Somogyi Néplap, 1964. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-20 / 221. szám

Somogyi Népla* Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága ás a Somogy megye' Tanács lapja. Főszerkesztői WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár. Latinka Sándor a. 2. Telefon 15-10. 15-11. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat. Kaposvár. Latinka 8. u. 2. Telefon 15-U Felelős kiadó: Szabó Gáboi Beküldött kéziratot nem őrztir» meg. és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahtvatalokná' és postáskézbesitől'.néL Előfizetési dij egy Hónapra 12 f' Index: 25061. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipart Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár. Uatinka Sándor utca HŰVÖSVÖLGYI EMBEREK 3329 társadalmi óra — Posta és mozi — Horvátkút megérdemli a segítséget Vegyi tanácsosunk elemzéséből AU H20 — Aranyvíz (COLDWATER) Létre jöhet az eszmék el­párologtatósa után keletke­ző gőzök lehűtése útján. Nem tartozik a szervetle­nek közé (szervei: a John Brich Társaság és a Ku- Klux-Klan). Dörzsölésre nem érzékeny (dörzsölt). Reakcióhajlama nagyfokú. Kémhatása: savas, maró hatású, de olykor sótalan. Már közönséges választási hőmérsékleten bomlásnak in-\ dúl. • * » Pech — Az ön baja nem ko­moly — mondja az orvos —, egy kis vitaminhiány az egész. Rengeteg gyümölcsöt kell fogyasztania, méghozzá héjastul. Mi a kedvenc gyü­mölcse? — Dió... — válaszolja szomorúan a páciens. * * * Ml VAN AZ ALAGÚT UTÁH ? Misiké először ül vonatra. Természetesen rögtön az ab­laknál terem és tágranyílt sze­mekkel bámulja a körbefutó kerek világ összes csodáit. Egy­szer csak füttyent a mozdony, és a vonat befut az alagútba. Mikor újra megvilágosodik a táj, Misiké hosszasan hallgat, majd csendesen megszólal: — Mama... még máma van? * * * Professzor úr utazik — Kérem a jegyeket! — köszön be a kalauz a kupéba. Professzor úr a zsebéhez kap. — Adom rögtön! Ám abban a zsebében, sem a következőben, és a belsőkben sem találja. — Nyugalom — vigasztal­ja a kalauz. — Majd később visszajövök. Addigra egészen biztosan meglesz. Fél óra múlva még kétség­beesettebb keresésben találja a boldogtalan, szórakozott férfiút. — Tudja mit! Ne keresse. Én hiszek magának. Olyan becsületesnek látszik. — Becsületesnek, becsüle­tesnek! ... morfondírozik a prof ... — Becsületesnek ... De ha nem találom meg a je­gyet, nem tudom hová uta­zok. i * * * i Költöznek az új lakók az új j házba. Segítenek a barátok, ro­konok, munkatársak is, s míg két emelés között szusszanta­nak egyet, beszélgetnek. — Ez igen! Egy éve sincs, I hogy itt még kicsapott birkák , legelésztek a ház helyén. — Szó, ami szó: hamar föl­húzták! — Méghozzá határidőre! — Ritkaság az Ilyesmi ma­napság. No persze, persze. De most i nálunk is meggyorsitlák az i építkezéseket. Olvastam, hogy a i Szovjetunióban hónapok alatt ' egész lakónegyedeket raknak. Mindennap egy emeletet. . Talán majd nemsokára itt is. — Igen. igen, csak nálunv még mindig marad egy baj. — Vajon mi? — Hogy ha hat hónap alatt felépül egy ház, egy esztendő j kell még, míg rendbe hozzák. | ÖT KOPORSÓ A világ napfényes esemé­nyeit olyan hírek felhőzik, amelyeken nem lehet egysze­rűen átlapozni, meg kell állni mellettük. Mint ahogy nem tud részvétlenül elmenni az ember a viharsújtotta mező, a kiégett puszta mellett sem. Az egyik olasz hetilapban ol­vastunk a következőről. Az egyik kis hegyifalu­ban, Padova és Rovigo között, az Adige síkján élt egy csa­lád, akit mindenki úgy ismert a környéken, mint a »sokgyere­kesek«. öt gyerekük volt: a 14 éves Severino, a 13 éves An­gelina, a 12 éves Massimo, a 10 éves Giuseppina, a 9 éves Francesco. Apjuk és anyjuk reggeltől estig a lakástól tá­vol dolgozott. Amíg az iskola­idő tartott, kisebb volt a gond, de vakációban senki nem vi­gyázott a gyerekekre. Ott töl­tötték a napot, ahol tudták. A folyópart volt a birodalmuk, a nagy kalandokat és veszélyeket rejtő gyors hegyifolyó. Végig­— Nem leszünk szakácsok! A villanyszerelőkre nagyobb j szükség van. Üj főnököt kap- : tunk... j; Borkát érdekelte az elektro- <1 technika. Kivéste a falat, hogy ! a huzalokat rejtve vezethesse \ körbe a lakásban. Nappali fénynél is lámpával futkároz- ; tam. Még sötétedés előtt meg­vacsoráztunk, nehogy meg kelljen gyújtani a petróleum- lámpát. Az iskola munkára nevelő arculata valóban napról napra alakult ki. A következő na­pokban órás mesternek, fejő­gulyásnak, montírozó-esztergá­lyosnak képezték ki, majd tűz­szerész-kémikust akartak be­lőle faragni. Mi csak tűrtünk. Hanem amikor Borka szétszed­te és újrakötötte kedvenc de­dikált könyveimet, kiborultam. ; Ezt a humoreszket is ágyam­ban írom. Bcnka ügyes mozdu­latokkal váltogatja rajtam a borogatást. Nekem is kicseré- . lődtek a főnökeim. Az ideg- j gyógyászat vigyáz lelki épsé- ! gemre... j Vlagyimir Tocsilin j (Fordította: Ferencz Győző) 1 sétáltak a töltés mentén, ke­zükben az ócska kis cipővel, egészen messzire, a szigethez, ami vagy húsz méterre volt a parttól. Naponként újra meg­hódították, noha mindig ugyan­az volt. A gyerekek számára folyton újat és újat jelentett. Egy szombaton is elindultak a szigetükre. A víz alacsony volt, de különben is tudták, hol kell először lelépni a part­ról. Mindig így tették: vala­mennyien fogják egymás kezét, a sort a legidősebb zárja be. Délután három óra körül vala­ki látta őket, amint a szigeten játszottak. Ebben az órában az apa is, az anya is keményen dolgoztak, s talán a Napot néz­ték, hogy mikor jön el az este, a pihenés, az együttlét jdeje. De az is lehet, hogy nem gon­doltak semmire, csak dolgoz­tak, mert öt éhes száj kérte a kenyeret... Arra semmi esetre sem gondoltak, hogy már so­hasem kell kenyeret adni. Í Napközben megáradt a fo­lyó. Talán harminc centimé­iért emelkedett a szintje, azt mondják, hegyi folyóknál ez gyakori. Hét óra felé a gyere­kek abbahagyták a játékot, fá­radtak voltak és éhesek. Érez­ték, hogy eljött az ideje a ha­zatérésnek. Keresték a part­menti nyomokat, amerről jöt­tek, de csak azt látták, hogy a folyó megáradt, s a régi csa­pás, a megszokott út nincs se­hol. Senkit sem láttak a par­ton, és nem kiáltottak segítsé­gért sem. A víz sima és nyu­godt folyású volt. Nekivágtak tehát a járatlan átkelőhelyen, ugyanúgy, mint eddig, kézen fogva, leghátul a legidősebb testvérrel. Azon a folyószakaszon mély árok húzódott a vízfenéken — és közülük senki sem tudott úszni... Valamennyiüket el­nyelte a víz, Severinót is, a legidősebbet. És öt kis koporsót kísért a hegyi falu népe a temetőbe, de már nem tudtak sírni, mert olyan szörnyű a tragédia, hogy az ember megdermed a döbbe­nettől. K. E. VÁSÁRBAN LÁTTUK Tolongó' - "?csenvestal előtt, öregek, fiatalok, nők és férfiak. Mindenki enni akar. Spónylk Éva, a veszprémi Petőfi Színházhoz szerző­dött, és már próbálja első szerepét, Faulkner »Re­quiem-jében. A KÖRNYÉKBELIEK AZT MONDJÁK, hogy Horvátkút Marcali Hűvösvölgye. A ka­nyargó utak, a falut körülöle­lő erdő, a völgyek, a harsogó zöld szín békés keretbe fog­lalja a kis falut. Apró, fehér házacskák sorakoznak egymás •'tán, akad köztük nádfedeles is. A nyugalmas kép a falu végén bomlik meg. A partol- dalcn egy új, büszke épület áll. Jelkép ez az épület. A ta­nácselnök, Paróczai József azt mondja: — Csak próbálná meg itt kívül a vakolatot egy kicsit megvakami. Biztosan megver­nék. ök építették, sokat segí­tettek, hát vigyáznak is rá. Érthető okokból örülnek ne­ki és szeretik a horvátkútiak az új művelődési házat. 3329 társadalmi órát dolgoztak idén ennél az épületnél. Legutóbb egymás után három szombat— vasárnapot áldoztak arra, hogy az épület környékét rendbete- syék. Több száz köbméter föl­det mozgattak meg, szántot­tak, tárcsáztak, hengereztek, lapátoltak, talicskáztak. — Ha szólok a faluban, hogy ötven ember kellene, ak­kor hetven jön. Még soha nem volt olyan ünnepség ebben a faluban, mint augusztus hú­szadikán. Horvátkútnak 808 lakója van, ezen az ünnepségen vol­tak vagy kétezren. A környék­beli községekből is eljöttek. Később találkoztam egy sám­soni tehenésszel, ő is mindjárt azt mondta, hogy ott volt, és hogy milyen szép. Minden este tömve a tv- szoba. Érthető a csodálat, mert a faluban ez az első televízió­készülék, a lakosság nyolcvan százaléka életében most látott először televíziót. Az elnök megmutatja, mi­lyen rendes minden, mennyire vigyáznak az épületre és a berendezésre. Az augusztus huszadiki ünnepség végén nagy táncmulatság volt, de sehol egy karcolás vagy pi­szokfolt a falon. Horvátkút négy évvel ez­előtt még nagyon szegény fa­lu volt. 1961-ben bevezették a villanyt, 1962-ben kövesutat kapott s most már saját, gyö­nyörű művelődési házat is. — Még így is mennyi min­den hiányzik — tárja szét a karját Paróczai József. — Ugye, a sok szép után panasz­kodhatok.' — kérdi, és sorol­Azt mondják a szülői érte­kezleten: — Kedves szülők! Ez az ok­tatási év is, mint mindig, sok sikertelenséggel terhes. Az, ami az iskolában nekünk nem sikerül, meg kell otthon csi­nálni. Kérem, segítsék hozzá gyermekeiket, hogy nagyobb szakmai jártasságra tegyenek szert. Iskolánk munkára neve­lő arculatának napról-napra kell kialakulnia. Jelenleg fő­nököket keresünk... S valóban, egy hónap múlva az én kisfiam, Borka már el­jutott odáig, hogy belefűzött a tűbe egy kilométernyi cérnát és művészi gondossággal stop­polni kezdett valamit. »Megta­lálták a főnököt...« — gon­doltam én. Másnap gondosan összeszaggattam a nadrágomat és odaadtam Borkának: — Varrd meg! De ügyesen! — Apu, majdnem elfelejtet­tem megmondani neked. Csak. először akarták, hogy minden­ki tanuljon, dolgozzon a var­rógépen, de most már csupán a lányoknak oktatják a var­rást. Mi viszont ácsok, asztalo­sok leszünk. Ezért aztán balta, fűrész, szekerce kell nekem. — Mire? — Tudod, nálunk kerek asz­tal van, és ez nem divatos. Most a keskeny, szögletes asz­tal a divat. Adj nekem fű­részt, csak egy percre ... ni kezdi ügyes-bajos dolgai­kat. A BÖHÖNYEI KTSZ-EL PÖRÖSKÖDNEK. Tavaly húszezer forintért rendeltek a ktsz-nél ajtókat, ablakokat. Meg is kapták, ki is fizették. Januárban a ktsz közölte, hogy tízezer forinttal elszá­molták magukat, és most kö­vetelik a pénzt. A másik panasz a marcali postát illeti. Mikor a tanács- házat építeni kezdték, szóltak a postának, hogy jöjjenek el, szóljanak hozzá, mert szeret­ne a község egy postahivatalt is tervezni. Nem jött senki. Hát fölépítették anélkül az épületet, egy kis szobát hagy­tak a postahivatalnak. Nemrég megnézték a marcali postától, de vonogatták a vállukat, hogy kicsi. »Ezt a falat húsz centi­vel arrébb kellett volna, ezt meg tizenöttel odébb.« — Nagyon mérges lettem rájuk. Mert ha méterekről be­szélt volna, rendben van. De centizett. Aztán mikor megtu­dakolta, hogy most mivel me­het vissza Marcaliba, azt mondtam, hogy gyalog..: Nem kisebb csatározásokat folytat a tanácselnök a Mozi­üzemi Vállalattal sem. A fé­lig kész művelődési házat megnézték a moziüzem veze­tői. ígérték, hogy mire elké­szül, vetítőgépet, sötétítő füg­gönyöket és száz széket adnak. Kifogásuk csak az volt, hogy túl magasan vannak a vetítő­ablakok. — Lejjebb rakattuk. És vár­tuk őket. Megnyitás előtt be­telefonáltam Kaposvárra. Azt mondták, nem lesz semmi, a székeket sem tudják adni, mert nem selejtezték még ki a Balaton parti kerti széke­ket. Erre méregbe gurultam. Másnap hozattam 150 új szé­ket Pestről. Éjjel rakodtunk ki, az ünnepségre volt szék. Űj, és nem kiselejtezett kerti szék. A mozi ügyében semmi sem történt. Az iskolában heten­ként egyszer vetít a vándor- mozi. A művelődési háznagy­terme üresen áll. — Panaszkodjak még? Ak­kor elmondom a rivaldákat is. Hét és fél ezer forintért vet­tük Pesten, s mire fölszerel­hettük volna, a festék mind lepörgött róla, csak a rozsdás vas látszik. Nem tudom, mi­lyen munka ez. A BÉKÉS KIS HŰVÖS- VÖLGYBEN igyekvő emberek élnek. Gondjaikat, bajaikat nem hagyják annyiban, küz­denek azért, hogy minden nap többet érjenek el. Közös áldo­zattal készült el a művelődési ház, de az emberek nem pi­hennek. A tanácselnök azon tűnődik, hogy milyen kerítés legyen a művelődési ház kö­rül. Horvátkút megérdemli a se­gítséget, nem közömbösek az ott élő emberek. A művelődési ház hivatal- segéde félrehív és odasúgja: — Azért ilyen igyekvők az emberek, mert a tanácselnök is megfogja az ásónyelet. Öis ugyanúgy törte, kubikolta a földet, mint a többiek. S. Nagy Gabriella Hollywood és az elnökválasztási kampány A hollywoodi filmkolóniában is megindult az elnökválasztási harc. Egészen különös és megdöbbentő adatokat közölnek a hírügynöksé­gek arról, melyik filmsztár kit támogat? A legismertebb filmszínészek kö­zül Robert Taylor, James Steward, Irene Dunne, Jeanette MacDonald, Pat Boone, a híres dzsessz énekes, sőt Wald Disney is — Barry Gold- water híve! Ezzel szemben Burt Lancaster, Kirk Douglas, Tony Curtis, Mar­lon Brando, Janet Leigh, Frank Sinatra, Harry Belafonte, Henry Fonda Johnson elnök jelöltségét támogatja. NEM TETSZIK a könyvszerető embereknek és azoknak, akik örülnek és gyö­nyörködnek városunk új létesít­ményében, a Megyei Könyvtárban, hogy néhány vandál fiatal foko­zatosan . tönkreteszi a berendezést. Kiszedik a székekből a díszszöge­ket és bicskával felhasítják a bőrt a széktámlán. A könyvtár személy­zete nem tud minden sarokra vi­gyázni, így az olvasókra vár az a feladat, hogy felfigyeljenek a rombolókra. A szomszédhoz futottam. A fiam egy óra alatt átfűrészel­te az asztalt, én pedig csiszol- gattam utána. A hét végére csak az maradt hátra, hogy négyszögűre csináljuk az asz­talt. Borka már a küszöbről kiabálta: így lesz az ember sokoldalú — Anyuka! Holnapután el­lenőrzést kapunk! Tojásrántot­ta krumplival! Hidd el... — Borka, mi lesz az asztal­lal? — Betesszük a konyhába! Mások lesznek az ácsok-aszta- losok. Minket szakácsnak ké­peznek ki! A rántottától úgy összera­gadt a fogunk-szánk, mintha csirizt ettünk volna. A krump­lit csak nagy nehezen tudtuk letuszkolni a torkunkon. Két­ségbeesve vártuk az ellenőrzés végeredményét. Fölösleges volt az izgalom. Másnap ezzel állt elő Borka: iiZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA £S*A MEGYE» TANACS LAPJ-A

Next

/
Thumbnails
Contents