Somogyi Néplap, 1964. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-06 / 209. szám

SOMOGYI NÉPLAP 4 Vasárnap, 1964. szeptember 6. RÉGI KÖNYVEK Kevesen tudják, hogy 1793- ban mit tanultak a diákok So­mogy megyéről: »Somogy Vármegyébe Tolnáról el-érhetsz Koppánra, Szigetre, Babótsára mehetsz Somot, almát, kötvét itt eleget ehetsz De a’ tudományban részt keveset vehetsz.-« »Kaposváron vagyon a’ Vármegye széke.« Ezt tanulták. Semmi többet. Egy egészen vékony, kicsi fü­zetkében foglalták össze ilyen tömören a földrajzot, a törté­nelmet, és a bibliatörténetet. (Az idézett versike a földrajz volt...) A könyv címe: Hár­mas kis tükör. 70—80 kiadást ért meg, s többek között Jó­kai Mór is ebből tanult. És ki tudja, milyen volt a Corpus Juris? Hatalmas, arasznyi vastagsá­gú egy-egy kötete. Három kö­tetes. A bordás bőrfedőn négy apró, titokzatos arany betű: L. M. D. E. Itt, a csurgói Csoko­nai Gimnáziumban csak egy kötete van meg. 1740-ben ad­ták ki. Hihetetlen apró betűk­kel nyomtatták. Mai jogászaink nem irigykedhetnek hajdani kollégáikra. Kicsi, nagy és egészen ha­talmas könyvek, sorakoznak a kisebb terem két asztalán. A 450 éves kultúrát tükröző gyö­nyörű könyvtár legrégibb da­rabjai. A gimnázium latin sza­kos tanára, Pókos Ferenc izga­tottan emelgeti, lapozgatja a régi könyveket. Valamennyit jól ismeri, de a megbámult, vagy épen maradt könyvek va­rázsa épp úgy hatalmába kerí­ti, mintha először látná őket. A legrégibb könyv 1528-ból való. Rotterdami Erasmus könyve. — Érdekes ez a növénytani könyv. 1536- vagy 46-ban nyomtathatták. Az évszám el­mosódott. Valamilyen festék­kel kiszínezték az illusztráció­kat. De lehet, hogy a könyv egyik későbbi tulajdonosa tet­te, ezt nem tudom. Az eleje sajnos hiányzik. A tizenhetedik századból már több emlék van ebben a könyvtárban. — Grótius Hugó jogi, latin nyelvű könyve, a Llaevew. 1631-ben adták ki egy holland nyomdában. A Sárkö­zi-könyvtár hagyatéka ez a könyv is, és még nagyon sok. Sárközi István Csokonai ba­rátja volt, Nagybajomban volt az uradalma, örzünk itt egy Csokonai-levelet is. Sárközi­nek írta, és biztosította benne, hogy a felvett kölcsönt vissza fogja adni. A Csokonai-levél a gimná­zium albumában van. Csoko­nai ipszilonnai írta alá a ne­vét rajta. Nagy értékű könyv Ioannes Keplerus Tabule Rudolphinae című csillagászati könyvének egy példánya az 1627-es első kiadásból. Kepler könyvét Ulmban adták ki. Megtalálhatók itt az 1620-as Dortrechti zsinat aktái is. És egy hatalmas, kétezer oldalas könyv, a tizenegy nyelvű la­tin szótár. Bázelben adták ki, latin, héber, görög, francia, olasz, német, holland, spanyol, lengyel, magyar és angol szó­tár. Nagy csatokkal csukódik a könyv, betűi szinte mikroszko­pikus nagyságúak, de kitűnően olvashatók még a megbámult oldalakon. — Megkeresem benne Auré- lianat. Ez valamelyik városim’: a neve, még egy szótárban sem ta'áltam meg — mondja Pó­kos Ferenc, és a hatalmas könyv pici betűit kutatja. Há­tul, a tulajdonneveknél meg is találja, s a felfedezés örömével mondja, hogy Linz. — Milyen okos ez a nagy szótár. Évekig kerestem ezt a szót, csak pont ez a régiség nem jutott eszembe. Az ezerhétszázas évekből kuriózumként — a két emlí­tett könyvön kívül még ket­tőt szeretnék bemutatni. Az egyik 340 oldalas, kézírásos könyv. »-Közönséges Instruk­ció. A Mtsgos Tolnai Gróf Festetits .György Királyi Ka­marás Uradalmiban gyakorol­tatni szokott Gazdaságnak rendjén keresztöl.-“ Nagyvá- thy János Nemes Zala Vár­megye Tábla bírája ési az em­lített Mtgs, Grófi Jószágok­nak direktora által. Ez a cím­lap, cikornyás, nehezen ol­vasható betűkkel. Aztán jön a Bé-vezetés. — Bármelyik téesznek hasz­í’.nr. ?- a könyv. Olyan ap­Csokonai adós-levele ^ 11 nyelvű latin szótári rólékos és hozzáértő tanácso­kat ad, hogy csak csodálkozni lehet. A végén vannak táb­lázatok is. A másik érdekes régiség 1766-ban jelent meg, Bába mesterségre tanító könyv. A leghatalmasabb könyv nem is olyan régi. Arany Já­nos balladái Zichy Mihály illusztrációival. Kézírásos, fac simile kiadás. A piros arany- cirádás két kötetes könyv fél asztal nagyságú. Vendégkönyve is van ennek a könyvtárnak, de kevesen írják bele nevüket, mert ke­vesen tudnak erről a könyv­tárról. Az aláírások között ott van Illyés Gyula és Németh László kézjegye is. A könyvtár hűséges gondo­zója, Pókos Ferenc naponta hosszú órákat tölt ezekben a hűvös, könyvvel teli termek­ben. Sok-sok év óta minden nap. Nem lehet megunni.;. S. Nagy Gabriella Esős volt a reggel, tizenöt fokig sülycdt a hőmérő higanyszála. Kabátot, kalapot, pu­lóvert húztak a kirándulók, az óvatosabbak esőkabátot is. Hiába, felhős, esős időben jobb óvatosnak lenni. Különben is, szeptembert mutat a naptár. Indul a Beloian­nisz motorhajó a koraőszi kirándulók tömegével. cÁz aui mj diplo más Somogy állatorvosainak besomfordáit és hívott, hogy nesztora: dr. Huszti Dezső, azonnal menjek ki hozzá. A tegnap fél évszázados munka lovát kellett meggyógyítani, után aranydiplomát kapott a Persze az esetnek gyorsan hí- Budapesti Állatorvosi Tudó- re szaladt a faluban ... mányegyetemen. | a környék megismerése Élete hetvenkét esztendejé- után előadásokat tartott. Se­bői negyvennégyet dolgozott gfteni akart. Látta, hogy si- a nemesvidi körzetben. lány az állatállomány, de tud­A KEZDÉS Diplomáján még meg sem száradt a tinta, kivitték front­szolgálatra. Öt évet elvett tő­le a háború. Ahogy hazatért, megpróbálkozott a magán- prakszissal. Nem sikerült. 1920-ban megpályázta Nemes- vidon a megüresedett körál­latorvosi állást. A fogadtatás elkeserítette. — Azt kérdezték az embe­rek, ki ez a gyütt-ment? Há­rom hétig nem vett rólam tu­domást senki. Ha köszöntem, úgy tessék-lássék módon elfo­gadták, de a szemekben ott bujkált a bizalmatlanság. Mit akar ez itt? Már ott tartot­tam, hogy pakolok és megyek. Aztán mégis maradt. Aznap kora reggel megverte az ab­lakát egy vándor teknővájó. Az első páciens. Könyürgött, hogy mentse meg a lovát. Sírva rimánkodott. — Jól emlékszem, leszakadt a ló szemhéja. Visszavarrtam és lekezeltem. Akkor még gondolni sem mertem volna, hogy a teknővájó lova lesz a legjobb reklám. Még aznap jött a boltos is. — Doktor úr, hallottam, hogy gyógyított, nézze meg az én lovamat is. Már minden nel próbálkoztunk... Megtört a jég. AZ ELSŐ SIKEREK — Az igazi munka csak ez­után kezdődött. Meg kellett vívni a csatát a maradiság- gal. — Rájöttem, hogy hozzám már csak akkor jönnek, ha a ku- ruzslók nem tudnak segíteni. A környéken Meszlényi bácsi volt a szarvasmarha-, Botti bácsi pedig a lóspecialista. A gazdákat tulajdonképpen egy vicces eset győzte meg. Egy­szer késő éjszaka jött hozzám a Botti bácsi. Ügy, hogy ne is lássa senki. Szégyenkezve Ita, hogy lehet a bajon segíte- j ni. Sokat beszélt a gazdagyű- ' léseken, és hallgattak a sza­vára. Apaállatokat vettek a mezőgazdasági kiállításon. Megszervezte a tejszövetkeze- tet, a tej ellenőrzést és a törzs­könyvezésit. ! A munka gyümölcsözni kez­dett. Pár év után a környék ; gazdáit külföldi kereskedők keresték. Majd minden kiállí­táson díjat nyertek a nemes­vidi tenyészállatok. AZ EMBER * I j Robusztus alkat. Munkabí­rását ma is példakép emlege- | tik. Életelve: j — Az állatorvos legyen ál­lattenyésztő is. Csak így tud j valóban eredményes munkát végezni. A munkabírást ille- itően van egy elmélete: I — Mindig arra törekedtem, hogy derűs és kiegyensúlyo­zott legyen az életem. Szere­jtem a humort. A nevetés át­segített minden akadályon... | Három gyermeke van. Há- i zasságából kettő született, harmadiknak magához vett egy árvát. Mindegyikük kitű­nő tanuló volt. Az árva Atti­la orvos, most készül kandi­dátusi vizsgájára. Mária ál­latorvos feleség. György to­vábbviszi a stafétabotot, ál­latorvos. Sokat utazik most is sze­kéren. Szívesen ad mindig ta­nácsot a fiatal kollégáknak. ötven év nagy idő. A Tol­na megyei uradalmi gépész ;fia eddig ennyit dolgozott. De jha ide számítanánk az éjsza­kákat is, az is kitenne húsz esztendőt. j Búcsúzás előtt megkérde­zem: — Ha újra kezdhetné az életet? Bronzbarna arcán a mo- soly csomókba fonja a ránco- j kát. — Volt időm ezen töprenge- [ni. Ezen az úton szeretnék járni akkor is. * Németh Sándor A szobában csend’ és félho­mály. Este nyolc körül vad vi­har söpört végig az utcán, ki­aludtak a villanyok. Egyedül vagyok. Vékony gyertya pislá­kol a hamutartóban, mellette cigarettavég-halmaz, hamu. A szemközti falon egyik kedves Kunffy-képem, női portré. Azt nézem elmerülten, kezemben remeg a levélpapír. A női arc egyik oldala árnyékba borul most, mintha nem is az övé volna, mintha két asszony ar­cát illesztették volna egymás mellé, erőszakosan. Ügy lát­szik, a gyertyafény játszik ve­lem. Vagy ennyire felkavart a tragédia? Üjra olvasom a levelet, nem tudom, hányadszor. »Kedves ... elvtárs! Erőm nincs hozzá, hogy el­mondjam, de az igazságnak ki kell derülni. Nagyon kényes ügy ez, kérem, igazságosan ítéljen. A lelkiismeretem nem, hagy nyugodni... Most rátérek a tárgyra, az életem történetét írom le elő­ször. Szegény leány voltam, sokan voltunk testvérek, ne­héz a sorsunk. Tizenhat ép es koromban szerelmes lettem egy tizenegy évvel idősebb fiúba. A szüleim ellenezték, de én hallgattam a szavára. A sze­relmet akkor még nem ismer­tem. A vágy húzott, hogy ta­lán jobb sorsba jutok. Szóval elhittem, hogy úgy lesz min­den, ahogy mondja. Közben kétévi udvarlás után gyerme­kem született, de ő nem vál­totta be a szavát. Igaz, ötét is húzták a rossz nyelvek, hogy már csak olyan szegény lányt nem vesz el, még vánkost sem tudnak adni neki... Mindig őszinte és igaz embernek gon­doltam, nem az volt. így éltem 1942-ig vagy 43-ig. Pontosan nem emlékszem, mi­kor jött Pitrás János. Együtt voltunk egy lakodalomban, egész éjszaka táncoltatott, és elkezdett udvarolni. Persze nős ember volt. A feleségét min­dennek elmondta előttem. Vál­toztatni akar a sorsán. Ezt mondta előzőleg Barta József- nének is, ő is hitt neki. Pitrás odajárt hozzá, mindig együtt utaztak hol ide, hol oda. És közben kitört a családi botrány Bartáéknál. Elváltak. Igaz, Pitrás János ekkor cserben­hagyta az asszonyt, utána én következtem. Mondom, úgy, ahogy el is kezdte, egész éjjel ostromolt a szerelmével. Hajnalban elmen­tem haza, én már aludtam és a gyerek is. Egyszer csak jön, és csókolni kezd. Fölébredtem, mondom, mit keres itt. Ö kér­lel: nagyon szeret, és úgy érzi, velem boldog lenne, mert így az élete nem ér semmit, mert nem szereti a feleségét, és in­kább most kezd más életet, mint később. Közben jött a felesége érte, és elment haza. Utána mindig lesett és üldö­zött. ígérte, hogy őszinte és igaz ember. Megkezdődött a kapcsolat köztünk ... Több mint két év után el­határoztam, mégsem lesz így jó. Szakítani kell vele, habár nagyon szerettük egymást. De mindegy. El is költözködtem 1946-ban Budapestre. Az em­léke mindig bennem élt... Közben jóba lett Lajta Sán- dornéval, akinek vegyesüzlete és kocsmája volt. Ott is sok botrány volt végette. 1948-ban férjhez mentem. Nem mondom, nem voltam boldog, mert férjemben nem találtam meg azt, amire vágy­tam. Nem volt igazi férfi, na­gyon gyenge természetű, de annál jobban szeretett, úgy­hogy én is megszoktam. "Vele éltünk három évet, akkor már kalauz voltam a 67-es villa­moson. Egyszer csak felszáll Pitrás János. Majd hanyatt estem az ijedelemtől. Pont az utolsó fordulóm volt. Megvárt, és el­jött velem haza. Mindjárt új­ra kezdte, hogy nem tud ná­lam nélkül élni, hogy ő meny­nyire szeret, inkább így csi­nál, meg úgy csinál. De akkor nem hittem. Közbqn hazaért a férjem, ő bemutatkozott, és elbeszélgettek mint falubeliek. Utána többször is megkere­sett, hol járok. Rosszat sejtet­tem. Újra éreztem, hogy na­gyon szeretem a Jánost, ezért elkezdtem a férjemen ragmá- lódni, hogy költözzünk vidék­re. Sokat veszekedtünk emiatt, aztán ráhajolt. Persze az okát nem mondtam meg. Húsvétkor leköltöztünk a falunkba. De Pitrás János is. A férjem bevonult katonának, és ő újra elkezdett ostromolni, és újra nagyon megszerettem. De megegyeztünk, hogy nem válunk el. Akkor ment négy­éves iskolára Gödöllőre. Ha hazajött, az volt az első, hogy együtt legyünk. Mármost, hogy iskolán. volt, már ott el­határoztuk, hogy legyen gye­rekünk, hogy nagyobb legyen a szerelmünk, és ne tudjuk egymást elfelejteni. 1954-ben leányom született tőle. Akkor még férjemtől nem volt gyerekem. Az uram na­gyon gyanakodott, hogy nem tőle való a gyerek. De én meg­magyaráztam, és férjem elhit­te, mert nagyon szeretett. 1957-ig nem is tudott a mi sze­relmünkről. Közben őtőle is született két kislány, ikrek, így már négy lányom volt. Na­gyon szerettük egymást Pitrás Jánossal... 1957-ben ő már tanácselnök lett a faluban, és az én uramat utána párttitkárnak tette be, mert előtte egy nő volt, akivel mindig pletykálták, hogy oda­jár hozzá. Igaz, egyszer én is ott értem nála az ágyban, ak­kor ugrott le, de letagadta, és elhittem, hogy nem igaz, mert nagyon szerettem. Ezek után kérte az uramat, aki fölépítet­te a pártot. El is ment pártis­kolára, de míg oda volt, Pitrás minden este idejött hozzám. Azon dolgoztunk mind a ket­ten, hogy kerüljön el iskolára, hogy mi aztán jólérezzük ma­gunkat. Egy este nem vártam, el­aludtam. Egyszer csak nagyon zörget. A gyerekek fölébred­tek, és meglátták, amikor be­eresztettem. Mikor a férjem hazajött látogatóba, a nagyob­bik kislányom megmondotta: Apuka, éjjel idejött a Pitrás bácsi. Akkor kitört a botrány. A férjem nem ment vissza a pártiskolára. A pártbizottságon előadta a panaszát, és lemon­dott a párttitkárságról, mert Pitrással nem dolgozik tovább. Persze én is, ő is tagadott, a férjem maradt a szégyenbe, azt mondták róla, nem meg­bízható. Nagyon bántott az aljassá­gunk, hogy így bántunk vele. Nem érdemelte. Titokban ta­lálkoztunk, amikor tudtunk. Siófokon Kerekeséknél szok­tunk találkozni. Egész télen mint férj és feleség jártunk pártvonalon, ritkán találkoz­tunk otthon. A férjem fölfi­gyelt arra, hogy elég gyakran utazom, és Pitrás János is ak­kor. Üjra kitört a botrány. El­kezdtem gondolkodni, hogy már nem bírom tovább. Nem mentem sehová, hogy ne lás­sam. Azt hitiem, megörülök a gondoktól. Két hónapig gyöt­rődtem, aztán megírtam Pitrás Jánosnak, hogy ne haragudjon rám, de újra csak úgy hatá­roztam, hogy szakítanunk kell. Nagyon meguntam ezt a gya­lázatos életet. Amikor talál­koztunk, azt mondta: nem vá­lik el tőlem, ha elhagyom is, üldözni fog... és újra csak megegyeztünk. És most mi történik? A fér­jem raktáros volt a tsz-ben három évig, de a mi gyaláza­tos munkánkkal lerongáltuk a becsületét a párt előtt. Már sehol sincs becsülete. Kikerült a raktárosságból is. Kértem Pitrás segítségét, mivel a fér­jem beteges, és idegállapota is rossz, nem tud fizikai munkát végezni. Ö meg is ígérte, hogy »Bucikám, mindent megteszek érted!-» És most, amikor fér­jemre párttaggyűlésen kimond­ták, hogy sehol sincs értéke, ő olyan gúnyos mosollyal hall­gatta végig... Azt hittem, szé­gyenemben rögtön elszédülök, hiszen mi ketten csináltuk ezt a szégyenteljes munkát rája. Ügy éreztem, ezt nekem jóvá kell tennem, inkább a mi gya­lázatos életünk kerüljön nyil­vánosságra, be kell vallanom mindent __ K edves elvtárs! Nagyon meg­kérem, én egy utolsó nő, se­gítse visszahozni a férjem be­csületét. Inkább süllyedjek a föld alá, de tovább nem tu­dom elhallgatni, amit mivéget- tünk a férjem kapott. ítéljen el bennünket és igazságosan. Nekem már mindegy, az éle­tem tönkre van téve. Én csak Pitrást szeretem, de a férje­met nagyon sajnálom, mert tisztalelkű ember. »Drága életem! Én az eskü­met megtartottam irántad. Életemet adtam volna érted, hogy te igaz és őszinte vagy. De a taggyűlésen kimutattad, milyen önzés és rosszindulat lakozik benned. Soha nem ér­tettem meg, hogy mi az két­arcúnak lenni. Most már éj­iem. Tudom, hogy most vala­minek történnie kell, de már nyugodtan halok meg. Talán nyilvánosságra jöhet még a férjem becsülete. Csak arra kérlek, ha tudsz, ne felejts el segítséget nyújtani Mihálynak, mert az nevelte a te gyereke­det is. Búcsúzom, és azért to­vábbra is szeretlek még a sí­ron túl is.» Most újra visszatérek ma­gához. Nem akarom, hogy Pit­rás családjával valami botrány legyen. Titkolja el, csak a fér­jem becsületét nyerje vissza a pártnál és a községben is. Ké­rem, igazságosan ítéljen meg bennünket, ezt megvárom. Az ítéletet akarom tudni, hogy a férjem hogy kerül vissza a be­csületéhez. Amit leírtam, igaz. Bárhová odaállok, és felesküszöm rá. Kérem, ne csináljon botrányt, csak annyit, csak azt, hogy má­sok ne kerüljenek ilyen sze­rencsétlen helyzetbe. Ugye, ki­derül a férjem ártatlansága? De most már nem is folyta­tom. Maradok tisztelettel: Ka- lotainé ...■» A szobában csend, és nincs már félhomály. Elvonult a vi­har, és kigyulladtak a lámpák. Egyedül vagyok. Megnedvesí­tett ujjal eloltom a gyertyát, a cigarettavég-halmaz, a ha­mu csaknem beborította csonk­ját. Kunffy-képem asszonyar­cáról nem tűnt el az árnyék, de nem koromfekete már. Tisz- tultabb, s most már az övé. A gyertyafény játszott csak ve­lem? Kezemben még mindig re­meg a fehér papírra vetett va­lóság ... Jávori Béla

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents