Somogyi Néplap, 1964. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-06 / 209. szám

Fasánnap, 1964. szeptember 6. 3 SOMOGYI NÉPLAP AZ ELET ÉS A BÉKE SZOLQÁLATÁBAN A berlini lelkész meglepődött. — ön odahaza valóban megyei tanácstag, esperes úr? — fordult dr. Szigeti Gyulához. — Csodálkozom! Biztosan nagyon leszűkíti ez a tevékenység lekészi hivatását. — Ellenkezőleg! — válaszolt az esperes, és részletesen kifejtette, hogy a tanácstagi mun­kát az emberek érdekében végzi, gondjaikon, bajaikon próbál segíteni. — Azzal, hogy ta­nácstag vagyok, nem szűkült le, inkább még kitárult a hivatásom — mondta. A kaposvári esperestől máshol és más is megkérdezte ugyanezt. — Békepap — ezt is mondták rám. — Büsz­ke vagyok, hogy mondták, de a hangsúly! Lekicsinylő volt, az érződött belőle, hogy mert »békepap« vagyok, rossz pap vagyok... A mi küldetésünk, hogy az életet és a békét szol­gáljuk. Márpedig aki nem az életet, és nem a békét szolgálja, az nemcsak hogy nem pap, de nem is becsületes ember. Vagy talán hábo­rús pap is? Dr. Szigeti Gyula másfél évtizede vesz részt a békemozgalomban. 1949-ben Kurd—Csibrá- kon volt lelkész, és a helyi békebizottság el­nöke. Két év múlva Tabra került, itt a béke- bizottság titkárává, később a Hazafias Nép­front elnökségi tagjává választották. Nagyon sokan szerették és tisztelték a nagy tudású, segíteni kész embert. — Lelkész úr — fordultak hozzá sokan a tsz-szervezés idején —, nem jó lesz az, ha az embertől elviszik a közösbe azt a kis földjét is... — A sajátjukban dolgoznak akkor is — vá­laszolta a lelkész —, csak közösen. Meglátják, sokkal könnyebb lesz. Járta a községeket, beszélgetett a paraszt- emberekkel, és egy sem volt, aki azt mondta neki később, hogy rosszat tanácsolt. — Sokan a tsz elől a városba szerettek vol­na menekülni, főleg a fiatalok. Ne menjenek el — mondtam —, maguknak a földművelés a szalonnájuk, és legalább annyira szép és fontos szakma ez, mint hegeszteni vagy más munkát végezni a gyárban. A tabd járásban megismerték, megszerették dr. Szigeti Gyulát, s tavaly megyei tanácstag­nak jelölték és választották. — Hogy fogadta a jelölés hírét, esperes úr? — Kitüntetésnek vettem, és veszem ma is. Nagyon sok a munkám; időközben Tabról Ka­posvárra kerültem, most 71 anyaegyház tar­tozik hozzám, de szívesen vagyok tanácstag, és egyáltalán nem tartom ezt a megbízatást plusz feladatnak. Részt vesz a megyei tanács ülésein; rendsze­rezi, feldolgozza a beszámolókat; fogadóórá­kat, tanácstagi beszámolókat tart; elmegy a községi tanácsülésekre, foglalkozik választói­nak ügyes-bajos dolgaival; a megyei tanács egészségügyi állandó bizottságának titkára. — A tanácsi, a tömegszervezeti és a társa­dalmi munkát lelkészi hivatásomtól elmarad­hatatlan, elválaszthatatlan szolgálatnak tekin­tem, és igyekszem megfelelni válsztódm bi­zalmának. A napokban Tabon járt, találkozott a lullai tanácselnökkel, aki kérte, hogy egy beteg asszonyt segítsen elhelyezni szociális otthon­ban. Fölkeresik községfejlesztési problémák­kal, jönnek a szociális segélyt kérő emberek, mások családi bajaikra várnak tanácsot dr. Szigeti Gyulától. Minden kérést, panaszt meghallgat, ha szükséges, elutazik a távoli falvakba, hogy a bejelentést a helyszínen vizsgálja ki. A Haza­fias Népfront III. kongresszusa előtt falugyű­lésekre járt, s mint Somogy megyei küldött, részt vett a kongresszuson is. — Nagy megtiszteltetés ért a közelmúltban is. Tagja voltam a II. Prágai Keresztyén Béke Világgyűlésre utazó negyventagú magyar de­legációnak. Az öt világrészből 1100 küldött ta­lálkozott Prágában. A világgyűlésen foglal­koztunk a gyarmati népek helyzetével, az éh­séggel, a szabadsággal. Állást foglaltunk a háborút kirobbantható okok ellen. Az egyik határozat például, melyet egyhangúlag elfo­gadott a világgyűlés, így hangzott: »A békés egymás mellett élés olyan dinamikus állapot különböző társadalmi rendszerű államok kö­zött, amelyben a gazdasági rendszer, a tudo­mányos együttműködés, az emberi találkozá­sok, a kulturális és az információs csere szol­gálják a haladást.« Komoly pozitívum ez azért is, mert a prágai világgyűlés egyházi találko­zó volt, és nagyobb számban nyugati küldött­ségek vettek rajta részt. Minden jelentős, a béke ügyét szolgáló kérdésben egyetértettünk; a nyugati államok lelkészei elmondták, hogy otthon beszélnek majd gyű 1 ékezetükben a bé­kéről, a szabadságról, az emberi jogokról. A prágai béke világgyűlés mottója volt kü­lönben, amit dr. Szigeti Gyula már említett: »Küldetésünk az élet és a béke szolgálata.« Vincze Jenő Pártklub vagy párthelyiség? Több községben érdeklőd­tem, merre találom a párthe­lyiséget? — Talán a pártklubot? — ja­vítottak ki csaknem mindenütt, aztán elmagyarázták merre. A klub és a helyiség fogal­ma között nagy a különbség. Az előbbiről szépen berende­zett terem jut az ember eszé­be, könyvekkel, folyóiratokkal, rádióval, televízióval, érdekes vitákkal, tanulságos előadások- kaL A helyiség — egyszerűen csak helyiség, minden különö­sebb tartalom nélkül. Érzik az emberek is a kü­lönbséget és szívesebben hasz­nálják a klub elnevezést. De az elnevezés mögött mi­lyen a tartalom? Az MSZMP Központi Bizott­ságának irányelvei alapján sok millió forintos költséggel hat község — Balatonszabadi, Nagyberki, Gölle, Csokonyavi- sonta, Csököly és Böhönye — új pártházat kapott. A falusi alapszervezetek igé­nyelték a klubokat és a kérést támogatta a megyei pártbizott­ság. Sorra nyitották meg falun a községi pártklubokat azzal a gondolattal, hogy a művelődési ház mellett legyen a község kulturális életének központja, ismertessék ott a párt prog­ramját, célkitűzéseit, beszélges­senek a falu kommunistái és párton kívüli dolgozói a nem­zetközi politikai kérdésekről, hazánk gazdasági helyzetéről, vitatkozzanak a falusi embert érdeklő témákról, hallgassanak előadásokat. Röviden: éljenek tervszerű, rendszeres, tartal­mas klubéletet. A megyei pártbizottság mun­katársai több ízben vizsgálták a pártklubok működését, és a tapasztalatok azt bizonyították, hogy maradéktalanul egyik klub sem felelt meg a várako­zásnak. A legnagyobb baj, hogy klubprogramot sehol sem dolgoztak ki. anélkül pedig le­hetetlen jó klubéletet élni. Csokonyavisontán például ta­nácsüléseket, ktsz-ülést, KISZ taggyűlést rendeznek a klub­ban. Ez helyeselhető is akkor, ha az említett rendezvényeken kívül változatos, érdekes klub­program töltené ki az időt Ritkán üresek esténként a községi pártklubok. Van olyan község, ahol a számok jó láto­gatottságról árulkodnak. A klub vendégei azonban zömmel a televízió műsorát jöttek megnézni. Nagybajomban hat párt- alapszervezetnek van egy klub­ja. A Zöldmező Tsz klubját minden párttag és párton kí­vüli igénybe veheti, látogatják is. Kányási Kálmán községi csúcstitkár elmondta, hogy a tsz nőbizottsága rendszeresen ott ülésezik, kézimunka szak­körük van, esetenként előadá­sokat rendeznek a mezőgazda­ság időszerű kérdéseiről. Ám a működésről érdeklődve az em­berben mindig marad egy kis hiányérzet: Az alkalmi rendez­vényeken, egy vagy több szak­kör rendszeres működésén kí­vül van-e állandó program? Jut-e minden hétre egy érde­kes, tanulságos előadás vagy vita? Valóban otthon érzik magukat a párttagok és a pár­ton kívüliek a klubban, vagy csak tv-t nézni jönnek el? Ha a pártszervezetek vezető­sége mindenütt létrehozna egy klubbizottságot, valakit felelős­sé tennének a program_ kidol­gozásáért, és végrehajtásáért, fellendülne az élet, tartalom­mal telítődne, s valóban a község kulturális, politikai és társadalmi életének központja lehetne a pártklub. Jelentős szerep jut a klubok­nak abban is, hogy a párton kívülieket közelebb hozzák a szervezethez. Érdekes példa er­re á kaposfői. A községben még nincs pártklub, a közel­múltban kaptak három helyi­séget a tanácsnál. Két szobá­ban klubot, a harmadikban könyvtárat rendeznek be. A községben sokat várnak a lé­tesítménytől — és nemcsak a kommunisták. Sok párton kí­vüli keresi meg a község veze­tőit. érdeklődnek, mikor nyit a klub, milyen lesz a program? Még csak egv adatot: nemré­giben Kaposfőn nyilvános pártnapot rendeztek. ezen negyven párton kívüli vett részt! Szükség van a pártklubokra, jó ha ott rendezik a gyűlése­ket, jó. ha a fiatalok is otthon­ra találnak a klubban — mint a somogysziliek is. De tervsze­rűbbé, rendszeresebbé kell ten­ni a programot. Ne alkalmi rendezvényekkel próbálják a falusi pártszervezetek a község életét színesíteni, hanem folya­matosan biztosítsanak változa­tás, az igényeknek megfelelő rendezvényeket. A párthelyiségből csak ak­kor lehet klub, ha élettel, tar­talommal töltik meg, és ebben részt vállal mindenki: kommu­nista, párton kívüli idős és fiatal. — Vincze — Tájékoztató az általános iskolai kézikönyvekről Több iskola pedagógusai még nem kapták meg a munkáju­kat segítő kézikönyveket. Ez­zel kapcsolatban a Tankönyv­kiadó Vállalatnál elmondták, hogy az általános iskolák pe­dagógusai rézére már megje­lent a kézikönyv az első és második osztályos környezet- ismerethez, az első, a második, a harmadik és negyedik osztá­lyos énektanításhoz, valamint az 1—i osztályok gyakorlati foglalkozásához. Ugyancsak hamarosan az iskolákba kerül az 5.-es új orosz nyelvkönyv A/formátumához készült kézi­könyv. Megjelent a kéziköny­vet helyettesítő útmutató az 1—4. összevont osztályú, az 1—3. és a 2—4. ugyancsak ösz- szevont osztályú iskolák peda­gógusainak is. Még nyomdában van, s elő­reláthatólag 1965 első negye­dében készül el az 5. és 6. osz­tályos gyakorlati foglalkozás kézikönyve, az 5—8.-os háztar­tási ismeretekhez, az 5.-es orosz nyelvkönyv B/formátu­mához, az 5.-es énekhez és számtanhoz a kézikönyv, va­lamint a 7.-es biológia oktatás­hoz, továbbá az 5—8. össze­vont osztályok pedagógusai­nak készült útmutató. A felsoroltakon kívül több általános iskolai segédkönyv jövőre lát napvilágot. (MTI) A GYÉKÉNYESI LEGELŐN Vízlevezető árkokat vágnak levezetésére. A mellékágak a gyékényesi legelőkön a talajvíz hosszúsága eléri a másfél kilomé­tert. Fé! évi községfejlesztés Minden lakosra 16 forint 40 fillér értékű társadalmi munka fut Kevés a tégla, a hullámlemez és a fenyő-fűrészáru A kaposvári járás lakóinak száma: 78 200. Az első fél év­ben elvégzett társadalmi mun­ka pénzben 1 241 000 forint. A csecsemőket és aggastyánokat is beleszámítva minden lakos­ra 16,40 forint értékű társadal­mi munka jut. Ez az arány a legjobb a megyében. Fél év alatt többet tettek falvaik szé­pítéséért, gazdagításáért a ka­posvári járás lakói, mint ta­valy egész évben. Ahány község, annyi terv, elképzelés, megvalósítás. Rég­óta vajúdó problémákat olda­nak meg. Attalának nem volt eddig orvoslakása, most lesz. A falu népe áldoz rá és idén meg is valósul az elképzelés. Osztopánban kicsi, szűk a mű­velődés háza. Az idén bővítik. Somogyszilban nincs hol lak­niuk a pedagógusoknak. Az idén lakásra áldoznak az em­berek. A rinyakovácsiak az idén művelődési házat emel­nek. Inámpuszta, Lipótfa, La- papuszta házaiban petróleum- lámpa pislákolt esténként, idén bevezették hozzájuk is a vil­lanyt. Az emberek is összead­ták a pénzüket és segítettek. S talán nincs is olyan falu, település a járásban, ahol ne gazdagodott volna valamivel az élet, a környezet. A járási tanácson elmond­ták, hogy mintegy harminc ki­lométer hosszúságban készül szilárd burkolatú járda a köz­ségekben. Másutt ravatalozó­kat építenek, mert a falusi em­berek is rájöttek: nem járja, hogy a halottal egy fedél alatt COOOOOOOOOOCOCOOOGCOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCOO XXXXXXXXXDOOOOOOC A riporíeres ember" // Jó illatú bableves gőzölgött kicsit. Miért kérdik? — vetem Egypár pillanatig tányérjában, amikor beko- oda ímmel-ámmal, haragosan magába roskadtan ül. hallgat, pogtam hozzájuk. Az asztalnál ülő ötven év körüli férfi ab­bahagyta az ebédelést, és ma­gyarázatba kezdett. Szófukar­nak egyáltalán nem lehetett mondani, bár bőbeszédűségé­hez bizonyára hozzájárult az a uiták a kamrában jó néhány pohár bor, melyet a bűnjel, délelőtt a falu pedagógusánál elfogyasztott. — A levélügyben? Igen, mi írtuk a levelet. A feleségem, —, hiszen ha nem engedem, akkor is joguk van körülnéz­ni... Vigyem be a tanácsházára a két zsák műtrágyát — mond­ják a végén, amikor megta- mert ez — Vigye ám a nehézség! — vetettem ellen —, én bizony nem szégyenkezem vele végig falun, hogyisne, hogy min­— Bánatos ember vagyok én, kérem. Tragédia az egész, családi tragédia. Nem köszön a fiam. Le akartuk beszélni a vá­lasztottjáról, s úgy elment, hogy azt sem mondta: isten ve­led, apám. Az esküvőjükre sem hívtak meg. Itt ment el a házam előtt a feleségével, de eszébe sem jutott bejönni és köszönteni öreg édesapját, aki annyit szenvedett, áldozott ér­mert én nem tudok írni Azért j laíun, hogyisne, hogy min- te jyjert mjt meg nem tettem ?eW ma°K . . denki rajtam robogjon, majd ^ inríntnt kért n kato­kuldtuk, hogy ne tegyek ki ne- afcinefc fJontog> az el„iszi. s a en- Szaz forintot kert a kato ÍU bűnjel ott maradt a házamnál, vünket az újságba... De lönben írják csak meg, nem bánom, de akkor én is kipako­lok. Mert én olyan nagyon ri- porteres ember vagyok, raj- föidjéről tam nem lehet kifogni, ugye, 1 érti, uram ... Helyeslést vár, de nem sza­kítom félbe. Kíváncsi vagyok, milyen is egy »riporteres em­ber.« — Mert ha jól megnézzük a dolgot, hamar kiderül, hogy nem is mi vagyunk a hibásak, hanem először is az, aki nem állított őrt az isten szabad em alá kirakott műtrágya mellé. Más is hozott belőle, de csak nálunk találták meg. Egyszer, akkor is ilyentájt lehetett az idő, éppen az asztalnál ülök, amikor látom, hogy az udvar­ról jön be két tanácstag társa­ságában egy rendőr. No, mon­dom magamnak, Sándor, meg­jöttek a műtrágyáért. Ügy is volt, ahogy gondoltam. Azt mondja a rendőr, megenged­ném-e, hogy körülnézzenek egy ekkor már persze átkoztam azt a percet is, amikor az asszony állami gazdaság Egy nap nem voltam otthon, amikor a gazdaság kocsija megállt a házunk előtt, és fel­rakta a »bűnjelet«. De nem­csak azt vitte el, hanem azt a két tele zsákot is, amelyet a földművesszövetkezetnél vásá­roltam. Kijött a büntetés, sza­bálysértésért hatszáz forintot fizettettek velem, de persze én sem hagytam az igazamat. Jöttek is hozzám egyik reg­gel, menjek be a gazdaság raktárába, és ott megkapom a jogtalanul elvitt két zsákkal De én kötöttem magam: én bi­zony nem meayek egy tapod­tat sem, majd aki elvitte, az vissza is hozza. Mert rivorte- res ember vagyok ám én, uram . .. Aztán persze mégis elmentem a magáméért. El is hoztam kamatostul. forintot naságtól, de én ötszázat küld­tem neki. Amikor elfogyott a pénze, akkor újból kétszer annyit küldtem, mint ameny- nyit kért. Most levelet írt a fe­lesége, kedves szüleimnek szó­lított bennünket a papíron, ak­kor nem jutott eszébe, hogy mi is vagyunk? Nem, én nem me­gyek hozzájuk, riporteres em­ber vagyok én... ... Mély sajnálattal hallgatom. Az ellentmondásoknak micso­da keveréke testesül meg eb­ben, a képességénél fogva sok­kal többre hivatott emberben! Olyan az esze, mint a borotva. A tsz-ben legalább briaádveze- tő lehetne ... De ma sértődött­ként járkál, s a lovait etetge- ti. Nem találja heh/ét. a falu új társadalmában, nemlétező el­lentétek ellen hadakozik, s közben vívódik, gyötrődik, ön­magával. Talán, ha vaoyon akarná, megteremthetné a. har­móniát önmaaában. Varga József töltsenek akár csak egy napot is. Kapospulán már megelégel­ték az egészségtelen, födetlen, szennyezett kutak vizét. Jobb az, amely csővezetéken jut el a házakig, s esetleg a házakba, a fürdőszobákba. Egyre nő pa­rasztságunk igénye, kulturál­tabb életmódra, környezetre vágyik. És hajlandó áldozni is önmagáért. Pénzzel és két keze munkájával is. S ha akad olyan község, ahol egy-két évben semmi sem ké­szül, nem jelenti azt, hogy ezek a települések kívülrekedtek a fejlődésen. Nem egy helyen úgy gondolkodnak a vezetők: ne aprózzuk el a pénzünket, hanem rakjuk össze és csak az­után fogjunk hozzá tervünk valóraváltásához. És takaré­koskodnak, tartalékolnak. így lett valóság a kadarkúti műve­lődési ház, amelynek falai kö­zé a közeljövőben eljön Az em­ber tragédiája a pécsi színé­szek tolmácsolásában. Mérföl- des lépést, változást jelez ez az egyetlen tény is. Nem diadalmenet a község­fejlesztés, szó sincs róla. Ren­geteg buktatóval, nehézséggel találják szembe magukat az ügyintézők. A községi vezetők­nek szinte anyagbeszerzőknek kell lenniük, ha azt akarják, hogy ne maradjanak szégyen­ben. A járás községei például 800 000 téglát igényeltek idei tervük megvalósításához, de csak 320 000-et kaptak. Hogy a munka mégsem akadt meg, az nagyrészt a vezetők lelemé­nyességének, találékonyságá­nak köszönhető. Ha nem is a föld alól, de előteremtették a téglát. Ez némely helyen kése­delmet idézett elő, nem kezd­hették el idejében az építke­zést. Nem kapnak az új létesítmé- nvekhez hullámpalát, s hiány­cikk a fenyőfűrészáru, időn­ként a mész is. Cementből az idén jó volt az ellátás, s elis­merésre méltóan dolgoztak az útépítők is. Dicsérik azokat a lelkes mérnököket, akik társa­dalmi munkában készítették és készítik el a tanácsoknak a lé­tesítmények műszaki terveit Nemcsak anyaghiánnyal küszködnek a tanácsok, ha­nem tervező- és tervhiánnyal is. S míg ez utóbbi gondot ön­maguk is megoldják, anyag­igényeiket az iparnak és a ke­reskedelemnek kell jobban számba venni, mert hisz tégla* hullámpalát a legnagyobb jó­akarattal sem tud gyártani községi tanács. V. J.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents