Somogyi Néplap, 1964. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-09 / 186. szám

' ^^*^*^*aaaaaaa*aaa*aa****M^*^*iV»*iIWmWmWUVWUVUVUWIA

MIHÁLYI MARGIT:

Mint a mókus fent a fán...

M

fkor a kis fóka elment, egy tál cseresznyével kiültem a lépcsőkre, és ott ültem még akkor is, amikor nyiladozni kezdtet a csillagok. L boltívek szája óriást harapott az estéből. Äz osztályokban csak egerek voltak, meg kenyérmorzsa, meg elgurult ceruzavégek. Én sem zavartam ezt a nyugalmat. Már elvonult felettem az első vihar. Elhatároztam, hogy ezután mindig óvatos és megfontolt leszek. De mit lehet kezdeni egy ilyen estével, mikor a tücskök is szakadásig húzzák. El kéne menni a moziba, Fernandel-film megy. Fernandel az eszményképem.

Mire a kertmozihoz értem, már minden jegy elkelt. Ezt az estét mozira szántam, beleéltem magam, Fernandelt akartam látni, a csetlő-botló, ostobaságig jóhiszemű embert, aki éppen ezért mindig megjárja. A kis fóka óta soha ilyen közel nem éreztem magamhoz. Semmi kedvem nem volt hazamenni. Bosszús voltam. A mozi zsongott, és már kezdték is a híradót. Azért mégis megindultam hazafelé, ha kelletlenül is. Azonban a gépház mögötti hatalmas fák alatt megállított a gondolat, talán nem lesz belőle nagyhatalmi konferencia, ha egyszer én is felgallyazok a zöld páholyba, ahogy iskolánk mozirajongó, de praktikus gondolkodású ifjúsága teszi. Mert aztán felőlük, ha van jegy, ha nincs, megnyergelik a hatalmas fákat, és az egész előadás alatt mélyen- szántó kritikát gyakorolnak fönt a feketeségben', mint valami égi megnyilatkozás, különösen csókos jeleneteknél a közönség feje felett. A gépész ordít néha bele ebbe az őserdei zsinatba, hogy csend, te pimasz, ha már ott vagy! És ez kellő lélektani hatást vált ki a lenti nézőkből, különösen akkor, ha a vásznon éppen akasztani visznek valakit. A tragikus pillanatokban zeng néha a legfergetege- sebb nevetés lent és a zöld páholy méltatlankodik a tökéletlen felnőtteken, akik nemhogy hallgatnának kényelmes helyeiken, ülnének csak ők áz ágak között, majd nem lenne ekkora kedvük!

S

zemlélem a fákat. A fákon most csend van. Egy lélek se látszik. Ez elég hihetetlen, de üresek a zöld páholyok. Ezért nem kaptam én jegyet. Azért is megnézem! Óvatosan körbe sandítok. Sehol senki és bent kezdődik a film. Az egyik fa alkalmatosnak látszik, de a látszat csal, és valahol valami hiba van, alkalmasint megint a gravitációban, pedig ma már edzést is tartottam. Nem tudok felmászni! Megpróbálok

még két fát, nem megy! A gépház előtt egy szék. A gépész szokott üldögélni rajta. Gyorsan a fám alá viszem, és arról ostromlom az alsó ágakat. Ki is rúgom magam alól a széket a nagy igyekezetben. Most már igazán nincs más választásom, fel kell mászni. Sikerül. Csak két gomb szakadt le vásznastul a kabátomról. De fent vagyok. Helyezkedem. Állni vagy ülni? Mindegyikkel megpróbálkozom. Először állok. A f ilmet látom, a hang az gyatrán hallik. Vagy tíz perc múlva minden elismerésem a zöld páholy törzsközönségéé. Legszívesebben lemennék már, de a gépész jön-megy, figyel, gyanakodva szaglálódik, aztán vészesen felordít, ugye, hogy tudtok csendben lenni, pimaszok! Aztán a székét keresi. Megtalálja. ökleit rázza a lombok felé. Gyertek csak le! Elhűl a vérem. Talán észrevette a set- tenkedésemet, és azt hitte, gyerek. Nocsak az kéne, hogy észre vegyen, ebből lenne csak csemege. Rettenetesen meggondolatlan vagyok, mindig későn gondolkodom. A film már régen nem érdekel, és Fernandel túlságosan ütődött hang nélkül. Leülök, felállók, lábat váltogatok, de zsibbad minden részem. Mikor már azt sem bánnám, ha lepotyognék, vége az előadásnak. Lapulok kínban és mégis derülni kell. Mert alattam elvonulnak gyanútlanul az ismerőseim. A kartársak is. Az igazgatóm éppen itt áll meg és cigarettára gyújt. Meg kéne próbálni leköszönni neki, incselkedik bennem ,az ördög. Végre mindenki elmegy. A gépész is. Leoltják az égőket. Na végre, éppen ideje, mert sürgősen úgy érzem, hogy az átlényegült cseresznyelé is gravitációs elmélkedéseket folytat. De még mindig nem. Egy párocska jön. Csókolóznak a fám alatt, pedig már azon az ágon állok, amelyiknek veszedelmesen nagy az amplitúdója. Talán még azt sem vennék észre, ha rájuk esnék, mert hallatlan új dolgokat mondanak egymásnak. Szeretsz, kérdi a fiú. Igen, feleli a lány és visszakérdez, szeretsz? Szeretlek, feleli a fiú. Csók. És még egy párszor kikérdezik egymást. Bámulatos a memóriájuk, nem zavarják össze. De csak elmennek. Egy kis fülelés, aztán lefelé. Nehezebb, mint fel. Irgalmatlanul dühös vagyok magamra. Lengek az alsó ágon, mint egy inga, aztán behunyt szemmel eleresztem. Egészen jól sikerül, csak a lépcsőkig gurulok a sárga kavicson. A térdem bőre szolidan jelez, de oda se neki, kitelik a foltjából. Nyakamba szedem a lábam, és vágtatok a kijárat felé. A hátam megett furcsa dobbanások. Egyre sűrűbben. Az orgonasövény árnyékában visz- nza pislantok. Megelevenedtek a fák, mint a sherwoodi erdőben. Csak az én fámról vagy tíz gyerek potyogott le. Ez sok volt. Ennek a végére kell járni. Nagyban tanakodtak rólam, mikor az árnyékból közéjük léptem. Nem tudták felfogni, hogy megint honnan kerültem elő. Felfelé pislogtak, nézték a fákat, mintha most látnák először. Ti hol voltatok, kérdem, összenéznek ennyi galádság hallatára. Mintha nem tudnám. A fán, mondja bizonytalanul Izom Trek, akinek a neve is innen van, mert fordítva kertmozi, és csak itt található nyáron, mindig a fákon, éppen csak hogy fészket nem rak. Aztán szelíden elmondják, hogy amint megláttak, megnémultak, mert biztosra vették, hogy itt is megkezdtem a moziügyeletet, mint a téli moziban. De mikor mászni kezdtem, majdnem elrepültek rémületükben, mert biztosra vették, hogy utánuk megyek, amin cseppet sem csodálkoztak, mert irgalmatlanul sok a panasz rájuk. De hogy aztán ott ragadtam az alsó ágon, biztosra vették, hogy ez nem egyéb, mint újfajta moziügyelet, így lapultak, mint a leveli béka. Csák azt nem értették, miért mentem el egy szó nélkül. És most másodszor rémítem meg őket a megjelenésemmel. Hallgatunk. ök azon mélázhatnak, hogy ez ezután mindig így lesz? Izom Trek összevigyorog Vizescsokival, könyökkel lök- dösik egymást, azt hiszik, nem látom. A rovásomra mulatnak, tudják ők azt, hogy ez a moziügyelet megbukik, több vállalkozó nemigen akad a tantestületben. Én is úgy gondolom, pedig nem is lenne olyan rossz, ugye, hogy tudunk csendben lenni? Méláznak tovább, hogy vajon mit akarok tulajdonképpen? Nevetek magamban. Ez aztán történet. Kimásztam a bajból, mert mit

tehetnék, én mégsem lehetek olyan őszinte, mint ők. Hlgy- gyék, hogy felügyelet volt. Nem mondom nekik, hogy soha többet ne vegyék igénybe a zöld páholyt, mindnyájan tudjuk, ez ostobaság lenne, ök a fán voltak, ez tény. Én megtartottam az ügyeletet, ez is tény, tanú a térdem. Nagyon jól viselkedtek, ez a legnagyobb tény. A többi már igazán az én dolgom, vélik. Mi a fóka, kérdezem. Ez egy kicsit váratlan a moziügy után, de Izom Trek, aki iskolán kívül mindent tud, felvilágosít, hogy az olyan elefántfajta, amelyiknek szintén van agyara, csakhogy a vízben él. Te hülye, röhögött a háta mögött Vizescsoki, az a rozsomák! A jó pap is holtig tanul. Miféle szerzet lehet ez a rozsomák? Lemerülök tudatom kútjába, de csak a rozmárt tudom felhozni belőle.

kkor a kapun bejött

E

egy férfi, keresgélni kezdett a földön, és parittyával lelőtte az utcai villanyégőt. A lehulló üveg semmi zajt nem csapott a fűben. A hirtelen sötétben is láttuk, hogy a legnagyobb nyugalommal feszegetni kezdte a Csemege rácsát. Jött egy másik is, de a mi irányunkba, jókora vasfélét lóbálva a kezében. Nyilván őrködött,, mert úgy tekergette a nyakát, mint a szemet kapott lúd a tömőben Mire eldöntöttem volna, hog> mi is az, amit látok, minden gyerek hasalt a sövény árnyékában, és Izom Trek a szoknyámat rángatta. Közéjük kuporodtam és kirázott a hideg, csak ne prüsszögjek, meri ilyenkor az is rámjön. Kirabolják a Csömögét, súgja Izom Trek boldog izgalommal. Szakértőnek számít, mert egy évet javítózott hasonlókért. Négy ember meg kétkerekű

KESZTHELYI ZOLTÁN

Önkéntesen adtál

Hűséget nem kérhettem tőled, ó, gyönyörűm! Önkéntesen adtál mosolyt, tanácsot, jókív ánságot, te, aki a szeszélyes életet kormányozod.

Nincs hasonlatom, hogy megörökítse vonásaid, s amikor már nem Iátl ak, keretben nézne reám

az arcod.

Ilyet csak emberöltőként ád a sors.

Ne hagyj el, ne menj el!

Nem láttad-e, hogy job ban féltettelek, mint szerelmetes lányát az apa, mint féltett húgát a testvér?

Ha isten van, nem enged el,

megtart nekem és gyermeket ajándékozol,

aki jobban szeret nálam is;

maradj és ehévelyedett gvermekem mosolya és

hangja helyett

hadd leljem meg az érzések érzését, melyet boldogságnak nevezett a világ!

A történet hőse az a bizonyos sokat emlegetett hűtlen kutya. A szókapcsolás nyilvánvaló ellentétet fejez ki, olyat, mint — mondjuk — »a gyáva bajnok«, vagy «a gyen- gédlelkű mészáros«. A kutyától hűséget várunk el — erre tanított a jelleme. Kicsit jelképnek is tartjuk; nyilvánvaló, hogy a hűtlen kutya a szabálytörő kivétel.

Pedig hát ilyen is van. Attól függ, kinek az oldaláról vizsgáljuk. Hiszen a hűtlenség, fonákjára fordítva: máshoz fűző ragaszkodás. Hát Szurok, a gubancos szőrű, mélyről elővillanó tekintetű puli a gazdájához vált hűtlenné — miattam.

Puli volt, s ez kétségkívül súlyosbító körülmény. Ami pedig a gazda fogalmát illeti — erről a közjogi viszonyról tudtommal soha még a kutyákat nem kérdezték meg. Mindegy, akárhogy is, — sok dicsekednivalónk ezzel a hódításommal nincsen. Szegény Szurok életében én voltam a hirtelen föllobbanó szenvedély, a rövidzárlat, mely annyi ártatlan lelket jégre vitt már.

Érdeklődését talán az a néhány szem kockacukor keltette föl, amelyet sosem felejtettem el zsebembe készítem, valahányszor látogatóba mentem Károly ék budai villala- kásába. Esetleg megérezte rajtam a könnyen lelkesedő, játékra mindig kapható kedélyt? Annyi bizonyos, nem kellett sokáig rángatnia a nadrágom hajtókáját, ho—r egy kis sétára rávegyen.

FELRE

Egyik alkalommal a ház ura ezzel fogadott:

— Te megbabonáztad ezt a kutyát! Nem tudtuk, miért olyan nyugtalan. Már akkor a kertkapunál ült, csaholt, mikor a domb áljában fölszáll- hattál a buszra.

Az enyémnél vájtabb fül már ebből is kihallhatta volna a sebzett önérzetű kutyatulajdonos féltékenységét, — én még büszke is voltam rá.

A baj nem sokkal ezután történt, estefelé, a Margit-híd pesti oldalán. Hazafelé menet egyik lámpa fényköréből elém- gurult egy fekete gubanccsomó. A viharos farkcsóválás, önfeledt öröm már majdnem emberi nyelven beszélt. Tévedés nem eshetett, — hiába hasonlít végzetesen egyik puli a másikra, ö az, Szurok, s az ünneplés engem illet.

— Szurok! — hajoltam le hozzá. Meghitten dörgölőd- zött a tenyeremhez. De hasztalan néztem körül, sehol sem láttam Károlyékat. Aztán észrevettem, hogy a kötelező utcai öltözék is hiányzik róla: nyaköv nélkül, meztelenül szökött el, ahogyan odahaza hancurozik a kertben. És egyenest ide, húsz lépésnyire a lakásomtól.

Ahhoz elén későn volt már.

hpnv -n ''1~;'r,Te nofo "Budd■■ ' " -* Káro— j\/n

köznapion.

i'z'em

kocsival érkezett és máris pakolnak. Gyorsan, pontosan dolgoznak. Én meg itt hasalok egy osztálynyi gyerekkel, az orrunk előtt egy vasrúddal felszerelt Herkules, jó volna tudni, mit ír ilyenkorra elő az iskolai Rendtartás? A gyerekek nem gondolnak a veszélyre, pedig ez a mélák nem tréfából szorongatja azt a vasat. A szuszogásukból kiérzem a mennyei gyönyörűséget. Biztosan nem adnák egy vak lóért, hogy itt lehetnek. Micsoda gondolatok kavaroghatnak a fejükben. De engem is gyomron ragad az izgalom, köröskörül tömve minden hely gyanútlan alvókkal, és ezek itt mindjárt meglépnek, hiszen készen is vannak, még arra is ráérnek, hogy ponyvát terítsenek az összehordott halomra.

Azonban kigyullad egy zseblámpa, utána több is. Kiáltások, a kocsi felborul. Egyszerre talpon a környék. A Herkules eldobja a vasat, és vad vágtában menekül felénk. Izom Trek felkap az útépítésből itt maradt kőhalomból egy darabot, de a többi is, vaktában elhajítják, hogy ők se maradjanak ki az eseményekből, és elvágtatnak a házak felé. Mögöttünk teljes a harci lárma. Mást nem tehetek, mint hogy ész nélkül nyargalok utánuk a bokrok között. Egy ismeretlen tornác védelmébe trappolunk, olyan csörtetéssel, mint a Ruvána sztyeppén egy zebracsorda. A fejünk feletti ablakon erre kiugrik egy pizsamás férfi és úgy elnyargal, hogy nem hiszem, hogy egyhamar abbahagyja. Azannyát, álmélkodott Izom Trek, ez is lopni akart! Nem fűztem hozzá kommentárt.

Ez a vész is elmúlt. Egy csapatban, hangosan tárgyalva az eseményeket, baktatunk az út közepén. Fent a magasban a csillagok között mindegyiknél fényesebb csillag halad. Gyökeret ver a lábunk. Azonnal megfeledkezünk mindenről, ami földi, pedig lehet, hogy csak egy nagy magasságban repülő gép, de úgy érezzük, hogy az áhítattól a lelkünk is a csillagokig emelkedik.

LÉPÉS

— Kérlek, csupa izgalom a ház, nem találjuk sehol Szurkot, már délután óta keressük.

— Hagyjátok abba. Itt van.

— Hol?

Elő kellett adnom a váratlan találkozás részleteit, pontos személy- és helyszínleírással.

Károly hangja elszükült. A megkönnyebbülésen kívül mintha egyéb is rezegne benne.

— Kérlek, nagyon hálás lennék, ha holnap reggel fölhoznád a kutyát — már csak így mondta szárazon, érzelmek nélkül: a kutyát. — Ülj vele taxiba, természetesen az én költségemre! — ezt is egy fokkal élesebben hangsúlyozta a kelleténél.

Szurok szorongva guny- nyosztott a fülke előtt. El nem mozdult előlem. Valamit várt szegény. Amit a szökevények szoktak attól, akiért elszánták magukat a végzetes lépésre. A boldogságot talán, élete értelmét, — ki tudja?

Tompán húzódott föl bennem a röstelkedés, amiért csalódnia kell. Hiszen hogyan vállalhatnám én öt a kietlen bérház második emeletén? Mit nyújthatok neki? A falakat meg a köves vd«"r* ... minek folytassam ? meayróbálnám. elmr--~ neki bánata—n laa-t

— Tinién ’hm't'd a i-,:' hat. Jobh az eavenes b°

Vem kellek én neked...

Nehéz, szorongó éjszakát töltöttünk egy födél alatt Szurokkal. Bántott a lelkiismeret. ö meg érezhette, hogy a dús vqcsora s a gyöngéd si- mogatások mögött nem vár rá üdvösség. Hiszen nem vendégségbe jött hozzám, hanem — ritka eset a kulyatársada- lomban — szabadon választott volna magának gazdáé De hát, az emberek között ez mégsem olyan egyszerű.

Reggel aztán ellenkezés nélkül indult el velem. A nemes lelkek önérzetével vette tudomásul, hogy a rácsos folyosó paradicsomából vissza kell térnie a budai kertes száműzetésbe.

Az úton már nem is beszéltünk. Ült lábamnál a kocsiban, elnézett a semmibe. Én elmélvülten szít.t cigarettámba fojtottam zavaromat. Aztá- egyszer csak ott voltunk a jelismert vascirádás kertkopv előtt.

Károly form a szerű köszöno- te nem födte el meo^ntgt+r*

oát. Menhfivösödnt.t körtünk - hann. világos volt honv n tör téntek után nem ir-etgi- színesen látott vendáo náty1-.

Idővel meop'd'am. hóm Szurok elkerült a háztói

Odaajándéknrt.áic vofomi vi- déken élő rokonn"u. N°m. bocsátották meg neki életn pn.’ottori könnyelmű, hallépó- "ét kutyává lett a

<"•—"'i-hp-n

A Trat! r-'v>'ho/Y), V <?'*'*'» -> Vrn+n1 ~- «'-A* 010^0+/*++ <• mf

• -miilJrrp fsif-l (•-tAir.e, pl

került. Vidor Miklós

T