Somogyi Néplap, 1964. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-26 / 226. szám
I Szombat, 1964. szeptember 26. SOMOGYI NÉPLAP Balatoni számadás AZ ÁRUELLÁTÁSRÓL, A VISSZAÉLÉSEKRŐL ÉS A GONDOKRÓL Beszélgetés Neichl Lajossal, az Állami Kereskedelmi Felügyelőség Somogy megyei irodájának vezetőjével Elcsöndesedett a Balatonpart, befejeződött a nyári idény. A magyar tenger mindkét oldalán soha nem tapasztalt nagy forgalom volt az elmúlt hónapokban; bel- és külföldi turisták százezrei pihentek a campingekben, a szállodákban, a szakszervezeti üdülőkben. A Somogyi Néplap munkatársa fölkereste Neichl Lajost, a Belkereskedelmi Minisztérium Állami Kereskedelmi Felügyelősége Somogy megyei irodájának vezetőjét, és tájékoztatást kért a nyári tapasztalatokról. — Talán azzal kezdeném — mondotta bevezetőjében Neichl Lajos —, hogy a nem várt nagy forgalom ellenére mind a kereskedelem, mind pedig a vendéglátóipar jobban megállta a helyét, mint 1963-ban. Az ÁKF országos szervezésben 4 átfogó balatoni vizsgálatot tartott, a Somogy megyei ÁKF pedig a Minőségvizsgáló Intézettel együtt a tej, a presszókávé, a bor és a fagylalt minőségét ellenőrizte. Az illetékesek bevonásával megvizsgáltuk a MÉR zöldség- és gyümölcsboltjait, a magánkifőzdéket és a magánkereskedőket. Sürgősen föl kell vetnünk néhány olyan problémát, melyet az ellátás javítása érdekében a kereskedelem felsőbb szerijeinek kellene megoldani. Érthetetlennek tartjuk, hogy a kereskedelem automatizálásából a Balaton-part nem részesül. Másik nagy gondunk a reggeliztetés. Gyakori, hogy egyes helységekben — Zamár- diban, Földváron, Lel lén — hosszú sorban állnak az emberek a tejboltok előtt két-három deci tejre vagy kakaóra várva. A vendéglátóiparnak további engedményeket kellene tenni, és azokat az éttermeket, amelyek a reggeli órákban nincsenek kihasználva, be kellene állítani reggeli kiadására, természetesen nem első vagy másodosztályú, hanem büféáron. Megoldandó a főzelékfélékkel való ellátás is. A vendéglátó- ipar kapacitása nem teszi lehetővé, hogy a munkaigényesebb zöldáruból megfelelő mennyiséget készítsenek. A MÉK-nek — a siófoki zöldborsótisztítóhoz hasonlóan — okvetlenül növelnie kellene a konyhakész zöldáru kiszállítását két-három balatoni segédüzem létesítésével. Főleg a külföldi vendégek hiányolják, hogy nem kapható elegendő franciás hidegkonyhai készítmény. A hidegkonyhák készítette lángos, vagdalt hús és szendvics nem elégíti ki az igényeket. Indokolt, hogy legalább Siófokon és Lellén állítsanak fel franciás hidegkonyhát. A nyáron javult ugyan a szikvíz- és üdítőital-ellátás némely helyen azonban csak sört vagy bort kínálhattak a fogyasztóknak. A Balaton-par- ton levő tanácsi és szövetkezeti szikvíz- és üdítőital-üzemek nem tudják kielégíteni az évről évre növekvő igényeket. A fejlesztés lehetősége adva van: a fonyódi üzem kapacitását kisebb beruházással lényegesen emelni lehetne. — Hogyan biztosítja az Állami Kereskedelmi Felügyelöség a fogyasztók érdekvédelmét? — Ez a kényesebbik kérdés, Az iparcikk- és'élelmiszer-kereskedelemben lényeges javulás történt 1963-hoz viszonyítva. A vendéglátóiparról sajnos nem lehet ugyanezt elmondani: mintegy nyolc-tíz százalékkal romlott a helyzet. Ezt részben azzal magyarázhatjuk, hogy a vendéglátóipar idénydolgozói- nak száma 30—40 százalékkal emelkedett. Le kell azonban szögeznünk, hogy a jelenlegi állapot tarthatatlan, mert a magyar vendéglátás patinás hírnevét mind a bel-, mind pedig a külföldi fogyasztók előtt rontja. — Milyen megoldás ki- nálkozik? szakai ellenőrzés a másik fizetőpincérnél hasonló sorozatos árdágítást állapított meg. Az ÁKF emitt Szabó László és Kiss Simon István fizetők ellen bűnvádi eljárást kezdeményezett. Az sem vet jó fényt vendéglátóiparunkra, hogy egyes lelkiismeretlen felszolgálók szemérmetlenül becsapják a külföldieket. A siófoki Fogas Étteremben Mészáros Ferenc fizető »tévedésből« csaknem 11 forinttal csapott be egy csehszlovák vendéget. A nyári balatoni vizsgálatok kapcsán egyébként az Állami Kereskedelmi Felügyelőség 135 bírságot szabott ki, és mintegy 40 000 forintra büntette a szabálytalankodó eladókat, pincéreket, húsz esetben adtak írásbeli figyelmeztetést, három bűnvádi eljárást indítottak, és két szabálysértési eljárást kezdeményeztek. A fogyasztók érdekvédelmével kapcsolatban kevés a hivatalos szervek ellenőrzése. Az lenne az ideális, ha a vevők maguk is ellenőriznék a számolásokat. Ehhez természetesen az szükséges, hogy a vendéglőkben a fennálló rendelkezések értelmében helyezzél: el az étel- és italárlapokat. Nem volnánk hűek az igazsághoz, ha nem szólnánk arról, hogy a vendéglátó vállalatok törzsgárdái ezen a nyáron is nagyszerűen végezték munkájukat. Külön ki kell emelni a balatonszárszói Vén Diófa Étterem személyzetét: Kelemen Pál üzletvezető irányításával sok elismerést szereztek a magyar vendéglátásnak. Több hasonló példát is említhetnék, ami azt bizonyítja, hogy lehet jól és becsületesen dolgozni. A jövő évre alaposan fel kell készülnünk. Az idei nyár valamennyi tapasztalatának fel- használására szükségünk van, mert csak így tudjuk biztosítani a Balaton-part zavartalan nyári ellátását — mondotta befejezésül Neichl Lajos. P. Gy. NAPRAFORGO-TISZTÍTÁS A kombájnnal levágott napraforgót tisztítják a Gabonafelvá- sátió és Feldolgozó Vállalat cs okonyavisontai telepén. A helybeli Rákóczi Tsz öt vagon napraforgót szállított a telepre. — Az idénydolgozók biztosítása évről évre megismétlődő gond. Az idény megkezdése előtt az illetékesek felhívásokat juttatnak el az ország minden részébe, hogy segítsenek a Balaton-parti ellátásban. Ez nem okos dolog, hiszen feltehető, hogy némely vállalat nem a legjobb munkaerőit küldi a Balatonra. Az lenne a megoldás, ha a Belkereskedelmi Minisztérium utasítással szabályozná, hogy a Balaton-parti ellátásban közvetlenül nem érintett megyék milyen szaklétszámról kötelesek az üdülőhelyeken gondoskodni. Megoldásra vár a segédszemélyzet biztosítása is, ennek azonban bérügyi nehézségei vannak. De csak látszólag. Ha a kisegítő személyzetet az ország más részeiből hozzák a Balaton-part- ra, akkor különféle címeken lényegesen több bért kell kifizetni nekik, mint a helybeli dolgozóknak. Helyes lenne, ha a Belkereskedelmi Minisztérium — kellő fölmérés alapján, akár kísérletképpen — bevezetné az üdülőhelyi bérezést Ezzel enyhülne a munkaerő- hiány, és javulna a fogyasztók érdekvédelme. — Hallhatnánk-e néhány kirívó példát a fogyasztók megkárosításáról? — A vendéglátóiparban az irányítás színvonala emelkedett ugyan az utóbbi években, a hibák egy része mégis a vezetés gyengeségeire mutat. Ennek egyik jellemző esete a siófoki Balaton Étteremben történt augusztus 8-án. Az esti vizsgálaton ellenőreink megállapították, hogy az egyik íize- tőpincér a Balaton sörért sorozatosan a Kinizsi sör árát kérte. Fölvettük a jegyzőkönyvet, és szigorú felelősségre vonást helyeztünk kilátásba. Ugyanitt az étteremben, az éjCSAK A MENETIRÁNNYAL VAN BAJ! Az öreg Kovács egy hatalmas batyu alatt roskadozva ballag hazafelé. Erősen alko- nyodik, észre sem veszi, hogy szembejön vele a tsz-elnök, csak a hangos köszönésre riad fel. — Mit cipel, öreg, abban a nagy batyuban? A kérdezett zavartan toporog, de mivel a batyuból kikandikál az árulkodó lucerna, kénytelen kertelés nélkül bevallani. — Tudja, az enyém már fogytán van, muszáj volt egy kis pótlást hozni. Értette az elnök, miről van szó. Tilosban járt az öreg Kovács. De nem veszekedett vele, csak csöndesen ennyit mondott: — Nézze, most fogja szépen ezt ^ a batyut, és vigye be a majorba. Máskor meg, ha szüksége van valamire, szóljon és ha lehet, úgyis adunk. — Már mit képzel? — horkant fel az öreg. — Csak nem csúfkodok végig a falun ezzel a csomaggal?! — Miért? Hát most nem a falun hozta végig? — Az igaz — pödörintett a bajszán —, csakhogy hazafelé! És nem visszafelé! Ez kettő ám!... AQQODALOM A riportalany egy idős parasztember volt. Abból a fajtából, aki ízes beszédével egykettőre be tudja lopni magát az ember szívébe. Már éppen búcsúzni készültünk,, mikor »-szabad lesz egy pillanatra« kéréssel kivette kezemből a jegyzetfüzetet, belepillantott, aztán nem kis gyanakvással rám nézett. — Hát én sok mindent elmondtam magának. Engedje meg, hogy egyetlenegy dolgot kérdezzek . . . Nem értem, hogy miért irkáit. Mert bizony kíváncsi lennék arra, hogyan tudja maga ezt elolvasni. Hogy egy aranyos, kedves emberrel ismerkedtem meg, azt rögtön tudtam, de hogy eny- nyire körültekintő is, arra nem számítottam. .. I Vörös Márta Ójztíík, hőldőíjsáq Tagoltan olvas: — Ma vizs-ga van. — Le is tudná írni? — Le, biztosan le ... A tanteremben ott maradt a délelőtti órák összevisszasága, az oldalra csúszott padsorok alatt papírgalacsinok lapulnak a padlón. Ám a táblát szép tisztára törölték, és a tanár — Mayer György — gyöngybetűkkel oda írta: »Ma vizsga van.« Olyan embereket vizsgáztatnak a Barcsi Általános Iskolában, akik néhány hónapja csak keresztet tudtak nevük helyére rajzolni. Aztán néhány gimnazista a KISZ felhívására vállalta, hogy a nyári szüiüdő két hónapjában írni, olvasni, számolni tanítja az analfabétákat. Volt, aki legyintett: — Ugyan, két hónap alatt. Most vizsgáznak. Ormosi Erzsébet, Csonka József, Orsós Vendel... Hátrább néhány paddal a lányok, akik tanították őket: Váray Ilona, Koszter Zsuzsa. Amikor először mentek a telepre, hogy megkeressék az analfabétákat, a gyerekek kiszaladtak az apró házakból, és csúfolták őket, másodszor a kutyákat uszították rájuk, harmadszor az idősebbek még a köszönésüket sem fogadtál: el, később előre köszöntek ... Két hónapon át minden héten kétszer gyalogoltak ki a telepre. Hat órakor érkeztek, és néha este tízkor indultak haza. — Egyszer mozijegyem volt nyolcra, de Erzsi éppen akkor tanulta meg, hogyan kell a P betűt írni. Maradtam . . Csonka József olvas, aztán ír, végül számol. — Ha nekem van tizenhárom forintom, az asszonynak huszonnégy, akkor először oda adok tízet, és lesz neki harmincnégy, és akkor még a hármat is neki adom, az... harminchét! Szikrázik az arca, úgy nevet: — Jól mondtam? — Jól — válaszol a tanár. — Nagyon jól. Ormosi Erzsébet ír, tollbamondást. Egy betűnél elakad. — Nem hajlik rá a kezem, mit csináljak, hogy ne fogjam olyan erősen a ceruzát? A tanár odamegy, segít. Aztán már könnyebben szalad a ceruza a papíron^ Az íráshoz soha nem szokott kézzel csodát művelt az a két hónap: ha gyerekesen és kuszán is, de betűket ír. Néhányan nem jöttek el a vizsgára, féltek. Akik eljöttek, azoknak a boldogságot jelentik a betűk. A padsorok között öklömnyi fekete fiúcska szaladgál. — Maradhass, Józsika! — Csonka felnéz a papírról, hívja magához a gyereket. — Ez iskola, Józsika, nem szabad! A kisfiú az anyjához szalad, elkapja tőle a ceruzát, ír ... Vonalakat húz átlósan a papírra, játékosan. — Ni csak, a Józsika is tud írni! — mosolyog az asszony. — Milyen szép vonalakat tud írni... Józsika kétéves. Négy év múlba beül az iskolapadba, talán gimnáziumba is jár majd és egyetemre. — Mit szeretne? — kérdem Csonkától. — Azt mondták, ha megtanulom az írást, és aztán még az iskolát is elvégzem, akár zetoros is lehetek . .. — Zetoros — bólint az asz- szony. — Azt mondták, ha iskolája lesz, mehet Zetorosnak. A leírt egyszerű mondat — Ma vizsga van — csodálatos jelentőséget kap az ő szemükbe. Egy traktort jelent, amit a férj vezethet, újságokat, meséskönyvet — ebből majd a ' kis Józsikának olvasnak fel. Az egyszerű mondat a boldogságot jelenti. — És Józsika? — Orvosnak szeretnénk ... A teremben ebben a pillanatban semmi más nincs, csak betűk és boldogság. Vincze Jenő Vetik a búzát a tabi járásban Tegnap kaptuk az értesítést, hogy a tabi járásban megkezdték a búza vetését. Három község — Gamás, Zala, Torvaj — termelőszövetkezete látott hozzá ehhez a munkához. A jó időt kihasználva a rozs vetését befejezték Ando- cson, Kapolyon, Miklósiban és Somogy meggy esen. Meggyorsították a járás szövetkezetei a legfontosabb napi tennivalót, az őszi árpa földbe rakását is. A hónap végére minden gazdaság be akarja fejezni ezt a munkát. Péntekig hét község jutott túl az őszi árpa vetésén: Bedegkér, Fiad, Gamás, Karúd, Kánya, Miklósi és So- mogyacsa. H KICK A Péter, VÖRÖSFELHŐ PARANCSOT AD mizsin: csuhcdi cmdrás Vörös Felhő köré híres harci főnökök sorakoznak: Ülő Bika, Barna Lő, Fekete Pajzs
