Somogyi Néplap, 1964. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-09 / 186. szám

' ^^*^*^*aaaaaaa*aaa*aa****M^*^*iV»*iIWmWmWUVWUVUVUWIA MIHÁLYI MARGIT: Mint a mókus fent a fán... M fkor a kis fóka el­ment, egy tál cse­resznyével kiültem a lépcsőkre, és ott ültem még akkor is, amikor nyiladozni kezdtet a csillagok. L boltívek szája óriást harapott az estéből. Äz osztályokban csak egerek vol­tak, meg kenyérmorzsa, meg elgurult ceruzavégek. Én sem zavartam ezt a nyugalmat. Már elvonult felettem az első vihar. Elhatároztam, hogy ez­után mindig óvatos és meg­fontolt leszek. De mit lehet kezdeni egy ilyen estével, mi­kor a tücskök is szakadásig húzzák. El kéne menni a mo­ziba, Fernandel-film megy. Fernandel az eszményképem. Mire a kertmozihoz értem, már minden jegy elkelt. Ezt az estét mozira szántam, beleél­tem magam, Fernandelt akar­tam látni, a csetlő-botló, osto­baságig jóhiszemű embert, aki éppen ezért mindig megjárja. A kis fóka óta soha ilyen kö­zel nem éreztem magamhoz. Semmi kedvem nem volt ha­zamenni. Bosszús voltam. A mozi zsongott, és már kezdték is a híradót. Azért mégis meg­indultam hazafelé, ha kellet­lenül is. Azonban a gépház mögötti hatalmas fák alatt megállított a gondolat, talán nem lesz belőle nagyhatalmi konferencia, ha egyszer én is felgallyazok a zöld páholyba, ahogy iskolánk mozirajongó, de praktikus gondolkodású if­júsága teszi. Mert aztán felő­lük, ha van jegy, ha nincs, megnyergelik a hatalmas fá­kat, és az egész előadás alatt mélyen- szántó kritikát gyako­rolnak fönt a feketeségben', mint valami égi megnyilatko­zás, különösen csókos jelene­teknél a közönség feje felett. A gépész ordít néha bele ebbe az őserdei zsinatba, hogy csend, te pimasz, ha már ott vagy! És ez kellő lélektani ha­tást vált ki a lenti nézőkből, különösen akkor, ha a vász­non éppen akasztani visznek valakit. A tragikus pillanatok­ban zeng néha a legfergetege- sebb nevetés lent és a zöld pá­holy méltatlankodik a tökélet­len felnőtteken, akik nemhogy hallgatnának kényelmes he­lyeiken, ülnének csak ők áz ágak között, majd nem lenne ekkora kedvük! S zemlélem a fákat. A fákon most csend van. Egy lélek se látszik. Ez elég hi­hetetlen, de üresek a zöld páholyok. Ezért nem kaptam én jegyet. Azért is megnézem! Óvatosan körbe sandítok. Sehol senki és bent kezdődik a film. Az egyik fa alkalmatosnak látszik, de a látszat csal, és valahol valami hiba van, alkalmasint megint a gravitációban, pedig ma már edzést is tartottam. Nem tudok felmászni! Megpróbálok még két fát, nem megy! A gép­ház előtt egy szék. A gépész szokott üldögélni rajta. Gyor­san a fám alá viszem, és ar­ról ostromlom az alsó ágakat. Ki is rúgom magam alól a szé­ket a nagy igyekezetben. Most már igazán nincs más válasz­tásom, fel kell mászni. Sikerül. Csak két gomb szakadt le vász­nastul a kabátomról. De fent vagyok. Helyezkedem. Állni vagy ülni? Mindegyikkel meg­próbálkozom. Először állok. A f ilmet látom, a hang az gyat­rán hallik. Vagy tíz perc múl­va minden elismerésem a zöld páholy törzsközönségéé. Leg­szívesebben lemennék már, de a gépész jön-megy, figyel, gya­nakodva szaglálódik, aztán vé­szesen felordít, ugye, hogy tud­tok csendben lenni, pimaszok! Aztán a székét keresi. Megta­lálja. ökleit rázza a lombok felé. Gyertek csak le! Elhűl a vérem. Talán észrevette a set- tenkedésemet, és azt hitte, gye­rek. Nocsak az kéne, hogy ész­re vegyen, ebből lenne csak csemege. Rettenetesen meg­gondolatlan vagyok, mindig későn gondolkodom. A film már régen nem érdekel, és Fernandel túlságosan ütődött hang nélkül. Leülök, felállók, lábat váltogatok, de zsibbad minden részem. Mikor már azt sem bánnám, ha lepotyognék, vége az előadásnak. Lapulok kínban és mégis derülni kell. Mert alattam elvonulnak gya­nútlanul az ismerőseim. A kartársak is. Az igazgatóm éppen itt áll meg és cigarettá­ra gyújt. Meg kéne próbálni leköszönni neki, incselkedik bennem ,az ördög. Végre min­denki elmegy. A gépész is. Leoltják az égőket. Na végre, éppen ideje, mert sürgősen úgy érzem, hogy az átlényegült cseresznyelé is gravitációs el­mélkedéseket folytat. De még mindig nem. Egy párocska jön. Csókolóznak a fám alatt, pe­dig már azon az ágon állok, amelyiknek veszedelmesen nagy az amplitúdója. Talán még azt sem vennék észre, ha rájuk esnék, mert hallatlan új dolgokat mondanak egymás­nak. Szeretsz, kérdi a fiú. Igen, feleli a lány és vissza­kérdez, szeretsz? Szeretlek, fe­leli a fiú. Csók. És még egy párszor kikérdezik egymást. Bámulatos a memóriájuk, nem zavarják össze. De csak el­mennek. Egy kis fülelés, aztán lefelé. Nehezebb, mint fel. Ir­galmatlanul dühös vagyok ma­gamra. Lengek az alsó ágon, mint egy inga, aztán behunyt szemmel eleresztem. Egészen jól sikerül, csak a lépcsőkig gurulok a sárga kavicson. A térdem bőre szolidan jelez, de oda se neki, kitelik a foltjából. Nyakamba szedem a lábam, és vágtatok a kijárat felé. A hátam megett furcsa dobbaná­sok. Egyre sűrűbben. Az or­gonasövény árnyékában visz- nza pislantok. Megelevened­tek a fák, mint a sherwoodi erdőben. Csak az én fámról vagy tíz gyerek potyogott le. Ez sok volt. Ennek a végére kell járni. Nagyban tanakod­tak rólam, mikor az árnyék­ból közéjük léptem. Nem tud­ták felfogni, hogy megint hon­nan kerültem elő. Felfelé pis­logtak, nézték a fákat, mintha most látnák először. Ti hol voltatok, kérdem, összenéz­nek ennyi galádság hallatára. Mintha nem tudnám. A fán, mondja bizonytalanul Izom Trek, akinek a neve is innen van, mert fordítva kertmozi, és csak itt található nyáron, min­dig a fákon, éppen csak hogy fészket nem rak. Aztán szelí­den elmondják, hogy amint megláttak, megnémultak, mert biztosra vették, hogy itt is megkezdtem a moziügyeletet, mint a téli moziban. De mikor mászni kezdtem, majdnem el­repültek rémületükben, mert biztosra vették, hogy utánuk megyek, amin cseppet sem csodálkoztak, mert irgalmatla­nul sok a panasz rájuk. De hogy aztán ott ragadtam az alsó ágon, biztosra vették, hogy ez nem egyéb, mint új­fajta moziügyelet, így lapul­tak, mint a leveli béka. Csák azt nem értették, miért men­tem el egy szó nélkül. És most másodszor rémítem meg őket a megjelenésemmel. Hallga­tunk. ök azon mélázhatnak, hogy ez ezután mindig így lesz? Izom Trek összevigyorog Vizescsokival, könyökkel lök- dösik egymást, azt hiszik, nem látom. A rovásomra mulatnak, tudják ők azt, hogy ez a mozi­ügyelet megbukik, több vál­lalkozó nemigen akad a tan­testületben. Én is úgy gondo­lom, pedig nem is lenne olyan rossz, ugye, hogy tudunk csendben lenni? Méláznak to­vább, hogy vajon mit akarok tulajdonképpen? Nevetek ma­gamban. Ez aztán történet. Ki­másztam a bajból, mert mit tehetnék, én mégsem lehetek olyan őszinte, mint ők. Hlgy- gyék, hogy felügyelet volt. Nem mondom nekik, hogy so­ha többet ne vegyék igénybe a zöld páholyt, mindnyájan tudjuk, ez ostobaság lenne, ök a fán voltak, ez tény. Én meg­tartottam az ügyeletet, ez is tény, tanú a térdem. Nagyon jól viselkedtek, ez a legna­gyobb tény. A többi már iga­zán az én dolgom, vélik. Mi a fóka, kérdezem. Ez egy kicsit váratlan a moziügy után, de Izom Trek, aki iskolán kívül mindent tud, felvilágosít, hogy az olyan elefántfajta, amelyiknek szintén van agya­ra, csakhogy a vízben él. Te hülye, röhögött a háta mögött Vizescsoki, az a rozsomák! A jó pap is holtig tanul. Miféle szerzet lehet ez a rozsomák? Lemerülök tudatom kútjába, de csak a rozmárt tudom fel­hozni belőle. kkor a kapun bejött E egy férfi, keresgélni kezdett a földön, és parittyával lelőtte az utcai villany­égőt. A lehulló üveg semmi zajt nem csapott a fűben. A hirtelen sötétben is láttuk, hogy a legnagyobb nyugalom­mal feszegetni kezdte a Cse­mege rácsát. Jött egy másik is, de a mi irányunkba, jókora vasfélét lóbálva a kezében. Nyilván őrködött,, mert úgy te­kergette a nyakát, mint a sze­met kapott lúd a tömőben Mire eldöntöttem volna, hog> mi is az, amit látok, minden gyerek hasalt a sövény árnyé­kában, és Izom Trek a szok­nyámat rángatta. Közéjük ku­porodtam és kirázott a hideg, csak ne prüsszögjek, meri ilyenkor az is rámjön. Kira­bolják a Csömögét, súgja Izom Trek boldog izgalommal. Szakértőnek számít, mert egy évet javítózott hasonlókért. Négy ember meg kétkerekű KESZTHELYI ZOLTÁN Önkéntesen adtál Hűséget nem kérhettem tőled, ó, gyönyörűm! Önkéntesen adtál mosolyt, tanácsot, jókív ánságot, te, aki a szeszélyes életet kormányozod. Nincs hasonlatom, hogy megörökítse vonásaid, s amikor már nem Iátl ak, keretben nézne reám az arcod. Ilyet csak emberöltőként ád a sors. Ne hagyj el, ne menj el! Nem láttad-e, hogy job ban féltettelek, mint szerelmetes lányát az apa, mint féltett húgát a testvér? Ha isten van, nem enged el, megtart nekem és gyermeket ajándékozol, aki jobban szeret nálam is; maradj és ehévelyedett gvermekem mosolya és hangja helyett hadd leljem meg az érzések érzését, melyet boldogságnak nevezett a világ! A történet hőse az a bizo­nyos sokat emlegetett hűtlen kutya. A szókapcsolás nyil­vánvaló ellentétet fejez ki, olyat, mint — mondjuk — »a gyáva bajnok«, vagy «a gyen- gédlelkű mészáros«. A kutyá­tól hűséget várunk el — erre tanított a jelleme. Kicsit jel­képnek is tartjuk; nyilvánva­ló, hogy a hűtlen kutya a szabálytörő kivétel. Pedig hát ilyen is van. At­tól függ, kinek az oldaláról vizsgáljuk. Hiszen a hűtlen­ség, fonákjára fordítva: más­hoz fűző ragaszkodás. Hát Szurok, a gubancos szőrű, mélyről elővillanó tekintetű puli a gazdájához vált hűt­lenné — miattam. Puli volt, s ez kétségkívül súlyosbító körülmény. Ami pedig a gazda fogalmát illeti — erről a közjogi viszonyról tudtommal soha még a ku­tyákat nem kérdezték meg. Mindegy, akárhogy is, — sok dicsekednivalónk ezzel a hó­dításommal nincsen. Szegény Szurok életében én voltam a hirtelen föllobbanó szenve­dély, a rövidzárlat, mely annyi ártatlan lelket jégre vitt már. Érdeklődését talán az a né­hány szem kockacukor keltet­te föl, amelyet sosem felej­tettem el zsebembe készítem, valahányszor látogatóba men­tem Károly ék budai villala- kásába. Esetleg megérezte rajtam a könnyen lelkesedő, játékra mindig kapható ke­délyt? Annyi bizonyos, nem kellett sokáig rángatnia a nadrágom hajtókáját, ho—r egy kis sétára rávegyen. FELRE Egyik alkalommal a ház ura ezzel fogadott: — Te megbabonáztad ezt a kutyát! Nem tudtuk, miért olyan nyugtalan. Már akkor a kertkapunál ült, csaholt, mi­kor a domb áljában fölszáll- hattál a buszra. Az enyémnél vájtabb fül már ebből is kihallhatta vol­na a sebzett önérzetű kutya­tulajdonos féltékenységét, — én még büszke is voltam rá. A baj nem sokkal ezután történt, estefelé, a Margit-híd pesti oldalán. Hazafelé menet egyik lámpa fényköréből elém- gurult egy fekete gubanccso­mó. A viharos farkcsóválás, önfeledt öröm már majdnem emberi nyelven beszélt. Téve­dés nem eshetett, — hiába ha­sonlít végzetesen egyik puli a másikra, ö az, Szurok, s az ünneplés engem illet. — Szurok! — hajoltam le hozzá. Meghitten dörgölőd- zött a tenyeremhez. De hasz­talan néztem körül, sehol sem láttam Károlyékat. Aztán ész­revettem, hogy a kötelező ut­cai öltözék is hiányzik róla: nyaköv nélkül, meztelenül szökött el, ahogyan odahaza hancurozik a kertben. És egyenest ide, húsz lépésnyire a lakásomtól. Ahhoz elén későn volt már. hpnv -n ''1~;'r,Te nofo "Budd­■■ ' " -* Káro­— j\/n köznapion. i'z'em kocsival érkezett és máris pa­kolnak. Gyorsan, pontosan dolgoznak. Én meg itt hasalok egy osztálynyi gyerekkel, az orrunk előtt egy vasrúddal fel­szerelt Herkules, jó volna tud­ni, mit ír ilyenkorra elő az is­kolai Rendtartás? A gyerekek nem gondolnak a veszélyre, pedig ez a mélák nem tréfá­ból szorongatja azt a vasat. A szuszogásukból kiérzem a mennyei gyönyörűséget. Bizto­san nem adnák egy vak lóért, hogy itt lehetnek. Micsoda gondolatok kavaroghatnak a fejükben. De engem is gyom­ron ragad az izgalom, körös­körül tömve minden hely gya­nútlan alvókkal, és ezek itt mindjárt meglépnek, hiszen ké­szen is vannak, még arra is ráérnek, hogy ponyvát terítse­nek az összehordott halomra. Azonban kigyullad egy zseb­lámpa, utána több is. Kiáltá­sok, a kocsi felborul. Egyszer­re talpon a környék. A Her­kules eldobja a vasat, és vad vágtában menekül felénk. Izom Trek felkap az útépítés­ből itt maradt kőhalomból egy darabot, de a többi is, vaktá­ban elhajítják, hogy ők se ma­radjanak ki az eseményekből, és elvágtatnak a házak felé. Mögöttünk teljes a harci lár­ma. Mást nem tehetek, mint hogy ész nélkül nyargalok utá­nuk a bokrok között. Egy is­meretlen tornác védelmébe trappolunk, olyan csörtetéssel, mint a Ruvána sztyeppén egy zebracsorda. A fejünk feletti ablakon erre kiugrik egy pi­zsamás férfi és úgy elnyargal, hogy nem hiszem, hogy egy­hamar abbahagyja. Azannyát, álmélkodott Izom Trek, ez is lopni akart! Nem fűztem hoz­zá kommentárt. Ez a vész is elmúlt. Egy csa­patban, hangosan tárgyalva az eseményeket, baktatunk az út közepén. Fent a magasban a csillagok között mindegyiknél fényesebb csillag halad. Gyö­keret ver a lábunk. Azonnal megfeledkezünk mindenről, ami földi, pedig lehet, hogy csak egy nagy magasságban repülő gép, de úgy érezzük, hogy az áhítattól a lelkünk is a csillagokig emelkedik. LÉPÉS — Kérlek, csupa izgalom a ház, nem találjuk sehol Szur­kot, már délután óta keres­sük. — Hagyjátok abba. Itt van. — Hol? Elő kellett adnom a várat­lan találkozás részleteit, pon­tos személy- és helyszínle­írással. Károly hangja elszükült. A megkönnyebbülésen kívül mintha egyéb is rezegne ben­ne. — Kérlek, nagyon hálás lennék, ha holnap reggel föl­hoznád a kutyát — már csak így mondta szárazon, érzel­mek nélkül: a kutyát. — Ülj vele taxiba, természetesen az én költségemre! — ezt is egy fokkal élesebben hangsúlyozta a kelleténél. Szurok szorongva guny- nyosztott a fülke előtt. El nem mozdult előlem. Valamit várt szegény. Amit a szöke­vények szoktak attól, akiért elszánták magukat a végzetes lépésre. A boldogságot talán, élete értelmét, — ki tudja? Tompán húzódott föl ben­nem a röstelkedés, amiért csalódnia kell. Hiszen hogyan vállalhatnám én öt a kietlen bérház második emeletén? Mit nyújthatok neki? A fala­kat meg a köves vd«"r* ... minek folytassam ? meayróbálnám. elmr--~ neki bánata—n laa-t — Tinién ’hm't'd a i-,:' hat. Jobh az eavenes b° Vem kellek én neked... Nehéz, szorongó éjszakát töltöttünk egy födél alatt Szu­rokkal. Bántott a lelkiisme­ret. ö meg érezhette, hogy a dús vqcsora s a gyöngéd si- mogatások mögött nem vár rá üdvösség. Hiszen nem ven­dégségbe jött hozzám, hanem — ritka eset a kulyatársada- lomban — szabadon válasz­tott volna magának gazdáé De hát, az emberek között ez mégsem olyan egyszerű. Reggel aztán ellenkezés nél­kül indult el velem. A nemes lelkek önérzetével vette tudo­másul, hogy a rácsos folyosó paradicsomából vissza kell térnie a budai kertes szám­űzetésbe. Az úton már nem is beszél­tünk. Ült lábamnál a kocsi­ban, elnézett a semmibe. Én elmélvülten szít.t cigarettám­ba fojtottam zavaromat. Aztá- egyszer csak ott voltunk a jel­ismert vascirádás kertkopv előtt. Károly form a szerű köszöno- te nem födte el meo^ntgt+r* oát. Menhfivösödnt.t körtünk - hann. világos volt honv n tör ­téntek után nem ir-etgi- szí­nesen látott vendáo náty1-. Idővel meop'd'am. hóm Szurok elkerült a háztói Odaajándéknrt.áic vofomi vi- déken élő rokonn"u. N°m. bo­csátották meg neki életn pn.’ottori könnyelmű, hallépó- "ét kutyává lett a <"•—"'i-hp-n A Trat! r-'v>'ho/Y), V <?'*'*'» ­-> Vrn+n1 ~- «'-A* 010^0+/*++ <• mf • -miilJrrp fsif-l (•-tAir.e, pl került. Vidor Miklós T

Next

/
Thumbnails
Contents