül me- gyeszerte új szolgáltatási ága­kat hívtak életre (harisnyát, lábbelit javíttatnak, fontos cikkeket kölcsönöznek, építő­anyagot, cukrászati terméke­ket, hűsítő italokat állítanak elő, és ezzel tehermentesítik, kisegítik az állami ipart). Köz­vetítenek a falusi lakosság és az ipar, az állami piac között; serkentik, segítik a háztáji gaz­daságok árutermelését. Szerző­dést kötnek, a fölös mezőgaz­dasági termékeket felvásárol­ják és eljuttatják az ország éléskamrájába. Nehéz lenne összeszámlálni: hány féle terméket vásárolnak. Ez tájanként, községenként változik, nő vagy csökken az áruk köre. A burgonyán, a sokféle gyümölcsön, a tojáson, barom fin kívül a földműves­szövetkezet révén lel gazdára a méz, a toll és sok olyan cikk is, amely egyébként talán a hulla­dékba kerülne. A csurgói já­rásban az iparcikkek egész ke­reskedelmi forgalmát egyetlen, az egész járást egyesítő föld­művesszövetkezet bonyolítja le. Megszervezik, felkarolják a lakosság takarékossági mozgal­mát. A földművesszövetkezeti irányítás alatt működő falusi takarékok ma már több ezer falusi család száz forintjait ke­zelik és kamatoztatják. Sok százezer forintra rúg az az összeg, amit évente kölcsön ad­nak a hitelt igénylőknek. Már az eddigiekből is látha­tó, milyen sokrétű a földmű­vesszövetkezetek munkája. Ehhez még hozzászámíthatjuk azt a tevékenységet is, amely az egyébként elkallódó nemze­ti értékek, a mező, az erdő va­don termő kincseinek össze­gyűjtéséből származik. Mert a földművesszövetkezetek nem­csak tojást, baromfit, burgo­nyát, babot, zöldséget és gyü­mölcsöt vásárolnak, hanem csi­gát, békát, piócát, több tucat­nyi gyógynövényt is, s ezek nemcsak a velük foglalkozók­nak nyújtanak hasznot, hanem a népgazdaságnak is. Só és könyv egymás mellett Gyakran bírálják a földmű­vesszövetkezeteket az italbol­tok elmaradottsága miatt. Ez esetenként helyénvaló is, ám tagadhatatlan a változás, a fej­lődés. Sok községben a talpon­állók, a rossz emlékű kocsmák helyén kulturált vendéglők, eszpresszók létesültek, mint ahogy sok falusi bolt árubősé­ge, választéka sem marad alatta a városi színvonalnak. A boltban ott a televízió, a rádió, a hűtőszekrény és ha kissé fur­csán is hat, a kenyér, a só, a cukor, a hentesáru mellett ott a könyv is, hogy újabb híveket hódítson a kultúrának, a mű­vészetnek. Varga József A marcali járás példát mutat Ha megyei szinten nézzük a kihelyezési akció eddigi ered­ményeit, a marcali járás kivé­telével úgyszólván egyik járás sem mutat biztató képet. A barcsi járásban például 450 üsző kihelyezését irányozták elő, ennek gyakran alig egy- hatoda került ki a gazdákhoz. Vontatottság tapasztalható a nagyatádi, a csurgói, a fonyódi meg a siófoki járásban is. És amíg itt lemaradásról beszél­hetünk, elismerésre méltó az az eredmény, amelyet a marca­li járás eddig elért. Itt törőd­nek a tehénállomány fejleszté­sével, az utánpótlás iránti ér­deklődés nagy. 240 vemhes és 86 szűz üszőt adtak ki a gaz­dáknak, ezenfelül több mint harminc darabot kaptak a vá­tért kap vemhes üszőt a gazda — keretében 27 darabot adtak ki a háztájiba. Nemesviden Karancz László tanácselnök mondta, hogy szívesen igé­nyelnek vemhes üszőt a gaz­dák. A tsz közös állományából juttatnak a háztájiba is, és a további kérések kielégítésére is elegendő alapanyag áll rendel­kezésre. 15 üszőt helyeztek ki eddig a községben, öttel töb­bet, mint amennyire korábban számítottak. Tanácsüléseken, párttaggyűléseken és más ösz- szejöveteleken is foglalkoztak az akció hasznosságával, ez éreztette hatását. A község párszervezetei, tanácsi és ter­melőszövetkezeti vezetői fon­tosnak tartották a program si­keres megvalósítását. Segítet­tek a járási pártbizottság, a járási tanács vezetői és a vál­lalat marcali kirendeltségének vezetője is. Kéthelyen mindent megadnak a tehéntartáshoz Bántó Károllyal, az Állatfor­galmi Vállalat marcali kiren­deltségének vezetőjével elláto­gattunk néhány községbe, töb­bek között Kéthelyre is. H1 öl- járóban elmondta a kirendelt­ségvezető, hogy van olyan köz­ség, ahol a felvásárlóval együtt három napig járták a házakat, s győzték meg a gazdákat az üszővásárlási akció előnyérő1. Ügyeltek arra, hogy a vásáro­kon jó, tenyésztésre alkalmas üszők között válogathassanak a szövetkezeti gazdák. Kéthe­lyen az okozott gondot, hogy a korábban k; helyezett öt vem­hes üsző közül kettő ellás köz­ben elhullott. Ezután megtor­panás következett be, de csak rövid időre. — Ismét föllendül a vásár­lási kedv — mondta Bántó elvtárs —, főként a tsz segítsé­ge révén. Miben nyilvánul meg ez a segítség? Elsősorban abban, hogy a közös elsődleges fejlesztése mellett a háztáji erősítését is közügynek tekin­tik. A réti szénán és a pillan­gósokon kívül lédús takar­mányt, répát is kapnak a ta­gok, egységenként 2—3 kilót. Ezenkívül egy árokpart nyolc kilométer hosszú szakaszán is vethettek takarmányrépát, ki­zárólag a háztáji állatok eteté­sére. Nem véletlen, hogy ezek után Nagy Dezső takarmányos például így vélekedett: — Nem vettem én takar­mányt, kapok eleget a közös­ből meg a háztájiból. Pedig két hízómarhám is van, és két hó­nappal ezelőtt vettem a válla­lattól egy vemhes üszőt. — Megérte a vétel? — Ez majd az ellés után de­rül ki, de azt hiszem, jól jár­tam. Kocát már korábban is vettem a vállalattól, azzal sem csapódtam be. És mit mond Pálfi Imréné. növénytermesztő? Az ő istálló­jukban is két hónapja áll a vállalattól vásárolt üsző. — Tej nélkül nem lehet meg a család. Most még vesszük a tejet, naponta négy litert fo­gyasztunk. Pálfiék rövidesen saját istál­lójukból hordhatják a tejet reggelire, vacsorára, sőt még a csarnokba is. Nekik megéri, de ugyanígy kifizetődő lenne a te­héntartás a megye többi háztá­ji gazdaságában is. Hemesz Ferenc II répalevelet is hasznosit]ák Várdán Jól sikerült a 73 hold cukor­répa a várdai Üj Élet Tsz-ben. A tervezett 155 mázsával szemben a becslések szerint elérte a holdankénti 190—200 mázsás átlagtermést A répa szedésre érett. A múlt hét végén hozzáláttak a termés betakarításához. Na­ponta átlag 200—250 mázsát szállítanak a Kaposvári Cukor­gyárba. Erre a célra állítottak be egy teherautót és egy Zetor traktort. Krammer József tsz- elnök azt mondja, azért siet­nek annyira most a répa beta­karításával, mert a szeptember 15-ig leszállított mennyiség után a cukorgyár felárat fizet. Ha már megadták ezt a lehető­séget, szeretnénk minél jobban kihasználni, meg aztán, ha megkezdődik a burgonyaszedés és a kukoricatörés, akkor úgyis lefoglalja a tagokat az a mun­ka. A fölszedett répának minden részét hasznosítják Várdán. A leveleket sem hagyják szana­szét a földön, hanem gondosan betakarítják. Jó lesz majd téli takarmánynak. Amióta szállítják a répát, azóta rendszeresen hoznak a cukorgyárból répaszeletet is. Ennek egy részét már most etetik az állatokkal, a pedig télire tárolják mellé kiegészítésnek. többit a siló Barcsi vasszerkezeti üze­münkbe azonnali belépés­sel FELVESZÜNK gépész­technikusokat. Jelentkezés az ÉM Építő­gép-javító és Gépgyártó Vállalat 7. sz. gyára bar­csi telepének főmérnöké­nél. __________________________(3538)

Next

/
Thumbnails
Contents