Somogyi Néplap, 1964. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-16 / 192. szám

r r A bban a vidéki nagy udvarházban, amely­ben Bandika a birs­almafa ágai között meszelőnyélen állva hajót kor­mányoz, dirigálja a matrózo­kat, elsüllyed a hajóval, s ő mint tengerészkapitány csodá­latosan mindig megmenekül — három család éL Elől egy idős kosárfonó házaspár: Seres bá­csi gyárban dolgozik, Seres né­ni a kisipari kátéesznek. A kö­zépső lakást a fiatal Tárkányi házaspár bérli. Tárkányi köny­velő az olajgyárban, Bandi- káék az udvari kétszobásban laknak. És az ötéves Bandikét valamennyien egyformán ké­nyeztetik. Seresék távol­ban élő unokáikat látják benne, s nagyszülői szeretetü- ket Bandikénak törlesztik. Tárkányiék azt a kisfiút ölelik Bandikéban, aki nyolc évi há­A FÜTYÜLŐ akkor Bandika apja egy fényes tárgyat vett ki zsebéből... — Nesze fiam, én is ilyet kaptam egyszer apámtól... Fütyülő volt. Bandika mo­hón kapott utána, belefújt. Olyan hangot adott, mint a vasutas fütyülő. Elszaladt vele. Egész este fújta. Nem baj, majd megunja, most válogat­hat a játékokban. Másnap kora reggel füttyszó­ra ébredt a ház. Seres bácsi az éjjeli műszakból jött haza. — Azért egy félórát szeret­tem volna még aludni — ásí­tott. Bandika felült a triciklire, mely akkor már nagy, oldalko­varon Bandiék felé, hogy elin­tézzék a füttyöt. Az ordításra mindenki kiszaladt, Bandika anyja is. — Anyukám! — bőgte el Bandika a történetet — Bor­pataki bácsi elvette a fütyülő- met... — Elvette? ... Hogy meré­szelte? ... Na majd teszek én erről. Mint a szél, viharzott ki a TT, kapun. Bandika abbahagyta a Hányszor mondtad, hogy egyik sírást. Seresék álltak kővévál- unokád sincs olyan szép, meg tan, mint bibliai Lótok, míg olyan okos, mint Bandika... Juliska vissza nem viharzott. Határozat született. Megkör- Már a ^Puban kezdte: — Igen, de eddig te is nyal­tad, faltad — háborgott Seres bácsi. — Csak te ne beszélj, Jani! nyékezik Juliskát, tegyen vala­mit a fütty megszüntetése ér­dekében. örtént pedig, hogy ugyanabban az idő­zasságuk alatt még nem érke- csis motorkerékpárrá változott, zett el hozzájuk... A szülők mellyel száguld a motoros az úgy szeretik, ahogy az egyetlen utcán, tülköl, dudál, sípol, — Ilyen szemtelen embert én még nem is láttam __ Ki­v ette a fütyülőt az ágyból a párnája alól, oszt aszongya, ez kéne? ... Mondtam rá, hogy mi jogon vette el a gyerek­től? ... Hogy ő éjjeli műsza- ben, midőn Seres kos, és már két napja nem tud bácsiék nagy léleg- aludni... Na, majd én meg bezárom a gyermekem, mon­dom neki, hogy maga tudjon aludni ... Azt kérdi, mibe ke­rül az a fütyülő? Semmi köze hozzá, mondom, hat forint, zetvételekkel elindultak Ban- dikáék lakása felé, a hátsó szomszéd, a mindig derűs Bor­pataki, az olaj gyár présese, aki azon a héten szintén éjjeli műszakos volt, kiugrott az ágy- aszongya, hogy itt van a hat ból. ö már ezt a füttyöt nem forint, de a fütyülőt nem adja gyereket szokták. Mérték, elő- mert hiszen nem akar ő senkit t°vább. Szaladt le a kert vissza, ha másikat vennék, relátás, felelősség, tudatosság a világon elütni. Seres bácsi nélkül. Juliska, Bandika any- becsukatta az ablakot, min- ja — jegyszedőnő a moziban — den rést betömetett, a fütty­remegve figyeli a meszelőnyé- vészhangok mégis behasítottak. be, azzal az eltökéltseggel, még a rendőrségre is följe- ingben-glóriában, hogy a ke- lent... Mondom néki, attól én rítesen átugorva, a fütyülőt ki- nem félek, mondom, hogy itt a pofozza a gyerek szájából. Az házbeliek egy szót sem szél­ien az űrben lebegő kisfiát, de Csak reggel nem szól neki, már hiába is ágyban. szólna, de nem is akarja elszo- Tárkányi éppen elmaradt morítani. Seres néni nógatja szabadságát vette ki. Kint ült Seres bácsit, ha szabadnapos, a verandán, gondolta, pihenés vagy ha éjjeli műszakon volt közben megcsinálja évi össze- és nappal otthon van, álljon a foglaló jelentése vázlatát. Nem fa alá, ha esne lefelé, kapjon ment. Tíz óra tájt összecsapta utána ... jegyzeteit, felöltözött. — Hiszen kaphatok már ák­forgolódott az utols° Pillanatban azonban el- najj; imádják a gyereket.,. állt ettől a goromba tervétől. Rákönyökölt a palánkra, híze­legve szólt át Bandikéhoz: — Ájnye, de szép fütyülöd van!... Kitől kaptad? — Apukám vette a ban... Aszongya, hogy ő is imádja, de nem a füttyöt... Mit csináljak én most Seres bácsi?... Mit szól hozzá? — Hogy mit szólok hozzá, vásár- drága Juliskám? ... (Hej, csak el ne rontsuk már a dolgot az kor!... Kár, hogy az anyja sokszor magával viszi a mozi­ba ... Egyszer mégis szót fogadott: a fa alá állt, vigyázott. Pár nap múlva azonban azt vették ész­re, hogy hosszú zsineg végét tartja, a másik végét a fa vil­lás ágába fészket rakott Bandi­ka fogja a magasban s a mad­zagra szerelt pasztás dobozba telefonálgat le Seres bácsinak: — Huli-buli, guli, guli, négy- vannegyven fok alatt fordítsa! És Seres bácsi fordította. Mármint lent a gépházban a nagy vaskapcsolókat »-négy- vannegyven« szélességi kör alatt. Délben Bandikat alig le­hetett lecsalni a fáról — Seres bácsit meg becsalni ebédelni. — Te Jani — szólt egyszer Seres néni felhős képpel. — Nem elégelted még meg ezt a játékot?... Gondolj arra, hogy egyszer éppen akkor esik le a fáról, amikor te játszol a gyerekkel... Az öreg felütötte a fejét. Mond valamit az asszony! Az anyja meg azt mondaná, hogy az a vén szamár nem ügyelt rá . .. B andika, a fiatal ten­gerészkapitány más­nap — félelmetes vi­har dühöngött a tengeren — le is repült az ár­bocról. Seres bácsi nem kapha­tott utána, már csak azért sem, mert nem állott a fa alatt, de nem is volt otthon. Bandi­kénak csukló felett tört el a balkeze. Gipszbe tették, négy hét múlva kibontották, Bandi­ka egészséges lett, de elfelej­tette a tengerészetet, a tengert, az árbocot. összeült az udvari tanács, s eldöntötte, hogy Bandikának játék kell. Csak Bandika apja maradt konok. Azt hajtogatta, hogy neki sohsem volt játéka, mégis felnőtt. Azért ő is elvo­nult a háznépével a vásárba. Seresék egy triciklit vettek. Tárkányiék egy filmvetítőgé­pet. És még sok egyéb apró­ságot. Lepakoltak a szép nyári es­tében az udvar közepére. És __________ Nahát!... Én is szerettem utolsó percben.) Sajnos, van­I gaz is — nyugtatta Sári- volna gyerekkoromban mindig nak érteden emberek, mint ez ka, a felesége. — Menj egyet dyen SZ®P hangú fütyülőt sze- a Borpataki is, la... Azért, sétálni! Majd megunja egy- rezrLÍ’ de nem adta meg a mondja, drágám, megérné, szer... isten. Jelzem, hogy még most [10gy harag legyen a szomszé­ét napig a csendes is vágyok utána, mert tudod, nappal, mikor így itthon va­ájulás környékezte a gyök, alvás helyett szíveseb- lakókat Összeültek ben fütyülnék -s Ki_ Sereseknél tárgyal­ni. Mit tegyenek? Seres bácsi fáradt, és ünnepélyes volt. mondhatatlanul örülne az utca, ha ketten fütyülgetnénk ben­— Megdöbbenek az ostoba ne... Mutasd meg, drágám, majomszeretet eme ritka pél­dáján. A szülők nem érik fel ésszel, hogy leintsék a gyere­ket ... — Ezt úgy látszik hiába vár­juk ... Nekünk kell valamit kitalálni, hogy a szülők érzé­kenységét se sértsük, a fütty is megszűnjön. A szülői vak­ság sok viszályt okozott már... — Én nem törődöm vele — tapogatta fejét Seres néni. — hadd nézzem meg, hogy én is ilyet vehessek... Bandika a kerítéshez lépke­dett, felnyújtotta. Borpataki forgatta, nézegette, aztán olyasmit mondott, hogy na am- máriáját, nem fütyülsz te ez­zel többé nekem. És elrohant. dók között emiatt a fütyülő miatt? ... Szerintem nem ér­né meg... Én azt mondanám, Juliskám, vegye fel inkább a hat forintot... — Majd ád estére az uram neki hat forintot, meg fütyü­lőt, csak jöjjön haza! H aza is jött, mint ren­desen máskor. Itta is a szavak áradatát, míg el nem fogyott Juliska szájából, de se hat fo­rintot, se fütyülőt nem adott Borpatakinak, mert hiszen át sem ment, hogy agyonüsse, ehelyett nagyot nevetett, és ennyit mondott: — Ügy emlékszem, hogy az Bandika állt egy ideig a sár­guló kertben, átkukucskált a palánkon, aztán sírásra gör- _ Még a triciklit is elveszem tő- bülő szájjal szaladt felfelé, és enyémet is így vették el egy­le, vagy két nagy pofonnal ész- a felső udvarban ordítani kéz- szer.. . Mégpedig az én édes hez térítem, ha az anyja nem dett. Seres bácsiék éppen ak- jó anyám, s mellé egy nagy po­téríti... kor húztak át átlóban az ud- font is adott... Szlimaij Sn.dze kél vetsz Hogy ne peregjen szét... Szövetkezés szívvel, szóval, értelemmel, engesztelődés halállal, szerelemmel, birkózás a mozdulatlansággal, barátkozás a szótlansággal, lázadás köves közöny ellen, robogás zúgó fergetegben, konok harc fojtó gondolattal, kötődés minden pillanattal, a gyávaság szemén a zöldellő penész, — törött darabokból az éltető egész, a szépség öröme, ujjadon a mosoly, lázas terveidben zizegő hangyaboly, mind, mind sürget, tüzel, nyugtalanul lobog, hogy ne peregjen szét a szélben a homok. Nyári utazás Bokrok, vizek és lomha madarak, aranyhajú mezők és méla fák, bámész birkák a tikkadó réten s a tájra csörgő zsíros lomhaság. Az út porát suhanc szél szitálja, perzselt szárnnyal gunnyaszt a szürke ég, a tüll-felhök sejlő fátyolén át fel-felködlik a kócos messzeség. Lustán fordul a terülő térség, egy asszonyt visz a selyem réten át, piros kendőjén meghalkul a napfény, s ringatja karján az idő kosarát. Teljesítő ff ük a félévi naptárt! A Felmérésügyi Hivatal be­fejezte az elmúlt félévi mun­kával kapcsolatos felmérése­ket. A jelentések szerint az 1964. évi első félévet, határ­időre teljesítettük. Június 30- án este 24 órakor az ország minden üzemében, állami naz- daságában és szövetkezetében, úgyszintén a kereskedelmi vál­lalatoknál is véget ért az első félév. A nemzetközi szempont­ból is figyelemre méltó telje­sítményt sok külföldi turista figyelte meg, akik a Balaton­hoz jöttek az első félév végén, de miután mi sikeresen áttér­tünk a második félévi naptár teljesítésére, most már ők, is második félévi fürdési tervü­ket teljesítik. A felmérések szerint az el­múlt félévben legyártott hó­napok, hetek és napok általá­ban jó minőségűek. Sajnos, amint az nálunk gyakorta elő­fordul a sorozatgyártásoknál, mire az egész félévet legyár­tottuk, a termék már elavult. Czinke Ferenc: SZILÍCIUMOS ÁPOLÓK (linómetszet) Itt áll az egész első félév be­csomagolva, nincs iránta sem belföldi, sem külföldi kereslet, 1964. első félévi hónapokat, he­teket és napokat már sehol sem használnak; július elseje óta a gazdaságilag elmaradott országokban is csak az új, má­sodik félévi típus iránt mutat­kozik érdeklődés. Ennek gyár­tása azonban nálunk még csak épp, hogy elkezdődött. kí­sérletezések folynak. Rá kel­lene térnünk minél gyorsab­ban ennek a sorozatgyártására. Szakértők szerint minden jel. arra mutat, hogy december vé­gére sikerül a második félév naptárunkat is maradéktalanv teljesíteni. Az első félévi sikerek oká­ról kérdezte meg az illetéke.' vezetőt Dokulek Ede, a külön féle szerkesztőségekből kikül­dött munkatárs. Illetékes veze tő így nyilatkozott az elér eredményekről: — Elmondhatom, hogy az e ső félévben szinte hiba nélkv dolgoztunk. Ez annak köszön hető, hogy az 1964. évi els' félév teljesítéséhez időben el­készültek a tervek, s azokat zsebnaptárak, heti előjegyzés naptárak és más népszerű k1 adványok formájában eljuttat tűk minden munkapadig, hr aztán mindenki előre tudta hogy mikor lesz január, feb ruár és a többi, teljesen tisz­tában voltak a dolgozók azza' is, hogy mikor lesz március lr április 4 és május 1, már csak akörül mutatkoztak némi za­varok, hogy kétnapos ünnep előtt mikor lesz vasárnap. Vi­lágszerte nagy elismerést vál­tott ki dolgozóink határtalan lelkesedése, kik dacolva az ér eleji hideghullámokkal, ja­nuárt pontosan 31, februárt pedig — a munka jobb meg­szervezésével — már 29 nap alatt teljesítették. Rögtön utal­nom kell azonban arra. hogy e téren mén vannak lehetősé­geink, s bizton remélem, honi' jövőre már 23 nan alatt fogjuk teljesíteni a februárt. — Nagymértékben segítette a. sikerek elérését, hogy rend­kívül arányos volt a munka. A hónapok átlag 4—4 és fél hétig tartottak, s sikerült meg­oldani, hoay minden hét hét napból ÓV ion. a nap pedig 24 órából. Már rsak azt kellene elérnünk, hoay a S órás mun­kanap is s órából álljon, ne ötből-hatból. mint ahogy ná­lunk ez gyakorta előtordul. Alföldi Imre

Next

/
Thumbnails
Contents