Somogyi Néplap, 1964. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-16 / 192. szám

Vasárnap, 1964. augusztus 16. 3 SOMOGYI NÉPLAP Mélyponton a zicsi pártszervezet ELTEMETTÉK JÁLICS ERNŐ SZOBRÁSZMŰVÉSZT Szombaton a kadarkúti teme­tőben helyezték örök nyuga­lomra Jálics Ernő somogyi szár­mazású szobrászművészt! Nem ismertük őt — ez az igazság. Művei — &gy kivé- telével — nem Somogynak jutottak, ahonnan elindult négy évtizedes gazdag életműve; s alkotói magányából csak pá­lyatársai és barátai körébe lépett ki. Kadarkúton született, a kaposvári gimnázium és a Pé­csi Tanítóképző után a Radnai-féle mester iskolába járt, majd Sidló Ferenc tanársegéde a Képzőművészeti Főisko- lán. A húszas években már több hazai művészeti díj, ró­mai ösztöndíj nyertese, s nevét csakhamar a külföld is megismeri. Alkotásainak jelentős része egyházművészeti; a többi között a Bazilika nagy domborműve, a Bosnyák, a Bakáts, a Horváth Mihály téri templom madonna-figu- rai; az Esztergomi Múzeum »Korpusz«-a, a pécsi apostol­figurák fűződnek a nevéhez. Néhány hete elfogadott két figurális kompozícióját a budai várban állítják fel. Tor­zóban maradt Metky Ödönnel közös alkotása, a Fejér me­gyei könyvtár homlokzatának monumentális Anonymus és Kálti Márk szobra is. Világi műveinek gazdag sorában a műértők a magyar népélet-ábrázolás legszebb, legmélyebb értelmű alkotásai között emlegetik a Köpülő asszony című nagyplasztikáját, iszt a hangulatot idézi a Kati néni, a Kukoricatörő asszony, a Széllel viaskodó parasztasszony is. Életnagyságú Éva és Adóm figuráját, a Nemzeti Színház Női aktját és számos nagyalakos művét, kisplasztikáját (Kis Szent Péter a nagy kulccsal, Villon, Mózes, Napozó lány, Matyó asszony stb.) a Magyar Nemzeti Galéria őrzi. Felszabadulás utáni műveiből a Vincellért Dunaújvá­ros egy terén a Földgömböt tartó nőt egy csongrádi iskola előtt, ismert Vetkőző nő című szobrát az oroszlányi stran­don, Gerelyvetőjét Komlón állították fel. Kaposvárnak — korábbi művei közül — mindössze a Színház park Hősi emlékműve jutott. Erejét hosszabb ideje szív- és idegbetegség sorvasz­totta, de szinte utolsó percig dolgozott Bartók Béla úti mű­termében. Visszavonultan, csöndben, egyedül... Méltatója (a Művészet 1963. decemberi számában) ezeket írja róla: »Szerény egyénisége sohasem aratta le az ezerszeresen megérdemelt neki járó sikert. Befelé forduló lénye nem is ezt diktálja. Áldozatos művész életének ju­talma több ennél: az, ahogyan az emberek művei előtt megállnak...« W. E. Az andoesi Kossuth Tsz életéből Beszélgetésre hívott meg ti­zennégy pártonkívülit a zicsi pártszervezet a közelmúltban. Csak hárman mentek el: a tsz-elnök, a tanács hivatalse­géde és a népfrontelnök. Hogj miért maradt távol a többi meghívott ? Azért, mert nincs vonzóereje a pártszervezetnek. Kiáltó az ellentét, de így van. művelt, gazdag falu, a járás legjobb termelőszövetkezete az egyik oldalon, s a tabi járás leggyöngébb pártszervezete a másikon. Hogy miért vesztet­te el tekintélyét a zicsi párt- szervezet, tudja a járási párt- bizottság, tudják a kommunis­ták és a község lakói is. Nem egységes, nem összeforrott az alapszervezet. Az ellenforradalom után két termelőszövetkezet és két pártszervezet volt a községben. Az Űj Élet Termelőszövetke­zet (proletár tsz-nek hívták a tagok, s ma is így emlékeznek rá) pártszervezete jól dolgo­zott. Tagjai élenjártak a gaz­dasági és politikai munkában. Egyre erősebb lett a tsz-párt- szervezet, öt tagjelöltet vettek föl. A hivatali szervezethez az iskolaigazgató, a két tanácsve­zető és egy falubeli gazda tar­tozott. Amikor egyesült az Üj Élet és a Búzakalász Tsz, a két Dártszervezet is egybeolvadt. Sem az egyik, sem a másik egyesülés nem ment könnyen. Megindult a pozícióharc. Ki legyen az egyesített tsz elnö­ke, a pártszervezet titkára ? Két táborra szakadtak a kom­munisták, megkezdődött a tor­zsalkodás, a személyi ellentét. Visszafejlődés A Tabi Járási Pártbizottság Végrehajó Bizottsága Zicsen ülésezett 1962. július 20-án. A Búzakalász Termelőszövetke­zel munkáját, a község gazda­sági és politikai életét elemez­te a vb. Bogó László, a járási pártbizottság első titkára kri­tikán alulinak nevezte a zicsi pártszervezet munkáját. A községi és a járási elvtársak egy véleményen voltak: for­dulópontot kell jelentenie a vb-ülésnek; a kommunisták­nak az egymás elleni harc he­lyett most már a hibák ellen kell föllépniük. A tanácsko­zásra is rányomta a bélyegét a torzsalkodás. Elvakult kiro­hanások, meggondolatlan köz­beszólások, kocsmai pletykák elmondása vette el az időt az érdemi munka elemzésétől. — Darázsfészek Zics... Nem beszélhetünk pártéletről, tö­megkapcsolatról. összhangra, egyet- és megértésre, együtt­működésre van szükség — mondta Pénzár Ferenc, a járá­si revíziós bizottság elnöke. — Meg kell végre értetni a pártszervezettel valamit. Ha összerúgják egymással a port a párttagok, béküljenek ki. Nem haragudhatnak egy éle­ten át, ahogy ezt teszik — ál­lapította meg Egyed László, a népfront járási titkára. — Jó úton haladó, fejlődő a zicsi termelőszövetkezet, s még jobb lehetne, ha megjavulna a politikai munka — szögezte le Nagy János munkásőrparancs- nok. tathatunk fel. Az nem párté­let, hogy eladjuk a bélyegeket, rendben tartjuk a párthelyisé­get, s olykor összejövünk egy gyűlésre. Tátrai József tanácselnök keserűen legyint, amikor meg­kérdem. — Még a taggyűléseket sem tudjuk megtartani. Legutóbb csak négyen jöttünk össze. Néhányan a kocsmában kár­tyáztak, pedig tudták, hogy taggyűlés lesz. Az egyesülés után is két tábor volt nálunk. Mint a szavazógép az ENSZ- ben, olyanok voltak a gyűlé­sek. Melyik tábor szerez több szavazatot ? Szétzilálódott a pártszervezet. Czene József iskolaigazgató, a pártszervezet titkára így vé­lekedik : — Nem vonzerő a szerveze­tünk, eltoltuk a munkáját. — Azoknak is elment a ked­vük, akik dolgoztak — szól közbe Mátrai Józsefné. , Virágh György pártvezető­ségi tag szerint is gyönge í szervezet. — Már csak az öttagú veze­tőség van. A tagok félreállnak, mindenből kivonják magukat, ahelyett, hogy lendítenének a falun. Szerencsétlen őrségváltások A végrehajtó bizottság zicsi ülése után sem tisztázódtak az ellentétek, sőt még jobban el­mérgesedett a helyzet. Farkas Istvánná lemondott, a vezető­ség Kurucz Imre tsz-tagot bíz­ta meg a titkári teendőkkel. Hogy milyen munkát végzett, álljon itt néhány vélemény. Alimov Péter szerint nem csi­nált semmit. — Megírtam a beszédét má­jus 1-re. El sem tudta becsü­letesen olvasni. Az ünneplő közönség kinevette. Hetekig azt hajtogatták a faluban : »Na, a pártszervezet meg a cigány párttitkár.-« Megsértő­dött, amikor szóltak neki, hogy mondjon le, nem érezte a gyöngéit. A tagdíjjal már ak­kor is hátralékban volt, azóta meg hátat fordított — mondta Tátrai József. Farkas Istvánná viszont nen értett egyet a tanácselnökkel : — Valóban csődbe jutott az alapszervezet Kurucz Imrével, azonban az az igazság, hogy lenézték, pedig ő akart valaki lenni. Czene elvtárs egyszer azt mondta neki: »Az embe­rek az mondják, hogy na, egy cigány lett a titkár, ne féljen, mi megvédjük.« Hát Kurucz lenyelte a gombócot. Tátrai Józsefet bízták meg a május 1-i beszéddel, de átpasszolta Kurucz Imrének, mert kellett a láncba a szem. Elkészítették a beszédét, de olyan sok ide­gen szót szőttek bele, hogy ne­kem is belebotlott volna a nyelvem. A teljesen szétzilálódott szervezet vezetését Czene Jó­zsefre bízták a múlt év végén. pártszervezetet. Annyit azon­ban nem vártam tőle, mint magamtól — magyarázta meg állásfoglalását Farkasné. Megsértődött párttagok Horváth Károly traktoros a tavasszal visszaküldte tag­könyvét Czene József iskola- igazgatónak, és lemondott párttagságáról. Tettének oka: sértve érzi magát, mert a já­rási pártbizottság nem gondos­kodott neki vezető állásról. Megígérte ugyan, de nem új traktorra ültette. Horváth Károly tsz-elnök, párttitkár volt az egyesülés előtt, számított rá, hogy ő lesz a Búzakalász Tsz elnöke. Azonban nem őt, hanem s pártonkívüli Schmidt Istvánt tették erre a posztra. A volt elnök úton-útfélen hajtogatta hogy őt letette a pártbizottság, neki semmit sem adott a párt. — Céltalan a párttagság, mert a pártonkívüliek irányí­tanak mindent, ők több előnyt élveznek. A párttag el van nyomva... A pártbizottság nem támogatott engem, nem kaptam megfelelő beosztást, legalább új gépet adtak volna. Nem adtak, pedig Bogó elv­társ megígérte, hogy nem fe­ledkezik meg rólam — kese­reg a traktoros. — Nem bánta meg, hogj visszaadta a tagkönyvét ? — Nem... Semmi célom ... politikai. Megélek én a két kezem munkájából — vágja rá a kérdésre. Horváth Károly házat, gép­kocsit vásárolt az utóbbi években. A tsz költségén kül­földön járt. A Búzakalász csaknem 600 munkaegységet fordított a taníttatására, ő azonban otthagyta a kovács­műhelyt, mert traktorra akart ülni. S hogy nem kapott újat? Arra a régi vezetőkéi ültette a tsz. Felajánlottak neki egy új D4-K-t, de ő MTZ-t kért. Horváth Károly gépét sokkal többet kell javítani, mint a tsz másik hasonló típusú trakto­rát. Nem bánik vele gondosan, ez a tsz-t igazolja, hogy nem ültette új gépre. — Nem lehet az egyéni ér­deket mindenek fölé emelni — mondta róla Mátrainé. — A közvetlen hasznot nézi. rendkívül anyagias. Azt hitte, hogy a tagsági könyv minden. Amikor kiderült, hogy nem, hátat fordított — így a tanács­elnök. A másik sértett a huszonki­lenc éves Kurucz Imre. A párttitkársága körüli huzavo­na keserítette el, meg az, hogy nem kap traktort, pedig a té­len elvégezte a háromhónapos tanfolyamot. Kurucz Imre ki­lenc hónapja nem fizet tagdí­jat, pedig vezetőségi tag. A múltkor megállította a párttit­kárt az utcán, s vissza akarta adni tagkönyvét. — Kilépek, mert semmi előnyt sem látok. Nem mutat­kozik meg Zicsen, hogy párt­tag vagyok. Ha leadom a könyvem, akkor is kommunis­— Milyen kiutat lát ? — kérdezte tőle Bogó elvtárs. — Novemberben vezetőség­választás lesz. Czene lemond... Csak Tátrai József meg Mát­rainé nem volt még titkár. — S megint élőiről kezdjük? — így a járási első titkár. — El lett ez tolva ! — csat­tan fel Farkasné. — Mégis mikor ? — A vb-üléssel... S hiába az érvelés, a magya­rázat, Farkasné nem hiszi el, hogy a községben hallották a beszámolót készítő járási elv­társak az őrá vonatkozó szó­beszédeket — Na, jó, nem foglalkozom vele, lezártam magamban. Bár azt zárhatnánk le olyan köny- nyen, amit ez ártott. 1948 óta dolgozom a mozgalomban, de az egyesülés óta annyi prob­lémám volt, mint egész éle­temben. — Higgye él, hogy hol az ingatag, hol meg a határozott helytelen álláspontjának kö­szönheti — így Bogó elvtárs. — Mindig meggyőződésből cselekedtem, most sem tánco­lok vissza. Ha megindult az élet a pártszervezetben, s mun­kát osztanak rám, elvégzem ! Mi lesz veled, ziesi pártszervezet ? A zicsi Búzakalász Termelő- szövetkezet vezetői és tagjai Farkas Istvánnén, Kurucz Im­rén, Czene Józsefen és a töb- bieken mérik le, milyen véle­ményt alkossanak a pártról. A zicsi alapszervezetnek azért nincs vonzóereje, mert a kom­munisták torzsalkodnak. Ahe­lyett, hogy a hibák ellen küz- denének, egymás ellen harcol­nak. A kommunistáknak az él­re kellene állniuk, kezdemé­nyezni. Zicsen azonban vissza­vonulnak, hátat fordítanak a párttagok, hátul kullognak. Hogy ilyen mélyre süllyedt a pártszervezet, egyformán fele­lős minden zicsi kommunista. A személyi ellentéteket, a sér­tődöttséget régen félre kellett volna tenni, s hozzákezdeni a sorok rendezéséhez, az elvesz­tett tekintély visszaszerzésé­hez. Egységesen föl kellett volna lépni azok ellen, akik értetlenül szemlélik, s szándé­kosan félremagyarázzák a párttagok és a pártonkívüliek egyenlő elbírálásának elvét. A párttagok jó része tájékozat­lan, nem ismeri pontosan Hor­váth Károly, Kurucz Imre, Farkas Istvánná ügyét. Amíg nem beszélik meg őszintén, hogyan juthatnak ki a mély­pontról, s nem állítják helyre az egységet, nem támogathat­ják a községet és a termelő­szövetkezetet. A járási pártbizottság ha­marosan elküldi három mun­katársát Zicsre. Kommunis­tákkal és pártonkívüliekkel beszélgetnek majd, és segíte­nek rendezni a pártszervezet sorait Lajos Géza (Tudósítónktól.) Az andoesi Kossuth Tsz há­rom évvel ezelőtt nyitotta meg üzemi konyháját. Az el­ső évben csak 15—20, később 45—50, tavaly 65—70 személy étkezett itt. A konyhának ma már 125—130 étkező ellátásá­ról kell gondoskodnia. A tsz-tagokon kívül naponta 35—40 egyéb vendég is ide jár ebédelni. Pedagógusok, tanácsi és más dolgozók. Az ízletes és bőséges ebédért a termelőszövetkezeti tagok 5, a kívülállók pedig 7,50 forin­tot fizetnek. Az aratás és a 151 újítás, 666 000 forint megtakarítás Eredményes újítógárda dol­gozik a Pamutfonó-ipari Vál­lalat kaposvári gyárában. Az első fél év statisztikái beszé­desen vallanak erről. Július elsejéig 151 újítást adtak be az üzem dolgozói, ebből elfo­gadtak hetvenkettőt, bevezet­tek hatvanötöt. Az újítások előkalkulált gazdasági ered­ménye 355 000 forint volt. A valóságban 666 000 forintot hoztak. Az újítások kísérle­teire az első félévben 17 000 forintot fordítottak. A gyár­ban csaknem minden munka­napra jut egy újítás. cséplés időszakában 90—120 termelőszövetkezeti tagnak kocsin szállították ki a me­zőre az általában háromfogá­sos meleg ebédet. Hetenként négyszer van húsos, kétszer pedig tésztás nap. Többször azonban a hú­sos napokon is készítenek sült tésztát. A húst, a zöldségfé­léket és egyéb nyersanyago­kat a tsz adja a konyhának. Ebben az évben pl. 33 hízót vágtak le a konyha részére. * • * A tsz tavasszal 70 holdon létesített halastavat. A hal­ivadékok igen szépen fejlőd­nek, közülük igen sok már eléri az 1,8—2 'kg-os súlyt. Az őszi halászat idején 100 má­zsa halat fognak értékesíteni, mintegy 150 mázsát úgyneve­zett »nyújtott« halnak hagy­nak meg. * • • Ez évben 57 hízómarhát, 353 hízósertést, 22 vemhes üszőt. 109 000 darab tojást, 4809 vágóbaromfit és 944 hektoliter tejet értékesített a termelőszövetkezet. Az év vé­géig a tervezett 700 helyett 800 hízómarhát adnak el. Puly­kából 3500 darabot nevelnek értékesítésre. A termelőszö­vetkezet július végéig állatok és állati termékek eladásából 1 632 000 forint bevételre tett szert. A vb-ülés után sem lendült föl a pártszervezet élete, sőt lemondott a párttitkár. Akkor még 17 tagja volt a szervezet­nek, ma nyolc. Horváth Károly visszaadta a tagkönyvét, Ku­rucz Imre most készül rá, töb­ben átjelehtkeztek máshova. Amikor a pártvezetőség meg­követelte, hogy minden kom­munista a jövedelme alapján fizesse a tagdíjat, öten akar­tak kilépni. Hármójukat a já­rási pártbizottság segítségével győzték meg. „Csak lézengünk.. Mátrai Józsefné, a községi tanács vb-titkára pártvezető­ségi tag. Az éjfélekig elhúzódó személyi vitákat tartja a lany­ha pártélet előidézőjének. — Azt mondták a tagok, a fene vitatkozgasson ilyesmin fél éjszaka. Tavaly december­ben Czene József iskolaigaz­gatót választottuk meg titkár­nak. Egy-két gyűlés még csak jó volt, de aztán ! Csak lé- aengünk ... Semmit sem mu­Hiába erőlködött az idős isko­laigazgató, ő sem tudta föl­élénkíteni a pártéletet. — Félreállok. Csinálja más. Jelentünk, statisztikázunk, ér­tekezünk, és semmit sem csi­nálunk — fakadt ki a beszél­getéskor Czene József. — Én nem vállalom tovább. Elkese­rítő a helyzet. A járási pártbizottság java­solt két Tabon dolgozó zicsi kommunistát titkárnak, a ta­gok azonban hallani sem akartak róla, hogy megválasz- szák őket. Pedig inkább rend­be hozták volna a zicsi kom­munisták sorait, mint a Far­kasné utáni titkárok. Bogc Lászlót, a járási pártbizottság első titkárát meglepte, hogy Czene Józsefre esett a válasz­tás, s még haragosa, Farkas Istvánné is támogatta. — A vb után két részre sza­kadt a pártszervezet, mező- gazdasági és hivatali dolgo­zókra. Azért javasoltam az is­kolaigazgatót, hátha a hivafa- liak is tesznek valamit. Csak ő hozhatta volna rendbe a ta maradok. Ha nem kapok gépet, ezt az évet kihúzom s továbbállok — jelentette ki a volt párttitkár. — Elmentem Kurucz Imré­hez, kértem, hogy üljön rá a körmösre. Kijelentette, hogy csak gumikerekes traktorra ül, pedig jól kereshetett volna — cáfolja meg Kurucz Imrét a tsz-elnök. Farkas Istvánné a termelő- szövetkezet és a pártszervezet vezetőségének is tagja. Férje a járási pártbizottság munkatár­sa. Eddig a baromfitelepet ve­zette, két hónapja azonban át­adta, mert meghalt az édesap­ja. A végrehajtó bizottság ülé­se óta visszavonult, pedig tisz-T tázódtak a családi életét zava­ró pletykák. Ö az egyetlen kommunista a tsz-vezetőség- ben, mégsem jár az ülésekre. Bogó Lászlóval, a járási párt- bizottság első titkárával jár­tunk Farkasnénál. A somogydöröcskei November 7. Tsz 10 holdon termelt hagymát. 60 mázsa átlagter­mésre számítanak, s ebből 80 000 forint bevételre tesznek szert.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents