Somogyi Néplap, 1964. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-01 / 204. szám
SOMOGYI NÉPLAP 2 Kedd, 19S4. szeptember 1. Támadnak a fehér zsoldosok Leopoldville (AP, Reuter). Mint nyugati hírügynökségek jelentik, egyre több jel vall arra, hogy a leopoldvillei kormány jól fizetett fehér zsoldosainak túlereje kiszorította a partizánokat a kulcs- fontosságú észak-katangai székhelyről, Albertville-böl. Az AP Elisabetville-ből jelenti, hogy további »katonai tanácsadó csoportok« repültek hétfőn Albertville-be, állítólag az európai származású telepesek felkutatására. Egyes nyugat-európai államok konzuljai is velük tartottak. Csőmbe ezzel egyidőben feloldotta Leopoldville-ben a három hónapja tartó szükségállapotot. A leopoldville-i kormány — jelenti a UPI — most már egy újabb támadás tervét szövögeti. A kaminai— egyébként belga kézen lévő — ultramodern légitámaszponton gyülekező zsoldos hadak azt a feladatot kapták, hogy foglalják el az Albertville-től 500 kilométernyire északra fekvő Uvira várost, ahol a felkelők adminisztratív központját gyanítják. Uvira elfoglalásával a Csombe-kormány el akarja szigetelni a harcoló partizánegységeket. A kaminai légitámaszponton jelenleg 250 fehér zsoldos tart mindennapos kiképzést. Támadásukra azonban — vélekedik a UPI tudósítója — aligha kerül sor a szeptember 5-re összehívott afrikai állam-, illetve kormányfői értekezletig. Lisala várost viszont a jelek szerint alighanem visszafoglalták t kongói felszabadító harcosok. A Csombe-kormány nemrég még azt állította, hogy csapatai ellenőrzik a várost. (MTI) Az egyesített egyiptomi—jemeni csapatok megsemmisítettek egy monarchists katonai egységet. A monarchisták be akartak hatolni Jemen területére; feyvareket, hadianyagot vittek magukkal, hogy aknamunkát folytathassanak. Rendszeres autóbusz közlekedés indul Szófia és Athén között szeptember 19-től. Libia és Nagy-Britannia elvi megállapodást kötött arról, hogy három szakaszban kiürítik a libiai angol katonai támaszpontokat: először Tripolit, azután Benghazit és végül a tabrai légitámaszpontot. Zempoala közelében, mintegy ötven kilométerre Mexicó- tól délre, vasárnap súlyos autóbusz szerencsétemség történt. Huszonkét ember életét vesztette, 54 pedig megsebesült. Újra kezdődtek a zavargások Dcl-Tirolbsn. Vasárnap ismét megsebesítettek egy járőrszolgálatot teljesítő olasz határ- reindőrt. Déi-Koreában az agyvelő- gyulladás áldozatainak száma 322-re emelkedett. A járványban megbetegedett személyek száma meghaladja az 1500-at. Földrengést észleltek vasárnap délután Los Angeles körzetében. Károkról eddig nem érkezett jelentés. Az izmiri nemzetközi vásár területén szombaton este nagyszabású tüntetésekre, majd zavargásokra került sor. A többezres csőcselék számos pavi-. Iont — ezek között a Szovjetunió pavilonját — elözönlőit és súlyos anyagi károkat okozott. Philadelphiában újabb tüntetésekre került sor, amelyeknek résztvevői tiltakoztak a város.néger lakosságát sújtó hatósági rendelkezések ellen. A felvonulók ellen 1400 acélsisakos rendőrt vonultattak fel. A tömeg és a rendőrök között ekkor újabb összecsapások voltak, s vasárnap a kora hajnali órákig további 59 személy szenvedett sérülést, 42 tüntetőt pedig letartóztattak. Arezzóban véget ért az a kórusverseny, amelyen számos külföldi kórus, köztük a KISZ Központi Művészegyüttesének egyetemi énekkara vett részt. A versenyen igen nagy sikert aratott a magyar művészegyüttes, a népdal-számban elnyerte az első helyezést Makariosz befejezte alexandriai tárgyalásait Értekezlet az atomerő békés felhasználásáról Genf (MTI). Tegnap Genfben, a Nemzetek Palotájában megnyílt az atomenergia békés felhaszná. lásával foglalkozó harmadik nemzetközi értekezlet. A nagyszabású konferencián a világ csaknem minden országából kétezer tudós és műszaki szakember, továbbá körülbelül 700 megfigyelő vesz részt Az értekezletet Ludwig von Moos, a Svájci Államszövetség elnöke nyitotta meg, majd U Thant ENSZ-főtitkár, Vaszi- lij Jcmeijanov szovjet akadémikus és Sigvard Eklund, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség vezérigazgatója mondott beszédet. London (MTI). »Én szöktettem meg a vonatrablót!« — ezzel az egész első oldalt betöltő, hatalmas -■szaUtgcimmel jelent meg a News of the World című angol lap legújabb számában egy exkluzív interjú a »Hallgatag« Wilson egyik megszöktetőjé- vel. A nyilatkozatban Wilson állítólagos kiszabadítója elmondja magáról, hogy hét évet ült a dartmoori börtönben fegyveres rablásért és kiszabadulása óta a londoni alvilág »nagyfőnökének« dolgozik, o.ki kiterjedt bűnszövetkezetével »védelem« címén rendszeres sápot szed az éjszakai mulatóhelyek tulajdonosaitól. Az informátor megnevezi bűntársait, beleértve a »nagyAlexandria (MTI). Makariosz ciprusi elnök vasárnap este befejezte alexandriai megbeszéléseit Nasszerrel, az EAK elnökével. Makariosz a tanácskozás után kijelentette, hogy »nagyon elégedett« a megbeszélések eredményével. A két államfő tárgyalásairól közös közleményt adtak ki. A közlemény megállapítja: Nasz- szer elnök megerősítette, hogy az EAK teljes mértékben támogatja Ciprusnak a függetfönököt« is, de a lap jogi megfontolásokra hivatkozva neveket nem közöl. A bűnügyi riporterek végül elmondják, hogy utoljára a múlt pénteken találkoztak informátorukkal egy kenti szállodában és — bár úgy volt, hogy Wilson »szöktetője« a randevú után jelentkezik a Scotland Yardon — néhány percnyi beszélgetés után faképnél hagyta őket és nyomtalanul eltűnt. Hétfő reggeli jelentések szerint a Scotland Yard különleges nyomozói nagy erőfeszítéseket tesznek az eltűnt informátor felkutatására, mert attól tartanak, hogy a gengszterek megelőzik őket és végeznek bűntársukkal. lemségre, a területi sértetlenségre és az cinrendelkezésre való jogát. Nasszer kifejtette, hogy az EAK minden Ciprus ellen elkövetett agressziót és a ciprusi ügyekbe való beavatkozást a béke megbontásának és az ENSZ elvei megsértésének tekint és minden lehetséges segítséget megad a ciprusi kormánynak országa megvédéséhez az esetleges külső agresz- szióval szemben. ban nyugtalanul cikkeztek arról, hogy »a nyugatnémet— francia viszony légköre fagypont alá süllyedt« és De Gaulle tábornok a Párizsban rendezett nagyszabású felszabadulási ünnepségeken egyetlen szóval sem emlékezett meg — mint korábban — a németfrancia kibékülésről. Ugyanakkor bonni kormánykörökben nyomatékosan cáfolták az ehhez fűzött kombinációkat. Hangoztatták, hogy Bonn nem aggódik a francia—nyugatnémet viszony miatt. Diplomáciai megfigyelők rámutatnak, az Erhard-kormány számára — már csak belpolitikai okok miatt isi — kényelmetlen lenne a francia—nyugatnémet vi_ szony lehűlésének nyílt bevallása. A Westfalische Rundschau vezércikkében hangoztatja, hogy »De Gaulle türelmetlenné vált és világos választ vár ■^onntól«. A tábornok azt '’ "rja — írja a kommentáld • —, hogy »hitet tegyünk politikai koncepciója mellett, de a hitvallás szükségszerűen meglazítaná, sőt végül is feloldaná az NSZK és az Egyesült Államok szoros kapcsolatait. „De Gaulle türelmetlen“ Bonn (MTI). A nyugatnémet lapok párizsi tudósítói az elmúlt napolc„Én szöktettem meg a vonatrablót!44 Egy alvilági besúgó szenzációs nyilatkozata í ; ^ A második világháború tanulsága Negyed század telt el a második világháború kirobbanása óta. Üj nemzedék nőtt fel, amelynek nincsenek emlékei a háborúról, nem hordozza idegeiben ennek a megrázkódtatásnak nyomait, amely méreteiben felülmúlt minden előzőt, s talán normális és anyagi rombolásban is. A legnyomasztóbb kérdés, ami a háborúhoz vezető körülményekkel kapcsolatosan még ma is felmerül: hogyan történhetett, hogy Európa szívében uralomra került a barbarizmusnak, minden emberi érték és törvény cinikus megsemmisítésének irányzata, amivel Hitler a történelem színterére lépett és egyenesen nekivitte a világot a háború szakadékénak. A történelmi igazság, amit újból és újból le kell szögezni, az, hogy Hitlert összes módszereivel együtt fogadták el nemcsak a nyugatnémet nagytőke urai, hanem a nyugati imperialisták is. Az 1929-es New York-i tőzsdekrach után kibontakozó gazdasági válság pánikhangulatában a német monopóliumok urai Hitler védőszárnyai alá menekültek a fenyegető szociális földrengés elől. A világ többi nagytőkései is leplezetlen rokonszenvvel kísérték ezt a vállalkozást, legalább is addig, amíg Hitleren ki nem tört a világhódítás őrülete, s fenyegetni kezdte azokat a nagyhatalmi piacokat, amelyeknek fenntartásában az amerikai, az angol és francia nagytőke érdekelve volt. A nyugati hatalmak Hitler háborújában kezdettől fogva lehetőséget láttak a Szovjetunió megsemmisítésére, s e lehetőséget még akkor sem hagyták számításon kívül, amikor Anglia és az Egyesült Államok a Szovjetunió oldalán élethalálharcra kényszerült a harmadik birodalommal. Az angolszász vezető körök a háború alatt vakmerő időhúzási taktikát folytattak. Nyújtották a háborút abban a reményben, hogy a Szovjetunió elvérzik, vagy legalábbis annyira meggyengül, hogy a háború után akcióképtelenné válik a nemzetközi politikában. Mint azóta általánosan ismeretes, ez a számítás nélkülözött minden józanságot, a tisztességről nem is szólva. Ez az éppoly tisztességtelen, amilyen hamis számítás természetesen nem is válhatott be. A Szovjetunió nemhogy elvérzett volna, hanem döntő erőnek bizonyult abban a világméretű küzdelemben, amelyben az egész emberiség sorsa forgott kockán. A Szovjetunió a háború után nemcsak hogy nem vált akcióképtelenné, hanem mint a nemzetközi politika döntő tényezője gyakorol ma is befolyást az események menetére és katonai, valamint gazdasági erejénél fogva a béke biztosításának legerősebb támasza. A második világháború — lefolyását, mozgató rugóit és következményeit tekintve — egyaránt arra figyelmeztet, hogy az imperializmus háborús irányzatával csak a tőkés világ felbomlását lehet siettetni. Bebizonyosodott az is, hogy minden olyan politikai kísérlet, amely a Szovjetunió megsemmisítésére, vagy akárcsak diplomáciai elszigetelésére irányul, a legsúlyosabb következményeket vonja maga után azokra nézve, akik ezzel az éppoly veszélyes, mint amennyire ésszerűtlen kísérletei megpróbálkoznak. Ez a belátás ma már nemcsak azokban az országokban vert gyökeret, amelyek igyekeznek eltávolodni az imperialistáktól, hanem a vezető nyugati országok közvéleményében is. Nemcsak a béke valamennyi híve, hanem a nyugati vezetők közül is többen, akik legalább annyira megértették korunk fejlődéstörvényeit, hogy meg tudják ítélni a háborús politikában rejlő óriási kockázatot, egyetértenek abban, hogy az emberiség számára az egyetlen járható út a történelmi fejlődés jelenlegi szakaszán, a békés együttélés. Ma már a világ, a még meglévő súlyos nehézségek ellenére, egyre inkább kifelé tart a hidegháborúból. Hogy idáig eljutottunk, az annak köszönhető, hogy a szocializmus és a béke erői a háború utáni rendkívül nehéz korszakban tovább növekedett, viszont az imperialista pozíciók határozottan meggyengültek. A mai világhelyzetre az a jellemző, hogy a nemzetközi fejlődés irányát sokkal inkább a szocializmus és a béke erői határozzák meg, semmint az imperialisták hatalmi érdekei. Paál Ferenc ^ _______ NYIKOLAJ PANOV Chicago 42 * * * * * * ****** Szépe Odább a horgonylánc csap- kolódott a vízben. Az ovális láncszemek súlyosan kiemelkedtek a hullámokból, majd újra lemerültek. Nem messze a horgonytól felbukkant a hullámokban Kuvargyin feje. — Jobbra! — suttogta a fedélzetmester fogvacogva. Körös-körül sűrű, nedves sötétség honolt. A hajó oldala hol távolodott, hol közeledett hozzájuk, és úgy tetszett, mintha valami nehéz, véget nem érő álom telepedett volna rájuk. Agejev elkapta az érdes horgonyláncot, és várta az őrmestert. A hajóoldal fel- emelkedett, és a láncszem kiszakadt a fedélzetmester ujjai közül. — Ne állj meg, amíg van erőd, ússz a mentőcsónakok köteleihez. Én felsegítlek — suttogta a fedélzetmester. Kuvargyin falfehér arca szinte világított a sötétségben. A »Szépség« oldalának csapódó hullámok fölött a sötétben alig iehetett látni a drótkötél himbálózó végét. — Gyere, Matvej! Gyere a kötélhez! — mondta ismét Agejev félhangon. — Menj egyedül — hallatszott a vízből a suttogás, amely nem is hasonlít az őrmester megszokott, magabiztos hangjához. — Hogyhogy? — A fedélzetmester nem értette. — Ég veled, jó barát. A lábam . .. görcsöt kapott. Végem van. — Ne marháskodj, Matvej. Add a kezed! — Agejev macskaszemmel belekémlelt a sötét hullámokba. — Teljesítsd a parancsot! — A suttogás hirtelen ismét parancsolóan hangzott. A fedélzetmester megdermedt, keze már a jéghideg gyámpillért szorongatta. A szíve hevesen kalapált. A görcs maga a halál. Kuvargyin vissza sem tud úszni a halászhajóra, a drótkötélen sem tud felmászni. — Barátom! — suttogta Agejev elkeseredetten. A víz fölé hajolt, és nem hallott választ. Kuvargyin eltűnt. Hol keresse, merre ússzon? — Matvej! Őrmester elv- társ! — hívta újra. Már nem érezte a láncot markoló ujjait. Elengedte a horgonyláncot, alámerült a fekete mélységbe, kereste barátját, de nem lelte sehol. Elfogyott a levegője, felbukkant. És ekkor hirtelen eszébe jutott, hogy harci feladatot kapott, teljesítenie kell a felettese parancsát. Forró könnycseppek hulltak meggémberedett arcára. Odaúszott az egyik drótkötélhez, felugrott, elkapta a végét. A kötél csapkolódott, majdnem kicsúszott a kezéből. De Agejev maradék erejét összeszedve felhúzódzkodott, és máris kúszott felfelé, lihegve egyre feljebb és feljebb tornászta magát. Nagy nehezen átmászott a magas korláton. A felső fedélzet széles volt és sötét. A szél hátán apró hópihék ereszkedtek alá. Megmerevedett lába meglepően nagy zajt csapott a vaslemezeken. Egy ajtó bontakozott ki előt- té a sötétben. Lenyomta a súlyos kallantyút, az ajtó kitárult, belépett a sötét előtérbe. És csak akkor jutott eszébe a derékszíján függő lámpa. Vajon nem nedvesedett-e át az elem? Merev ujjaival leakasztotta a lámpát, megnyomta a gombot, és a fehér fénykéve a mélybe vezető fedélzeti nyílás tetejére hullott. A fedélzetmester később csodálkozva mesélte, hogy hosszú keresgélés után végül is miként sikerült megtalálnia a hajó gyomrába vezető utat. Persze sosem lelte volna meg, eltévedt volna a labirintusban, ha az előző években nem jár hasonló hajókon. Mint fedélzetmester jó- néhányszor végigmászkálta az effajta teherhajókat, az árbocsüvegtől egészen a hajó legmélyebb pontjáig. Egymás után nyitotta-csuk- ta a fedélzeti tetőket, a vízhatlan ajtókat, és egyre mélyebbre ereszkedett. Feltevése igazolódott, sehol sem talált senkit. Hol a sötétben botorkált, hol pedig a lámpa fényénél hatolt előre. Végigment a kabinok mellett; az ágyakon látszott, hogy a legénység futva menekült a haióról. Mászott lefelé a függőleges hajólépcsőkön, elhaladt az azbeszttel borított, hideg gőzcsövek mellett. És végül is leért a hajóűrbe, hallotta, hogyan locsog a víz a rácsos padozat alatt, erős olajszag csapta meg. Megtalálta a fenékszelep kerekeit, megforgatta őket, és tapasztalt fülével máris hallotta, hogy a tengervíz siste- regve-csobogva betör a »Szépség« ciszternáiba, s érezte, hogy a hajóűr alig észrevehetően kezd kiszaladni a lába alól. 1 — Őrmester elvtárs, a pa-! rancsot teljesítettem! ■— ön-J kéntelenül szinte kiáltotta aj sötétségben. Dagadt szeme égett, gombóc \ tolult a torkába. »Ej, Matvej, Matvej, Kuvargyin elvtárs, de örülnél te most!« — gondolta. Elindult í fölfelé és egyie jobban érezte,! hogy a hajó oldalra dől. | Kilépett a felső fedélzetre, * és csak az utolsó pillanatban! sikerült kirántania tokjából aj tőrét.... | A hitlerista, a mentőhajó | matróza nyilván a nedves láb- j nyomokra lett figyelmes, amelyek a korláttól az ajtóig vezettek. A nyomok pontosan kirajzolódtak a fedélzetre hullott vékony hórétegben, megvilágította-őket a horizont felett úszkáló hold fénye. »Lám, én, a fedélzetmester, aki másokat a sárga földig lehordok, ha összepiszkítják a hajót, most otthagytam a nyomomat, mint az ázott kutya« — tréfálkozott később Agejev. »Persze akkor szinte nem is voltam magamnál, ázottan. összefagyottan cselekedtem, és még mindig nem akartam elhinni, hogy a barátom elpusztult. Kiléptem a fedélzetre, mint Neptunus, a tenger istene, csurom víz voltam, a lábam majdnem odafagyott a vashoz, de én észre sem vettem.« (Folytatjuk.) Strauss Goldwatert támogatja Bonn. Strauss, volt nyugatnémet hadügyminiszter, a nyugatnémet hidegháborús politika egyik legaktívabb híve, a DPA nyugatnémet hírügynökségnek adott interjújában védelmébe vette Goldwaternek, az amerikai köztársasági párt elnökjelöltjének politikai programját. ÉRTESÍTÉS Értesítjük vásárlóinkat, hogy kaposvári bútorboltunk leltározás és költözködés miatt szeptember 1-től 10-ig zárva tart. Nyitás szeptember 10-én Május 1. utca 12. szám alatt. Somogy megyei Iparcikk- kinkereskedelmi Vállalat (27104) Barcsi vasszerkezeti üzemünkbe azonnali belépéssel FELVESZÜNK gépésztechnikusokat. Jelentkezés az ÉM Építőgép-javító és Gépgyártó Vállalat 7. sz. gyára barcsi telepének főmérnökénél. _______(3538)
