Somogyi Néplap, 1964. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-04 / 207. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Péntek, 1964. szeptember 4. Zavargások Cipruson Elmaradt államcsíny Dél* Vietnam —malaysiai helyzetkép Nicosia (AFP, AP, Reuter, MEN, Tanjug). Kiprianu ciprusi külügymi­niszter Nicosiában kijelentet­te: »-Sajnálattal állapítom meg, hogy a tények világos bizo­nyítékai szerint a Ciprus el­len intézett török légitámadá­sokat az Egyesült Államok és N agy-Britannia kormányá­nak a tudomásával hajtották végre, s e kormányok később sem ítélték el a polgári la­kosság e barbár bombázását.-» A miniszternek ez a nyilat­kozata lényegében az ameri­kai és a brit kormány Nico­siában szerdán átnyújtott jegyzékére válaszolt. A jegy­zék tiltakozott Makariosz el­nöknek Alexandriában tett, a fentivel azonos tartalmú kije­lentése ellen. Az Egyesült Ál­lamok Makariosz beszédének »azonnali nyilvános cáfolatát-« követelte, ehelyett Kiprianu említett nyilatkozata hangzott el. Ciprus moszkvai és athéni nagykövetét, valamint londoni főbiztosát csütörtökre Nico­siába rendelték, a legújabb fejleményekről folytatandó ta­nácskozásokra. Nicosia török negyedében több ezer ciprusi török tünte­tett a kormány gazdasági kor­látozó rendszabályai ellen. Manszura vidékén, Ciprus északnyugati részén ciprusi görögök és törökök fegyveres összetűzése megszegte az au­gusztus 11-én elrendelt tűz­szünetet. Az összetűzés szín­helye Lefka falu, egy nagyobb török lakta beszögelés Man- szurától, a múlt havi súlyos harcok színhelyétől keletre. Szerdán kora hajnalban két ismeretlen nemzetiségű hajót is láttak az északnyugati par­tok közelében. A fegyveres incidensek nem szorítkoznak csak Ciprusra. Szerdán lövöldözés folyt a gö­rög—török határon levő Ev- rosz (Marica) folyónál. A gö­rög külügyminisztérium szóvi­vője közölte, hogy a helyszín­ről érkezett jelentések szerint egy török őrjárat behatolt gö­rög területre Peplosz falu kö­zelében, és tüzet nyitott görög halászokra. A görög járőr a tüzet viszonozta, s ekkor a törökök visszatértek saját te­rületükre. A Tanjug tudósítójának at­héni politikai körökben szer­zett értesülései szerint a nyu­gati diplomácia továbbra is nyomást fejt ki a görög kor­mányra és Makarioszra a Cip­rus felosztását célzó Acheson- terv elfogadása érdekében. Eb­ben különösen a brit diplomá­cia rendkívül aktív, de támo­gatja az Egyesült Államok kormánya is. Garufaliasz gö­rög hadügyminiszter legutóbbi váratlan nicosiai utazását is összefüggésbe hozzák az an­golszászok nyomásával. II illant az EiSZ-erok ciprusi íenniartását szeretné New York (AP, Reuter). U Thant ENSZ-főtitkár a ciprusi ENSZ-erők fenntartási költségeiben mutatkozó hiány fedezése céljából folytatott tárgyalásai során szerdán fo­gadta Ciprus, Norvégia, Nagy- Britannia, az Egyesült Álla­mok, Dánia és Törökország küldötteit. Az ENSZ-főtitkár szeptember 10-én számol be a Biztonsági Tanácsnak a leg­utóbbi időben Ciprussal kap­csolatban kifejtett munkájáról. A főtitkár hír szerint azt sze­retné, ha a ciprusi ENSZ-erők megbízatását szeptember 26-a után újabb három hónappal meghosszabbítanák. Az ENSZ- erők fenntartásának fedezésé­ből hiányzó kétmillió dollár pótlására eddig csak a brit kor­mány jelentkezett 400 000 dol­lár felajánlásával. (MTI) Saigon (AP, Reuter, UPI, AFP). Lázas katonai tevékenység­gel telt el Saigon éjszakája. Kormánykörökből ugyanis olyan hírek terjedtek el, hogy Nguyen Ton Hoan lemondott miniszterelnök-helyettes Dai Viet-párti katonatiszt hívei a város ellen vonulnak. A csü­törtökre virradó éjszakát a saigoni helyőrség riadókészült­ségben töltötte, a város felett helikopterek keringtek. Az államcsínyből nem lett semmi. Csütörtök reggel vi­szont visszaérkezett Saigonba Nguyen Khanh miniszterel­nök, aki nemrég mint elnök megbukott, de bekerült a ha­talmi triumvirátusba. Khanh tábornok azonnal megkezdte tárgyalásait a kormány sebté­ben összehívott tagjaival. Egyes nyugati hírügynökségek szerint arról, hogy újból át­veszi a kormányfői teendőket. Kuala Lumpur. Sajátságos módon a dél­vietnami belső bajokkal esik egybe az angolok malaysiai báb-államának újabb állítóla­gos válsága. Abdul Rahman malaysiai miniszterelnök szerdán azt kö­zölte, hogy előző nap este az ország déli részén, Johore ál­lam Labis körzete felett indo­néz repülőgép jelent meg, amelyről ejtőernyősök eresz­kedtek alá. A kormány nyom­ban csapatokat küldött a helyszínre, de az állítólagos ejtőernyősök a hivatalos ver­zió szerint nyomban bevet­ték magukat a dzsungelbe. Bár az állítólagos »invázió« tényét nem lehet megerősíte­ni, a malaysiai kormány már­is szükségesnek tartotta annak közlését, hogy az ENSZ Biz­tonsági Tanácsához fordul, ha bebizonyosodik, hogy regurá- ris indonéz egységekről van szó. (MTI) A Nácizmus Üldözöttéi nyu­gat-berlini szervezete közlö­nyének szeptemberi számában tiltakozik Bonn ama szándéka ellen, hogy 1965. május 8-tól a bűncselekmények elévülésé­nek ürügyével beszüntessék a náci bűnözők hivatalból való üldözését. A közlöny hangoz­tatja, hogy az NSZK kormá­nya ezzel a határozatával el­lentétbe került a nemzetközi jog elveivel. Az Cszak-Szumátra hét ame­rikai ültetvényén dolgozó 12 ezer munkás a Tonkini-öböl- ben végrehajtott amerikai ag­resszió elleni tiltakozás jeléül sztrájkot hirdetett. U Thant a Biztonsági Ta­nácshoz küldött jelentésében közölte, hogy nem hosszabbít­ják meg az ENSZ jemeni meg­figyelő csoportjának szeptem­ber 4-én lejáró küldetését. A Leningrádi Operaház mű­vészeinek egy csoportja szer­da este New Yorkba érkezett. Olenga, a kongói népi fel­szabadító hadsereg parancs­noka közölte, hogy fegyveres erői elfoglalták Lisala és Búmba városokat, s folytatják előrenyomulásukat Coquil- hatville felé. Olenga nyilatko­zatát a Stanleyville-i rádió is­mertette. Heves tűz ütött ki Beirut keleti részén. Az öt órán át tartó tűz felégetett 17 ezer négyzetméter olajfát. A toursi kórus nemzetközi énekfesztiváljának második es­téjén a budapesti MÁV Szim­fonikusok Zenekara Pécsi Ist­ván vezényletével Kodály: Fölszállott a páva című mű­vét adta elő. A Jugoszláv Nemzeti Bank ez év szeptember 15-től-kezdő- dőleg szükség szerint fokoza­tosan új formájú 5000, 1000, 500 és 100 dináros címletű bankjegyeket bocsát forga­lomba. A bankjegyek feliratai összhangban állnak a ju­goszláv állam új elnevezésé­vel. A forgalomba levő bank­jegyek és érmék törvényes fizetési eszközként továbbra is forgalomban maradnak. De Gaulle október elején két-három napot tölt Argentí­nában dél-amerikai útja so­rán. Franciaország buenos ai- res-i nagykövetsége két ágyat rendelt egy Georges Soudon nevű műbútorasztalostól. Az ágyakat a rendkívüli méretek jellemzik. Mindkettő 2,20 mé­ter hosszú, 1,15 méter széles lesz, cseresznyefából készül. Nem kisebb személyiség, mint Charles de Gaulle francia köztársasági elnök és felesé­ge részére. Az asztalos elmon­dotta, hogy régi gaulleista, s a »világ minden kincséért sem adná át megbízatását senki­nek«. Erről mindenki meg van győződve, mert Soudon úr 110 ezer pesót kap »művéért«. A világ országainak több mint fele állítja ki áruit a szeptember 5-től 20-ig tartan­dó őszi zágrábi vásáron, ösz- szesen 53 ország jelentette be részvételét. A vásáron 5000 külföldi és 1200 jugoszláv vál­lalat és cég mutatja be áruit. A Nis-i belügyi szervek be­fejezték a nyomozást egy na­gyobb nemzetközi csempész­banda ügyében. A csempész­banda irányítója Karakafa Mehmed Ali török állampol­gár volt. A csempészek kar­órákat, tranzisztoros vevőké­szülékeket, aranyérmeket és különböző idegen valutát hoz­tak be Jugoszláviába Olaszor­szágból, Görögországból, Tö­rökországból, Szíriából és Nyu- gat-Németországból. Karakafa Mehmed Ali és tár­sai több mint 8 000 000 dinár értékű aranyat és más csem­pészárut vittek be Jugoszlá­viába. A nemzetközi csem­pészbanda tagjait rövidesen bíróság elé állítják. Két japán kommunista vezető sajtóértekezlete Moszkva (TASZSZ). A Pravda beszámol arról a sajtóértekezletről, amelyet Si- geo Kamijama és Sigeharu Nakano, a Japán Kommunista Párt Központi Bizottságának két tagja tartott Tokióban. Kamijamát és Nakanót a köz­ponti bizottság nemrég három hónapra megfosztotta párttag­sági jogaitól. A két vezetőt szervezeti in­tézkedésekkel eltávolították, mégpedig csupán azért, mert a pártelnökségnek nem tetsző nézeteket hangoztattak. Kamijama és Nakano han­goztatta, hogy a JKP vezetősé­ge — miközben a valódi mar­xista—leninistákat a szervezeti szabályzat megsértésével vá­dolja — önmagát sérti meg a legdurvább módon a pártde­mokrácia normáit. Így például az SZKP Központi Bizottságá­nak április 18-i levelét még a központi bizottság tagjaitól is eltitkolták. Ugyancsak titokban tartották a párttagságtól a Ha- kamada vezette japán párt­küldöttség moszkvai tárgyalá­sainak kérdéseit. A JKP ve­zetősége akkor kezdte a leg­nagyobb hangerővel hirdetni »önállóságát és függetlensé~ gét«, amikor Peking állás­pontjára csúszott — fűzte hoz­zá Kamijama. A két kommunista vezető kijelentette, hogy minden aka­dállyal szembeszállva tovább­ra is elvi harcot folytatnak a 81 kommunista párt nyilatko­zataival, a párt programjával, a valódi kommunista fegye­lemmel összhangban. (MTI) HADIHELYZET KONGÓBAN NYIKOLAJ PANOV Chicago 45 — Nem, egészen más dolog leplezte le a bűnöst. Talán em­lékszik, hogy amikor Eliot ka­pitány a kitoviji mólóra lépett az embereinkkel, akik kimen­tették az óceánból, mindenek­előtt megparacsolta, hogv vá­sároljanak neki rumot. Vagyis egyáltalán nem volt semmi ital a bőröndjében. Amikor vi­szont holtan találtuk, több üres üveg hevert mellette. Mi­kor pedig Norton úgy tett, mintha a hajónaplót és a tér­képet keresné, nagy készsége­sen kinyitotta a bőröndöket, és nem volt nehéz észrevenni, hogy Eliot bőröndje degeszre van tömve, Nortoné viszont csaknem üres. Vagyis az italt Norton hoz­ta, és Eliot nem is tudott er­ről. Vajon miért volt szüksége Nortonnak ennyi szeszre? A válasz logikus: azért, hosv állandóan itassa a kapitányt, megbénítsa akaratát. Ljudov felállt, levette a fo­gasról köpenyét. — Norton megpróbált min­dent Jack'onra kenni, ám az Egyesült Államokban nem­csak a csönd vár rá, hanem börtön, és talán a villamosszék is. A bűntett teljesen nyilván. Szépe való . .. No, de bocsásson meg, megyek a fiaimhoz. Bizonyára máris csodálkoznak, hogy ho­vá tűnhetett a parancsnokuk. Egy kérésem viszont lenne: ha egyszer valamikor a hábo­rú után regényt vagy verset ír, erről ne feledje el megemlí­teni, mily nagy örömmel tölt el bennünket, hogy az Egye­sült Államokban és az egész világon oly sok önfeláldozó, hűséges barátunk van. Talán az utolsó centjüket is odaad­ták, ho"-- összeeyűits°k a »Beauty of Chicago« rakomá­nyának árát. És ha meg is kellett ezt a rakó. mányt, a dialektika azt tanít­ja, hogy néha a pusztítás is al­kotó tettnek számít. És sem­miféle Nortonok, semmiféle vérk';r'>svedök. akik a rón bá­natából és könnyeiből dolláro­kat csinálnak, nem gátolhat­ják meg az egész világ demok­ratikus erőinek összefogását! Amikor az Amerikai Egye­sült Államokban jártam, több­ször eszembe jutottak ezek a szavak. Eszembe jutottak a New York-i kikötőben is a néptelen, félhomályos büfében folytatott beszélgetés után. Emlékeztem rájuk Harlemnek, ennek a néger gettónak a szo­morú, füstös, túlzsúfolt házai közt, ahol a gondterhelt, sze­rényen öltözött, fekete bőrű New York-iak dolgos, sietős áradata hömpölyög. Ezek az emberek mintha valami látha­tatlan, de szinte fizikailag ér­zékelhető vonással különböz­nének Manhattan többi polgá­rától. Eszembe jutottak északi-ten­geri barátom szavai Washing­ton kőrútjain és széles terein, az arlingtoni temetőnél, ahol a Pentagon masszív épülete mel­lett számtalan katonasír fehér fejfája sorakozik; a chicagói egyetemi városkában, a friss, nyírt füvű sportstadionban. Az amerikai atomtudósok itt ké­szítették el az első atombom­bát, azért, hogy mielőbb vere­séget szenvedjen a fasizmus, és mégis Hirosima békés la­kosságára dobták. Sohasem felejtem el, hogyan fogadtak bennünket a New York-i, a columbiai, a chicagói egyetem hallgatói. Mi, szovjet turisták, először feszült, várakozó hallgatás fa­lába ütköztünk. Aztán vidám »Good day!«-inkre és »How do you do«-inkra tétován felénk nyúlt néhány fiú és lány keze, a hallgatók sorban üdvözöltek bennünket, és feltűzték ruhá­jukra a »PEACE«-feliratú jel­vényeket, amelyeket emlékbe adtunk nekik. És a bizalmat­lan zárkózottságot csakhamar kedves mosoly váltotta fel a legtöbb fiatal arcon. A külön-: böző nyelveken, de azonos ér-: zéssel kimondott »béke« szói fordult elő leggyakrabban: ezekben a szaggatott beszélge-: tésekben. De néha elhangzott a komor, fenyegető »háború«: is. ; Amikor elhagytam a »Beauty: of Chicago« nevű büfét, a he-i gyes orrú csapos búcsúzóul1 sokáig rázta a kezem. A kis utcában visszapillantottam. A csapos nyomon kövétett a te­kintetével, majd lopva körül­kémlelt, és becsukta maga mö­gött az ajtót. Talán úgy gon­dolta, hogy túlságosan sokat fecsegett nekem. Persze, nem akarta magára haragítani a büfé tulajdonosát, Josuah Nor­tont, a »Beauty of Chicago« parancsnokának egykori he­lyettesét, a »Norton and Nor­ton Limited« hajózási cég egy­kori vezetőjét. — Hát ez a helyzet, uram — mondta a csapos. — Amikor visszatért Oroszországból, kez­detben rosszul állt a szénája. Pert indítottak ellene, és úgy látszik, hogy a főnök akkor nagyon beijedt, már a villa­mosszéket érezte maga alatt. Az apám mesélte el nekem mindezt. Egyébként ő is hoz­zájárult a »Beauty of Chicago« rakományának a megvásárlá­sához, és nagyon elszomorí­totta, hogy az ajándéka a Je­ges-tengerbe veszett... (Folytatjuk) A tizenöt milllö lakosú Kongó térképén pontozva ábrázoltuk a hazafias erők által 19G1. augusztus végén ellenőrzött területeket. Ismeretes, hogy az imperialista hatalmakat nyíltan kiszolgáló kon­gói központi kormány ellen (mely az ország fővárosában, az 1,3 mil­lió lakosú Léopoldville-ben székel), mór az év elején is több tarto­mányban, így Kwangóban és Dél- Kaszaiban is felkelés robbant ki. Május első napjaiban pedig Kelet- Kongóban a Itu/izl folyó völgyé­ben már egy központilag irányí­tott szervezett partizánmozgalom zászlaját emelték magasba a Kon- ♦gól hazafiak. { Az alig ezer lakosú Uvira tele­♦ Pülés körzetéből kiindult partizán- % egységek néhány hónap alatt egy ♦ sor fontos helységet, köztük há­jrom tartományi központot is el­♦ foglaltak, és rövid időre Kivu tar- J tomány központját, Bukavu váro­sát is megszállták. Augusztus kö- Jzepére egységeik átvágással fe- { ny égették az Elisabelhville—Port {Francqui vasútvonalat, melyen ♦ Kongó kincsesháza, a katangai bá­♦ nyaövezet termékeinek egy részét j szállítják. { Az óriási terület és a terepvi­♦ szonyok következményeként a kor­♦ mánycsapatoktól zsákmányolt ♦ fegyverzeten kívül csupán primi­♦ tív harceszközökkel fölszerelt sza- ♦badságharcos csapatok — összlét­♦ számuk mintegy 25—30 000 fő — {jellegzetes partizán harcmodort al­kalmaznak. összefüggő frontvonal {nincs, utak, vasútvonalak mentén {vonulnak előre az egyes kulcs­♦ fontosságú települések felé. Jelen­♦ leg három fő támadási iránnyal: t Észak-Kongóba n Stanley viPe-töl { kiindulva lisala városka, Küzép- { Kongóban Luluabourg, Katangá- { ban pedig Mitwaba település cél- { pontokkal. A nagy technikai fö- { lénnyel rendelkező kormánycsapa­♦ tok ellencsapásai elöl kitérnek, ♦ ezért kényszerültek Bukavut is fel­♦ adni. A központi kormány csapa­♦ tai egyébként — különösen au- { gusztus közepétől — nagyarányú { amerikai katonai segélyben ré- { szesülnek (az USA napi 1 millió— { 1,5 millió dollár értékű hadianya- { got, repülőgépet szállít), és sorai­♦ kát európai — főleg belga és ♦ afrikai. Csőmbe egvkori k-t- ''ti 1 csendőrsécénck volt tagjaiból szár­mazó zsoldosokkal erősítették meg.

Next

/
Thumbnails
Contents