Somogyi Néplap, 1964. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-09 / 211. szám
Szerda, 1964. szeptember 9. 3 SOMOGYI NÉPLAP Vasöntők között Ki miit visx — Mi újság? — Megvagyunk. — És hogyan? — Nézz körül. Öntés előtti csönd. A formaszekrények között kisebb csoportok állnak. Politikus Jani a homokhegy túlsó oldalán újságot olvas. Ha befejezi, ide jön majd és előadást tart Ciprusról meg Kongóról. Otthon sohasem olvas, itt annál többet. De elnézik neki, mert munkáját becsülettel elvégzi. Most a vezércikket tanulmányozza. Tegnap már reggel elvették tőle a lapot, mert »rá kellett verni«. Százait toboroznak A sarki csoportnál Szőke viszi a szót. — Jó, hogy jön. A múltkor megírta az ebédügyet. Miért írta meg? Mi tudjuk, de mondja meg! — Segíteni akartam maguknak. Tudom, hogy sok a gyomorbeteg, és félő, hogy még több lesz. — így gondoltuk mi is. Most arra feleljen, hogy tet- tek-e valamit. — Azt nem tudom, de bízom benne. Hasát fogja, úgy nevet. — Hogy maga milyen köny- nyen bízik! A nyakamat ráteszem, hogy semmit sem tettek. Annál sokkal nagyobb a bürokrácia, hogy a vasöntők ebédje magának is téma legyen. Mer velem fogadni? Még mindig bízik? Öt korsó Söröm van rá, állja? Nem akarok visszavonulni. — Állom. — Rendben van. Külön fölteszek arra, hogy maga veszít. A többiek harsányan kacagnak. Még Politikus Jani is. — Segítene nekünk? — Természetesen. Ha tudok. De hát miről van szó? — Tíz ember kellene. — Nincs? — Nincs. Már mindent megpróbáltunk. — Mégis, miért nincs? — Ügy látszik, hiánycikk a férfi. Legalábbis vasöntő segédmunkásnak senki sem jelentkezik. — A fizetés? — A kezdő órabér 6 forint 10 fillér. Szóltunk már rengeteg embernek, de azt mondják, annyiért nem jönnek. Inkább a cukorgyárba pályáznak. Ott többet kapnak. — Mindenki oda sem mehet. — Nem hát! Nekünk éppen ezekre volna szükségünk. Százan keressük már a hiányzó tízet. Maga lesz a százegyedik. Szenvedélyes vita Még mindig van idő. A formázok ugyan egyre odébb tessékelnek bennünket, mert ők most hajtanak. Mondom, hogy Hosszúval beszélgettem. Tetszett, hogy őszinte volt, mindenről azt mondta, amit érez. — A Hosszú őszinte, rendes. Csak hirtelen kezű. Ha akar, jó munkás lesz belőle. Vargek is bekapcsolódik. — Mi is lehetünk őszinték? — Persze. Azért jöttem, hogy arról írjak, ami itt van. — Rendben van. Akkor mondja meg, hogy mi van a gázzal. — Miféle gázzal? — Amiről egyszer már írtak. Hogy a babócsai gázt Kaposvárra vezetik. Lesz belőle valami? — Biztosan. — Hát ehhez lesz nekünk is néhány szavunk. Először is: az építést mindenképpen előre lehetne hozni. Most biztosan azt mondják, hogy még nincs rá pénz. Kaposvárnak kb. húszezer dolgozója van. Állítom, hogy a kilencven szá_ zalék örömmel adna fejenként egy ezrest. — Ez szentség — helyesel Szőke. A körülállók megtoldják. — Még többet is. — Na már most, ez testvérek között is húszmillió. Ez már valami. Közbevágnak. — És ránk is számíthatnak. Ha azt mondanák, hogy vasárnap menjünk árkot ásni Babócsa alá, hát mennénk. — Gondoljanak erre a vezetők. Mi tudjuk, hogy az állam nem fejőstehén, de érdemes! meghallgatni a mi véleményünket is. Nemcsak az üzemen jár ám az eszünk, hazavisszük és ide hozzuk a város gondját is. Egy sokadik közbeszól: — Itt van a szállóépítés. Már szégyell az ember ránézni arra az épületre. Átlátni a szitán A kormos kis irodában nyolcán szorongunk. Jolika fizetést oszt. Az előleg összesen 84 000 forint, már ki van tasakolva. Jönnek és mennek. Az egyik öntő civilben jön be. ! — Janikám, beteg vagyok. Nézd, három napra kiírt az orvos. Jani káromkodik. — Ne mesélj nekem, mutasd a papírt! A cédula tényleg megvan. A munkás elmegy, a mennydörgést így én hallgatom tovább. — Vannak néhányan, akik azt hiszik, hogy falhoz állíthatják az embert. Fizetéskor három nap! De már jön a másik háromnapos. — Kiírt az orvos, megfáztam. — Ugye, három napra? — Háromra. — Akkorra meggyógyulsz? — Meg. — De ha én azt mondom, hogy előbb gyógyulj meg? —- Akkor előbb meggyógyulok. Beállít a harmadik. Vargek kemény, és mérgelődik. Megértem. A »szeszminiszter« és egy másik poharas az ajtónál áll. — Mit szóltok ehhez? — Semmit sem lehet szólni. Az ajtó gyorsan becsukódik a hátuk mögött. * * * Még ide tartozik, hogy a fogadást elveszítettem. Telefonon felhívtam a megyei tanács kereskedelmi osztályának vezetőjét. Szőke a nyakát merte tenni arra, hogy nem intézkedtek az ebédügyben. Nyert. Németh Sándor Mit mond a tudós? Miből, hogyan készítették tégláikat a régi rómaiak? Magyar geológusok újszerű vizsgálata SZEPTEMBER KILENCEDIKÉ VÍVMÁNYAI Húsz évvel ezelőtt, 1944. szeptember 9-én alakult meg a Bolgár Népköztársaság. Az évforduló alkalmából közöljük Maxim Naimovics cikkét. A mai egyetemi hallgatók az 1944. szep- tember 9-i felkelés idején születtek. Még azok a mérnökök, akik most országos jelentőségű létesítményeket építenek, az agro- nómusok, az orvosok, a geológusok és a technikusok java része is fiatalember. Visszaemlékeznek, hogy azon a nevezetes napon vörös zászlók lengtek, az emberek testvéri szeretettel ölelgették a győztes szovjet felszabadító hadsereg katonáit, sok százezer ember szemében fénylettek az öröm könnyei és zsúfolásig megteltek a terek és utcák. Tíz-tizenegy évesek lehettek, és ez vésődött legmélyebben a tudatukba. Ennek ellenére, nekik és másoknak is, akik utánuk jöttek, olybá tűnik a múlt, mint valami valószínűtlen, végtelen távoli dolog. Még mi is, akiknek ifjúsága a hősi antifasiszta harc jegyében telt el, sokszor azt hisszük, meg sem éltük azokat a szomorú napokat, az egész talán csak lidérces álom volt. Nincsen ebben semmi különös. Az ember mindig a jelenben és a jövőben él. De azért gyakrabban kellene emlékeznünk a múltra, hogy helyesen értékelhessük a megtett utat. Hisz tudom én, hogy sok vonatkozásban még nem értük utói a fejlett ipari országokat, sok minden hiányzik még, de arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy ezeknek az országoknak régi hagyományaik vannak, hogy feltárták nyersanyagforrásaikat, kiképezték kádereiket és bővében vannak a felszerelésnek. Ránk olyan Bulgáriát hagyott a fasizmus, amely nem volt egyéb a hitleri Németország egyik agrárfüggvényénél. Primitív, szétforgácsolt mezőgazdaságot, vagy tíz nagyobb textilgyárat, néhány malmot, konzerv- és cigarettagyárat, minimális energiatermelést és kicsiny, félig kézműves üzemeket. IVf őst bármely irányban járjuk végig Bulgáriát, láthatjuk, milyen utat tett meg. Mindenfelé gyáróriások törnek a magasba, létesítmények épülnek és csillog a duzzasztók víztükre. Valahány külföldi ellátogat hozzánk, önkéntelenül felkiált: »De hiszen önöknél mindenütt építkeznek!« Így is van. Sőt, mondhatnám: egész Bulgária egyetlen nagy építkezéshez hasonlít. Ez talán elszomorítja az egzotikumot kedvelő romantikus lelkeket. A csörgedező patakok fölött kelepelő vízimalmok és a régi szélmalmok eltűntek; a kedves ökrök, melyeknek nyomában a paraszt az eke szarvát fogta, már nem fújtatnak a földeken és nem léteznek már az idillikus kis hegyifalvak sem, melyekben megállni látszott az idő. A külföldiek mindezt festőinek találták; lépten-nyomon lencsevégre kaptak valamit. Számunkra azonban nemzeti tragédia volt. A festők ma már nehezen találnak régi házat — az is minden bizonnyal lakatlan —, amellyel életre hívhatnák újra ezt a régi romantikát. Az élet másfajta romantikát hozott magával — a nagy építkezések, a geológiai szondák, az aratógépek és traktorok, a feltárt aknák és a kohók éjjel-nappal messzire világító lángjainak romantikáját. S vajon abban nincs-e romantika, hogy ezeket a vállalatokat egyetlen hajszál sem fűzi a tőkések páncél- szekrényeihez? Hogy ezek a vállalatok már mind a nép tulajdonában vannak, olyan emberek kezében, akik dolgoznak is bennük? És vajon abban nincs-e romantika, hogy ezeknek a vállalatoknak élén igazgatók és mérnökökként munkások és parasztok gyermekei állnak. Ez annak az átalakult életnek a romantikája, amelyet szocializmusnak hívnak. A mi a politikai és gazdasági kérdéseket illeti, bizony jó néhány nyugati kapacitás csalódott. Hiszen oly sokszor megjövendölték terveink összeomlását, elkerülhetetlen pusztulásunkat! Az ötéves tervek romantikája szertefoszlatta jóslataikat és bebizonyította, hogy politikai meteorológiájuk nem állja meg a helyét. A régebben szegény Bulgária ugyanis, amely még a varrótűt is külföldről hozta be, ma elektromos motorokat és rádiókat, traktorokat és motorkerékpárolcat, eszterga- padolmt és villamostargoncákat, villamosmoz- donyokat és akkumulátorokat, cementet és magasfeszültségű szigetelőket, hűtőgépeket és mezőgazdasági gépeket szállít a világ minden tájára... Felsorolhatnám külkereskedelmi jegyzékünk száz és száz cikkét, melyeket csupán fejlett ipar képes előállítani. Ez pedig elegendő bizonyítéka az utóbbi húsz év teljesítményeinek. Talán naivnak találják, hogy olyan dolgokról beszélünk, melyek más népek hétköznapjává lettek már. Ismételten hangsúlyoznom kell azonban, hogy ebben az esetben a kiindulási pont, az összehasonlítási alap rendkívül fontos. A lényeg nem magukban a dolgokban rejlik, hanem az emberek önérzetében. azo- kéban, akik történelmük során első ízben ismerték fel saját értékeiket, találták meg helyüket és csodálkozó tekintettel első ízben néztek bele egy új világba. Megváltozott az emberi méltóság mércéje. f eorgi Dimitrov hagyta ránk örökül, '-r hogy 15—20 év alatt teremtsük meg, amit mások egy egész évszázadon át alkottak. Húsz év alatt sokkal közelebb kerültünk már a fejlett tőkés országokhoz, melyektől azelőtt egész korszakok választottak el minket. Kétségtelen, hogy a következő tervidőszakok viharos ütemében utolérjük, sőt túl is szárnyaljuk őket. Egy vonatkozásban azonban már most is előttük járunk és ebben sohasem érhetnek utói bennünket: Húsz év alatt nálunk az ember ura lett saját életének. És ez a mi szocialista köztársaságunk legnagyobb vívmánya. Maxim Naimovics Az Eötvös Loránd Tudományegyetem földtani tanszékén dr. Vadász Elemér Kos- suth-díjas professzor kezdeményezésére megkezdték a régi rómaikori téglák anyagának pontos meghatározását. A korszerű anyagvizsgálati módszerekkel folytatott munkában már meg is születtek az első megállapítások. Az aquincumi téglákban például ugyanazt a »kiscelli agyagot" ismerték fel, amilyennel ma az óbudai téglagyár dolgozik. A római téglákban ugyanolyan ősi élőlénymaradványokat találtak, mint amilyenek ma is jellemzik a kiscelli agyagot. Ugyanebből az anyagból készült régi római téglák kerültek elő a mai kiscelli utcában, a Szépvölgyi úton, a Fő utca Bem téri szakaszán, sőt a jelenlegi Dunaújváros területén is. Annál meglepőbb, hogy ezzel szemben Aquincummal átellenben a pesti oldal hajdani lakói már külön égettek téglát a maguk számára a kőbányai agyagból. E kutatások közben a szakemberek sok mindent tudnak kiolvasni a legapróbb jelekből is. Egy Váctól nem messze talált rómaikori téglán például erősen bemélyedt kutya-lábnyomot, a dunaújvárosi téglákon pedig madárnyomokat találtak. Ebből meg tudták állapítani, hogy a téglagyártás »technológiájában« a formálás után már a római korban is a szabadban való előszárítás következett. A harbamidos siló eredménye: Csökkenő önköltség MEGSZERETTÉK A PULYKÁT Az új mindig nehezen születik. Egy évvel ezelőtt, amikor a karbamidos siló-dúsításról esett szó, sok helyütt vonták meg az emberek a vállukat. — Eddig sem csináltuk, megélt azért a jószág — mondták. Nagyberkiben így vélekednek: — Már tavaly is beszéltünk róla, de majdnem elmaradt az idén is. Nem sokat adtunk mi a silóra. Az idén is elég nagy harcot kellett vívni, hogy a karbamid árát megszerezzék. Mégis sikerült 20 vagon silót karbamiddal kezelni. Valóban fölösleges pénzkidobás lenne? Aligha. Erre jó példa a to- j ponári tsz. Tavaly a Felsőfokú ♦ Mezőgazdasági Technikum ku- ter-| tatócsoportjának javaslatára végeztek karbamiddal silótaa szentborbási melőszövetkezetben. ♦ . Ma már csak moso- ♦ , ___j t avaszi vi-♦ karmany dúsítást. Az ered; mény meglátszott az állatok ; tejhozamán. Fekecs István fő- l agronómus most nem győzi di- : csérni. lyognak a tákon, maguk sem szívesen vallják be, mennyire idegenkedtek eleinte ettől a jószágtól. . _______ : .PDeSheá’t n°em ‘fsU — Príma volt. Nagyon meg- soha- ♦ mutatta magát a tejtermelés- { ben. Amíg karbamidos takar- } mányt etettünk, kevesebb ab- Deterics Mária» rákot kaptak az állatok, mint gondozó kicsit szí- ♦ máskor, s a tejtermelés — 100 fyv“ “z«l! tehén átlagában - egy literrel gyorsan hozzáteszi: J nőtt. Ezzel együtt csökkent nőm volt rossz üzlet S Toponáron a tej előállítási Arralmf a . . volt. merte senki, sem volt szokás itt a faluban a pulyka nevelés. azí idő « idehozni ezeket. Szélesre tárja ajtót, a rossz miatt beszorultak az épületbe a 3,5—4 kilós pulykák, nem kétezer van a két nevelőházban. Még két hónap, és ismét kiürülnek az ólak. 240 000 forint költsége is. A karbamidos ete tés idején 1,96 forint volt a tej takarmányozási önköltsége, csak"! korábban meg 2,43 forint. Toponáron megszerették az újat. Idén 62 vagon silót készítettek, ehhez 31 mázsa karba- mldot használtak fel. Ez a pŰTvkákbóresZtem=n-: mennyiség mintegy 150 mázsa-----------A-—-:., napraforgo-pogacsa feherje er‘ ■ékének felel meg. Egy kiló 1 karbamidban ugyanis 1400 í gramm emészthető fehérje van. den reményük meg van arra, hogy ezt a* összeget hatvanezer nv»<rto4-ó?it. legalább! forinttal} míg a fehérjedúsabb tejporban is csak 680 gramm. A kísérletek még nem fejeződtek be. A kutatócsoport Böbék József vezetésével most a silókukorica betakarításának megkönnyítésén dolgozik. Az első kísérletek biztatóak. A Baranya megyei Mágocson, a kutatócsoport egyik bázis gazdaságában — ebben az évben először — gabonakombájnnal takarítják be a silókukoricát. Erre a célra a kutatócsoport alakította át a CK—3-as kombájnt. Ezzel elősegítették a karbamid jobb keveredését is. Ugyanis itt már a karbamid a kombájnban összekeveredik a silóval. Ez az egyik előnye. A másik az, hogy nagyobb teljesítmény mellett is sokkal apróbbra vágja a kukoricaszárat, mint a hagyományos silókombájn. Ilyen módon naponta 10 —12 holdról tudják betakarítani a termést. Mágocson eddig 140 vagon silókukoricát takarítottak be CK—3-as kombájnnal. Hegedűs Géza tsz-elnökhelyettes elismerően szól a gépről. — Műszaki hibánk még nem volt. A szakemberek véleménye szerint ez a munka semmivel sem veszi jobban igénybe a CK—3-asokat, mint az aratás. Előny a nagyobb teljesítményen kívül az is, hogy így a gépeket nemcsak aratás idején, hanem ősszel is tudjuk használni. A karbamid tért hódított a megyében. 1962-ben — kísérletképpen — még csak a Kaposvári Állami Gazdaságban etettek ilyen silót, az idén már 750 mázsa karbamidot használnak fel a megyében, s ezzel 3750 ipázsa napra .. ,,j- pogácsa fehérje értékét takarítják meg. Kercza 'm>c Építsék meg az idén a kapolyi utat! Hetek óta izgalomban tartja a kapolyi vezetőket a Szabadság utcai útépítés ügye. Nem a legirodalmibbam, de úgy fejezték ki magukat, hogy »bukfenc a községfejlesztésnek«, ha a Somogy megyei Ütépítő Vállalat nem Iát hozzá a - munkához. A tánács tavaly decemberben szerződést kötött a vállalattal a 350 méter hosszú út megépítésére. Mivel a község 1964. január 1-ig nem küldte el a fedezet- igazolást, a vállalat semmisnek vette a szerződést. A nyáron újat kötöttek, az Ütépítő Vállalatnak december 31-ig kellene átadnia a kész utat. Az izgalom oka, hogy akadályt közölt a vállalat, az idén nem építi meg a köves- utat. A községnek 150 000 forintja volt az útra, 300 000 forint hitelt kapott az Országos Takarékpénztártól. A pénzt nem lehet a jövő évre átvinni, föl kell használni az idén. Két hete tervtárgyalás volt a járási tanácson, a község nem kért hitelt 1985-re, mivel akkor kezdi meg az útépítésre kapott 300 000 forint visszafizetését. Az akadályt közlő levelet a tervtárgyalás után kapta meg a kapolyi tanács, most aztán fő a vezetők feje. Az új út a felső iskolától a falu végéig vezet majd- A termelőszövetkezet gépei képte lenek eljárni a mostani víz mosásos, ferde szakaszon. Ha megépül az út, a kanolvi határ egybarmadát jó úton közeli fhetük meg a traktorok. Az idő sürget, hamarosan jönnek az esőzések. Ha a Somogy megyei Ütépítő Vállalat nekilátna a rövid útszáke- me« »epésének, még az ide y »ftérhetné, s nem borúié fs’ a kapolyiak terve.
